Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Szabadságot hoz a lovári és a héber
Ugye, hogy a cigány-zsidó lassan összeforr és pesze nem csak altestileg, hanem a végelszámolásnál is. Füstbe száll a terv, s nem csak az. Harminckilenc nyelven tartottak rendhagyó nyelvórát
„Beszélek észtül (portugálul, görögül, ukránul stb.), és örülök neki.” Harminckilenc nyelven hangzott el ez a mondat a gimnázium udvarán. Na jó, legyünk pontosak: csak harmincnyolc nyelven, mert a 39. a jelnyelv volt. Minden mondatot üdvrivalgás fogadott.
Nagy sikert aratott a sokféle nyelven elhangzó mondat
A szeptemberi napsütésben Európa, sõt a nagyvilág beköltözött a Kölcsey Ferenc Gimnáziumba. Mert persze szép dolog a nyelvi sokszínûségrõl papolni (ennek megünneplésére találta ki az EU a Nyelvek Európai Napját), ám egy üres szlogenbõl izgalmas valóságot varázsolni: ez már teljesítmény.
Az arcára festett francia és magyar zászlóval várja a vendég nyelvtanárokat Stéphane Grandsire, a Kölcsey francia lektora. Noha tizenöt éve él Magyarországon, hamisítatlan francia akcentussal közli: – Minél több nyelvet beszélünk, annál szabadabbak vagyunk.
Az arcfestés szemmel láthatóan népszerû szolgáltatás, sok diák szaladgál színes lobogós harci díszben. Néhány zászlót könnyû felismerni, míg másokat legfeljebb a mûveltségi vetélkedõk bajnokai tudnának azonosítani. Nem akármilyen nyelvi választékból szemezgethettek a tanulók: van itt hindi, bolgár, vietnami, lovári és héber. A Nyelvek Európai Napján a nyolcszáz gimnazistát negyvenkét csoportra osztják (mindenki hat nyelvre jelentkezhetett, a fontossági sorrendet is megjelölve), és máris indulhat a nyelvi alámerülés.
Terveydeksenne! – írja fel a táblára Jenni Kuuliala, mintegy bizonyítékul arra, hogy az Egészségedre! nem csak magyarul nyelvtörõ kifejezés. Már azt is megtanította, hogyan kell finnül köszönni, így aztán lehet szervezni a nyelvrokoni italozást.
Az ifjú finn hölgy csak néhány hónapot tölt Budapesten (a Középeurópai Egyetemen kutat), és hát igen, ugyanazt érzi itt, mint Finnországban az odautazó magyarok: körülnéz, és egy kukkot sem ért semmibõl. Jenni fõállásban nem nyelvtanár (csak a német barátomat tanítottam finnül, de az nem számít, ugye? –kérdezi), a rögtönzött órára azonban határozott tervekkel érkezik. – Vicces finn szavakat is hoztam. Persze nem csúnyákat! – teszi hozzá nevetve.
Bábeli zûrzavart játszottak a budapesti gimnazisták
Népszabadság - Móricz Simon Nem viccel viszont Marc Sola, aki spanyoltanárként dolgozik Budapesten, de most az anyanyelvébõl, a katalánból ad ízelítõt a kölcseyseknek. Alig kezdünk beszélgetni, máris Katalónia függetlenségénél tartunk, amit Marc nagyon is komolyan gondol. – Spanyolország nem szeret bennünket! – legyint, némi ingerültséggel a hangjában. A különválás szerinte zökkenõmentesen kivitelezhetõ lenne.
Politikáról természetesen nem esik szó az órán. Marc végig katalánul beszél, és látszik rajta, hogy gyakorlott nyelvtanár: következetesen javítja a diákok kiejtését, ha kell, egyetlen szóval vagy mozdulattal fegyelmez, és mindenkit bevon a tanulásba. Ha már ott ülök, velem ugyanúgy elismételteti a táblára felírt mondatokat.
