Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Új régészeti leletek felülírják a történelmet és alátámasztják a védikus írásokat? A mai civilizáció egy régebbi ismétlõdése?
Összeesküvéselmélet! Pfuj! Az Oroszország Hangja és más források arról számoltak be, hogy 300 millió éves alumínium gép darabját találták meg Vlagyivosztokban. Szakértõk azt mondják, a talált fogas léc gyártási folyamat és nem természeti erõk mûve. A történelem ciklikusan váltakozik. A felhõkarcolókkal tûzdelt megalopoliszok nem új keletûek. Sok millió évvel ezelõtt is volt (vagy lehetett) nem egy ilyen világ, mint a mai.
Zamanskaya szerint, egy Vlagyivosztoki illetõségû férfi egy hideg téli estén bukkant a fogasléc formájú fémre, ami egy széndarabból állt ki, amivel éppen az otthonát akarta fûteni.
A felfedezése megbabonázta, és mint felelõs polgár úgy döntött, hogy segítséget kér a Primorye régióban élõ tudósoktól. Miután vezetõ szakértõk megvizsgálták a fémtárgyat, a férfi megdöbbent, mikor megtudta felfedezésének feltételezett korát. A fémdarab feltehetõen 300 millió éves, amire még a kutatók is csak azt tudták mondani, hogy valószínûleg nem természeti erõk hozták létre, hanem azt valaki legyártotta. Az, hogy kik használhattak alumínium fogaskereket még az idõk hajnalán, továbbra is megválaszolatlan kérdés.
A lelet nagyon hasonlít egy fogazott fémlécre, melyet mesterségesen hoztak létre. Olyan, mint a mikroszkópoknál használt fogasléc, illetve különbözõ mûszaki és elektronikai eszközökben használatos alkatrész, mondja az író Natalia Ostrowski a KP UA Daily munkatársa.
Napjainkban viszonylag gyakori, hogy furcsa tárgyak kerülnek elõ ásványi anyagokból. Az elsõ ilyesfajta felfedezés még 1851-bõl való, mikor Massachusetts-i bányászok találtak egy cink-ezüst, díszített vázát egy kibányászott kõdarabban, melynek korát egészen a kambriumi idõkre datálták, ami körülbelül 500 millió évet jelent.
Hatvanegy évvel késõbb amerikai tudósok Oklahomában egy vasedényt találtak, ami egy széndarabba volt ágyazódva, és ami 312 millió évesnek bizonyult. Aztán 1974-ben egy romániai homokkõ bányában egy alumínium szerkezet részét találták meg, melynek eredete ismeretlen volt. Egy kalapácsra vagy egy Apolló ûrhajókon használt lábtámaszra hasonlított, a darab korát a Júra korzsakra tették, melyet ember akkor nem készíthetett. Mindezek a felfedezések nemcsak, hogy tanácstalanná teszik a tudósokat, de aláássák a modern tudomány legalapvetõbb tanításait is.
A fémdarab, amit nemrég Vlagyivosztokban találtak egy újabb tény, ami zavarba ejti a tudósokat. A széndarab, amibõl a tárgy elõkerült a Chernogorodskiy bányából, Khakasia régióból került Primorye-be. Tudva, hogy a szénkészletek ebben a régióban körülbelül 300 millió évesek, orosz szakértõk csak arra tudnak következtetni, hogy a tárgy csak a szén képzõdése elõtt kerülhetett oda.
Egy másik kérdés, ami nagyon érdekli a tudósokat, hogy az alumínium ötvözet vajon földi eredetû-e? Meteoritok tanulmányozása alapján ismert, hogy létezik a földön kívüli eredetû alumínium-26, mely ezt követõen magnézium-26-tá bomlik le. A 2%-os magnézium tartalom talán jelentheti, hogy a darab a földön kívülrõl érkezett. De lehet bizonyíték korábban a Földön létezõ ismeretlen civilizációk létezésére is. Mindenesetre további vizsgálatok szükségesek ezen feltevések megerõsítésére.
Az elsõ vizsgálatokat Oroszországban végezte az anomália kutató és biológus Valerij Brier, aki az alumíniumból vett mikroszkópikus méretû mintákat tanulmányozta. Valery Brier röntgendiffrakciós elemzésnek vetette alá a fémet. Ez azt mutatta, hogy nagy tisztaságú alumíniumról van szó, melynek mindössze 2-4% százalékos a magnézium tartalma. A Szentpétervári Magfizikai Intézet fõmunkatársa Igor Okunev is megerõsítette a lelet korát.
Egy Cape Nazimova közeli orosz szigeten végzett tengerfenék alatti 9 méter mélyen történt szikla minta fúrásakor egy furcsa fémötvözet került felszínre, melyet a történelem elõtti korban a homokkõ tartósított, korát 240 millió évesre tették. A különleges ötvözet drabjai szokatlan összetételûek voltak, és nem tett túl jót a fúrógépnek sem. Az ötvözetek egyértelmûen mesterségesek voltak, amit csak intelligens lények hozhattak létre, mondta Brier.
Nem olyan régen szintén Oroszországban találtak egy mechanikus szerkezetet, mely vulkáni kõzetbõl került elõ, korát 400 millió évre becsülik.
Megállapítást nyert, hogy a Kamcsatka-félszigeten, 150 mérföldre Tigil falutól a Szentpétervári Egyetem régészei furcsa kövületeket találtak. A leletek megbízhatóságát igazolták. Yuri Golubev régész és társai elcsodálkoztak azon, hogy a szakértõk szerint ezek egy valamiféle gép alkatrészei.
A legõsibb vázát 1851-ben Massachusetts-ben egy kõbányában történt robbantás eredményeként fedezték fel. Ez egy ezüst-cink váza, melyen szõlõre hasonlító díszítés látható. A váza életkorát 534 millió évesnek találták, ahogy a sziklát is, amibõl elõkerült.
