Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Nem hülyeség, hanem morális leépülés
Posta Imre, a Köztársasági Õrezred egykori pszichológusa 2007. május 31., csütörtök 11:00 |
Ha a kormányõr azt látja, hogy vezetõi mutyizással vannak elfoglalva, hogy a beosztás nem szakmai alapon készül, hogy nem törõdnek a kiképzésével, és az a természetes, ha esetenként megkérdõjelezhetõ maszek munkákkal lehet pénzt keresni vagy érvényesülni, aligha várhatjuk tõle, hogy egy szükséges pillanatban tökéletesen koncentráljon a feladatára. Ez a morális válság. Az viszont már a csõd, hogy attól, aki emiatt szól, megszabadulnak, véli Posta Imre, a Köztársasági Õrezred volt pszichológusa.
Kapcsolódó
Levelet írt a fõnökének, Szabó Ferenc tábornoknak a Köztársasági Õrezred morális válságáról. Aztán továbbította a levelet a miniszterelnöknek is. Mit jelent az, hogy morális válság van?
Én arról tájékoztattam – nemcsak 2006 nyarán, hanem korábban is – az Õrezred vezetését, hogy az állomány lelkiállapota egyre rosszabb, nem bíznak a vezetõikben, és nem tartják követendõ példaképnek õket. Felborult az értékrendszer, sokan visszaélésekrõl, akár bûncselekmények gyanúját felvetõ esetekrõl beszélnek, márpedig mindez nyilvánvalóan kihat a munkavégzésre.
Szeretném leszögezni: az Õrezred problémája nem az állományban rejlik. A többség kiválóan képes lenne feladata ellátására, sõt szeretné is ezt tenni, de a vezetési hiányosságok elkedvetlenítik, másfelé terelik a legalkalmasabb embereket is. A miniszterelnöknek azért továbbítottam a levelet, mert ahogy korábban, tavaly nyáron sem kaptam választ a felvetésekre.
Ugyanakkor tény, hogy tavaly nyáron, a választások idején amúgy is kiélezettebb volt a helyzet, hiszen az állomány a korábbi kormányváltások idején azt szokta meg, hogy a vezetés cserélõdik, és így – közvetve – mindenkinek bizonytalan a helyzete. Az ideológiailag is megosztott közegben tapintani lehetett a feszültséget.
Kormányõr azért nem terem minden fán, nem olyan könnyû cserélni az állományt. Vagy igen?
Sajnos, sokkal könnyebb, mint azt kívülrõl hinnék. Éppen ez volt az egyik legnagyobb probléma, amivel egyre szélesebb körben, rendfokozattól, beosztástól függetlenül találkoztam. Az emberek úgy érezték, nem tényleges szakmai tudásuk, képességeik, addigi munkájuk alapján ítélik meg és osztják be õket, hanem kapcsolataik számítanak. Akad példa arra, hogy valaki alig néhány éves rendõri, adott esetben objektumõri múlttal egyszer csak személyvédõ lesz.
A kontraszelekció egészen a kiválasztásig érvényesült. Én is kaptam direkt és indirekt jelzéseket arra, hogy egy jelentkezõt alkalmasnak kell minõsítenem, mert õ valakinek a rokona, barátja, ismerõse, de volt, amikor az elöljárói akarat valakinek éppen a vesztét kívánta.
És mi kell ahhoz, hogy jó kapcsolatokat építhessen ki valaki?
Lojalitás. De nem a testület papíron vállalt értékei, hanem az egyebek között a beosztásokat, vezényléseket készítõ vezetõk felé. Nyilván megbízhatóbb az a kolléga, aki segít egy parkolási ügyet elintézni, esetleg megjavítja maszek melóban a fõnök vízvezetékrendszerét. Utóbbival ráadásul máris elérte azt is, hogy hallgatólagosan tudomásul vették másodállását.
Éppen az ilyen kis megállapodások szülnek olyan érdekkört, amely könnyen felülírja a szakmai kiválasztás szempontjait. Ám az is gyakori belsõ konfliktus tárgya, hogy a szívességeket követõen az épp lekenyerezett fõnök ugyanúgy keresztül néz a szívességtevõn, mint annak elõtte.
