Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Európa és az új normalitás
Athénban nem szûnnek a tüntetések, Olaszországban ismét politikai válság fenyeget, és mindenki arra figyel, mikor lesz végre iránymutatás Berlinbõl: mintha semmi nem változott volna az eurózónában. Szeptember elején az Eurostat – megerõsítve más, reménykeltõ adatokat – mégis felvillantotta a fényt az alagút végén.
Hosszú hónapok után idén a második negyedévre az euróövezet gazdasága visszafogott növekedést mutatott az elsõ negyedévhez képest (a GDP 0,3 százalékával bõvült). Nyáron megállt a munkanélküliség emelkedése is. A legutóbbi Eurostat-adatsor szerint az eurózónában 12 százalék a munkanélküliség, a 28 tagállam összességében 10,8. Továbbra is 26,5 millió európai munkanélküli, köztük 5,5 millió 25 éven aluli. A Reuters szerint a fedezeti alapok is visszafogták az európai részvényekkel szembeni fogadást, sõt 2006 óta nem látott bizalommal vannak irántuk.
Akkor vége? Ennyi volt az euróválság? Várhatjuk a bõség éveit? Az eurózóna politikusai többé-kevésbé tavaly március óta mondogatják, hogy az euró válságának vége, de igazi megkönnyebbülést az jelentett a kontinensnek, amikor Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke tavaly augusztusban bejelentette a korlátlan (azóta sem használt) kötvényvásárlási programot –így kiiktatva a bizonytalanságot az euró megszûnése körül. De azóta?
A helyzet romlása megállt, viszont ez korántsem jelenti, hogy a válságnak vége – mondta lapunknak Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel gazdaságelemzõ intézet kutatója, aki a rövid távú növekedést illetõen is szkeptikus. Arra számít, hogy a növekedés váltakozni fog, hol kicsit jobb, hol kicsit rosszabb lesz. A második negyedévi eurózónás gazdasági növekedés valójában Németországban és Franciaországban volt számottevõ, de olyan gyors volt (0,5-0,7 százalék a negyedév alatt), hogy nem fenntartható. Viszont Spanyolországban és Olaszországban a második negyedévben is csökkent a GDP, és Olaszországban még a nyáron is tovább emelkedett a munkanélküliség. Az alapvetõ problémák viszont továbbra is fennállnak. A dél-európai országok állam- és magánkézen lévõ adóssága még mindig nagyon magas. A bankrendszer továbbra is sérülékeny, a hitelkamatok Dél-Európában továbbra is magasak. Spanyolországban GDP-arányosan 6 százalékos költségvetési kiigazítás szükséges a következõ években, ami komoly kihívás (különösen a 26 százalékos munkanélküliség mellett), és a politikai stabilitást is megingathatja. Olaszországban politikai válság fenyeget, Görögországban a jelenlegi hitelcsomag valószínûleg nem elég, s bár Portugáliában jövõre lejár a hitelprogram, nincs esély rá, hogy egyedül talpra álljanak.
HIRDETÉS
A kutató szerint nagyon fontos, hogy José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke az unió állapotáról mondott beszédében a politikai stabilitást és a reformok melletti politikai elkötelezettséget jelölte meg mint a következõ évek legfõbb kockázati tényezõjét. – Ha a négy déli állam bármelyikében komoly politikai válság alakul ki, az újraindíthatja a pénzügyi válságot – szögezi le Darvas.
Fabian Zuleeg, az Európai Politikai Központ (EPC) közgazdásza szerint a kockázatok között nem szabad alábecsülni a külsõ tényezõket. Kína magához tért egy nehezebb idõszak után, de az Egyesült Államokban, például az adósságplafonról szóló vitának óriási negatív hatása lehet. Kérdésünkre Zuleeg kitér a populizmusra is. – Ez a válság természetes velejárója, együtt kell élnünk vele, nem szabad túlreagálnunk, hiszen a populistáknak pont a reakció kiváltása a céljuk. Ha megkapják, megerõsödnek – vélekedik a kutató, aki szerint sok protesztpárt felõrli magát. Szerinte másolni sem szabad õket, hiszen az emberek úgyis az igazit fogják keresni. Szerinte Angela Merkel német kancellár megmutatta, hogyan lehet belpolitikailag népszerûtlen döntéseket hozni a válság során, és még így is választást nyerni. – Az emberek arra vágynak, hogy vezessék õket. Jó lenne, ha más kormányok is nyíltan elmondanák, mit gondolnak. Jó lenne, ha például Franciaországról tudnánk, hogy milyen Európában gondolkodnak – mondja a kutató.
