Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Chomsky agymosása?
Na az már kiderült, hogy a nyest valójában görény, de ha most nagyon belehúznak a sok-sok összeeskvés-cáfolatba, még a végén belega-bajodnak. Megy reklám ezerrel! „Chomsky tÃzparancsolata” szerint a politikusok és a médiák manipulálják az embereket, figyelmüket elterelik a valós problémákról.
Mónika nevû olvasónk megtalálta Noam Chomsky, korunk talán legnevesebb nyelvészének – nem nyelvészeti jellegû – „tÃzparancsolatát”, és a Facebookon a cikk valóságtartalmáról érdeklõdik. Nem igazán világos számunkra, hogy az érdekli-e, hogy az állÃtások Chomskytól származnak-e, vagy az, hogy milyen igazság rejlik mögötte, mindenesetre megpróbálunk mindkét kérdésre választ adni.
Az viszonylag könnyen ellenõrizhetõ a neten, hogy az Ãrás Chomsky neve alatt terjed, valójában nem Chomsky Ãrta. Eredeti verziója Sylvian Timsittõl származik, és elõször 2002-ben, franciául bukkant fel a neten.
Nem Chomsky!
Nem Chomsky!
(Forrás: Wikimedia Commons / jeanbaptisteparis / CC BY-SA 2.0)
A legtöbb helyen nem is nevezik tÃzparancsolatnak, és aligha felel meg a valóságnak az az állÃtás sem, hogy „számÃtástechnikával 65 éves korában kezdett foglalkozni”. Mivel olvasónk kérdése a magyar változatra vonatkozott, annak nem járunk utána, hogy vajon mindenhol egységes-e a szöveg, vagy hogy mennyire pontos a magyar fordÃtás, csupán annak szellemiségét vizsgáljuk.
Arra aligha kell példákat hoznunk, hogy a politikusok hogyan manipulálják a szavazókat és a sajtót, illetve a sajtó hogyan manipulálja az olvasókat, nézõket, hallgatókat. Ilyen esetekrõl mindannyian tudunk, éppen ezért tûnhet elsõ olvasásra meggyõzõnek mindaz, amit a tÃz pont tartalmaz. Ráadásul a leÃrtak gyakran olyan jelenségek, melyeket valóban tapasztalhatunk (például a politikusok hajlamosak elterelni a figyelmünket a valós problémákról, és ehelyett megfoghatatlan, ideológiai töltetû „közös célokat” tûznek ki). Ahhoz, hogy megértsük, hogyan manipulál minket ez a szöveg, azt kell észrevennünk, hogy milyen elõfeltevés áll a pontok mögött.
Mindegyik pont mögött az a feltevés áll, hogy létezik egy politikai vezetõ csoport, mely lényegében korlátlanul képes mindenféle manipulációra. A 3. pont szerint például a médiának három szelete van: amelyik teljesen a kormány irányÃtása alatt áll, amelyik csak részben áll a kormány irányÃtása alatt, illetve vannak sajtótermékek, „amelyekrõl senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak”. Ezzel persze azt állÃtja a szöveg, hogy független sajtó nincs is.
A szöveg azonban ennél többet állÃt: minden sajtótermék ugyanattól a hatalomtól függ. Mivel a leÃrtak nyilvánvalóan olyan országokra vonatkoznak, melyekben különbözõ pártok mûködnek, és ezek a kormányokban rendszeresen váltják egymást, kénytelenek vagyunk a szöveget úgy értelmezni, hogy ezek a pártok csak látszólag küzdenek a hatalomért, valójában egységes hatalmat alkotnak. Mivel nyilván hallottunk már olyanról is, amikor látszólag élesen szemben álló pártok képviselõi is megkötötték a maguk kis piszkos alkuit különbözõ gazdasági elõnyök érdekében, és olyan képviselõk, akikrõl azt sem feltételeztük volna, hogy hajlandóak szóba állni egymással, képesek összeborulni, ha pillanatnyi érdekeik úgy kÃvánják, elsõre talán ez sem tûnik elképzelhetetlennek.
