Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Debreczeni József új könyve: A fideszes rablógazdaság
Orbán és Simicska
November 15-én jelenik meg Debreczeni József új könyve: A fideszes rablógazdaság. A szerzõ nem elõször foglalkozik a politika fekete pénzeivel, errõl szólt már A politika fertõje címû kötete is. Ezúttal a 2010 utáni idõszakra koncentrál, ám az elõzményeket is fölidézve, fejlõdésében mutatja be a rablógazdaságként mûködõ fideszes „szervezett felvilágot”. Mottóul Szent Ágoston másfél évezrede leírt igazsága szolgál: „Igazságosság hiányában mi egyebek a királyságok, mint nagy rablóbandák?” Az itt közölt részlet a könyv egyik – tömörített – fejezete.
Az elsõ kormányzati ciklus idején az Orbán–Simicska-féle politikai-gazdasági holding nagyságrendekkel növelte részesedését az ország hatalmi és anyagi erõforrásaiból. Olyannyira, hogy törekvései mindkét téren túl mohónak tûntek, így négy év múlva el is vesztette a kormányzati pozíciót, és újra ellenzékbõl volt kénytelen folytatni tevékenységét. Amely viszont mind politikai, mind anyagi téren megtartotta a hatalom birtokában elért nagyságrendet. Noha az Orbán vezette politikai üzletágban négy évvel késõbb se sikerült megismételni a sikert, a párt megõrizte hegemón pozícióját a jobboldalon, továbbra is egyedüli hatalmi aspiránsként szerepelt, és csak idõ kérdése volt, mikor szerzi meg újra az államhatalom fegyvertárát. Ehhez óriási anyagi erõforrásokra volt szükség, amelyeket a Simicska vezette (fekete-)gazdasági üzletág nemcsak biztosítani tudott, de újratermelni és növelni is. A 2010-es év így meghozta az újabb – a korábbinál sokkal nagyobb – sikert, amelyért nyolc éven át vállvetve dolgoztak.
Ám kapcsolatukban 2010 után új korszak vette kezdetét: a gazdasági üzletág vezetõje kormányszinten is jelentõs területeket vont az irányítása alá. Immár két minisztérium is a Simicska-klán uralma alatt mûködik: a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Vidékfejlesztési Minisztérium. Továbbá csatolt részeik: a pénzelosztásokban kulcsszerepet játszó állami hivatalok, bankok, gazdasági társaságok. Orbán és Simicska viszonyáról ezt írta a Magyar Narancs újságírója, Rényi Pál Dániel: „Nehéz megítélni, hogy a miniszterelnöknek kapacitása nincs rá, esetleg csak ráhagyja a háttéremberekre, vagy nem is fér hozzá bizonyos források elosztásához. De számos olyan terület akad, amit láthatóan átengedett az érdekszférának. Nemcsak a földbérletek, az uniós pénzek és a közbeszerzések ügyei tartoznak ide; a gazdasági holdudvarnak nagy befolyása van például a közmédiumok számára elkülönített évi több tízmilliárd forint és a frekvenciák elosztása felett is.”
Szintén Rényi idézi a fentieket tovább árnyaló, fideszes körbõl származó jellemzést: „A kormány fontos pozícióinak leosztása alapvetõen két emberen áll: Orbán Viktoron és Simicska Lajoson. Szándékaik, érdekeik azonban egyre kevésbé találkoznak. Beosztásából adódóan a személyzeti politika egyedül a miniszterelnök kompetenciája, és a kormányfõ – mivel mozgástere megõrzése végett fontos szempont, hogy ne engedjen át minden pozíciót a gazdasági érdekcsoportnak – a lapokat nemcsak a kinevezésre ácsingózó káderek elõl titkolja az utolsó pillanatig, de azok elõl is, akikkel szemben maga is szabadságharcra van kárhoztatva. Ebben a küzdelemben a személyzeti politika Orbán legfõbb ütõkártyája.”
A kormányfõ Matolcsyhoz is azért ragaszkodott oly sokáig, mert Matolcsy nem volt bekötve Simicskáékhoz, akik se rá, se a minisztériumára nem tudtak nyomást gyakorolni. Amikor tehát Orbán kijelentette, hogy Matolcsytól nem hajlandó megválni, ahogyan a jobb kezét se vágatná le, akkor nem a publikumnak, hanem Simicskának üzent komolyan. Azon az áron is, hogy nevetségessé válik – aminél nagyobb veszély nem fenyegethet egy autokratát.
