Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Svédország: egy jóléti állam két arca
Hétfõn ötnapos nemzetközi roma konferencia kezdõdött a svéd fõvárosban, ahol egyebek között szóba kerül a helyi hatóságok cigányellenessége. Miközben az itteni társadalomban is erõs a rasszizmus, az ország véleményformálói kioktatják a világot toleranciából. A Magyar Nemzet belenézett a svéd hétköznapokba.
Pénteken, egy kora esti géppel érkezem egy operatõr kollégával Svédország legnagyobb repülõterére, a Stockholm belvárosától 42 kilométerre lévõ Arlandára. Telefonomban ott a visszaigazoló üzenet arról, hogy az egyik jó nevû társaságnál, a Sixtnél érvényes foglalásom van egy alapkategóriájú bérautóra. Az autókölcsönzés egyszerû mûvelet: megmutatom a foglalási számot, a jogosítványomat, odaadom a bankkártyát, amelyen zárolják a kölcsönzés díját és a kauciót, aláírok, s vihetem is a kulcsot. Sokat utazom, gyakran bérelek autót (pár hete Argentínában, elõtte az Amerikai Egyesült Államokban), eddig nem volt okom panaszra: gördülékeny az ügyintézés, az elõre megállapodott összeget vonták le a számlámról, s utólag sem próbáltak behajtani rajtam pluszpénzt mondvacsinált sérülések okán.
Hirdetés
A cég irodájában nincs másik ügyfél, a pultban mosolygós, huszonéves lány fogad. Szõke, kék szemû, akár a svéd országimázsfilmben is szerepelhetne. Amikor odaadom a jogosítványomat és a bankkártyámat, gépel valamit a számítógépén, majd elnézést kér, és jó tíz percre eltûnik a szomszéd helyiségben.
Értetlenkednek a svédek
Nem értik a svéd köztelevíziónál, miért voltak tapintatlanok, hogy október 23-án vetítették le a hazánkat lejárató riportfilmet. A Hír TV-nek a magyar kormányt bíráló filozófus, Heller Ágnes már azt állította, soha nem mondta azt, hogy a romák, zsidók, homoszexuálisok elleni indulatok felerõsödtek volna Magyarországon.
Amikor visszajön, már nem mosolyog, hanem szúrós szemmel ránk néz, és megkérdezi, meg tudjuk-e mutatni neki a hazafelé szóló repülõjegyet. Megmutatom, utána azt kéri, mutassak érvényes szállodafoglalást. Csütörtökön utazik haza, de csak péntek éjjelre van foglalása, mondja, és megkérdezi, hol fogok aludni a többi éjszakán. Újságírók vagyunk, mondom neki mosolyogva, csak egy nappal elõre tudjuk a programunkat. Mutasson sajtóigazolványt, mondja, erre mindketten elõvesszük a plasztiklapot, sõt céglogós névjegykártyát is adunk. Elkéri a kollégám összes iratát is, gyanakodva forgatja õket. Még háromszáz kilométernyi vezetnivalónk van lefekvés elõtt, ezért sietnék, de türelmesen elmagyarázom a hölgynek: sokat utazom, gyakran bérelek autót.
Megmutatom az egyik légi szövetség nevemre szóló exkluzív törzskártyáját, melyet csak olyan utasok kapnak, akik évente legalább százezer mérföldet repülnek. Az operatõr kolléga kicsomagolja a profi kamerát, és elmagyarázzuk a lánynak, hogy körülbelül kétszer annyiba kerül, mint az autó, amit bérelni szándékozunk.
Megint eltûnik a papírokkal a szomszéd helyiségben, újabb hosszú percekig várunk. Amikor visszajön, hidegen villan a tekintete, és megkérdezni, milyen témában, hol és mit szándékszunk forgatni. Elszakad nálam a cérna, és udvariasan, de határozottan megkérdezem: mégis mi köze hozzá? Svédországban sajtószabadság van, ha jól sejtem, mondom neki, és megköszönném, ha elmondaná, miért van szüksége erre az információra egy autóbérléshez.
Nem válaszol, UV-fény alá tartja az igazolványaimat, percekig bõszen gépel a számítógépén, mi meg egyre idegesebben ácsorgunk a pult elõtt. A kolléga azt javasolja, menjünk másik céghez, amikor a lány újra eltûnik az ajtó mögött, és hosszú telefonálásba kezd. Lassan fél órája várunk, egyre kínosabb a történet, amikor széles mosollyal az arcán visszatér, és azt mondja, vihetjük az autót.