A cikk az ajánló után folytatódik
Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez az összeborulás is csak addig tart, ameddig érdekeik megkÃvánják. Sõt, arra is számtalan példát látunk, hogy a pártokon belüli szoros szövetségesek is bármikor elárulják egymást, ha abból pillanatnyi elõnyük származhat. Még a politikára sem kell gondolnunk: a legtöbb ember családon belül vagy munkahelyén is tapasztal hasonlókat. De az emberek nem csak érdekbõl árulják el egymást, hanem ügyetlenségbõl is. Erre sem nehéz példákat találni: elég, ha arra gondolunk, milyen nehéz egy születésnapi meglepetésbulit összehozni – folyamatosan izgulnunk kell, nehogy valaki elszólja magát. Éppen ezért elképzelhetetlen, hogy legyen egy nagy szervezet, mely egységesen irányÃtja a világot. Ha lenne is ilyen, azon belül is megjelenne a rivalizálás, és lennének olyanok, akik saját hatalmuk növelése érdekében az egész mûködését is kockáztatnák. Márpedig nyilvánvaló, hogy minél messzebb elér egy ilyen szervezet keze, annál nagyobbnak kell lennie – és minél több tagja van, annál inkább sebezhetõ. Éppen ezért elképzelhetetlen, hogy a világot egy érdekcsoport irányÃtsa.
Természetesen mondhatja erre bárki, hogy lehet, hogy mégis van ilyen csoport, és ez cikk is csak azért született, hogy õket fedezze. De mi lenne erre a bizonyÃték? Hacsak nem az, hogy az érdekcsoportot fedezzük! Tipikus összeesküvés-elméletrõl van szó: létezik egy titkos szervezet, mely tagadja létét – miért nem találjuk nyomát? Hát mert jól elrejtõztek? (Miért piros az elefánt szeme – Hogy jobban el tudjon rejtõzni a cseresznyefán. Láttál már cseresznyefán elefántot? Na ugye, milyen jól elbújt!)
Természetesen semmiképpen nem állÃtjuk, hogy a hatalom képviselõi és a sajtó nem manipulálják a lakosságot. Sõt, tényként kell elfogadnunk, hogy legalábbis igyekeznek ezt tenni. Ugyanakkor sem a hatalom, sem a sajtó nem egységes, és idõben sem állandó, az erõviszonyok folyamatosan változnak – sõt, ugyanazon erõk is változtatják véleményüket. Manipulálni pedig nem csupán õk manipulálnak, hanem azok is, akik a demokratikus intézményrendszerrel és a sajtóval szemben az indokoltnál nagyobb bizalmatlanságot gerjesztenek.
Link
Mónika nevû olvasónk megtalálta Noam Chomsky, korunk talán legnevesebb nyelvészének – nem nyelvészeti jellegû – „tÃzparancsolatát”, és a Facebookon a cikk valóságtartalmáról érdeklõdik. Nem igazán világos számunkra, hogy az érdekli-e, hogy az állÃtások Chomskytól származnak-e, vagy az, hogy milyen igazság rejlik mögötte, mindenesetre megpróbálunk mindkét kérdésre választ adni.
Az viszonylag könnyen ellenõrizhetõ a neten, hogy az Ãrás Chomsky neve alatt terjed, valójában nem Chomsky Ãrta. Eredeti verziója Sylvian Timsittõl származik, és elõször 2002-ben, franciául bukkant fel a neten.
Nem Chomsky!
Nem Chomsky!
(Forrás: Wikimedia Commons / jeanbaptisteparis / CC BY-SA 2.0)
A legtöbb helyen nem is nevezik tÃzparancsolatnak, és aligha felel meg a valóságnak az az állÃtás sem, hogy „számÃtástechnikával 65 éves korában kezdett foglalkozni”. Mivel olvasónk kérdése a magyar változatra vonatkozott, annak nem járunk utána, hogy vajon mindenhol egységes-e a szöveg, vagy hogy mennyire pontos a magyar fordÃtás, csupán annak szellemiségét vizsgáljuk.
Arra aligha kell példákat hoznunk, hogy a politikusok hogyan manipulálják a szavazókat és a sajtót, illetve a sajtó hogyan manipulálja az olvasókat, nézõket, hallgatókat. Ilyen esetekrõl mindannyian tudunk, éppen ezért tûnhet elsõ olvasásra meggyõzõnek mindaz, amit a tÃz pont tartalmaz. Ráadásul a leÃrtak gyakran olyan jelenségek, melyeket valóban tapasztalhatunk (például a politikusok hajlamosak elterelni a figyelmünket a valós problémákról, és ehelyett megfoghatatlan, ideológiai töltetû „közös célokat” tûznek ki). Ahhoz, hogy megértsük, hogyan manipulál minket ez a szöveg, azt kell észrevennünk, hogy milyen elõfeltevés áll a pontok mögött.
