Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A körmendi gyilkosság 1998
Vérgyilkosság, zsidók, titkok, döbbenet (I. rész)
Szerkesztõségünk névtelen levelet kapott, amelyben a levélíró egy kilenc évvel ezelõtt történt, az egész országot megrázó brutális gyilkossággal kapcsolatban hívja fel egy új eshetõségre a figyelmünket. Olvasónk szerint az 1998-ban Körmenden meggyilkolt 11 éves kislányt nem a kézzelfogható bizonyítékok híján elítélt, ártatlanságát máig hangoztató, 9 éve börtönben ülõ Tánczos Gábor ölte meg, hanem zsidók, akik akkoriban a városban tartózkodtak.
A móri ügy után, amikor végleg kiderült, hogy a magyar rendõrség képes bárkit ártatlanul, koncepciós ítéletekkel börtönben tartani, már semmin sem lepõdünk meg, ám azért ez a feltevés minket is megdöbbentett. Bár, a körmendi ügy így elsõ hallásra is meglehetõsen hasonlít az 1882-es tiszaeszlári perhez. Az úgynevezett vérvád szerint ugyanis egyes zsidó fundamentalista csoportok a zsidó húsvétkor, a Pészah idején keresztény gyermekeket gyilkolnak meg és rituális célokra használják fel a vérüket. Annak ellenére, hogy a vád – különösen így az ezredforduló táján – hihetetlennek tûnik, szerkesztõségünk mindenre kiterjedõ nyomozásba kezdett, már csak azért is, mert az ismeretlen levélíró szerint már több újságnak is elküldte írását, ám mindezidáig senki sem merte a körmendi gyermekgyilkosságot ebbõl az irányból megközelíteni. Ahogy kutakodásunk során fokozatosan feltárult elõttünk egy látszólag érthetetlen gyilkossági ügy, döbbenetes, iszonytató összefüggésekre bukkantunk.
A ház, ahol a gyilkosság történt
1998 tavaszán az egész országot sokkolta a hír: H. Zsófit, egy 11 éves kislányt brutálisan meggyilkoltak a család körmendi, lakótelepi lakásában. Az édesapa talált rá a holttestre, amikor hazatért a munkájából. A gyilkos követte Zsófit, aki fél hat körül az iskolából tartott hazafelé a barátnõjével, s csak éppen felugrott a lakásba, hogy a táskáját letegye, majd visszajöjjön a játszótérre a barátai közé. Zsófi azonban sohasem tért vissza. A gyilkos ugyanis benyomult utána a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül, s megtámadta. Elõször dulakodtak, a kislány védekezni próbált, de végül a túlerõ, a felnõtt gyilkos ereje legyõzte a gyermek ellenállását. A lakásban volt egy számadó juhászt ábrázoló kerámia szobor, amit a gyilkos felkapott és azzal vágta fejbe áldozatát. Miután a kislány teste elernyedt, a tettes éles vágóeszközt, minden bizonnyal egy kést vett elõ, s módszeresen – két felületi sérülést okozó próbavágás után – fültõl fülig átvágta Zsófi torkát. A kislány még mozgott, halkan nyöszörgött, s ahogy levegõért kapkodott, habzott a vére. A metszés és az elkövetés módszere profi gyilkosra vall, akinek még ahhoz is volt lélekjelenléte, hogy borzalmas tette után a kezeit és a kést lemossa a lakás fürdõszobájában, majd észrevétlenül távozzon.
Amikor Zsófi édesapja, H. Ferenc este hazaérkezett, rosszat sejtett, hiszen az ajtó szokatlan módon nyitva volt. Gyermekét kitekert testhelyzetben, vérbe fagyva, holtan találta meg a lakásban. Egyik szeme még nyitva volt, a másik az ütlegeléstõl feldagadva már örökre lecsukódott. Az édesapa teljesen összeomlott, ahogy a foglalkozását tekintve tanárnõ édesanya is, aki a gyilkosság idején Zsófi testvérével Finnországban tartózkodott, ahová az osztályát kísérte el. Az ügy az egész országot sokkolta, Körmendet ellepték az újságírók. Senki sem értette, hogy a jó kedélyû, szorgalmas, segítõkész szõke kislánynak miért kellett meghalnia. Épeszû ember erre magyarázatot nem találhat, de a kéjgyilkosság is kizárható volt, mert annak, ahogy a szexuális indíttatásnak sem volt semmi jele. A lakásból semmi sem tûnt el, tehát a rablógyilkosság is kizárható volt. A rendõrség, az újságírók és a körmendiek sem találtak semmiféle indítékot a brutális kegyetlenségre.
A meggyilkolt kislány sírja
A gyilkosság másnapján egy akkoriban 18 éves fiú, Tánczos Gábor ment be a körmendi Zsade bisztróba, ahol – mint akkoriban egész Körmenden és az országban is – természetesen a gyermekgyilkosság volt a téma. Innentõl egy ideig átadjuk a szót Balaton Balázsnak, aki A Tánczos-dosszié címmel könyvet írt az egész történetrõl. Azt maguk az érintettek, Tánczos Gábor, a szülõk és dr. Tóth László, Tánczos ügyvédje is elismerik, hogy az egész ügyet Balaton Balázs újságíró ismeri a legjobban, aki elsõként érkezett a gyilkosság helyszínére, végigülte a hosszú tárgyalásokat, személyesen találkozott és interjúkat készített az összes érintettel, Zsófi szüleitõl kezdve Tánczos Gáboron át a rendõrökig, nyomozókig, ügyészekig. Balaton Balázsra és könyvére is visszatérünk még tényfeltáró írásunkban többször, annál is inkább, mert mi magunk is felkerestük az újságírót, aki akkoriban a Mai Nap címû napilap munkatársa volt, jelenleg pedig a fõváros II. kerületi önkormányzatának kommunikációs vezetõje. Mindenekelõtt álljon itt a részlet Balaton Balázs könyvébõl, amelybõl kiderül, hogy pontosan hogyan keveredett bele a zárkózott fiatalember, Tánczos Gábor az ügybe, akit a legtöbben csupán egy olyan szerencsétlen bûnbaknak tartanak, akivel elvitették a balhét:
„A rendõrök még forró nyomon dolgoznak, amikor Tánczos Gábor április másodikán bemegy az egyik körmendi bisztróba. Ott dolgozik egyik ismerõse, akivel korábban váltott már pár szót, köszönõviszonyban vannak. A hölgynek szintén tíz év körüli gyereke van, s abban a lépcsõházban lakik, ahol a gyilkosság történt. Gábor aggódva kérdezi: ugye nem az õ kislányát ölték meg? Az eladónõ megnyugtatja, hogy nem. Erre Gábor elmondja: õ a gyilkosság körüli idõben a környéken volt, sõt bent volt a lépcsõházban, amikor éppen barátjához ment. A nõ azt tanácsolja, mondja el a rendõröknek amit tud, lehet, hogy segíthet a nyomozásban. A barátok nélküli, magányosan éldegélõ, mindig kirekesztett fiúnak felcsillan a szeme. Nagyotmondásai miatt kevesen vannak, akik közel állnak hozzá. Õ pedig mindig is úgy állt a világhoz: majd meglátjátok, egyszer híres ember leszek, egy hõs! Most itt a nagy lehetõség - gondolta! Koronatanú lehetek egy gyilkosságban! Mindig is nagy dobásra készült, olyat akart tenni, amiért felfigyelnek rá az emberek, irigykednek majd rá a srácok és a város legszebb lányai esedeznek kegyeiért. Mi más lehetne ez, mint az egész országot lázban tartó emberölés? A fiú meglát egy civil ruhás rendõrt, akit korábban csak látásból ismert, s odamegy hozzá. Elmondja: ott járt az elõzõ napi gyilkosság helyszínén, s esetleg tud újabb információkat. A férfi felhívja a kapitányságot, ahol azt mondják neki: küldje be a szemtanút. Gábor önként megy be késõ délután a kapitányságra. Megvan az elsõ tanú. Megkérik, mûködjön közre a gyilkos kézre kerítésében. A srác rábólint, s elmeséli mit látott:
- Amikor a kapu elé értem, egy férfi rohant ki a lépcsõházból. Zaklatottnak tûnt, mint akivel nem stimmel valami. Furcsálltam egy kicsit, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentõséget. Felmentem a barátomhoz Sz. Györgyhöz, akivel úgy tíz-tizenöt percig beszélgettem. Gyurit telefonon hívták, majd elindultunk lefelé. Amikor megálltam befûzni a cipõm a harmadikon, nyöszörgõ, hörgõ hangot hallottam a Gyuriék alatti lakásból. A ház elõtt elváltunk, hazamentem és csak ma reggel tudtam meg, hogy mi történt abban a lakásban - szól Gábor elsõ vallomása”.
Tánczos Gábor tehát önként jelentkezik a rendõrségnél tanúnak. Egyrészt, mert segíteni szeretne, másrészt pedig feltûnési vágy is hajtja a fiút, aki végre szeretne a figyelem középpontjába kerülni. Nos, oda is került, bár aligha úgy, mint ahogy szerette volna. Tánczos késõbb már hezitál, mindenesetre az a szemtanúk és Sz. György vallomása alapján is bebizonyosodik, hogy valóban ott volt a házban a gyilkosság elkövetésének idején, ahogy az is, hogy Zsófi meggyilkolására és a nyomok eltüntetésére mindössze kb. 10 perce lett volna. Ezután pedig azonnal a kislány fölött lakó „üzlettársához” (valójában Amway termékeket forgalmazó házaló ügynökök voltak) Sz. Györgyhöz ment, aki semmiféle zaklatottságot nem vett észre rajta. Sõt, Sz. György szintén a lakásban tartózkodó gyermekei is tisztán emlékeztek, hogy Tánczos Gábor teljesen nyugodt volt, sõt még viccelõdött is. Holott egy ilyen brutális gyilkosság után még egy bérgyilkosnak is gyorsabban verne a szíve, a ruhája pedig minden bizonnyal véres lett volna. Arról nem is beszélve, hogy elképzelhetetlen, hogy valaki egy ilyen gyilkosság után még felugorjon a felette lévõ lakásba az ismerõséhez egy kicsit csevegni. A 18 éves fiatalember nemhogy profi gyilkos nem volt, de a családtagjai és ismerõsei elmondták, hogy - a szó szoros értelmében - még a légynek sem tudott ártani, és soha nem volt büntetve. Az erõszakot pedig végképp nem bírta, még a szülei sem adtak neki soha egy pofont sem, mert gyermekkora óta képtelen volt elviselni bármilyen fizikai agresszivitást. A rendõrség azonban, amely az elsõ pillanattól kezdve döbbenetes hibákat vétett, néhány nap múlva hirtelen tanúból gyanúsítottá minõsítette át Tánczos Gábort. A hatalmat sürgette az idõ, ugyanis közeledtek a választások. Kuncze Gábor, akkori belügyminiszter siettette az ügy mielõbbi megoldását, s a rendõrség, a nyomozóhatóság a jelek szerint ennek igyekezett is megfelelni. Gyorsan kijelentették, hogy Tánczos a gyilkos, Kunczéék pedig rengeteg jutalmat, elõléptetést osztottak ki, bár a választásokat azért mindennek ellenére elbukták. Utána már különösen kényelmetlen lett volna bevallani, hogy egy fiatalembert ártatlanul hurcoltak meg és börtönöztek be, így hát maradt minden úgy, ahogy volt. Pedig a rendõrség és az ügyészség kezében mind a mai napi lényegében csak azok a beismerõ vallomások vannak, amelyekrõl mára bebizonyosodott, hogy veréssel, kényszerítéssel adták azokat az éppen gyengesége miatt már az elsõ pofon után megtört Tánczos Gábor szájába, s amelyeket az 1998 óta börtönben ülõ, jogerõsen 13 év börtönbüntetésre ítélt fiú már többször visszavont.
Tánczos egyébként valószínûleg már jövõre, 10 év letöltése után kiszabadulhat, ám õ ennek ellenére továbbra is köti az ebet a karóhoz, s ártatlannak vallja magát. Sõt, nemrégiben azt nyilatkozta, hogy szabadulása után külföldre költözik, mert itt már nem tud tovább élni, de elõbb még szeretné megtalálni az igazi gyilkost. Ugyan, miért mondana ilyeneket? Most már lényegében úgyis mindegy neki, hiszen a gyilkosságért rá kiszabott büntetést már majdnem teljes egészében letöltötte, az élete romokban hever, és szellemileg, fizikailag a börtönben megrokkant. Balaton Balázs meggyõzõdése szerint mindenesetre Tánczos ártatlan, s ezt a könyvében is bizonyítja. A rendõrség és a bíróság munkájáról sommás véleménye van, amelyet így összegez: „A napvilágot látott tények már eddig is bizonyították: semmi valóságalapja nincs a vasi zsaruk kitalációjának. Egy ország elõtt bolondot csináltak magukból, ám struccpolitikát folytatva elhitetik magukkal: kiváló szakemberek, akiknek sikerült elkapniuk egy gyilkost”.
Arról sem sokat lehetett hallani, hogy Tánczos Gábor beleegyezett a poligráfos vizsgálatba (a Zsanett megerõszakolásával vádolt rebiszesek például nem), azt el is végezték, s bebizonyosodott, hogy Tánczos Gábor nem hazudik, amikor azt állítja, hogy ártatlan. Balaton Balázs számos megmagyarázhatatlan rendõri mulasztásról, tudatos hibáról ír a könyvében, például a következõket jegyezte le: „Az elsõk között a helyszínre érkezõ mentõorvosnõ, dr. K. Katalin vallomása is érdekes. Elmondása szerint a lakás egyáltalán nem úgy nézett ki, mint azt késõbb a rendõrök leírták. Sõt, emlékezete szerint a kislányon más ruha volt, mint ami a hivatalos papírokban szerepel. Az már csak hab a tortán: biztosan emlékszik, hogy a hatósági tanúk lábán nem volt nejlon zsák, pedig ez a késõbbi nyombiztosítás szempontjából kulcsfontosságú kérdés. Ki és hogyan engedhette be a civileket a lakásba lábvédõ nélkül? Ki és miért hazudik a kislány ruháját, feltalálási helyét illetõen?”
És van még egy nagyon fontos kérdés Tánczos esetében: mi volt az indíték? Merthogy erre a kérdésre eddig senki sem tudott megnyugtató választ adni. Ha sem szexuális aberráció, sem rablás nem jöhet szóba, akkor miért ölhette meg valaki a mindenkivel kedves, jó kedélyû gyermeket? Tánczos esetében, sõt bármilyen más szóba jöhetõ gyanúsított esetében a mai napig képtelen volt a rendõrség egy elfogadható indítékot felmutatni. Az általunk megkérdezett körmendiek és Balaton Balázs is említést tett arról, hogy talán alvilági leszámolás, bosszú lehetett az indíték, s a bérgyilkos valójában a szomszéd lépcsõházban lakó helyi vállalkozó (a Zsade tulajdonosa) hasonló korú gyermekét szerette volna meggyilkolni, csak eltévesztette a házszámot. A másik lehetséges indok, amelyet Balaton Balázs vet fel végsõ elkeseredésében a könyvében, miután rájön, hogy Tánczos Gábor ártatlan, hogy esetleg a szülõk keze van benne a gyilkosságban. Mind rendõrségi, mind magánjellegû nyomozásokból azonban kiderült, hogy mindkét feltevés nagyon távol áll az igazságtól, s teljességgel kizárható verziók, nem beszélve arról, hogy elképzelhetetlen, hogy egy édesapa ilyen módon végezne a saját kislányával. Tánczos családja és ártatlanságában hívõk elkeseredésükben már szinte bárkit meggyanúsítottak volna, valójában azonban ezidáig mindenki csak sötétben tapogatózott. Ép ésszel felfogható magyarázat, vagyis indíték ugyanis nincs erre a brutálisan elkövetett gyilkosságra. Zsófi édesapja, H. Ferenc a következõket nyilatkozta arra a kérdésre, hogy mi lehetett ennek a szörnyû tettnek az indítéka: - Fogalmam sincs. Zsófi senkinek sem ártott, õt mindenki szerette. Mindig a közösség irányítója volt, énekórára, hittanra, népi táncra és vívóedzésre járt, kiváló tanuló volt. Ha megkérdi, akkor az iskolában is csak jót tudnak róla mondani – nyilatkozta az édesapa.
S itt következik az elsõ igazán döbbenetes tény: a hozzánk eljuttatott névtelen levélben említett vérgyilkosság az egyetlen eddig felbukkant indíték, amelyet nyomozásunk alatt nemhogy megcáfolni, de inkább megerõsíteni tudtunk.
