Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Boross-sal kenné el végleg a Fidesz az ügynökmúltat?
Hohó, hóbagoly!
Az ügynökmúltat is vizsgáló Nemzeti Emlékezés Bizottságát sajtóhírek szerint az a Boross Péter exkormányfõ vezetné, aki a rendszerváltás óta mindent megtett annak érdekében, hogy az ügynökmúltat ne lehessen tisztázni a nyilvánosság elõtt. Paradox módon az emberiesség elleni kommunista bûnöket is vizsgáló leendõ bizottság élére kiszemelt Boross számlájára írható az is, hogy Magyarország haláláig bújtatta a román kommunista rezsim egyik legkegyetlenebb alakját.
Az ügynökügyek bolygatása „nem más, mint sérült lelkek ambíciója” – nyilatkozta nemrég Boross Péter, aki a Magyar Hírlap értesülése szerint az ügynökmúltat is vizsgáló Nemzeti Emlékezés Bizottságát vezetheti majd. A testület hatásköre az ügynökmúlt tisztázása mellett kiterjedhet a volt állami vezetõk nyugdíjának felülvizsgálatára és az emberiesség elleni kommunista bûnök vizsgálatára is. A bizottságról szóló koncepciót állítólag már kidolgozta a Navracsics Tibor irányítása alatt mûködõ Közigazgatási Minisztérium, azt a Fidesz elnökségi tagjai már meg is kapták, így napokon belül döntés születhet.
„Boross ugyan kiváló belügyminiszter volt és nagyszerûen ért fegyveres testületek nyelvén, de azt nem értem, hogy õ miért vállalta el ennek a bizottságnak a vezetését, hiszen saját megfogalmazása szerint feladata csupán sérült lelkek igényeinek kiszolgálása lenne” – mondta a hvg.hu megkeresésére Ungváry Krisztián történész. Az ügynökmúlt feltárásán évek óta dolgozó és ezért már bíróság elõtt is meghurcolt Ungváry úgy véli, ha a testületet Boross Péter fogja vezetni, akkor az egykori miniszterelnök eddigi nyilatkozataiból és tevékenységébõl következõen „nem az áldozatok, hanem a tettesek érdekeit fogja képviselni az áldozatokkal szemben, amit tragédiának tartok. Botrány, hogy 20 évvel a rendszerváltás után is aberrációnak lehet nevezni a múlt feltárásának igényét. Kíváncsi vagyok, vállalni fogja-e Boross a párbeszédet azokkal, akik az iratnyilvánosság hívei”.
Átláthatatlanság
A rendszerváltás óta folyamatosan húzódó ügynökkérdés az után került újra terítékre, hogy az LMP idén indítványt nyújtott be Az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételérõl címmel. A fideszes többségû Országgyûlés sokak megdöbbenésére február 20-án leszavazta az ügynökakták megnyitását lehetõvé tevõ LMP-s javaslatot, ami a kormánypárton belül is feszültségekhez vezetett. Végül a „nesze semmi, fogd meg jól” elvét alkalmazva Lázár János, a Fidesz akkori frakcióvezetõje bejelentette, hogy nyárra megalakul a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amely többek között javaslatot fog tenni az ügynökakták feltárására is. Bár a bizottság felállítása sokak szerint eleve az ügynökügy, az iratnyilvánosság újabb elkenését vetítette elõ, valójában Boross Péter esetleges kinevezése jelentené azt, hogy nem lesz érdemi elõrelépés az ügyben.