Az, hogy valaki vízvezetéket szerel másodállásban, különösen a rendõri fizetéseket ismerve, még nem tûnik olyan komoly problémának.
De az már az, ha például az objektumõrök és technikusok egy része – kihasználva a 24-72 órás beosztást – voltaképpen a másodállásuk fáradalmait kipihenni jönnek be szolgálatba. És persze távolról sem kizárólag vízvezeték-szerelés képzelhetõ el másodállásként.
Komoly gond az is, hogy a másodállás nyilván elsõsorban a pénzrõl szól, de nagyon fontos lenne, hogy az Õrezreden belüli munkát a hivatástudat határozza meg. Az állománynak éreznie kellene, hogy fontos munkát végez, amit a testületenben erkölcsileg is megbecsülnek. Ehhez képest az úgynevezett tanult tehetetlenség jelenségével találkoztam: mivel a kiválasztás eltolódott a szakmai szempontok felöl, az, hogy egy nyelvtanfolyamról vagy egy vágyott beosztásról sokkal inkább a kapcsolatok döntenek, a feleslegesség érzését kelti az emberekben. Kiégnek. Úgy látják el a szolgálatot, hogy alig várják, mehessenek haza. Ez pedig bizonyos posztokon megengedhetetlen.
Ezen alapvetõen nyilván az segítene, ha jobban fizetnék õket.
Távolról sem csak errõl van szó. A kiemelkedõ felelõsség és teljesítmény megfelelõ honorálása mellett olyan vezetõkre van szükség, akik az adott körülmények között is törõdnek az állománnyal, odafigyelnek a beosztottaik problémáira, és segítik a kezdetben mindenkiben meglévõ tartás, erkölcsi érzék fenntartását. Ez részben az állománnyal való szoros kapcsolattartást igényel, másfelõl a kiképzésekre való sokkal nagyobb odafigyelést.
Persze, ha egy kiképzõtiszt azt látja, hogy kisebb mûködési költséggel dolgozhat, mint amennyi egy vezetõi iroda felújítására jut, nem csoda, hogy megtörténnek olyan esetek, amikor az egyébként ritka továbbképzések kedvéért nem mondja le megszokott napközbeni teniszpartnerét. Ebbõl speciel kisebb ügy is volt benn, de mégsem ez a jellemzõ, hanem az, hogy bárki szinte bármit, következmények nélkül megtehet.
Az, hogy kinek kell következményekkel számolnia, részben esetleges, részben azon múlik, mennyire jó kapcsolatokat ápol. Csak egy példa: egy védett vezetõt õrzõ személy elaludt szolgálatban a védett vezetõ folyosóján. Nem lett belõle ügy. Ehelyett azonban a többség azzal szembesül – a már említettek mellett –, hogy a vezetõk körében is mindennaposak a kisebb-nagyobb – akár bûncselekmény gyanúját felvetõ – visszaélések.
Márpedig ha beosztott azt látja, hogy felsõbb szinteken szabad akár csak egy parkolási büntetést elintézni, akkor nyilván maga is másképp értelmezi a rá vonatkozó szabályokat.
Az elmúlt hetek eseményei alapján ez általános jelenségnek tûnik a rendõrségen.
Igen, és ez nem véletlen. A többség úgy érzi, az egyenruha úgyis megvédi, és elég ha magának szab határokat. Nemrég eljárás indult egy ittasan balesetet okozó rendõrtiszt ellen, aki azt mondta, egy névnapi ünnepségrõl tartott hazafelé. Mit gondolunk, egyedül mulatott? Vagy a többiek villamossal mentek haza? A többségben egyszerûen fel sem merül a lebukás lehetõsége: nem a hülyeséget, hanem morális gátak teljes leépülését kell látnunk a Széna téri OTP-bõl lopó rendõrtiszt esetében.
Ebben van megkerülhetetlen nagy szerepe a vezetésnek. Ha felül a legkisebb stiklit is szabad, akkor alul is felborul az értékrend, és mindig lesznek, akiknél már komoly bûncselekmény elkövetésétõl kell tartani. A mostani vezetõk jó része már blamálta magát valamiképp, ezért nem tud igazán jó példával az élen járni még akkor sem, ha megígéri, hogy holnap megváltozik.