Vizsgáljuk meg mindenekelõtt, hogy mit lehet tudni a zsidók által állítólag elkövetett rituális gyilkosságokról, vagyis a vérgyilkosságokról és a vérvádakról. Például azt, hogy egy antiszemitizmussal aligha vádolható izraeli történész professzor, Ariel Toaff nemrégiben könyvet jelentett meg Olaszországban, az Il Mulino kiadónál, Pasqua di Sangue (Véres Húsvét) címmel, amelyben bebizonyítja, hogy a zsidó rituális vérgyilkosságok megtörténtek. Ariel Toaff ugyanis azt állítja, hogy a zsidók ellen a középkorban emelt vérvádnak volt racionális alapja, a Rajna vidékén a 11. századtól a zsidók valóban elkövettek rituális gyilkosságokat, válaszul az átvonuló keresztes hadak zsidóellenes pogromjaira és mészárlásaira. Az így nyert vért Pészahkor, közelebbrõl Széder estén, az Egyiptomból való kivonulás ünnepén borba csepegtették, illetve maceszba sütötték. A könyv érdekessége, hogy a szerzõ Ariel Toaffot senki sem vádolhatja antiszemita elfogultsággal, õ ugyanis a római fõrabbi fia, s maga is nem csupán zsidó, de rabbi is. Szakmai hozzáértésérõl pedig annyit, hogy Toaff az izraeli Bar-Ilan Egyetem történész professzoraként a középkori és reneszánsz történelem, s benne a zsidó vonatkozások kutatója. A vérgyilkosságokról, vérvádakról a leplet lerántó könyv tehát 2007 elején megjelent, ám a szerzõ váratlanul leállíttatta a könyv forgalmazását, sõt a már kikerült példányokat is visszarendelte, s közölte, hogy átírja mûvét. Nemsokára kiderült, hogy Ariel Toaffot halálosan megfenyegették, s ennek, valamint az ellene indított gyûlöletkampánynak volt az eredménye, hogy a szerzõ végül visszavonta a saját könyvét. Mielõtt Toaff visszakozott, még a következõket válaszolta az õt támadó zsidó vezetõknek, rabbiknak: „Egy kis (zsidó) szélsõséges csoportra korlátozódtak ezek a tettek. Az iszlámot sem lehet elmarasztalni kis szélsõséges csoportok tevékenysége alapján. A gyermekgyilkos zsidók bosszút álltak és megváltást kerestek” - fogalmazott Ariel Toaff mielõtt a támadások hatására visszavonatta saját könyvét.
Solymosi Eszter
A leghíresebb magyarországi vérvád-ügy, az 1882-83-ban lezajlott tiszaeszlári per volt. Ekkor egy 14 éves keresztény kislány, Solymosi Eszter tûnt el nyomtalanul a helyi zsinagóga környékén a szabolcsi településen. A gyanú hamarosan a helyi zsidókra terelõdött, akiknél éppen idegenbõl jött koldus zsidók tanyáztak. Eszter édesanyja feljelentést is tett a zsidók ellen, de a karhatalom elõször csak országos körözést adott ki. Késõbb azonban a zsinagóga (zsidó) gondnokának 4 éves kisfia a focipályán keresztény játszótársainak kikotyogta, hogy a bátyja, Scharf Móric a kulcslyukon keresztül látta, ahogy a zsidók rituálisan kivégzik (a torkát elvágják) Solymosi Esztert, akit korábban neki kellett becsalogatnia a zsinagógába. A 16 éves Móric elõször vonakodott vallomást tenni, végül mindent részletesen elõadott a nyomozóknak. Ennek alapján több zsidót letartóztattak. Bizonyítja, hogy Solymosi Eszter nem baleset áldozata lett, hogy hónapokkal a kislány eltûnése után (június 18-án) zsidó tutajosok egy fiatal nõ holttestét fogták ki a Tiszából, aki Solymosi Eszter ruháit viselte. Az orvosszakértõk azonban megállapították, hogy a kifogott nõ 20 év körüli volt, Solymosi Eszter pedig 14, a holttest eredetileg szõke (haját leborotválták), az eltûnt kislány pedig barna volt. Végül az édesanyja egyértelmûen kijelentette, hogy a holttest nem a lányáé, valakik tehát egy idegen holttestet öltöztettek fel az „eltûnt” Solymosi Eszter ruháival. A tiszaeszlári per nemzetközi érdeklõdést váltott ki, a nemzetközi pénzvilág zsidó mágnásai is figyeltek az ügyre, s végül valamennyi zsidó vádlottat felmentették. Az akkori helyzetet jól jellemzi, hogy az ítélet hírére zavargások robbantak ki, a gyanúsított zsidók pedig elmenekültek az országból. Késõbb felröppent a hír, hogy a felmentõ ítélet a zsidóknak hatvanmillió forintjába került, s több köztisztviselõ számolt be vesztegetésekrõl.
Nos, mindezek ismeretében vegyük górcsõ alá a körmendi gyermekgyilkosságot! A vérgyilkosság lehetõségét azonnal kizárhatja az elkövetés idõpontja, hiszen effajta zsidó rituális gyilkosságot csak a zsidó húsvét, a Pészah idején követhetnek el. Ebbõl a szempontból a tiszaeszlári vérvád megáll, hiszen Solymosi Eszter közvetlen a Pészah elõtt, vagyis április 1-én tûnt el. És most kapaszkodjanak meg, tisztelt olvasóink: H. Zsófit 116 évvel késõbb ugyanezen a napon, vagyis április 1-én gyilkolták meg Körmenden!
Van még egy lehetõség, amellyel szintén kizárhatnánk a zsidó vérgyilkosságot: az elkövetés módszere. Mivel a rituális gyilkosság lényege, hogy a vért kifolyassák az áldozatból, a leírások szerint a gyilkosságot sakterek hajtják végre. A sakter zsidó mesterség, az a személy, aki a kóser eljárás keretében az állatok nyakát éles késsel elvágja, vérüket kifolyatja. A sakterek tehát az elbeszélések szerint a rituális gyilkosságot késsel követik el, méghozzá úgynevezett sakter-metszéssel, amelynek lényege, hogy fültõl fülig vágnak, hogy minél nagyobb legyen a vérveszteség. A tiszaeszlári per koronatanúja, Scharf Móric – aki vallomása szerint a zsinagóga kulcslyukán keresztül nézte végig a gyilkosságot – arról beszélt, hogy Solymosi Eszter torkát egy sakter vágta el egy éles késsel. A körmendi gyermekgyilkosság esetében jóval könnyebb a dolgunk, hiszen itt megtalálták a holttestet, így hagyatkozhatunk az orvosszakértõi jelentésekre. Ezek egyértelmûen megállapítják, hogy Zsófi nyakát fültõl fülig átvágták egy éles tárggyal, ami minden bizonnyal egy kés volt. Amennyiben bárki, akár Tánczos Gábor hirtelen felindulásból öli meg egy késsel, akkor indulataitól hajtva agyonszurkálja, mint történt ez számos hasonló esetben. Tavaly például Zsombón volt egy hasonló eset, ahol egy 17 éves lány dühében és pillanatnyi elmezavarában egy késsel megölte öccsét: nem a torkát vágta el, hanem 70 (sic!) késszúrással halálra szurkálta. Zsófit viszont módszeresen ölték meg. Elõször ütlegeléssel ártalmatlanná tették, majd nekigyürkõztek és mondhatni „szakszerûen”, fültõl fülig, ha úgy tetszik sakter-metszéssel átvágták a torkát, s hagyták, amíg elvérzik. Az elkövetés módját is megvizsgálva tehát szintén elmondhatjuk, hogy nemhogy kizárhattuk volna a vérgyilkosság gyanúját, hanem éppen ellenkezõleg: a sejtés kezd bizonyossággá válni.
Nyomozásunk természetesen a rettenetes gyilkosság helyszínére is kiterjedt. Az általunk megkérdezett körmendiek közül azonban senki sem akadt, aki eddig hallott volna a zsidók által elkövetett vérgyilkosság lehetõségérõl. Azzal kapcsolatban viszont egyetértés mutatkozott közöttük, hogy Tánczos Gábort gyenge idegzetû, ám ártalmatlan baleknak tartják, akivel a rendõrök és a bíróság elvitette a balhét. És, bár Körmenden nem akadtunk egyetlen olyan helyi lakos nyomára sem, aki bármit tudott vagy mert volna mondani a zsidó vérgyilkosság lehetõségérõl, a világhálón találtunk egy nemrégiben keletkezett írást, amely megerõsíti mindazt, amelyrõl a szerkesztõségünkhöz eljuttatott levél értekezik. A Suttogó.hu internetes oldal fórumába Aakum néven írta be valaki a következõket:
„Az eset egyik furcsasága, hogy aznap nagyszámú, külföldi rendszámú buszon közlekedõ haszid zsidó tartózkodott a városban. Tánczos vallomása szerint egy feketeruhás, szakállas egyénnel ütközött össze, aki éppen a helyszínrõl távozott sietve. Mivel õ volt az egyetlen tanú az ügyben, neki kellett elvinni a balhét. A másik furcsaság az ügyben, hogy a gyilkossági ügyekben szokásos létszámtól jóval többen jelentek meg a rendõrség részérõl, és nem a helyiek, hanem a szombathelyi rendõrök szálltak ki egy Farkas vezetéknevû (a rangjára már nem emlékszem) zsidó rendõr vezetésével. A kislány torkát ún. sakter-metszéssel vágták el, ami fültõl-fülig történõ vágást jelent, így rövid idõ alatt rendkívül nagy vérveszteséget okozott. A város zsidó nevezetességeit aznap látogató busznyi zsidót természetesen senki nem tartóztatta fel, az országhatárt még aznap elhagyták, magukkal víve az ügy részleteit és titkait... Az eset eme részleteit még 1998 második felében hallottam, személyesen egy akkor még a BM kötelékében dolgozótól. (Neve és címe még megvan). Mindezt akkor leírtam - sajnos csak egy példányban - és elküldtem egy emigrációban mûködõ lapnak, de sajnos nem hozták le (talán meg sem kapták?). A fentieket már csak emlékezetbõl írom, a részletek sajnos közel 10 év távlatából kezdenek kikopni... Annyi még beugrott, hogy a meggyilkolt kislány apja vadász volt, otthon tartotta a puskáját. Mivel számára nyilvánvaló volt akkor, hogy a lányt nem Tánczos ölte meg, ezért keserûségében megpróbált néhány zsidót levadászni a környéken. A rendõrség egybõl bevonta az engedélyét és az ország másik végébe költöztette át az apát.”
Természetesen a fenti sorok szerzõjével is felvettük a kapcsolatot, következõ lapszámunkból kiderül, hogy mire jutottunk. Folytatjuk nyomozásunkat, s többek között nyakunkba vesszük az országot, hogy felkutassuk Zsófi szüleit, akik idõközben Körmendrõl elköltöztek, a nyilvánosság elõl teljesen eltûntek. Szintén felkutattuk a rejtélyes ügy legjobb ismerõjét, Balaton Balázs újságírót is, akit egyébként – az üggyel kapcsolatos nyomozásai miatt - 1999 májusában Budapest közelében egy rendõrautóból kiszálló férfiak agyba-fõbe vertek, miután ráripakodtak, mondván: „Jó lenne, ha nyugton maradnál!” Balaton Balázs súlyos egészségkárosodást szenvedett, s természetesen feljelentette a támadóit, s mivel valószínûsíthetõen rendõrökrõl volt szó, az ügyészségi nyomozóhivatal vette át az ügyet. Gondolom, olvasóink már meg sem lepõdnek, ha eláruljuk, hogy ismeretlen elkövetõ címszóval még 1999 szeptemberében lezárták a nyomozást. A dolog érdekessége, hogy mindezek után Balaton Balázs személyes védelmét az izraeli kötõdéseirõl ismert In-Kal „security” nevû õrzõ-védõ cég látta el.
A folytatásból kiderül az is, hogy valóban volt egy fekete hajú idegen, aki már jó ideje követte Zsófit a gyilkosság elõtt. Sõt, a rendõrök kezdetben egy fekete hajú idegent kerestek olyannyira, hogy még a körmendi cigánytelepen is egész napos razziát tartottak. A meggyilkolt kislány pedig még halála után is szorongatott a kezében egy idegen felnõttõl származó fekete hajszálat. Írások a vérvádakról
Vérgyilkosság, zsidók, titkok, döbbenet... (II. rész)
Korábbi lapszámunkban ígértük, hogy felkeressük Balaton Balázst, akit a körmendi gyermekgyilkossági ügy legjobb ismerõjének tartanak. Sikerült is felkutatni, és jómagam egy budai kávézó teraszán találkoztam vele. Futólag ismertük egymást, mert évfolyamtársak voltunk az egyetemen, így - bár nem tudta, hogy konkrétan miért keresem - könnyen kötélnek állt. Tánczos-dosszié címmel könyvet is írt a témáról és Tánczos Gábor évekig húzódó kálváriájáról. Végigülte a tárgyalásokat, beszélt minden szereplõvel és az elsõk között érkezett a tett helyszínére. Balatoni Balázs azt mondta, hogy körülbelül két éve már nem foglalkozik annyira intenzíven az üggyel, Gábor úgyis hamarosan szabadul, mostanában nem is látogatta meg a börtönben, holott korábban rendszeresen bejárt hozzá. Amikor megb&üotta, hogy a zsidó vérgyilkosság lehetõségérõl akarom kérdezni, akkor csak annyit mondott, hogy azt a bizonyos névtelen levelet annak idején õ is megkapta, ahogy a legtöbb, az üggyel foglalkozó újságíró is, de senki sem akart ez irányban nyomozni. Annyiban maradtunk, hogy nem kívánja kommentálni ezt a teóriát. Persze, nincs ebben semmi meglepõ, hiszen az egykor a Mai Nap újságírójaként dolgozó Balaton Balázs idõközben átkerült a mikrofon másik oldalára, s a II. kerületi önkormányzat sajtóreferense lett. Vannak ma még Magyarországon olyan témák, amelyekrõl ilyen állásban nem tanácsos nyilatkozni. Hamarosan kiderült azonban, hogy a nevét felvállalva lényegében senki sem mer megszólalni ebben az ügyben, amennyiben zsidókról is szó esik. Azon már meg sem lepõdtem tehát, hogy az általam szintén felkeresett, az ügyben érintett szakértõ a neve elhallgatását kérte tõlem, a segítségéért cserébe. Megígértem neki, így betekinthettem több hivatalos szakvéleménybe, a bírósági aktákba, s levelezésekbe is.
Hol a vér?
Nos, akkor tényszerûen nézzük, hogy valójában milyen állítások szerepelnek a lapunk birtokába jutott bírósági dokumentációban megtalálható szakértõi véleményekben, amelyeket a Magyar Jelennek nyilatkozó hivatalos személy is megerõsített. Az alábbiakban szó szerinti idézeteket olvashatnak a dokumentumokból: „Rögzítést nyert a halottszemle jegyzõkönyvben, hogy az elhalt sértetten lévõ hosszúszárú farmernadrág begombolt, de a cipzár lecsúszott állapotban volt. A nadrág lehúzása közben a combok elülsõ felületén, a felsõ combok között, közvetlenül a nemi szerv alatt szabálytalan alakzatban egy hosszú hajszálnak látszó anyagmaradvány található, amely 40 cm hosszúságú, és az elhalt hajzatánál sötétebb színû. A bizottság a hajszálnak látszó anyagmaradványt eredetben rögzítette. 18. számú bûnjel”. (A szerkesztõségünkhöz eljuttatott névtelen levélben azt írják, hogy a hajszál azért kerülhetett oda, mert a rituális, emberáldozat-jellegû gyilkosságok elõtt meg kell vizsgálni, hogy szûz-e az áldozat).
A Legfelsõbb Bíróság dokumentációjában ezzel a hajszállal kapcsolatban a következõk állnak: „A 1/3. kötet 401. és 409. oldalán elfekvõ szakértõi vélemények szerint a gyermekkorú sértett combjáról eredetben rögzített 44 cm hosszúságú 75 mikron vastag kihullott vörös tónusú hajszál eredeti színe szürkésbarna. A vizsgálat megállapította, hogy a kérdéses hajszál színben és szerkezetben eltér Tánczos Gábor hajmintájától”
A halottszemle alkalmával pedig a következõket rögzítették: "a holttest szabaddá tett, a bal kéz mutató és gyûrûs ujján, a körmön és az ujjbegyen szemmel alig észlelhetõ elemi szálak voltak láthatók. A bizottság az elemi szálakat eltávolította és azokat üvegfiolában eredetben biztosította. (13. számú bûnjel) A bizottság a bal kéz v. ujjáról körömvágatot és körömkaparékot biztosított üvegfiolában. (16. számú bûnjel) A szabaddá tett jobb kézrõl a hüvelykujjon és a kisujjon szabad szemmel alig észlelhetõ elemi szálakat találtak. A bizottság azokat csipesszel eltávolította és üvegfiolában, eredetben biztosította. (18. számú bûnjel) A jobb kéz v. ujjáról körömvágatot és körömkaparékot biztosított ugyancsak üvegfiolában (21. számú bûnjel)"
Nos, ezeknek a kétségtelenül perdöntõ bûnjeleknek a vizsgálatakor megállapították, hogy azok nem Tánczos Gábortól származnak, s a fiú DNS-ét sem tudták kimutatni a gyilkosság helyszínén. Találtak viszont a lakásban idegen ujjlenyomatot, az ajtón pedig füllenyomatot, amelyek szintén nem a fiúé. De akkor kié? És kié a hosszú hajszál (vállig érõ hajat feltételez), ha nem Tánczosé? Az üggyel kapcsolatban az elmúlt években kevésszer esett szó arról a tényrõl, hogy a Zsófinál néhány évvel idõsebb barátnõje a rendõrségen tett vallomásában annak idején elmondta, hogy Zsófit a gyilkosság elõtti napokban egy idegen férfi követte. Balaton Balázs még abban az idõben találkozott Szilviával, a barátnõvel, s szó szerint a következõket vetette papírra: „Zsófi pár évvel idõsebb barátnõjét is beviszik a rendõrségre. A lány megadja annak a fekete hajú, bajuszos férfinak a fantomképét, akirõl pár nappal a gyilkosság elõtt Zsófi azt állította: napok óta követi. - Mikor mutatta meg Zsófi azt a férfit, aki követi? - Nem emlékszem pontosan. Egy vagy két héttel halála elõtt. Iskola után lejött játszani. Bementünk a házuk melletti Spar áruházba. Azt hiszem csokit akart venni. Sétáltunk a diszkontban, amikor odahajolt hozzám és rámutatott egy férfira. -„Õ követ már napok óta” - mondta. - Odamentetek a férfihoz, megkérdezni, hogy mit akar? - Nem. Mert ezt is Zsófi hóbortjai közé soroltam. Néha mondott olyat, amelyet nem kellett komolyan venni. Sokat viccelõdött. Ezt is annak tartottam, de most már tudom: nem hülyéskedett. - Mibõl gondolod? Zsófi megváltozott a halála elõtti napokban. Félt. Észrevettük, hogy nem nevetgélt, jókedve és vidámsága eltûnt.”
