Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Ha Hitler ma belépne az ajtón
Nagyon várják már a nácikok a nácikokit! Ez már perverz-jó!
Timur Vermes a banális gonoszról
Nem olyan erõs a demokráciánk, mint amennyire hinni szeretnénk – állítja a félig magyar származású újságíró, író, Timur Vermes, aki Hitlerrõl szóló bestsellere (Nézd, ki van itt) miatt viták kereszttüzébe került Németországban. A szatirikus regényben Hitler napjaink egyik berlini grundján ébred fel, de gyorsan kiismeri magát, és az újkori díszletek között ismét felemelkedik. Vermes szerint a demokráciára nem a szélsõjobb az egyedüli veszély, mivel mindannyian vágyunk a leegyszerûsítésre és valakire, aki a demokratikus politikusokhoz képest mást hoz az életünkbe. PUNGOR ANDRÁS interjúja.
- Szabad viccelni Hitlerrel? Túl sok ember pusztult el miatta.
– Chaplin politikai fegyverként használta Hitler-paródiáját. Késõbb a nácizmus áldozatai miatt már nem lehetett viccelni a témával. Bizonyos idõ elteltével a borzalmak feldolgozásához, a félelmek feloldásához már igenis legitim eszköz lehet a humor. Elképzelhetõ, hogy a könyvemmel megbántok embereket, ám ellentételezésül tudok néhány okot mondani, amiért ez a megközelítés hasznukra válik.
– Mondjon egyet!
Bazánth Ivola felvétele
– Németországban sok fiatal kezdett el foglalkozni ezzel a témával. Számukra ma már hihetetlen, hogyan tudott Hitler hatalomra kerülni, az akkori polgárok miért álltak mellé. Én nem egy absztrakt személyt mutatok be. Érthetõvé teszem a többi között azt is, miért találták õt vonzónak, ezáltal láthatóvá válik a veszély, ami napjainkban is leselkedhet ránk. Sokan állítják: ha Hitler ma belépne azon az ajtón, nem lenne sikere. Ez nem igaz.
– Könyve kapcsán a Süddeutsche Zeitung azt írta: a német nyilvánosság hosszú ideje kényszeresen foglalkozik Hitlerrel, ráadásul ezt sokszor olyan komolytalan formában teszi, hogy azzal a gonoszt ártalmatlannak tüntetheti fel, tetteit pedig bagatellizálhatja.
– Néhányan azt hiszik, ha valami vicces, az nem késztet elgondolkodásra. Pedig nem így van. Minél többet nevet az ember a könyv fordulatain, annál közelebb kerül Hitlerhez. Ez nyugtalanítja az olvasókat, mert nem lehet olvasás közben kényelmesen hátradõlni, gondtalanul szórakozni. Aki ezt megteszi, az valószínûleg náci. Sajnos a gonosz lehet nagyon is banális. Norvégiában a szélsõjobboldali tömeggyilkos, Anders Breivik egyedül csaknem száz ember halálát okozta. Ám ötvenmillió ember pusztulása nemcsak Hitler lelkén szárad. Nagyon sok egyszerû segítõje is akadt. Õk nem szörnynek látták Hitlert, ezért támogatták.
– Mintha a németek még mindig nem tudnák, hogyan álljanak a fasizmushoz. A Mein Führer címû filmben Hitler tréningruhában bohóckodik, az Adolf címû rajzfilmben pedig arról álmodik, hogy meztelenül szónokol a serege elõtt. Az ezeknél jóval komolyabb, Bukás címû filmben egy bomlott elméjû ember jelenik meg.
– Ezek veszélyes alkotások, mert egy ostoba, egy trotli jelenik meg bennük, emiatt az emberek nem is értik, miért kellene a jelenségtõl félni. Az én Hitler-alakom összetettebb és félelmetesebb: jól elemez, gyorsan reagál, könnyen manipulál. A figura elõtt maguktól nyílnak meg az ajtók, õszinték lesznek hozzá az emberek, szívesen dolgoznak vele, mert híres, mert tudja, mit akar.
– A szélsõjobb vagy egy despota felemelkedésének a veszélyérõl írt?
– Nem korlátoznám a veszélyt a szélsõjobbra. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy demokráciánk nem is olyan erõs, mint ahogy hinni szeretnénk. Vágyunk a leegyszerûsítésre és valakire, aki a demokratikus politikusokhoz képest mást hoz az életünkbe. Megelégszünk vele, ha ez az ember jól szónokol, vagy megnyerõ a kinézete, ennek fejében lemondunk az igazi politikai tartalom iránti igényrõl.
