Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Nem fogta be a száját, kipakolt a világhírû író - Súlyos szavak
Éppen most? Kicsit közelinek érzem "magamhoz" a témát, bár mi a magunk "gulágját" (ez kicsit perverzebb kiadás" járjuk.
Aki legyõzte a hazugságot
Szolzsenyicin-kiállítás a Terror Háza Múzeumban
A magyar szellemi élet komoly adósságát is törleszti a Terror Háza Múzeum, amikor a szeptember 21-én megnyíló kiállításával tiszteleg az öt éve elhunyt Alekszandr Szolzsenyicin emléke elõtt. Itt az ideje, hogy a kényszerû, majd fanyalgó hallgatás után végre szembenézzünk a kivételes életmûvel.
A Gulag-irodalom elsõ nagy alkotása, az Ivan Gyeniszovics egy napja (1962) címû kisregény Nyikita Hruscsov pártfõtitkár személyes jóváhagyásával jelent meg a Novij Mir címû, híres moszkvai folyóiratban. Az író 1973-as számûzetésérõl már a Leonyid Brezsnyev vezette SZKP Politikai Bizottsága döntött. „Akkor is ki kell toloncolni, ha maradni akar" - szögezte le általános helyeslés közepette a harcias Andropov, aki pontosan tudta, hogy az igazi orosz író csak fuldoklik hazájától távol, miként azt Mihail Bulgakov is megírta egykor Sztálinnak. Valljuk be, a párt vezetõi joggal féltek Alekszandr Szolzsenyicintõl. Aki tíz évet tölt távol otthonától a pokol különbözõ bugyraiban, aki túléli a legszörnyûbb testi-lelki kínokat, aki csodával határos módon felépül a gyógyíthatatlannak vélt betegségbõl, az nem fogja be „pörös száját". Az nem szépít, nem finomkodik, kimondja a megszenvedett igazságot.
Persze nemcsak a nagykutyák féltek az egykori Gulag-rabtól, hanem a rendszer kivételezett írói is. Ha ezt az embert éltetik, akkor az õ mûveiket senki sem fogja olvasni, s akkor nincs dácsa, Volga, pazar ebéd a Rosztov-házban. Pártutasításra õk indítják meg az elsõ vad támadásokat, kikérik maguknak az Ivan Gyenyiszovics, a Matrjona háza (egy egyszerû közép-oroszországi asszony önfeláldozó élete és halála) pesszimizmusát, a szocialista kisregénynek készült Az ügy érdekében vagdalkozását (a technikumi diáksereg hosszú, küzdelmes társadalmi munkával lakhatóvá teszi az új iskolaépületet, ám amikor beköltöznének, pártutasítás érkezik, amely egy kutatóintézetet jelöl meg új tulajdonosnak), és kezdeményezik a szerzõ kizárását a Szovjet Írósszövetségbõl. Szolzsenyicin harcol, és fáradhatatlanul dolgozik. Az Ivan Gyenyiszovicsra érkezõ olvasói levelek nyomán gyûjti A Gulag szigetvilág anyagát, több tízezer fogoly élettörténetét. Meg kell alkotnia a szovjet lágerek enciklopédiáját, hogy emléket állítson sorstársainak.
Rejtegeti kéziratait, akár számûzetése idején, de amikor holtan találják a Gulagot õrzõ gépírónõjét, úgy érzi, lépnie kell, és Nyugatra juttatja az írást. A megjelenés sokkolja a nyugati baloldali értelmiséget, amely sokat tett azért, hogy a Szovjetunió mítosza fennmaradjon, mely a Patyomkin-világról küldött lelkes tudósításaival a kommunista rendszer életképességének látszatát erõsítette. 1970-ben - állítólag François Mauriac javaslatára - Szolzsenyicinnek ítélik az irodalmi Nobel-díjat. Lemond ugyan az író a kitüntetés személyes átvételérõl - tudja, hogy nem engednék vissza hazájába -, ám a két központi irodalmi lapban és a Pravdában egymást érik a gyalázkodó cikkek: õ a szovjet rendszer árulója, a nép ellensége, a Nyugat kiszolgálója.