Amikor Tánczos Gábor önként jelentkezett tanúnak a rendõrségen, vallomásában azt mondta, hogy egy férfi rohant ki a lépcsõházból, amikor odaért.
Személyleírást is adott errõl az idegen, minden jel szerint nem körmendi, sõt még csak nem is magyar férfiról. Tánczos Gábor „mediterrán külsejûnek” írta le a fekete hajú férfit. A rendõrök emiatt tartottak eredménytelen razziát a körmendi cigánytelepen, pedig mediterrán külsõ alatt elsõsorban nem az Indiából származó cigányokat szokták érteni, hanem a Földközi-tenger mellett élõ népeket: olaszokat, görögöket vagy éppen izraelieket. A rendõrség miután Tánczos Gábort letartóztatták, nem kereste tovább a mediterrán külsejû férfit, ahogy a bíróság sem foglalkozott ezzel, holott a védelem még azt a két munkást is tanúként be kívánta idéztetni, akik a gyilkosság idején, a lakóház oldalán lévõ állványzaton dolgoztak, és szintén láttak egy hasonló külsejû férfit. Az egész ügy és a zsidó vérgyilkosság teóriája szempontjából is a legfontosabb kérdés: a vér!
A lapunknak nyilatkozó összes érintett és maguk a szakértõi vélemények, bírósági dokumentumok: is azt tartalmazzák, hogy a gyilkosság helyszínén nem volt vér! Mindössze az áldozat nyakán és közvetlen közelében volt egy vékony vércsík, de a lakásban sehol sem találták nyomát. Több liter vér egyszerûen hiányzik!
Tánczos Gábor ruháján egyetlen csepp vért sem találtak. Pontosabban két cseppet igen, ezt mutogatták is akkoriban a nyomozók, aztán egy ideig mélyen hallgattak arról, hogy a szakértõi vizsgálat egyértelmûen bebizonyította, hogy Tánczos igazat mondott, a két vércsepp ugyanis tõle származott, még egy korábbi konyhai balesetébõl. A nekünk nyilatkozó szakértõ, de az ítéleti tényállás szerint is a halál oka a nyak lágy részeinek átvágásából - mely verõ - s visszereket is érintett - heveny külsõ elvérzés!
Ebben az esetben azonban több liter vérnek kellett kifolynia! Az ügyben eljárt szakértõk szerint a száj- és orrnyílás befogása a nyak átmetszése után sem fejezõdött be.
A bonc jegyzõkönyv szerint tûszúrásnyi, gombostûfej nagyságú gócok voltak a kislány testén, amely fulladásos mechanizmusra utalnak. Ez esetben úgy az elkövetõnek, mint a környezetének vérrel kellett szennyezõdnie. Az ítéleti tényállás és a vádirat szerint is Zsófi a kanapén hátrahajlott testtartásban, hátrabicsaklott fejjel szenvedte el az ölési cselekményt. A szakértõk szerint ebben az esetben mindennek úsznia kellett volna a vérben! A nyomozók a lakásban úgynevezett luminolos eljárással vérnyomot kutattak, de nem találtak semmit!
Errõl az eljárásról tudni kell, hogy egy vegyszert (luminolt) permeteznek szét a helyszínen, ebben az esetben a lakásban, s a luminol megfelelõ fényviszonyok között a szemmel láthatatlan, tehát a már felmosott, eltüntetett vért is kimutatja. Azonban ezzel az eljárással sem tudtak vért találni a lakásban! Több liter vér "nyomtalan" eltûnésére az általunk megkérdezett szakértõ (és a józan paraszti ész is) csak egyetlen magyarázatot tudott mondani: a kifolyó vért egy edényben felfogták. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a nyak el-metszése után a gyilkos továbbra is befogta áldozata száját és orrát. Nem szúrta meg, csak megvárta, amíg elvérzik.
Meglepõen ismerõsek a rendõri vezetõk
Ahogy azt a korábbi lapszámunkban jeleztük, a Suttogó.hu hónlap fórumában talált hozzászólás szerzõjével is felvettük a kapcsolatot. Több levelet váltottunk vele. Kiderült, hogy az általa említett „BM dolgozó”, akitõl a zsidó vérgyilkosságot 1998 második felében hallotta, egy barátjának az ismerõse volt. Kérésünkre megpróbálta felkutatni, ám ez két hét alatt nem sikerült, pusztán a személyleírása és annak a budai utcának a neve van meg, ahol akkoriban lakott. így közvetlen interjú helyett megpróbáltuk ellenõrizni a hozzászólásban szereplõ részinformációkat, hiszen azokból lehet következtetni az egész írás valódiságára. Mindenekelõtt kiderítettük, hogy az áldozat, Zsófi édesapja valóban vadász. Azt ugyanakkor senki sem tudta megerõsíteni, hogy „keserûségében megpróbált pár zsidót levadászni a környéken”, sõt az általunk megkérdezettek ezt kifejezetten cáfolták.
Az viszont igaz, hogy elköltözött a tett helyszínérõl, de nem az „ország másik végébe”, csak az egyik Körmend környéki faluba. A Fórum hozzászólója a BM-es informátorra hivatkozva említést tesz arról, hogy volt az ügyben egy „Farkas vezetéknevû zsidó rendõr”.
Rendkívül fontos kérdés a hozzászólás valódiságtartalma szempontjából, hogy ez igaz-e, hiszen ez az egyik konkrét információ. Nos, utánanéztünk, s a nekünk név nélkül nyilatkozó hatósági személy megerõsítette, hogy valóban volt egy Farkas István nevû szombathelyi rendõr az ügyben. Tánczos Gábor édesanyját is megkérdeztük, s õ is emlékezett arra, hogy egy ilyen nevû rendõr nyomozott a gyilkossággal kapcsolatban, s nem is akármilyen beosztásban, hiszen Farkas István volt az, aki a nyomrögzítésért felelt, vagyis a nyomozás szempontjából leglényegesebb dologért. Farkas István rendõr alezredest egyébként szereti a baloldali-liberális hatalom, hiszen 2004-ben Lamperth Mónika belügyminiszter akkor tüntette ki Szent György Érdemjellel, amikor Gergényi Péter budapesti rendõrfõkapitányt dandártábornokból rendõr vezérõrnaggyá léptette elõ.
Idén március 15-e alkalmából pedig Farkas Istvánt a Gyurcsány-kormány igazságügyi és rendészeti miniszterének javaslatára köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki. Azon kívül, hogy a nekünk nyilatkozó hatósági személy, külsõ jegyei alapján elképzelhetõnek tartja, hogy Farkas István zsidó, erre természetesen bizonyítékot nem tudunk felmutatni. Mindenesetre, a nevet a legnépszerûbb internetes keresõbe bepötyögve, az 1944.-ben Auschwitzban elhunyt Farkas István festõt kapjuk.
És ha már az ügyben érintett rendõröknél tartunk! Az egész körmendi gyilkosság legérdekesebb rendõrségi vonatkozása az a tény, hogy 1998-ban a Vas megyei rendõrfõkapitány az a Bene László volt, aki a 2006-os õszi rendõrterror idején, mint az egész rendõrséget irányító ORFK vezetõje vált hírhedté. Bene László kiugró karrierjét Tánczos Gábor letartóztatásának köszönheti. A körmendi gyerekgyilkosság ugyanis közvetlenül az 1998-as választások elõtt történt, abban az idõszakban, amikor szinte naponta robbantott valahol a politikával is összefonódott maffia, így az akkori MSZP-SZDSZ-es kormánynak különösen kényelmetlen volt az egész országot felkavaró körmendi gyilkosság.
A közvélemény megnyugtatása érdekében még a választások elõtt meg kellett találni a "gyilkost".
A vasi rendõrök igyekeztek is, és 1998. április 23-án letartóztatták az addig tanúként kezelt, segítségét önként felajánló Tánczos Gábort.
Bene Lászlót már másnap, azaz április 24-én megyei fõkapitányból dandártábornokká lépteti elõ a köztársasági elnök, vagyis Göncz Árpád. Az akkori belügyminiszter, az SZDSZ elnöke, Kuncze Gábor is azonnal a helyszínre siet, és pénzjutalmakat, kitüntetéseket kezd el osztogatni a nyomozásban részt vevõ rendõröknek, április 30-án pedig Bene Lászlóval közösen tartanak a média kiemelt érdeklõdése mellett sajtótájékoztatót, amely során elmondják, hogy a vallomások és tárgyi bizonyítékok alapján alapos a gyanú Tánczos Gábor bûnösségére.
Sietni kellett, mert az országgyûlési választásokat 1998. május 10.-én tartották, s bármi áron kellettek az eredmények. Azóta bebizonyosodott, hogy a nyomozó hatóság kezében egyetlen - a fiú bûnösségét alátámasztó, a védelem által nem cáfolt - tárgyi bizonyíték sincs, Tánczos Gábor pedig visszavonta azokat az egymásnak is ellentmondó, indítékról nem szóló beismerõ vallomásokat, amelyeket - orvosi szakvélemény szerint igazoltan - tudatmódosító gyógyszerek (Xanax és Dormicum) hatása alatt, kényszerítéssel és veréssel passzíroztak ki belõle, a fiú továbbra is börtönben maradt, Bene László karrierje viszont azóta is meredeken fölfelé ível.
Az Orbán-kormány alatt ugyanakkor nem lépett elõre a ranglétrán, s abban az idõben a körmendi gyilkossággal kapcsolatban a Legfelsõbb Bíróság egyszer új eljárásra kötelezte az elsõ fokon eljáró bíróságot, a Tánczos Gábor ártatlanságában bízók tehát joggal reménykedhettek. Hiába szavazott azonban még 1998-ban a fiú a Fideszre (a családtagjaitól tudjuk - a szerk.), az Orbán-kormány idején újra elítélték.
A 2002-es kormányváltást követõen Bene László karrierje újra meglódult, 2002 júniusában a BM Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának vezetõje lett, s ugyanebben az évben kapott központi tiszt címet az MSZP-SZDSZ miniszterelnökétõl, a D-209-es Medgyessy Pétertõl.
Aztán 2006-ban Bene László már országos rendõrfõkapitányként jegyezte az õszi rendõrterrort, ám 2007-ben a rendõrség sorozatos botrányai után a közvélemény nyomására Gyurcsány Ferenc kénytelen volt Gergényi Péter budapesti rendõrfõkapitánnyal együtt leváltani. Valami miatt azonban az MSZP-SZDSZ hatalom hálás szeretete övezi Bene Lászlót, ugyanis néhány héttel ezelõtt repült fel a hír, hogy a Gyurcsány Ferenc által frissen kinevezett, a 2006-os õszi események idején a rendõrséget védõ nyilatkozatairól elhíresült volt ombudsman, Takács Albert rendészeti miniszter szakállamtitkára a frissen kirúgott Bene László lehet. Ritka az az ember, aki fölfelé tud bukni. Az már csupán hab a tortán, hogy a körmendi lakásba, ahol Zsófit megölték, a gyilkosságot követõen Marksz Attila határõr alezredes költözött be, aki nem engedélyezte, hogy a nyomozás után Tánczos Gábor részvételével rekonstruálják a gyilkosságot, így megakadályozva azt is, hogy esetleg a helyszínen derüljenek ki a kétségtelenül meglévõ ellentmondások.
Rendületlenül hisz a fia ártatlanságában Tánczos Gábor édesanyja. Közvetlen, kedves asszony. Kutatom a tekintetét, szemeibõl jóság árad.
Szabadkozik, amiért kendõben és Gábor régi melegítõnadrágjában, az utcán fogad. A házuk elõtt találkozunk.
Az utca Körmenden a Batthyányiak kastélya mellett van, s egyenesen a híres történelmi család parkerdõjébe vezet. Az utolsó kis szegényes tömbházban laknak, amely mögött már az erdõ kezdõdik. Itt vár rám Tánczos Gábor édesanyja. Nem invitál föl a lakásukba, attól tart, hogy lehallgatnának minket. A tekintetem alapján megbízhatónak talál, s rögtön felajánlja, hogy szólítsam Gyöngyinek. Az egyik kezében egy, az ügyrõl szóló szatyornyi újságcikket tart, a másik kezében a kutyája pórázát.
Kedves, játékos a magyar vizslára emlékeztetõ eb. Mindig volt kutyájuk, Gábor is imádta õket.
Gábor megtört édesanyja
Tánczos Istvánné - Gyöngyi - a mai napig rendületlenül hisz a fia ártatlanságában, s az sem tántorította el ahogy nemcsak Tánczos Gábor egészsége, hanem az övé is megromlott az elmúlt kilenc év alatt. A szatyorban az újságcikkek mellett egy pirulákat tartalmazó dobozt is látok, szívgyógyszerek. A fia a börtönben epilepsziás lett, s cisztát fedeztek fel az agyában - állítólag a sok veréstõl.
Gábor csecsemõkori, gyermekkori, majd a börtönben készült fényképeit mutogatja, s az egész ügyet két gyermek tragédiájának nevezi: az egyik tragédia Zsófié, a másik Gáboré. - Mindketten ártatlanok. Egyiküket bestiálisán megölték, a másiknak derékba törték az életét - mondja.
A zsidó rituális vérgyilkosság verziójáról õ is hallott, nem sokkal a fia letartóztatása után - mint szinte minden érintett és szerkesztõségünk is megkapta az errõl szóló névtelen levelet.
Az édesanya azonban nem akar errõl beszélni, a fiát félti, aki „még mindig a kezükben van”. A 80 éves édesapját is félti, magáért viszont nem aggódik. Nekem már csak egy dolog maradt az életemben: tisztára mosni a fiam becsületét, amelyet befeketítettek - mondja.
A jelek szerint van is mitõl tartania, hiszen nemcsak Balaton Balázst verték össze 1999-ben, hanem szinte mindenkit megfenyegettek, bántalmaztak, aki Tánczos Gábor mellé állt az évek folyamán. Gyöngyit háromszor verték meg, a fiú nagyapját megtámadták, az országosan ismert és elismert dr. Lépold Józsefné igazságügyi írásszakértõt, aki Tánczos Gábor írása alapján lényegében ártatlannak minõsítette a fiút, szintén összeverték.
De még az éjszakai életben dolgozó körmendi kidobót is meg tudták félemlíteni, mert a Tánczos mellett tanúskodó férfi egyszer csak közölte a bírósággal, hogy csak akkor hajlandó tanúvallomást tenni, ha állandó rendõri védelmet kap, mert ebben az ügyben nagyon sötét erõk érdekeltek.
Órákig beszélgetünk a Batthyány család obeliszkjének tövében, az erdõben. Közben kutyájukat sétáltató, kerékpározó vagy gyermekeikkel játszó körmendiek mentek el mellettünk, többen köszöntek is Tánczos Gábor édesanyjának, de senki még csak nem is nézett csúnyán Gyöngyire. Sõt, két idõsebb asszony meg is állt, s hosszasan bizonygatták nekem, hogy a fiú ártatlan. Egyikük megjegyezte, hogy az õ gyerekeire is Tánczos Gábor vigyázott annak idején. Egyébként jellemzõ a körmendiek hozzáállására, hogy Gábor édesanyja és nagyanyja azért maradhattak a lakásukban, mert senki sem ment el arra az árverésre, amelyet azért írtak ki, mert a rendkívül szegény család nem tudta kifizetni a többmilliós perköltséget, amelyet a 13 év fegyház mellett, mintegy mellékbüntetésként, szintén a fiú nyakába varrtak. Tánczos Istvánné - Gyöngyi - ezt is a szolidaritás jeleként értelmezte, már csak azért is, mert a Gábor tulajdonát képezõ fél lakást potom kétmillió forintért árverezték volna el, ami szerinte igazán jutányos ár.
