Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Magyar focista az új zsidó
Egy nemzet dühe fordul a labdarúgók felé, holott õk csak azt csinálják, amihez értenek. Most nem kéne hagyni, hogy az Alkotó kushadni (sütögetni) menjen.
Túl vagyunk a nehezén, kaptunk egy nyolcast Hollandiában. Aki látta a meccset, érezhette: ezek a szürke, dolgos iparos legények, a magyar válogatott nem élvezte a focit. A dotoho megkereste, mi volt volt a para és a stressz oka!
Eltörjük a lábatok, takarodjatok az országból, ritkaság ennyi frusztrált embert olvasni, pszihiátriai szakdolgozat témája lehetne Magyarország aktuálisan legjobb futballistájának Facebook oldalát teleokádott sok tahó véleménye.
A történelem ismétli önmagát, egy kicsit olyan hangulatba került az ország, mint a mexikói 0:6 után: akkor Nyilasi, most Dzsudzsák lett a fõ bûnbak és persze a többi játékos, egy ország gyalázza, gúnyolja, fenyegeti a labdarúgókat. Azt még nem tudjuk ma, hogy a történelmi jelzõvel illetett vereségnek lesz-e olyan hosszútávú hatása a magyar újságírásra, kortárs irodalomra és közbeszédre, mint a mexikói 0:6-nak, de nem zárjuk ki, hogy 30 évvel késõbb, 2040-ben Németh Krisztián is megírja Döméhez hasonlóan visszaemlékezéseit. Krisztiánnak persze szerencsésebb karriert kívánunk, a párhuzam csak a könyvírásra vonatkozik.
Szlovákiában vagy Csehországban egy elbukott hokisorozat után nincs ennyi gyûlölet az emberekben, ezért kifejezetten sajnálom a magyar „aranylábúakat”. Õk ugyanis ennyire képesek, kedves másodosztályú színvonalú, meccs elõtt pippantó aranyifjak, akiknek ez a sport huszas éveikben jó alakot, fasza sportautót és király frizurát hoz, komolyabb sportérték és sportkarrier nélkül. Õk is tisztában vannak vele, nem születik mindenki Puskás Öcsinek, de még Dömének sem. Szombathelyen, Debrecenben vagy a Fradiban király lehet, nemzetközi karrierben, ha még ennyi elfér gyorsan múló fiatal éveiben, néhány éves norvég, angol, német másodosztály elfér. Esetleg holland elsõ osztály alsó harmada. Tök jó.
Még mielõtt rákezdene a kommentelõ-kórus, természetesen nem irigykedem a frizurára, sportautóra és a sportkarriere, ma Devecseri Szilárdnak, Hajnal Tamásnak vagy Korcsmáros Zsoltnak tök jó lenni és kifejezetten sikeres embereknek számítanak, kiemelkednek a magyar társadalomból, sportolnak, jól keresnek és csak rajtuk múlik, milyen karriert futnak be, oké, Hajnal esetében ez annyira már nem igaz, de õ is teljesen szimpatikus srác. Hogy ez nemzetközi szinten mire elég, szintén relatív. A magyar válogatott jó része komoly nemzetközi bajnokságok másodosztályában játszik, ami – üdv a valóságban! – szintén megsüvegelendõ teljesítmény.
Tekintettel arra, hogy például idén – vagy visszamenõlegesen évek óta – magyar klubcsapataink hogyan teljesítenek a nemzetközi porondon, nem kérdés: ezek a játékosok nagyon jó helyen vannak és – minden irónia nélkül! – csak gratulálni lehet nekik azért, amit eddig elértek.
Ma akárhogy is nézzük, forgatjuk a statisztikát, 2013-ban a magyar labdarúgás két, nemzetközi szinten valamelyest jegyzett játékossal rendelkezik:
Dzsudzsák Balázs és Szalai Ádám.
