Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Népirtással vádolják a magyar kormányt és a bankokat Hágában! –
SZERINTETEK????? LESZ VALAMI? SZERINTEM NEM.
A Hágai Büntetõ Bíróság kérte Kásler Árpádot, hogy a BÁÉSZ feljelentését fordítsák le angol nyelvre.
Kásler Árpád most rendelkezésre bocsátotta magyar és angol nyelven is a magyar kormány és a bíróságok, valamint a bankok ellen tett feljelentését, melyet a Hágai Büntetõ Bíróságra adott be korábban.
Nemzetközi Büntetõbíróság
Fõügyészi Hivatalának
Hága
Hollandia
Tisztelt Fõügyész Asszony!
Szeretnénk az Ön figyelmét felhívni arra a népirtásra és emberiesség elleni bûntettre, melyet Magyarországon a lakosság számára hitelezést végzõ bankok vezetõi és az õket felügyelõ szervek vezetõi, az ebben közremûködõ közjegyzõk, illetve a bûncselekmények kivizsgálását megakadályozó ügyészek, bírák és politikusok követtek és jelenleg is követnek el. Kérjük, hogy az elkövetett bûncselekmények miatt a nyomozást szíveskedjék hivatalból elrendelni.
Tisztelt Fõügyész Asszony, ezen feljelentésünket több száz ember felhatalmazása alapján tesszük meg a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete és a Haza Nem Eladó Mozgalom nevében. A felhatalmazást igazoló aláírásokat tartalmazó dokumentumokat és az ügyészségi feljelentéseink elutasítását igazoló végzéseket a feljelentéshez csatoljuk. Mire a tisztelt Bírósághoz beérkezik az angol fordítása a feljelentésnek, újabb aláírásokkal fogjuk megtámogatni beadványunkat.
Tisztelt Hágai Büntetõ Bíróság!
Bankárok az általuk irányított pénzintézetek hitelezési tevékenysége során az embereket megtévesztve csalássorozatok elkövetésére alkalmas szerzõdések kötésével az adósok százezreit semmizték ki, és ezzel õket olyan súlyos nélkülözésnek tették ki, amely az adósok életfenntartását fizikailag veszélyeztette, illetve tette lehetetlenné, a gyermekvállalást megnehezítette, illetve megakadályozta, továbbá a megfizethetetlen adósság elõl az országból elmenekülni nem tudó adósok ezreit hajszolta öngyilkosságba, valamint százezreket az ország elhagyására.
Magyarországon 2005-ik évtõl kezdõdõen tömegével kötöttek a kereskedelmi bankok un. deviza alapú hitel-, illetve lízing szerzõdéseket a lakossággal. A szerzõdések alapján a bankok a hiteleket Magyarország törvényes fizetõeszközében, forintban folyósították a hitelfelvevõk részére, szintén forintban történt meg a lízingszerzõdések esetén a lízingtárgyak megvásárlása a bankok részérõl. A tartozást a hitelfelvevõk, illetve a lízingbevevõk szintén forint pénznemben voltak kötelesek megfizetni.
A hitel, illetve lízingszerzõdések azonban tartalmazták azt, hogy a bankok a tartozást devizában- svájci frankban, euróban, illetve japán jenben – tartják nyilván. A szerzõdés kikötésével ellentétben azonban a bankok nem nyilvántartották a forint tartozást a nyilvántartási pénznemként megjelölt devizában, hanem a folyósítás napján a tartozást átszámították devizára, és a tartozást ezt követõen svájci frank, euró, illetve japán jen pénznemben keletkezett tartozásként kezelték.
Deviza ténylegesen egyetlen szerzõdésben sem szerepelt, devizát a bankok nem bocsátottak az adós rendelkezésére, illetve nem vásárolták devizáért a lízingtárgyakat, a szerzõdésekkel kapcsolatosan deviza átadásra, illetve vételre vagy eladásra egyáltalán nem került sor sem a bankok részérõl, sem a bankok és a hitelfelvevõk között.
A szerzõdés megkötését követõen a bankok azokat egyoldalúan módosítva a tõketartozás, illetve a törlesztõ részletek összegét folyamatosan emelték. Ennek során azt a látszatot keltették, mintha a tartozás összege annak folytán emelkedett volna, hogy a forint árfolyama a nyilvántartási pénznemhez viszonyítva csökkent. Ténylegesen azonban az árfolyamváltozásnak a tartozás forint összegére hatása nem lehetett volna, hiszen a deviza mindössze nyilvántartási pénznem volt, és nem a tartozás tárgya vagy jogalapja.
Arra hivatkozni nem lehet, hogy a devizában meghatározott pénztartozást a Polgári törvénykönyv 231. §-a értelmében forintban átszámolva kell megadni,ugyanis a devizaösszeg kölcsön jogcímen bocsátandó rendelkezésére az Adósnak, s ezek után az Adós köteles azt visszafizetni.
Tehát a Bank nem pénztartozást adott meg az Adósoknak, hiszen nem volt pénztartozása az emberek felé, valami ellenében, hanem pénzkölcsönt kellett volna hogy nyújtson egy szolgáltatás keretében.
Ezért a Banknak nincs arra lehetõsége, hogy a devizát forintba átszámoltan bocsássa az Adós rendelkezésére, ha mégis ezt teszi, akkor nem hitelfolyósításról van szó, hanem vételár folyósításról. Hiszen az Adós a futamidõ alatt, mint pénztartozást fizeti meg a devizát forintban, mivel a tartozása devizában van meghatározva. De ez nem válik pénzkölcsön tartozássá, ez esetben pedig kölcsönkamat nem számolható fel ! Ami miatt jogot formálnak a kamatra, az a valóságtól eltérõ könyvelése a megtörtént eseménynek: azaz a folyósított vételár hitelfolyósításként történõ könyvelése, és a devizaösszeg hiteltartozásként való nyilvántartásba vétele.
Ehelyett vételár folyósítást kellett volna könyvelni, mert a gazdasági esemény a devizaösszeg vételárának folyósítása volt. Ennek ellenében , adásvételi szerzõdéssel lehetett volna a deviza ellenérték megfizetését és kereskedelmi árrést követelni , de nem ezt tették.
Mivel nem a valós eseményt könyvelték le, hanem a szerzõdés tárgya szerint kölcsönfolyósítást ezért csalást követtek el .
A hatályos törvényhelyek, amelyek a pénzkölcsön nyújtást szabályozzák, nem adtak lehetõséget a deviza ellenében történõ forint folyósításra. .
A megtévesztésekkel az erõsödõ deviza és a soha át nem adott devizára felszámolható kölcsönkamat egyidejûleg lett követelve, mellette a vételi árfolyamon történõ forintfolyósítás és a havi törlesztõ részlet eladási áron történõ megfizetése közti árrés is felszámításra került, valamint a kezelési költségekre is felszámolták sok esetben az árfolyam különbözetet.
Ha csak a törvényi tényállás szempontjából vizsgáljuk, akkor ezzel tévedésbe ejtették, tévedésben tartották az Adósokat , és ezáltal kihasználva õket , anyagi kárt okoztak nekik , de valójában ettõl sokkal többrõl van szó.
Az emberektõl elvették az újrakezdés lehetõségét, az élethez és a mindennapi megélhetéshez való jogot, az emberek nyugalmára és életére törtek az ellehetetlenülés eszközét használva ehhez.
A törlesztõ részleteknek a bankok általi folyamatos egyoldalú emelése folytatódott abban az idõszakban is, amikor a forint árfolyama a nyilvántartási pénznemhez viszonyítva erõsödött
A Bankok felszámoltak az adósok terhére különbözõ, ténylegesen fel nem merült költségeket, valamint a forint és a nyilvántartási pénznem eladási és vételi árfolyama közötti árkülönbözetet is, annak ellenére, hogy a szerzõdések alapján létrejött jogviszony során sem deviza, sem pedig valuta eladásra és vásárlásra vagy konverzióra egyáltalán nem került sor.
A bankok a tartozások összegét minden esetben egyeztetés nélkül, a saját nyilvántartásaik alapján egyoldalúan állapították meg, annak okáról az adósok felé ellenõrizhetõ módon be nem számoltak, az adósoknak semmilyen lehetõséget nem biztosítottak arra, hogy a bankok megállapításának helyességét ellenõrizzék, vagy vitassák.
Az Adósok tartozása és a törlesztõ részletek a tartozás rendszeres törlesztése ellenére is folyamatosan nõtt a deviza erõsödése miatt .
Néhány éven belül a bankok tisztességtelen eljárása következtében az adósok havi törlesztõrészlete jelentõsen, az eredeti induláshoz képest a kétszeresére-háromszorosára emelkedett.
Figyelemmel arra, hogy Magyarországon a nettó átlagjövedelem havi 150 ezer Ft körüli összeg, ( kb. 500 eu) amely a megélhetési költségeket figyelembe véve éppen csak elegendõ az elengedhetetlenül szükséges költségek fedezésére, a törlesztõrészletek egyoldalú és nagy mértékû emelése következtében azokat a lakosság nagy része még súlyos fizikai nélkülözés árán sem volt képes tovább fizetni.
A lakosságnak a bankok tevékenysége miatti eladósodottságát jelzi, hogy a kevesebb, mint 10 millió lakosú Magyarországon több mint fél millió olyan devizaalapú jelzáloghitelt tartanak nyilván, melyben az adós ingatlanára a bankok jelzálogjogot jegyeztek be. Közülük már több mint százezren kilencven napnál régebb óta nem fizetik a hitelüket, így esetükben a bank akármelyik pillanatban felmondhatja a szerzõdést. Ezen túlmenõen ismeretlen számú azon további szerzõdések mennyisége, amelyeknél gépjármûre jegyeztek be jelzálogjogot, illetve nem került sor zálogjog alapítására, valamint a személyi kölcsönök devizában nyilvántartva és diák hitelek ugyanezen konstrukcióban. A devizahitel a családtagokat, illetve a kezeseket és azok családtagjait figyelembe véve mintegy 3 millió embert közvetlenül, négymilliót pedig közvetve érint Magyarországon.
A fizetésképtelenné váló adósok esetében a bankok jogerõs és végrehajtható bírósági határozat nélkül, a saját ügykönyveik alapján, saját maguk által megállapított tartozás összegére közjegyzõi határozat alapján végrehajtási eljárást indítottak és az adósokat és családjaikat a jelzáloggal terhelt ingatlanokból kilakoltatták úgy, hogy részükre semmilyen elhelyezést nem biztosítottak. Ennek következtében családok tízezrei lettek földönfutóvá téve. Jelenleg több mint 100.000 ingatlan van kijelölve kényszer értékesítésre.
A bankok azonban a jelzáloggal terhelt ingatlanok elvétele és értékesítése után sem tekintették a tartozásokat megfizetettnek, hanem azokból mindössze levonták – a tömeges árverések miatt pangó ingatlanpiac miatt rendszerint jóval a valós piaci ár alatt értékesített – ingatlanok vételárát és gépkocsik értékcsökkentett árát.
A tartozást azonban egyidejûleg meg is növelték a végrehajtás irreálisan magas összegben megállapított költségével, valamint a soha rendelkezésre nem bocsátott deviza árfolyamának különbözetével.
Ebbõl következõen az adósok jelentõs része több éves folyamatos törlesztés, majd fedezetül felajánlott ingatlanának elárverezése után nagyobb összegû tartozással rendelkezik, mint a felvett hitel teljes összege volt.
Ezen túlmenõen a bankok az általuk megállapított tartozást átörökölhetõnek tekintik, így a súlyos nélkülözés következtében elhalálozott, vagy öngyilkosságba menekült adósok örökösei a tartozást tovább fizethetik az elhunyt helyett.
Az eladósodottság következtében a lakosság jelentõs része, több százezer ember a létminimum alá került, így egy bankok elleni per költségét vállalni nem tudja. Ebbõl következõen a bankok csalárd magatartása következtében kifosztott emberek Magyarországon hatékony jogvédelemhez sem jutnak, a bankok önkénye ellen semmilyen védelemben nem részesülnek.
Az ismertetett helyzet következtében a banki adósok közül mintegy 3.000 ember követett el öngyilkosságot, az elmúlt években és több százezer magyar állampolgár menekült az adósság elõl külföldre, Magyarországon a születések száma jelentõsen csökkent. A bankok által tendenciózusan és hosszabb idõn keresztül kifosztott és anyagilag lehetetlen helyzetbe hozott embertömegek ugyanis a fizikai önfenntartáshoz szükséges anyagi eszközökkel sem rendelkeznek, ilyen körülmények között gyermekvállalásra nyilvánvalóan nincsen lehetõségük. Magyarországon ismét bekövetkezett az a korábban csak a világháborúk idején elõforduló helyzet, hogy gyermekek és idõs emberek fagytak meg, illetve haltak éhen a bankok által elõidézett súlyos nélkülözés következtében.
Összefoglalva tehát, a deviza alapú hitel-, illetve lízingszerzõdések csalásra való felhasználása, valamint a jogviszonyokban a bankok által elkövetett törvénytelenségek következtében Magyarországon a lakosság jelentõs része olyan élethelyzetbe került, amely a fizikai megsemmisülését okozhatja, illetve a lakosság ezen csoportjában a születéseket meggátolja. Erre figyelemmel a bankok vezetõinek cselekménye a Római Statútum 6. cikkely c. és d. pontjában ismertetett népirtás bûntetteként, illetve a 7 cikk 1/b pontjába ütközõ kiirtással elkövetett emberiesség elleni bûntettként értékelhetõ.
Kérjük ezért a Tisztelt Fõügyész Asszonyt, hogy az általunk szolgáltatott információk alapján szíveskedjék hivatalból nyomozást indítani a Magyarországon deviza alapú hitel, illetve lízingszerzõdést kötõ bankok vezetõi ellen és a törvénytelenség kivizsgálását megakadályozók illetve azon személyek ellen, akik jogkörrel és törvényi felhatalmazással rendelkeznek, az ügyek kivizsgálására, de nem élnek vele. Név szerint a legnagyobb Magyarországi Bank vezetõje dr. Csányi Sándor, dr. Polt Péter legfõbb ügyész, dr. Szász Károly a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke, dr. Orbán Viktor miniszterelnök, valamint 2006 óta hivatalba lévõ miniszterelnökök Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon, valamint a végrehajtások foganatosításában közremûködõ közjegyzõk és további ismeretlen tettesek ellen.
Kérelmünk indokaként elõadjuk, hogy a magyar kormány az emberiesség elleni bûntettek vonatkozásában a szabályozási kötelezettségének nem tett eleget, így a magyar jogrendszer a kiirtás törvényi tényállásának megfelelõ bûncselekményt nem ismer és bûncselekményként nem szankcionál.
A továbbiakban mellékeljük a Fõvárosi Fõügyészség válaszát legutóbbi feljelentésünkre, amelyhez több mint kilenc ezer magyar állampolgár csatlakozott a beadás pillanatában, azóta több mint 23 ezren és amelyben leírja az ügyészség, hogy amennyiben a jövõben újabb beadványt nyújtok be azt válaszadás nélkül az irattárba helyezik. Számtalan feljelentésünket érdemi kivizsgálás nélkül elutasítottak, végigjártunk minden utat a fogyasztóvédelemtõl a Köztársasági elnöki hivatalig bezárólag. Az adócsalás miatt tett büntetõ feljelentésünkkor a bûnügyi nyomózok megpróbáltak megfélemlíteni, hogy vonjam vissza a feljelentésemet, mert ha megindítják a nyomozást, akkor össze fog omlani a tõzsde. Közel 20 ezer ember egybehangzó felhatalmazásával a magyar parlamenthez és a házelnökhöz fordultunk. Érdemi válasz illetve intézkedések nem történtek, mindeközben folyamatosan zajlik a nép kifosztása a felgyorsított kilakoltatások és végrehajtások által.