Link
Aki legyõzte a hazugságot
Szolzsenyicin-kiállítás a Terror Háza Múzeumban
A magyar szellemi élet komoly adósságát is törleszti a Terror Háza Múzeum, amikor a szeptember 21-én megnyíló kiállításával tiszteleg az öt éve elhunyt Alekszandr Szolzsenyicin emléke elõtt. Itt az ideje, hogy a kényszerû, majd fanyalgó hallgatás után végre szembenézzünk a kivételes életmûvel.
A Gulag-irodalom elsõ nagy alkotása, az Ivan Gyeniszovics egy napja (1962) címû kisregény Nyikita Hruscsov pártfõtitkár személyes jóváhagyásával jelent meg a Novij Mir címû, híres moszkvai folyóiratban. Az író 1973-as számûzetésérõl már a Leonyid Brezsnyev vezette SZKP Politikai Bizottsága döntött. „Akkor is ki kell toloncolni, ha maradni akar" - szögezte le általános helyeslés közepette a harcias Andropov, aki pontosan tudta, hogy az igazi orosz író csak fuldoklik hazájától távol, miként azt Mihail Bulgakov is megírta egykor Sztálinnak. Valljuk be, a párt vezetõi joggal féltek Alekszandr Szolzsenyicintõl. Aki tíz évet tölt távol otthonától a pokol különbözõ bugyraiban, aki túléli a legszörnyûbb testi-lelki kínokat, aki csodával határos módon felépül a gyógyíthatatlannak vélt betegségbõl, az nem fogja be „pörös száját". Az nem szépít, nem finomkodik, kimondja a megszenvedett igazságot.
Persze nemcsak a nagykutyák féltek az egykori Gulag-rabtól, hanem a rendszer kivételezett írói is. Ha ezt az embert éltetik, akkor az õ mûveiket senki sem fogja olvasni, s akkor nincs dácsa, Volga, pazar ebéd a Rosztov-házban. Pártutasításra õk indítják meg az elsõ vad támadásokat, kikérik maguknak az Ivan Gyenyiszovics, a Matrjona háza (egy egyszerû közép-oroszországi asszony önfeláldozó élete és halála) pesszimizmusát, a szocialista kisregénynek készült Az ügy érdekében vagdalkozását (a technikumi diáksereg hosszú, küzdelmes társadalmi munkával lakhatóvá teszi az új iskolaépületet, ám amikor beköltöznének, pártutasítás érkezik, amely egy kutatóintézetet jelöl meg új tulajdonosnak), és kezdeményezik a szerzõ kizárását a Szovjet Írósszövetségbõl. Szolzsenyicin harcol, és fáradhatatlanul dolgozik. Az Ivan Gyenyiszovicsra érkezõ olvasói levelek nyomán gyûjti A Gulag szigetvilág anyagát, több tízezer fogoly élettörténetét. Meg kell alkotnia a szovjet lágerek enciklopédiáját, hogy emléket állítson sorstársainak.
Rejtegeti kéziratait, akár számûzetése idején, de amikor holtan találják a Gulagot õrzõ gépírónõjét, úgy érzi, lépnie kell, és Nyugatra juttatja az írást. A megjelenés sokkolja a nyugati baloldali értelmiséget, amely sokat tett azért, hogy a Szovjetunió mítosza fennmaradjon, mely a Patyomkin-világról küldött lelkes tudósításaival a kommunista rendszer életképességének látszatát erõsítette. 1970-ben - állítólag François Mauriac javaslatára - Szolzsenyicinnek ítélik az irodalmi Nobel-díjat. Lemond ugyan az író a kitüntetés személyes átvételérõl - tudja, hogy nem engednék vissza hazájába -, ám a két központi irodalmi lapban és a Pravdában egymást érik a gyalázkodó cikkek: õ a szovjet rendszer árulója, a nép ellensége, a Nyugat kiszolgálója.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Perje
- 2013. September 23. 10:15:59
#2 |
postaimre
- 2013. September 23. 10:23:15
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.