Az Orbán–Simicska-viszony megítélése szempontjából nagy jelentõségû a Fellegi–Némethné-csere. Felleginek Viktor is, Lajos is a tanítványa volt a szakkollégiumban. Az elõbbinek a kilencvenes évek elején a politikai tanácsadója lett, az utóbbinak késõbb (legalább közvetve) az üzlettársa. Miután az Infocenter tulajdonosaként (Heti Válasz, Lánchíd Rádió, Class FM) a politika és a gazdaság metszéspontjában lévõ médiabirodalom fontos helytartója lett, végképp beágyazódott mindkét oldalba.
„Egy barátjának már 2009 nyarán beszélt a lehetõségrõl, láthatóan izgalomba hozta a kormányzati munka. Mondta, hogy van benne jó értelemben vett küldetéstudat, hogy akar tenni az országért” – idézi Pethõ András. Az új miniszter tehát azzal a hittel vágott bele a munkába, hogy össze tudja hangolni egyrészt a Fidesz politikai és anyagi érdekeinek, másrészt a Fidesz és az ország érdekeinek szolgálatát. Személyes kapcsolatban állt Orbánnal, de rendszeresen egyeztetett Nyergessel, olykor Simicskával is. „Fellegi környezetében ugyanakkor észlelték, hogy a minisztert nyomasztja a gazdasági háttéremberekkel való kapcsolat... »elkezdte õt fojtogatni ez a rendszer«. Egy Fellegihez közel álló forrás szerint »nem értették meg a Lajosék, hogy az nem fog mûködni, hogy odarendelik, és azt mondják neki, hogy akkor most ez így vagy úgy lesz«.”
Bazánth Ivola felvételei
Egy kép 1999-bõl
Szerintem Fellegi nem értette meg: fel is õrölte õt a gazdasági érdekkörök nyomása. Naivitás volt azt hinnie, hogy egyszerre lehet szolgálni a Fidesz meg az ország érdekét. Hogy lehet valaki hazafi is, meg a hazát fosztogató szervezett felvilág tagja is... Mintha róla írta volna József Attila: „...ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret.”
Fellegi kezének elengedése és a Simicskáék bábjának tûnõ Némethné kinevezése a minisztérium élére Orbán veresége is volt. Ekkortájt arról szóltak a hírek, hogy már az Orbán belsõ politikai köréhez tartozó embereket is elérték a Simicska-féle polip csápjai: „Orbán az elmúlt másfél év alatt számos kormányzati ember »exkluzív bizalmát« volt kénytelen feladni: a közvetlen környezetébõl is mind többen ágyazódtak be a gazdasági érdekszférába. Ma már nemcsak az érdekcsoport számára fontos egyéni képviselõi indítványok benyújtásában jeleskedõ Rogán Antal–Lázár János-kettõs kötõdik szorosan Simicska köreihez... egyre több államtitkár áll »személyes összeköttetésben« velük, s még a miniszterelnök szóvivõje, Szijjártó Péter is folytat »meglehetõsen kriptaszagú« megbeszéléseket Simicska Radóc utcai irodájában.”
Rényi szerint: „Orbán Viktor és a Fidesz gazdasági holdudvaraként ismert pénzügyi hátország viszonya az elmúlt másfél év alatt kiegyensúlyozott volt, de ez most megbillenni látszik.” Fél évvel késõbb, a földpályázatok és a Közgépes osztalékok botrányai idején még messzebb megy a következtetések levonásában: „Az oligarcházás azért lett országos politikai téma, mert ez az egyetlen problémakör, ami a jelek szerint túlnõtt a kormány vezetõjén, aki... maga se tudja befolyásolni az eseményeket... Hiába van terítéken a kérdés hónapok óta, a Közgép rendületlenül söpri be a sokmilliárdos megrendeléseket. A kormányfõ a parlamentben annyira kínosan mellébeszélt, amikor errõl kérdezték, hogy még fideszes képviselõk is lesütötték a szemüket... Orbán pedig kénytelen elviselni ennek a politikai következményeit, mert nem tehet mást... Mert ha egyszer elfajulna a helyzet... jelentõsége lehet akár annak is, hogy a Magyar Nemzet és a Hír TV nem Orbán Viktor, hanem Simicska Lajos érdekeltségébe tartozik.