Egy másik furcsa lelet amit egy darab szénben találtak, egy fém edény, ahogy a képen is látható. 1912-ben Oklahomában került elõ, korát 312 millió évre becsülik.
Romániában 1974-ben, egy homokkõ bányában nem kevesebb mint 1 millió éves alumínium alkatrészt találtak, ami egy kalapácsra vagy a “Viking” és az “Apollo” ûrhajókon található lábtámaszra hasonlít.
Az emberi faj eltitkolt történelme - Az emberiség eredete
— Az emberi faj rejtélyes eredete c. könyv olyan bizonyítékokat tár elénk, amelyek alátámasztják azt, hogy a jelenleg ismert darwini elképzelés nem helyes. Michael A. Cremo ismeretterjesztõ elõadása könyvének anyagából.
Az emberi faj rejtélyes eredete címû könyv 1997 novemberében jelent meg magyar nyelven, s gyors egymásutánban még kétszer került kiadásra. — Ebben az idõben Michael A. Cremo hazánkban járt, s nyilvános elõadásokon, egy vitafórumon, televízió és rádiómûsorokban, valamint a sajtó képviselõi számára adott interjúkban mutatta be kutatómunkája eredményét. Az alábbiakban nyilvános, diavetítéses elõadásának rövidített formáját közöljük.
Michael A. Cremo - Az emberi faj rejtélyes eredete
Nagy tisztelettel adózom Charles Darwin és korai követõi elõtt, hiszen hasonló helyzetben voltak, mint amilyenben én vagyok most, és azt hiszem, nagyon nagy bátorságra volt szükségük, hogy megtegyék azt, amit tettek.
A darwinizmus alapvetõ tétele az, hogy a hozzánk hasonló emberi lények primitívebb elõdökbõl fejlõdtek ki. Elõször a mai majmok és emberszabású majmok õsei léteztek, utána az ember elõdei, a majomemberek illetve õsemberek, végül pedig a hozzánk hasonló emberi lények. Az emberi faj eredetével kapcsolatos kérdésekre azonban másféle válaszok is vannak. Amikor az emberek a darwini elmélettel szembenálló véleményeket hallanak, általában azt gondolják, hogy ezek biztosan a Bibliából származnak.
Engem az inspirált a kutatásra, hogy huszonöt éven keresztül tanulmányoztam India õsi írásait. Ezek az õsi szanszkrit írások többek között arról számolnak be, hogy a hozzánk hasonló emberi lények rendkívül hosszú idõn keresztül éltek együtt majomemberszerû élõlényekkel. Más szóval, a majomemberek elképzelése nem egy új dolog − ezek az õsi írások is hasonló élõlényekrõl beszélnek. Nagyon érdekesnek találtam ezt, s azon tûnõdtem, vajon létezik-e valamiféle kézzelfogható bizonyíték, amivel ez alátámasztható lenne.
Egyesekben persze felvetõdhet az, hogy megfelelõ dolog-e tudományos kutatómunkát végezni õsi könyvekbõl származó elgondolások alapján. De ha szigorúan tudományos szempontból nézzük, teljesen mindegy, honnan származik egy elképzelés: jöhet a saját elménkbõl, egy õsi könyvbõl, egy barátunktól − a lényeg az, hogy van-e olyan bizonyíték, amely alátámasztja az elméletet. Nyolc éven keresztül teljes körû régészettörténeti kutatómunkát végeztem.
Általában azt halljuk, hogy az összes valaha felfedezett bizonyíték az emberi evolúció bevett elméletét támasztja alá. Az alaptörténet úgy szól, hogy körülbelül kétmilliárd éve kezdõdött el az élet a bolygón, s úgy ötvenmillió éve jelentek meg a legelsõ majmok és emberszabású majmok. Mintegy 4-5 millió évvel ezelõtt jelentek meg az elsõ õsemberek, az Australopithecusok, körülbelül száz, vagy kétszázezer évvel ezelõtt pedig a legelsõ modern típusú emberi lények. És általában azt halljuk, hogy az összes felfedezett bizonyíték ezt a bevett forgatókönyvet támasztja alá.
Nyolcéves kutatómunkám alatt azonban arra a felfedezésre jutottam, hogy az utóbbi százötven évben a régészek és az antropológusok hatalmas mennyiségû olyan bizonyítékot fedeztek fel, amelyek azt támasztják alá, hogy e hosszú idõ szinte teljes tartamán keresztül olyan emberi lények, amilyenek mi is vagyunk, ugyancsak léteztek a bolygón. Ezeket a leleteket szakavatott régészek, geológusok és paleontológusok fedezték fel, tudományos folyóiratokban számoltak be róluk, és tudományos konferenciákon vitatták meg õket. De azt találjuk, hogy e leletanyag teljes egészében hiányzik a mai kézikönyvekbõl. Miért van ez? Errõl a Tiltott régészet címû könyvemben beszélek, amelyben több száz olyan esetet mutattam be, amelyek azt bizonyítják, hogy sok millió évvel ezelõtt is léteztek emberi lények.
A könyv nagy figyelmet keltett a tudományos világban. És nem csupán negatív reakciókat váltott ki, pozitív visszajelzések is vannak. Például az egyik tudománytörténeti folyóiratban, a könyv egyik precenziójában az állt, hogy elõttem még senki nem pillantott bele ilyen mélyen a régészet történetébe. A világ számos egyetemén, régészeti tanszékén is beszéltem, s számos régészeti konferencián tartottam elõadásokat. Mindig azt hangsúlyozom, hogy legalább tudniuk kell az összes olyan bizonyítékról, ami tanulmányaikhoz, kutatási területükhöz tartozik. Azt mondom nekik: „Bármit is szeretnétek kezdeni ezekkel a bizonyítékokkal, az a ti dolgotok, de legalább tudatában kell lennetek minden létezõ leletnek. Talán úgy ítélitek meg, hogy a bizonyítékok egy része elfogadható, egy másik része viszont nem, de legalább tudnotok kell róla, hogy léteznek.”