Visszatérve oknyomozó riportunk legmegdöbbentõbb felvetéséhez, a zsidó rituális gyilkosság lehetõségéhez, Körmenden járva több kérdés is felvetõdött bennem. Felkerestem az igen elhanyagolt állapotban lévõ helyi zsidó temetõt, a ravatalozó épületérõl fényképeket is készítettem, de a sírok között egyetlen hozzátartozót, vagy zsidó gondnokot sem láttam. Azt a tárgyilagosság kedvéért fontosnak tartom leszögezni, hogy minden fellelhetõ, többek között zsidó történészektõl származó tanulmány - mint az elõzõ számunkban hivatkozott Pasqua di Sangue (Véres Húsvét) címû könyv - szerint a zsidóknak csak egy relatív kis részét kitevõ fundamentalista irányzat követhetett el ilyen borzalmas tetteket. De hol van manapság Vas megyében ilyen fundamentalista zsidó közösség? Az idézett internetes írás haszid zsidókat említ, akikrõl néha Magyarországon is hallani ugyan, de nem a nyugati megyékbõl
Szombathelyen például egészen a XIX. századig le sem telepedhettek a zsidók, s Vas megyében egészen a huszadik századig a legtöbb helyen nem is tudták megvetni a lábukat, kivéve a Batthyányiak birtokain, ahol befogadták õket.
Mivel Körmend a Batthyányiak központja volt, érthetõ, hogy a vidék egyik legkiemelkedõbb zsidó közössége éppen itt alakult ki. 1888-ban zsinagógát is építettek Körmend központjában, amelyet azonban 1945-ben a német és magyar katonák raktárnak használtak, majd visszavonulásukkor felgyújtottak. A helyén ma a háború alatt elhurcolt 384 körmendi zsidó lakosra emlékeztetõ táblát találunk. A város szélén ma is megtalálható a zsidó temetõ közepén a dávid-csillagos épülettel. Az tehát még érthetõ, ha a megyébe érkezõ zsidó látogatók mondjuk Körmendre utaznak elõször. Sõt, ha zsidók bosszújáról lenne szó, akkor is érthetõ lenne Körmend, hiszen itt nem csak közel 400 zsidót hurcoltak el, de a zsinagógát is megsemmisítették. De miért pont Vas megye? A most következõ sorok elolvasása után kiderül, hogy a gyilkosság idején azonban megjelentek fundamentalista zsidók a megyében.
Amikor a Batthyány család egykori parkjának szélén Tánczos Gábor édesanyjától elköszöntem, s elindultam, önkéntelenül is visszanéztem. Mivel már mélyen a reflexeimbe ivódott, hogy ösztönösen ügyeljem a hátamat, észrevettem, hogy egy fehér autó kanyarodott ki utánam az utcából. Kb. száz méter után máris jobbra kell fordulni, s az utca végében ott magasodik a katolikus templom tornya.
A visszapillantó tükörben láttam, hogy ebbe a történelmi hangulatú kis utcába is utánam kanyarodott a kocsi. A templom fõbejárata elé parkoltam le, majd keresztet vetettem és határozott léptekkel a templom elkerített udvarának jobb hátsó sarkában található emlékmûhöz mentem. Az alkotás tulajdonképpen egy nagy fakereszt a megfeszített Jézussal, alatta a kõtömbön a felirat hirdeti, hogy „emlékezzünk Zsófikára”.
Mivel a templomot megkerülve a kegyhely mögött balra ki lehet látni az utcára, miközben az emlékmûvet fotóztam, a szemem sarkából észrevettem, hogy a fehér autó az utcában éppen megfordul, majd járó motorral, égve hagyott fényszórókkal megáll. Készítettem gyorsan egy fotót az autóról is, majd a templom udvarán átvágva visszatértem a kocsimhoz. Beültem a jármûvembe, s eszembe jutott, hogy fel kell hívnom az egyik munkatársamat, ezért pár percig telefonáltam. Éppen végeztem, amikor a hátam mögül egy férfi lépett az autómhoz és a letekert ablakon keresztül megszólított. Összerezzentem. -Tudom, miért van itt. A Traubisoda körül kutakodjon - mondta az ismeretlen férfi, s bár még kérdezni akartam tõle, minden további beszélgetést elhárított, s éppen olyan gyorsan, ahogy érkezett, eltûnt. Fel sem ocsúdhattam, csörgött a telefonom. Tánczos Gábor édesanyja hívott. Véletlenül nálam maradt a kulcscsomója abban a zacskóban, amelyben azok a dokumentációk voltak, amelyeket az üggyel kapcsolatban adott nekem. Még visszakanyarodtam Tánczosék utcájába, és Gyöngyi kezébe nyomtam a kulcsokat, majd erõt kívántam neki, õ pedig azt, hogy Isten legyen velem. Bár sokszor jártam már életemben Körmenden, tele van a város barátokkal, ismerõsökkel, de most úgy éreztem, hogy jobb, ha magam mögött hagyom a települést. A gyomromat szorító nyomasztó érzés valahol Veszprém környékén kezdett oldódni.
Nyírtassi zsidók, Íme, a haszid zsidók
A „jótanácsnak” megfelelõen utánanéztem Salamon Berkowitznak.
Már, amikor elõször hallottam a nevét Körmenden, akkor tudtam, hogy õ a botrányairól hírhedté vált Traubisoda-gyáros, aki rendkívül agresszív stílusáról és botrányos ügyeirõl, pereirõl vált hírhedté. Annak idején újságíróként eredménytelenül próbáltam tõlük egy interjút kicsikarni, amikor a Promontorbor Rt-vel pereskedett a Márka üdítõital jogtalan bitorlása miatt. Nos, nézzük akkor, hogy ki az a Traubi-gyáros Salamon Berkowitz? Az amerikai állampolgárságú, külsõségeiben is ultraortodox zsidó Salamon Berkowitz az úgynevezett rendszerváltozás idején települ Magyarországra, és itt rögtön privatizációs ügyekbe keveredett.
Hogy ne vádolhassanak elfogultsággal, kizárólag újságcikkekbõl, országos lapokból, közöttük a zsidó hírportálról, a Sófár.hu-ról idézek:
„Salamon Berkowitz privatizálta a '90-es évek elején a Badacsonyi Állami Gazdaság balatonvilágosi üzemét, amelyben jogszerûen csak 1994-ig gyárthatott volna Traubisodát. Hiába vesztett már többször pert védjegybitorlás miatt, az amerikai üzletember érdekeltségei, 1994 után is folytatták az üdítõital gyártását. Salamon Berkowitz cégei használati, védjegy- és bitorlási perek indításával, sorozatos fellebbezésekkel késleltetik az ellenük indított eljárások lezárulását, miközben sok tíz millió forintos köz- és magántartozást halmoztak föl. Salamon Berkowitz emellett büntetõügyben is állt már bíróság elõtt."
Egy másik cikkben a következõket írják:
„A támadások elkerülése végett már az írás elején jelzem, hogy egy Berkowitz által indított büntetõügyben egyik kollégámmal évek óta vádlottként járok a bíróságra. A bûnünk: írni merészeltünk arról, hogy Salamon Berkowitz a Magyarországon folytatott gazdasági tevékenysége kapcsán már állt büntetõbíróság elõtt. Azzal pedig, hogy errõl, valamint ennek eredményérõl részletesen beszámoltunk, olyan különleges adatokat hoztunk nyilvánosságra, amivel az ügyészség szerint megsértettük Salamon Berkowitz személyiségi jogait. Szerintünk viszont az embereknek tudniuk kell, ki is Salamon Berkowitz.
Azt, hogyan keveredett ide a rendszerváltás körül, miként juthatott nagy összegû állami hitelhez akkor, amikor más magyarországi vállalkozók többségének nem volt erre.
A közvéleménynek tudnia kell arról is, hogy milyen eszközökkel próbált embereket és vállalkozásaikat tönkretenni, hogyan használta fel az alulinformált, ostoba politikusokat és diplomatákat a közszerepléseihez, illetve, hogy miért felkészületlen és tehetetlen vele szemben az igazság kiderítésével már régóta nem bíbelõdõ „magyar igazságszolgáltatás”.
Berkowicz
Salamon Berkowitz és ügyletei egy-két fajsúlytalan cikk után gyakorlatilag kikerültek a balliberális sajtó látókörébõl, annak ellenére, hogy egyre több disznóság derült ki róla. Ezekrõl kizárólag a Napi Magyarország adott, illetve a Magyar Nemzet ad rendszeresen hírt.
Pedig Berkowitz idõközben közszereplõvé is vált: karácsony idején a hanukának tisztelegve menórát állított a Parlamentnél, ahol tájékozatlan (vagy éppen jól tájékozott - a szerk.) miniszterelnökökkel - 2002-ben Medgyessy Péterrel és Adrién Nastaséval -, MSZP-s miniszterekkel és politikusokkal mutatkozott együtt."
És íme egy szösszenet az ultraortodox zsidó „üzletember” stílusáról: „Berkowitz megérkezéséig minden a törvényeknek megfelelõen zajlott. A végrehajtó, természetesen rendõrök jelenlétében, tételszerûen felvette a leltárt, szabályszerûen zajlott az eljárás. A helyszínre érkezõ tulajdonos (azaz Berkowitz - a szerk.) azonban az elsõ perctõl kezdve vitatta az eljárás törvényességét. Azt mondta, ez az egész - mármint a foglalás - náci eljárás, és az ilyen náci módszerek felett már eljárt az idõ. Azután lenácizta a résztvevõket, vagyis minket is. A fia verekedni is akart, és miután legfeljebb csak szavakat tud magyarul, nagyon agresszíven ilyesmiket kiabált nekem: „leülsz,! nem szólsz”! Tényleg csak a rendõrök határozottságán múlt, hogy nem lett verekedés. Berkowitz összegyûrte és összetépte a jegyzõkönyvet..."”
No, ennyit Salamon Berkowitzról, az üzletemberrõl, akinek viszont van egy másik tevékenységi köre is, errõl így ír a Magyar Nemzet:
„A történet elõzményeként az Ortodox Zsidó Világtanács és a Mechon Simon Szociális és Foglalkoztatási Alapítvány nevében közleményt adott ki Salamon Berkowitz (...), amelyben arról értesítette az érintetteket és a sajtó munkatársait, hogy Nyírtasson, a Mózes-hitû ortodoxok székhelyén rituális fürdõt avatnak a közösség Szatmárból elszármazott tagjai.
A közlemény szerint a beruházás értéke meghaladja a harmincötmillió forintot, a vendéglátás költsége pedig több mint négyszázmillió forint.
Berkowitz azt írta: "a kanadai Québecben élõ nyírtassi haszid közösség Magyarországra költözik, s újra otthont teremt magának azon a helyen, ahol a XVIII. században több Mózes-hitû letelepedett, létrehozva a szeretet és összefogás szigetét az akkor még parányi községben"
Berkowitz ötödik éve szervezi a haszid zsidók nyírtassi hazatérését, a tavalyi találkozójukról - amely során több ezer, hagyományos öltözetet viselõ ortodox zsidó özönlötte el a nyírségi községet - a következõket írja a Sófár.hu zsidó hírportál:
„Szemet szúrt, hogy egyetlen nõt sem láttam a tömegben, kizárólag 6-90 éves fiúkból és férfiakból álló közösség szürreális képe tárult elém."
Ugyanerrõl a találkozóról a következõket nyilatkozta a Magyar Nemzetnek tavaly egy nyírtassi helybéli férfi: „- Isten az atyám, hogy nem vagyok antiszemita - méltatlankodott a zarándoklat második napján Nyírtass Bem utcájának egyik férfi lakója -, de amit ezek az emberek mûvelnek itt, az túltesz mindenen. Eljöttek Kanadából, az Egyesült Államokból és még vagy húsz országból. Kellemes társaságra számítottunk, erre mi történik'? Vagy azonnal megfeledkeznek magukról, vagy ez a természetes viselkedés náluk. Ha hiszi, ha nem - erõsítette meg a családapa az elmondottakat-, nyílt ajánlatokat tesznek asszonyainknak, lányainknak.
És még õk csodálkoznak, amikor felháborodunk, s azt kérdezzük: hol van a tisztességtelenség határa? Nézze meg, õrzõ-védõ csapattal vigyáztatják nyugalmukat bizonyára nem kevés pénzért a falu ellenében, miközben a mi nyugalomhoz való jogunkra nincsenek tekintettel. Ilyen körülmények között részünkrõl legfontosabb az éberség: szeretjük a vendégeket, de ami sok, az sok.
Ez megy 2001 óta, és amennyiben nemtetszésünknek adunk hangot, azonnal az a válasz, hogy antiszemiták vagyunk, utáljuk a zsidókat
Találtunk tehát Magyarországon a névtelen levélben is említett haszid zsidókat, Berkowitzék ugyanis ennek az irányzatnak a hívei.
A haszid irányzatról ezt írja a lexikon: „a legnagyobb súlyt az úgynevezett ’kávánára’, azaz a parancsolatok teljesítésének lelki aspektusára helyezik. Vallási révületeikben Istennel való misztikus egyesülésre törekednek, ami a haszidizmus kialakulásának korában éles ellenreakciókat váltott ki a mitnágdimok, vagyis a haszidizmust ellenzõk körében. Mára a haszidizmus ortodox felekezetként küzd a zsidóságot veszélyeztetõ újítások ellen. Az irányzat tagjai betûhíven ragaszkodnak a vallás minden parancsolatához, fokozottan ügyelve a külsõségekre.
Rendszerint elkülönülve élnek, s féltve õrzik identitásukat minden külsõ hatástól"
Hogy Salamon Berkowitzék mennyire ragaszkodnak az õsi hagyományaikhoz és a Tóra betûjéhez még az üzleti életben is, nemcsak az bizonyítja, hogy gyárukban ugyancsak haszid zsidók dolgoznak, az üdítõitalaikat pedig héber nyelvû pecséttel látják el, hanem az Index.hu 2004 novemberi tudósításából vett következõ idézet is:
„Berkowitz úr végre rátért a sajtótájékoztató egyik fõ témájára, a kóser traubi gyártásra. A kóser terméknek minden alkotóelemének kósernek kell lenni. Hogy mitõl kóser valami, azt ne kérdezzük, azt a Tóra mondja meg, õsi törvény.”
Foglaljuk össze hetekig tartó, mindenre kiterjedõ nyomozásunkat, megvizsgálva a hozzánk eljuttatott névtelen levélben és a Suttogó.hu oldal fórumában található hozzászólás legfõbb állításait:
* 1. A kilenc éve börtönben ülõ Tánczos Gábor bûnösségét ma már egyetlen, meg nem cáfolt bizonyíték sem támasztja alá.
* 2. A rendõrség és az ügyész szándékosan vagy véletlenül, hibák sorozatát vétette.
* 3. A névtelen levelekben szereplõ, leinformálható állítások valódiak.
* 4. A gyilkosságnak 9 év után sincs semmiféle indítéka. Egyetlen indítékot nem sikerült cáfolni (igaz, a rendõrség és az újságírók bár hallottak róla, nem vizsgálták), s az a zsidó rituális vérgyilkosság.
* 5. A kislány nyakát fültõl fülig átvágták. A szakirodalom a saktermetszés alatt ezt érti.
* 6. Eltûnt a meggyilkolt kislány több liter vére, amelyre egyetlen magyarázat van: egy edényben felfogták, éppen úgy, hogy arról a zsidó vérgyilkosságokról szóló írások szólnak.
* 7. H. Zsófit éppen azon a napon ölték meg, amikor a tiszaeszlári Solymosi Esztert, vagyis április 1-én, akkor, amikor a leírások szerint a zsidó vérgyilkosságok történnek, vagyis a zsidó húsvét, a Pészáh elõtt.
* 8. Volt egy szombathelyi Farkas nevû rendõr az ügyben, a megyei vezetõket pedig azóta a legmagasabb szintre emelte az MSZP-SZDSZ kormány.
* 9. Egy mediterrán külsejû, idegen férfit láttak kirohanni a házból a gyilkosság idején.
* 10. A levélben említett haszid zsidók jelen vannak Magyarországon, legismertebb képviselõjük Salamon Berkowitz, aki bár büntetõ ügyben is állt már bíróság elõtt, mégis együtt gyújtotta meg a hanuka-gyertyákat a parlament elõtt az MSZP-SZDSZ kormány tagjaival. Kapcsolatrendszere tehát lényegesen kiterjedtebb, mint egy átlagemberé. A haszid zsidók a Tóra betûjéhez ragaszkodnak és a több ezer éves, legõsibb zsidó rituálékhoz. Egyetlen kérdés maradt még, amelyre nem kaptunk választ:
Hogyan kerülhettek volna haszid zsidók akkoriban Vas megyébe?
Nos, ezzel kapcsolatban vérfagyasztó felfedezést tettünk: Salamon Berkowitzék éppen a körmendi gyilkosság idején, 1998-ban nyitották meg ünnepélyesen a Traubisoda új üzemét Szombathelyen! Azt most csupán mellékesen jegyezzük meg, hogy Berkowitz egyik cége az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank érdekeltségébe tartozó Nemzeti Ingatlanfejlesztõ és Lakásberuházó Rt.-nek a legóvatosabb becslések szerint is kétszázmillió forintos kárt okozott azzal, hogy a szombathelyi üzem telephelyét 1998 óta érvényes szerzõdés nélkül bitorolja, miközben bérleti díjat nem fizet.
Berkowicz "Felszentelés" után?