A magyar legfõbb ügyészséghez közvádas feljelentést tettünk a 12 legnagyobb Magyarországi Kereskedelmi Bank ellen, de az ügyészségek, bûnpártoló módon leseperik az asztalról a feljelentéseinket, figyelmen kívül hagyva a kölcsönszerzõdésekre és pénzkölcsön nyújtásra vonatkozó magyar hatályos törvényeket. Amit jogkövetõ magatartással elkövethettünk Magyarországon azt megtettük. Éppen ezért nem maradt más hátra mint a Nemzetközi Büntetõ Bírósághoz fordulni jogorvoslatért, mert a magyar törvények értelmében csalást követtek el a bankok és az õket felügyelõ szervek ezt nem hajlandóak kivizsgálni. Ezen csalássorozatok felismeréséhez ismertetjük a Magyarországon hatályos törvények szerinti tényállást.
Ezért mint a csalás törvényi tényállása:
Btk.
Csalás
373. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.
(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedõ szabadságvesztés, ha
a) a csalás kisebb kárt okoz, vagy
b) a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó csalást
ba) bûnszövetségben,
bb) közveszély színhelyén,
bc) üzletszerûen,
bd) jótékony célú adománygyûjtést színlelve
követik el.
(3) A büntetés bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztés, ha
a) a csalás nagyobb kárt okoz, vagy
b) a kisebb kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.
(4) A büntetés egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha
a) a csalás jelentõs kárt okoz,
b) a nagyobb kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el, vagy
c) a csalást a bûncselekmény felismerésére vagy elhárítására idõs koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el.
(5) A büntetés két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha
a) a csalás különösen nagy kárt okoz, vagy
b) a jelentõs kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.
(6) A büntetés öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha
a) a csalás különösen jelentõs kárt okoz, vagy
b) a különösen nagy kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meg határozott valamely módon követi kel.
(7) E § alkalmazása szempontjából kárnak kell tekinteni az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is.
A fogyasztók megtévesztése megjelenik abban, hogy a pénzintézetek kölcsönszerzõdést kötöttek az adósokkal, hiszen ilyen tartalmú tartozáselismerõ nyilatkozatokat írattak alá velük, megtévesztve ezáltal õket abban a tekintetben , hogy az áru megfelel a magyar jogszabályoknak, holott a legfõbb ügyész is elismerte, hogy a devizaalapú hitelezésnél a „A szerzõdés elsõdleges tárgya a magyar joggyakorlatban nem szokásos fogalom.”
A gyanútlan és banki háttérmûveletekben járatlan adósok felültek a csábító reklámoknak (melyekkel a bankok még akkor is bombázták a médián keresztül a potenciális ügyfeleiket amikor az USA-ban és Nyugat-Európában már bankházak mentek csõdbe és a válság begyûrûzése a bankok egymás közötti hitelezési gyakorlata miatt biztosra volt tehetõ, éppen ezért árfolyamkockázatról nem is lehetett a szerzõdések aláírásakor beszélni csak egy biztosan bekövetkezõ eseményrõl amely csak és kizárólag az adósokat fogja sújtani) és aláírtak egy olyan szerzõdést amelyet a Polgári törvénykönyvben saját maguk is ellenõrizni tudtak, hiszen kölcsönért mentek a bankba nem pedig a bank devizakereskedésének prédáivá akartak válni.
Hivatkozunk továbbá a Szegedi Ítélõtábla Pf.I.20.052./2012/7.sz. ítéletére melyben az eljáró bíróság nem tesz mást mint a magyar jogtól idegen (mégis magyar jogintézményként feltüntetett) kölcsönszerzõdésbõl igyekszik kigyomlálni a deviza adásvételi szerzõdésre jellemzõ árrésnek a fogyasztóval való megfizettetését azáltal, hogy tisztességtelenek mondja ki azt a kikötést , amely ellenszolgáltatás nélküli plusz bevételhez juttatja a bankot.
Az ítéleti indokolás kimondja: A devizaalapú forinthitel esetén a felek nem kétféle jogügyletet kötnek: egyfelõl egy kölcsönt, és másfelõl egy ténylegesen nyújtott devizakölcsön „megvásárlása” (a bank részérõl), illetve forint törlesztéskor a devizarészlet „eladása” történik, hanem jogilag egységes (egyetlen) devizaalapú kölcsönszerzõdés jön létre közöttük.
A kölcsönszerzõdés alapján a bank az ügyfél részére devizát nem bocsát a rendelkezésére, sem effektíve, sem átvitt, jelképes értelemben. Devizához ezen ügylet keretei között a kölcsönvevõ semmilyen módon és mértékben nem juthat, kizárólag forintot bocsát rendelkezésére a hitelezõ. Miután az adósnak devizát nem nyújt a hitelezõ, ilyet nem bocsát a rendelkezésére, ezért az adósnak nincs is mit eladnia a hitel folyósításakor — a bank részérõl a folyósításkor nem történik devizavétel (az ügyfélnek nincs eladható devizája).
A kölcsön jogügyletben devizaértékesítés — eladás és vétel — tehát nem történik, ezért az eltérõ vételi folyósításkori, és eladási törlesztési árfolyamon a hitelezõ különbözeti árrést nem alkalmazhat. „Mintha vétel” és „mintha eladás” jogilag nem létezik — értelmezhetetlen —, a „virtuális szolgáltatásért” pedig legfeljebb „virtuális ellenérték” jár.
A fentiekbõl is egyértelmûen látszik, hogy már az Ítélõtábla szintjén is szembeötlõ az a törekvés, hogy kiiktassa a kölcsönbõl mint jogügyletbõl a deviza adásvételt. Eközben a bank a Ptk.ban nevesített Kölcsönszerzõdést köt az adóssokkal és a kölcsönösszegre vonatkozó tartozáselismerõ nyilatkozat megtételére kötelezi az adóst , amely a kölcsön folyósításának feltétele.
A jogügyletben felmerülõ kereskedelmi árrés kiiktatása azzal, hogy vételi árfolyamot alkalmaz a Bank a havi, devizában megállapított törlesztõrészlet adós általi megvásárlásakor, a lényegi problémát nem orvosolja.
Ugyanis a lényegi probléma az, hogy nem kölcsön lett rendelkezésre bocsátva, hanem egy deviza adásvétel vételi ára.
És ez az, ami miatt a kereskedelmi árrés felmerül, ha eladási áron számol törlesztéskor a Bank.
Amennyiben az Adóstól követelt devizaösszeg az Adós rendelkezésére lett volna bocsátvanévértéken, akkor eladási árfolyam alkalmazásával sem keletkezne kereskedelmi árrés,
MERT AKKOR VALÓBAN PÉNZKÖLCSÖN ADÁS TÖRTÉNT VOLNA, ÉS NEM DEVIZA ADÁSVÉTEL.
A kereskedelmi árrés a deviza adásvétel esetén a jogügylet lényege miatt felmerül, de akkor nem lehet pénzkölcsön adásként rögzíteni a gazdasági eseményt, mint ahogy azt a pénzintézetek rögzítették.
Deviza adásvétel esetén nem rögzíthetõ a vételi ár hitelfolyósításként, nem rögzíthetõ a Bank által megvásárolt és a futamidõ alatt megfizetni követelt deviza hiteltartozásként, csak adásvételbõl eredõ tartozásként.
Nem követelhetõ az adásvétel során keletkezett tartozásként nyilvántartásba vett devizaösszegre ügyleti kamat, mert a devizaösszeg nem hiteltartozás, nem kölcsöntartozás, hanem az adásvétel miatt fennálló pénztartozás.
Erre az összegre jogosan felszámítható az árfolyamkülönbözet és a kereskedelmi árrés, de akkor nem kölcsönügyletrõl van szó.
Kölcsönkamat viszont fel sem merülhet, mert nem pénzkölcsön adás történt.
A fentebb megnevezett pénzintézetek ugyanis az úgynevezett devizaalapú hitelek esetében a valóságtól eltérõ módon tüntették fel az általuk nyújtott pénzszolgáltatást , ezzel tévedésbe ejtették , tévedésben tartották az adósokat és ezáltal anyagi kárt okoztak nekik , kimerítve úgy a Btk . 373. § (1) bekezdésében foglaltakat mint a Btk 417. § (2) bekezdésében foglaltakat .
Ennek alátámasztására hivatkozni kívánunk, egyrészrõl a Legfõbb Ügyész dr. Polt Péter, a Kúriának címzett szakmai álláspontjára, melybõl alább idézünk, másrészrõl mint Magyarország (jogász) miniszterelnökének többszöri nagy nyilvánosság elõtt tett nyilatkozatára, miszerint a bankok becsapták és félrevezették az adósokat.. Egyik nyilatkozata 2011.09.23-án Dabason hangzott el . ”A devizahiteleseknek segíteni kell, mert az nem megy, hogy egy országban egymillió embert becsapjanak ” – jelentette ki Orbán Viktor kormányfõ Dabason, egy városfejlesztési beruházás átadási ünnepségén.”
2012.12.23-án a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság címû mûsorában Orbán Viktor miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy a devizahiteleseket „BECSAPTÁK és FÉLREVEZETTÉK”.
A devizaalapú hitelek esetén sem a hitelszerzõdésre (hitelnyújtásra), sem a kölcsönszerzõdésre (kölcsönnyújtásra) vonatkozó jogszabályok szerinti jogügylet történt meg valójában, csak annak álcázták.
A pénzintézetek a nyilvántartásba vett devizaösszeg helyett annak folyósítás napi árfolyamon, vételi áron számolt forint ellenértékét folyósították.
Ez a gazdasági esemény amennyiben kölcsönnyújtás, a nyilvántartott deviza teljes összegében nem követelhetõ, mert a folyósításkor nincs átadva a deviza névértéke, ami az árfolyam változás okozta értékbeli változásának átadását biztosítja a kölcsön tárgyának, vagyis a nyilvántartott devizaösszegnek a forint vételi áron történt folyósítását követõ értékbeli változása az Adós részére nincs átadva.
Az Adóstól csak annak a forintnak, mint tõkének a névértéke követelhetõ mint visszafizetendõ kölcsöntõke, amely az Adós részére rendelkezésre lett bocsátva.
Ptk.523.§(1) Kölcsönszerzõdés alapján a pénzintézet vagy más hitelezõ köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerzõdés szerint visszafizetni.
(2) Ha a hitelezõ pénzintézet, – jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).
Kölcsönadásnak nem felel meg a gazdasági esemény, mert kölcsönadáskor a Hitelezõ meghatározott pénzösszeget bocsát az Adós rendelkezésére, amelyet az Adós köteles megfizetni kamattal vagy anélkül.
Ellenben a pénzintézetek nem a rendelkezésre bocsátott forintösszeget követelik, hanem annak folyósításnapi, devizában számolt névértékét, ezért a folyósított forint névértékétõl eltérõ összeget követelnek .
A devizaösszeg helyett annak a folyósítás napján érvényes, vételi áron forintban számolt ellenértékét. bocsátják az Adósok rendelkezésére. Ezáltal magának a devizának mint kölcsöntõkének a névértéke nem kerül átadásra, ehelyett a folyósítás napján érvényes árfolyamon, vételi áron számolt forintösszeget bocsátja rendelkezésre a Bank, ez az átadott forint névértékét tartalmazza, de a devizáét nem.
Tehát valós pénzkölcsön adás nem történt meg. A kölcsönként követelt devizaösszegnek a névértéke nem került átadásra, ezért annak kölcsönként történõ követelése nem felel meg a pénzkölcsön adásról szóló jogszabályi rendelkezéseknek, Ptk.523.§ -ának és a Hpt. 2. számú melléklete I. Pénzügyi szolgáltatások 10.2 . pontjában foglaltaknak , hiszen a pénzintézet által megjelölt kölcsöntõkével az Adós soha nem rendelkezett.
Ténylegesen a deviza forintban számolt vételi ára lett az Adós rendelkezésére bocsátva, de ezt a pénzintézetek hitelfolyósításként közölték az Adósok banki kivonatain
A valóságban a forintösszeg deviza ellenértékét hitelszámlán veszik nyilvántartásba a Hitelezõk, annak ellenére, hogy a deviza rendelkezésre bocsátása nem történik meg. A deviza forintban számolt vételi árát bocsátják az Adós rendelkezésére, mint vevõk, de ez a gazdasági esemény deviza adásvételnek felel meg.
Ptk.
1. Az adásvétel
365. § (1) Adásvételi szerzõdés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevõre átruházni és a dolgot a vevõ birtokába bocsátani, a vevõ pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni.
(2) Adásvétel tárgya lehet minden dolog, amely nincs kivonva a forgalomból.
A gazdasági esemény, ami történt, nem hitelszerzõdés, nem kölcsönszerzõdés kapcsán következik be, hanem deviza adásvételekor.
Idézet a Ptk. vonatkozó Nagykommentárjából:
c) A kölcsönszerzõdés alapján a hitelezõ a meghatározott pénzösszeget köteles az adós rendelkezésére bocsátani. A hitelezõ akkor, amikor a kölcsönösszeget az adós rendelkezésére bocsátja, azt egyben az adós tulajdonába is adja (119. §). Ez teszi lehetõvé, hogy az adós a megkapott pénzt (vagy más helyettesíthetõ dolgot) a saját céljaira felhasználja.
A rendelkezésre bocsátás különféle módon történhet. A tipikus mód a kölcsönösszegnek, illetõleg a kölcsönadott helyettesíthetõ dolognak a közvetlen átadása. De történhet egy számla nyitásával úgy is, hogy pl. az eladó a ténylegesen felajánlott vételárat nem veszi át a vevõtõl, hanem azt kölcsönként a vevõnél hagyja, s a vevõ a vételárnak megfelelõ kölcsönösszegrõl ad elismervényt. Ez valójában a constitutum possessorium és a brevi marnu traditio sajátos vegyülete, tehát két jogi aktus lebonyolításának összevont (lerövidített) módja. Ilyenkor valóságos kölcsönszerzõdésrõl van szó. Ha azonban a vevõ a vételárat nem tudja megfizetni, s a vételárnak megfelelõ összegrõl mint kölcsönösszegrõl ad elismervényt, ez a tartozás jogcímének megváltoztatását jelenti, tehát nem jön létre önálló kölcsönszerzõdés, s így nincs szó a kölcsönösszeg „rendelkezésre bocsátásáról”. Az alakilag kölcsönként jelentkezõ követelések a legkülönfélébb követeléseket takarhatnak, ami visszaélésekre is alkalmat adhat.
A számviteli törvény azon rendelkezését is megsértették a pénzintézetek, amely a gazdasági események rögzítését a valóságnak megfelelõen, a más jogszabályokban elõírt adatok rögzítésével írja elõ.
A pénzintézetek nem a valós gazdasági eseményt rögzítették.
Ezzel jogot keletkeztettek oly módon, hogy a valóságban deviza adásvételnek megfelelõ gazdasági esemény helyett hitelszerzõdést rögzítettek a számviteli rendszerükben.
Ezzel érték azt el, hogy kölcsönadás helyett a folyósítás napján általuk egyoldalúan meghatározott deviza vételi árát adták át az Adósoknak, és ennek ellenére magának a devizának a névértékét követelik, a mindenkori forint árfolyamon.
Erre deviza adásvételkor van lehetõség, de pénzkölcsön adásnál a kölcsönösszegnek nem keletkezik árfolyam különbözete, mert önmagához képest árfolyam különbözete semmilyen pénzösszegnek nincs.
Azonban a bankok nem a rendelkezésre bocsátott forintösszeget követelik az adósoktól, hanem a hiteltartozásként nyilvántartásba vett , de rendelkezésre nem bocsátott devizát névértéken.