Ennyi. De õk is a nemzetközi középmezõny alsó fertályában találhatók, hogy csak piaci értékük alapján legyen fogalmunk értékükrõl, például a szlovák Marek Hamsík becsült értéke 35 millió euró, és õ szintén nem tekinthetõ topjátékosnak. Namost egy ilyen válogatottal nem érdemes komolyabb nemzetközi fellépést tervezni, aki ezt józan ésszel nem látja be, az szimplán tufa vagy nem ért a focihoz vagy egy politikai párt kampányfõnöke.
Ha Orbán Viktor nem tette volna államvallássá a magyar labdarúgást, nem kezdett volna vallásának elképesztõ mértékben templomokat építeni, a 8:1-es pofon sem fájna annyira az istenadta népnek. A NER alternatív valósága már megint találkozott a való világgal. Ahogy korábban a Ráchel-ügyben is, a Miniszterelenök Úr kitalált, vallási bullshittekekkel teleszórt világa találkozott a puncidörzsölésre vágyó tinilányok mindennapi szükségletével, yolo volt hétvégén a Balcsin. A NER ezúttal Egervári hangján szólalt meg, nem lehetetlen a gyõzelem Hollandiában sem. Szerencsétlen játékosok már a játékoskijáróban olyan elképesztõ teherrel lettek megpakolva, hogy ezt csak tényleg néhány spanglivel lehet lelazítani, respect Devecseri. Ennyi történt, nincs itt semmi látnivaló lehet hazamenni.
Én elhiszem, hogy szarul esik, ha kimondják, ez a mai magyar labdarúgás már csak szubkultúra, néhány ezer ember szórakozása csupán, az persze klassz, hogy milyen szép múltja van. De most csupán futottunk még kategória, és semmi több. Aki szereti ezt a sportot, elmegy Bajától Szigetszentmiklósig alacsonyabb osztályba is hétvégén, és nem álmodozik, mert amit ott lát, az a valóság. Egy egészségesebb, kevesebb autoritással és hatalomkoncentrációval mûködõ társadalomban a labdarúgás csak egy nagyon népszerû sport, de semmiképp nem a Kedves Vezetõ kedvenc sportja vagy egy politikai párt propagandájának része, amely olyan cuccra szoktatja rá a lakosságot, hogy ez a kudarcorientált magyar sportág a nemzeti érzés és nemzeti identitás része. Egy nagy büdös lófaszt!
Csehországban több kocsmában hallottam már: tökösek ezek a magyarok, ha szivatják õket vagy hülyének nézik, mindig fellázadnak, kimennek az utcára, megtették ezt 1956-ban vagy 2006-ban is. Az állításuk és a két dátum közötti párhuzam igazságtartalmába nem mennék most bele, mivel sokkal jobban érdekelne: hol van most az úgynevezett örökös lázadó, tökös magyar nép? Orbán rafinált, tudja milyen lovat kell betörnie: a magyar nép lázadó hajlamait az Európai Unió és az idegenek ellen fordította tudatos kampánnyal, gondosan kifogva így a szelet a hazai gondok által duzzasztott vitorlából, na de kérem, hallo magyar nép, ennyire vaknak tetszik lenni?
Van abban valami egészen elképesztõ pofátlanság, hogy az adófizetõk pénzén a NER virtuális világát építik fel huszonvalahányezres stadionokkal, amikor ennek a létszámnak a töredéke látogat ki egy teljes bajnoki fordulóra. Szanaszét szopattak a trafikmutyival, rezsidémonnal, most a szurkolókat nézik totál hülyének, miután stadionrekonstrukciós projektek nyomatásával megvették szavazataikat, jól célzott üzenetekkel bombáznak szét titeket, fejlõdött a szerethetõ. Oszt ne legyetek mán’ annyira hülyék, hogy a játékosokat hibáztatjátok mindenzért. Õk is közületek vannak, nem õk hitették el veletek, hogy Hollandiában van esély, továbbjuthatunk.
Egy olyan, maximum hatezer ember által mûködtetett korrupt oligarchia ellen nem lázadtok fel, amely láthatóan fél, vagy nem bírja elviselni ha néha kikap.