További részletek a Magyar Nemzet keddi számában.
(Lukács Csaba)
Link
Pénteken, egy kora esti géppel érkezem egy operatõr kollégával Svédország legnagyobb repülõterére, a Stockholm belvárosától 42 kilométerre lévõ Arlandára. Telefonomban ott a visszaigazoló üzenet arról, hogy az egyik jó nevû társaságnál, a Sixtnél érvényes foglalásom van egy alapkategóriájú bérautóra. Az autókölcsönzés egyszerû mûvelet: megmutatom a foglalási számot, a jogosítványomat, odaadom a bankkártyát, amelyen zárolják a kölcsönzés díját és a kauciót, aláírok, s vihetem is a kulcsot. Sokat utazom, gyakran bérelek autót (pár hete Argentínában, elõtte az Amerikai Egyesült Államokban), eddig nem volt okom panaszra: gördülékeny az ügyintézés, az elõre megállapodott összeget vonták le a számlámról, s utólag sem próbáltak behajtani rajtam pluszpénzt mondvacsinált sérülések okán.
Hirdetés
A cég irodájában nincs másik ügyfél, a pultban mosolygós, huszonéves lány fogad. Szõke, kék szemû, akár a svéd országimázsfilmben is szerepelhetne. Amikor odaadom a jogosítványomat és a bankkártyámat, gépel valamit a számítógépén, majd elnézést kér, és jó tíz percre eltûnik a szomszéd helyiségben.
Értetlenkednek a svédek
Nem értik a svéd köztelevíziónál, miért voltak tapintatlanok, hogy október 23-án vetítették le a hazánkat lejárató riportfilmet. A Hír TV-nek a magyar kormányt bíráló filozófus, Heller Ágnes már azt állította, soha nem mondta azt, hogy a romák, zsidók, homoszexuálisok elleni indulatok felerõsödtek volna Magyarországon.
Amikor visszajön, már nem mosolyog, hanem szúrós szemmel ránk néz, és megkérdezi, meg tudjuk-e mutatni neki a hazafelé szóló repülõjegyet. Megmutatom, utána azt kéri, mutassak érvényes szállodafoglalást. Csütörtökön utazik haza, de csak péntek éjjelre van foglalása, mondja, és megkérdezi, hol fogok aludni a többi éjszakán. Újságírók vagyunk, mondom neki mosolyogva, csak egy nappal elõre tudjuk a programunkat. Mutasson sajtóigazolványt, mondja, erre mindketten elõvesszük a plasztiklapot, sõt céglogós névjegykártyát is adunk. Elkéri a kollégám összes iratát is, gyanakodva forgatja õket. Még háromszáz kilométernyi vezetnivalónk van lefekvés elõtt, ezért sietnék, de türelmesen elmagyarázom a hölgynek: sokat utazom, gyakran bérelek autót.
Megmutatom az egyik légi szövetség nevemre szóló exkluzív törzskártyáját, melyet csak olyan utasok kapnak, akik évente legalább százezer mérföldet repülnek. Az operatõr kolléga kicsomagolja a profi kamerát, és elmagyarázzuk a lánynak, hogy körülbelül kétszer annyiba kerül, mint az autó, amit bérelni szándékozunk.
Megint eltûnik a papírokkal a szomszéd helyiségben, újabb hosszú percekig várunk. Amikor visszajön, hidegen villan a tekintete, és megkérdezni, milyen témában, hol és mit szándékszunk forgatni. Elszakad nálam a cérna, és udvariasan, de határozottan megkérdezem: mégis mi köze hozzá? Svédországban sajtószabadság van, ha jól sejtem, mondom neki, és megköszönném, ha elmondaná, miért van szüksége erre az információra egy autóbérléshez.
Nem válaszol, UV-fény alá tartja az igazolványaimat, percekig bõszen gépel a számítógépén, mi meg egyre idegesebben ácsorgunk a pult elõtt. A kolléga azt javasolja, menjünk másik céghez, amikor a lány újra eltûnik az ajtó mögött, és hosszú telefonálásba kezd. Lassan fél órája várunk, egyre kínosabb a történet, amikor széles mosollyal az arcán visszatér, és azt mondja, vihetjük az autót.
További részletek a Magyar Nemzet keddi számában.
(Lukács Csaba)
Link
Hozzaszolasok
#1 |
nyilasfergeteg
- 2013. November 05. 12:48:38
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.