A deviza adásvétel a Bank mint vevõ által a vételárnak mint elõlegnek a megfizetésével történik, és mint adós által megfizetendõ devizaösszeget, névértéken nyilvántartásba veszi a Bank, amelyet az Adós részletekben fizet meg.
Mivel pénzkölcsön adásként rögzítik a deviza adásvételt, ezért a hitelszámlán nyilvántartásba vett devizaösszegre kamatot számolnak fel, miközben kölcsöntõkeként a deviza soha nem volt rendelkezésre bocsátva, ezért arra ügyleti kamat nem számolható fel.
Mivel a deviza helyett annak forint megfelelõjét vételi áron folyósítja a Bank, de a havi törlesztõ megvásárlásához eladási áron, virtuálisan adja el az Adósnak, ezért kereskedelmi árrés terheli az Adóst költségként, de ez a költség már nem virtuális, hanem valós.
A kereskedelmi árrés maga a legfõbb bizonyítéka a devizakereskedelemnek.
Kereskedelmi árrés kizárólag deviza (valuta) kereskedelemben merülhet fel, és mivel valós devizában történõ pénzkölcsön nyújtás nem történt, a kereskedelmi árrés felmerülése kétséget kizáróan bizonyítja azt, hogy egy burkolt devizakereskedelemmel állunk szembe, amelyet alakilag kölcsönszerzõdésnek álcáztak a Hitelintézetek és más követeléseiket takargatják a kölcsönszerzõdésekkel és más követeléseket is követelnek az Adósoktól mint azt a kölcsönszerzõdés alapján törvényesen lehetne.
A devizakereskedelemnek másik bizonyítéka az, hogy a Bankok a Ptk. 231.§-ára hivatkoznak, amikor a pénztartozás devizában történõ meghatározását a jogszabályok által megengedettnek tekintik.
Ugyanis pénztartozás keletkezhet pénzkölcsön adás esetén is devizában, de ezt a pénzkölcsön adásról rendelkezõ jogszabályok azon esetekre korlátozzák, amikor a deviza át is van adva, mert kizárólag ezekben az esetekben rendelkezik vele az Adós, és kizárólag ezekben az esetekben történhet meg a devizaösszeg kölcsönként történõ visszafizetése. Ezek a jogszabályok kógensek, míg a Ptk. 231.§-a diszpozitív, tehát az ellenérték devizában történõ meghatározásának biztosítja ugyan a lehetõségét, de nem kötelezõ jelleggel.
Ezen túlmenõen, pénzkölcsön adásnál a törvényi rendelkezések nem teszik lehetõvé a pénztartozás meghatározását a pénzintézet által rendelkezésre bocsátott összegtõl függetlenül, mivel visszafizetési kötelezettséget írnak elõ az Adós számára. A visszafizetési kötelezettség pedig elválaszthatatlan a pénzintézet kötelezésétõl, mert visszafizetni csak rendelkezésre bocsátott pénzösszeget lehet.
A Bankok megengedettnek tartják ellenértékként meghatározni a devizát pénzkölcsön adásnál, amire viszont a pénzkölcsön adásról szóló jogszabályok nem biztosítanak lehetõséget, hiszen magának az ellenértéknek a meghatározására nincs lehetõség amiatt, hogy a Bank és az Adós kötelezettsége a meghatározott pénzösszeg vonatkozásában kizárólag azonos lehet.
A kamat az a százalékszerûen meghatározott szolgáltatás, amelyet a kötelezett a fõtartozás összegén felül ennek használatáért teljesít a jogosultnak, s amelynek a mértéke a fõtartozás összegéhez és a használat idejéhez igazodik. A kamat tehát járulékos szolgáltatás, mert fõtartozást tételez fel.
A fõtartozáson felül jár, s a fõtartozással egynemû dologban visszatérõen kell fizetni.
Fentiekbõl megállapítható, hogy a fõszolgáltatás forintban történt, akkor az ellenszolgáltatás is csak forintban történhet, azaz ha a Hitelezõ forintban folyósít csak a folyósított forint ellenértékét és az arra járó kamatot követelheti, mint a fõszolgáltatásért járó ellenszolgáltatást, ha pedig devizában történt a folyósítás, akkor csak devizában vagy a deviza névértékének megfelelõ forintban követelheti a kamatot.
dr. Polt Péter Legfõbb Ügyész Kúriához intézett beadványából:
„A normál banküzemi mûködéshez tartozik és alapvetõ pénzügyi közgazdasági
összefüggéseken alapul a deviza vételi és eladási árfolyamok alkalmazása és megkülönböztetése. Devizában meghatározott és nyilvántartott kölcsön folyósítása és törlesztése, ha az forintban történik, a következõ módon alakul: A hitelintézetek a kölcsön folyósításakor devizavételi árfolyamot alkalmaznak, mert a bankmûvelet során a jóváhagyott kölcsönösszegnek megfelelõ devizát forintfizetés ellenében megvásárolják a kölcsön felvevõjétõl (adóstól), A törlesztõ részletek megfizetésekor a hitelintézet deviza-eladási árfolyamon az esedékes törlesztéshez szükséges összegben devizát ad el az adósnak, hiszen az adós a szerzõdési feltételek szerint bár forintban fizet, de annak nyilvántartása devizában történik. Tény, hogy ténylegesen sem a törlesztéskor, sem a hitelösszeg folyósításakor manuálisan nem kerül sor a deviza átadására, majd rögtön a deviza forintra történõ átváltására (illetve ellenkezõ elõjelû ügyletben fordítva), Ez azonban nem változtat azon a tényen és körülményen, hogy ez egy szokásos pénzügyi mûvelet, melyben eladáskor deviza eladási, vételkor pedig deviza vételi árfolyamatot alkalmaznak. Vannak olyan szerzõdéses konstrukciók is, amelyek nem forintban történ folyósítást, illetve törlesztést írnak elõ, hanem mind a kölcsön folyósítása, mind a törlesztése devizában történik. Ekkor az adós kölcsönszerzõdésbe nem foglalt kötelezettsége a deviza megszerzése: ha az adott devizával nem rendelkezik, akkor a deviza vételi árfolyamon történõ beszerzésével az átváltási költséget szintén neki kell viselnie. Más kérdés, hogy ez esetben az alkalmazott deviza vételi és eladási különbözetbõl eredõ nyereség a tranzakciót lebonyolítónál keletkezik, és nem a bankot illeti. Hangsúlyozni kell tehát, hogy minden esetben az átváltási különbözet az ügylet része, a deviza alapú kölcsönhöz rendeltetésszerûen és elválaszthatatlanul hozzátartozik,”
Jó lett volna ha a tisztelt legfõbb ügyész mellékelte volna okfejtéséhez, a hozzátartozó kölcsönadásra vonatkozó törvényhelyeket is, amelyek lehetõvé teszik az általa felsoroltakat.
A Ptk.231.§.-t ez esetben akkor lehetne alkalmazni, ha tényleges devizahitelrõl lenne szó, amikor az Adósnak át van adva a deviza oly módon, hogy a Bank azt minden tulajdonságával együtt átadja. A folyósításkori állapotában, és a jövõre nézve való állapotában.
Ahhoz, hogy a jövõre nézve való állapotában az Adósé legyen, mindenképpen a devizát kell, hogy megkapja az Adós. Mert ha nem a devizát kapja meg az Adós, akkor nincs meg az a lehetõsége, hogy a tulajdonába került összeget mint devizát eladhassa, elkölthesse, befektethesse stb.
Márpedig pénzkölcsön adáskor az Adós szabadon rendelkezhet a pénzkölcsön összege felett..
De ha deviza helyett forintot folyósítanak a számára, de deviza összeggel tartozik, akkor CHF formájában sem eladni, sem befektetni, sem elkölteni nem tudja, vagyis nem rendelkezik a kölcsön összegével, holott a törvényi elõírásoknak megfelelõen, a kölcsön összegét rendelkezésre kell bocsátani.
Ahhoz, hogy a nyilvántartásba vett kölcsönösszeggel rendelkezzen, elõször újra át kell váltania, és azért a forint összegért, amit a folyósítás napján a devizáért kapott, nem ugyanazt a CHF összeget fogja kapni már aznap sem, mert csak eladási árfolyamon tudja átváltani a kapott forint összeget CHF-re, mert a követelt kölcsön összege CHF.
A vételi árat valamiért kapták az adósok, itt a devizáért, tehát azt át kell adniuk – de akkor ehhez adásvétel jogcímen jutottak, és nem kölcsön jogcímen s emiatt nem vehetõ tartozásként fel hitelszámlára, hanem adásvételbõl eredõ követelést írhat elõ a vevõ(pénzintézet).
A jogcím nem más, :
“(justus titulus), oly cím, mely az igénybe vett jognak a jog által elismert alapját képezi, tehát a jog szerzésére alkalmas. Épp úgy a tulajdonjog megszerzésére alkalmas cím a kölcsön, mert a kölcsönvevõ a kölcsönvett érték tulajdonosává lesz, de a haszonkölcsön nem az, mert haszonkölcsön címén tulajdont szerezni nem lehet.”
Forrás: Pallas Nagylexikon
A jogcím az a cím, amellyel a pénzösszeg, az ingatlan, az áru tulajdon jogához hozzájutunk.. Ebben az esetben a devizához jut hozzá a Bank azon az áron, ami annak vételi ára, azaz a forintösszeg.
Itt a vételi ár kifizetésével jut birtokba a Bank, mi meg az ellenértéket megkapjuk érte, a forintot.
A Bank ellenben a deviza vételi árának folyósítása helyett a deviza névértékét követeli, ami magában hordozza a deviza árfolyam változása miatt az árfolyam különbözet Adóstól történõ követelését, miközben a deviza névértéken nincs rendelkezésre bocsátva az Adós részére.
Ez speciális adásvétel, két azonos rendeltetésû dolognak, a kétféle pénznemnek az adásvétele.
Itt a vevõ a Bank, célja a deviza tulajdonjogának megszerzése.
Ez adásvétel jogcím.
Kölcsön jogcímnél a deviza át kell legyen adva az Adósnak, és azt kell visszafizesse.
Az Adósok pedig nem kölcsönt kaptak, mert amit kaptak, a forint összegét, azt nem kell visszafizessék, ellenben mint eladók, a deviza NÉVÉRTÉKÉT kell átadják, mert a Bank a deviza névértékét veszi a hitelszámlán nyilvántartásba, hiszen a rendelkezésre bocsátás napja szerinti devizaösszeget követeli megfizetni.
Tehát az Adósok az eladók az ügyletben, akiket kifizet a Bank, miközben õ válik a deviza tulajdonosává a10-20-30-év alatt.
A KERESKEDELMI ÁRRÉS, KIZÁRÓLAG AZÉRT KÉPZÕDIK, MERT DEVIZAKERESKEDELEM FOLYIK a kereskedelmi árrés az adós terhe, ami igazi devizahitelnél nem merül fel, ha az Adós magát a devizát használja fel, és csak törlesztéskor vesz devizát, AZ ADÓSNAK RENDELKEZÉSI JOGA KELL, HOGY LEGYEN A KÖVETELT DEVIZA FELETT, MERT EZ A TULAJDONLÁS LÉNYEGE, ha nincs tulajdonlás, nincs követelési lehetõség sem, kölcsön jogcímen.
A REÁLFOLYAMAT ÁTÜLTETÉSE A KÖNYVELÉSBE .
A folyamat leírható a pénzmozgás a valósan történt események szerint. Ehhez hozzá kell rendelni a hatályos magyar jogszabályi rendelkezéseket. Ezek után, a számviteli törvény megsértésével bekövetkezõ hatásokat szükséges megvizsgálni, hogy melyek is voltak azok a más jogszabályok, amelyeket a számviteli törvény ír a 165.§ (2) bekezdésében, és aszerint volt-e könyvelve.
Számviteli törvény
165. § (2) A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerûen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerû az a bizonylat, amely az adott gazdasági mûveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendõ és a más jogszabályban elõírt adatokat a valóságnak megfelelõen, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – elõírásszerûen javítottak.
Adott gazdasági mûveletre (eseményre) vonatkozóan mindig van más jogszabály, mert a számviteli törvény az magának a könyvelés menetének a leírása.
De ezt arra felhasználni nem lehetséges, hogy nem azokat a jogszabályi rendelkezéseket használja, amelyek a reálfolyamatot leírják, mert azáltal hamisítás, csalás történik.
Mint ahogyan történik is.
PACTA SUNT SERVANDA
A megállapodás kötelez.
De nem lehetséges mást lekönyvelni, mint amire a megállapodás kötelez.
Nem lehetséges az, hogy ha valakinek vételárat adnak át, akkor arra kötelezzék, hogy kölcsön jogcímen fizesse meg az általa eladott árut, mert ez egy adásvétel. És nem vonatkozhat rá a pénzkölcsön adásról szóló jogszabály.
A könyvelés van felhasználva arra, hogy a valóság meg legyen hamisítva.
Márpedig a könyvelést a “más jogszabályok “szerint kell végezni, mert a könyvelés csupán egy váz, amibe bele kell helyezni a valós folyamatokat.
Olyan ez, mintha valaki a más nevében, személyi irataival vesz fel kölcsönt.
Megvannak a pénzösszegek, megvannak a papírok, de nincs kin követelni, ha kiderül, hogy csalás történt, elõbb meg kell találni az elkövetõt.
Adósok pénzt kaptak, vannak papírok, de nem azon jogszabályokat alkalmazza a Bank, amelyek vonatkoznak a jogügyletre, mert ami történt, az nem kölcsön adás, nem felel meg a kölcsönadásról szóló jogi követelményeknek és rendelkezéseknek.
És nem elegendõ a szerzõdést nézegetni és arra hivatkozni, mert a szerzõdésben foglalt dolgok kötelezik az Adósokat, de csak akkor , ha a folyamatokat a valóságnak megfelelõen írták le.
Ha ez nem így történik, tisztelt Legfõbb Ügyészség, akkor a “MEGJEGYZÉS” rovatba bele kell írni, hogy CSALÁS”
És ebben az esetben nincs gond, mert a könyvelés a megjegyzéssel együtt leírja a valós folyamatokat.
Ptk. 523. § (1) „A kölcsönszerzõdés alapján a hitelintézet vagy más hitelezõ köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerzõdés szerint visszafizetni.
(2) Ha a hitelezõ hitelintézet – jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles.”
A Hpt. szerint a kölcsönszerzõdés:
„Pénzösszeg rendelkezésre bocsátása a hitelintézet részérõl, melyet az adós a szerzõdésben megállapított idõpontban, kamat ellenében köteles visszafizetni.”
A jogviszony keletkezése:
A kölcsönszerzõdés érvényességéhez nem szükséges annak írásba foglalása. de a jelentõs hitelezõi kockázat miatt jellemzõen, ezt is a hitelintézetek által egyoldalúan kialakított blankettaszerzõdésekbe foglalják.
A jogviszony alanyai:
Egyik alanya a hitelezõ, aki a kölcsönt nyújtja. A Polgári törvénykönyv szabályozása alapján bárki lehet, míg a Hpt. értelmében csak hitelintézet nyújthat ilyen pénzügyi szolgáltatást.
Másik alanya az adós, aki szintén lehet bárki, jogi személy, egyéb gazdasági társaság és természetes személy.
A jogviszony tartalma:
A hitelezõ legfõbb kötelezettsége, a szerzõdésben meghatározott összeg adós rendelkezésére bocsátása. Ez alól csak a clausula rebus sic stantibus esetében mentesül, ha bizonyítja, hogy a szerzõdés megkötése után akár az õ, akár az adós körülményeiben olyan lényeges változás állott be, amely miatt a szerzõdés teljesítése többé el nem várható, vagy ha a szerzõdés megkötése után olyan körülmények következtek be, amelyek miatt azonnali hatályú felmondásnak van helye.