Bár a fenti tényekkel nyilván nincs összefüggésben az, hogy a tiszaeszlári perben a vádlott zsidókat védõ - Eötvös Károly könyvében szereplõ - leírás szerint a zsidó rituális gyilkosság egyik célja, hogy az ártatlan (szeplõtelen szûz) kere
Szerkesztõségünk névtelen levelet kapott, amelyben a levélíró egy kilenc évvel ezelõtt történt, az egész országot megrázó brutális gyilkossággal kapcsolatban hívja fel egy új eshetõségre a figyelmünket. Olvasónk szerint az 1998-ban Körmenden meggyilkolt 11 éves kislányt nem a kézzelfogható bizonyítékok híján elítélt, ártatlanságát máig hangoztató, 9 éve börtönben ülõ Tánczos Gábor ölte meg, hanem zsidók, akik akkoriban a városban tartózkodtak.
A móri ügy után, amikor végleg kiderült, hogy a magyar rendõrség képes bárkit ártatlanul, koncepciós ítéletekkel börtönben tartani, már semmin sem lepõdünk meg, ám azért ez a feltevés minket is megdöbbentett. Bár, a körmendi ügy így elsõ hallásra is meglehetõsen hasonlít az 1882-es tiszaeszlári perhez. Az úgynevezett vérvád szerint ugyanis egyes zsidó fundamentalista csoportok a zsidó húsvétkor, a Pészah idején keresztény gyermekeket gyilkolnak meg és rituális célokra használják fel a vérüket. Annak ellenére, hogy a vád – különösen így az ezredforduló táján – hihetetlennek tûnik, szerkesztõségünk mindenre kiterjedõ nyomozásba kezdett, már csak azért is, mert az ismeretlen levélíró szerint már több újságnak is elküldte írását, ám mindezidáig senki sem merte a körmendi gyermekgyilkosságot ebbõl az irányból megközelíteni. Ahogy kutakodásunk során fokozatosan feltárult elõttünk egy látszólag érthetetlen gyilkossági ügy, döbbenetes, iszonytató összefüggésekre bukkantunk.
A ház, ahol a gyilkosság történt
1998 tavaszán az egész országot sokkolta a hír: H. Zsófit, egy 11 éves kislányt brutálisan meggyilkoltak a család körmendi, lakótelepi lakásában. Az édesapa talált rá a holttestre, amikor hazatért a munkájából. A gyilkos követte Zsófit, aki fél hat körül az iskolából tartott hazafelé a barátnõjével, s csak éppen felugrott a lakásba, hogy a táskáját letegye, majd visszajöjjön a játszótérre a barátai közé. Zsófi azonban sohasem tért vissza. A gyilkos ugyanis benyomult utána a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül, s megtámadta. Elõször dulakodtak, a kislány védekezni próbált, de végül a túlerõ, a felnõtt gyilkos ereje legyõzte a gyermek ellenállását. A lakásban volt egy számadó juhászt ábrázoló kerámia szobor, amit a gyilkos felkapott és azzal vágta fejbe áldozatát. Miután a kislány teste elernyedt, a tettes éles vágóeszközt, minden bizonnyal egy kést vett elõ, s módszeresen – két felületi sérülést okozó próbavágás után – fültõl fülig átvágta Zsófi torkát. A kislány még mozgott, halkan nyöszörgött, s ahogy levegõért kapkodott, habzott a vére. A metszés és az elkövetés módszere profi gyilkosra vall, akinek még ahhoz is volt lélekjelenléte, hogy borzalmas tette után a kezeit és a kést lemossa a lakás fürdõszobájában, majd észrevétlenül távozzon.
Amikor Zsófi édesapja, H. Ferenc este hazaérkezett, rosszat sejtett, hiszen az ajtó szokatlan módon nyitva volt. Gyermekét kitekert testhelyzetben, vérbe fagyva, holtan találta meg a lakásban. Egyik szeme még nyitva volt, a másik az ütlegeléstõl feldagadva már örökre lecsukódott. Az édesapa teljesen összeomlott, ahogy a foglalkozását tekintve tanárnõ édesanya is, aki a gyilkosság idején Zsófi testvérével Finnországban tartózkodott, ahová az osztályát kísérte el. Az ügy az egész országot sokkolta, Körmendet ellepték az újságírók. Senki sem értette, hogy a jó kedélyû, szorgalmas, segítõkész szõke kislánynak miért kellett meghalnia. Épeszû ember erre magyarázatot nem találhat, de a kéjgyilkosság is kizárható volt, mert annak, ahogy a szexuális indíttatásnak sem volt semmi jele. A lakásból semmi sem tûnt el, tehát a rablógyilkosság is kizárható volt. A rendõrség, az újságírók és a körmendiek sem találtak semmiféle indítékot a brutális kegyetlenségre.
A meggyilkolt kislány sírja
A gyilkosság másnapján egy akkoriban 18 éves fiú, Tánczos Gábor ment be a körmendi Zsade bisztróba, ahol – mint akkoriban egész Körmenden és az országban is – természetesen a gyermekgyilkosság volt a téma. Innentõl egy ideig átadjuk a szót Balaton Balázsnak, aki A Tánczos-dosszié címmel könyvet írt az egész történetrõl. Azt maguk az érintettek, Tánczos Gábor, a szülõk és dr. Tóth László, Tánczos ügyvédje is elismerik, hogy az egész ügyet Balaton Balázs újságíró ismeri a legjobban, aki elsõként érkezett a gyilkosság helyszínére, végigülte a hosszú tárgyalásokat, személyesen találkozott és interjúkat készített az összes érintettel, Zsófi szüleitõl kezdve Tánczos Gáboron át a rendõrökig, nyomozókig, ügyészekig. Balaton Balázsra és könyvére is visszatérünk még tényfeltáró írásunkban többször, annál is inkább, mert mi magunk is felkerestük az újságírót, aki akkoriban a Mai Nap címû napilap munkatársa volt, jelenleg pedig a fõváros II. kerületi önkormányzatának kommunikációs vezetõje. Mindenekelõtt álljon itt a részlet Balaton Balázs könyvébõl, amelybõl kiderül, hogy pontosan hogyan keveredett bele a zárkózott fiatalember, Tánczos Gábor az ügybe, akit a legtöbben csupán egy olyan szerencsétlen bûnbaknak tartanak, akivel elvitették a balhét:
„A rendõrök még forró nyomon dolgoznak, amikor Tánczos Gábor április másodikán bemegy az egyik körmendi bisztróba. Ott dolgozik egyik ismerõse, akivel korábban váltott már pár szót, köszönõviszonyban vannak. A hölgynek szintén tíz év körüli gyereke van, s abban a lépcsõházban lakik, ahol a gyilkosság történt. Gábor aggódva kérdezi: ugye nem az õ kislányát ölték meg? Az eladónõ megnyugtatja, hogy nem. Erre Gábor elmondja: õ a gyilkosság körüli idõben a környéken volt, sõt bent volt a lépcsõházban, amikor éppen barátjához ment. A nõ azt tanácsolja, mondja el a rendõröknek amit tud, lehet, hogy segíthet a nyomozásban. A barátok nélküli, magányosan éldegélõ, mindig kirekesztett fiúnak felcsillan a szeme. Nagyotmondásai miatt kevesen vannak, akik közel állnak hozzá. Õ pedig mindig is úgy állt a világhoz: majd meglátjátok, egyszer híres ember leszek, egy hõs! Most itt a nagy lehetõség - gondolta! Koronatanú lehetek egy gyilkosságban! Mindig is nagy dobásra készült, olyat akart tenni, amiért felfigyelnek rá az emberek, irigykednek majd rá a srácok és a város legszebb lányai esedeznek kegyeiért. Mi más lehetne ez, mint az egész országot lázban tartó emberölés? A fiú meglát egy civil ruhás rendõrt, akit korábban csak látásból ismert, s odamegy hozzá. Elmondja: ott járt az elõzõ napi gyilkosság helyszínén, s esetleg tud újabb információkat. A férfi felhívja a kapitányságot, ahol azt mondják neki: küldje be a szemtanút. Gábor önként megy be késõ délután a kapitányságra. Megvan az elsõ tanú. Megkérik, mûködjön közre a gyilkos kézre kerítésében. A srác rábólint, s elmeséli mit látott:
- Amikor a kapu elé értem, egy férfi rohant ki a lépcsõházból. Zaklatottnak tûnt, mint akivel nem stimmel valami. Furcsálltam egy kicsit, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentõséget. Felmentem a barátomhoz Sz. Györgyhöz, akivel úgy tíz-tizenöt percig beszélgettem. Gyurit telefonon hívták, majd elindultunk lefelé. Amikor megálltam befûzni a cipõm a harmadikon, nyöszörgõ, hörgõ hangot hallottam a Gyuriék alatti lakásból. A ház elõtt elváltunk, hazamentem és csak ma reggel tudtam meg, hogy mi történt abban a lakásban - szól Gábor elsõ vallomása”.
Tánczos Gábor tehát önként jelentkezik a rendõrségnél tanúnak. Egyrészt, mert segíteni szeretne, másrészt pedig feltûnési vágy is hajtja a fiút, aki végre szeretne a figyelem középpontjába kerülni. Nos, oda is került, bár aligha úgy, mint ahogy szerette volna. Tánczos késõbb már hezitál, mindenesetre az a szemtanúk és Sz. György vallomása alapján is bebizonyosodik, hogy valóban ott volt a házban a gyilkosság elkövetésének idején, ahogy az is, hogy Zsófi meggyilkolására és a nyomok eltüntetésére mindössze kb. 10 perce lett volna. Ezután pedig azonnal a kislány fölött lakó „üzlettársához” (valójában Amway termékeket forgalmazó házaló ügynökök voltak) Sz. Györgyhöz ment, aki semmiféle zaklatottságot nem vett észre rajta. Sõt, Sz. György szintén a lakásban tartózkodó gyermekei is tisztán emlékeztek, hogy Tánczos Gábor teljesen nyugodt volt, sõt még viccelõdött is. Holott egy ilyen brutális gyilkosság után még egy bérgyilkosnak is gyorsabban verne a szíve, a ruhája pedig minden bizonnyal véres lett volna. Arról nem is beszélve, hogy elképzelhetetlen, hogy valaki egy ilyen gyilkosság után még felugorjon a felette lévõ lakásba az ismerõséhez egy kicsit csevegni. A 18 éves fiatalember nemhogy profi gyilkos nem volt, de a családtagjai és ismerõsei elmondták, hogy - a szó szoros értelmében - még a légynek sem tudott ártani, és soha nem volt büntetve. Az erõszakot pedig végképp nem bírta, még a szülei sem adtak neki soha egy pofont sem, mert gyermekkora óta képtelen volt elviselni bármilyen fizikai agresszivitást. A rendõrség azonban, amely az elsõ pillanattól kezdve döbbenetes hibákat vétett, néhány nap múlva hirtelen tanúból gyanúsítottá minõsítette át Tánczos Gábort. A hatalmat sürgette az idõ, ugyanis közeledtek a választások. Kuncze Gábor, akkori belügyminiszter siettette az ügy mielõbbi megoldását, s a rendõrség, a nyomozóhatóság a jelek szerint ennek igyekezett is megfelelni. Gyorsan kijelentették, hogy Tánczos a gyilkos, Kunczéék pedig rengeteg jutalmat, elõléptetést osztottak ki, bár a választásokat azért mindennek ellenére elbukták. Utána már különösen kényelmetlen lett volna bevallani, hogy egy fiatalembert ártatlanul hurcoltak meg és börtönöztek be, így hát maradt minden úgy, ahogy volt. Pedig a rendõrség és az ügyészség kezében mind a mai napi lényegében csak azok a beismerõ vallomások vannak, amelyekrõl mára bebizonyosodott, hogy veréssel, kényszerítéssel adták azokat az éppen gyengesége miatt már az elsõ pofon után megtört Tánczos Gábor szájába, s amelyeket az 1998 óta börtönben ülõ, jogerõsen 13 év börtönbüntetésre ítélt fiú már többször visszavont.
Tánczos egyébként valószínûleg már jövõre, 10 év letöltése után kiszabadulhat, ám õ ennek ellenére továbbra is köti az ebet a karóhoz, s ártatlannak vallja magát. Sõt, nemrégiben azt nyilatkozta, hogy szabadulása után külföldre költözik, mert itt már nem tud tovább élni, de elõbb még szeretné megtalálni az igazi gyilkost. Ugyan, miért mondana ilyeneket? Most már lényegében úgyis mindegy neki, hiszen a gyilkosságért rá kiszabott büntetést már majdnem teljes egészében letöltötte, az élete romokban hever, és szellemileg, fizikailag a börtönben megrokkant. Balaton Balázs meggyõzõdése szerint mindenesetre Tánczos ártatlan, s ezt a könyvében is bizonyítja. A rendõrség és a bíróság munkájáról sommás véleménye van, amelyet így összegez: „A napvilágot látott tények már eddig is bizonyították: semmi valóságalapja nincs a vasi zsaruk kitalációjának. Egy ország elõtt bolondot csináltak magukból, ám struccpolitikát folytatva elhitetik magukkal: kiváló szakemberek, akiknek sikerült elkapniuk egy gyilkost”.
Arról sem sokat lehetett hallani, hogy Tánczos Gábor beleegyezett a poligráfos vizsgálatba (a Zsanett megerõszakolásával vádolt rebiszesek például nem), azt el is végezték, s bebizonyosodott, hogy Tánczos Gábor nem hazudik, amikor azt állítja, hogy ártatlan. Balaton Balázs számos megmagyarázhatatlan rendõri mulasztásról, tudatos hibáról ír a könyvében, például a következõket jegyezte le: „Az elsõk között a helyszínre érkezõ mentõorvosnõ, dr. K. Katalin vallomása is érdekes. Elmondása szerint a lakás egyáltalán nem úgy nézett ki, mint azt késõbb a rendõrök leírták. Sõt, emlékezete szerint a kislányon más ruha volt, mint ami a hivatalos papírokban szerepel. Az már csak hab a tortán: biztosan emlékszik, hogy a hatósági tanúk lábán nem volt nejlon zsák, pedig ez a késõbbi nyombiztosítás szempontjából kulcsfontosságú kérdés. Ki és hogyan engedhette be a civileket a lakásba lábvédõ nélkül? Ki és miért hazudik a kislány ruháját, feltalálási helyét illetõen?”
És van még egy nagyon fontos kérdés Tánczos esetében: mi volt az indíték? Merthogy erre a kérdésre eddig senki sem tudott megnyugtató választ adni. Ha sem szexuális aberráció, sem rablás nem jöhet szóba, akkor miért ölhette meg valaki a mindenkivel kedves, jó kedélyû gyermeket? Tánczos esetében, sõt bármilyen más szóba jöhetõ gyanúsított esetében a mai napig képtelen volt a rendõrség egy elfogadható indítékot felmutatni. Az általunk megkérdezett körmendiek és Balaton Balázs is említést tett arról, hogy talán alvilági leszámolás, bosszú lehetett az indíték, s a bérgyilkos valójában a szomszéd lépcsõházban lakó helyi vállalkozó (a Zsade tulajdonosa) hasonló korú gyermekét szerette volna meggyilkolni, csak eltévesztette a házszámot. A másik lehetséges indok, amelyet Balaton Balázs vet fel végsõ elkeseredésében a könyvében, miután rájön, hogy Tánczos Gábor ártatlan, hogy esetleg a szülõk keze van benne a gyilkosságban. Mind rendõrségi, mind magánjellegû nyomozásokból azonban kiderült, hogy mindkét feltevés nagyon távol áll az igazságtól, s teljességgel kizárható verziók, nem beszélve arról, hogy elképzelhetetlen, hogy egy édesapa ilyen módon végezne a saját kislányával. Tánczos családja és ártatlanságában hívõk elkeseredésükben már szinte bárkit meggyanúsítottak volna, valójában azonban ezidáig mindenki csak sötétben tapogatózott. Ép ésszel felfogható magyarázat, vagyis indíték ugyanis nincs erre a brutálisan elkövetett gyilkosságra. Zsófi édesapja, H. Ferenc a következõket nyilatkozta arra a kérdésre, hogy mi lehetett ennek a szörnyû tettnek az indítéka: - Fogalmam sincs. Zsófi senkinek sem ártott, õt mindenki szerette. Mindig a közösség irányítója volt, énekórára, hittanra, népi táncra és vívóedzésre járt, kiváló tanuló volt. Ha megkérdi, akkor az iskolában is csak jót tudnak róla mondani – nyilatkozta az édesapa.
S itt következik az elsõ igazán döbbenetes tény: a hozzánk eljuttatott névtelen levélben említett vérgyilkosság az egyetlen eddig felbukkant indíték, amelyet nyomozásunk alatt nemhogy megcáfolni, de inkább megerõsíteni tudtunk.