Nem csak nyelvekkel gazdagodhatnak aznap a gimnazisták. – Népszerû a lovári nyelv, egyre több nem cigány diák is ezt választja – meséli Lakatos Szilvia egyetemi tanársegéd, a Pécsi Tudományegyetem romológia és nevelésszociológia tanszékérõl. A romani nyelv dialektusának számító lovárit õ anyanyelveként tanulta meg a családban, és ma már érettségi elnökként is figyeli, hogyan sajátítják el a fiatalok. Az elõítéletek ellen harcolni nap mint nap kell, ezért is tartotta fontosnak, hogy igent mondjon a Kölcsey meghívására.
Néhány elõítélettõl már megszabadultak a középiskolások: az orosz például a legnépszerûbb nyelvek közé tartozik. – Különösen sokan jelentkeztek az orosz, a spanyol és a finn órákra – összegzi a tapasztalatokat Lotfi Éva franciatanár (aki annak idején maga is francia–orosz szakon végzett), a rendhagyó Nyelvek Európai Napja fõszervezõje.
– A mamám biztatott, hogy tanuljak oroszul. Neki még kötelezõ volt, de szerette ezt a nyelvet – árulja el a gimnázium udvarán Ági, arcán fehér-kék-piros zászlóval. Most még csak belekóstolt az oroszba, de elhatározta, hogy rendesen meg is tanulja majd. Csakhogy a cirill betûket a mai ifjak már nem tudják elolvasni: ez derült ki a macedónórán is, ahol – idézi fel Erik – a tanárnak fonetikusan át kellett írnia a szavakat. A fiút mindenesetre meglepte, mennyi a macedón nyelvben a hasonló szó (zseb, csütörtök, péntek).
Ám igazán a különbségek bûvölték el a gimnazistákat. A közel negyven nyelven elhangzó mondat sosem hallott hangokat, sosem látott színeket repített oda, a hatodik kerület kellõs közepére. S mintha az a néhány száz fiatal egy pillanatra tényleg megérezte volna, hogy a sokszínûség nélkül szegényebb lenne az élete.
Egyre népszerûbb a német, de még mindig a francia áll a második helyen
Magyarországon, Bulgáriában és Spanyolországban tudnak a legkevésbé idegen nyelveket – legalábbis ezt állítják magukról ezen tagországok 25 és 64 év közötti állampolgárai. Az Eurostatnak a Nyelvek Európai Napja alkalmából kiadott összegzése szerint továbbra is az angol a leginkább beszélt és tanult nyelv az EU-ban.
Fõként ott beszélnek egy idegen nyelvet, ahol többnyelvû az állam, vagy nagyszámú kisebbség él. A 25 és 64 év közöttiek közül Luxemburgban (99 százalék), Litvániában (97 százalék), Lettországban (95 százalék), Dániában (94 százalék), Szlovéniában és Svédországban (92 százalék) állították magukról a legnagyobb arányban, hogy beszélnek legalább egy idegen nyelvet. Magyarországon viszont csak a lakosság 37 százaléka merte ezt mondani magáról, Bulgáriában 39 százalék, Spanyolországban 51 százalék. Ezzel –a 2011-es adatok alapján – sereghajtók vagyunk az EU-ban.
Érdekes módon az általános iskolai nyelvképzésben a legnépszerûbb tanult nyelv Magyarországon is az angol, de csak a diákok 48 százaléka tanulja, ami az egyik legalacsonyabb arány az unióban. A második leginkább tanult nyelv a német, 27 százalékkal. (Összehasonlításként: Szlovákiában a leginkább tanult nyelv az általános iskolában szintén az angol, de itt 79 százalékkal.) Bár egyre népszerûbb a német, egyelõre változatlanul a francia a második legnépszerûbb tanult nyelv az EU-ban: a huszonnyolc tagállamban az általános és a középiskolákban a diákok 19 és 23 százaléka tanulja Voltaire nyelvét. A német a harmadik helyen áll (9 és 20 százalékkal), a negyedik a spanyol (6 és 18 százalékkal.)
Középiskolás szinten is viszonylag alacsony számban, a diákok 79 százaléka tanul Magyarországon angolul, noha itt is a legnépszerûbb nyelv. A második ismét a német, 44 százalékkal. Összehasonlításként: Csehországban a diákok 100 százaléka tanul angolul a középiskolában, miközben 67 százalékuk tanul németet. Romániában a diákok 99 százaléka tanul angolul, 86 százalékuk franciául. (Zalán Eszter)
Link
„Beszélek észtül (portugálul, görögül, ukránul stb.), és örülök neki.” Harminckilenc nyelven hangzott el ez a mondat a gimnázium udvarán. Na jó, legyünk pontosak: csak harmincnyolc nyelven, mert a 39. a jelnyelv volt. Minden mondatot üdvrivalgás fogadott.