– Azt mondta, arra tett kísérletet, hogy megcáfoljon egy téves elképzelést, amely szerint könnyû a despotát megfékezni. Hiszen ön szerint ma is tud érvényesülni, csak másként. A könyvében Hitlerbõl tévésztár lesz. Hol lyukas még a rendszer?
– A hibák elkerülésére furcsa, felszínes mechanizmust alakítottunk ki. A könyvben a televízió egyik menedzsere azt mondja: a zsidókérdéssel nem lehet viccelni. Ezzel azt akarja elkerülni, hogy náci tartalom kerüljön adásba. A választ a felvetésére már nem is akarja meghallani, tartalmi kérdésekkel ezentúl nem foglalkozik. Úgy látom, nemcsak a rendszerben vannak hibák, hanem bennünk is: nincs erõs értékrendünk, nincs igényünk arra, hogy a dolgok mögé nézzünk. Megtanultuk feltenni a kérdéseket, de ezt gépiesen tesszük.
– Írásában Hitler az õt folyamatosan ostorozó Bildet is megleckézteti. A média sokszor idehaza sem tudja, hogyan lépjen fel a szélsõjobb vagy a despoták ellen: ha elhallgatja a róluk szóló híreket, azok megjelennek az interneten, az alternatív nyilvánosságban. Ám ha beszél róluk, azzal könnyen felnagyítja õket, teret, színpadot ad nekik.
– Nehéz ügy. Egyszerûen el kell magyarázni a jelenségeket. A könyvem megírása elõtt elolvastam a Mein Kampfot, hogy tudjam, miképp gondolkozott, érvelt Hitler. Nemrégiben részt vettem egy konferencián, ahol az a tudós is felszólalt, aki a könyv legújabb kritikai kiadását készítette elõ. A jegyzetekkel, kommentárokkal ellátott mû mintegy hétszáz oldalas lesz. Ennyi szöveget ember nem olvas el! Mindenki számára pontos, közérthetõ információkra lenne szükség, ha érvelni kell a nácizmus ellen.
– Weimari képet fest Németországról. S bár Hitlerrel mondatja ki, de az ön kritikája is érzõdik ezekben a mondatokban: „A politikusok szószátyár bohócok, az újraegyesítés hazugság, dundi asszonyság van az ország élén, aki összeállt a bajor sörivókkal, a német szocdemeket egy tál kocsonya és egy tojó tyúk vezeti.”
– Ezek demokráciánk valós, reális és nem új keletû gyengeségei. Bosszantanak engem is eleget! Ám nem ezért vagyunk demokraták. Vajon meg tudjuk-e mondani, miért is vagyunk azok?
– Ön miért?
– Mert a demokrácia maga a változás. Le lehet váltani a hatalmon lévõket.
– Édesapja magyar, aki 1956-ban disszidált Németországba, édesanyja német. Hogy látja: Magyarország a despotákkal, a szélsõjobbal szemben sérülékenyebb, mint az ön szülõhazája?
– Nem látok bele a magyar viszonyokba. A németeknek ilyen szempontból „könnyebb” a dolguk, jobban odafigyelnek ezekre a jelenségekre, hiszen nem dõlhetnek hátra, nem mondhatják el magukról, hogy a világháború idején áldozatok voltak.
– Túlzás lenne azt állítani, hogy a szélsõjobb Európában bárhol hatalomra juthat. Németországban sem túl erõs, a társadalomban inkább az erõsödõ iszlámellenességben érhetõ tetten. Magyarországon, bár erõs a cigányellenesség, a felmérések szerint a radikális jobboldal nem lépheti túl a 10-15 százalékot.
– Ahol jó dolguk van az embereknek, kevéssé fenyegeti veszély a demokráciát. Európa nagy részén ez a helyzet. De mi van akkor, ha az ember elveszti a munkahelyét, fenyegetve érzi magát, úgy látja hogy, rosszul megy a sora? A politikai biztonság egyenlõ a gazdaságival. Ott, ahol az ember lába alól kicsúszik a talaj, mindig megerõsödik a szélsõjobb.
– Nálunk rengeteg ember lába alól csúszott ki a talaj.
– Most fog kiderülni: mennyire marad demokratikus ez az ország.