Az adós fõkötelezettsége a kölcsön összegének visszafizetése és a kamat megfizetése. A kamat a pénz használatának ellenértéke, mivel az adós azzal sajátjaként rendelkezik. A kölcsönügylet tehát egyrészrõl nem más, mint pénzösszeg tulajdonba adása.
Az adós a kölcsönösszeg szerzõdés szerinti visszafizetésétõl annyiban térhet el, hogy azt elõbb is visszafizetheti.
Az adós a kölcsön felvételére nem köteles, ekkor természetesen a kamatot sem kell megfizetnie. Arra az idõre azonban, mely alatt a hitelintézet – akár hitelszerzõdés alapján, akár anélkül – a kölcsönösszeget a rendelkezésére tartotta, jutalékot köteles fizetni.
Az adós pedig köteles a kölcsön összegét visszafizetni.
VISSZAFIZETNI, semmi mást nem lehetséges, mint amit az Adós meg is kapott, megfizetni igen, de visszafizetni NEM.
Összefoglaló:
A szóban forgó hitelintézetek, a Ptk.231.§ – ra való hivatkozással kölcsön jogcímen tartanak nyilván olyan névértékû összegeket amelyek névértéken nem lettek rendelkezésre bocsátva, a kölcsönszerzõdésekre és a pénzkölcsön nyújtásra vonatkozó hatályos magyar jogszabályok értelmében, amelyek kötelezõ jelleggel rendelkeznek. Ezzel szemben egy deviza adásvételbõl származó pénztartozással rendelkeznek az Adósok, de nem adásvétel jogcím van feltüntetve az adósságot tartalmazó közokiratban, hanem kölcsön jogcím. Így a pénzintézet a kölcsönadáskor felszámolható kamatot, az adásvételkor felszámolható kereskedelmi árrést és az árfolyam különbözetet is felszámolja úgy a havi törlesztõ részletre mint a tõkehátralékra,, a hamis jogcím mögé rejtõzve, amellyel becsapta és megtévesztette a vele szerzõdõ adósokat. Azoknak a jogügyleteknek amit a pénzintézetek lefolytattak Magyarországon nincs jogszabályi háttere, vagyis jogszabályi háttér nélkül, félrevezették és becsapták az Adósokat. Errõl a tisztelt legfõbb ügyész úr így vélekedik a Kúriának címzett szakmai véleményében:
„A szerzõdés elsõdleges tárgya a magyar joggyakorlatban nem szokásos fogalom, önmagában nem is értelmezhetõ, ezért célszerû a hivatalos magyar fordítást az eredeti angol szöveggel összevetni.”
Az Adósok, csakis a magyar hatályos jogszabályokban foglalt és rögzített feltételek mellett kívántak pénzkölcsönhöz jutni, de nem azt kapták, hanem valójában egy deviza adásvétel részeseivé váltak, kölcsön jogcím álcája alatt úgy, hogy a deviza adásvétel további járulékos költségeit és kockázatait (deviza csere ügyletek) is õk fizetik meg a pénzintézetek részére. Az Adósok nem kölcsöntartozásból származó pénztartozással rendelkeznek, hanem deviza adásvételbõl származó pénztartozással. Viszont a közjegyzõk által ellátott közokiratokban és a végrehajtási záradékokban KÖLCSÖN jogcím van feltüntetve.
Mivel azonban kölcsön jogcímen a valóságban nem keletkezik meg az adósok tartozása, mert nem kölcsönadás történt, hanem deviza adásvétel, ezért a közjegyzõi okiratokban foglalt kölcsön jogcím szerint nem áll fenn tartozásuk az adósoknak, így a közokiratok végrehajtási záradékkal nem láthatók el.
A szerzõdés elsõdleges tárgya a magyar joggyakorlatban nem szokásos fogalom, önmagában nem is értelmezhetõ, ezért célszerû a hivatalos magyar fordítást az eredeti angol szöveggel összevetni.”
Az Adósok, csakis a magyar hatályos jogszabályokban foglalt és rögzített feltételek mellett kívántak pénzkölcsönhöz jutni, de nem azt kapták, hanem valójában egy deviza adásvétel részeseivé váltak, kölcsön jogcím álcája alatt úgy, hogy a deviza adásvétel további járulékos költségeit és kockázatait (deviza csere ügyletek) is õk fizetik meg a pénzintézetek részére. Az Adósok nem kölcsöntartozásból származó pénztartozással rendelkeznek, hanem deviza adásvételbõl származó pénztartozással. Viszont a közjegyzõk által ellátott közokiratokban és a végrehajtási záradékokban KÖLCSÖN jogcím van feltüntetve.
Mivel azonban kölcsön jogcímen a valóságban nem keletkezik meg az adósok tartozása, mert nem kölcsönadás történt, hanem deviza adásvétel, ezért a közjegyzõi okiratokban foglalt kölcsön jogcím szerint nem áll fenn tartozásuk az adósoknak, így a közokiratok végrehajtási záradékkal nem láthatók el.
A tartozáselismerõ közjegyzõi okiratokban , éppen úgy, mint a kölcsönszerzõdésekben a szerzõdés tárgya pénzkölcsön adás minden esetben .
A Bankok a hitelnyilvántartási számlákon nyilvántartásba vett devizaösszeg megfizetését követelik az adósoktól és kölcsönkamatot számítanak fel az át nem adott devizaösszegekre.
Ezért az erõsödõ , pusztán nyilvántartásba vett devizatartozásra felmerülõ árfolyam különbözet és az arra jogellenesen felszámolt kölcsönkamat miatt a Bankok közjegyzõ elõtt rendre felmondják.
A közjegyzõknek lehetõségük lenne a Bankok jogtalan követeléseinek okiratba foglalását visszautasítani, de ezt nem teszik meg .
Így válnak a magyar családok, önkormányzatok kifosztóivá a Bankokkal együttmûködve ahelyett, hogy a közjegyzõkrõl szóló törvény adta lehetõségükkel élve pártatlan jogi szolgáltatást nyújtanának az elõtte megjelent feleknek .
1991. évi XLI. törvény a közjegyzõkrõl1
1. §2 (1) A törvény közhitelességgel ruházza fel a közjegyzõket, hogy a jogviták megelõzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak.
(2)3 A közjegyzõ a jogügyletekrõl és jogi jelentõségû tényekrõl közokiratot állít ki, okiratokat õriz meg, a felek megbízásából pénzt, értéktárgyat és értékpapírt vesz át a jogosult részére történõ átadás végett, a feleket a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban – a felek esélyegyenlõségének biztosításával – kioktatással segíti jogaik gyakorlásában és kötelességeik teljesítésében.
(3) A közjegyzõ folytatja le a hatáskörébe utalt hagyatéki eljárást és egyéb nem peres eljárásokat.
(4) A közjegyzõ a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez.
(5)4
2. § (1) A közjegyzõ az eljárása során csak a törvénynek van alávetve, és nem utasítható.
(2) A közjegyzõ az ügyekben részrehajlás nélkül, hivatását személyesen gyakorolva köteles eljárni.
3. § (1) A közjegyzõ köteles megtagadni a közremûködését, ha az kötelességeivel nem egyeztethetõ össze, így különösen ha közremûködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul, illetõleg amelynek célja tiltott vagy tisztességtelen.
(2) Ha a közjegyzõ az eljárása során aggályos körülményt észlel, de a közremûködés megtagadására nincs ok, köteles e körülményre a fél figyelmét felhívni és ezt az iratban feltüntetni. Ha a fél ez ellen tiltakozik, a közjegyzõ a közremûködését megtagadja.
A hitelezõ Bankok, pénzintézetek a jelzálogalapú hitelezés során a kölcsön folyósításának feltételeként elõírták a kötelezettségvállaló nyilatkozattételt a szerzõdések szerinti kötelezettség fennállásáról és a bank követeléseinek a szerzõdések alapján történõ kielégítésének tûrésérõl .
A szerzõdések szerinti kötelezettségek fennállása azonban nem független a Bank szolgáltatásától, mivel a devizaalapú hitelszerzõdésekben a szerzõdés tárgya minden esetben pénzkölcsön adás.
Ezért a pénzkölcsön rendelkezésre bocsátása hozzátartozik a Bank tevékenységéhez , anélkül nem állhat fenn kötelezettsége az adósnak a bankkal szemben .
Hpt.
10.2. Pénzkölcsönnyújtás
a) a hitelezõ és az adós között létesített hitel-, illetõleg kölcsönszerzõdés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerzõdésben megállapított idõpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni;
A szerzõdésekben mint elõfeltétel szerepel a kötelezettségvállaló nyilatkozat aláírása, és nem a kötelezettségvállaló nyilatkozat aláírása maga a pénzkölcsön nyújtás.
Ellenben a közjegyzõk kizárólag a kölcsönszerzõdések és a kötelezettségvállaló nyilatkozatok szerinti kölcsönösszeg , a devizaösszeg hitelintézetek általi nyilvántartása alapján készítenek ténytanúsítványt a Bank által történõ felmondás esetén az Adós tartozásáról, és ez a ténytanúsítvány az a közokirat, amelynek elkészülte esetén a tartozáselismerõ közjegyzõi okiratot a közjegyzõk végrehajtási záradékkal látnak el, s ez által valóban megelõzhetõek a jogviták .
A Bank felmondása miatt bírósági végrehajtás mellõzésével végrehajtás történik az Adóssal szemben a Hitelezõ Bank követeléseinek Adóstól történõ behajtása érdekében .
Közjegyzõkrõl szóló törvény :
112. §251 (1)252 A közjegyzõ végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzõi okiratot, ha az tartalmazza
a) a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást,
b) a jogosult és a kötelezett nevét,
c) a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,
d) a teljesítés módját és határidejét.
(2) Ha a kötelezettség feltételnek vagy idõpontnak a bekövetkezésétõl függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy idõpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa.
Mivel a tartozáselismerõ közjegyzõi okirat a kölcsön folyósításának feltétele, ezért egyetlen esetben sincs követelhetõ kölcsöntartozása az Adósnak a közokirat aláírásakor, így a közokiratba foglalt jogcímen, kölcsön jogcímen a kötelezettség vállalásakor még nem áll fenn a tartozása az adósoknak . A kölcsön nyújtásának igazolásául szolgáló bizonylat az Adós Bankszámla kivonata , amely a rendelkezésre bocsátást igazolja , vagy bármely más bankszámla, amely a kölcsönszerzõdésben meg van jelölve mint amelyre a kölcsönfolyósítás történik ( közjegyzõ, ügyvéd bankszámla száma, eladó bankszámla száma ) .
Ellenben a közjegyzõk a szerzõdés felmondásakor a Bankok devizatõke nyilvántartását foglalják ténytanúsítványba , mint az adós kölcsöntartozását, miközben ezen nyilvántartások nem az adós és a Bank között történt gazdasági mûveleteket hivatottak igazolni .
Mivel pénzkölcsön nyújtás a szerzõdés tárgya, ezért az Adós bizonylatai és a Bank nyilvántartása a kölcsöntartozás fennálló összegérõl nem lehet a törvény értelmében eltérõ, mert az Adóst visszafizetési kötelezettség terheli a rendelkezésére bocsátott pénzösszeg vonatkozásában , s ezért nem lehet más összegrõl szó mint az Adós rendelkezésére bocsátott pénzösszeg és a már visszafizetett tõkeösszeg különbözetérõl .
A Bankok nyilvántartása mégis más kölcsöntartozásról tanúskodik, mint az Adósok bankszámlái .
A Bankok nyilvántartása szerint a nyilvántartásba vett devizaösszegek az árfolyam változása következtében forintban kifejezve függenek az árfolyam változásától, mert nem a folyósított forintösszeg szolgál alapul a tartozás devizában történõ nyilvántartására, hanem a folyósított forintösszeg ellenében nyilvántartásba vett devizatartozást követelik a Bankok az Adós által megfizetni . Ez által a bankok nem a pénzkölcsön nyújtás törvényi rendelkezése szerint követelik az általuk rendelkezésre bocsátott pénzösszeget visszafizetni kamatokkal együtt .
A felmondáskor a közjegyzõk nem veszik figyelembe, hogy a tartozáselismerõ közjegyzõi okiratokba foglalt devizaösszegeket az adósok kölcsön jogcímen vállalták visszafizetni , ezért elfogadják a bankok nyilvántartása szerinti kölcsöntartozást mint az adós kölcsöntartozásának bizonyítékául szolgáló adatot, miközben ez a nyilvántartási számla nem bizonylata az Adós és a Bank között zajló pénzmozgásoknak .
Ezen pénzmozgásokat az Adós banki kivonatai rögzítik.
A tartozás elismerését követõen a polgári törvénykönyv az alábbiak szerint rendelkezik az Adós tartozását illetõen :
242. § (1) A tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerõt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthetõ, vagy a szerzõdés érvénytelen.
(2) A tartozáselismerés a másik félhez intézett írásbeli nyilatkozattal történik.
A tartozás jogcíme az aláírás pillanatában pénzkölcsön, mert az adós kölcsönszerzõdést írt alá. Ebben a pillanatban a kölcsöntartozás nem lehet más összeg, mint nulla forint, mert nem a tartozáselismerõ aláírása jelenti a kölcsön rendelkezésre bocsátását.
A folyósítás bizonylata szerinti forintösszeg nem egyezik a tartozáselismerõben vállalt kötelezettség szerinti devizaösszeggel, ezért pénzkölcsön nyújtásra nem került sor az adósok részére. A kötelezettségvállaló nyilatkozat szerinti devizaösszeg nem kerül átadásra, ezért kölcsön jogcímen nem állhat fenn az Adósnak tatozása.
A Ptk . 242. §-a szerint az tartozás elismerõt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn.
Ezt a közjegyzõk nem veszik figyelembe. Az Adóst nem idézik be, hogy a szerzõdések Bank általi felmondásakor leellenõrizzék , hogy a tartozás elismerését követõen történt-e pénzkölcsön adás, ezért nem tudják megállapítani azt, hogy a tartozás elismerését követõen a tartozás jogcíme , a szerzõdés és a tartozáselismerõ közjegyzõi okirat szerinti kölcsön jogcímen keletkezik-e tartozása az Adósnak .
Ezzel az eljárással bekövetkezett, hogy a közjegyzõk a Bankok devizatõke nyilvántartását foglalják közjegyzõi okiratba mint az Adósok Bankkal szemben fennálló kölcsöntartozását , mert elfogadják a tartozáselismerõ közjegyzõi okirat szerint nyilvántartásba vett Banki követelést , miközben a Bankok a tartozáselismerõ közjegyzõi okiratok aláírását követõen nem adtak pénzkölcsönt az Adósoknak.
A devizaösszegek forintban számolt , folyósítás napi vételárát folyósították, s ezért az Adósoknak nincs kölcsöntartozásuk a hatályos törvényi rendelkezések értelmében.
Amennyiben a közjegyzõk a Ptk. 242. §-a szerint járnának el, amely a tartozáselismerésrõl törvényi szinten rendelkezik , nem állíthatnának ki a Bankok nyilvántartása szerinti kölcsöntartozásról ténytanúsítványt, és ezért nem tudnának végrehajtási záradékot tenni az Adósok tartozáselismerõ közjegyzõi okiratára.
De mivel nem veszik figyelembe azt, hogy a tartozás jogcíme a tartozás elismerését követõen nem változik meg, és a tartozás elismerõjét terheli a bizonyítás a tartozás fennállására vonatkozóan az Adósok bizonylataival alátámasztva , ezért bekövetkezett az Adósok teljes ellehetetlenítése a közjegyzõk által készített valótlan tartalmú közokiratok kiállítása miatt.
Az Adósok az ilyen módon , jogtalanul kiállított végrehajtási záradékok miatt indított végrehajtási el
A Hágai Büntetõ Bíróság kérte Kásler Árpádot, hogy a BÁÉSZ feljelentését fordítsák le angol nyelvre.