Link
Túl vagyunk a nehezén, kaptunk egy nyolcast Hollandiában. Aki látta a meccset, érezhette: ezek a szürke, dolgos iparos legények, a magyar válogatott nem élvezte a focit. A dotoho megkereste, mi volt volt a para és a stressz oka!
Eltörjük a lábatok, takarodjatok az országból, ritkaság ennyi frusztrált embert olvasni, pszihiátriai szakdolgozat témája lehetne Magyarország aktuálisan legjobb futballistájának Facebook oldalát teleokádott sok tahó véleménye.
A történelem ismétli önmagát, egy kicsit olyan hangulatba került az ország, mint a mexikói 0:6 után: akkor Nyilasi, most Dzsudzsák lett a fõ bûnbak és persze a többi játékos, egy ország gyalázza, gúnyolja, fenyegeti a labdarúgókat. Azt még nem tudjuk ma, hogy a történelmi jelzõvel illetett vereségnek lesz-e olyan hosszútávú hatása a magyar újságírásra, kortárs irodalomra és közbeszédre, mint a mexikói 0:6-nak, de nem zárjuk ki, hogy 30 évvel késõbb, 2040-ben Németh Krisztián is megírja Döméhez hasonlóan visszaemlékezéseit. Krisztiánnak persze szerencsésebb karriert kívánunk, a párhuzam csak a könyvírásra vonatkozik.
Szlovákiában vagy Csehországban egy elbukott hokisorozat után nincs ennyi gyûlölet az emberekben, ezért kifejezetten sajnálom a magyar „aranylábúakat”. Õk ugyanis ennyire képesek, kedves másodosztályú színvonalú, meccs elõtt pippantó aranyifjak, akiknek ez a sport huszas éveikben jó alakot, fasza sportautót és király frizurát hoz, komolyabb sportérték és sportkarrier nélkül. Õk is tisztában vannak vele, nem születik mindenki Puskás Öcsinek, de még Dömének sem. Szombathelyen, Debrecenben vagy a Fradiban király lehet, nemzetközi karrierben, ha még ennyi elfér gyorsan múló fiatal éveiben, néhány éves norvég, angol, német másodosztály elfér. Esetleg holland elsõ osztály alsó harmada. Tök jó.
Még mielõtt rákezdene a kommentelõ-kórus, természetesen nem irigykedem a frizurára, sportautóra és a sportkarriere, ma Devecseri Szilárdnak, Hajnal Tamásnak vagy Korcsmáros Zsoltnak tök jó lenni és kifejezetten sikeres embereknek számítanak, kiemelkednek a magyar társadalomból, sportolnak, jól keresnek és csak rajtuk múlik, milyen karriert futnak be, oké, Hajnal esetében ez annyira már nem igaz, de õ is teljesen szimpatikus srác. Hogy ez nemzetközi szinten mire elég, szintén relatív. A magyar válogatott jó része komoly nemzetközi bajnokságok másodosztályában játszik, ami – üdv a valóságban! – szintén megsüvegelendõ teljesítmény.
Tekintettel arra, hogy például idén – vagy visszamenõlegesen évek óta – magyar klubcsapataink hogyan teljesítenek a nemzetközi porondon, nem kérdés: ezek a játékosok nagyon jó helyen vannak és – minden irónia nélkül! – csak gratulálni lehet nekik azért, amit eddig elértek.
Ma akárhogy is nézzük, forgatjuk a statisztikát, 2013-ban a magyar labdarúgás két, nemzetközi szinten valamelyest jegyzett játékossal rendelkezik:
Dzsudzsák Balázs és Szalai Ádám.
Ennyi. De õk is a nemzetközi középmezõny alsó fertályában találhatók, hogy csak piaci értékük alapján legyen fogalmunk értékükrõl, például a szlovák Marek Hamsík becsült értéke 35 millió euró, és õ szintén nem tekinthetõ topjátékosnak. Namost egy ilyen válogatottal nem érdemes komolyabb nemzetközi fellépést tervezni, aki ezt józan ésszel nem látja be, az szimplán tufa vagy nem ért a focihoz vagy egy politikai párt kampányfõnöke.