A rendszerváltás óta ugyanis Boross Péter mindent elkövetett annak érdekében, hogy a lakosság ne lásson tisztán ezekben az ügyekben. Az egykori MDF-es politikus, aki a rendszerváltás után az Antall-kormány elsõ titkosszolgálatokat felügyelõ minisztere volt, majd Antall József halálát követõen, 1993 decemberétõl 1994 júliusáig, miniszterelnökként tevékenykedett, legutóbb az ATV televízió mûsorában fejtegette, szerinte felesleges tovább bolygatni, hogy a rendszerváltás elõtt ki volt az állampárti titkosszolgálat ügynöke. „Az meg ellenszenves nekem, mikor egykoron védett kádergyerekek ma ezt a dolgot különös nagy hangsúllyal akarják képviselni és nyilvánosságra hozni, mert nekik könnyû volt” – utalt arra, hogy az LMP-s Schiffer András is a tisztázás mellett kardoskodott. (Schiffer András nagyapja, Schiffer Pál, a Kádár-rendszerben magas rangú pozíciókat töltött be, míg dédapja a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elsõ elnöke volt, de nem mellesleg 1950-ben életfogytiglani fegyházra ítélték és csak 1956-ban szabadult, a diktatúrát tehát tettesként és áldozatként is ismerte – a szerk.)
A bizottságokat sem tartja sokra
Boross sosem csinált titkot abból, hogy ellene van a nyilvánosságnak, sõt a Fidesz-közeli sajtó által kirobbantott D-209-es botrány idején még Medgyessy Pétert is védelmébe vette. Egy két évvel ezelõtti konferencián például azt hangoztatta, hogy a titkosszolgálatok évek óta a politikai adok-kapok áldozatai. Szerinte a rendszerváltás után az ellenzék vezetõ ereje, az SZDSZ a titkosszolgálatok "szétroncsolását, felszámolását" sürgette, amit szerinte részben a korábbi hatósági zaklatásuk szülte megtorlási szándék motiválhatott. Elmondta azt is, hogy ekkor õ meg akarta akadályozni a feloszlatási törekvéseket, ehhez pedig – az ellenzék lecsendesítése érdekében is – személycserék voltak szükségesek.
Boross egy ügynökmúltat vizsgáló bizottságot vezethet, különösen figyelemreméltó a konferencián tett azon kijelentése, miszerint az ügynöklisták nyilvánossága érdekében az utóbbi években alakult bizottságok és jelentések „minden eredmény nélküliek” és csak „önpropagandaként” értékelhetõek.
Boross Péter
Fotó: MTI - Szigetváry Zsolt
Az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala ellen a konferencián érvként a személyiségi jogok védelmét említette, mondván, szerinte csak az állambiztonsággal együttmûködõ közszereplõk nevét lehetne ismertetni, csakhogy a közszereplõk köre továbbra is tisztázatlan. Ellenérvként hozta továbbá, hogy az ügynökök élettörténete, motivációi, tevékenysége között elképesztõ különbségek voltak, amelyek érzékeltetésére a listák alkalmatlanok. Amikor pedig a beszervezett egyházi személyekrõl volt szó, mindig azzal érvelt, hogy õket nem kellene piszkálni, hiszen szerencsétlenek mindig zsarolás áldozatai voltak.
"Ha ez így van, akkor Boross Péter magyarázatot adhatna arra, hogy bizonyos egyházi személyek, mint például az 'Ismay Bower' és 'York Wilton' fedõnéven dolgozó ügynökök miért kaptak évtizedeken át viszonylag jelentõs, összességében százezres nagyságrendben fizetést a magyar államtól, amely akkor óriási összegnek számított" – reagált erre a hvg.hu-nak Ungváry.
Döntéshozóként akadályozta a múlt tisztázását
Ami Boross Péter rendszerváltás utáni ténykedését illeti, érdemes megemlíteni, hogy minisztersége idején született a BM-ben az a titokszakértõi szakvélemény, amely úgy foglalt állást, hogy az ominózus iratok a köztársaság kikiáltásával elvesztették a titoktartalmukat, a népköztársaság titkai nem válhatnak a köztársaság titkaivá. Igaz, a Suján Jánosné által jegyzett BM-es szakvéleménynek volt egy kitétele: a szerzõ azt javasolta Borossnak, hogy titkosítsa ezeket. Õ pedig ennek eleget is tett. Ebben persze a szocialista párt is partnere volt. Miután belügyminiszterként megakadályozta, hogy az állambiztonsági szervezet tevékenységét irányító, hatályon kívül helyezett és elévült utasítások nyilvánosságra kerüljenek, az ezt kifogásoló ellenzéki interpellációs kérdésekre adott válaszait nemcsak az akkori kormánypártok, hanem az ellenzéki MSZP is elfogadta.