Miért hiányzik annyi lelet a mai szakkönyvekbõl? Ennek az oka egy olyan folyamat, amit én tudásszûrésnek nevezek. Azok a jelentések, leletek, amelyek összhangban vannak az általánosan elfogadott elméletekkel, nagyon könnyen átjutnak ezen a szûrõn. Azokat a jelentéseket pedig, amelyek élesen szemben állnak az elfogadott elméletekkel, általában elutasítják. Így vagy feledésbe merülnek, vagy mellõzik, illetve bizonyos esetekben elhallgatják, tudatosan eltussolják õket.
<—- 500 − 600 millió éves vasból készült váza
Ma este csak egy párat szeretnék megosztani Önökkel abból a több száz esetbõl, amiket a könyvemben részleteztem. Az esetekkel kapcsolatban két szempontot fogunk figyelembe venni. Elõször is az ember rendkívül õsi múltjának tényleges bizonyítékait, másrészt pedig a tudásszûrés folyamatát vizsgáljuk meg, és megpróbáljuk feltárni annak az okát, hogy miért nem hallunk manapság ezekrõl a leletekrõl. Mivel a régészetnek az egész történetét megvizsgáltam, a ma este bemutatásra kerülõ esetek egy része természetesen régebbi, más leletek viszont újabb keletûek.
Az elsõ eset egy múlt századbeli kaliforniai felfedezés. Aranylelõhelyre bukkantak Kaliforniában, s bányászok dolgoztak a helyszínen, hogy felszínre hozzák az aranyat. Vájatokat fúrtak a sziklába, s az aknákban, több ezer lábnyi mélységben, olykor emberi csontvázakat, lándzsahegyeket és mindenféle kõeszközt találtak a hegy különbözõ pontjain. Ezekben a leletekben az a szokatlan, hogy a szikla, amelyben találták õket, a korai eocén idõszakból való, vagyis több mint ötvenmillió éves. A geológusok nagyon alapos vizsgálatnak vetették alá a helyet, s mind egyetértettek abban, hogy a rétegek ilyen idõsek. Persze a modern régészet szemszögébõl ez igencsak meghökkentõ dolog. Senki nem számított arra, hogy olyan bizonyítékra bukkannak, ami az ember ötvenmillió évvel ezelõtti létezését támasztja alá. De a bizonyíték ott van, s a tudományos világnak Dr. J. D. Whitney számolt be róla, aki akkoriban Kalifornia állami geológusa volt. Egy nagy könyvet írt a leletekrõl, amit a Harward Egyetem adott ki.
Miért nem hallunk manapság ezekrõl a felfedezésekrõl? Ez Dr. William Holmesnak, a washingtoni Smithsoni Intézet tudományos munkatársának köszönhetõ. Azt mondta, hogy ha „Dr. Whitney értette volna az emberi evolúció modern elméletét, akkor nem hozta volna nyilvánosságra a felfedezéseit, az elébe táruló bizonyítékok hatalmas mennyisége ellenére sem.”
Más szavakkal, hogyha a„leletek nincsenek összhangban az elfogadott elmélettel, akkor, bármilyen meggyõzõek is, félre kell õket tenni!”
Sajnálatos dolognak tartom, hogy a tudományos közösségen belül van egy réteg, amely inkább ideológiai, politikai mintsem tudományos okok miatt kötelezi el magát a darwinizmus mellett. S ez a leletek kezelésében is megmutatkozik. A tudásszûrés folyamata ez, ami mind a mai napig tart. Tavaly egy televíziós mûsorban szerepeltem, amit az MBC, az Egyesült Államok legnagyobb tévétársasága készített. A tévéprogram Az ember rejtélyes eredete címet viselte. A mûsor készítése során azt javasoltam a producereknek, hogy menjenek el a berkeleyi Kalifornia Egyetemen lévõ Természettudományi Múzeumba, ahol e leletek találhatóak, s filmezzék le õket. Nem mondom most el az egész történetet − a lényeg az, hogy a múzeum vezetõi mindenféle kifogásokat találtak, s végül nem engedték meg, hogy a tévétársaság lefilmezze a leleteket. Ez egy valódi “X akták” eset, s nem egy olyan dolog, ami csak a televízióban történik.
A tudományos közösségen belüli politikai rétegben nagy felháborodást keltett, amikor a mûsort leközölték a televízióban. A vezetõ tudományos szervezetek tagjai arra akarták rávenni a kormányt, hogy büntesse meg az MBC tévétársaságot, amiért az amerikai népnek bemutatta a mûsort. Megpróbálták rábírni a Szövetségi Kommunikációs Bizottságot (ami az Egyesült Államok kormányának az a szerve, amely a tévétársaságok számára kiadott engedélyekért is felelõs), hogy több millió dollárral büntesse meg a tévétársaságot a mûsor bemutatása miatt. Noha a próbálkozás nem járt sikerrel, maga a tény, hogy ilyen irányú erõfeszítéseket tettek, azt mutatja, hogy van egy réteg a tudományos közösségen belül, amelyik nem szívesen látná, ha nyílt párbeszéd folyna az emberi eredettel kapcsolatos összes bizonyítékról.
Vajon manapság is tesznek-e hasonló felfedezéseket? − kérdezhetné valaki. Az elõbbi leletek kora 40-50 millió év, amikor, a bevett elmélet szerint, még csak a legelsõ majmok és emberszabású majmok léteztek. S ahogy mondtam, azt az ellenvetést tehetné valaki, hogy rendben van, a múlt században történhetett ilyesmi, de vajon fedeznek-e fel manapság is ehhez hasonló dolgokat? A válasz: igen, ma is fedeznek fel ilyen leleteket.