Egyértelmû – szögezi le Darvas Zsolt –, hogy a legkritikusabb probléma a munkanélküliség. Az Egyesült Államokban hamar, 2009-tõl bõvült a foglalkoztatottság, Európában viszont folyamatosan csökkent. Szerinte ez ellen kevéssé lehet hatni a bizottság vezetõi által lefektetett stratégiákkal, hiszen például nem lehet több millió embert beíratni továbbképzésre.
A foglalkoztatottságot egyedül a gazdasági növekedés beindításával lehet emelni. A növekedés beindításának pedig több kulcsa van. Az egyik legfontosabb a bank unió kiteljesítése. Pozitív fejleményként értékeli, hogy az európai bankfelügyeleti rendszer a jövõ év végén elindulhat, de ez önmagában nem elég. Mielõtt az EKB átveszi a felügyeletet 130-140 eurózónás bank felett, kötelessége átfogó mérlegelemzést végezni. Ha ezt jól csinálja, az sokat nyomhat a latban, hiszen az egyik fõ kritika, hogy Európa nagyon elnyújtotta a bankok helyzetének kezelését. – Az Egyesült Államokban 2009-ben adtak banknak utoljára állami segítséget. Az Európai Unióban ez folyamatos, a bankok egynegyede állami segítség alatt áll – mondja a Bruegel szakértõje. A negatív példa a kilencvenes évek Japánja, ahol a nyolcvanas évek ingatlan- és tõzsdelufija kipukkant, de a bankok rendbetételét elhúzták. A rossz hitelállomány fenntartására biztatták a pénzintézeteket, így pont a fiatal, dinamikus vállalatok nem jutottak forráshoz, miközben a zombivállalatok elvegetáltak. Ennek a veszélye Európában is fennáll. Az európai bankunió másik építõ elemérõl, a bankszanálási mechanizmusról a német kormány felállása után lehet döntés, de félõ, hogy a mostani Európai Parlamentnek már nem fér bele a májusi választások elõtt az érdemi döntés.
A növekedés beindításához szükséges szerkezeti átalakításokat Darvas szerint Európában jól értik, de a német ihletésû, európai bizottsági strukturális javaslatok sokszor egyoldalúak. – Azon országoknak van házi feladatuk, amelyek nagyon rossz helyzetben vannak, míg a jól teljesítõekkel szemben elnézõen bánik a bizottság, bár fontos lenne, hogy a kialakult külsõ és versenyképességbeli egyensúlytalanságok kiigazításában szimmetrikusan vegyenek részt az adós és a hitelezõ országok. Ha a kiigazítás csak az adósok feladata, az könnyen sikertelenségbe torkollhat – mondja a kutató. Emellett a keresleti oldali feladatokat hihetetlen mértékben elhanyagolják a bizottsági javaslatok. Miközben az egész euróövezeten belül csökken a fogyasztás és a magánberuházás, Németországban, Ausztriában az állami beruházások aránya annak ellenére a lehetõ legalacsonyabb, hogy erõs a két ország költségvetési helyzete – de errõl sem szólnak a brüsszeli ösztönzõk. – A bizottság, úgy tûnik, hogy el akarja kerülni, hogy konfliktusba kerüljön Németországgal – mondja Darvas.
Zuleeg arra figyelmeztet, hogy a belsõ piac kiszélesítése mellett a monetáris politikának lazának kell maradnia. – Az infláció jelen pillanatban a legkisebb problémánk, különösen egy adósságválságban nem szabad miatta túl sokat aggódnunk. Persze nem kell két számjegyû infláció, de felül kell vizsgálni a 2,5 százalékos célt, amit más idõkre terveztek – mondja. Szerinte emellett további segítséget lehetne nyújtani a mentõcsomagban részesült országoknak, egy biztosítási rendszerrel, ami garanciavállalásokon keresztül csökkentené a kockázati különbséget a déli és az északi tagállamok között.
Darvas kérdésünkre röviden vázolja a kilábalás forgatókönyvét. – A stagnálás, alacsony növekedés, elhúzódó, tartós munkanélküliség állapota sokáig fenn fog állni, és ha szerencsénk van, és nem lesz politikai válság, akkor szép lassan, három-öt év alatt ki tudunk lábalni – mondja.
Arról Barroso is szólt már, hogy nem lehet visszatérni a régi szép idõkhöz, „új normalitást” kell teremteni. – Európának hozzá kell szoknia a gondolathoz, hogy egy idõben a dolgok jól mentek, és ez sok helyen fenntarthatatlan magatartáshoz vezetett, például az állami és magánhitel felvételben – mondja Zuleeg. Most sokkal nehezebb a gazdasági környezet globálisan és Európában is. Ez nem feltétlenül jelenti, hogy tartósan a válság állapotában kell lennünk. De világos, hogy jelentõs reformokat kell végrehajtanunk nemcsak a krízis érintette országokban, hanem egész Európában, mert a világ megváltozott.