A politikai aktorok mindig behelyettesíthetõek lesznek, a gazdasági hátország nem... Az látszik körvonalazódni, hogy... inkább Viktor a befõtt, és Lajos a nagymama...
Nem tudni, Orbán látja-e a végzetes politikai következményeit a... folyamatoknak. Lassan ráég a korrupció vádja, és... egyszerûen nem tud tenni ellene semmit. Nem hinném, hogy a politika legfelsõ szintjén bekötött üzletembereket különösebben foglalkoztatná az ország sorsa – különben nem lenne ilyen látványos a tarolás, és nem kerülnének felszínre a helyi szinten csalódott, kifizetetlen alvállalkozók ügyei... Ellenzékben nem sajnálták a pénzt a médiabirodalom és a párt intézményrendszerének... felbikázására. Viszont míg ellenzékben a gazdasági és politikai elit közös céljaként jelent meg a politikai hatalom megszerzése, addig a kormányrúd mellett a szereplõket eltérõ érdekek vezethetik. A hátország számára kielégítõ forgatókönyvnek tûnhet, ha rövid távban gondolkodik, és a választásokig hátralévõ idõ alatt szerez forrásokat, amivel a következõ ciklusok alatt is tud gazdálkodni...
Orbán jelenleg – míg politikai vereséget nem szenved – biztos nem helyettesíthetõ, a politikai struktúra ugyanis az õ hierarchizált kapcsolatain (és persze renoméján) nyugszik... Ugyanakkor a politika és a gazdasági elit kapcsolatának logikájából következik, hogy a párt hátországa még akkor is stabil lesz, mikorra Orbán politikusként végképp leamortizálódik.”
Való igaz: jelenleg egy választási vereség nyomán se várható olyan politikai vagy gazdasági fordulat, ami veszélyeztetné Simicskáék gigantikus anyagi erõforrásait – mi több: azok birtokában hosszabb távon is determinálhatók lesznek a politikai folyamatok. Kérdéses viszont, hogy Orbán – vereség esetén – valóban leváltható-e a politikai üzletág élérõl. Nem tudjuk, mennyire van maga is beágyazódva a gazdasági üzletágba: mennyire az övéi is azok az instrumentumok (például a médiabirodalom), amelyek szerepe egy válságban perdöntõ lehet. Számos jele van, hogy õ nemcsak a vezére, de a tulajdonosa is a Fidesznek – minimum a társtulajdonosa.
Az azóta bekövetkezett fejlemények ráadásul azt jelzik, hogy sikerült visszaszorítania Simicskáék térnyerését. Elõször is rendet vágott a politikai fertályon. Lázárt maga mellé rendelte a kancelláriára, Rogánt a frakció élére: mindkét poszt kizárja a gazdasági körökkel való komolyabb flörtölést, szem elõtt vannak, folyvást igazolniuk kell lojalitásukat. Az NFÜ hatáskörét Orbán megnyirbálta, a kancelláriához rendelte az uniós pénzeket, le is mondott az ügynökség elnöke, a Simicska emberének számító Petykó Zoltán. De mentek mások is...
Ám Rényi tévedése nem itt van. Hanem ott, hogy az újraválasztás politikai érdekét szem elõtt tartó Orbán alapvetõen szemben állna az anyagi javakat hajszoló Simicskával. Hogy az elõbbire az utóbbi féktelensége okán „ég rá a korrupció vádja”. Orbán kielégítené a gazdák igényét, ha Simicska nem lopná el a földeket? Ugyan! Hisz Felcsút, az õ szûkebb pátriája lett a földszerzés országos bajnoka, azon belül is a hozzá ezer szállal kötõdõ stróman-szerû polgármester! A trafikokból is jócskán részesültek az illetõ „ismerõsei”, sõt az újdonsült võé is. Aki maga is a milliárdos közbeszerzéseket elnyerõ, az alvállalkozóinak nem fizetõ gazdasági brigantik sorát szaporítja.
Felcsúton közpénzbõl épül egy magánbirodalom!
Orbán nemcsak küzd a „rablókkal”: maga is belül van a körön.
Hogy mennyire, az a következõ fejezetbõl kiderül.