Boross Péter számlájára írható az is, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország haláláig bújtatta a román kommunista rezsim egyik legkegyetlenebb alakját, "a román Péter Gábort". Alexandru Draghici Antall Józsefnek és Boross Péternek köszönhetõen halhatott meg ágyban, párnák közt – a román kormány 1992-ben hiába kérte Budapesttõl a kiadatását. (Errõl részletesebben az alábbi cikkünkben olvashat!)
Noha Boross ellenszenvesnek tartja, amikor „egykoron védett kádergyerekek” az ügynökügyet „különös nagy hangsúllyal akarják képviselni és nyilvánosságra hozni, mert nekik könnyû volt”, az egykori miniszterelnök sem tartozott éppen az üldözöttek és rosszul élõk köré a Kádár-rendszerben. Boross 1965-tõl a Dél-pesti Vendéglátó-ipari Vállalat igazgatóhelyettese, néhány évvel késõbb pedig az igazgatója volt, márpedig ezek a posztok – Ungváry Krisztián egy korábbi írása szerint – „nem voltak mentesek bizonyos együttmûködési automatizmusoktól”. A történész szerint a Dél-pesti Vendéglátó-ipari Vállalat jellegébõl adódóan mind a bûnügyi, mind az állambiztonsági szerv folyamatosan és legalább száz fõs hálózati állománnyal jelen volt üzemegységeiben, így valószínûleg a cég mindenkori vezetõje kapcsolatban állt a Cég embereivel.
Együtt tudott mûködni
Az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala ellen tiltakozók egyik ellenérve, hogy a múlt rendszerben hírszerzéssel foglalkozó III/I állományában voltak olyanok, akik a rendszerváltás után is az akkor már Információs Hivatalnak nevezett hírszerzõ szolgálatnál dolgoztak tovább. Ungváry Krisztián ezzel kapcsolatban azt mondta lapunknak, hogy „mérvadó ember” nem kívánja azt, hogy a múlt rendszer összes titka nyilvánosságra kerüljön. „Senki nem állítja, hogy azokat az embereket pellengére kellene állítani, akiknek vonatkozásában életveszélyesek lennének, ha ezek az ügyek kiderülnének. Éppen ezért ezek az indokok fából vaskarikák. Az Információs Hivatal ügye érinthet három tucat hálózati személyt, azonban az IH elõdje, a III/I több mint négyezer hálózati személlyel rendelkezett. Ebbõl a négyezerbõl azokat, akik nem külföldi, hanem magyar állampolgárok és szolgálataikat a rendszerváltás után rögtön be is fejezték, vagy külföldi állampolgárok, de már azóta meghaltak, nyilvánosságra kellene hozni, mert õk a pártállam meghosszabbított kezeként mûködtek. Adott esetben politikai feladatokat is elláttak” – mondta a történész.
Érdekes egyébként Boross Péter és az egykori hírszerzõk kapcsolata is. Közvetlenül a rendszerváltás elõtt az amerikaiak óriási nyomást gyakoroltak a magyar kormányra, hogy a hírszerzés adja ki nekik az ügynöklistát. Ettõl a hírszerzés okkal rettegett. Ma már tudható – például egy álnéven írt, fiktív regénynek álcázott memoárból –, hogy a III/I néhány vezetõ munkatársa ebben az idõben felvette a kapcsolatot Borossal, nehogy a leendõ kormány teljesítse az amerikaiak kérdését. Amikor Boross találkozott a hírszerzõkkel, megnyugtatta õket, hogy a listát nem adják ki és a jövõben az új vezetés együtt tud majd mûködni velük. Boross tartotta az ígéretét és elutasította az amerikaiak kérését. Ungváry szerint „ez rendben is van”, hiszen nem állt Magyarország érdekében egy ellenérdekelt kormányzatnak kiadni a listát, a magyar lakosságot viszont – a nemzeti érdekek figyelembevételével – valamilyen formában tájékoztatni kellett volna.