Ha Orbán Viktor nem tette volna államvallássá a magyar labdarúgást, nem kezdett volna vallásának elképesztõ mértékben templomokat építeni, a 8:1-es pofon sem fájna annyira az istenadta népnek. A NER alternatív valósága már megint találkozott a való világgal. Ahogy korábban a Ráchel-ügyben is, a Miniszterelenök Úr kitalált, vallási bullshittekekkel teleszórt világa találkozott a puncidörzsölésre vágyó tinilányok mindennapi szükségletével, yolo volt hétvégén a Balcsin. A NER ezúttal Egervári hangján szólalt meg, nem lehetetlen a gyõzelem Hollandiában sem. Szerencsétlen játékosok már a játékoskijáróban olyan elképesztõ teherrel lettek megpakolva, hogy ezt csak tényleg néhány spanglivel lehet lelazítani, respect Devecseri. Ennyi történt, nincs itt semmi látnivaló lehet hazamenni.
Én elhiszem, hogy szarul esik, ha kimondják, ez a mai magyar labdarúgás már csak szubkultúra, néhány ezer ember szórakozása csupán, az persze klassz, hogy milyen szép múltja van. De most csupán futottunk még kategória, és semmi több. Aki szereti ezt a sportot, elmegy Bajától Szigetszentmiklósig alacsonyabb osztályba is hétvégén, és nem álmodozik, mert amit ott lát, az a valóság. Egy egészségesebb, kevesebb autoritással és hatalomkoncentrációval mûködõ társadalomban a labdarúgás csak egy nagyon népszerû sport, de semmiképp nem a Kedves Vezetõ kedvenc sportja vagy egy politikai párt propagandájának része, amely olyan cuccra szoktatja rá a lakosságot, hogy ez a kudarcorientált magyar sportág a nemzeti érzés és nemzeti identitás része. Egy nagy büdös lófaszt!
Csehországban több kocsmában hallottam már: tökösek ezek a magyarok, ha szivatják õket vagy hülyének nézik, mindig fellázadnak, kimennek az utcára, megtették ezt 1956-ban vagy 2006-ban is. Az állításuk és a két dátum közötti párhuzam igazságtartalmába nem mennék most bele, mivel sokkal jobban érdekelne: hol van most az úgynevezett örökös lázadó, tökös magyar nép? Orbán rafinált, tudja milyen lovat kell betörnie: a magyar nép lázadó hajlamait az Európai Unió és az idegenek ellen fordította tudatos kampánnyal, gondosan kifogva így a szelet a hazai gondok által duzzasztott vitorlából, na de kérem, hallo magyar nép, ennyire vaknak tetszik lenni?
Van abban valami egészen elképesztõ pofátlanság, hogy az adófizetõk pénzén a NER virtuális világát építik fel huszonvalahányezres stadionokkal, amikor ennek a létszámnak a töredéke látogat ki egy teljes bajnoki fordulóra. Szanaszét szopattak a trafikmutyival, rezsidémonnal, most a szurkolókat nézik totál hülyének, miután stadionrekonstrukciós projektek nyomatásával megvették szavazataikat, jól célzott üzenetekkel bombáznak szét titeket, fejlõdött a szerethetõ. Oszt ne legyetek mán’ annyira hülyék, hogy a játékosokat hibáztatjátok mindenzért. Õk is közületek vannak, nem õk hitették el veletek, hogy Hollandiában van esély, továbbjuthatunk.
Egy olyan, maximum hatezer ember által mûködtetett korrupt oligarchia ellen nem lázadtok fel, amely láthatóan fél, vagy nem bírja elviselni ha néha kikap.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2013. October 15. 11:18:31
#2 |
satu
- 2013. October 15. 16:51:28
#3 |
keepfargo
- 2013. October 16. 04:26:36
#4 |
kissferenc
- 2013. October 16. 07:48:42
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.