- 1979-ben Afrikában, Tanzániában, Mary Leakey több tucat lábnyomot talált. A fizikai antropológusok, akik megvizsgálták a lábnyomokat, azt állították, hogy azok teljesen megegyeznek a mai ember lábnyomával. De olyan kõzetben találták õket, ami majdnem négymillió éves. A jelenlegi elképzelések szerint abban az idõben nem létezhettek olyan élõlények, melyek ilyen lábnyomokat tudtak volna hagyni. Akkor viszont milyen magyarázatot próbálnak adni ezekre a lábnyomokra? Azt mondják, hogy négymillió évvel ezelõtt élt egy majomember Kelet-Afrikában, amelynek a lábnyoma pontosan olyan volt, mint a miénk, s õ hagyta ezeket a nyomokat. Ez egy nagyon érdekes javaslat, de nincs semmilyen kézzelfogható bizonyíték, amivel alátámasztható lenne. Az akkoriban létezõ majomembernek, az Australopithecus afarensisnek a csontjait már megtalálták. Megtalálták a lábcsontjait is, ám a lábujjai sokkal hosszabbak, mint az emberi lábujjak. Egy ilyen láb nem tudott volna olyan lábnyomokat hagyni, mint amilyeneket Mary Leakey talált Tanzániában. A tudomány csak egyetlen olyan élõlényt ismer, ami ilyen lábnyomokat hagyhatott maga után: ez a hozzánk hasonló emberi lény.
Egy másik példa a tudásszûrésre. Mexikóban, egy Hueyatlaco nevû helyen, az antropológusok árkokat ástak a földbe, s nagyon fejlett kõeszközökre bukkantak. A kõeszközök korát megállapítandó, megkértek egy geológust, hogy határozza meg a kõzetréteg korát, amelyben találták õket. A geológus, Dr. Virginia Steen-McIntyre, munkatársaival együtt négy különbözõ módszert használt a lelõhely korának meghatározására, s mindegyik módszer kb. háromszázezer éves kort mutatott. Ez két ok miatt is különös. Az egyik az, hogy ebben az idõben sehol a világon nem létezhettek olyan élõlények, akik ilyen eszközöket tudtak volna készíteni. Másrészt Észak-Amerikában, kb. harmincezer évvel ezelõttig nem is élhetett emberi lény. Tehát az, hogy hozzánk hasonló, háromszázezer évvel ezelõtt élõ emberek bizonyítékaira bukkantak Mexikó területén, meghaladta azt, amit az antropológusok el tudtak fogadni, ezért megtagadták, hogy nyilvánosságra hozzák a geológus kormeghatározását. Ehelyett húszezer évben határozták meg a lelõhely korát. A geológus pedig, aki a háromszázezer éves kormeghatározást adta, nagyon nagy nehézségekkel találta magát szembe a szakmájában, melyet végül fel kellett adnia. Amikor cikket írtam e felfedezésekrõl, eredetileg a kõeszközökrõl készült fényképeket akartam hozzá felhasználni, de amikor engedélyt kértem az antropológusoktól a fényképek megjelentetésére, azt válaszolták, hogy csak abban az esetben járulnak ehhez hozzá, ha nem említem meg a lelõhely háromszázezer éves korát. Ez egy újabb példa a tudásszûrés folyamatára.
Természetesen hosszasan folytathatnánk a sort, több száz ilyen esetrõl tudnék Önöknek beszámolni, sok héten át beszélhetnék róluk.
A kõeszközök nagyon fontos régészeti leleteknek számítanak. A múlt évszázadban Carlos Ribeiro, Portugália vezetõ geológusa sok száz kõeszközt fedezett fel húszmillió éves kõzetrétegekben. Hasonló korú kõeszközökre bukkantak Franciaországban is, melyekrõl a Francia Tudományos Akadémia tudományos folyóirataiban jelentek meg beszámolók. Egy német geológus, az Indiai Geológiai Szolgálat szakembereivel együtt húszmillió éves leleteket fedezett fel Burmában. A felfedezések eme nagyon érdekes sorát, a 40-50 millió éves kaliforniai aranybánya-leleteket, a nagy számú húszmillió éves kõeszközt, az ötmillió éves afrikai lábnyomokat stb. szemlélve azt láthatjuk, hogy igencsak ellentmondanak annak a jelenleg elfogadott elméletnek, mely szerint az emberi lény százezer évvel ezelõtt jelent meg.
Elõadásom hátralévõ két-három percében egy rövid pillantást vethetünk arra, hogy vajon milyen messzire nyúlhatnak vissza a leletek az idõben? A The Geologist címû tudományos újság egy nagyon érdekes jelentést közölt egy emberi csontvázról, amit Illinois Államban találtak kilencven lábbal (2,7 m) a föld alatt. A jelentés szerint, közvetlenül a csontváz fölött, érintetlen, szilárd kõzetréteg volt. Illinois állami geológusától megtudtam, hogy a kõzetréteg, ami alatt a csontvázat találták, háromszázmillió éves. Egy másik jelentés olyan aranyláncról számol be, amit kb. háromszázmillió évesre datált szénben találtak. A Scientific American beszámolót közölt egy fémvázáról, amit ötszázmillió éves kõzetben tártak fel.
Számos olyan beszámoló is van, melyek jóval régebbi korokba nyúlnak vissza. Dél-Afrikában például fémgolyókat találtak, párhuzamos vésetekkel az egyenlítõjük körül, több mint kétmilliárd éves ásványi üledékben. A régészet teljes történetét megvizsgálva azt találjuk, hogy több száz olyan bizonyíték van, amely azt támasztja alá, hogy hozzánk hasonló emberi lények mérhetetlenül hosszú ideje léteznek már e bolygón. Természetesen majomemberek is léteztek, de a leletanyagot megvizsgálva azt látjuk, hogy pusztán egy idõben éltek az emberekkel, s nem az történt, hogy az egyik a másikból fejlõdött volna ki.
Szóval úgy tûnik, hogy a jelenlegi, az ember eredetére vonatkozó darwini elméletet nem támasztják alá a tények.