Link
Ha a kormányõr azt látja, hogy vezetõi mutyizással vannak elfoglalva, hogy a beosztás nem szakmai alapon készül, hogy nem törõdnek a kiképzésével, és az a természetes, ha esetenként megkérdõjelezhetõ maszek munkákkal lehet pénzt keresni vagy érvényesülni, aligha várhatjuk tõle, hogy egy szükséges pillanatban tökéletesen koncentráljon a feladatára. Ez a morális válság. Az viszont már a csõd, hogy attól, aki emiatt szól, megszabadulnak, véli Posta Imre, a Köztársasági Õrezred volt pszichológusa.
Kapcsolódó
Levelet írt a fõnökének, Szabó Ferenc tábornoknak a Köztársasági Õrezred morális válságáról. Aztán továbbította a levelet a miniszterelnöknek is. Mit jelent az, hogy morális válság van?
Én arról tájékoztattam – nemcsak 2006 nyarán, hanem korábban is – az Õrezred vezetését, hogy az állomány lelkiállapota egyre rosszabb, nem bíznak a vezetõikben, és nem tartják követendõ példaképnek õket. Felborult az értékrendszer, sokan visszaélésekrõl, akár bûncselekmények gyanúját felvetõ esetekrõl beszélnek, márpedig mindez nyilvánvalóan kihat a munkavégzésre.
Szeretném leszögezni: az Õrezred problémája nem az állományban rejlik. A többség kiválóan képes lenne feladata ellátására, sõt szeretné is ezt tenni, de a vezetési hiányosságok elkedvetlenítik, másfelé terelik a legalkalmasabb embereket is. A miniszterelnöknek azért továbbítottam a levelet, mert ahogy korábban, tavaly nyáron sem kaptam választ a felvetésekre.
Ugyanakkor tény, hogy tavaly nyáron, a választások idején amúgy is kiélezettebb volt a helyzet, hiszen az állomány a korábbi kormányváltások idején azt szokta meg, hogy a vezetés cserélõdik, és így – közvetve – mindenkinek bizonytalan a helyzete. Az ideológiailag is megosztott közegben tapintani lehetett a feszültséget.
Kormányõr azért nem terem minden fán, nem olyan könnyû cserélni az állományt. Vagy igen?
Sajnos, sokkal könnyebb, mint azt kívülrõl hinnék. Éppen ez volt az egyik legnagyobb probléma, amivel egyre szélesebb körben, rendfokozattól, beosztástól függetlenül találkoztam. Az emberek úgy érezték, nem tényleges szakmai tudásuk, képességeik, addigi munkájuk alapján ítélik meg és osztják be õket, hanem kapcsolataik számítanak. Akad példa arra, hogy valaki alig néhány éves rendõri, adott esetben objektumõri múlttal egyszer csak személyvédõ lesz.
A kontraszelekció egészen a kiválasztásig érvényesült. Én is kaptam direkt és indirekt jelzéseket arra, hogy egy jelentkezõt alkalmasnak kell minõsítenem, mert õ valakinek a rokona, barátja, ismerõse, de volt, amikor az elöljárói akarat valakinek éppen a vesztét kívánta.
És mi kell ahhoz, hogy jó kapcsolatokat építhessen ki valaki?
Lojalitás. De nem a testület papíron vállalt értékei, hanem az egyebek között a beosztásokat, vezényléseket készítõ vezetõk felé. Nyilván megbízhatóbb az a kolléga, aki segít egy parkolási ügyet elintézni, esetleg megjavítja maszek melóban a fõnök vízvezetékrendszerét. Utóbbival ráadásul máris elérte azt is, hogy hallgatólagosan tudomásul vették másodállását.
Éppen az ilyen kis megállapodások szülnek olyan érdekkört, amely könnyen felülírja a szakmai kiválasztás szempontjait. Ám az is gyakori belsõ konfliktus tárgya, hogy a szívességeket követõen az épp lekenyerezett fõnök ugyanúgy keresztül néz a szívességtevõn, mint annak elõtte.
Az, hogy valaki vízvezetéket szerel másodállásban, különösen a rendõri fizetéseket ismerve, még nem tûnik olyan komoly problémának.