Kásler Árpád most rendelkezésre bocsátotta magyar és angol nyelven is a magyar kormány és a bíróságok, valamint a bankok ellen tett feljelentését, melyet a Hágai Büntetõ Bíróságra adott be korábban.
Nemzetközi Büntetõbíróság
Fõügyészi Hivatalának
Hága
Hollandia
Tisztelt Fõügyész Asszony!
Szeretnénk az Ön figyelmét felhívni arra a népirtásra és emberiesség elleni bûntettre, melyet Magyarországon a lakosság számára hitelezést végzõ bankok vezetõi és az õket felügyelõ szervek vezetõi, az ebben közremûködõ közjegyzõk, illetve a bûncselekmények kivizsgálását megakadályozó ügyészek, bírák és politikusok követtek és jelenleg is követnek el. Kérjük, hogy az elkövetett bûncselekmények miatt a nyomozást szíveskedjék hivatalból elrendelni.
Tisztelt Fõügyész Asszony, ezen feljelentésünket több száz ember felhatalmazása alapján tesszük meg a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete és a Haza Nem Eladó Mozgalom nevében. A felhatalmazást igazoló aláírásokat tartalmazó dokumentumokat és az ügyészségi feljelentéseink elutasítását igazoló végzéseket a feljelentéshez csatoljuk. Mire a tisztelt Bírósághoz beérkezik az angol fordítása a feljelentésnek, újabb aláírásokkal fogjuk megtámogatni beadványunkat.
Tisztelt Hágai Büntetõ Bíróság!
Bankárok az általuk irányított pénzintézetek hitelezési tevékenysége során az embereket megtévesztve csalássorozatok elkövetésére alkalmas szerzõdések kötésével az adósok százezreit semmizték ki, és ezzel õket olyan súlyos nélkülözésnek tették ki, amely az adósok életfenntartását fizikailag veszélyeztette, illetve tette lehetetlenné, a gyermekvállalást megnehezítette, illetve megakadályozta, továbbá a megfizethetetlen adósság elõl az országból elmenekülni nem tudó adósok ezreit hajszolta öngyilkosságba, valamint százezreket az ország elhagyására.
Magyarországon 2005-ik évtõl kezdõdõen tömegével kötöttek a kereskedelmi bankok un. deviza alapú hitel-, illetve lízing szerzõdéseket a lakossággal. A szerzõdések alapján a bankok a hiteleket Magyarország törvényes fizetõeszközében, forintban folyósították a hitelfelvevõk részére, szintén forintban történt meg a lízingszerzõdések esetén a lízingtárgyak megvásárlása a bankok részérõl. A tartozást a hitelfelvevõk, illetve a lízingbevevõk szintén forint pénznemben voltak kötelesek megfizetni.
A hitel, illetve lízingszerzõdések azonban tartalmazták azt, hogy a bankok a tartozást devizában- svájci frankban, euróban, illetve japán jenben – tartják nyilván. A szerzõdés kikötésével ellentétben azonban a bankok nem nyilvántartották a forint tartozást a nyilvántartási pénznemként megjelölt devizában, hanem a folyósítás napján a tartozást átszámították devizára, és a tartozást ezt követõen svájci frank, euró, illetve japán jen pénznemben keletkezett tartozásként kezelték.
Deviza ténylegesen egyetlen szerzõdésben sem szerepelt, devizát a bankok nem bocsátottak az adós rendelkezésére, illetve nem vásárolták devizáért a lízingtárgyakat, a szerzõdésekkel kapcsolatosan deviza átadásra, illetve vételre vagy eladásra egyáltalán nem került sor sem a bankok részérõl, sem a bankok és a hitelfelvevõk között.
A szerzõdés megkötését követõen a bankok azokat egyoldalúan módosítva a tõketartozás, illetve a törlesztõ részletek összegét folyamatosan emelték. Ennek során azt a látszatot keltették, mintha a tartozás összege annak folytán emelkedett volna, hogy a forint árfolyama a nyilvántartási pénznemhez viszonyítva csökkent. Ténylegesen azonban az árfolyamváltozásnak a tartozás forint összegére hatása nem lehetett volna, hiszen a deviza mindössze nyilvántartási pénznem volt, és nem a tartozás tárgya vagy jogalapja.
Arra hivatkozni nem lehet, hogy a devizában meghatározott pénztartozást a Polgári törvénykönyv 231. §-a értelmében forintban átszámolva kell megadni,ugyanis a devizaösszeg kölcsön jogcímen bocsátandó rendelkezésére az Adósnak, s ezek után az Adós köteles azt visszafizetni.
Tehát a Bank nem pénztartozást adott meg az Adósoknak, hiszen nem volt pénztartozása az emberek felé, valami ellenében, hanem pénzkölcsönt kellett volna hogy nyújtson egy szolgáltatás keretében.
Ezért a Banknak nincs arra lehetõsége, hogy a devizát forintba átszámoltan bocsássa az Adós rendelkezésére, ha mégis ezt teszi, akkor nem hitelfolyósításról van szó, hanem vételár folyósításról. Hiszen az Adós a futamidõ alatt, mint pénztartozást fizeti meg a devizát forintban, mivel a tartozása devizában van meghatározva. De ez nem válik pénzkölcsön tartozássá, ez esetben pedig kölcsönkamat nem számolható fel ! Ami miatt jogot formálnak a kamatra, az a valóságtól eltérõ könyvelése a megtörtént eseménynek: azaz a folyósított vételár hitelfolyósításként történõ könyvelése, és a devizaösszeg hiteltartozásként való nyilvántartásba vétele.
Ehelyett vételár folyósítást kellett volna könyvelni, mert a gazdasági esemény a devizaösszeg vételárának folyósítása volt. Ennek ellenében , adásvételi szerzõdéssel lehetett volna a deviza ellenérték megfizetését és kereskedelmi árrést követelni , de nem ezt tették.
Mivel nem a valós eseményt könyvelték le, hanem a szerzõdés tárgya szerint kölcsönfolyósítást ezért csalást követtek el .
A hatályos törvényhelyek, amelyek a pénzkölcsön nyújtást szabályozzák, nem adtak lehetõséget a deviza ellenében történõ forint folyósításra. .
A megtévesztésekkel az erõsödõ deviza és a soha át nem adott devizára felszámolható kölcsönkamat egyidejûleg lett követelve, mellette a vételi árfolyamon történõ forintfolyósítás és a havi törlesztõ részlet eladási áron történõ megfizetése közti árrés is felszámításra került, valamint a kezelési költségekre is felszámolták sok esetben az árfolyam különbözetet.
Ha csak a törvényi tényállás szempontjából vizsgáljuk, akkor ezzel tévedésbe ejtették, tévedésben tartották az Adósokat , és ezáltal kihasználva õket , anyagi kárt okoztak nekik , de valójában ettõl sokkal többrõl van szó.
Az emberektõl elvették az újrakezdés lehetõségét, az élethez és a mindennapi megélhetéshez való jogot, az emberek nyugalmára és életére törtek az ellehetetlenülés eszközét használva ehhez.
A törlesztõ részleteknek a bankok általi folyamatos egyoldalú emelése folytatódott abban az idõszakban is, amikor a forint árfolyama a nyilvántartási pénznemhez viszonyítva erõsödött
A Bankok felszámoltak az adósok terhére különbözõ, ténylegesen fel nem merült költségeket, valamint a forint és a nyilvántartási pénznem eladási és vételi árfolyama közötti árkülönbözetet is, annak ellenére, hogy a szerzõdések alapján létrejött jogviszony során sem deviza, sem pedig valuta eladásra és vásárlásra vagy konverzióra egyáltalán nem került sor.
A bankok a tartozások összegét minden esetben egyeztetés nélkül, a saját nyilvántartásaik alapján egyoldalúan állapították meg, annak okáról az adósok felé ellenõrizhetõ módon be nem számoltak, az adósoknak semmilyen lehetõséget nem biztosítottak arra, hogy a bankok megállapításának helyességét ellenõrizzék, vagy vitassák.
Az Adósok tartozása és a törlesztõ részletek a tartozás rendszeres törlesztése ellenére is folyamatosan nõtt a deviza erõsödése miatt .
Néhány éven belül a bankok tisztességtelen eljárása következtében az adósok havi törlesztõrészlete jelentõsen, az eredeti induláshoz képest a kétszeresére-háromszorosára emelkedett.
Figyelemmel arra, hogy Magyarországon a nettó átlagjövedelem havi 150 ezer Ft körüli összeg, ( kb. 500 eu) amely a megélhetési költségeket figyelembe véve éppen csak elegendõ az elengedhetetlenül szükséges költségek fedezésére, a törlesztõrészletek egyoldalú és nagy mértékû emelése következtében azokat a lakosság nagy része még súlyos fizikai nélkülözés árán sem volt képes tovább fizetni.
A lakosságnak a bankok tevékenysége miatti eladósodottságát jelzi, hogy a kevesebb, mint 10 millió lakosú Magyarországon több mint fél millió olyan devizaalapú jelzáloghitelt tartanak nyilván, melyben az adós ingatlanára a bankok jelzálogjogot jegyeztek be. Közülük már több mint százezren kilencven napnál régebb óta nem fizetik a hitelüket, így esetükben a bank akármelyik pillanatban felmondhatja a szerzõdést. Ezen túlmenõen ismeretlen számú azon további szerzõdések mennyisége, amelyeknél gépjármûre jegyeztek be jelzálogjogot, illetve nem került sor zálogjog alapítására, valamint a személyi kölcsönök devizában nyilvántartva és diák hitelek ugyanezen konstrukcióban. A devizahitel a családtagokat, illetve a kezeseket és azok családtagjait figyelembe véve mintegy 3 millió embert közvetlenül, négymilliót pedig közvetve érint Magyarországon.
A fizetésképtelenné váló adósok esetében a bankok jogerõs és végrehajtható bírósági határozat nélkül, a saját ügykönyveik alapján, saját maguk által megállapított tartozás összegére közjegyzõi határozat alapján végrehajtási eljárást indítottak és az adósokat és családjaikat a jelzáloggal terhelt ingatlanokból kilakoltatták úgy, hogy részükre semmilyen elhelyezést nem biztosítottak. Ennek következtében családok tízezrei lettek földönfutóvá téve. Jelenleg több mint 100.000 ingatlan van kijelölve kényszer értékesítésre.
A bankok azonban a jelzáloggal terhelt ingatlanok elvétele és értékesítése után sem tekintették a tartozásokat megfizetettnek, hanem azokból mindössze levonták – a tömeges árverések miatt pangó ingatlanpiac miatt rendszerint jóval a valós piaci ár alatt értékesített – ingatlanok vételárát és gépkocsik értékcsökkentett árát.
A tartozást azonban egyidejûleg meg is növelték a végrehajtás irreálisan magas összegben megállapított költségével, valamint a soha rendelkezésre nem bocsátott deviza árfolyamának különbözetével.
Ebbõl következõen az adósok jelentõs része több éves folyamatos törlesztés, majd fedezetül felajánlott ingatlanának elárverezése után nagyobb összegû tartozással rendelkezik, mint a felvett hitel teljes összege volt.
Ezen túlmenõen a bankok az általuk megállapított tartozást átörökölhetõnek tekintik, így a súlyos nélkülözés következtében elhalálozott, vagy öngyilkosságba menekült adósok örökösei a tartozást tovább fizethetik az elhunyt helyett.
Az eladósodottság következtében a lakosság jelentõs része, több százezer ember a létminimum alá került, így egy bankok elleni per költségét vállalni nem tudja. Ebbõl következõen a bankok csalárd magatartása következtében kifosztott emberek Magyarországon hatékony jogvédelemhez sem jutnak, a bankok önkénye ellen semmilyen védelemben nem részesülnek.
Az ismertetett helyzet következtében a banki adósok közül mintegy 3.000 ember követett el öngyilkosságot, az elmúlt években és több százezer magyar állampolgár menekült az adósság elõl külföldre, Magyarországon a születések száma jelentõsen csökkent. A bankok által tendenciózusan és hosszabb idõn keresztül kifosztott és anyagilag lehetetlen helyzetbe hozott embertömegek ugyanis a fizikai önfenntartáshoz szükséges anyagi eszközökkel sem rendelkeznek, ilyen körülmények között gyermekvállalásra nyilvánvalóan nincsen lehetõségük. Magyarországon ismét bekövetkezett az a korábban csak a világháborúk idején elõforduló helyzet, hogy gyermekek és idõs emberek fagytak meg, illetve haltak éhen a bankok által elõidézett súlyos nélkülözés következtében.
Összefoglalva tehát, a deviza alapú hitel-, illetve lízingszerzõdések csalásra való felhasználása, valamint a jogviszonyokban a bankok által elkövetett törvénytelenségek következtében Magyarországon a lakosság jelentõs része olyan élethelyzetbe került, amely a fizikai megsemmisülését okozhatja, illetve a lakosság ezen csoportjában a születéseket meggátolja. Erre figyelemmel a bankok vezetõinek cselekménye a Római Statútum 6. cikkely c. és d. pontjában ismertetett népirtás bûntetteként, illetve a 7 cikk 1/b pontjába ütközõ kiirtással elkövetett emberiesség elleni bûntettként értékelhetõ.
Kérjük ezért a Tisztelt Fõügyész Asszonyt, hogy az általunk szolgáltatott információk alapján szíveskedjék hivatalból nyomozást indítani a Magyarországon deviza alapú hitel, illetve lízingszerzõdést kötõ bankok vezetõi ellen és a törvénytelenség kivizsgálását megakadályozók illetve azon személyek ellen, akik jogkörrel és törvényi felhatalmazással rendelkeznek, az ügyek kivizsgálására, de nem élnek vele. Név szerint a legnagyobb Magyarországi Bank vezetõje dr. Csányi Sándor, dr. Polt Péter legfõbb ügyész, dr. Szász Károly a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke, dr. Orbán Viktor miniszterelnök, valamint 2006 óta hivatalba lévõ miniszterelnökök Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon, valamint a végrehajtások foganatosításában közremûködõ közjegyzõk és további ismeretlen tettesek ellen.
Kérelmünk indokaként elõadjuk, hogy a magyar kormány az emberiesség elleni bûntettek vonatkozásában a szabályozási kötelezettségének nem tett eleget, így a magyar jogrendszer a kiirtás törvényi tényállásának megfelelõ bûncselekményt nem ismer és bûncselekményként nem szankcionál.
A továbbiakban mellékeljük a Fõvárosi Fõügyészség válaszát legutóbbi feljelentésünkre, amelyhez több mint kilenc ezer magyar állampolgár csatlakozott a beadás pillanatában, azóta több mint 23 ezren és amelyben leírja az ügyészség, hogy amennyiben a jövõben újabb beadványt nyújtok be azt válaszadás nélkül az irattárba helyezik. Számtalan feljelentésünket érdemi kivizsgálás nélkül elutasítottak, végigjártunk minden utat a fogyasztóvédelemtõl a Köztársasági elnöki hivatalig bezárólag. Az adócsalás miatt tett büntetõ feljelentésünkkor a bûnügyi nyomózok megpróbáltak megfélemlíteni, hogy vonjam vissza a feljelentésemet, mert ha megindítják a nyomozást, akkor össze fog omlani a tõzsde. Közel 20 ezer ember egybehangzó felhatalmazásával a magyar parlamenthez és a házelnökhöz fordultunk. Érdemi válasz illetve intézkedések nem történtek, mindeközben folyamatosan zajlik a nép kifosztása a felgyorsított kilakoltatások és végrehajtások által.