Vizsgáljuk meg mindenekelõtt, hogy mit lehet tudni a zsidók által állítólag elkövetett rituális gyilkosságokról, vagyis a vérgyilkosságokról és a vérvádakról. Például azt, hogy egy antiszemitizmussal aligha vádolható izraeli történész professzor, Ariel Toaff nemrégiben könyvet jelentett meg Olaszországban, az Il Mulino kiadónál, Pasqua di Sangue (Véres Húsvét) címmel, amelyben bebizonyítja, hogy a zsidó rituális vérgyilkosságok megtörténtek. Ariel Toaff ugyanis azt állítja, hogy a zsidók ellen a középkorban emelt vérvádnak volt racionális alapja, a Rajna vidékén a 11. századtól a zsidók valóban elkövettek rituális gyilkosságokat, válaszul az átvonuló keresztes hadak zsidóellenes pogromjaira és mészárlásaira. Az így nyert vért Pészahkor, közelebbrõl Széder estén, az Egyiptomból való kivonulás ünnepén borba csepegtették, illetve maceszba sütötték. A könyv érdekessége, hogy a szerzõ Ariel Toaffot senki sem vádolhatja antiszemita elfogultsággal, õ ugyanis a római fõrabbi fia, s maga is nem csupán zsidó, de rabbi is. Szakmai hozzáértésérõl pedig annyit, hogy Toaff az izraeli Bar-Ilan Egyetem történész professzoraként a középkori és reneszánsz történelem, s benne a zsidó vonatkozások kutatója. A vérgyilkosságokról, vérvádakról a leplet lerántó könyv tehát 2007 elején megjelent, ám a szerzõ váratlanul leállíttatta a könyv forgalmazását, sõt a már kikerült példányokat is visszarendelte, s közölte, hogy átírja mûvét. Nemsokára kiderült, hogy Ariel Toaffot halálosan megfenyegették, s ennek, valamint az ellene indított gyûlöletkampánynak volt az eredménye, hogy a szerzõ végül visszavonta a saját könyvét. Mielõtt Toaff visszakozott, még a következõket válaszolta az õt támadó zsidó vezetõknek, rabbiknak: „Egy kis (zsidó) szélsõséges csoportra korlátozódtak ezek a tettek. Az iszlámot sem lehet elmarasztalni kis szélsõséges csoportok tevékenysége alapján. A gyermekgyilkos zsidók bosszút álltak és megváltást kerestek” - fogalmazott Ariel Toaff mielõtt a támadások hatására visszavonatta saját könyvét.
Solymosi Eszter
A leghíresebb magyarországi vérvád-ügy, az 1882-83-ban lezajlott tiszaeszlári per volt. Ekkor egy 14 éves keresztény kislány, Solymosi Eszter tûnt el nyomtalanul a helyi zsinagóga környékén a szabolcsi településen. A gyanú hamarosan a helyi zsidókra terelõdött, akiknél éppen idegenbõl jött koldus zsidók tanyáztak. Eszter édesanyja feljelentést is tett a zsidók ellen, de a karhatalom elõször csak országos körözést adott ki. Késõbb azonban a zsinagóga (zsidó) gondnokának 4 éves kisfia a focipályán keresztény játszótársainak kikotyogta, hogy a bátyja, Scharf Móric a kulcslyukon keresztül látta, ahogy a zsidók rituálisan kivégzik (a torkát elvágják) Solymosi Esztert, akit korábban neki kellett becsalogatnia a zsinagógába. A 16 éves Móric elõször vonakodott vallomást tenni, végül mindent részletesen elõadott a nyomozóknak. Ennek alapján több zsidót letartóztattak. Bizonyítja, hogy Solymosi Eszter nem baleset áldozata lett, hogy hónapokkal a kislány eltûnése után (június 18-án) zsidó tutajosok egy fiatal nõ holttestét fogták ki a Tiszából, aki Solymosi Eszter ruháit viselte. Az orvosszakértõk azonban megállapították, hogy a kifogott nõ 20 év körüli volt, Solymosi Eszter pedig 14, a holttest eredetileg szõke (haját leborotválták), az eltûnt kislány pedig barna volt. Végül az édesanyja egyértelmûen kijelentette, hogy a holttest nem a lányáé, valakik tehát egy idegen holttestet öltöztettek fel az „eltûnt” Solymosi Eszter ruháival. A tiszaeszlári per nemzetközi érdeklõdést váltott ki, a nemzetközi pénzvilág zsidó mágnásai is figyeltek az ügyre, s végül valamennyi zsidó vádlottat felmentették. Az akkori helyzetet jól jellemzi, hogy az ítélet hírére zavargások robbantak ki, a gyanúsított zsidók pedig elmenekültek az országból. Késõbb felröppent a hír, hogy a felmentõ ítélet a zsidóknak hatvanmillió forintjába került, s több köztisztviselõ számolt be vesztegetésekrõl.
Nos, mindezek ismeretében vegyük górcsõ alá a körmendi gyermekgyilkosságot! A vérgyilkosság lehetõségét azonnal kizárhatja az elkövetés idõpontja, hiszen effajta zsidó rituális gyilkosságot csak a zsidó húsvét, a Pészah idején követhetnek el. Ebbõl a szempontból a tiszaeszlári vérvád megáll, hiszen Solymosi Eszter közvetlen a Pészah elõtt, vagyis április 1-én tûnt el. És most kapaszkodjanak meg, tisztelt olvasóink: H. Zsófit 116 évvel késõbb ugyanezen a napon, vagyis április 1-én gyilkolták meg Körmenden!
Van még egy lehetõség, amellyel szintén kizárhatnánk a zsidó vérgyilkosságot: az elkövetés módszere. Mivel a rituális gyilkosság lényege, hogy a vért kifolyassák az áldozatból, a leírások szerint a gyilkosságot sakterek hajtják végre. A sakter zsidó mesterség, az a személy, aki a kóser eljárás keretében az állatok nyakát éles késsel elvágja, vérüket kifolyatja. A sakterek tehát az elbeszélések szerint a rituális gyilkosságot késsel követik el, méghozzá úgynevezett sakter-metszéssel, amelynek lényege, hogy fültõl fülig vágnak, hogy minél nagyobb legyen a vérveszteség. A tiszaeszlári per koronatanúja, Scharf Móric – aki vallomása szerint a zsinagóga kulcslyukán keresztül nézte végig a gyilkosságot – arról beszélt, hogy Solymosi Eszter torkát egy sakter vágta el egy éles késsel. A körmendi gyermekgyilkosság esetében jóval könnyebb a dolgunk, hiszen itt megtalálták a holttestet, így hagyatkozhatunk az orvosszakértõi jelentésekre. Ezek egyértelmûen megállapítják, hogy Zsófi nyakát fültõl fülig átvágták egy éles tárggyal, ami minden bizonnyal egy kés volt. Amennyiben bárki, akár Tánczos Gábor hirtelen felindulásból öli meg egy késsel, akkor indulataitól hajtva agyonszurkálja, mint történt ez számos hasonló esetben. Tavaly például Zsombón volt egy hasonló eset, ahol egy 17 éves lány dühében és pillanatnyi elmezavarában egy késsel megölte öccsét: nem a torkát vágta el, hanem 70 (sic!) késszúrással halálra szurkálta. Zsófit viszont módszeresen ölték meg. Elõször ütlegeléssel ártalmatlanná tették, majd nekigyürkõztek és mondhatni „szakszerûen”, fültõl fülig, ha úgy tetszik sakter-metszéssel átvágták a torkát, s hagyták, amíg elvérzik. Az elkövetés módját is megvizsgálva tehát szintén elmondhatjuk, hogy nemhogy kizárhattuk volna a vérgyilkosság gyanúját, hanem éppen ellenkezõleg: a sejtés kezd bizonyossággá válni.
Nyomozásunk természetesen a rettenetes gyilkosság helyszínére is kiterjedt. Az általunk megkérdezett körmendiek közül azonban senki sem akadt, aki eddig hallott volna a zsidók által elkövetett vérgyilkosság lehetõségérõl. Azzal kapcsolatban viszont egyetértés mutatkozott közöttük, hogy Tánczos Gábort gyenge idegzetû, ám ártalmatlan baleknak tartják, akivel a rendõrök és a bíróság elvitette a balhét. És, bár Körmenden nem akadtunk egyetlen olyan helyi lakos nyomára sem, aki bármit tudott vagy mert volna mondani a zsidó vérgyilkosság lehetõségérõl, a világhálón találtunk egy nemrégiben keletkezett írást, amely megerõsíti mindazt, amelyrõl a szerkesztõségünkhöz eljuttatott levél értekezik. A Suttogó.hu internetes oldal fórumába Aakum néven írta be valaki a következõket:
„Az eset egyik furcsasága, hogy aznap nagyszámú, külföldi rendszámú buszon közlekedõ haszid zsidó tartózkodott a városban. Tánczos vallomása szerint egy feketeruhás, szakállas egyénnel ütközött össze, aki éppen a helyszínrõl távozott sietve. Mivel õ volt az egyetlen tanú az ügyben, neki kellett elvinni a balhét. A másik furcsaság az ügyben, hogy a gyilkossági ügyekben szokásos létszámtól jóval többen jelentek meg a rendõrség részérõl, és nem a helyiek, hanem a szombathelyi rendõrök szálltak ki egy Farkas vezetéknevû (a rangjára már nem emlékszem) zsidó rendõr vezetésével. A kislány torkát ún. sakter-metszéssel vágták el, ami fültõl-fülig történõ vágást jelent, így rövid idõ alatt rendkívül nagy vérveszteséget okozott. A város zsidó nevezetességeit aznap látogató busznyi zsidót természetesen senki nem tartóztatta fel, az országhatárt még aznap elhagyták, magukkal víve az ügy részleteit és titkait... Az eset eme részleteit még 1998 második felében hallottam, személyesen egy akkor még a BM kötelékében dolgozótól. (Neve és címe még megvan). Mindezt akkor leírtam - sajnos csak egy példányban - és elküldtem egy emigrációban mûködõ lapnak, de sajnos nem hozták le (talán meg sem kapták?). A fentieket már csak emlékezetbõl írom, a részletek sajnos közel 10 év távlatából kezdenek kikopni... Annyi még beugrott, hogy a meggyilkolt kislány apja vadász volt, otthon tartotta a puskáját. Mivel számára nyilvánvaló volt akkor, hogy a lányt nem Tánczos ölte meg, ezért keserûségében megpróbált néhány zsidót levadászni a környéken. A rendõrség egybõl bevonta az engedélyét és az ország másik végébe költöztette át az apát.”
Természetesen a fenti sorok szerzõjével is felvettük a kapcsolatot, következõ lapszámunkból kiderül, hogy mire jutottunk. Folytatjuk nyomozásunkat, s többek között nyakunkba vesszük az országot, hogy felkutassuk Zsófi szüleit, akik idõközben Körmendrõl elköltöztek, a nyilvánosság elõl teljesen eltûntek. Szintén felkutattuk a rejtélyes ügy legjobb ismerõjét, Balaton Balázs újságírót is, akit egyébként – az üggyel kapcsolatos nyomozásai miatt - 1999 májusában Budapest közelében egy rendõrautóból kiszálló férfiak agyba-fõbe vertek, miután ráripakodtak, mondván: „Jó lenne, ha nyugton maradnál!” Balaton Balázs súlyos egészségkárosodást szenvedett, s természetesen feljelentette a támadóit, s mivel valószínûsíthetõen rendõrökrõl volt szó, az ügyészségi nyomozóhivatal vette át az ügyet. Gondolom, olvasóink már meg sem lepõdnek, ha eláruljuk, hogy ismeretlen elkövetõ címszóval még 1999 szeptemberében lezárták a nyomozást. A dolog érdekessége, hogy mindezek után Balaton Balázs személyes védelmét az izraeli kötõdéseirõl ismert In-Kal „security” nevû õrzõ-védõ cég látta el.
A folytatásból kiderül az is, hogy valóban volt egy fekete hajú idegen, aki már jó ideje követte Zsófit a gyilkosság elõtt. Sõt, a rendõrök kezdetben egy fekete hajú idegent kerestek olyannyira, hogy még a körmendi cigánytelepen is egész napos razziát tartottak. A meggyilkolt kislány pedig még halála után is szorongatott a kezében egy idegen felnõttõl származó fekete hajszálat. Írások a vérvádakról
Vérgyilkosság, zsidók, titkok, döbbenet... (II. rész)
Korábbi lapszámunkban ígértük, hogy felkeressük Balaton Balázst, akit a körmendi gyermekgyilkossági ügy legjobb ismerõjének tartanak. Sikerült is felkutatni, és jómagam egy budai kávézó teraszán találkoztam vele. Futólag ismertük egymást, mert évfolyamtársak voltunk az egyetemen, így - bár nem tudta, hogy konkrétan miért keresem - könnyen kötélnek állt. Tánczos-dosszié címmel könyvet is írt a témáról és Tánczos Gábor évekig húzódó kálváriájáról. Végigülte a tárgyalásokat, beszélt minden szereplõvel és az elsõk között érkezett a tett helyszínére. Balatoni Balázs azt mondta, hogy körülbelül két éve már nem foglalkozik annyira intenzíven az üggyel, Gábor úgyis hamarosan szabadul, mostanában nem is látogatta meg a börtönben, holott korábban rendszeresen bejárt hozzá. Amikor megb&üotta, hogy a zsidó vérgyilkosság lehetõségérõl akarom kérdezni, akkor csak annyit mondott, hogy azt a bizonyos névtelen levelet annak idején õ is megkapta, ahogy a legtöbb, az üggyel foglalkozó újságíró is, de senki sem akart ez irányban nyomozni. Annyiban maradtunk, hogy nem kívánja kommentálni ezt a teóriát. Persze, nincs ebben semmi meglepõ, hiszen az egykor a Mai Nap újságírójaként dolgozó Balaton Balázs idõközben átkerült a mikrofon másik oldalára, s a II. kerületi önkormányzat sajtóreferense lett. Vannak ma még Magyarországon olyan témák, amelyekrõl ilyen állásban nem tanácsos nyilatkozni. Hamarosan kiderült azonban, hogy a nevét felvállalva lényegében senki sem mer megszólalni ebben az ügyben, amennyiben zsidókról is szó esik. Azon már meg sem lepõdtem tehát, hogy az általam szintén felkeresett, az ügyben érintett szakértõ a neve elhallgatását kérte tõlem, a segítségéért cserébe. Megígértem neki, így betekinthettem több hivatalos szakvéleménybe, a bírósági aktákba, s levelezésekbe is.
Hol a vér?
Nos, akkor tényszerûen nézzük, hogy valójában milyen állítások szerepelnek a lapunk birtokába jutott bírósági dokumentációban megtalálható szakértõi véleményekben, amelyeket a Magyar Jelennek nyilatkozó hivatalos személy is megerõsített. Az alábbiakban szó szerinti idézeteket olvashatnak a dokumentumokból: „Rögzítést nyert a halottszemle jegyzõkönyvben, hogy az elhalt sértetten lévõ hosszúszárú farmernadrág begombolt, de a cipzár lecsúszott állapotban volt. A nadrág lehúzása közben a combok elülsõ felületén, a felsõ combok között, közvetlenül a nemi szerv alatt szabálytalan alakzatban egy hosszú hajszálnak látszó anyagmaradvány található, amely 40 cm hosszúságú, és az elhalt hajzatánál sötétebb színû. A bizottság a hajszálnak látszó anyagmaradványt eredetben rögzítette. 18. számú bûnjel”. (A szerkesztõségünkhöz eljuttatott névtelen levélben azt írják, hogy a hajszál azért kerülhetett oda, mert a rituális, emberáldozat-jellegû gyilkosságok elõtt meg kell vizsgálni, hogy szûz-e az áldozat).
A Legfelsõbb Bíróság dokumentációjában ezzel a hajszállal kapcsolatban a következõk állnak: „A 1/3. kötet 401. és 409. oldalán elfekvõ szakértõi vélemények szerint a gyermekkorú sértett combjáról eredetben rögzített 44 cm hosszúságú 75 mikron vastag kihullott vörös tónusú hajszál eredeti színe szürkésbarna. A vizsgálat megállapította, hogy a kérdéses hajszál színben és szerkezetben eltér Tánczos Gábor hajmintájától”
A halottszemle alkalmával pedig a következõket rögzítették: "a holttest szabaddá tett, a bal kéz mutató és gyûrûs ujján, a körmön és az ujjbegyen szemmel alig észlelhetõ elemi szálak voltak láthatók. A bizottság az elemi szálakat eltávolította és azokat üvegfiolában eredetben biztosította. (13. számú bûnjel) A bizottság a bal kéz v. ujjáról körömvágatot és körömkaparékot biztosított üvegfiolában. (16. számú bûnjel) A szabaddá tett jobb kézrõl a hüvelykujjon és a kisujjon szabad szemmel alig észlelhetõ elemi szálakat találtak. A bizottság azokat csipesszel eltávolította és üvegfiolában, eredetben biztosította. (18. számú bûnjel) A jobb kéz v. ujjáról körömvágatot és körömkaparékot biztosított ugyancsak üvegfiolában (21. számú bûnjel)"
Nos, ezeknek a kétségtelenül perdöntõ bûnjeleknek a vizsgálatakor megállapították, hogy azok nem Tánczos Gábortól származnak, s a fiú DNS-ét sem tudták kimutatni a gyilkosság helyszínén. Találtak viszont a lakásban idegen ujjlenyomatot, az ajtón pedig füllenyomatot, amelyek szintén nem a fiúé. De akkor kié? És kié a hosszú hajszál (vállig érõ hajat feltételez), ha nem Tánczosé? Az üggyel kapcsolatban az elmúlt években kevésszer esett szó arról a tényrõl, hogy a Zsófinál néhány évvel idõsebb barátnõje a rendõrségen tett vallomásában annak idején elmondta, hogy Zsófit a gyilkosság elõtti napokban egy idegen férfi követte. Balaton Balázs még abban az idõben találkozott Szilviával, a barátnõvel, s szó szerint a következõket vetette papírra: „Zsófi pár évvel idõsebb barátnõjét is beviszik a rendõrségre. A lány megadja annak a fekete hajú, bajuszos férfinak a fantomképét, akirõl pár nappal a gyilkosság elõtt Zsófi azt állította: napok óta követi. - Mikor mutatta meg Zsófi azt a férfit, aki követi? - Nem emlékszem pontosan. Egy vagy két héttel halála elõtt. Iskola után lejött játszani. Bementünk a házuk melletti Spar áruházba. Azt hiszem csokit akart venni. Sétáltunk a diszkontban, amikor odahajolt hozzám és rámutatott egy férfira. -„Õ követ már napok óta” - mondta. - Odamentetek a férfihoz, megkérdezni, hogy mit akar? - Nem. Mert ezt is Zsófi hóbortjai közé soroltam. Néha mondott olyat, amelyet nem kellett komolyan venni. Sokat viccelõdött. Ezt is annak tartottam, de most már tudom: nem hülyéskedett. - Mibõl gondolod? Zsófi megváltozott a halála elõtti napokban. Félt. Észrevettük, hogy nem nevetgélt, jókedve és vidámsága eltûnt.”