Link
Hosszú hónapok után idén a második negyedévre az euróövezet gazdasága visszafogott növekedést mutatott az elsõ negyedévhez képest (a GDP 0,3 százalékával bõvült). Nyáron megállt a munkanélküliség emelkedése is. A legutóbbi Eurostat-adatsor szerint az eurózónában 12 százalék a munkanélküliség, a 28 tagállam összességében 10,8. Továbbra is 26,5 millió európai munkanélküli, köztük 5,5 millió 25 éven aluli. A Reuters szerint a fedezeti alapok is visszafogták az európai részvényekkel szembeni fogadást, sõt 2006 óta nem látott bizalommal vannak irántuk.
Akkor vége? Ennyi volt az euróválság? Várhatjuk a bõség éveit? Az eurózóna politikusai többé-kevésbé tavaly március óta mondogatják, hogy az euró válságának vége, de igazi megkönnyebbülést az jelentett a kontinensnek, amikor Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke tavaly augusztusban bejelentette a korlátlan (azóta sem használt) kötvényvásárlási programot –így kiiktatva a bizonytalanságot az euró megszûnése körül. De azóta?
A helyzet romlása megállt, viszont ez korántsem jelenti, hogy a válságnak vége – mondta lapunknak Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel gazdaságelemzõ intézet kutatója, aki a rövid távú növekedést illetõen is szkeptikus. Arra számít, hogy a növekedés váltakozni fog, hol kicsit jobb, hol kicsit rosszabb lesz. A második negyedévi eurózónás gazdasági növekedés valójában Németországban és Franciaországban volt számottevõ, de olyan gyors volt (0,5-0,7 százalék a negyedév alatt), hogy nem fenntartható. Viszont Spanyolországban és Olaszországban a második negyedévben is csökkent a GDP, és Olaszországban még a nyáron is tovább emelkedett a munkanélküliség. Az alapvetõ problémák viszont továbbra is fennállnak. A dél-európai országok állam- és magánkézen lévõ adóssága még mindig nagyon magas. A bankrendszer továbbra is sérülékeny, a hitelkamatok Dél-Európában továbbra is magasak. Spanyolországban GDP-arányosan 6 százalékos költségvetési kiigazítás szükséges a következõ években, ami komoly kihívás (különösen a 26 százalékos munkanélküliség mellett), és a politikai stabilitást is megingathatja. Olaszországban politikai válság fenyeget, Görögországban a jelenlegi hitelcsomag valószínûleg nem elég, s bár Portugáliában jövõre lejár a hitelprogram, nincs esély rá, hogy egyedül talpra álljanak.
HIRDETÉS
A kutató szerint nagyon fontos, hogy José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke az unió állapotáról mondott beszédében a politikai stabilitást és a reformok melletti politikai elkötelezettséget jelölte meg mint a következõ évek legfõbb kockázati tényezõjét. – Ha a négy déli állam bármelyikében komoly politikai válság alakul ki, az újraindíthatja a pénzügyi válságot – szögezi le Darvas.
Fabian Zuleeg, az Európai Politikai Központ (EPC) közgazdásza szerint a kockázatok között nem szabad alábecsülni a külsõ tényezõket. Kína magához tért egy nehezebb idõszak után, de az Egyesült Államokban, például az adósságplafonról szóló vitának óriási negatív hatása lehet. Kérdésünkre Zuleeg kitér a populizmusra is. – Ez a válság természetes velejárója, együtt kell élnünk vele, nem szabad túlreagálnunk, hiszen a populistáknak pont a reakció kiváltása a céljuk. Ha megkapják, megerõsödnek – vélekedik a kutató, aki szerint sok protesztpárt felõrli magát. Szerinte másolni sem szabad õket, hiszen az emberek úgyis az igazit fogják keresni. Szerinte Angela Merkel német kancellár megmutatta, hogyan lehet belpolitikailag népszerûtlen döntéseket hozni a válság során, és még így is választást nyerni. – Az emberek arra vágynak, hogy vezessék õket. Jó lenne, ha más kormányok is nyíltan elmondanák, mit gondolnak. Jó lenne, ha például Franciaországról tudnánk, hogy milyen Európában gondolkodnak – mondja a kutató.
Egyértelmû – szögezi le Darvas Zsolt –, hogy a legkritikusabb probléma a munkanélküliség. Az Egyesült Államokban hamar, 2009-tõl bõvült a foglalkoztatottság, Európában viszont folyamatosan csökkent. Szerinte ez ellen kevéssé lehet hatni a bizottság vezetõi által lefektetett stratégiákkal, hiszen például nem lehet több millió embert beíratni továbbképzésre.