Aktuális-e a védikus tudás a modern világban ? Videó-elõadás-beszélgetés
Forrás: (Írta) : AnathDas / aranykor.freeblog.hu
Zamanskaya szerint, egy Vlagyivosztoki illetõségû férfi egy hideg téli estén bukkant a fogasléc formájú fémre, ami egy széndarabból állt ki, amivel éppen az otthonát akarta fûteni.
A felfedezése megbabonázta, és mint felelõs polgár úgy döntött, hogy segítséget kér a Primorye régióban élõ tudósoktól. Miután vezetõ szakértõk megvizsgálták a fémtárgyat, a férfi megdöbbent, mikor megtudta felfedezésének feltételezett korát. A fémdarab feltehetõen 300 millió éves, amire még a kutatók is csak azt tudták mondani, hogy valószínûleg nem természeti erõk hozták létre, hanem azt valaki legyártotta. Az, hogy kik használhattak alumínium fogaskereket még az idõk hajnalán, továbbra is megválaszolatlan kérdés.
A lelet nagyon hasonlít egy fogazott fémlécre, melyet mesterségesen hoztak létre. Olyan, mint a mikroszkópoknál használt fogasléc, illetve különbözõ mûszaki és elektronikai eszközökben használatos alkatrész, mondja az író Natalia Ostrowski a KP UA Daily munkatársa.
Napjainkban viszonylag gyakori, hogy furcsa tárgyak kerülnek elõ ásványi anyagokból. Az elsõ ilyesfajta felfedezés még 1851-bõl való, mikor Massachusetts-i bányászok találtak egy cink-ezüst, díszített vázát egy kibányászott kõdarabban, melynek korát egészen a kambriumi idõkre datálták, ami körülbelül 500 millió évet jelent.
Hatvanegy évvel késõbb amerikai tudósok Oklahomában egy vasedényt találtak, ami egy széndarabba volt ágyazódva, és ami 312 millió évesnek bizonyult. Aztán 1974-ben egy romániai homokkõ bányában egy alumínium szerkezet részét találták meg, melynek eredete ismeretlen volt. Egy kalapácsra vagy egy Apolló ûrhajókon használt lábtámaszra hasonlított, a darab korát a Júra korzsakra tették, melyet ember akkor nem készíthetett. Mindezek a felfedezések nemcsak, hogy tanácstalanná teszik a tudósokat, de aláássák a modern tudomány legalapvetõbb tanításait is.
A fémdarab, amit nemrég Vlagyivosztokban találtak egy újabb tény, ami zavarba ejti a tudósokat. A széndarab, amibõl a tárgy elõkerült a Chernogorodskiy bányából, Khakasia régióból került Primorye-be. Tudva, hogy a szénkészletek ebben a régióban körülbelül 300 millió évesek, orosz szakértõk csak arra tudnak következtetni, hogy a tárgy csak a szén képzõdése elõtt kerülhetett oda.
Egy másik kérdés, ami nagyon érdekli a tudósokat, hogy az alumínium ötvözet vajon földi eredetû-e? Meteoritok tanulmányozása alapján ismert, hogy létezik a földön kívüli eredetû alumínium-26, mely ezt követõen magnézium-26-tá bomlik le. A 2%-os magnézium tartalom talán jelentheti, hogy a darab a földön kívülrõl érkezett. De lehet bizonyíték korábban a Földön létezõ ismeretlen civilizációk létezésére is. Mindenesetre további vizsgálatok szükségesek ezen feltevések megerõsítésére.
Az elsõ vizsgálatokat Oroszországban végezte az anomália kutató és biológus Valerij Brier, aki az alumíniumból vett mikroszkópikus méretû mintákat tanulmányozta. Valery Brier röntgendiffrakciós elemzésnek vetette alá a fémet. Ez azt mutatta, hogy nagy tisztaságú alumíniumról van szó, melynek mindössze 2-4% százalékos a magnézium tartalma. A Szentpétervári Magfizikai Intézet fõmunkatársa Igor Okunev is megerõsítette a lelet korát.
Egy Cape Nazimova közeli orosz szigeten végzett tengerfenék alatti 9 méter mélyen történt szikla minta fúrásakor egy furcsa fémötvözet került felszínre, melyet a történelem elõtti korban a homokkõ tartósított, korát 240 millió évesre tették. A különleges ötvözet drabjai szokatlan összetételûek voltak, és nem tett túl jót a fúrógépnek sem. Az ötvözetek egyértelmûen mesterségesek voltak, amit csak intelligens lények hozhattak létre, mondta Brier.
Nem olyan régen szintén Oroszországban találtak egy mechanikus szerkezetet, mely vulkáni kõzetbõl került elõ, korát 400 millió évre becsülik.
Megállapítást nyert, hogy a Kamcsatka-félszigeten, 150 mérföldre Tigil falutól a Szentpétervári Egyetem régészei furcsa kövületeket találtak. A leletek megbízhatóságát igazolták. Yuri Golubev régész és társai elcsodálkoztak azon, hogy a szakértõk szerint ezek egy valamiféle gép alkatrészei.
A legõsibb vázát 1851-ben Massachusetts-ben egy kõbányában történt robbantás eredményeként fedezték fel. Ez egy ezüst-cink váza, melyen szõlõre hasonlító díszítés látható. A váza életkorát 534 millió évesnek találták, ahogy a sziklát is, amibõl elõkerült.
Egy másik furcsa lelet amit egy darab szénben találtak, egy fém edény, ahogy a képen is látható. 1912-ben Oklahomában került elõ, korát 312 millió évre becsülik.
Romániában 1974-ben, egy homokkõ bányában nem kevesebb mint 1 millió éves alumínium alkatrészt találtak, ami egy kalapácsra vagy a “Viking” és az “Apollo” ûrhajókon található lábtámaszra hasonlít.