Link
November 15-én jelenik meg Debreczeni József új könyve: A fideszes rablógazdaság. A szerzõ nem elõször foglalkozik a politika fekete pénzeivel, errõl szólt már A politika fertõje címû kötete is. Ezúttal a 2010 utáni idõszakra koncentrál, ám az elõzményeket is fölidézve, fejlõdésében mutatja be a rablógazdaságként mûködõ fideszes „szervezett felvilágot”. Mottóul Szent Ágoston másfél évezrede leírt igazsága szolgál: „Igazságosság hiányában mi egyebek a királyságok, mint nagy rablóbandák?” Az itt közölt részlet a könyv egyik – tömörített – fejezete.
Az elsõ kormányzati ciklus idején az Orbán–Simicska-féle politikai-gazdasági holding nagyságrendekkel növelte részesedését az ország hatalmi és anyagi erõforrásaiból. Olyannyira, hogy törekvései mindkét téren túl mohónak tûntek, így négy év múlva el is vesztette a kormányzati pozíciót, és újra ellenzékbõl volt kénytelen folytatni tevékenységét. Amely viszont mind politikai, mind anyagi téren megtartotta a hatalom birtokában elért nagyságrendet. Noha az Orbán vezette politikai üzletágban négy évvel késõbb se sikerült megismételni a sikert, a párt megõrizte hegemón pozícióját a jobboldalon, továbbra is egyedüli hatalmi aspiránsként szerepelt, és csak idõ kérdése volt, mikor szerzi meg újra az államhatalom fegyvertárát. Ehhez óriási anyagi erõforrásokra volt szükség, amelyeket a Simicska vezette (fekete-)gazdasági üzletág nemcsak biztosítani tudott, de újratermelni és növelni is. A 2010-es év így meghozta az újabb – a korábbinál sokkal nagyobb – sikert, amelyért nyolc éven át vállvetve dolgoztak.
Ám kapcsolatukban 2010 után új korszak vette kezdetét: a gazdasági üzletág vezetõje kormányszinten is jelentõs területeket vont az irányítása alá. Immár két minisztérium is a Simicska-klán uralma alatt mûködik: a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Vidékfejlesztési Minisztérium. Továbbá csatolt részeik: a pénzelosztásokban kulcsszerepet játszó állami hivatalok, bankok, gazdasági társaságok. Orbán és Simicska viszonyáról ezt írta a Magyar Narancs újságírója, Rényi Pál Dániel: „Nehéz megítélni, hogy a miniszterelnöknek kapacitása nincs rá, esetleg csak ráhagyja a háttéremberekre, vagy nem is fér hozzá bizonyos források elosztásához. De számos olyan terület akad, amit láthatóan átengedett az érdekszférának. Nemcsak a földbérletek, az uniós pénzek és a közbeszerzések ügyei tartoznak ide; a gazdasági holdudvarnak nagy befolyása van például a közmédiumok számára elkülönített évi több tízmilliárd forint és a frekvenciák elosztása felett is.”
Szintén Rényi idézi a fentieket tovább árnyaló, fideszes körbõl származó jellemzést: „A kormány fontos pozícióinak leosztása alapvetõen két emberen áll: Orbán Viktoron és Simicska Lajoson. Szándékaik, érdekeik azonban egyre kevésbé találkoznak. Beosztásából adódóan a személyzeti politika egyedül a miniszterelnök kompetenciája, és a kormányfõ – mivel mozgástere megõrzése végett fontos szempont, hogy ne engedjen át minden pozíciót a gazdasági érdekcsoportnak – a lapokat nemcsak a kinevezésre ácsingózó káderek elõl titkolja az utolsó pillanatig, de azok elõl is, akikkel szemben maga is szabadságharcra van kárhoztatva. Ebben a küzdelemben a személyzeti politika Orbán legfõbb ütõkártyája.”
A kormányfõ Matolcsyhoz is azért ragaszkodott oly sokáig, mert Matolcsy nem volt bekötve Simicskáékhoz, akik se rá, se a minisztériumára nem tudtak nyomást gyakorolni. Amikor tehát Orbán kijelentette, hogy Matolcsytól nem hajlandó megválni, ahogyan a jobb kezét se vágatná le, akkor nem a publikumnak, hanem Simicskának üzent komolyan. Azon az áron is, hogy nevetségessé válik – aminél nagyobb veszély nem fenyegethet egy autokratát.