A magyar legfõbb ügyészséghez közvádas feljelentést tettünk a 12 legnagyobb Magyarországi Kereskedelmi Bank ellen, de az ügyészségek, bûnpártoló módon leseperik az asztalról a feljelentéseinket, figyelmen kívül hagyva a kölcsönszerzõdésekre és pénzkölcsön nyújtásra vonatkozó magyar hatályos törvényeket. Amit jogkövetõ magatartással elkövethettünk Magyarországon azt megtettük. Éppen ezért nem maradt más hátra mint a Nemzetközi Büntetõ Bírósághoz fordulni jogorvoslatért, mert a magyar törvények értelmében csalást követtek el a bankok és az õket felügyelõ szervek ezt nem hajlandóak kivizsgálni. Ezen csalássorozatok felismeréséhez ismertetjük a Magyarországon hatályos törvények szerinti tényállást.
Ezért mint a csalás törvényi tényállása:
Btk.
Csalás
373. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.
(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedõ szabadságvesztés, ha
a) a csalás kisebb kárt okoz, vagy
b) a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó csalást
ba) bûnszövetségben,
bb) közveszély színhelyén,
bc) üzletszerûen,
bd) jótékony célú adománygyûjtést színlelve
követik el.
(3) A büntetés bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztés, ha
a) a csalás nagyobb kárt okoz, vagy
b) a kisebb kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.
(4) A büntetés egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha
a) a csalás jelentõs kárt okoz,
b) a nagyobb kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el, vagy
c) a csalást a bûncselekmény felismerésére vagy elhárítására idõs koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el.
(5) A büntetés két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha
a) a csalás különösen nagy kárt okoz, vagy
b) a jelentõs kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.
(6) A büntetés öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha
a) a csalás különösen jelentõs kárt okoz, vagy
b) a különösen nagy kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meg határozott valamely módon követi kel.
(7) E § alkalmazása szempontjából kárnak kell tekinteni az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is.
A fogyasztók megtévesztése megjelenik abban, hogy a pénzintézetek kölcsönszerzõdést kötöttek az adósokkal, hiszen ilyen tartalmú tartozáselismerõ nyilatkozatokat írattak alá velük, megtévesztve ezáltal õket abban a tekintetben , hogy az áru megfelel a magyar jogszabályoknak, holott a legfõbb ügyész is elismerte, hogy a devizaalapú hitelezésnél a „A szerzõdés elsõdleges tárgya a magyar joggyakorlatban nem szokásos fogalom.”
A gyanútlan és banki háttérmûveletekben járatlan adósok felültek a csábító reklámoknak (melyekkel a bankok még akkor is bombázták a médián keresztül a potenciális ügyfeleiket amikor az USA-ban és Nyugat-Európában már bankházak mentek csõdbe és a válság begyûrûzése a bankok egymás közötti hitelezési gyakorlata miatt biztosra volt tehetõ, éppen ezért árfolyamkockázatról nem is lehetett a szerzõdések aláírásakor beszélni csak egy biztosan bekövetkezõ eseményrõl amely csak és kizárólag az adósokat fogja sújtani) és aláírtak egy olyan szerzõdést amelyet a Polgári törvénykönyvben saját maguk is ellenõrizni tudtak, hiszen kölcsönért mentek a bankba nem pedig a bank devizakereskedésének prédáivá akartak válni.
Hivatkozunk továbbá a Szegedi Ítélõtábla Pf.I.20.052./2012/7.sz. ítéletére melyben az eljáró bíróság nem tesz mást mint a magyar jogtól idegen (mégis magyar jogintézményként feltüntetett) kölcsönszerzõdésbõl igyekszik kigyomlálni a deviza adásvételi szerzõdésre jellemzõ árrésnek a fogyasztóval való megfizettetését azáltal, hogy tisztességtelenek mondja ki azt a kikötést , amely ellenszolgáltatás nélküli plusz bevételhez juttatja a bankot.
Az ítéleti indokolás kimondja: A devizaalapú forinthitel esetén a felek nem kétféle jogügyletet kötnek: egyfelõl egy kölcsönt, és másfelõl egy ténylegesen nyújtott devizakölcsön „megvásárlása” (a bank részérõl), illetve forint törlesztéskor a devizarészlet „eladása” történik, hanem jogilag egységes (egyetlen) devizaalapú kölcsönszerzõdés jön létre közöttük.
A kölcsönszerzõdés alapján a bank az ügyfél részére devizát nem bocsát a rendelkezésére, sem effektíve, sem átvitt, jelképes értelemben. Devizához ezen ügylet keretei között a kölcsönvevõ semmilyen módon és mértékben nem juthat, kizárólag forintot bocsát rendelkezésére a hitelezõ. Miután az adósnak devizát nem nyújt a hitelezõ, ilyet nem bocsát a rendelkezésére, ezért az adósnak nincs is mit eladnia a hitel folyósításakor — a bank részérõl a folyósításkor nem történik devizavétel (az ügyfélnek nincs eladható devizája).
A kölcsön jogügyletben devizaértékesítés — eladás és vétel — tehát nem történik, ezért az eltérõ vételi folyósításkori, és eladási törlesztési árfolyamon a hitelezõ különbözeti árrést nem alkalmazhat. „Mintha vétel” és „mintha eladás” jogilag nem létezik — értelmezhetetlen —, a „virtuális szolgáltatásért” pedig legfeljebb „virtuális ellenérték” jár.
A fentiekbõl is egyértelmûen látszik, hogy már az Ítélõtábla szintjén is szembeötlõ az a törekvés, hogy kiiktassa a kölcsönbõl mint jogügyletbõl a deviza adásvételt. Eközben a bank a Ptk.ban nevesített Kölcsönszerzõdést köt az adóssokkal és a kölcsönösszegre vonatkozó tartozáselismerõ nyilatkozat megtételére kötelezi az adóst , amely a kölcsön folyósításának feltétele.
A jogügyletben felmerülõ kereskedelmi árrés kiiktatása azzal, hogy vételi árfolyamot alkalmaz a Bank a havi, devizában megállapított törlesztõrészlet adós általi megvásárlásakor, a lényegi problémát nem orvosolja.
Ugyanis a lényegi probléma az, hogy nem kölcsön lett rendelkezésre bocsátva, hanem egy deviza adásvétel vételi ára.
És ez az, ami miatt a kereskedelmi árrés felmerül, ha eladási áron számol törlesztéskor a Bank.
Amennyiben az Adóstól követelt devizaösszeg az Adós rendelkezésére lett volna bocsátvanévértéken, akkor eladási árfolyam alkalmazásával sem keletkezne kereskedelmi árrés,
MERT AKKOR VALÓBAN PÉNZKÖLCSÖN ADÁS TÖRTÉNT VOLNA, ÉS NEM DEVIZA ADÁSVÉTEL.
A kereskedelmi árrés a deviza adásvétel esetén a jogügylet lényege miatt felmerül, de akkor nem lehet pénzkölcsön adásként rögzíteni a gazdasági eseményt, mint ahogy azt a pénzintézetek rögzítették.
Deviza adásvétel esetén nem rögzíthetõ a vételi ár hitelfolyósításként, nem rögzíthetõ a Bank által megvásárolt és a futamidõ alatt megfizetni követelt deviza hiteltartozásként, csak adásvételbõl eredõ tartozásként.
Nem követelhetõ az adásvétel során keletkezett tartozásként nyilvántartásba vett devizaösszegre ügyleti kamat, mert a devizaösszeg nem hiteltartozás, nem kölcsöntartozás, hanem az adásvétel miatt fennálló pénztartozás.
Erre az összegre jogosan felszámítható az árfolyamkülönbözet és a kereskedelmi árrés, de akkor nem kölcsönügyletrõl van szó.
Kölcsönkamat viszont fel sem merülhet, mert nem pénzkölcsön adás történt.
A fentebb megnevezett pénzintézetek ugyanis az úgynevezett devizaalapú hitelek esetében a valóságtól eltérõ módon tüntették fel az általuk nyújtott pénzszolgáltatást , ezzel tévedésbe ejtették , tévedésben tartották az adósokat és ezáltal anyagi kárt okoztak nekik , kimerítve úgy a Btk . 373. § (1) bekezdésében foglaltakat mint a Btk 417. § (2) bekezdésében foglaltakat .
Ennek alátámasztására hivatkozni kívánunk, egyrészrõl a Legfõbb Ügyész dr. Polt Péter, a Kúriának címzett szakmai álláspontjára, melybõl alább idézünk, másrészrõl mint Magyarország (jogász) miniszterelnökének többszöri nagy nyilvánosság elõtt tett nyilatkozatára, miszerint a bankok becsapták és félrevezették az adósokat.. Egyik nyilatkozata 2011.09.23-án Dabason hangzott el . ”A devizahiteleseknek segíteni kell, mert az nem megy, hogy egy országban egymillió embert becsapjanak ” – jelentette ki Orbán Viktor kormányfõ Dabason, egy városfejlesztési beruházás átadási ünnepségén.”
2012.12.23-án a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság címû mûsorában Orbán Viktor miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy a devizahiteleseket „BECSAPTÁK és FÉLREVEZETTÉK”.
A devizaalapú hitelek esetén sem a hitelszerzõdésre (hitelnyújtásra), sem a kölcsönszerzõdésre (kölcsönnyújtásra) vonatkozó jogszabályok szerinti jogügylet történt meg valójában, csak annak álcázták.
A pénzintézetek a nyilvántartásba vett devizaösszeg helyett annak folyósítás napi árfolyamon, vételi áron számolt forint ellenértékét folyósították.
Ez a gazdasági esemény amennyiben kölcsönnyújtás, a nyilvántartott deviza teljes összegében nem követelhetõ, mert a folyósításkor nincs átadva a deviza névértéke, ami az árfolyam változás okozta értékbeli változásának átadását biztosítja a kölcsön tárgyának, vagyis a nyilvántartott devizaösszegnek a forint vételi áron történt folyósítását követõ értékbeli változása az Adós részére nincs átadva.
Az Adóstól csak annak a forintnak, mint tõkének a névértéke követelhetõ mint visszafizetendõ kölcsöntõke, amely az Adós részére rendelkezésre lett bocsátva.
Ptk.523.§(1) Kölcsönszerzõdés alapján a pénzintézet vagy más hitelezõ köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerzõdés szerint visszafizetni.
(2) Ha a hitelezõ pénzintézet, – jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).
Kölcsönadásnak nem felel meg a gazdasági esemény, mert kölcsönadáskor a Hitelezõ meghatározott pénzösszeget bocsát az Adós rendelkezésére, amelyet az Adós köteles megfizetni kamattal vagy anélkül.
Ellenben a pénzintézetek nem a rendelkezésre bocsátott forintösszeget követelik, hanem annak folyósításnapi, devizában számolt névértékét, ezért a folyósított forint névértékétõl eltérõ összeget követelnek .
A devizaösszeg helyett annak a folyósítás napján érvényes, vételi áron forintban számolt ellenértékét. bocsátják az Adósok rendelkezésére. Ezáltal magának a devizának mint kölcsöntõkének a névértéke nem kerül átadásra, ehelyett a folyósítás napján érvényes árfolyamon, vételi áron számolt forintösszeget bocsátja rendelkezésre a Bank, ez az átadott forint névértékét tartalmazza, de a devizáét nem.
Tehát valós pénzkölcsön adás nem történt meg. A kölcsönként követelt devizaösszegnek a névértéke nem került átadásra, ezért annak kölcsönként történõ követelése nem felel meg a pénzkölcsön adásról szóló jogszabályi rendelkezéseknek, Ptk.523.§ -ának és a Hpt. 2. számú melléklete I. Pénzügyi szolgáltatások 10.2 . pontjában foglaltaknak , hiszen a pénzintézet által megjelölt kölcsöntõkével az Adós soha nem rendelkezett.
Ténylegesen a deviza forintban számolt vételi ára lett az Adós rendelkezésére bocsátva, de ezt a pénzintézetek hitelfolyósításként közölték az Adósok banki kivonatain
A valóságban a forintösszeg deviza ellenértékét hitelszámlán veszik nyilvántartásba a Hitelezõk, annak ellenére, hogy a deviza rendelkezésre bocsátása nem történik meg. A deviza forintban számolt vételi árát bocsátják az Adós rendelkezésére, mint vevõk, de ez a gazdasági esemény deviza adásvételnek felel meg.
Ptk.
1. Az adásvétel
365. § (1) Adásvételi szerzõdés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevõre átruházni és a dolgot a vevõ birtokába bocsátani, a vevõ pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni.
(2) Adásvétel tárgya lehet minden dolog, amely nincs kivonva a forgalomból.
A gazdasági esemény, ami történt, nem hitelszerzõdés, nem kölcsönszerzõdés kapcsán következik be, hanem deviza adásvételekor.
Idézet a Ptk. vonatkozó Nagykommentárjából:
c) A kölcsönszerzõdés alapján a hitelezõ a meghatározott pénzösszeget köteles az adós rendelkezésére bocsátani. A hitelezõ akkor, amikor a kölcsönösszeget az adós rendelkezésére bocsátja, azt egyben az adós tulajdonába is adja (119. §). Ez teszi lehetõvé, hogy az adós a megkapott pénzt (vagy más helyettesíthetõ dolgot) a saját céljaira felhasználja.
A rendelkezésre bocsátás különféle módon történhet. A tipikus mód a kölcsönösszegnek, illetõleg a kölcsönadott helyettesíthetõ dolognak a közvetlen átadása. De történhet egy számla nyitásával úgy is, hogy pl. az eladó a ténylegesen felajánlott vételárat nem veszi át a vevõtõl, hanem azt kölcsönként a vevõnél hagyja, s a vevõ a vételárnak megfelelõ kölcsönösszegrõl ad elismervényt. Ez valójában a constitutum possessorium és a brevi marnu traditio sajátos vegyülete, tehát két jogi aktus lebonyolításának összevont (lerövidített) módja. Ilyenkor valóságos kölcsönszerzõdésrõl van szó. Ha azonban a vevõ a vételárat nem tudja megfizetni, s a vételárnak megfelelõ összegrõl mint kölcsönösszegrõl ad elismervényt, ez a tartozás jogcímének megváltoztatását jelenti, tehát nem jön létre önálló kölcsönszerzõdés, s így nincs szó a kölcsönösszeg „rendelkezésre bocsátásáról”. Az alakilag kölcsönként jelentkezõ követelések a legkülönfélébb követeléseket takarhatnak, ami visszaélésekre is alkalmat adhat.
A számviteli törvény azon rendelkezését is megsértették a pénzintézetek, amely a gazdasági események rögzítését a valóságnak megfelelõen, a más jogszabályokban elõírt adatok rögzítésével írja elõ.
A pénzintézetek nem a valós gazdasági eseményt rögzítették.
Ezzel jogot keletkeztettek oly módon, hogy a valóságban deviza adásvételnek megfelelõ gazdasági esemény helyett hitelszerzõdést rögzítettek a számviteli rendszerükben.
Ezzel érték azt el, hogy kölcsönadás helyett a folyósítás napján általuk egyoldalúan meghatározott deviza vételi árát adták át az Adósoknak, és ennek ellenére magának a devizának a névértékét követelik, a mindenkori forint árfolyamon.
Erre deviza adásvételkor van lehetõség, de pénzkölcsön adásnál a kölcsönösszegnek nem keletkezik árfolyam különbözete, mert önmagához képest árfolyam különbözete semmilyen pénzösszegnek nincs.
Azonban a bankok nem a rendelkezésre bocsátott forintösszeget követelik az adósoktól, hanem a hiteltartozásként nyilvántartásba vett , de rendelkezésre nem bocsátott devizát névértéken.
A deviza adásvétel a Bank mint vevõ által a vételárnak mint elõlegnek a megfizetésével történik, és mint adós által megfizetendõ devizaösszeget, névértéken nyilvántartásba veszi a Bank, amelyet az Adós részletekben fizet meg.