Az emberi faj eltitkolt történelme - Az emberiség eredete
— Az emberi faj rejtélyes eredete c. könyv olyan bizonyítékokat tár elénk, amelyek alátámasztják azt, hogy a jelenleg ismert darwini elképzelés nem helyes. Michael A. Cremo ismeretterjesztõ elõadása könyvének anyagából.
Az emberi faj rejtélyes eredete címû könyv 1997 novemberében jelent meg magyar nyelven, s gyors egymásutánban még kétszer került kiadásra. — Ebben az idõben Michael A. Cremo hazánkban járt, s nyilvános elõadásokon, egy vitafórumon, televízió és rádiómûsorokban, valamint a sajtó képviselõi számára adott interjúkban mutatta be kutatómunkája eredményét. Az alábbiakban nyilvános, diavetítéses elõadásának rövidített formáját közöljük.
Michael A. Cremo - Az emberi faj rejtélyes eredete
Nagy tisztelettel adózom Charles Darwin és korai követõi elõtt, hiszen hasonló helyzetben voltak, mint amilyenben én vagyok most, és azt hiszem, nagyon nagy bátorságra volt szükségük, hogy megtegyék azt, amit tettek.
A darwinizmus alapvetõ tétele az, hogy a hozzánk hasonló emberi lények primitívebb elõdökbõl fejlõdtek ki. Elõször a mai majmok és emberszabású majmok õsei léteztek, utána az ember elõdei, a majomemberek illetve õsemberek, végül pedig a hozzánk hasonló emberi lények. Az emberi faj eredetével kapcsolatos kérdésekre azonban másféle válaszok is vannak. Amikor az emberek a darwini elmélettel szembenálló véleményeket hallanak, általában azt gondolják, hogy ezek biztosan a Bibliából származnak.
Engem az inspirált a kutatásra, hogy huszonöt éven keresztül tanulmányoztam India õsi írásait. Ezek az õsi szanszkrit írások többek között arról számolnak be, hogy a hozzánk hasonló emberi lények rendkívül hosszú idõn keresztül éltek együtt majomemberszerû élõlényekkel. Más szóval, a majomemberek elképzelése nem egy új dolog − ezek az õsi írások is hasonló élõlényekrõl beszélnek. Nagyon érdekesnek találtam ezt, s azon tûnõdtem, vajon létezik-e valamiféle kézzelfogható bizonyíték, amivel ez alátámasztható lenne.
Egyesekben persze felvetõdhet az, hogy megfelelõ dolog-e tudományos kutatómunkát végezni õsi könyvekbõl származó elgondolások alapján. De ha szigorúan tudományos szempontból nézzük, teljesen mindegy, honnan származik egy elképzelés: jöhet a saját elménkbõl, egy õsi könyvbõl, egy barátunktól − a lényeg az, hogy van-e olyan bizonyíték, amely alátámasztja az elméletet. Nyolc éven keresztül teljes körû régészettörténeti kutatómunkát végeztem.
Általában azt halljuk, hogy az összes valaha felfedezett bizonyíték az emberi evolúció bevett elméletét támasztja alá. Az alaptörténet úgy szól, hogy körülbelül kétmilliárd éve kezdõdött el az élet a bolygón, s úgy ötvenmillió éve jelentek meg a legelsõ majmok és emberszabású majmok. Mintegy 4-5 millió évvel ezelõtt jelentek meg az elsõ õsemberek, az Australopithecusok, körülbelül száz, vagy kétszázezer évvel ezelõtt pedig a legelsõ modern típusú emberi lények. És általában azt halljuk, hogy az összes felfedezett bizonyíték ezt a bevett forgatókönyvet támasztja alá.
Nyolcéves kutatómunkám alatt azonban arra a felfedezésre jutottam, hogy az utóbbi százötven évben a régészek és az antropológusok hatalmas mennyiségû olyan bizonyítékot fedeztek fel, amelyek azt támasztják alá, hogy e hosszú idõ szinte teljes tartamán keresztül olyan emberi lények, amilyenek mi is vagyunk, ugyancsak léteztek a bolygón. Ezeket a leleteket szakavatott régészek, geológusok és paleontológusok fedezték fel, tudományos folyóiratokban számoltak be róluk, és tudományos konferenciákon vitatták meg õket. De azt találjuk, hogy e leletanyag teljes egészében hiányzik a mai kézikönyvekbõl. Miért van ez? Errõl a Tiltott régészet címû könyvemben beszélek, amelyben több száz olyan esetet mutattam be, amelyek azt bizonyítják, hogy sok millió évvel ezelõtt is léteztek emberi lények.
A könyv nagy figyelmet keltett a tudományos világban. És nem csupán negatív reakciókat váltott ki, pozitív visszajelzések is vannak. Például az egyik tudománytörténeti folyóiratban, a könyv egyik precenziójában az állt, hogy elõttem még senki nem pillantott bele ilyen mélyen a régészet történetébe. A világ számos egyetemén, régészeti tanszékén is beszéltem, s számos régészeti konferencián tartottam elõadásokat. Mindig azt hangsúlyozom, hogy legalább tudniuk kell az összes olyan bizonyítékról, ami tanulmányaikhoz, kutatási területükhöz tartozik. Azt mondom nekik: „Bármit is szeretnétek kezdeni ezekkel a bizonyítékokkal, az a ti dolgotok, de legalább tudatában kell lennetek minden létezõ leletnek. Talán úgy ítélitek meg, hogy a bizonyítékok egy része elfogadható, egy másik része viszont nem, de legalább tudnotok kell róla, hogy léteznek.”
Miért hiányzik annyi lelet a mai szakkönyvekbõl? Ennek az oka egy olyan folyamat, amit én tudásszûrésnek nevezek. Azok a jelentések, leletek, amelyek összhangban vannak az általánosan elfogadott elméletekkel, nagyon könnyen átjutnak ezen a szûrõn. Azokat a jelentéseket pedig, amelyek élesen szemben állnak az elfogadott elméletekkel, általában elutasítják. Így vagy feledésbe merülnek, vagy mellõzik, illetve bizonyos esetekben elhallgatják, tudatosan eltussolják õket.
