Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A globális kapitalizmus igazi arca
- Cinikus érdekszövetség irányítja a világ nagy részének táplálkozási rendszerét
Igen figyelemre méltó tanulmányt jelentetett meg Kenneth Rogoff ismert amerikai közgazdász, a Harvard Egyetem tanszékvezetõ professzora, az IMF volt vezetõ közgazdásza. Tehát olyan személyrõl van szó, aki a globális hatalomgazdaság legmagasabb csúcsait is megjárta, a kapitalizmus iránti elkötelezettsége aligha vonható kétségbe.
A Coronary Capitalism címû írásában azonban olyan átfogó és megrendítõ kritikáját adja a globális kapitalizmus rendszerének, ami azt látszik bizonyítani, hogy a mai rendszer által képviselt létszervezõdési móddal már a legodaadóbb hívei is szembefordulnak.
Rogoff ugyanis megdöbbentõ összefüggésekre irányítja rá a figyelmet. Arra tudniillik, hogy egy olyan cinikus érdekszövetség irányítja a világ nagy részének egész táplálkozási rendszerét, amely gigantikus profitját százmilliók tudatos megbetegítésére, sõt végsõ soron elpusztítására építi.
Arról van szó, hogy a nagy élelmiszerláncok urai – együtt-mûködve a globális médiával, az élelmiszer-vegyészeti konglomerátu-mokkal és az egészségügyi rendszerek „betegségipari” hatalmasságaival – felfoghatatlan mélységû reprodukciós katasztrófába hajszolják a nyugati világot, fõként az Egyesült Államokat. Természetesen a korrupt és kollaboráns politikai oligarchia cinikus asszisztenciája mellett.
A trükk valójában pofonegyszerû! A lehetõ legpusztítóbb, ám nagy tömegben, olcsón elõállítható zsírokat és szénhidrátokat olyan mesterséges adalékanyagokba „csomagolják”, amelyekkel szabályos függõséget idéznek elõ emberek százmillióiban. A mindent elsöprõ és mindent betöltõ reklámkampányok „szükséglettermelõ” rendszerei tudati (pontosabban tudat alatti) szõnyegbombázással lerombolnak minden józan megfontolást, így a tökéletesen védtelenné tett fogyasztó esélytelenné válik.
Különösen veszélyes mindez a fiatalkorúak számára! A nyugati világban ennek következtében az elõállított élelmiszerek legalább húsz százaléka már legyártása pillanatában is veszélyes hulladéknak minõsül, amit ráadásul végtelen cinizmussal el is árulnak róla, hisz az amerikai angol már régóta „junk food”, vagyis szemét kaja néven említi ezeket a tápláléknak látszó valamiket.
Ahogy Rogoff írja, az Egyesült Államok felnõtt lakosságának legalább az egyharmada kórosan elhízott, és ami leginkább vészjósló, hogy a gyerekek esetében az utóbbi harminc év során az elhízottak aránya megháromszorozódott. Mindez hihetetlen mértékben növeli a szív- és érrendszeri (koszorúér!) és daganatos betegségek arányát.
Többek között ezért is lehetséges az a képtelenség, hogy miközben az Egyesült Államok egy fõre jutó GDP-je tizenötször akkora, mint Kubáé, egy átlag kubai mégis három évvel él tovább, mint az átlag amerikai.
Mindez már ma is iszonyú egészségügyi kiadásokat gerjeszt, de az elõttünk álló évtizedek során igazi katasztrófa lehet ebbõl az egészbõl. Ám, mint arra Rogoff felhívja a figyelmet, miközben az érintett áldozatoknak ez iszonyú testi-lelki szenvedést, hatalmas anyagi kiadást jelent, az egészségügynek becézett globális betegségipar tekintélyes profitot realizál belõle.
A köz érdekeit megtestesíteni hivatott állam pedig néma marad. Cinkos némaságának fõ oka az, hogy nem mer szembeszállni az élelmiszer-óriások, a hatalmas reklámügynökségek és a betegségipari lobbi hármasával. Például azért nem, mert valójában ezek kitartottja lett a politikai elit.
Márpedig, írja Kenneth Rogoff, nincs más esély, hiszen csak az állam rendelkezik a legitim kényszer alkalmazásának lehetõségével, és itt bizony a kényszerítõ erõ, ha kell, az erõszak alkalmazása elkerülhetetlen lenne. Azért, mert a dollár százmilliárdokban mérhetõ, csillagászati profitok vonzereje mindent szétroncsoló erõvé vált, így csak a radikális újraszabályozás lehet az egyetlen lehetõség. Szabályozni azonban csak az tud, aki nagyobb és erõsebb, mint a szabályozandó objektum.
Rogoff ugyan szép új világunk legsötétebb oldalainak egyikére irányítja a figyelmet, de talán mégis reménykeltõ, ha egy ilyen kifogástalan pedigrével rendelkezõ személy fordul szembe az egykor általa is támogatott hatalmi struktúrák pusztító erejével.