Mivel pénzkölcsön adásként rögzítik a deviza adásvételt, ezért a hitelszámlán nyilvántartásba vett devizaösszegre kamatot számolnak fel, miközben kölcsöntõkeként a deviza soha nem volt rendelkezésre bocsátva, ezért arra ügyleti kamat nem számolható fel.
Mivel a deviza helyett annak forint megfelelõjét vételi áron folyósítja a Bank, de a havi törlesztõ megvásárlásához eladási áron, virtuálisan adja el az Adósnak, ezért kereskedelmi árrés terheli az Adóst költségként, de ez a költség már nem virtuális, hanem valós.
A kereskedelmi árrés maga a legfõbb bizonyítéka a devizakereskedelemnek.
Kereskedelmi árrés kizárólag deviza (valuta) kereskedelemben merülhet fel, és mivel valós devizában történõ pénzkölcsön nyújtás nem történt, a kereskedelmi árrés felmerülése kétséget kizáróan bizonyítja azt, hogy egy burkolt devizakereskedelemmel állunk szembe, amelyet alakilag kölcsönszerzõdésnek álcáztak a Hitelintézetek és más követeléseiket takargatják a kölcsönszerzõdésekkel és más követeléseket is követelnek az Adósoktól mint azt a kölcsönszerzõdés alapján törvényesen lehetne.
A devizakereskedelemnek másik bizonyítéka az, hogy a Bankok a Ptk. 231.§-ára hivatkoznak, amikor a pénztartozás devizában történõ meghatározását a jogszabályok által megengedettnek tekintik.
Ugyanis pénztartozás keletkezhet pénzkölcsön adás esetén is devizában, de ezt a pénzkölcsön adásról rendelkezõ jogszabályok azon esetekre korlátozzák, amikor a deviza át is van adva, mert kizárólag ezekben az esetekben rendelkezik vele az Adós, és kizárólag ezekben az esetekben történhet meg a devizaösszeg kölcsönként történõ visszafizetése. Ezek a jogszabályok kógensek, míg a Ptk. 231.§-a diszpozitív, tehát az ellenérték devizában történõ meghatározásának biztosítja ugyan a lehetõségét, de nem kötelezõ jelleggel.
Ezen túlmenõen, pénzkölcsön adásnál a törvényi rendelkezések nem teszik lehetõvé a pénztartozás meghatározását a pénzintézet által rendelkezésre bocsátott összegtõl függetlenül, mivel visszafizetési kötelezettséget írnak elõ az Adós számára. A visszafizetési kötelezettség pedig elválaszthatatlan a pénzintézet kötelezésétõl, mert visszafizetni csak rendelkezésre bocsátott pénzösszeget lehet.
A Bankok megengedettnek tartják ellenértékként meghatározni a devizát pénzkölcsön adásnál, amire viszont a pénzkölcsön adásról szóló jogszabályok nem biztosítanak lehetõséget, hiszen magának az ellenértéknek a meghatározására nincs lehetõség amiatt, hogy a Bank és az Adós kötelezettsége a meghatározott pénzösszeg vonatkozásában kizárólag azonos lehet.
A kamat az a százalékszerûen meghatározott szolgáltatás, amelyet a kötelezett a fõtartozás összegén felül ennek használatáért teljesít a jogosultnak, s amelynek a mértéke a fõtartozás összegéhez és a használat idejéhez igazodik. A kamat tehát járulékos szolgáltatás, mert fõtartozást tételez fel.
A fõtartozáson felül jár, s a fõtartozással egynemû dologban visszatérõen kell fizetni.
Fentiekbõl megállapítható, hogy a fõszolgáltatás forintban történt, akkor az ellenszolgáltatás is csak forintban történhet, azaz ha a Hitelezõ forintban folyósít csak a folyósított forint ellenértékét és az arra járó kamatot követelheti, mint a fõszolgáltatásért járó ellenszolgáltatást, ha pedig devizában történt a folyósítás, akkor csak devizában vagy a deviza névértékének megfelelõ forintban követelheti a kamatot.
dr. Polt Péter Legfõbb Ügyész Kúriához intézett beadványából:
„A normál banküzemi mûködéshez tartozik és alapvetõ pénzügyi közgazdasági
összefüggéseken alapul a deviza vételi és eladási árfolyamok alkalmazása és megkülönböztetése. Devizában meghatározott és nyilvántartott kölcsön folyósítása és törlesztése, ha az forintban történik, a következõ módon alakul: A hitelintézetek a kölcsön folyósításakor devizavételi árfolyamot alkalmaznak, mert a bankmûvelet során a jóváhagyott kölcsönösszegnek megfelelõ devizát forintfizetés ellenében megvásárolják a kölcsön felvevõjétõl (adóstól), A törlesztõ részletek megfizetésekor a hitelintézet deviza-eladási árfolyamon az esedékes törlesztéshez szükséges összegben devizát ad el az adósnak, hiszen az adós a szerzõdési feltételek szerint bár forintban fizet, de annak nyilvántartása devizában történik. Tény, hogy ténylegesen sem a törlesztéskor, sem a hitelösszeg folyósításakor manuálisan nem kerül sor a deviza átadására, majd rögtön a deviza forintra történõ átváltására (illetve ellenkezõ elõjelû ügyletben fordítva), Ez azonban nem változtat azon a tényen és körülményen, hogy ez egy szokásos pénzügyi mûvelet, melyben eladáskor deviza eladási, vételkor pedig deviza vételi árfolyamatot alkalmaznak. Vannak olyan szerzõdéses konstrukciók is, amelyek nem forintban történ folyósítást, illetve törlesztést írnak elõ, hanem mind a kölcsön folyósítása, mind a törlesztése devizában történik. Ekkor az adós kölcsönszerzõdésbe nem foglalt kötelezettsége a deviza megszerzése: ha az adott devizával nem rendelkezik, akkor a deviza vételi árfolyamon történõ beszerzésével az átváltási költséget szintén neki kell viselnie. Más kérdés, hogy ez esetben az alkalmazott deviza vételi és eladási különbözetbõl eredõ nyereség a tranzakciót lebonyolítónál keletkezik, és nem a bankot illeti. Hangsúlyozni kell tehát, hogy minden esetben az átváltási különbözet az ügylet része, a deviza alapú kölcsönhöz rendeltetésszerûen és elválaszthatatlanul hozzátartozik,”
Jó lett volna ha a tisztelt legfõbb ügyész mellékelte volna okfejtéséhez, a hozzátartozó kölcsönadásra vonatkozó törvényhelyeket is, amelyek lehetõvé teszik az általa felsoroltakat.
A Ptk.231.§.-t ez esetben akkor lehetne alkalmazni, ha tényleges devizahitelrõl lenne szó, amikor az Adósnak át van adva a deviza oly módon, hogy a Bank azt minden tulajdonságával együtt átadja. A folyósításkori állapotában, és a jövõre nézve való állapotában.
Ahhoz, hogy a jövõre nézve való állapotában az Adósé legyen, mindenképpen a devizát kell, hogy megkapja az Adós. Mert ha nem a devizát kapja meg az Adós, akkor nincs meg az a lehetõsége, hogy a tulajdonába került összeget mint devizát eladhassa, elkölthesse, befektethesse stb.
Márpedig pénzkölcsön adáskor az Adós szabadon rendelkezhet a pénzkölcsön összege felett..
De ha deviza helyett forintot folyósítanak a számára, de deviza összeggel tartozik, akkor CHF formájában sem eladni, sem befektetni, sem elkölteni nem tudja, vagyis nem rendelkezik a kölcsön összegével, holott a törvényi elõírásoknak megfelelõen, a kölcsön összegét rendelkezésre kell bocsátani.
Ahhoz, hogy a nyilvántartásba vett kölcsönösszeggel rendelkezzen, elõször újra át kell váltania, és azért a forint összegért, amit a folyósítás napján a devizáért kapott, nem ugyanazt a CHF összeget fogja kapni már aznap sem, mert csak eladási árfolyamon tudja átváltani a kapott forint összeget CHF-re, mert a követelt kölcsön összege CHF.
A vételi árat valamiért kapták az adósok, itt a devizáért, tehát azt át kell adniuk – de akkor ehhez adásvétel jogcímen jutottak, és nem kölcsön jogcímen s emiatt nem vehetõ tartozásként fel hitelszámlára, hanem adásvételbõl eredõ követelést írhat elõ a vevõ(pénzintézet).
A jogcím nem más, :
“(justus titulus), oly cím, mely az igénybe vett jognak a jog által elismert alapját képezi, tehát a jog szerzésére alkalmas. Épp úgy a tulajdonjog megszerzésére alkalmas cím a kölcsön, mert a kölcsönvevõ a kölcsönvett érték tulajdonosává lesz, de a haszonkölcsön nem az, mert haszonkölcsön címén tulajdont szerezni nem lehet.”
Forrás: Pallas Nagylexikon
A jogcím az a cím, amellyel a pénzösszeg, az ingatlan, az áru tulajdon jogához hozzájutunk.. Ebben az esetben a devizához jut hozzá a Bank azon az áron, ami annak vételi ára, azaz a forintösszeg.
Itt a vételi ár kifizetésével jut birtokba a Bank, mi meg az ellenértéket megkapjuk érte, a forintot.
A Bank ellenben a deviza vételi árának folyósítása helyett a deviza névértékét követeli, ami magában hordozza a deviza árfolyam változása miatt az árfolyam különbözet Adóstól történõ követelését, miközben a deviza névértéken nincs rendelkezésre bocsátva az Adós részére.
Ez speciális adásvétel, két azonos rendeltetésû dolognak, a kétféle pénznemnek az adásvétele.
Itt a vevõ a Bank, célja a deviza tulajdonjogának megszerzése.
Ez adásvétel jogcím.
Kölcsön jogcímnél a deviza át kell legyen adva az Adósnak, és azt kell visszafizesse.
Az Adósok pedig nem kölcsönt kaptak, mert amit kaptak, a forint összegét, azt nem kell visszafizessék, ellenben mint eladók, a deviza NÉVÉRTÉKÉT kell átadják, mert a Bank a deviza névértékét veszi a hitelszámlán nyilvántartásba, hiszen a rendelkezésre bocsátás napja szerinti devizaösszeget követeli megfizetni.
Tehát az Adósok az eladók az ügyletben, akiket kifizet a Bank, miközben õ válik a deviza tulajdonosává a10-20-30-év alatt.
A KERESKEDELMI ÁRRÉS, KIZÁRÓLAG AZÉRT KÉPZÕDIK, MERT DEVIZAKERESKEDELEM FOLYIK a kereskedelmi árrés az adós terhe, ami igazi devizahitelnél nem merül fel, ha az Adós magát a devizát használja fel, és csak törlesztéskor vesz devizát, AZ ADÓSNAK RENDELKEZÉSI JOGA KELL, HOGY LEGYEN A KÖVETELT DEVIZA FELETT, MERT EZ A TULAJDONLÁS LÉNYEGE, ha nincs tulajdonlás, nincs követelési lehetõség sem, kölcsön jogcímen.
A REÁLFOLYAMAT ÁTÜLTETÉSE A KÖNYVELÉSBE .
A folyamat leírható a pénzmozgás a valósan történt események szerint. Ehhez hozzá kell rendelni a hatályos magyar jogszabályi rendelkezéseket. Ezek után, a számviteli törvény megsértésével bekövetkezõ hatásokat szükséges megvizsgálni, hogy melyek is voltak azok a más jogszabályok, amelyeket a számviteli törvény ír a 165.§ (2) bekezdésében, és aszerint volt-e könyvelve.
Számviteli törvény
165. § (2) A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerûen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerû az a bizonylat, amely az adott gazdasági mûveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendõ és a más jogszabályban elõírt adatokat a valóságnak megfelelõen, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – elõírásszerûen javítottak.
Adott gazdasági mûveletre (eseményre) vonatkozóan mindig van más jogszabály, mert a számviteli törvény az magának a könyvelés menetének a leírása.
De ezt arra felhasználni nem lehetséges, hogy nem azokat a jogszabályi rendelkezéseket használja, amelyek a reálfolyamatot leírják, mert azáltal hamisítás, csalás történik.
Mint ahogyan történik is.
PACTA SUNT SERVANDA
A megállapodás kötelez.
De nem lehetséges mást lekönyvelni, mint amire a megállapodás kötelez.
Nem lehetséges az, hogy ha valakinek vételárat adnak át, akkor arra kötelezzék, hogy kölcsön jogcímen fizesse meg az általa eladott árut, mert ez egy adásvétel. És nem vonatkozhat rá a pénzkölcsön adásról szóló jogszabály.
A könyvelés van felhasználva arra, hogy a valóság meg legyen hamisítva.
Márpedig a könyvelést a “más jogszabályok “szerint kell végezni, mert a könyvelés csupán egy váz, amibe bele kell helyezni a valós folyamatokat.
Olyan ez, mintha valaki a más nevében, személyi irataival vesz fel kölcsönt.
Megvannak a pénzösszegek, megvannak a papírok, de nincs kin követelni, ha kiderül, hogy csalás történt, elõbb meg kell találni az elkövetõt.
Adósok pénzt kaptak, vannak papírok, de nem azon jogszabályokat alkalmazza a Bank, amelyek vonatkoznak a jogügyletre, mert ami történt, az nem kölcsön adás, nem felel meg a kölcsönadásról szóló jogi követelményeknek és rendelkezéseknek.
És nem elegendõ a szerzõdést nézegetni és arra hivatkozni, mert a szerzõdésben foglalt dolgok kötelezik az Adósokat, de csak akkor , ha a folyamatokat a valóságnak megfelelõen írták le.
Ha ez nem így történik, tisztelt Legfõbb Ügyészség, akkor a “MEGJEGYZÉS” rovatba bele kell írni, hogy CSALÁS”
És ebben az esetben nincs gond, mert a könyvelés a megjegyzéssel együtt leírja a valós folyamatokat.
Ptk. 523. § (1) „A kölcsönszerzõdés alapján a hitelintézet vagy más hitelezõ köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerzõdés szerint visszafizetni.
(2) Ha a hitelezõ hitelintézet – jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles.”
A Hpt. szerint a kölcsönszerzõdés:
„Pénzösszeg rendelkezésre bocsátása a hitelintézet részérõl, melyet az adós a szerzõdésben megállapított idõpontban, kamat ellenében köteles visszafizetni.”
A jogviszony keletkezése:
A kölcsönszerzõdés érvényességéhez nem szükséges annak írásba foglalása. de a jelentõs hitelezõi kockázat miatt jellemzõen, ezt is a hitelintézetek által egyoldalúan kialakított blankettaszerzõdésekbe foglalják.
A jogviszony alanyai:
Egyik alanya a hitelezõ, aki a kölcsönt nyújtja. A Polgári törvénykönyv szabályozása alapján bárki lehet, míg a Hpt. értelmében csak hitelintézet nyújthat ilyen pénzügyi szolgáltatást.
Másik alanya az adós, aki szintén lehet bárki, jogi személy, egyéb gazdasági társaság és természetes személy.
A jogviszony tartalma:
A hitelezõ legfõbb kötelezettsége, a szerzõdésben meghatározott összeg adós rendelkezésére bocsátása. Ez alól csak a clausula rebus sic stantibus esetében mentesül, ha bizonyítja, hogy a szerzõdés megkötése után akár az õ, akár az adós körülményeiben olyan lényeges változás állott be, amely miatt a szerzõdés teljesítése többé el nem várható, vagy ha a szerzõdés megkötése után olyan körülmények következtek be, amelyek miatt azonnali hatályú felmondásnak van helye.
Az adós fõkötelezettsége a kölcsön összegének visszafizetése és a kamat megfizetése. A kamat a pénz használatának ellenértéke, mivel az adós azzal sajátjaként rendelkezik. A kölcsönügylet tehát egyrészrõl nem más, mint pénzösszeg tulajdonba adása.