Link
Az ügynökmúltat is vizsgáló Nemzeti Emlékezés Bizottságát sajtóhírek szerint az a Boross Péter exkormányfõ vezetné, aki a rendszerváltás óta mindent megtett annak érdekében, hogy az ügynökmúltat ne lehessen tisztázni a nyilvánosság elõtt. Paradox módon az emberiesség elleni kommunista bûnöket is vizsgáló leendõ bizottság élére kiszemelt Boross számlájára írható az is, hogy Magyarország haláláig bújtatta a román kommunista rezsim egyik legkegyetlenebb alakját.
Az ügynökügyek bolygatása „nem más, mint sérült lelkek ambíciója” – nyilatkozta nemrég Boross Péter, aki a Magyar Hírlap értesülése szerint az ügynökmúltat is vizsgáló Nemzeti Emlékezés Bizottságát vezetheti majd. A testület hatásköre az ügynökmúlt tisztázása mellett kiterjedhet a volt állami vezetõk nyugdíjának felülvizsgálatára és az emberiesség elleni kommunista bûnök vizsgálatára is. A bizottságról szóló koncepciót állítólag már kidolgozta a Navracsics Tibor irányítása alatt mûködõ Közigazgatási Minisztérium, azt a Fidesz elnökségi tagjai már meg is kapták, így napokon belül döntés születhet.
„Boross ugyan kiváló belügyminiszter volt és nagyszerûen ért fegyveres testületek nyelvén, de azt nem értem, hogy õ miért vállalta el ennek a bizottságnak a vezetését, hiszen saját megfogalmazása szerint feladata csupán sérült lelkek igényeinek kiszolgálása lenne” – mondta a hvg.hu megkeresésére Ungváry Krisztián történész. Az ügynökmúlt feltárásán évek óta dolgozó és ezért már bíróság elõtt is meghurcolt Ungváry úgy véli, ha a testületet Boross Péter fogja vezetni, akkor az egykori miniszterelnök eddigi nyilatkozataiból és tevékenységébõl következõen „nem az áldozatok, hanem a tettesek érdekeit fogja képviselni az áldozatokkal szemben, amit tragédiának tartok. Botrány, hogy 20 évvel a rendszerváltás után is aberrációnak lehet nevezni a múlt feltárásának igényét. Kíváncsi vagyok, vállalni fogja-e Boross a párbeszédet azokkal, akik az iratnyilvánosság hívei”.
Átláthatatlanság
A rendszerváltás óta folyamatosan húzódó ügynökkérdés az után került újra terítékre, hogy az LMP idén indítványt nyújtott be Az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételérõl címmel. A fideszes többségû Országgyûlés sokak megdöbbenésére február 20-án leszavazta az ügynökakták megnyitását lehetõvé tevõ LMP-s javaslatot, ami a kormánypárton belül is feszültségekhez vezetett. Végül a „nesze semmi, fogd meg jól” elvét alkalmazva Lázár János, a Fidesz akkori frakcióvezetõje bejelentette, hogy nyárra megalakul a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amely többek között javaslatot fog tenni az ügynökakták feltárására is. Bár a bizottság felállítása sokak szerint eleve az ügynökügy, az iratnyilvánosság újabb elkenését vetítette elõ, valójában Boross Péter esetleges kinevezése jelentené azt, hogy nem lesz érdemi elõrelépés az ügyben.
A rendszerváltás óta ugyanis Boross Péter mindent elkövetett annak érdekében, hogy a lakosság ne lásson tisztán ezekben az ügyekben. Az egykori MDF-es politikus, aki a rendszerváltás után az Antall-kormány elsõ titkosszolgálatokat felügyelõ minisztere volt, majd Antall József halálát követõen, 1993 decemberétõl 1994 júliusáig, miniszterelnökként tevékenykedett, legutóbb az ATV televízió mûsorában fejtegette, szerinte felesleges tovább bolygatni, hogy a rendszerváltás elõtt ki volt az állampárti titkosszolgálat ügynöke. „Az meg ellenszenves nekem, mikor egykoron védett kádergyerekek ma ezt a dolgot különös nagy hangsúllyal akarják képviselni és nyilvánosságra hozni, mert nekik könnyû volt” – utalt arra, hogy az LMP-s Schiffer András is a tisztázás mellett kardoskodott. (Schiffer András nagyapja, Schiffer Pál, a Kádár-rendszerben magas rangú pozíciókat töltött be, míg dédapja a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elsõ elnöke volt, de nem mellesleg 1950-ben életfogytiglani fegyházra ítélték és csak 1956-ban szabadult, a diktatúrát tehát tettesként és áldozatként is ismerte – a szerk.)