Amikor Tánczos Gábor önként jelentkezett tanúnak a rendõrségen, vallomásában azt mondta, hogy egy férfi rohant ki a lépcsõházból, amikor odaért.
Személyleírást is adott errõl az idegen, minden jel szerint nem körmendi, sõt még csak nem is magyar férfiról. Tánczos Gábor „mediterrán külsejûnek” írta le a fekete hajú férfit. A rendõrök emiatt tartottak eredménytelen razziát a körmendi cigánytelepen, pedig mediterrán külsõ alatt elsõsorban nem az Indiából származó cigányokat szokták érteni, hanem a Földközi-tenger mellett élõ népeket: olaszokat, görögöket vagy éppen izraelieket. A rendõrség miután Tánczos Gábort letartóztatták, nem kereste tovább a mediterrán külsejû férfit, ahogy a bíróság sem foglalkozott ezzel, holott a védelem még azt a két munkást is tanúként be kívánta idéztetni, akik a gyilkosság idején, a lakóház oldalán lévõ állványzaton dolgoztak, és szintén láttak egy hasonló külsejû férfit. Az egész ügy és a zsidó vérgyilkosság teóriája szempontjából is a legfontosabb kérdés: a vér!
A lapunknak nyilatkozó összes érintett és maguk a szakértõi vélemények, bírósági dokumentumok: is azt tartalmazzák, hogy a gyilkosság helyszínén nem volt vér! Mindössze az áldozat nyakán és közvetlen közelében volt egy vékony vércsík, de a lakásban sehol sem találták nyomát. Több liter vér egyszerûen hiányzik!
Tánczos Gábor ruháján egyetlen csepp vért sem találtak. Pontosabban két cseppet igen, ezt mutogatták is akkoriban a nyomozók, aztán egy ideig mélyen hallgattak arról, hogy a szakértõi vizsgálat egyértelmûen bebizonyította, hogy Tánczos igazat mondott, a két vércsepp ugyanis tõle származott, még egy korábbi konyhai balesetébõl. A nekünk nyilatkozó szakértõ, de az ítéleti tényállás szerint is a halál oka a nyak lágy részeinek átvágásából - mely verõ - s visszereket is érintett - heveny külsõ elvérzés!
Ebben az esetben azonban több liter vérnek kellett kifolynia! Az ügyben eljárt szakértõk szerint a száj- és orrnyílás befogása a nyak átmetszése után sem fejezõdött be.
A bonc jegyzõkönyv szerint tûszúrásnyi, gombostûfej nagyságú gócok voltak a kislány testén, amely fulladásos mechanizmusra utalnak. Ez esetben úgy az elkövetõnek, mint a környezetének vérrel kellett szennyezõdnie. Az ítéleti tényállás és a vádirat szerint is Zsófi a kanapén hátrahajlott testtartásban, hátrabicsaklott fejjel szenvedte el az ölési cselekményt. A szakértõk szerint ebben az esetben mindennek úsznia kellett volna a vérben! A nyomozók a lakásban úgynevezett luminolos eljárással vérnyomot kutattak, de nem találtak semmit!
Errõl az eljárásról tudni kell, hogy egy vegyszert (luminolt) permeteznek szét a helyszínen, ebben az esetben a lakásban, s a luminol megfelelõ fényviszonyok között a szemmel láthatatlan, tehát a már felmosott, eltüntetett vért is kimutatja. Azonban ezzel az eljárással sem tudtak vért találni a lakásban! Több liter vér "nyomtalan" eltûnésére az általunk megkérdezett szakértõ (és a józan paraszti ész is) csak egyetlen magyarázatot tudott mondani: a kifolyó vért egy edényben felfogták. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a nyak el-metszése után a gyilkos továbbra is befogta áldozata száját és orrát. Nem szúrta meg, csak megvárta, amíg elvérzik.
Meglepõen ismerõsek a rendõri vezetõk
Ahogy azt a korábbi lapszámunkban jeleztük, a Suttogó.hu hónlap fórumában talált hozzászólás szerzõjével is felvettük a kapcsolatot. Több levelet váltottunk vele. Kiderült, hogy az általa említett „BM dolgozó”, akitõl a zsidó vérgyilkosságot 1998 második felében hallotta, egy barátjának az ismerõse volt. Kérésünkre megpróbálta felkutatni, ám ez két hét alatt nem sikerült, pusztán a személyleírása és annak a budai utcának a neve van meg, ahol akkoriban lakott. így közvetlen interjú helyett megpróbáltuk ellenõrizni a hozzászólásban szereplõ részinformációkat, hiszen azokból lehet következtetni az egész írás valódiságára. Mindenekelõtt kiderítettük, hogy az áldozat, Zsófi édesapja valóban vadász. Azt ugyanakkor senki sem tudta megerõsíteni, hogy „keserûségében megpróbált pár zsidót levadászni a környéken”, sõt az általunk megkérdezettek ezt kifejezetten cáfolták.
Az viszont igaz, hogy elköltözött a tett helyszínérõl, de nem az „ország másik végébe”, csak az egyik Körmend környéki faluba. A Fórum hozzászólója a BM-es informátorra hivatkozva említést tesz arról, hogy volt az ügyben egy „Farkas vezetéknevû zsidó rendõr”.
Rendkívül fontos kérdés a hozzászólás valódiságtartalma szempontjából, hogy ez igaz-e, hiszen ez az egyik konkrét információ. Nos, utánanéztünk, s a nekünk név nélkül nyilatkozó hatósági személy megerõsítette, hogy valóban volt egy Farkas István nevû szombathelyi rendõr az ügyben. Tánczos Gábor édesanyját is megkérdeztük, s õ is emlékezett arra, hogy egy ilyen nevû rendõr nyomozott a gyilkossággal kapcsolatban, s nem is akármilyen beosztásban, hiszen Farkas István volt az, aki a nyomrögzítésért felelt, vagyis a nyomozás szempontjából leglényegesebb dologért. Farkas István rendõr alezredest egyébként szereti a baloldali-liberális hatalom, hiszen 2004-ben Lamperth Mónika belügyminiszter akkor tüntette ki Szent György Érdemjellel, amikor Gergényi Péter budapesti rendõrfõkapitányt dandártábornokból rendõr vezérõrnaggyá léptette elõ.
Idén március 15-e alkalmából pedig Farkas Istvánt a Gyurcsány-kormány igazságügyi és rendészeti miniszterének javaslatára köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki. Azon kívül, hogy a nekünk nyilatkozó hatósági személy, külsõ jegyei alapján elképzelhetõnek tartja, hogy Farkas István zsidó, erre természetesen bizonyítékot nem tudunk felmutatni. Mindenesetre, a nevet a legnépszerûbb internetes keresõbe bepötyögve, az 1944.-ben Auschwitzban elhunyt Farkas István festõt kapjuk.
És ha már az ügyben érintett rendõröknél tartunk! Az egész körmendi gyilkosság legérdekesebb rendõrségi vonatkozása az a tény, hogy 1998-ban a Vas megyei rendõrfõkapitány az a Bene László volt, aki a 2006-os õszi rendõrterror idején, mint az egész rendõrséget irányító ORFK vezetõje vált hírhedté. Bene László kiugró karrierjét Tánczos Gábor letartóztatásának köszönheti. A körmendi gyerekgyilkosság ugyanis közvetlenül az 1998-as választások elõtt történt, abban az idõszakban, amikor szinte naponta robbantott valahol a politikával is összefonódott maffia, így az akkori MSZP-SZDSZ-es kormánynak különösen kényelmetlen volt az egész országot felkavaró körmendi gyilkosság.
A közvélemény megnyugtatása érdekében még a választások elõtt meg kellett találni a "gyilkost".
A vasi rendõrök igyekeztek is, és 1998. április 23-án letartóztatták az addig tanúként kezelt, segítségét önként felajánló Tánczos Gábort.
Bene Lászlót már másnap, azaz április 24-én megyei fõkapitányból dandártábornokká lépteti elõ a köztársasági elnök, vagyis Göncz Árpád. Az akkori belügyminiszter, az SZDSZ elnöke, Kuncze Gábor is azonnal a helyszínre siet, és pénzjutalmakat, kitüntetéseket kezd el osztogatni a nyomozásban részt vevõ rendõröknek, április 30-án pedig Bene Lászlóval közösen tartanak a média kiemelt érdeklõdése mellett sajtótájékoztatót, amely során elmondják, hogy a vallomások és tárgyi bizonyítékok alapján alapos a gyanú Tánczos Gábor bûnösségére.
Sietni kellett, mert az országgyûlési választásokat 1998. május 10.-én tartották, s bármi áron kellettek az eredmények. Azóta bebizonyosodott, hogy a nyomozó hatóság kezében egyetlen - a fiú bûnösségét alátámasztó, a védelem által nem cáfolt - tárgyi bizonyíték sincs, Tánczos Gábor pedig visszavonta azokat az egymásnak is ellentmondó, indítékról nem szóló beismerõ vallomásokat, amelyeket - orvosi szakvélemény szerint igazoltan - tudatmódosító gyógyszerek (Xanax és Dormicum) hatása alatt, kényszerítéssel és veréssel passzíroztak ki belõle, a fiú továbbra is börtönben maradt, Bene László karrierje viszont azóta is meredeken fölfelé ível.
Az Orbán-kormány alatt ugyanakkor nem lépett elõre a ranglétrán, s abban az idõben a körmendi gyilkossággal kapcsolatban a Legfelsõbb Bíróság egyszer új eljárásra kötelezte az elsõ fokon eljáró bíróságot, a Tánczos Gábor ártatlanságában bízók tehát joggal reménykedhettek. Hiába szavazott azonban még 1998-ban a fiú a Fideszre (a családtagjaitól tudjuk - a szerk.), az Orbán-kormány idején újra elítélték.
A 2002-es kormányváltást követõen Bene László karrierje újra meglódult, 2002 júniusában a BM Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának vezetõje lett, s ugyanebben az évben kapott központi tiszt címet az MSZP-SZDSZ miniszterelnökétõl, a D-209-es Medgyessy Pétertõl.
Aztán 2006-ban Bene László már országos rendõrfõkapitányként jegyezte az õszi rendõrterrort, ám 2007-ben a rendõrség sorozatos botrányai után a közvélemény nyomására Gyurcsány Ferenc kénytelen volt Gergényi Péter budapesti rendõrfõkapitánnyal együtt leváltani. Valami miatt azonban az MSZP-SZDSZ hatalom hálás szeretete övezi Bene Lászlót, ugyanis néhány héttel ezelõtt repült fel a hír, hogy a Gyurcsány Ferenc által frissen kinevezett, a 2006-os õszi események idején a rendõrséget védõ nyilatkozatairól elhíresült volt ombudsman, Takács Albert rendészeti miniszter szakállamtitkára a frissen kirúgott Bene László lehet. Ritka az az ember, aki fölfelé tud bukni. Az már csupán hab a tortán, hogy a körmendi lakásba, ahol Zsófit megölték, a gyilkosságot követõen Marksz Attila határõr alezredes költözött be, aki nem engedélyezte, hogy a nyomozás után Tánczos Gábor részvételével rekonstruálják a gyilkosságot, így megakadályozva azt is, hogy esetleg a helyszínen derüljenek ki a kétségtelenül meglévõ ellentmondások.
Rendületlenül hisz a fia ártatlanságában Tánczos Gábor édesanyja. Közvetlen, kedves asszony. Kutatom a tekintetét, szemeibõl jóság árad.
Szabadkozik, amiért kendõben és Gábor régi melegítõnadrágjában, az utcán fogad. A házuk elõtt találkozunk.
Az utca Körmenden a Batthyányiak kastélya mellett van, s egyenesen a híres történelmi család parkerdõjébe vezet. Az utolsó kis szegényes tömbházban laknak, amely mögött már az erdõ kezdõdik. Itt vár rám Tánczos Gábor édesanyja. Nem invitál föl a lakásukba, attól tart, hogy lehallgatnának minket. A tekintetem alapján megbízhatónak talál, s rögtön felajánlja, hogy szólítsam Gyöngyinek. Az egyik kezében egy, az ügyrõl szóló szatyornyi újságcikket tart, a másik kezében a kutyája pórázát.
Kedves, játékos a magyar vizslára emlékeztetõ eb. Mindig volt kutyájuk, Gábor is imádta õket.
Gábor megtört édesanyja
Tánczos Istvánné - Gyöngyi - a mai napig rendületlenül hisz a fia ártatlanságában, s az sem tántorította el ahogy nemcsak Tánczos Gábor egészsége, hanem az övé is megromlott az elmúlt kilenc év alatt. A szatyorban az újságcikkek mellett egy pirulákat tartalmazó dobozt is látok, szívgyógyszerek. A fia a börtönben epilepsziás lett, s cisztát fedeztek fel az agyában - állítólag a sok veréstõl.
Gábor csecsemõkori, gyermekkori, majd a börtönben készült fényképeit mutogatja, s az egész ügyet két gyermek tragédiájának nevezi: az egyik tragédia Zsófié, a másik Gáboré. - Mindketten ártatlanok. Egyiküket bestiálisán megölték, a másiknak derékba törték az életét - mondja.
A zsidó rituális vérgyilkosság verziójáról õ is hallott, nem sokkal a fia letartóztatása után - mint szinte minden érintett és szerkesztõségünk is megkapta az errõl szóló névtelen levelet.
Az édesanya azonban nem akar errõl beszélni, a fiát félti, aki „még mindig a kezükben van”. A 80 éves édesapját is félti, magáért viszont nem aggódik. Nekem már csak egy dolog maradt az életemben: tisztára mosni a fiam becsületét, amelyet befeketítettek - mondja.
A jelek szerint van is mitõl tartania, hiszen nemcsak Balaton Balázst verték össze 1999-ben, hanem szinte mindenkit megfenyegettek, bántalmaztak, aki Tánczos Gábor mellé állt az évek folyamán. Gyöngyit háromszor verték meg, a fiú nagyapját megtámadták, az országosan ismert és elismert dr. Lépold Józsefné igazságügyi írásszakértõt, aki Tánczos Gábor írása alapján lényegében ártatlannak minõsítette a fiút, szintén összeverték.
De még az éjszakai életben dolgozó körmendi kidobót is meg tudták félemlíteni, mert a Tánczos mellett tanúskodó férfi egyszer csak közölte a bírósággal, hogy csak akkor hajlandó tanúvallomást tenni, ha állandó rendõri védelmet kap, mert ebben az ügyben nagyon sötét erõk érdekeltek.
Órákig beszélgetünk a Batthyány család obeliszkjének tövében, az erdõben. Közben kutyájukat sétáltató, kerékpározó vagy gyermekeikkel játszó körmendiek mentek el mellettünk, többen köszöntek is Tánczos Gábor édesanyjának, de senki még csak nem is nézett csúnyán Gyöngyire. Sõt, két idõsebb asszony meg is állt, s hosszasan bizonygatták nekem, hogy a fiú ártatlan. Egyikük megjegyezte, hogy az õ gyerekeire is Tánczos Gábor vigyázott annak idején. Egyébként jellemzõ a körmendiek hozzáállására, hogy Gábor édesanyja és nagyanyja azért maradhattak a lakásukban, mert senki sem ment el arra az árverésre, amelyet azért írtak ki, mert a rendkívül szegény család nem tudta kifizetni a többmilliós perköltséget, amelyet a 13 év fegyház mellett, mintegy mellékbüntetésként, szintén a fiú nyakába varrtak. Tánczos Istvánné - Gyöngyi - ezt is a szolidaritás jeleként értelmezte, már csak azért is, mert a Gábor tulajdonát képezõ fél lakást potom kétmillió forintért árverezték volna el, ami szerinte igazán jutányos ár.
Visszatérve oknyomozó riportunk legmegdöbbentõbb felvetéséhez, a zsidó rituális gyilkosság lehetõségéhez, Körmenden járva több kérdés is felvetõdött bennem. Felkerestem az igen elhanyagolt állapotban lévõ helyi zsidó temetõt, a ravatalozó épületérõl fényképeket is készítettem, de a sírok között egyetlen hozzátartozót, vagy zsidó gondnokot sem láttam. Azt a tárgyilagosság kedvéért fontosnak tartom leszögezni, hogy minden fellelhetõ, többek között zsidó történészektõl származó tanulmány - mint az elõzõ számunkban hivatkozott Pasqua di Sangue (Véres Húsvét) címû könyv - szerint a zsidóknak csak egy relatív kis részét kitevõ fundamentalista irányzat követhetett el ilyen borzalmas tetteket. De hol van manapság Vas megyében ilyen fundamentalista zsidó közösség? Az idézett internetes írás haszid zsidókat említ, akikrõl néha Magyarországon is hallani ugyan, de nem a nyugati megyékbõl
Szombathelyen például egészen a XIX. századig le sem telepedhettek a zsidók, s Vas megyében egészen a huszadik századig a legtöbb helyen nem is tudták megvetni a lábukat, kivéve a Batthyányiak birtokain, ahol befogadták õket.