Link
Link
Igen figyelemre méltó tanulmányt jelentetett meg Kenneth Rogoff ismert amerikai közgazdász, a Harvard Egyetem tanszékvezetõ professzora, az IMF volt vezetõ közgazdásza. Tehát olyan személyrõl van szó, aki a globális hatalomgazdaság legmagasabb csúcsait is megjárta, a kapitalizmus iránti elkötelezettsége aligha vonható kétségbe.
A Coronary Capitalism címû írásában azonban olyan átfogó és megrendítõ kritikáját adja a globális kapitalizmus rendszerének, ami azt látszik bizonyítani, hogy a mai rendszer által képviselt létszervezõdési móddal már a legodaadóbb hívei is szembefordulnak.
Rogoff ugyanis megdöbbentõ összefüggésekre irányítja rá a figyelmet. Arra tudniillik, hogy egy olyan cinikus érdekszövetség irányítja a világ nagy részének egész táplálkozási rendszerét, amely gigantikus profitját százmilliók tudatos megbetegítésére, sõt végsõ soron elpusztítására építi.
Arról van szó, hogy a nagy élelmiszerláncok urai – együtt-mûködve a globális médiával, az élelmiszer-vegyészeti konglomerátu-mokkal és az egészségügyi rendszerek „betegségipari” hatalmasságaival – felfoghatatlan mélységû reprodukciós katasztrófába hajszolják a nyugati világot, fõként az Egyesült Államokat. Természetesen a korrupt és kollaboráns politikai oligarchia cinikus asszisztenciája mellett.
A trükk valójában pofonegyszerû! A lehetõ legpusztítóbb, ám nagy tömegben, olcsón elõállítható zsírokat és szénhidrátokat olyan mesterséges adalékanyagokba „csomagolják”, amelyekkel szabályos függõséget idéznek elõ emberek százmillióiban. A mindent elsöprõ és mindent betöltõ reklámkampányok „szükséglettermelõ” rendszerei tudati (pontosabban tudat alatti) szõnyegbombázással lerombolnak minden józan megfontolást, így a tökéletesen védtelenné tett fogyasztó esélytelenné válik.
Különösen veszélyes mindez a fiatalkorúak számára! A nyugati világban ennek következtében az elõállított élelmiszerek legalább húsz százaléka már legyártása pillanatában is veszélyes hulladéknak minõsül, amit ráadásul végtelen cinizmussal el is árulnak róla, hisz az amerikai angol már régóta „junk food”, vagyis szemét kaja néven említi ezeket a tápláléknak látszó valamiket.
Ahogy Rogoff írja, az Egyesült Államok felnõtt lakosságának legalább az egyharmada kórosan elhízott, és ami leginkább vészjósló, hogy a gyerekek esetében az utóbbi harminc év során az elhízottak aránya megháromszorozódott. Mindez hihetetlen mértékben növeli a szív- és érrendszeri (koszorúér!) és daganatos betegségek arányát.
Többek között ezért is lehetséges az a képtelenség, hogy miközben az Egyesült Államok egy fõre jutó GDP-je tizenötször akkora, mint Kubáé, egy átlag kubai mégis három évvel él tovább, mint az átlag amerikai.
Mindez már ma is iszonyú egészségügyi kiadásokat gerjeszt, de az elõttünk álló évtizedek során igazi katasztrófa lehet ebbõl az egészbõl. Ám, mint arra Rogoff felhívja a figyelmet, miközben az érintett áldozatoknak ez iszonyú testi-lelki szenvedést, hatalmas anyagi kiadást jelent, az egészségügynek becézett globális betegségipar tekintélyes profitot realizál belõle.
A köz érdekeit megtestesíteni hivatott állam pedig néma marad. Cinkos némaságának fõ oka az, hogy nem mer szembeszállni az élelmiszer-óriások, a hatalmas reklámügynökségek és a betegségipari lobbi hármasával. Például azért nem, mert valójában ezek kitartottja lett a politikai elit.
Márpedig, írja Kenneth Rogoff, nincs más esély, hiszen csak az állam rendelkezik a legitim kényszer alkalmazásának lehetõségével, és itt bizony a kényszerítõ erõ, ha kell, az erõszak alkalmazása elkerülhetetlen lenne. Azért, mert a dollár százmilliárdokban mérhetõ, csillagászati profitok vonzereje mindent szétroncsoló erõvé vált, így csak a radikális újraszabályozás lehet az egyetlen lehetõség. Szabályozni azonban csak az tud, aki nagyobb és erõsebb, mint a szabályozandó objektum.
Rogoff ugyan szép új világunk legsötétebb oldalainak egyikére irányítja a figyelmet, de talán mégis reménykeltõ, ha egy ilyen kifogástalan pedigrével rendelkezõ személy fordul szembe az egykor általa is támogatott hatalmi struktúrák pusztító erejével.
Link
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Vizilo
- 2012. June 15. 20:56:54
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.