A bizottságokat sem tartja sokra
Boross sosem csinált titkot abból, hogy ellene van a nyilvánosságnak, sõt a Fidesz-közeli sajtó által kirobbantott D-209-es botrány idején még Medgyessy Pétert is védelmébe vette. Egy két évvel ezelõtti konferencián például azt hangoztatta, hogy a titkosszolgálatok évek óta a politikai adok-kapok áldozatai. Szerinte a rendszerváltás után az ellenzék vezetõ ereje, az SZDSZ a titkosszolgálatok "szétroncsolását, felszámolását" sürgette, amit szerinte részben a korábbi hatósági zaklatásuk szülte megtorlási szándék motiválhatott. Elmondta azt is, hogy ekkor õ meg akarta akadályozni a feloszlatási törekvéseket, ehhez pedig – az ellenzék lecsendesítése érdekében is – személycserék voltak szükségesek.
Boross egy ügynökmúltat vizsgáló bizottságot vezethet, különösen figyelemreméltó a konferencián tett azon kijelentése, miszerint az ügynöklisták nyilvánossága érdekében az utóbbi években alakult bizottságok és jelentések „minden eredmény nélküliek” és csak „önpropagandaként” értékelhetõek.
Boross Péter
Fotó: MTI - Szigetváry Zsolt
Az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala ellen a konferencián érvként a személyiségi jogok védelmét említette, mondván, szerinte csak az állambiztonsággal együttmûködõ közszereplõk nevét lehetne ismertetni, csakhogy a közszereplõk köre továbbra is tisztázatlan. Ellenérvként hozta továbbá, hogy az ügynökök élettörténete, motivációi, tevékenysége között elképesztõ különbségek voltak, amelyek érzékeltetésére a listák alkalmatlanok. Amikor pedig a beszervezett egyházi személyekrõl volt szó, mindig azzal érvelt, hogy õket nem kellene piszkálni, hiszen szerencsétlenek mindig zsarolás áldozatai voltak.
"Ha ez így van, akkor Boross Péter magyarázatot adhatna arra, hogy bizonyos egyházi személyek, mint például az 'Ismay Bower' és 'York Wilton' fedõnéven dolgozó ügynökök miért kaptak évtizedeken át viszonylag jelentõs, összességében százezres nagyságrendben fizetést a magyar államtól, amely akkor óriási összegnek számított" – reagált erre a hvg.hu-nak Ungváry.
Döntéshozóként akadályozta a múlt tisztázását
Ami Boross Péter rendszerváltás utáni ténykedését illeti, érdemes megemlíteni, hogy minisztersége idején született a BM-ben az a titokszakértõi szakvélemény, amely úgy foglalt állást, hogy az ominózus iratok a köztársaság kikiáltásával elvesztették a titoktartalmukat, a népköztársaság titkai nem válhatnak a köztársaság titkaivá. Igaz, a Suján Jánosné által jegyzett BM-es szakvéleménynek volt egy kitétele: a szerzõ azt javasolta Borossnak, hogy titkosítsa ezeket. Õ pedig ennek eleget is tett. Ebben persze a szocialista párt is partnere volt. Miután belügyminiszterként megakadályozta, hogy az állambiztonsági szervezet tevékenységét irányító, hatályon kívül helyezett és elévült utasítások nyilvánosságra kerüljenek, az ezt kifogásoló ellenzéki interpellációs kérdésekre adott válaszait nemcsak az akkori kormánypártok, hanem az ellenzéki MSZP is elfogadta.
