Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
HOLOKAUSZT AZ ISKOLAPADBAN
Aki nem tudja, tanítja, aki tudja az csinálja! Csiálnák minél többen már, de még mindig nem elég!
A holokausztot igen is tanítani kell! Ebben az egyben egyetértés volt a megjelentek közt a Holokauszt Emlékközpont mûhelybeszélgetésén, melyet a „Tanárok Éjszakája” keretében rendeztek meg.
A workshopot Pécsi Tibor történész nyitotta meg. Elõadásában rámutatott arra a helytelen gyakorlatra, amit elkövethetnek a tanárok a holokauszt tanítás során azzal, hogy sokkolják diákjaikat az illusztrációként használt tömegsírokat bemutató fényképekkel. Általános jelenség, hogy az úgynevezett „áldozat kép” bemutatása során megfeledkeznek a civil élet bemutatásáról. Nem beszélnek a zsidók mindennapi életérõl, vallásuk elõírásairól, a társadalomban betöltött szerepükrõl. Száraz történelmi adathalmazt kapnak a diákok melyek közt az ember nem található meg. Megfeledkeznek arról is, hogy az elkövetõket is emberként mutassák be. Még mindig kevés szó esik az embermentõkrõl, tevékenységükrõl. Sok esetben a „szuperhõs kép” él a diákokban velük kapcsolatban.
Pécsi Tibor elõadásában hasznos információkat kaptak a jelenlévõk a holokauszt tagadással kapcsolatosan. Erre minden pedagógusnak fel kell készülnie a tanítás során. Példaként említette Kun Béla (zsidó származású volt), Horthy Miklós szerepét a vörös terror és a deportálások leállításával kapcsolatban. Meg kell magyarázni, hogy mi a különbség a holokauszt és a népirtás között, mert korunkban a média „elõszeretettel” minden népirtást szeret „holokausztként” emlegetni.
Megdöbbentõ volt hallani azt, hogy egy tanévben mind összesen negyvenöt perc áll rendelkezésére a pedagógusnak arra, hogy a témával foglalkozzon. Ezen a meghívott túlélõk is megdöbbentek. Elmondták, hogy ha hívják õket, nagyon szívesen elmennek és beszélnek az átélt borzalmakról, a túlélésrõl és a háború utáni életükrõl, még akkor is, ha ez nagyon felzaklatja õket.
Nagyon sajnáltam, hogy nem alakult ki igazi mûhelybeszélgetés az est folyamán Pécsi Tibor elõadása után. Sok kérdésem lett volna a jelenlévõ tanárokhoz. De õk inkább siettek haza.
Egyet azonban kifelé jövet megtudtam, félnek tanítani a holokausztot. Félnek az esetleges diák provokációtól. NAT ide vagy oda, igyekeznek a témát „rövidre zárni”, maradnak a jól bevált régi gyakorlatnál. Mindezt egy nevét nem adó tanár mondta útközben erõszakos kérdésemre, hogy miért hallott jóformán semmit, az általános iskolát végzett unokám az iskolában a holokausztról.
Link
A holokausztot igen is tanítani kell! Ebben az egyben egyetértés volt a megjelentek közt a Holokauszt Emlékközpont mûhelybeszélgetésén, melyet a „Tanárok Éjszakája” keretében rendeztek meg.
A workshopot Pécsi Tibor történész nyitotta meg. Elõadásában rámutatott arra a helytelen gyakorlatra, amit elkövethetnek a tanárok a holokauszt tanítás során azzal, hogy sokkolják diákjaikat az illusztrációként használt tömegsírokat bemutató fényképekkel. Általános jelenség, hogy az úgynevezett „áldozat kép” bemutatása során megfeledkeznek a civil élet bemutatásáról. Nem beszélnek a zsidók mindennapi életérõl, vallásuk elõírásairól, a társadalomban betöltött szerepükrõl. Száraz történelmi adathalmazt kapnak a diákok melyek közt az ember nem található meg. Megfeledkeznek arról is, hogy az elkövetõket is emberként mutassák be. Még mindig kevés szó esik az embermentõkrõl, tevékenységükrõl. Sok esetben a „szuperhõs kép” él a diákokban velük kapcsolatban.
Pécsi Tibor elõadásában hasznos információkat kaptak a jelenlévõk a holokauszt tagadással kapcsolatosan. Erre minden pedagógusnak fel kell készülnie a tanítás során. Példaként említette Kun Béla (zsidó származású volt), Horthy Miklós szerepét a vörös terror és a deportálások leállításával kapcsolatban. Meg kell magyarázni, hogy mi a különbség a holokauszt és a népirtás között, mert korunkban a média „elõszeretettel” minden népirtást szeret „holokausztként” emlegetni.
Megdöbbentõ volt hallani azt, hogy egy tanévben mind összesen negyvenöt perc áll rendelkezésére a pedagógusnak arra, hogy a témával foglalkozzon. Ezen a meghívott túlélõk is megdöbbentek. Elmondták, hogy ha hívják õket, nagyon szívesen elmennek és beszélnek az átélt borzalmakról, a túlélésrõl és a háború utáni életükrõl, még akkor is, ha ez nagyon felzaklatja õket.
Nagyon sajnáltam, hogy nem alakult ki igazi mûhelybeszélgetés az est folyamán Pécsi Tibor elõadása után. Sok kérdésem lett volna a jelenlévõ tanárokhoz. De õk inkább siettek haza.
Egyet azonban kifelé jövet megtudtam, félnek tanítani a holokausztot. Félnek az esetleges diák provokációtól. NAT ide vagy oda, igyekeznek a témát „rövidre zárni”, maradnak a jól bevált régi gyakorlatnál. Mindezt egy nevét nem adó tanár mondta útközben erõszakos kérdésemre, hogy miért hallott jóformán semmit, az általános iskolát végzett unokám az iskolában a holokausztról.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
mindannyiunknak
- 2013. October 13. 07:19:43
#2 |
hunvala
- 2013. October 13. 08:11:28
#3 |
kontroll88
- 2013. October 13. 11:46:00
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.