<—- 500 − 600 millió éves vasból készült váza
Ma este csak egy párat szeretnék megosztani Önökkel abból a több száz esetbõl, amiket a könyvemben részleteztem. Az esetekkel kapcsolatban két szempontot fogunk figyelembe venni. Elõször is az ember rendkívül õsi múltjának tényleges bizonyítékait, másrészt pedig a tudásszûrés folyamatát vizsgáljuk meg, és megpróbáljuk feltárni annak az okát, hogy miért nem hallunk manapság ezekrõl a leletekrõl. Mivel a régészetnek az egész történetét megvizsgáltam, a ma este bemutatásra kerülõ esetek egy része természetesen régebbi, más leletek viszont újabb keletûek.
Az elsõ eset egy múlt századbeli kaliforniai felfedezés. Aranylelõhelyre bukkantak Kaliforniában, s bányászok dolgoztak a helyszínen, hogy felszínre hozzák az aranyat. Vájatokat fúrtak a sziklába, s az aknákban, több ezer lábnyi mélységben, olykor emberi csontvázakat, lándzsahegyeket és mindenféle kõeszközt találtak a hegy különbözõ pontjain. Ezekben a leletekben az a szokatlan, hogy a szikla, amelyben találták õket, a korai eocén idõszakból való, vagyis több mint ötvenmillió éves. A geológusok nagyon alapos vizsgálatnak vetették alá a helyet, s mind egyetértettek abban, hogy a rétegek ilyen idõsek. Persze a modern régészet szemszögébõl ez igencsak meghökkentõ dolog. Senki nem számított arra, hogy olyan bizonyítékra bukkannak, ami az ember ötvenmillió évvel ezelõtti létezését támasztja alá. De a bizonyíték ott van, s a tudományos világnak Dr. J. D. Whitney számolt be róla, aki akkoriban Kalifornia állami geológusa volt. Egy nagy könyvet írt a leletekrõl, amit a Harward Egyetem adott ki.
Miért nem hallunk manapság ezekrõl a felfedezésekrõl? Ez Dr. William Holmesnak, a washingtoni Smithsoni Intézet tudományos munkatársának köszönhetõ. Azt mondta, hogy ha „Dr. Whitney értette volna az emberi evolúció modern elméletét, akkor nem hozta volna nyilvánosságra a felfedezéseit, az elébe táruló bizonyítékok hatalmas mennyisége ellenére sem.”
Más szavakkal, hogyha a„leletek nincsenek összhangban az elfogadott elmélettel, akkor, bármilyen meggyõzõek is, félre kell õket tenni!”
Sajnálatos dolognak tartom, hogy a tudományos közösségen belül van egy réteg, amely inkább ideológiai, politikai mintsem tudományos okok miatt kötelezi el magát a darwinizmus mellett. S ez a leletek kezelésében is megmutatkozik. A tudásszûrés folyamata ez, ami mind a mai napig tart. Tavaly egy televíziós mûsorban szerepeltem, amit az MBC, az Egyesült Államok legnagyobb tévétársasága készített. A tévéprogram Az ember rejtélyes eredete címet viselte. A mûsor készítése során azt javasoltam a producereknek, hogy menjenek el a berkeleyi Kalifornia Egyetemen lévõ Természettudományi Múzeumba, ahol e leletek találhatóak, s filmezzék le õket. Nem mondom most el az egész történetet − a lényeg az, hogy a múzeum vezetõi mindenféle kifogásokat találtak, s végül nem engedték meg, hogy a tévétársaság lefilmezze a leleteket. Ez egy valódi “X akták” eset, s nem egy olyan dolog, ami csak a televízióban történik.
A tudományos közösségen belüli politikai rétegben nagy felháborodást keltett, amikor a mûsort leközölték a televízióban. A vezetõ tudományos szervezetek tagjai arra akarták rávenni a kormányt, hogy büntesse meg az MBC tévétársaságot, amiért az amerikai népnek bemutatta a mûsort. Megpróbálták rábírni a Szövetségi Kommunikációs Bizottságot (ami az Egyesült Államok kormányának az a szerve, amely a tévétársaságok számára kiadott engedélyekért is felelõs), hogy több millió dollárral büntesse meg a tévétársaságot a mûsor bemutatása miatt. Noha a próbálkozás nem járt sikerrel, maga a tény, hogy ilyen irányú erõfeszítéseket tettek, azt mutatja, hogy van egy réteg a tudományos közösségen belül, amelyik nem szívesen látná, ha nyílt párbeszéd folyna az emberi eredettel kapcsolatos összes bizonyítékról.
Vajon manapság is tesznek-e hasonló felfedezéseket? − kérdezhetné valaki. Az elõbbi leletek kora 40-50 millió év, amikor, a bevett elmélet szerint, még csak a legelsõ majmok és emberszabású majmok léteztek. S ahogy mondtam, azt az ellenvetést tehetné valaki, hogy rendben van, a múlt században történhetett ilyesmi, de vajon fedeznek-e fel manapság is ehhez hasonló dolgokat? A válasz: igen, ma is fedeznek fel ilyen leleteket.