Nagy sikert aratott a sokféle nyelven elhangzó mondat
A szeptemberi napsütésben Európa, sõt a nagyvilág beköltözött a Kölcsey Ferenc Gimnáziumba. Mert persze szép dolog a nyelvi sokszínûségrõl papolni (ennek megünneplésére találta ki az EU a Nyelvek Európai Napját), ám egy üres szlogenbõl izgalmas valóságot varázsolni: ez már teljesítmény.
Az arcára festett francia és magyar zászlóval várja a vendég nyelvtanárokat Stéphane Grandsire, a Kölcsey francia lektora. Noha tizenöt éve él Magyarországon, hamisítatlan francia akcentussal közli: – Minél több nyelvet beszélünk, annál szabadabbak vagyunk.
Az arcfestés szemmel láthatóan népszerû szolgáltatás, sok diák szaladgál színes lobogós harci díszben. Néhány zászlót könnyû felismerni, míg másokat legfeljebb a mûveltségi vetélkedõk bajnokai tudnának azonosítani. Nem akármilyen nyelvi választékból szemezgethettek a tanulók: van itt hindi, bolgár, vietnami, lovári és héber. A Nyelvek Európai Napján a nyolcszáz gimnazistát negyvenkét csoportra osztják (mindenki hat nyelvre jelentkezhetett, a fontossági sorrendet is megjelölve), és máris indulhat a nyelvi alámerülés.
Terveydeksenne! – írja fel a táblára Jenni Kuuliala, mintegy bizonyítékul arra, hogy az Egészségedre! nem csak magyarul nyelvtörõ kifejezés. Már azt is megtanította, hogyan kell finnül köszönni, így aztán lehet szervezni a nyelvrokoni italozást.
Az ifjú finn hölgy csak néhány hónapot tölt Budapesten (a Középeurópai Egyetemen kutat), és hát igen, ugyanazt érzi itt, mint Finnországban az odautazó magyarok: körülnéz, és egy kukkot sem ért semmibõl. Jenni fõállásban nem nyelvtanár (csak a német barátomat tanítottam finnül, de az nem számít, ugye? –kérdezi), a rögtönzött órára azonban határozott tervekkel érkezik. – Vicces finn szavakat is hoztam. Persze nem csúnyákat! – teszi hozzá nevetve.
Bábeli zûrzavart játszottak a budapesti gimnazisták
Népszabadság - Móricz Simon Nem viccel viszont Marc Sola, aki spanyoltanárként dolgozik Budapesten, de most az anyanyelvébõl, a katalánból ad ízelítõt a kölcseyseknek. Alig kezdünk beszélgetni, máris Katalónia függetlenségénél tartunk, amit Marc nagyon is komolyan gondol. – Spanyolország nem szeret bennünket! – legyint, némi ingerültséggel a hangjában. A különválás szerinte zökkenõmentesen kivitelezhetõ lenne.
Politikáról természetesen nem esik szó az órán. Marc végig katalánul beszél, és látszik rajta, hogy gyakorlott nyelvtanár: következetesen javítja a diákok kiejtését, ha kell, egyetlen szóval vagy mozdulattal fegyelmez, és mindenkit bevon a tanulásba. Ha már ott ülök, velem ugyanúgy elismételteti a táblára felírt mondatokat.
Nem csak nyelvekkel gazdagodhatnak aznap a gimnazisták. – Népszerû a lovári nyelv, egyre több nem cigány diák is ezt választja – meséli Lakatos Szilvia egyetemi tanársegéd, a Pécsi Tudományegyetem romológia és nevelésszociológia tanszékérõl. A romani nyelv dialektusának számító lovárit õ anyanyelveként tanulta meg a családban, és ma már érettségi elnökként is figyeli, hogyan sajátítják el a fiatalok. Az elõítéletek ellen harcolni nap mint nap kell, ezért is tartotta fontosnak, hogy igent mondjon a Kölcsey meghívására.