Az adós a kölcsönösszeg szerzõdés szerinti visszafizetésétõl annyiban térhet el, hogy azt elõbb is visszafizetheti.
Az adós a kölcsön felvételére nem köteles, ekkor természetesen a kamatot sem kell megfizetnie. Arra az idõre azonban, mely alatt a hitelintézet – akár hitelszerzõdés alapján, akár anélkül – a kölcsönösszeget a rendelkezésére tartotta, jutalékot köteles fizetni.
Az adós pedig köteles a kölcsön összegét visszafizetni.
VISSZAFIZETNI, semmi mást nem lehetséges, mint amit az Adós meg is kapott, megfizetni igen, de visszafizetni NEM.
Összefoglaló:
A szóban forgó hitelintézetek, a Ptk.231.§ – ra való hivatkozással kölcsön jogcímen tartanak nyilván olyan névértékû összegeket amelyek névértéken nem lettek rendelkezésre bocsátva, a kölcsönszerzõdésekre és a pénzkölcsön nyújtásra vonatkozó hatályos magyar jogszabályok értelmében, amelyek kötelezõ jelleggel rendelkeznek. Ezzel szemben egy deviza adásvételbõl származó pénztartozással rendelkeznek az Adósok, de nem adásvétel jogcím van feltüntetve az adósságot tartalmazó közokiratban, hanem kölcsön jogcím. Így a pénzintézet a kölcsönadáskor felszámolható kamatot, az adásvételkor felszámolható kereskedelmi árrést és az árfolyam különbözetet is felszámolja úgy a havi törlesztõ részletre mint a tõkehátralékra,, a hamis jogcím mögé rejtõzve, amellyel becsapta és megtévesztette a vele szerzõdõ adósokat. Azoknak a jogügyleteknek amit a pénzintézetek lefolytattak Magyarországon nincs jogszabályi háttere, vagyis jogszabályi háttér nélkül, félrevezették és becsapták az Adósokat. Errõl a tisztelt legfõbb ügyész úr így vélekedik a Kúriának címzett szakmai véleményében:
„A szerzõdés elsõdleges tárgya a magyar joggyakorlatban nem szokásos fogalom, önmagában nem is értelmezhetõ, ezért célszerû a hivatalos magyar fordítást az eredeti angol szöveggel összevetni.”
Az Adósok, csakis a magyar hatályos jogszabályokban foglalt és rögzített feltételek mellett kívántak pénzkölcsönhöz jutni, de nem azt kapták, hanem valójában egy deviza adásvétel részeseivé váltak, kölcsön jogcím álcája alatt úgy, hogy a deviza adásvétel további járulékos költségeit és kockázatait (deviza csere ügyletek) is õk fizetik meg a pénzintézetek részére. Az Adósok nem kölcsöntartozásból származó pénztartozással rendelkeznek, hanem deviza adásvételbõl származó pénztartozással. Viszont a közjegyzõk által ellátott közokiratokban és a végrehajtási záradékokban KÖLCSÖN jogcím van feltüntetve.
Mivel azonban kölcsön jogcímen a valóságban nem keletkezik meg az adósok tartozása, mert nem kölcsönadás történt, hanem deviza adásvétel, ezért a közjegyzõi okiratokban foglalt kölcsön jogcím szerint nem áll fenn tartozásuk az adósoknak, így a közokiratok végrehajtási záradékkal nem láthatók el.
A szerzõdés elsõdleges tárgya a magyar joggyakorlatban nem szokásos fogalom, önmagában nem is értelmezhetõ, ezért célszerû a hivatalos magyar fordítást az eredeti angol szöveggel összevetni.”
Az Adósok, csakis a magyar hatályos jogszabályokban foglalt és rögzített feltételek mellett kívántak pénzkölcsönhöz jutni, de nem azt kapták, hanem valójában egy deviza adásvétel részeseivé váltak, kölcsön jogcím álcája alatt úgy, hogy a deviza adásvétel további járulékos költségeit és kockázatait (deviza csere ügyletek) is õk fizetik meg a pénzintézetek részére. Az Adósok nem kölcsöntartozásból származó pénztartozással rendelkeznek, hanem deviza adásvételbõl származó pénztartozással. Viszont a közjegyzõk által ellátott közokiratokban és a végrehajtási záradékokban KÖLCSÖN jogcím van feltüntetve.
Mivel azonban kölcsön jogcímen a valóságban nem keletkezik meg az adósok tartozása, mert nem kölcsönadás történt, hanem deviza adásvétel, ezért a közjegyzõi okiratokban foglalt kölcsön jogcím szerint nem áll fenn tartozásuk az adósoknak, így a közokiratok végrehajtási záradékkal nem láthatók el.
A tartozáselismerõ közjegyzõi okiratokban , éppen úgy, mint a kölcsönszerzõdésekben a szerzõdés tárgya pénzkölcsön adás minden esetben .
A Bankok a hitelnyilvántartási számlákon nyilvántartásba vett devizaösszeg megfizetését követelik az adósoktól és kölcsönkamatot számítanak fel az át nem adott devizaösszegekre.
Ezért az erõsödõ , pusztán nyilvántartásba vett devizatartozásra felmerülõ árfolyam különbözet és az arra jogellenesen felszámolt kölcsönkamat miatt a Bankok közjegyzõ elõtt rendre felmondják.
A közjegyzõknek lehetõségük lenne a Bankok jogtalan követeléseinek okiratba foglalását visszautasítani, de ezt nem teszik meg .
Így válnak a magyar családok, önkormányzatok kifosztóivá a Bankokkal együttmûködve ahelyett, hogy a közjegyzõkrõl szóló törvény adta lehetõségükkel élve pártatlan jogi szolgáltatást nyújtanának az elõtte megjelent feleknek .
1991. évi XLI. törvény a közjegyzõkrõl1
1. §2 (1) A törvény közhitelességgel ruházza fel a közjegyzõket, hogy a jogviták megelõzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak.
(2)3 A közjegyzõ a jogügyletekrõl és jogi jelentõségû tényekrõl közokiratot állít ki, okiratokat õriz meg, a felek megbízásából pénzt, értéktárgyat és értékpapírt vesz át a jogosult részére történõ átadás végett, a feleket a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban – a felek esélyegyenlõségének biztosításával – kioktatással segíti jogaik gyakorlásában és kötelességeik teljesítésében.
(3) A közjegyzõ folytatja le a hatáskörébe utalt hagyatéki eljárást és egyéb nem peres eljárásokat.
(4) A közjegyzõ a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez.
(5)4
2. § (1) A közjegyzõ az eljárása során csak a törvénynek van alávetve, és nem utasítható.
(2) A közjegyzõ az ügyekben részrehajlás nélkül, hivatását személyesen gyakorolva köteles eljárni.
3. § (1) A közjegyzõ köteles megtagadni a közremûködését, ha az kötelességeivel nem egyeztethetõ össze, így különösen ha közremûködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul, illetõleg amelynek célja tiltott vagy tisztességtelen.
(2) Ha a közjegyzõ az eljárása során aggályos körülményt észlel, de a közremûködés megtagadására nincs ok, köteles e körülményre a fél figyelmét felhívni és ezt az iratban feltüntetni. Ha a fél ez ellen tiltakozik, a közjegyzõ a közremûködését megtagadja.
A hitelezõ Bankok, pénzintézetek a jelzálogalapú hitelezés során a kölcsön folyósításának feltételeként elõírták a kötelezettségvállaló nyilatkozattételt a szerzõdések szerinti kötelezettség fennállásáról és a bank követeléseinek a szerzõdések alapján történõ kielégítésének tûrésérõl .
A szerzõdések szerinti kötelezettségek fennállása azonban nem független a Bank szolgáltatásától, mivel a devizaalapú hitelszerzõdésekben a szerzõdés tárgya minden esetben pénzkölcsön adás.
Ezért a pénzkölcsön rendelkezésre bocsátása hozzátartozik a Bank tevékenységéhez , anélkül nem állhat fenn kötelezettsége az adósnak a bankkal szemben .
Hpt.
10.2. Pénzkölcsönnyújtás
a) a hitelezõ és az adós között létesített hitel-, illetõleg kölcsönszerzõdés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerzõdésben megállapított idõpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni;
A szerzõdésekben mint elõfeltétel szerepel a kötelezettségvállaló nyilatkozat aláírása, és nem a kötelezettségvállaló nyilatkozat aláírása maga a pénzkölcsön nyújtás.
Ellenben a közjegyzõk kizárólag a kölcsönszerzõdések és a kötelezettségvállaló nyilatkozatok szerinti kölcsönösszeg , a devizaösszeg hitelintézetek általi nyilvántartása alapján készítenek ténytanúsítványt a Bank által történõ felmondás esetén az Adós tartozásáról, és ez a ténytanúsítvány az a közokirat, amelynek elkészülte esetén a tartozáselismerõ közjegyzõi okiratot a közjegyzõk végrehajtási záradékkal látnak el, s ez által valóban megelõzhetõek a jogviták .
A Bank felmondása miatt bírósági végrehajtás mellõzésével végrehajtás történik az Adóssal szemben a Hitelezõ Bank követeléseinek Adóstól történõ behajtása érdekében .
Közjegyzõkrõl szóló törvény :
112. §251 (1)252 A közjegyzõ végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzõi okiratot, ha az tartalmazza
a) a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást,
b) a jogosult és a kötelezett nevét,
c) a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,
d) a teljesítés módját és határidejét.
(2) Ha a kötelezettség feltételnek vagy idõpontnak a bekövetkezésétõl függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy idõpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa.
Mivel a tartozáselismerõ közjegyzõi okirat a kölcsön folyósításának feltétele, ezért egyetlen esetben sincs követelhetõ kölcsöntartozása az Adósnak a közokirat aláírásakor, így a közokiratba foglalt jogcímen, kölcsön jogcímen a kötelezettség vállalásakor még nem áll fenn a tartozása az adósoknak . A kölcsön nyújtásának igazolásául szolgáló bizonylat az Adós Bankszámla kivonata , amely a rendelkezésre bocsátást igazolja , vagy bármely más bankszámla, amely a kölcsönszerzõdésben meg van jelölve mint amelyre a kölcsönfolyósítás történik ( közjegyzõ, ügyvéd bankszámla száma, eladó bankszámla száma ) .
Ellenben a közjegyzõk a szerzõdés felmondásakor a Bankok devizatõke nyilvántartását foglalják ténytanúsítványba , mint az adós kölcsöntartozását, miközben ezen nyilvántartások nem az adós és a Bank között történt gazdasági mûveleteket hivatottak igazolni .
Mivel pénzkölcsön nyújtás a szerzõdés tárgya, ezért az Adós bizonylatai és a Bank nyilvántartása a kölcsöntartozás fennálló összegérõl nem lehet a törvény értelmében eltérõ, mert az Adóst visszafizetési kötelezettség terheli a rendelkezésére bocsátott pénzösszeg vonatkozásában , s ezért nem lehet más összegrõl szó mint az Adós rendelkezésére bocsátott pénzösszeg és a már visszafizetett tõkeösszeg különbözetérõl .
A Bankok nyilvántartása mégis más kölcsöntartozásról tanúskodik, mint az Adósok bankszámlái .
A Bankok nyilvántartása szerint a nyilvántartásba vett devizaösszegek az árfolyam változása következtében forintban kifejezve függenek az árfolyam változásától, mert nem a folyósított forintösszeg szolgál alapul a tartozás devizában történõ nyilvántartására, hanem a folyósított forintösszeg ellenében nyilvántartásba vett devizatartozást követelik a Bankok az Adós által megfizetni . Ez által a bankok nem a pénzkölcsön nyújtás törvényi rendelkezése szerint követelik az általuk rendelkezésre bocsátott pénzösszeget visszafizetni kamatokkal együtt .
A felmondáskor a közjegyzõk nem veszik figyelembe, hogy a tartozáselismerõ közjegyzõi okiratokba foglalt devizaösszegeket az adósok kölcsön jogcímen vállalták visszafizetni , ezért elfogadják a bankok nyilvántartása szerinti kölcsöntartozást mint az adós kölcsöntartozásának bizonyítékául szolgáló adatot, miközben ez a nyilvántartási számla nem bizonylata az Adós és a Bank között zajló pénzmozgásoknak .
Ezen pénzmozgásokat az Adós banki kivonatai rögzítik.
A tartozás elismerését követõen a polgári törvénykönyv az alábbiak szerint rendelkezik az Adós tartozását illetõen :
242. § (1) A tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerõt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthetõ, vagy a szerzõdés érvénytelen.
(2) A tartozáselismerés a másik félhez intézett írásbeli nyilatkozattal történik.
A tartozás jogcíme az aláírás pillanatában pénzkölcsön, mert az adós kölcsönszerzõdést írt alá. Ebben a pillanatban a kölcsöntartozás nem lehet más összeg, mint nulla forint, mert nem a tartozáselismerõ aláírása jelenti a kölcsön rendelkezésre bocsátását.
A folyósítás bizonylata szerinti forintösszeg nem egyezik a tartozáselismerõben vállalt kötelezettség szerinti devizaösszeggel, ezért pénzkölcsön nyújtásra nem került sor az adósok részére. A kötelezettségvállaló nyilatkozat szerinti devizaösszeg nem kerül átadásra, ezért kölcsön jogcímen nem állhat fenn az Adósnak tatozása.
A Ptk . 242. §-a szerint az tartozás elismerõt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn.
Ezt a közjegyzõk nem veszik figyelembe. Az Adóst nem idézik be, hogy a szerzõdések Bank általi felmondásakor leellenõrizzék , hogy a tartozás elismerését követõen történt-e pénzkölcsön adás, ezért nem tudják megállapítani azt, hogy a tartozás elismerését követõen a tartozás jogcíme , a szerzõdés és a tartozáselismerõ közjegyzõi okirat szerinti kölcsön jogcímen keletkezik-e tartozása az Adósnak .
Ezzel az eljárással bekövetkezett, hogy a közjegyzõk a Bankok devizatõke nyilvántartását foglalják közjegyzõi okiratba mint az Adósok Bankkal szemben fennálló kölcsöntartozását , mert elfogadják a tartozáselismerõ közjegyzõi okirat szerint nyilvántartásba vett Banki követelést , miközben a Bankok a tartozáselismerõ közjegyzõi okiratok aláírását követõen nem adtak pénzkölcsönt az Adósoknak.
A devizaösszegek forintban számolt , folyósítás napi vételárát folyósították, s ezért az Adósoknak nincs kölcsöntartozásuk a hatályos törvényi rendelkezések értelmében.
Amennyiben a közjegyzõk a Ptk. 242. §-a szerint járnának el, amely a tartozáselismerésrõl törvényi szinten rendelkezik , nem állíthatnának ki a Bankok nyilvántartása szerinti kölcsöntartozásról ténytanúsítványt, és ezért nem tudnának végrehajtási záradékot tenni az Adósok tartozáselismerõ közjegyzõi okiratára.
De mivel nem veszik figyelembe azt, hogy a tartozás jogcíme a tartozás elismerését követõen nem változik meg, és a tartozás elismerõjét terheli a bizonyítás a tartozás fennállására vonatkozóan az Adósok bizonylataival alátámasztva , ezért bekövetkezett az Adósok teljes ellehetetlenítése a közjegyzõk által készített valótlan tartalmú közokiratok kiállítása miatt.
Az Adósok az ilyen módon , jogtalanul kiállított végrehajtási záradékok miatt indított végrehajtási el
Hozzaszolasok
#1 |
Osmagyarhon
- 2013. October 08. 00:30:27
#2 |
kontroll88
- 2013. October 08. 02:43:51
#3 |
keepfargo
- 2013. October 08. 06:25:27
#4 |
talpi
- 2013. October 08. 17:08:07
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.