Boross Péter számlájára írható az is, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország haláláig bújtatta a román kommunista rezsim egyik legkegyetlenebb alakját, "a román Péter Gábort". Alexandru Draghici Antall Józsefnek és Boross Péternek köszönhetõen halhatott meg ágyban, párnák közt – a román kormány 1992-ben hiába kérte Budapesttõl a kiadatását. (Errõl részletesebben az alábbi cikkünkben olvashat!)
Noha Boross ellenszenvesnek tartja, amikor „egykoron védett kádergyerekek” az ügynökügyet „különös nagy hangsúllyal akarják képviselni és nyilvánosságra hozni, mert nekik könnyû volt”, az egykori miniszterelnök sem tartozott éppen az üldözöttek és rosszul élõk köré a Kádár-rendszerben. Boross 1965-tõl a Dél-pesti Vendéglátó-ipari Vállalat igazgatóhelyettese, néhány évvel késõbb pedig az igazgatója volt, márpedig ezek a posztok – Ungváry Krisztián egy korábbi írása szerint – „nem voltak mentesek bizonyos együttmûködési automatizmusoktól”. A történész szerint a Dél-pesti Vendéglátó-ipari Vállalat jellegébõl adódóan mind a bûnügyi, mind az állambiztonsági szerv folyamatosan és legalább száz fõs hálózati állománnyal jelen volt üzemegységeiben, így valószínûleg a cég mindenkori vezetõje kapcsolatban állt a Cég embereivel.
Együtt tudott mûködni
Az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala ellen tiltakozók egyik ellenérve, hogy a múlt rendszerben hírszerzéssel foglalkozó III/I állományában voltak olyanok, akik a rendszerváltás után is az akkor már Információs Hivatalnak nevezett hírszerzõ szolgálatnál dolgoztak tovább. Ungváry Krisztián ezzel kapcsolatban azt mondta lapunknak, hogy „mérvadó ember” nem kívánja azt, hogy a múlt rendszer összes titka nyilvánosságra kerüljön. „Senki nem állítja, hogy azokat az embereket pellengére kellene állítani, akiknek vonatkozásában életveszélyesek lennének, ha ezek az ügyek kiderülnének. Éppen ezért ezek az indokok fából vaskarikák. Az Információs Hivatal ügye érinthet három tucat hálózati személyt, azonban az IH elõdje, a III/I több mint négyezer hálózati személlyel rendelkezett. Ebbõl a négyezerbõl azokat, akik nem külföldi, hanem magyar állampolgárok és szolgálataikat a rendszerváltás után rögtön be is fejezték, vagy külföldi állampolgárok, de már azóta meghaltak, nyilvánosságra kellene hozni, mert õk a pártállam meghosszabbított kezeként mûködtek. Adott esetben politikai feladatokat is elláttak” – mondta a történész.
Érdekes egyébként Boross Péter és az egykori hírszerzõk kapcsolata is. Közvetlenül a rendszerváltás elõtt az amerikaiak óriási nyomást gyakoroltak a magyar kormányra, hogy a hírszerzés adja ki nekik az ügynöklistát. Ettõl a hírszerzés okkal rettegett. Ma már tudható – például egy álnéven írt, fiktív regénynek álcázott memoárból –, hogy a III/I néhány vezetõ munkatársa ebben az idõben felvette a kapcsolatot Borossal, nehogy a leendõ kormány teljesítse az amerikaiak kérdését. Amikor Boross találkozott a hírszerzõkkel, megnyugtatta õket, hogy a listát nem adják ki és a jövõben az új vezetés együtt tud majd mûködni velük. Boross tartotta az ígéretét és elutasította az amerikaiak kérését. Ungváry szerint „ez rendben is van”, hiszen nem állt Magyarország érdekében egy ellenérdekelt kormányzatnak kiadni a listát, a magyar lakosságot viszont – a nemzeti érdekek figyelembevételével – valamilyen formában tájékoztatni kellett volna.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
jano
- 2012. June 14. 06:54:19
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.