Néhány elõítélettõl már megszabadultak a középiskolások: az orosz például a legnépszerûbb nyelvek közé tartozik. – Különösen sokan jelentkeztek az orosz, a spanyol és a finn órákra – összegzi a tapasztalatokat Lotfi Éva franciatanár (aki annak idején maga is francia–orosz szakon végzett), a rendhagyó Nyelvek Európai Napja fõszervezõje.
– A mamám biztatott, hogy tanuljak oroszul. Neki még kötelezõ volt, de szerette ezt a nyelvet – árulja el a gimnázium udvarán Ági, arcán fehér-kék-piros zászlóval. Most még csak belekóstolt az oroszba, de elhatározta, hogy rendesen meg is tanulja majd. Csakhogy a cirill betûket a mai ifjak már nem tudják elolvasni: ez derült ki a macedónórán is, ahol – idézi fel Erik – a tanárnak fonetikusan át kellett írnia a szavakat. A fiút mindenesetre meglepte, mennyi a macedón nyelvben a hasonló szó (zseb, csütörtök, péntek).
Ám igazán a különbségek bûvölték el a gimnazistákat. A közel negyven nyelven elhangzó mondat sosem hallott hangokat, sosem látott színeket repített oda, a hatodik kerület kellõs közepére. S mintha az a néhány száz fiatal egy pillanatra tényleg megérezte volna, hogy a sokszínûség nélkül szegényebb lenne az élete.
Egyre népszerûbb a német, de még mindig a francia áll a második helyen
Magyarországon, Bulgáriában és Spanyolországban tudnak a legkevésbé idegen nyelveket – legalábbis ezt állítják magukról ezen tagországok 25 és 64 év közötti állampolgárai. Az Eurostatnak a Nyelvek Európai Napja alkalmából kiadott összegzése szerint továbbra is az angol a leginkább beszélt és tanult nyelv az EU-ban.
Fõként ott beszélnek egy idegen nyelvet, ahol többnyelvû az állam, vagy nagyszámú kisebbség él. A 25 és 64 év közöttiek közül Luxemburgban (99 százalék), Litvániában (97 százalék), Lettországban (95 százalék), Dániában (94 százalék), Szlovéniában és Svédországban (92 százalék) állították magukról a legnagyobb arányban, hogy beszélnek legalább egy idegen nyelvet. Magyarországon viszont csak a lakosság 37 százaléka merte ezt mondani magáról, Bulgáriában 39 százalék, Spanyolországban 51 százalék. Ezzel –a 2011-es adatok alapján – sereghajtók vagyunk az EU-ban.
Érdekes módon az általános iskolai nyelvképzésben a legnépszerûbb tanult nyelv Magyarországon is az angol, de csak a diákok 48 százaléka tanulja, ami az egyik legalacsonyabb arány az unióban. A második leginkább tanult nyelv a német, 27 százalékkal. (Összehasonlításként: Szlovákiában a leginkább tanult nyelv az általános iskolában szintén az angol, de itt 79 százalékkal.) Bár egyre népszerûbb a német, egyelõre változatlanul a francia a második legnépszerûbb tanult nyelv az EU-ban: a huszonnyolc tagállamban az általános és a középiskolákban a diákok 19 és 23 százaléka tanulja Voltaire nyelvét. A német a harmadik helyen áll (9 és 20 százalékkal), a negyedik a spanyol (6 és 18 százalékkal.)
Középiskolás szinten is viszonylag alacsony számban, a diákok 79 százaléka tanul Magyarországon angolul, noha itt is a legnépszerûbb nyelv. A második ismét a német, 44 százalékkal. Összehasonlításként: Csehországban a diákok 100 százaléka tanul angolul a középiskolában, miközben 67 százalékuk tanul németet. Romániában a diákok 99 százaléka tanul angolul, 86 százalékuk franciául. (Zalán Eszter)
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Perje
- 2013. October 02. 13:10:46
#2 |
No Shadow Government
- 2013. October 02. 16:05:33
#3 |
keepfargo
- 2013. October 02. 23:52:04
#4 |
mormota1968
- 2013. October 03. 03:00:08
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.