Mindegyik pont mögött az a feltevés áll, hogy létezik egy politikai vezetõ csoport, mely lényegében korlátlanul képes mindenféle manipulációra. A 3. pont szerint például a médiának három szelete van: amelyik teljesen a kormány irányÃtása alatt áll, amelyik csak részben áll a kormány irányÃtása alatt, illetve vannak sajtótermékek, „amelyekrõl senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak”. Ezzel persze azt állÃtja a szöveg, hogy független sajtó nincs is.
A szöveg azonban ennél többet állÃt: minden sajtótermék ugyanattól a hatalomtól függ. Mivel a leÃrtak nyilvánvalóan olyan országokra vonatkoznak, melyekben különbözõ pártok mûködnek, és ezek a kormányokban rendszeresen váltják egymást, kénytelenek vagyunk a szöveget úgy értelmezni, hogy ezek a pártok csak látszólag küzdenek a hatalomért, valójában egységes hatalmat alkotnak. Mivel nyilván hallottunk már olyanról is, amikor látszólag élesen szemben álló pártok képviselõi is megkötötték a maguk kis piszkos alkuit különbözõ gazdasági elõnyök érdekében, és olyan képviselõk, akikrõl azt sem feltételeztük volna, hogy hajlandóak szóba állni egymással, képesek összeborulni, ha pillanatnyi érdekeik úgy kÃvánják, elsõre talán ez sem tûnik elképzelhetetlennek.
A cikk az ajánló után folytatódik
Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez az összeborulás is csak addig tart, ameddig érdekeik megkÃvánják. Sõt, arra is számtalan példát látunk, hogy a pártokon belüli szoros szövetségesek is bármikor elárulják egymást, ha abból pillanatnyi elõnyük származhat. Még a politikára sem kell gondolnunk: a legtöbb ember családon belül vagy munkahelyén is tapasztal hasonlókat. De az emberek nem csak érdekbõl árulják el egymást, hanem ügyetlenségbõl is. Erre sem nehéz példákat találni: elég, ha arra gondolunk, milyen nehéz egy születésnapi meglepetésbulit összehozni – folyamatosan izgulnunk kell, nehogy valaki elszólja magát. Éppen ezért elképzelhetetlen, hogy legyen egy nagy szervezet, mely egységesen irányÃtja a világot. Ha lenne is ilyen, azon belül is megjelenne a rivalizálás, és lennének olyanok, akik saját hatalmuk növelése érdekében az egész mûködését is kockáztatnák. Márpedig nyilvánvaló, hogy minél messzebb elér egy ilyen szervezet keze, annál nagyobbnak kell lennie – és minél több tagja van, annál inkább sebezhetõ. Éppen ezért elképzelhetetlen, hogy a világot egy érdekcsoport irányÃtsa.
Természetesen mondhatja erre bárki, hogy lehet, hogy mégis van ilyen csoport, és ez cikk is csak azért született, hogy õket fedezze. De mi lenne erre a bizonyÃték? Hacsak nem az, hogy az érdekcsoportot fedezzük! Tipikus összeesküvés-elméletrõl van szó: létezik egy titkos szervezet, mely tagadja létét – miért nem találjuk nyomát? Hát mert jól elrejtõztek? (Miért piros az elefánt szeme – Hogy jobban el tudjon rejtõzni a cseresznyefán. Láttál már cseresznyefán elefántot? Na ugye, milyen jól elbújt!)
Természetesen semmiképpen nem állÃtjuk, hogy a hatalom képviselõi és a sajtó nem manipulálják a lakosságot. Sõt, tényként kell elfogadnunk, hogy legalábbis igyekeznek ezt tenni. Ugyanakkor sem a hatalom, sem a sajtó nem egységes, és idõben sem állandó, az erõviszonyok folyamatosan változnak – sõt, ugyanazon erõk is változtatják véleményüket. Manipulálni pedig nem csupán õk manipulálnak, hanem azok is, akik a demokratikus intézményrendszerrel és a sajtóval szemben az indokoltnál nagyobb bizalmatlanságot gerjesztenek.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Fidel
- 2013. November 25. 12:56:07
#2 |
Gutai Zub
- 2013. November 25. 13:27:44
#3 |
Geza
- 2013. November 25. 16:37:30
#4 |
Geza
- 2013. November 25. 16:38:05
#5 |
Gutai Zub
- 2013. November 25. 19:52:16
#6 |
Perje
- 2013. November 26. 19:37:00
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték