Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Mosolygó farkasok – Twitter-üzenet Teheránból a Nagy Sátánnak
„Olyan példátlan események zajlottak az elmúlt hetekben, hogy Netanjahunak élete legnehezebb beszédére kellett felkészülnie, amikor egy héttel Róháni iráni elnök után felszólalt az ENSZ-közgyûlésen” – jellemezte egyik izraeli forrásunk a perzsa állam körüli felgyorsult diplomáciai fejleményeket. Az izraeli miniszterelnöknek az a hálátlan szerep jutott, hogy miközben mindenki Irán újkeletû nyitottságáról beszél, emlékeztesse a világot a „makacs tényekre”. Netanjahu alig fejezte be New York-i beszédét, máris megérkezett a bírálat Washingtonból.
Az izraeli kormányfõt azonban a várakozásokkal ellentétben nem az amerikai kormányzat részérõl érte kritika, sõt Jay Carney elnöki szóvivõ egyenesen jogosnak nevezte Netanjahu Iránnal kapcsolatos szkepticizmusát. Ugyanígy a közös célokról és látásmódról beszélt Barack Obama is az izraeli kormányfõvel folytatott tárgyalása után, mondván, a tettek alapján kell megítélni a teheráni rezsimet, amely korábban többször Izrael megsemmisítésérõl beszélt. Az amerikai elnök hangsúlyozottan újra elismételte a szokásos formulát, miszerint ha a diplomáciai megoldások nem vezetnének eredményre, „nyitva áll minden más lehetõség is, beleértve a katonai fellépést” az iráni nukleáris fegyverkezési program megállítására. (Obama az ENSZ elõtt tartott beszédében feltûnõ módon kihagyta ezt a fordulatot, amibõl többen kiolvasni vélték, hogy az Egyesült Államok elfogadta tényként a nukleáris fegyverekkel rendelkezõ Iránt.)
Netanjahut nem más kritizálta Washingtonban, mint hazai ellenzékének vezetõje, Seli Jehimovics, aki a JStreet elnevezésû baloldali zsidó lobbicsoport konferenciáján vett részt. „Az Iránnal kapcsolatos helyes politika az, ha hagyjuk, hogy az Egyesült Államok kezdeményezzen nemzetközi támogatás mellett, különben csak Izrael elszigeteltségét hangsúlyozzuk” – mondta az izraeli Munkapárt elnöke, aki azt is kritizálta, hogy Netanjahu „nem ragadta meg az alkalmat arra, hogy kifejezze komoly szándékait a palesztin ügy iránt”.
Jehimovics reakciója ugyanaz, mint amit az elmúlt húsz évben a Simon Peresz fémjelezte izraeli béketábor képvisel. Az oslói egyezmény aláírásának huszadik évfordulójára megjelent cikkében a Jerusalem Post vezetõ szerkesztõje, Caroline Glick emlékeztet rá, illúzió azt gondolni, hogy a PFSZ és szövetségeseinek a célja a „kétállami megoldás”. Nem palesztin államot akarnak, hanem Izrael megsemmisítését, és ehhez a nemzetközi környezet ma sokkal kedvezõbb a számukra.
„Az Obama-kormányzat egyre mélyebbre merül a mûködésképtelenség kútjába. Az arab világban a legveszélyesebb elemek kerülnek hatalomra, egyik országban a másik után. Az Európai Unió nagyobb nemzetközi páriaállamként kezeli Izraelt, mint Iránt, Észak-Koreát vagy Szíriát. A nyugati világban az egyetemi intézményekben normává vált az Izrael-ellenes indoktrináció. Egy olyan új nemzedék nõ fel, amely soha nem hallotta a zsidó államról az igazságot” – írja az Izrael húszéves rémálma címû cikkében Glick.
A Netanjahu-beszéd elõzménye volt, hogy 1979 óra elõször közvetlen, legmagasabb szintû kapcsolatfelvétel történt az Egyesült Államok és Irán között. Barack Obama egyenesen kézfogást szeretett volna New Yorkban Rohánival, ám az iráni delegáció nem ment el arra a díszvacsorára, ahol a „spontán” találkozás megtörtént volna, bármennyire is készültek az újságírók és fotósok. Az iráni elnök azonban elutazása elõtt felhívta Obamát, és tizenöt percet beszélgetett vele, tolmács segítségével.
Susan Rice amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó szerint a dialógus „szívélyes” és „konstruktív” volt. Obama elismerte, hogy lesznek akadályok az átfogó megegyezés megszületése elõtt, de kijelentette, szándéka meghaladni „ezt a nehéz történetet”. A mosolydiplomácia intenzitását jelezni, hogy az amerikai elnök gratulált Róháninak választási gyõzelméhez, és a két vezetõ egymás nyelvén köszönt el egymástól.
„Hálámat fejezem ki az ön vendégszeretete és telefonhívása miatt. Jó napot, elnök úr!” – írta a beszélgetést követõen a Twitter mikroblogoldalon Roháni, majd ezt az üzenetet küldte az amerikai elnöknek: „Reménykedünk abban, amit a P5+1 csoporttól (az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja és Németország – a szerk.) és különösen az ön kormányától fogunk látni az elkövetkezõ hetekben.”
Az amerika-iráni nyájas udvariaskodás után nehéz dolga volt Benjamin Netanjahunak, akit még saját kormányából is bíráltak amiatt, hogy nem engedélyezte az izraeli delegáció részvételét Roháni ENSZ-beszéde alatt. Netanjahu utolsóként szólalt fel a világszervezet õszi közgyûlésén. Félórás beszédében kijelentette, Róháni politikai életútja és a teheráni rezsim jellege miatt nem hisz az iráni elnöknek. Netanjahu szerint a vezetõváltás során csak annyi történt, hogy míg Ahmadinzsád „farkasbõrbe bújt farkas volt”, addig Roháni „báránybõrbe bújt farkas”, aki az „ajatollahok által vezetett rezsim hû szolgája”.
Az izraeli miniszterelnök kijelentette, hogy a szankciókat csak akkor lehet enyhíteni, ha Irán teljes mértékben felhagy az atomfegyverek kifejlesztésére irányuló programjával. Netanjahu szerint Teherán az elmúlt egy évben arra törekedett, hogy olyan dúsított urán készletet halmozzon fel, amelybõl tetszése szerinti idõpontban atomfegyvert állíthat elõ. Ezt a lépést Izrael nem várja karba tett kézzel, és ha szükséges, egyedül is kész megfékezni Iránt – mondta Netanjahu, aki most, úgy tûnik, egyedül maradt azzal az álláspontjával, hogy Irán a szirénhangok ellenére „ötvenszer veszélyesebb latorállam”, mint Észak-Korea, amely szintén tárgyalási szándékot ígért, mielõtt elvégezte volna elsõ sikeres atombomba robbantását.
Az Ingatlanbazar.hu-val hazatalál! Iratkozzon fel hirdetésfigyelõnkre és nyerjen!
Köszönet a keresztényeknek
A Zsidó Világkongresszus (WJC) támogatását ígérte az üldözött szíriai keresztények számára Ronald Lauder, a nemzetközi szervezet elnöke. Lauder a sátorok ünnepe, a szukkót alkalmából Jeruzsálemben megrendezett konferencián beszélt errõl a világ több mint száz országából érkezett három és félezer fõs keresztény hallgatóság elõtt. A WJC elnöke köszönetet mondott az evangéliumi keresztényeknek az Izraelnek nyújtott támogatásukért. A rendezvényt a Benni Elon volt izraeli miniszter által alapított Izrael Szövetségesei Alapítvány rendezte, a Jeruzsálemi Keresztény Nagykövetséggel közösen. „Nem fogok hallgatni, amikor keresztényeket égetnek el élve a Közel-Keleten, és keresztény arabokat gyilkolnak meg a hitük miatt, amint azt láttuk az elmúlt héten Szíriában” – ígérte Lauder.
Az Egyesült Államok és Oroszország azt szeretné, ha Iránnal kapcsolatban is mûködne a szíriai modell. A népszerû érvelés szerint, ahogy Asszad a katonai fenyegetés nyomán megígérte a vegyi fegyverek megsemmisítését, úgy Teherán is hajlandó lemondani katonai célú atomprogramjáról, a gazdasági és pénzügyi szankciók feloldásáért cserébe. A jeruzsálemi kormány azonban attól tart, hogy a közel-keleti leszerelés valódi célja az, hogy Izraelt megfossza védelmi képességeitõl, ami tovább fokozná a térségben a háborús veszélyt. Az Obama-kormányzat az iráni fenyegetés megoldásának ígéretével bírta rá Izraelt, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a palesztinokkal. A mosolydiplomácia egyelõre nem hozott kézzelfogható eredményeket, növelte viszont a nyomást Izraelen, hogy az elmúlt húsz év keserû tapasztalatai ellenére további egyoldalú engedményeket tegyen ellenségei felé.
Link
Az izraeli kormányfõt azonban a várakozásokkal ellentétben nem az amerikai kormányzat részérõl érte kritika, sõt Jay Carney elnöki szóvivõ egyenesen jogosnak nevezte Netanjahu Iránnal kapcsolatos szkepticizmusát. Ugyanígy a közös célokról és látásmódról beszélt Barack Obama is az izraeli kormányfõvel folytatott tárgyalása után, mondván, a tettek alapján kell megítélni a teheráni rezsimet, amely korábban többször Izrael megsemmisítésérõl beszélt. Az amerikai elnök hangsúlyozottan újra elismételte a szokásos formulát, miszerint ha a diplomáciai megoldások nem vezetnének eredményre, „nyitva áll minden más lehetõség is, beleértve a katonai fellépést” az iráni nukleáris fegyverkezési program megállítására. (Obama az ENSZ elõtt tartott beszédében feltûnõ módon kihagyta ezt a fordulatot, amibõl többen kiolvasni vélték, hogy az Egyesült Államok elfogadta tényként a nukleáris fegyverekkel rendelkezõ Iránt.)
Netanjahut nem más kritizálta Washingtonban, mint hazai ellenzékének vezetõje, Seli Jehimovics, aki a JStreet elnevezésû baloldali zsidó lobbicsoport konferenciáján vett részt. „Az Iránnal kapcsolatos helyes politika az, ha hagyjuk, hogy az Egyesült Államok kezdeményezzen nemzetközi támogatás mellett, különben csak Izrael elszigeteltségét hangsúlyozzuk” – mondta az izraeli Munkapárt elnöke, aki azt is kritizálta, hogy Netanjahu „nem ragadta meg az alkalmat arra, hogy kifejezze komoly szándékait a palesztin ügy iránt”.
Jehimovics reakciója ugyanaz, mint amit az elmúlt húsz évben a Simon Peresz fémjelezte izraeli béketábor képvisel. Az oslói egyezmény aláírásának huszadik évfordulójára megjelent cikkében a Jerusalem Post vezetõ szerkesztõje, Caroline Glick emlékeztet rá, illúzió azt gondolni, hogy a PFSZ és szövetségeseinek a célja a „kétállami megoldás”. Nem palesztin államot akarnak, hanem Izrael megsemmisítését, és ehhez a nemzetközi környezet ma sokkal kedvezõbb a számukra.
„Az Obama-kormányzat egyre mélyebbre merül a mûködésképtelenség kútjába. Az arab világban a legveszélyesebb elemek kerülnek hatalomra, egyik országban a másik után. Az Európai Unió nagyobb nemzetközi páriaállamként kezeli Izraelt, mint Iránt, Észak-Koreát vagy Szíriát. A nyugati világban az egyetemi intézményekben normává vált az Izrael-ellenes indoktrináció. Egy olyan új nemzedék nõ fel, amely soha nem hallotta a zsidó államról az igazságot” – írja az Izrael húszéves rémálma címû cikkében Glick.
A Netanjahu-beszéd elõzménye volt, hogy 1979 óra elõször közvetlen, legmagasabb szintû kapcsolatfelvétel történt az Egyesült Államok és Irán között. Barack Obama egyenesen kézfogást szeretett volna New Yorkban Rohánival, ám az iráni delegáció nem ment el arra a díszvacsorára, ahol a „spontán” találkozás megtörtént volna, bármennyire is készültek az újságírók és fotósok. Az iráni elnök azonban elutazása elõtt felhívta Obamát, és tizenöt percet beszélgetett vele, tolmács segítségével.
Susan Rice amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó szerint a dialógus „szívélyes” és „konstruktív” volt. Obama elismerte, hogy lesznek akadályok az átfogó megegyezés megszületése elõtt, de kijelentette, szándéka meghaladni „ezt a nehéz történetet”. A mosolydiplomácia intenzitását jelezni, hogy az amerikai elnök gratulált Róháninak választási gyõzelméhez, és a két vezetõ egymás nyelvén köszönt el egymástól.
„Hálámat fejezem ki az ön vendégszeretete és telefonhívása miatt. Jó napot, elnök úr!” – írta a beszélgetést követõen a Twitter mikroblogoldalon Roháni, majd ezt az üzenetet küldte az amerikai elnöknek: „Reménykedünk abban, amit a P5+1 csoporttól (az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja és Németország – a szerk.) és különösen az ön kormányától fogunk látni az elkövetkezõ hetekben.”
Az amerika-iráni nyájas udvariaskodás után nehéz dolga volt Benjamin Netanjahunak, akit még saját kormányából is bíráltak amiatt, hogy nem engedélyezte az izraeli delegáció részvételét Roháni ENSZ-beszéde alatt. Netanjahu utolsóként szólalt fel a világszervezet õszi közgyûlésén. Félórás beszédében kijelentette, Róháni politikai életútja és a teheráni rezsim jellege miatt nem hisz az iráni elnöknek. Netanjahu szerint a vezetõváltás során csak annyi történt, hogy míg Ahmadinzsád „farkasbõrbe bújt farkas volt”, addig Roháni „báránybõrbe bújt farkas”, aki az „ajatollahok által vezetett rezsim hû szolgája”.
Az izraeli miniszterelnök kijelentette, hogy a szankciókat csak akkor lehet enyhíteni, ha Irán teljes mértékben felhagy az atomfegyverek kifejlesztésére irányuló programjával. Netanjahu szerint Teherán az elmúlt egy évben arra törekedett, hogy olyan dúsított urán készletet halmozzon fel, amelybõl tetszése szerinti idõpontban atomfegyvert állíthat elõ. Ezt a lépést Izrael nem várja karba tett kézzel, és ha szükséges, egyedül is kész megfékezni Iránt – mondta Netanjahu, aki most, úgy tûnik, egyedül maradt azzal az álláspontjával, hogy Irán a szirénhangok ellenére „ötvenszer veszélyesebb latorállam”, mint Észak-Korea, amely szintén tárgyalási szándékot ígért, mielõtt elvégezte volna elsõ sikeres atombomba robbantását.
Az Ingatlanbazar.hu-val hazatalál! Iratkozzon fel hirdetésfigyelõnkre és nyerjen!
Köszönet a keresztényeknek
A Zsidó Világkongresszus (WJC) támogatását ígérte az üldözött szíriai keresztények számára Ronald Lauder, a nemzetközi szervezet elnöke. Lauder a sátorok ünnepe, a szukkót alkalmából Jeruzsálemben megrendezett konferencián beszélt errõl a világ több mint száz országából érkezett három és félezer fõs keresztény hallgatóság elõtt. A WJC elnöke köszönetet mondott az evangéliumi keresztényeknek az Izraelnek nyújtott támogatásukért. A rendezvényt a Benni Elon volt izraeli miniszter által alapított Izrael Szövetségesei Alapítvány rendezte, a Jeruzsálemi Keresztény Nagykövetséggel közösen. „Nem fogok hallgatni, amikor keresztényeket égetnek el élve a Közel-Keleten, és keresztény arabokat gyilkolnak meg a hitük miatt, amint azt láttuk az elmúlt héten Szíriában” – ígérte Lauder.
Az Egyesült Államok és Oroszország azt szeretné, ha Iránnal kapcsolatban is mûködne a szíriai modell. A népszerû érvelés szerint, ahogy Asszad a katonai fenyegetés nyomán megígérte a vegyi fegyverek megsemmisítését, úgy Teherán is hajlandó lemondani katonai célú atomprogramjáról, a gazdasági és pénzügyi szankciók feloldásáért cserébe. A jeruzsálemi kormány azonban attól tart, hogy a közel-keleti leszerelés valódi célja az, hogy Izraelt megfossza védelmi képességeitõl, ami tovább fokozná a térségben a háborús veszélyt. Az Obama-kormányzat az iráni fenyegetés megoldásának ígéretével bírta rá Izraelt, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a palesztinokkal. A mosolydiplomácia egyelõre nem hozott kézzelfogható eredményeket, növelte viszont a nyomást Izraelen, hogy az elmúlt húsz év keserû tapasztalatai ellenére további egyoldalú engedményeket tegyen ellenségei felé.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
mindannyiunknak
- 2013. October 06. 11:03:33
#2 |
Vizilo
- 2013. October 06. 11:40:11
#3 |
No Shadow Government
- 2013. October 06. 12:21:46
#4 |
keepfargo
- 2013. October 06. 15:39:36
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.