- 1979-ben Afrikában, Tanzániában, Mary Leakey több tucat lábnyomot talált. A fizikai antropológusok, akik megvizsgálták a lábnyomokat, azt állították, hogy azok teljesen megegyeznek a mai ember lábnyomával. De olyan kõzetben találták õket, ami majdnem négymillió éves. A jelenlegi elképzelések szerint abban az idõben nem létezhettek olyan élõlények, melyek ilyen lábnyomokat tudtak volna hagyni. Akkor viszont milyen magyarázatot próbálnak adni ezekre a lábnyomokra? Azt mondják, hogy négymillió évvel ezelõtt élt egy majomember Kelet-Afrikában, amelynek a lábnyoma pontosan olyan volt, mint a miénk, s õ hagyta ezeket a nyomokat. Ez egy nagyon érdekes javaslat, de nincs semmilyen kézzelfogható bizonyíték, amivel alátámasztható lenne. Az akkoriban létezõ majomembernek, az Australopithecus afarensisnek a csontjait már megtalálták. Megtalálták a lábcsontjait is, ám a lábujjai sokkal hosszabbak, mint az emberi lábujjak. Egy ilyen láb nem tudott volna olyan lábnyomokat hagyni, mint amilyeneket Mary Leakey talált Tanzániában. A tudomány csak egyetlen olyan élõlényt ismer, ami ilyen lábnyomokat hagyhatott maga után: ez a hozzánk hasonló emberi lény.
Egy másik példa a tudásszûrésre. Mexikóban, egy Hueyatlaco nevû helyen, az antropológusok árkokat ástak a földbe, s nagyon fejlett kõeszközökre bukkantak. A kõeszközök korát megállapítandó, megkértek egy geológust, hogy határozza meg a kõzetréteg korát, amelyben találták õket. A geológus, Dr. Virginia Steen-McIntyre, munkatársaival együtt négy különbözõ módszert használt a lelõhely korának meghatározására, s mindegyik módszer kb. háromszázezer éves kort mutatott. Ez két ok miatt is különös. Az egyik az, hogy ebben az idõben sehol a világon nem létezhettek olyan élõlények, akik ilyen eszközöket tudtak volna készíteni. Másrészt Észak-Amerikában, kb. harmincezer évvel ezelõttig nem is élhetett emberi lény. Tehát az, hogy hozzánk hasonló, háromszázezer évvel ezelõtt élõ emberek bizonyítékaira bukkantak Mexikó területén, meghaladta azt, amit az antropológusok el tudtak fogadni, ezért megtagadták, hogy nyilvánosságra hozzák a geológus kormeghatározását. Ehelyett húszezer évben határozták meg a lelõhely korát. A geológus pedig, aki a háromszázezer éves kormeghatározást adta, nagyon nagy nehézségekkel találta magát szembe a szakmájában, melyet végül fel kellett adnia. Amikor cikket írtam e felfedezésekrõl, eredetileg a kõeszközökrõl készült fényképeket akartam hozzá felhasználni, de amikor engedélyt kértem az antropológusoktól a fényképek megjelentetésére, azt válaszolták, hogy csak abban az esetben járulnak ehhez hozzá, ha nem említem meg a lelõhely háromszázezer éves korát. Ez egy újabb példa a tudásszûrés folyamatára.
Természetesen hosszasan folytathatnánk a sort, több száz ilyen esetrõl tudnék Önöknek beszámolni, sok héten át beszélhetnék róluk.
A kõeszközök nagyon fontos régészeti leleteknek számítanak. A múlt évszázadban Carlos Ribeiro, Portugália vezetõ geológusa sok száz kõeszközt fedezett fel húszmillió éves kõzetrétegekben. Hasonló korú kõeszközökre bukkantak Franciaországban is, melyekrõl a Francia Tudományos Akadémia tudományos folyóirataiban jelentek meg beszámolók. Egy német geológus, az Indiai Geológiai Szolgálat szakembereivel együtt húszmillió éves leleteket fedezett fel Burmában. A felfedezések eme nagyon érdekes sorát, a 40-50 millió éves kaliforniai aranybánya-leleteket, a nagy számú húszmillió éves kõeszközt, az ötmillió éves afrikai lábnyomokat stb. szemlélve azt láthatjuk, hogy igencsak ellentmondanak annak a jelenleg elfogadott elméletnek, mely szerint az emberi lény százezer évvel ezelõtt jelent meg.
Elõadásom hátralévõ két-három percében egy rövid pillantást vethetünk arra, hogy vajon milyen messzire nyúlhatnak vissza a leletek az idõben? A The Geologist címû tudományos újság egy nagyon érdekes jelentést közölt egy emberi csontvázról, amit Illinois Államban találtak kilencven lábbal (2,7 m) a föld alatt. A jelentés szerint, közvetlenül a csontváz fölött, érintetlen, szilárd kõzetréteg volt. Illinois állami geológusától megtudtam, hogy a kõzetréteg, ami alatt a csontvázat találták, háromszázmillió éves. Egy másik jelentés olyan aranyláncról számol be, amit kb. háromszázmillió évesre datált szénben találtak. A Scientific American beszámolót közölt egy fémvázáról, amit ötszázmillió éves kõzetben tártak fel.
Számos olyan beszámoló is van, melyek jóval régebbi korokba nyúlnak vissza. Dél-Afrikában például fémgolyókat találtak, párhuzamos vésetekkel az egyenlítõjük körül, több mint kétmilliárd éves ásványi üledékben. A régészet teljes történetét megvizsgálva azt találjuk, hogy több száz olyan bizonyíték van, amely azt támasztja alá, hogy hozzánk hasonló emberi lények mérhetetlenül hosszú ideje léteznek már e bolygón. Természetesen majomemberek is léteztek, de a leletanyagot megvizsgálva azt látjuk, hogy pusztán egy idõben éltek az emberekkel, s nem az történt, hogy az egyik a másikból fejlõdött volna ki.
Szóval úgy tûnik, hogy a jelenlegi, az ember eredetére vonatkozó darwini elméletet nem támasztják alá a tények.
Aktuális-e a védikus tudás a modern világban ? Videó-elõadás-beszélgetés
Forrás: (Írta) : AnathDas / aranykor.freeblog.hu
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
kontroll88
- 2013. November 25. 19:03:55
#12 |
Osmagyarhon
- 2013. November 25. 23:33:24
#13 |
kincses
- 2013. November 26. 07:15:46
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.