De az már az, ha például az objektumõrök és technikusok egy része – kihasználva a 24-72 órás beosztást – voltaképpen a másodállásuk fáradalmait kipihenni jönnek be szolgálatba. És persze távolról sem kizárólag vízvezeték-szerelés képzelhetõ el másodállásként.
Komoly gond az is, hogy a másodállás nyilván elsõsorban a pénzrõl szól, de nagyon fontos lenne, hogy az Õrezreden belüli munkát a hivatástudat határozza meg. Az állománynak éreznie kellene, hogy fontos munkát végez, amit a testületenben erkölcsileg is megbecsülnek. Ehhez képest az úgynevezett tanult tehetetlenség jelenségével találkoztam: mivel a kiválasztás eltolódott a szakmai szempontok felöl, az, hogy egy nyelvtanfolyamról vagy egy vágyott beosztásról sokkal inkább a kapcsolatok döntenek, a feleslegesség érzését kelti az emberekben. Kiégnek. Úgy látják el a szolgálatot, hogy alig várják, mehessenek haza. Ez pedig bizonyos posztokon megengedhetetlen.
Ezen alapvetõen nyilván az segítene, ha jobban fizetnék õket.
Távolról sem csak errõl van szó. A kiemelkedõ felelõsség és teljesítmény megfelelõ honorálása mellett olyan vezetõkre van szükség, akik az adott körülmények között is törõdnek az állománnyal, odafigyelnek a beosztottaik problémáira, és segítik a kezdetben mindenkiben meglévõ tartás, erkölcsi érzék fenntartását. Ez részben az állománnyal való szoros kapcsolattartást igényel, másfelõl a kiképzésekre való sokkal nagyobb odafigyelést.
Persze, ha egy kiképzõtiszt azt látja, hogy kisebb mûködési költséggel dolgozhat, mint amennyi egy vezetõi iroda felújítására jut, nem csoda, hogy megtörténnek olyan esetek, amikor az egyébként ritka továbbképzések kedvéért nem mondja le megszokott napközbeni teniszpartnerét. Ebbõl speciel kisebb ügy is volt benn, de mégsem ez a jellemzõ, hanem az, hogy bárki szinte bármit, következmények nélkül megtehet.
Az, hogy kinek kell következményekkel számolnia, részben esetleges, részben azon múlik, mennyire jó kapcsolatokat ápol. Csak egy példa: egy védett vezetõt õrzõ személy elaludt szolgálatban a védett vezetõ folyosóján. Nem lett belõle ügy. Ehelyett azonban a többség azzal szembesül – a már említettek mellett –, hogy a vezetõk körében is mindennaposak a kisebb-nagyobb – akár bûncselekmény gyanúját felvetõ – visszaélések.
Márpedig ha beosztott azt látja, hogy felsõbb szinteken szabad akár csak egy parkolási büntetést elintézni, akkor nyilván maga is másképp értelmezi a rá vonatkozó szabályokat.
Az elmúlt hetek eseményei alapján ez általános jelenségnek tûnik a rendõrségen.
Igen, és ez nem véletlen. A többség úgy érzi, az egyenruha úgyis megvédi, és elég ha magának szab határokat. Nemrég eljárás indult egy ittasan balesetet okozó rendõrtiszt ellen, aki azt mondta, egy névnapi ünnepségrõl tartott hazafelé. Mit gondolunk, egyedül mulatott? Vagy a többiek villamossal mentek haza? A többségben egyszerûen fel sem merül a lebukás lehetõsége: nem a hülyeséget, hanem morális gátak teljes leépülését kell látnunk a Széna téri OTP-bõl lopó rendõrtiszt esetében.
Ebben van megkerülhetetlen nagy szerepe a vezetésnek. Ha felül a legkisebb stiklit is szabad, akkor alul is felborul az értékrend, és mindig lesznek, akiknél már komoly bûncselekmény elkövetésétõl kell tartani. A mostani vezetõk jó része már blamálta magát valamiképp, ezért nem tud igazán jó példával az élen járni még akkor sem, ha megígéri, hogy holnap megváltozik.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
vesterhagen
- 2013. September 28. 21:44:13
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.