Az Orbán–Simicska-viszony megítélése szempontjából nagy jelentõségû a Fellegi–Némethné-csere. Felleginek Viktor is, Lajos is a tanítványa volt a szakkollégiumban. Az elõbbinek a kilencvenes évek elején a politikai tanácsadója lett, az utóbbinak késõbb (legalább közvetve) az üzlettársa. Miután az Infocenter tulajdonosaként (Heti Válasz, Lánchíd Rádió, Class FM) a politika és a gazdaság metszéspontjában lévõ médiabirodalom fontos helytartója lett, végképp beágyazódott mindkét oldalba.
„Egy barátjának már 2009 nyarán beszélt a lehetõségrõl, láthatóan izgalomba hozta a kormányzati munka. Mondta, hogy van benne jó értelemben vett küldetéstudat, hogy akar tenni az országért” – idézi Pethõ András. Az új miniszter tehát azzal a hittel vágott bele a munkába, hogy össze tudja hangolni egyrészt a Fidesz politikai és anyagi érdekeinek, másrészt a Fidesz és az ország érdekeinek szolgálatát. Személyes kapcsolatban állt Orbánnal, de rendszeresen egyeztetett Nyergessel, olykor Simicskával is. „Fellegi környezetében ugyanakkor észlelték, hogy a minisztert nyomasztja a gazdasági háttéremberekkel való kapcsolat... »elkezdte õt fojtogatni ez a rendszer«. Egy Fellegihez közel álló forrás szerint »nem értették meg a Lajosék, hogy az nem fog mûködni, hogy odarendelik, és azt mondják neki, hogy akkor most ez így vagy úgy lesz«.”
Bazánth Ivola felvételei
Egy kép 1999-bõl
Szerintem Fellegi nem értette meg: fel is õrölte õt a gazdasági érdekkörök nyomása. Naivitás volt azt hinnie, hogy egyszerre lehet szolgálni a Fidesz meg az ország érdekét. Hogy lehet valaki hazafi is, meg a hazát fosztogató szervezett felvilág tagja is... Mintha róla írta volna József Attila: „...ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret.”
Fellegi kezének elengedése és a Simicskáék bábjának tûnõ Némethné kinevezése a minisztérium élére Orbán veresége is volt. Ekkortájt arról szóltak a hírek, hogy már az Orbán belsõ politikai köréhez tartozó embereket is elérték a Simicska-féle polip csápjai: „Orbán az elmúlt másfél év alatt számos kormányzati ember »exkluzív bizalmát« volt kénytelen feladni: a közvetlen környezetébõl is mind többen ágyazódtak be a gazdasági érdekszférába. Ma már nemcsak az érdekcsoport számára fontos egyéni képviselõi indítványok benyújtásában jeleskedõ Rogán Antal–Lázár János-kettõs kötõdik szorosan Simicska köreihez... egyre több államtitkár áll »személyes összeköttetésben« velük, s még a miniszterelnök szóvivõje, Szijjártó Péter is folytat »meglehetõsen kriptaszagú« megbeszéléseket Simicska Radóc utcai irodájában.”
Rényi szerint: „Orbán Viktor és a Fidesz gazdasági holdudvaraként ismert pénzügyi hátország viszonya az elmúlt másfél év alatt kiegyensúlyozott volt, de ez most megbillenni látszik.” Fél évvel késõbb, a földpályázatok és a Közgépes osztalékok botrányai idején még messzebb megy a következtetések levonásában: „Az oligarcházás azért lett országos politikai téma, mert ez az egyetlen problémakör, ami a jelek szerint túlnõtt a kormány vezetõjén, aki... maga se tudja befolyásolni az eseményeket... Hiába van terítéken a kérdés hónapok óta, a Közgép rendületlenül söpri be a sokmilliárdos megrendeléseket. A kormányfõ a parlamentben annyira kínosan mellébeszélt, amikor errõl kérdezték, hogy még fideszes képviselõk is lesütötték a szemüket... Orbán pedig kénytelen elviselni ennek a politikai következményeit, mert nem tehet mást... Mert ha egyszer elfajulna a helyzet... jelentõsége lehet akár annak is, hogy a Magyar Nemzet és a Hír TV nem Orbán Viktor, hanem Simicska Lajos érdekeltségébe tartozik.