A foglalkoztatottságot egyedül a gazdasági növekedés beindításával lehet emelni. A növekedés beindításának pedig több kulcsa van. Az egyik legfontosabb a bank unió kiteljesítése. Pozitív fejleményként értékeli, hogy az európai bankfelügyeleti rendszer a jövõ év végén elindulhat, de ez önmagában nem elég. Mielõtt az EKB átveszi a felügyeletet 130-140 eurózónás bank felett, kötelessége átfogó mérlegelemzést végezni. Ha ezt jól csinálja, az sokat nyomhat a latban, hiszen az egyik fõ kritika, hogy Európa nagyon elnyújtotta a bankok helyzetének kezelését. – Az Egyesült Államokban 2009-ben adtak banknak utoljára állami segítséget. Az Európai Unióban ez folyamatos, a bankok egynegyede állami segítség alatt áll – mondja a Bruegel szakértõje. A negatív példa a kilencvenes évek Japánja, ahol a nyolcvanas évek ingatlan- és tõzsdelufija kipukkant, de a bankok rendbetételét elhúzták. A rossz hitelállomány fenntartására biztatták a pénzintézeteket, így pont a fiatal, dinamikus vállalatok nem jutottak forráshoz, miközben a zombivállalatok elvegetáltak. Ennek a veszélye Európában is fennáll. Az európai bankunió másik építõ elemérõl, a bankszanálási mechanizmusról a német kormány felállása után lehet döntés, de félõ, hogy a mostani Európai Parlamentnek már nem fér bele a májusi választások elõtt az érdemi döntés.
A növekedés beindításához szükséges szerkezeti átalakításokat Darvas szerint Európában jól értik, de a német ihletésû, európai bizottsági strukturális javaslatok sokszor egyoldalúak. – Azon országoknak van házi feladatuk, amelyek nagyon rossz helyzetben vannak, míg a jól teljesítõekkel szemben elnézõen bánik a bizottság, bár fontos lenne, hogy a kialakult külsõ és versenyképességbeli egyensúlytalanságok kiigazításában szimmetrikusan vegyenek részt az adós és a hitelezõ országok. Ha a kiigazítás csak az adósok feladata, az könnyen sikertelenségbe torkollhat – mondja a kutató. Emellett a keresleti oldali feladatokat hihetetlen mértékben elhanyagolják a bizottsági javaslatok. Miközben az egész euróövezeten belül csökken a fogyasztás és a magánberuházás, Németországban, Ausztriában az állami beruházások aránya annak ellenére a lehetõ legalacsonyabb, hogy erõs a két ország költségvetési helyzete – de errõl sem szólnak a brüsszeli ösztönzõk. – A bizottság, úgy tûnik, hogy el akarja kerülni, hogy konfliktusba kerüljön Németországgal – mondja Darvas.
Zuleeg arra figyelmeztet, hogy a belsõ piac kiszélesítése mellett a monetáris politikának lazának kell maradnia. – Az infláció jelen pillanatban a legkisebb problémánk, különösen egy adósságválságban nem szabad miatta túl sokat aggódnunk. Persze nem kell két számjegyû infláció, de felül kell vizsgálni a 2,5 százalékos célt, amit más idõkre terveztek – mondja. Szerinte emellett további segítséget lehetne nyújtani a mentõcsomagban részesült országoknak, egy biztosítási rendszerrel, ami garanciavállalásokon keresztül csökkentené a kockázati különbséget a déli és az északi tagállamok között.
Darvas kérdésünkre röviden vázolja a kilábalás forgatókönyvét. – A stagnálás, alacsony növekedés, elhúzódó, tartós munkanélküliség állapota sokáig fenn fog állni, és ha szerencsénk van, és nem lesz politikai válság, akkor szép lassan, három-öt év alatt ki tudunk lábalni – mondja.
Arról Barroso is szólt már, hogy nem lehet visszatérni a régi szép idõkhöz, „új normalitást” kell teremteni. – Európának hozzá kell szoknia a gondolathoz, hogy egy idõben a dolgok jól mentek, és ez sok helyen fenntarthatatlan magatartáshoz vezetett, például az állami és magánhitel felvételben – mondja Zuleeg. Most sokkal nehezebb a gazdasági környezet globálisan és Európában is. Ez nem feltétlenül jelenti, hogy tartósan a válság állapotában kell lennünk. De világos, hogy jelentõs reformokat kell végrehajtanunk nemcsak a krízis érintette országokban, hanem egész Európában, mert a világ megváltozott.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Vizilo
- 2013. October 06. 11:31:25
#2 |
Perje
- 2013. October 06. 12:15:52
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.