Link
Timur Vermes a banális gonoszról
Nem olyan erõs a demokráciánk, mint amennyire hinni szeretnénk – állítja a félig magyar származású újságíró, író, Timur Vermes, aki Hitlerrõl szóló bestsellere (Nézd, ki van itt) miatt viták kereszttüzébe került Németországban. A szatirikus regényben Hitler napjaink egyik berlini grundján ébred fel, de gyorsan kiismeri magát, és az újkori díszletek között ismét felemelkedik. Vermes szerint a demokráciára nem a szélsõjobb az egyedüli veszély, mivel mindannyian vágyunk a leegyszerûsítésre és valakire, aki a demokratikus politikusokhoz képest mást hoz az életünkbe. PUNGOR ANDRÁS interjúja.
- Szabad viccelni Hitlerrel? Túl sok ember pusztult el miatta.
– Chaplin politikai fegyverként használta Hitler-paródiáját. Késõbb a nácizmus áldozatai miatt már nem lehetett viccelni a témával. Bizonyos idõ elteltével a borzalmak feldolgozásához, a félelmek feloldásához már igenis legitim eszköz lehet a humor. Elképzelhetõ, hogy a könyvemmel megbántok embereket, ám ellentételezésül tudok néhány okot mondani, amiért ez a megközelítés hasznukra válik.
– Mondjon egyet!
Bazánth Ivola felvétele
– Németországban sok fiatal kezdett el foglalkozni ezzel a témával. Számukra ma már hihetetlen, hogyan tudott Hitler hatalomra kerülni, az akkori polgárok miért álltak mellé. Én nem egy absztrakt személyt mutatok be. Érthetõvé teszem a többi között azt is, miért találták õt vonzónak, ezáltal láthatóvá válik a veszély, ami napjainkban is leselkedhet ránk. Sokan állítják: ha Hitler ma belépne azon az ajtón, nem lenne sikere. Ez nem igaz.
– Könyve kapcsán a Süddeutsche Zeitung azt írta: a német nyilvánosság hosszú ideje kényszeresen foglalkozik Hitlerrel, ráadásul ezt sokszor olyan komolytalan formában teszi, hogy azzal a gonoszt ártalmatlannak tüntetheti fel, tetteit pedig bagatellizálhatja.
– Néhányan azt hiszik, ha valami vicces, az nem késztet elgondolkodásra. Pedig nem így van. Minél többet nevet az ember a könyv fordulatain, annál közelebb kerül Hitlerhez. Ez nyugtalanítja az olvasókat, mert nem lehet olvasás közben kényelmesen hátradõlni, gondtalanul szórakozni. Aki ezt megteszi, az valószínûleg náci. Sajnos a gonosz lehet nagyon is banális. Norvégiában a szélsõjobboldali tömeggyilkos, Anders Breivik egyedül csaknem száz ember halálát okozta. Ám ötvenmillió ember pusztulása nemcsak Hitler lelkén szárad. Nagyon sok egyszerû segítõje is akadt. Õk nem szörnynek látták Hitlert, ezért támogatták.
– Mintha a németek még mindig nem tudnák, hogyan álljanak a fasizmushoz. A Mein Führer címû filmben Hitler tréningruhában bohóckodik, az Adolf címû rajzfilmben pedig arról álmodik, hogy meztelenül szónokol a serege elõtt. Az ezeknél jóval komolyabb, Bukás címû filmben egy bomlott elméjû ember jelenik meg.
– Ezek veszélyes alkotások, mert egy ostoba, egy trotli jelenik meg bennük, emiatt az emberek nem is értik, miért kellene a jelenségtõl félni. Az én Hitler-alakom összetettebb és félelmetesebb: jól elemez, gyorsan reagál, könnyen manipulál. A figura elõtt maguktól nyílnak meg az ajtók, õszinték lesznek hozzá az emberek, szívesen dolgoznak vele, mert híres, mert tudja, mit akar.
– A szélsõjobb vagy egy despota felemelkedésének a veszélyérõl írt?
– Nem korlátoznám a veszélyt a szélsõjobbra. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy demokráciánk nem is olyan erõs, mint ahogy hinni szeretnénk. Vágyunk a leegyszerûsítésre és valakire, aki a demokratikus politikusokhoz képest mást hoz az életünkbe. Megelégszünk vele, ha ez az ember jól szónokol, vagy megnyerõ a kinézete, ennek fejében lemondunk az igazi politikai tartalom iránti igényrõl.