A politikai aktorok mindig behelyettesíthetõek lesznek, a gazdasági hátország nem... Az látszik körvonalazódni, hogy... inkább Viktor a befõtt, és Lajos a nagymama...
Nem tudni, Orbán látja-e a végzetes politikai következményeit a... folyamatoknak. Lassan ráég a korrupció vádja, és... egyszerûen nem tud tenni ellene semmit. Nem hinném, hogy a politika legfelsõ szintjén bekötött üzletembereket különösebben foglalkoztatná az ország sorsa – különben nem lenne ilyen látványos a tarolás, és nem kerülnének felszínre a helyi szinten csalódott, kifizetetlen alvállalkozók ügyei... Ellenzékben nem sajnálták a pénzt a médiabirodalom és a párt intézményrendszerének... felbikázására. Viszont míg ellenzékben a gazdasági és politikai elit közös céljaként jelent meg a politikai hatalom megszerzése, addig a kormányrúd mellett a szereplõket eltérõ érdekek vezethetik. A hátország számára kielégítõ forgatókönyvnek tûnhet, ha rövid távban gondolkodik, és a választásokig hátralévõ idõ alatt szerez forrásokat, amivel a következõ ciklusok alatt is tud gazdálkodni...
Orbán jelenleg – míg politikai vereséget nem szenved – biztos nem helyettesíthetõ, a politikai struktúra ugyanis az õ hierarchizált kapcsolatain (és persze renoméján) nyugszik... Ugyanakkor a politika és a gazdasági elit kapcsolatának logikájából következik, hogy a párt hátországa még akkor is stabil lesz, mikorra Orbán politikusként végképp leamortizálódik.”
Való igaz: jelenleg egy választási vereség nyomán se várható olyan politikai vagy gazdasági fordulat, ami veszélyeztetné Simicskáék gigantikus anyagi erõforrásait – mi több: azok birtokában hosszabb távon is determinálhatók lesznek a politikai folyamatok. Kérdéses viszont, hogy Orbán – vereség esetén – valóban leváltható-e a politikai üzletág élérõl. Nem tudjuk, mennyire van maga is beágyazódva a gazdasági üzletágba: mennyire az övéi is azok az instrumentumok (például a médiabirodalom), amelyek szerepe egy válságban perdöntõ lehet. Számos jele van, hogy õ nemcsak a vezére, de a tulajdonosa is a Fidesznek – minimum a társtulajdonosa.
Az azóta bekövetkezett fejlemények ráadásul azt jelzik, hogy sikerült visszaszorítania Simicskáék térnyerését. Elõször is rendet vágott a politikai fertályon. Lázárt maga mellé rendelte a kancelláriára, Rogánt a frakció élére: mindkét poszt kizárja a gazdasági körökkel való komolyabb flörtölést, szem elõtt vannak, folyvást igazolniuk kell lojalitásukat. Az NFÜ hatáskörét Orbán megnyirbálta, a kancelláriához rendelte az uniós pénzeket, le is mondott az ügynökség elnöke, a Simicska emberének számító Petykó Zoltán. De mentek mások is...
Ám Rényi tévedése nem itt van. Hanem ott, hogy az újraválasztás politikai érdekét szem elõtt tartó Orbán alapvetõen szemben állna az anyagi javakat hajszoló Simicskával. Hogy az elõbbire az utóbbi féktelensége okán „ég rá a korrupció vádja”. Orbán kielégítené a gazdák igényét, ha Simicska nem lopná el a földeket? Ugyan! Hisz Felcsút, az õ szûkebb pátriája lett a földszerzés országos bajnoka, azon belül is a hozzá ezer szállal kötõdõ stróman-szerû polgármester! A trafikokból is jócskán részesültek az illetõ „ismerõsei”, sõt az újdonsült võé is. Aki maga is a milliárdos közbeszerzéseket elnyerõ, az alvállalkozóinak nem fizetõ gazdasági brigantik sorát szaporítja.
Felcsúton közpénzbõl épül egy magánbirodalom!
Orbán nemcsak küzd a „rablókkal”: maga is belül van a körön.
Hogy mennyire, az a következõ fejezetbõl kiderül.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
monguzking
- 2013. November 18. 20:26:27
#2 |
Kore
- 2013. November 18. 21:51:27
#3 |
nyilas
- 2013. November 19. 14:41:22
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.