Mivel Körmend a Batthyányiak központja volt, érthetõ, hogy a vidék egyik legkiemelkedõbb zsidó közössége éppen itt alakult ki. 1888-ban zsinagógát is építettek Körmend központjában, amelyet azonban 1945-ben a német és magyar katonák raktárnak használtak, majd visszavonulásukkor felgyújtottak. A helyén ma a háború alatt elhurcolt 384 körmendi zsidó lakosra emlékeztetõ táblát találunk. A város szélén ma is megtalálható a zsidó temetõ közepén a dávid-csillagos épülettel. Az tehát még érthetõ, ha a megyébe érkezõ zsidó látogatók mondjuk Körmendre utaznak elõször. Sõt, ha zsidók bosszújáról lenne szó, akkor is érthetõ lenne Körmend, hiszen itt nem csak közel 400 zsidót hurcoltak el, de a zsinagógát is megsemmisítették. De miért pont Vas megye? A most következõ sorok elolvasása után kiderül, hogy a gyilkosság idején azonban megjelentek fundamentalista zsidók a megyében.
Amikor a Batthyány család egykori parkjának szélén Tánczos Gábor édesanyjától elköszöntem, s elindultam, önkéntelenül is visszanéztem. Mivel már mélyen a reflexeimbe ivódott, hogy ösztönösen ügyeljem a hátamat, észrevettem, hogy egy fehér autó kanyarodott ki utánam az utcából. Kb. száz méter után máris jobbra kell fordulni, s az utca végében ott magasodik a katolikus templom tornya.
A visszapillantó tükörben láttam, hogy ebbe a történelmi hangulatú kis utcába is utánam kanyarodott a kocsi. A templom fõbejárata elé parkoltam le, majd keresztet vetettem és határozott léptekkel a templom elkerített udvarának jobb hátsó sarkában található emlékmûhöz mentem. Az alkotás tulajdonképpen egy nagy fakereszt a megfeszített Jézussal, alatta a kõtömbön a felirat hirdeti, hogy „emlékezzünk Zsófikára”.
Mivel a templomot megkerülve a kegyhely mögött balra ki lehet látni az utcára, miközben az emlékmûvet fotóztam, a szemem sarkából észrevettem, hogy a fehér autó az utcában éppen megfordul, majd járó motorral, égve hagyott fényszórókkal megáll. Készítettem gyorsan egy fotót az autóról is, majd a templom udvarán átvágva visszatértem a kocsimhoz. Beültem a jármûvembe, s eszembe jutott, hogy fel kell hívnom az egyik munkatársamat, ezért pár percig telefonáltam. Éppen végeztem, amikor a hátam mögül egy férfi lépett az autómhoz és a letekert ablakon keresztül megszólított. Összerezzentem. -Tudom, miért van itt. A Traubisoda körül kutakodjon - mondta az ismeretlen férfi, s bár még kérdezni akartam tõle, minden további beszélgetést elhárított, s éppen olyan gyorsan, ahogy érkezett, eltûnt. Fel sem ocsúdhattam, csörgött a telefonom. Tánczos Gábor édesanyja hívott. Véletlenül nálam maradt a kulcscsomója abban a zacskóban, amelyben azok a dokumentációk voltak, amelyeket az üggyel kapcsolatban adott nekem. Még visszakanyarodtam Tánczosék utcájába, és Gyöngyi kezébe nyomtam a kulcsokat, majd erõt kívántam neki, õ pedig azt, hogy Isten legyen velem. Bár sokszor jártam már életemben Körmenden, tele van a város barátokkal, ismerõsökkel, de most úgy éreztem, hogy jobb, ha magam mögött hagyom a települést. A gyomromat szorító nyomasztó érzés valahol Veszprém környékén kezdett oldódni.
Nyírtassi zsidók, Íme, a haszid zsidók
A „jótanácsnak” megfelelõen utánanéztem Salamon Berkowitznak.
Már, amikor elõször hallottam a nevét Körmenden, akkor tudtam, hogy õ a botrányairól hírhedté vált Traubisoda-gyáros, aki rendkívül agresszív stílusáról és botrányos ügyeirõl, pereirõl vált hírhedté. Annak idején újságíróként eredménytelenül próbáltam tõlük egy interjút kicsikarni, amikor a Promontorbor Rt-vel pereskedett a Márka üdítõital jogtalan bitorlása miatt. Nos, nézzük akkor, hogy ki az a Traubi-gyáros Salamon Berkowitz? Az amerikai állampolgárságú, külsõségeiben is ultraortodox zsidó Salamon Berkowitz az úgynevezett rendszerváltozás idején települ Magyarországra, és itt rögtön privatizációs ügyekbe keveredett.
Hogy ne vádolhassanak elfogultsággal, kizárólag újságcikkekbõl, országos lapokból, közöttük a zsidó hírportálról, a Sófár.hu-ról idézek:
„Salamon Berkowitz privatizálta a '90-es évek elején a Badacsonyi Állami Gazdaság balatonvilágosi üzemét, amelyben jogszerûen csak 1994-ig gyárthatott volna Traubisodát. Hiába vesztett már többször pert védjegybitorlás miatt, az amerikai üzletember érdekeltségei, 1994 után is folytatták az üdítõital gyártását. Salamon Berkowitz cégei használati, védjegy- és bitorlási perek indításával, sorozatos fellebbezésekkel késleltetik az ellenük indított eljárások lezárulását, miközben sok tíz millió forintos köz- és magántartozást halmoztak föl. Salamon Berkowitz emellett büntetõügyben is állt már bíróság elõtt."
Egy másik cikkben a következõket írják:
„A támadások elkerülése végett már az írás elején jelzem, hogy egy Berkowitz által indított büntetõügyben egyik kollégámmal évek óta vádlottként járok a bíróságra. A bûnünk: írni merészeltünk arról, hogy Salamon Berkowitz a Magyarországon folytatott gazdasági tevékenysége kapcsán már állt büntetõbíróság elõtt. Azzal pedig, hogy errõl, valamint ennek eredményérõl részletesen beszámoltunk, olyan különleges adatokat hoztunk nyilvánosságra, amivel az ügyészség szerint megsértettük Salamon Berkowitz személyiségi jogait. Szerintünk viszont az embereknek tudniuk kell, ki is Salamon Berkowitz.
Azt, hogyan keveredett ide a rendszerváltás körül, miként juthatott nagy összegû állami hitelhez akkor, amikor más magyarországi vállalkozók többségének nem volt erre.
A közvéleménynek tudnia kell arról is, hogy milyen eszközökkel próbált embereket és vállalkozásaikat tönkretenni, hogyan használta fel az alulinformált, ostoba politikusokat és diplomatákat a közszerepléseihez, illetve, hogy miért felkészületlen és tehetetlen vele szemben az igazság kiderítésével már régóta nem bíbelõdõ „magyar igazságszolgáltatás”.
Berkowicz
Salamon Berkowitz és ügyletei egy-két fajsúlytalan cikk után gyakorlatilag kikerültek a balliberális sajtó látókörébõl, annak ellenére, hogy egyre több disznóság derült ki róla. Ezekrõl kizárólag a Napi Magyarország adott, illetve a Magyar Nemzet ad rendszeresen hírt.
Pedig Berkowitz idõközben közszereplõvé is vált: karácsony idején a hanukának tisztelegve menórát állított a Parlamentnél, ahol tájékozatlan (vagy éppen jól tájékozott - a szerk.) miniszterelnökökkel - 2002-ben Medgyessy Péterrel és Adrién Nastaséval -, MSZP-s miniszterekkel és politikusokkal mutatkozott együtt."
És íme egy szösszenet az ultraortodox zsidó „üzletember” stílusáról: „Berkowitz megérkezéséig minden a törvényeknek megfelelõen zajlott. A végrehajtó, természetesen rendõrök jelenlétében, tételszerûen felvette a leltárt, szabályszerûen zajlott az eljárás. A helyszínre érkezõ tulajdonos (azaz Berkowitz - a szerk.) azonban az elsõ perctõl kezdve vitatta az eljárás törvényességét. Azt mondta, ez az egész - mármint a foglalás - náci eljárás, és az ilyen náci módszerek felett már eljárt az idõ. Azután lenácizta a résztvevõket, vagyis minket is. A fia verekedni is akart, és miután legfeljebb csak szavakat tud magyarul, nagyon agresszíven ilyesmiket kiabált nekem: „leülsz,! nem szólsz”! Tényleg csak a rendõrök határozottságán múlt, hogy nem lett verekedés. Berkowitz összegyûrte és összetépte a jegyzõkönyvet..."”
No, ennyit Salamon Berkowitzról, az üzletemberrõl, akinek viszont van egy másik tevékenységi köre is, errõl így ír a Magyar Nemzet:
„A történet elõzményeként az Ortodox Zsidó Világtanács és a Mechon Simon Szociális és Foglalkoztatási Alapítvány nevében közleményt adott ki Salamon Berkowitz (...), amelyben arról értesítette az érintetteket és a sajtó munkatársait, hogy Nyírtasson, a Mózes-hitû ortodoxok székhelyén rituális fürdõt avatnak a közösség Szatmárból elszármazott tagjai.
A közlemény szerint a beruházás értéke meghaladja a harmincötmillió forintot, a vendéglátás költsége pedig több mint négyszázmillió forint.
Berkowitz azt írta: "a kanadai Québecben élõ nyírtassi haszid közösség Magyarországra költözik, s újra otthont teremt magának azon a helyen, ahol a XVIII. században több Mózes-hitû letelepedett, létrehozva a szeretet és összefogás szigetét az akkor még parányi községben"
Berkowitz ötödik éve szervezi a haszid zsidók nyírtassi hazatérését, a tavalyi találkozójukról - amely során több ezer, hagyományos öltözetet viselõ ortodox zsidó özönlötte el a nyírségi községet - a következõket írja a Sófár.hu zsidó hírportál:
„Szemet szúrt, hogy egyetlen nõt sem láttam a tömegben, kizárólag 6-90 éves fiúkból és férfiakból álló közösség szürreális képe tárult elém."
Ugyanerrõl a találkozóról a következõket nyilatkozta a Magyar Nemzetnek tavaly egy nyírtassi helybéli férfi: „- Isten az atyám, hogy nem vagyok antiszemita - méltatlankodott a zarándoklat második napján Nyírtass Bem utcájának egyik férfi lakója -, de amit ezek az emberek mûvelnek itt, az túltesz mindenen. Eljöttek Kanadából, az Egyesült Államokból és még vagy húsz országból. Kellemes társaságra számítottunk, erre mi történik'? Vagy azonnal megfeledkeznek magukról, vagy ez a természetes viselkedés náluk. Ha hiszi, ha nem - erõsítette meg a családapa az elmondottakat-, nyílt ajánlatokat tesznek asszonyainknak, lányainknak.
És még õk csodálkoznak, amikor felháborodunk, s azt kérdezzük: hol van a tisztességtelenség határa? Nézze meg, õrzõ-védõ csapattal vigyáztatják nyugalmukat bizonyára nem kevés pénzért a falu ellenében, miközben a mi nyugalomhoz való jogunkra nincsenek tekintettel. Ilyen körülmények között részünkrõl legfontosabb az éberség: szeretjük a vendégeket, de ami sok, az sok.
Ez megy 2001 óta, és amennyiben nemtetszésünknek adunk hangot, azonnal az a válasz, hogy antiszemiták vagyunk, utáljuk a zsidókat
Találtunk tehát Magyarországon a névtelen levélben is említett haszid zsidókat, Berkowitzék ugyanis ennek az irányzatnak a hívei.
A haszid irányzatról ezt írja a lexikon: „a legnagyobb súlyt az úgynevezett ’kávánára’, azaz a parancsolatok teljesítésének lelki aspektusára helyezik. Vallási révületeikben Istennel való misztikus egyesülésre törekednek, ami a haszidizmus kialakulásának korában éles ellenreakciókat váltott ki a mitnágdimok, vagyis a haszidizmust ellenzõk körében. Mára a haszidizmus ortodox felekezetként küzd a zsidóságot veszélyeztetõ újítások ellen. Az irányzat tagjai betûhíven ragaszkodnak a vallás minden parancsolatához, fokozottan ügyelve a külsõségekre.
Rendszerint elkülönülve élnek, s féltve õrzik identitásukat minden külsõ hatástól"
Hogy Salamon Berkowitzék mennyire ragaszkodnak az õsi hagyományaikhoz és a Tóra betûjéhez még az üzleti életben is, nemcsak az bizonyítja, hogy gyárukban ugyancsak haszid zsidók dolgoznak, az üdítõitalaikat pedig héber nyelvû pecséttel látják el, hanem az Index.hu 2004 novemberi tudósításából vett következõ idézet is:
„Berkowitz úr végre rátért a sajtótájékoztató egyik fõ témájára, a kóser traubi gyártásra. A kóser terméknek minden alkotóelemének kósernek kell lenni. Hogy mitõl kóser valami, azt ne kérdezzük, azt a Tóra mondja meg, õsi törvény.”
Foglaljuk össze hetekig tartó, mindenre kiterjedõ nyomozásunkat, megvizsgálva a hozzánk eljuttatott névtelen levélben és a Suttogó.hu oldal fórumában található hozzászólás legfõbb állításait:
* 1. A kilenc éve börtönben ülõ Tánczos Gábor bûnösségét ma már egyetlen, meg nem cáfolt bizonyíték sem támasztja alá.
* 2. A rendõrség és az ügyész szándékosan vagy véletlenül, hibák sorozatát vétette.
* 3. A névtelen levelekben szereplõ, leinformálható állítások valódiak.
* 4. A gyilkosságnak 9 év után sincs semmiféle indítéka. Egyetlen indítékot nem sikerült cáfolni (igaz, a rendõrség és az újságírók bár hallottak róla, nem vizsgálták), s az a zsidó rituális vérgyilkosság.
* 5. A kislány nyakát fültõl fülig átvágták. A szakirodalom a saktermetszés alatt ezt érti.
* 6. Eltûnt a meggyilkolt kislány több liter vére, amelyre egyetlen magyarázat van: egy edényben felfogták, éppen úgy, hogy arról a zsidó vérgyilkosságokról szóló írások szólnak.
* 7. H. Zsófit éppen azon a napon ölték meg, amikor a tiszaeszlári Solymosi Esztert, vagyis április 1-én, akkor, amikor a leírások szerint a zsidó vérgyilkosságok történnek, vagyis a zsidó húsvét, a Pészáh elõtt.
* 8. Volt egy szombathelyi Farkas nevû rendõr az ügyben, a megyei vezetõket pedig azóta a legmagasabb szintre emelte az MSZP-SZDSZ kormány.
* 9. Egy mediterrán külsejû, idegen férfit láttak kirohanni a házból a gyilkosság idején.
* 10. A levélben említett haszid zsidók jelen vannak Magyarországon, legismertebb képviselõjük Salamon Berkowitz, aki bár büntetõ ügyben is állt már bíróság elõtt, mégis együtt gyújtotta meg a hanuka-gyertyákat a parlament elõtt az MSZP-SZDSZ kormány tagjaival. Kapcsolatrendszere tehát lényegesen kiterjedtebb, mint egy átlagemberé. A haszid zsidók a Tóra betûjéhez ragaszkodnak és a több ezer éves, legõsibb zsidó rituálékhoz. Egyetlen kérdés maradt még, amelyre nem kaptunk választ:
Hogyan kerülhettek volna haszid zsidók akkoriban Vas megyébe?
Nos, ezzel kapcsolatban vérfagyasztó felfedezést tettünk: Salamon Berkowitzék éppen a körmendi gyilkosság idején, 1998-ban nyitották meg ünnepélyesen a Traubisoda új üzemét Szombathelyen! Azt most csupán mellékesen jegyezzük meg, hogy Berkowitz egyik cége az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank érdekeltségébe tartozó Nemzeti Ingatlanfejlesztõ és Lakásberuházó Rt.-nek a legóvatosabb becslések szerint is kétszázmillió forintos kárt okozott azzal, hogy a szombathelyi üzem telephelyét 1998 óta érvényes szerzõdés nélkül bitorolja, miközben bérleti díjat nem fizet.
Berkowicz "Felszentelés" után?
Bár a fenti tényekkel nyilván nincs összefüggésben az, hogy a tiszaeszlári perben a vádlott zsidókat védõ - Eötvös Károly könyvében szereplõ - leírás szerint a zsidó rituális gyilkosság egyik célja, hogy az ártatlan (szeplõtelen szûz) kere
Hozzaszolasok
#1 |
Perje
- 2013. September 25. 13:07:04
#2 |
Maguskacska
- 2013. September 25. 13:14:55
#3 |
kontroll88
- 2013. September 25. 14:25:15
#4 |
keepfargo
- 2013. September 25. 15:23:02
#5 |
Gutai Zub
- 2013. September 25. 17:20:41
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.