– Azt mondta, arra tett kísérletet, hogy megcáfoljon egy téves elképzelést, amely szerint könnyû a despotát megfékezni. Hiszen ön szerint ma is tud érvényesülni, csak másként. A könyvében Hitlerbõl tévésztár lesz. Hol lyukas még a rendszer?
– A hibák elkerülésére furcsa, felszínes mechanizmust alakítottunk ki. A könyvben a televízió egyik menedzsere azt mondja: a zsidókérdéssel nem lehet viccelni. Ezzel azt akarja elkerülni, hogy náci tartalom kerüljön adásba. A választ a felvetésére már nem is akarja meghallani, tartalmi kérdésekkel ezentúl nem foglalkozik. Úgy látom, nemcsak a rendszerben vannak hibák, hanem bennünk is: nincs erõs értékrendünk, nincs igényünk arra, hogy a dolgok mögé nézzünk. Megtanultuk feltenni a kérdéseket, de ezt gépiesen tesszük.
– Írásában Hitler az õt folyamatosan ostorozó Bildet is megleckézteti. A média sokszor idehaza sem tudja, hogyan lépjen fel a szélsõjobb vagy a despoták ellen: ha elhallgatja a róluk szóló híreket, azok megjelennek az interneten, az alternatív nyilvánosságban. Ám ha beszél róluk, azzal könnyen felnagyítja õket, teret, színpadot ad nekik.
– Nehéz ügy. Egyszerûen el kell magyarázni a jelenségeket. A könyvem megírása elõtt elolvastam a Mein Kampfot, hogy tudjam, miképp gondolkozott, érvelt Hitler. Nemrégiben részt vettem egy konferencián, ahol az a tudós is felszólalt, aki a könyv legújabb kritikai kiadását készítette elõ. A jegyzetekkel, kommentárokkal ellátott mû mintegy hétszáz oldalas lesz. Ennyi szöveget ember nem olvas el! Mindenki számára pontos, közérthetõ információkra lenne szükség, ha érvelni kell a nácizmus ellen.
– Weimari képet fest Németországról. S bár Hitlerrel mondatja ki, de az ön kritikája is érzõdik ezekben a mondatokban: „A politikusok szószátyár bohócok, az újraegyesítés hazugság, dundi asszonyság van az ország élén, aki összeállt a bajor sörivókkal, a német szocdemeket egy tál kocsonya és egy tojó tyúk vezeti.”
– Ezek demokráciánk valós, reális és nem új keletû gyengeségei. Bosszantanak engem is eleget! Ám nem ezért vagyunk demokraták. Vajon meg tudjuk-e mondani, miért is vagyunk azok?
– Ön miért?
– Mert a demokrácia maga a változás. Le lehet váltani a hatalmon lévõket.
– Édesapja magyar, aki 1956-ban disszidált Németországba, édesanyja német. Hogy látja: Magyarország a despotákkal, a szélsõjobbal szemben sérülékenyebb, mint az ön szülõhazája?
– Nem látok bele a magyar viszonyokba. A németeknek ilyen szempontból „könnyebb” a dolguk, jobban odafigyelnek ezekre a jelenségekre, hiszen nem dõlhetnek hátra, nem mondhatják el magukról, hogy a világháború idején áldozatok voltak.
– Túlzás lenne azt állítani, hogy a szélsõjobb Európában bárhol hatalomra juthat. Németországban sem túl erõs, a társadalomban inkább az erõsödõ iszlámellenességben érhetõ tetten. Magyarországon, bár erõs a cigányellenesség, a felmérések szerint a radikális jobboldal nem lépheti túl a 10-15 százalékot.
– Ahol jó dolguk van az embereknek, kevéssé fenyegeti veszély a demokráciát. Európa nagy részén ez a helyzet. De mi van akkor, ha az ember elveszti a munkahelyét, fenyegetve érzi magát, úgy látja hogy, rosszul megy a sora? A politikai biztonság egyenlõ a gazdaságival. Ott, ahol az ember lába alól kicsúszik a talaj, mindig megerõsödik a szélsõjobb.
– Nálunk rengeteg ember lába alól csúszott ki a talaj.
– Most fog kiderülni: mennyire marad demokratikus ez az ország.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2013. September 25. 17:46:28
#2 |
monguzking
- 2013. September 25. 18:08:33
#3 |
satu
- 2013. September 26. 07:02:52
#4 |
Perje
- 2013. September 27. 19:38:53
#5 |
Kore
- 2013. September 27. 20:40:54
#6 |
Perje
- 2013. September 27. 21:07:19
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.