Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
'Milyen állat a fehér ember?' - Interjú Mundruczó Kornéllal
Csak a szokásos, buzik, zsidók és a moslék!
Június 15 és 18 között a Trafó szÃnpadán látható Mundruczó Kornél film- és szÃnházrendezõ JM Coetzee feldolgozása, a Szégyen. A Nobel-dÃjas Coetzee nem csak hazája, Dél-Afrika, vagy az angol nyelvû világ egyik legfontosabb ma élõ Ãrója és gondolkodója, de korunk egyik legfontosabb értelmiségije. A kuriózumként számon tartott elõadásról kérdeztük Mundruczót – és emberségrõl, igazságról, a hatalom illúziójáról.
hvg.hu: ProvokatÃv rendezéseirõl ismert. Hogyan jött az ötlet, hogy JM Coetzee Szégyen cÃmû regényét adaptálják szÃnpadra?
Mundruczó Kornél: Nyolc éve olvastam elõször a Szégyen-t, és nagyon megragadott. Coetzee az egyik kedvenc Ãróm, minden könyve kiemelkedõ olvasmányélményeim közé tartozik. A szÃnpadi verzió nem azonnal és egyszerûen jött össze – pár éve már dédelgettem ezt a gondolatot, amikor váratlanul a Wiener Festwochen prózai programjának igazgatója kezdõ lendületet adott, és Ãgy további partnereket is meggyõzhettem, mennyire fontos könyvrõl van szó. Késõbb, amikor Adelaide-ben játszottuk a Nehéz istennek lenni elõadást, teljesen véletlenül alkalmunk volt magával Coetzee-val is találkozni, ami újabb jó ómennek tûnt. Hiszen ekkora véletlen tényleg nincsen! Eljött megnézni az elõadást, amire nem is számÃtottam, mert egy nagyon remeteéletet élõ mûvészrõl van szó, és azután röviden beszélni is tudtunk, ami megerõsÃtett abban, hogy ezzel kell foglalkozzak. Számomra egyébként õ az Ãró archetÃpusa – félénk, törékeny… Remélem, majd a Szégyent is meg tudja valahol nézni.
hvg.hu: Hisz abban, hogy a munkái körül sorsszerû dolgok történnek?
M.K.: Igen, és ezek nagyon fontos jelzések. Amikor egy darab nem jön össze, amikor egy szÃnész nem tudja elvállalni a szerepet, amikor egy helyszÃnt el kell veszÃtsünk.… Ezek mind segÃtenek, elõrevisznek. Mondok egy példát: Szorokin magyarul meg nem jelent elsõ regényét akartuk szÃnpadra állÃtani. Már próbáltunk, állt a dÃszlet, amikor a szerzõ közölte, hogy mégsem engedélyezi. Úgy döntöttünk, hogy a már máshol bemutatott, tehát elérhetõ A jég cÃmû mûvét fogjuk akkor elõadni. Próbálni kezdtük a darabot, amit gyakorlatilag a meglévõ dÃszlethez választottunk. Szorokinnak végül annyira tetszett, hogy a New York-i felolvasószÃnházi estjét is elhÃvott megrendezni. „Elfelejtettem, hogy én Ãrtam, annyira belefeledkeztem.”- mondta.
hvg.hu: Coetzee mondott valamit, ami miatt ez az elõadás más lesz, mint pusztán a könyv alapján lehetne?
M.K.: A Szégyen David Lurie professzor és leszbikus farmer lánya, Lucy története. Kérdeztem Coetzee-t, hogy tudna-e segÃteni nekem Lucy karakterének megértésében. Merthogy Lucy nem költözik el Dél-Afrikából, úgy dönt a történtek ellenére ott marad és szembenéz a sorsával: mi akkor már régóta vitatkoztunk ennek a jelentésén, kÃváncsi voltam, õ mit mond. Az Ãró erre egy enigmatikus válasszal reagált: „Mert kapaszkodik a földbe!” Úgyhogy ezt a motÃvumot több helyen is felhasználtam a darabban. Egyébként nálunk Lucy fõszereplõként jelenik meg, máskülönben az õt ért trauma idején a nézõ nem érezhetne elég részvétet iránta.
David Lurie toposza is központi: az ember, aki mindent el kell, hogy veszÃtsen, hogy közelebb juthasson önmaga megértéséhez, a világ megértéséhez. Egy tévedésben élõ embert ismerünk meg, aki konfliktusok során át végül közelebb jut az igazsághoz. A szellem embere a pusztába téved, és a pusztai csendben megérti, hogy intellektuális tapasztalata a világról sok tévedésen nyugszik. Új válaszok kellenek.
hvg.hu: A regény egyik sarokpontja egy nemi erõszak.
M.K.: Egy semmibõl jött, borzalmas, traumatikus esemény történik Lurie és a lánya életében. Mint késõbb kiderül, Dél-Afrikában mindennapos, hogy fehér farmereket, fehér-leszbikus farmereket ilyen módon bántalmazzanak. A regényben a támadás a semmibõl jön, a szövegben mégis ott munkál végig, rejtetten ez a valóságos posztapartheid tematika. Ezt igyekszünk a szÃnpadon is megjelenÃteni.
Fotó: Túry Gergely
Sok könyvet vittem már szÃnpadra, egyszerûen, mert én csak személyes érintettséggel tudok dolgozni, és sokkal több könyv érint meg személyesen, mint kész szÃndarab. Ez elõny és hátrány is. Mert ha van egy tömény élményanyag egy könyvvel kapcsolatban, akkor azt gesztusonként szÃnpadra kell vinned. A szÃnház nem lehet se felolvasóest, se illusztráció.
Egyébként szinte alig használunk egész mondatokat Coetzee regényébõl, két fontos sort leszámÃtva, amelyek a darab keretét képezik. Az adaptáció folyamán arra jutottunk, hogy minél többet tartunk meg az Ãró filozofikus gondolatmeneteibõl, annál távolabb kerülünk magától a regénytõl.
hvg.hu: Hol kapcsolódik ez a történet a kortárs magyar kultúrához?
M.K.: Alapkérdéseket feszegetünk. Magyarországon történelmi hagyománya van a menni vagy maradni kérdésének. Hogy lehet-e megalázottan élni. Van-e történelmi igazság, és ha van, kié ez az igazság. Azé-e a föld, aki megmûveli. Dél-Afrika nagyon messze van ugyan, de én minden barátomnak úgy ajánlottam a könyvet, hogy minden része ismerõs lesz! Rengeteg a hasonlóság – még több, mint a posztszovjet Szorokinnal. És persze fontos, hogy nekem voltak dél-afrikai rokonaim, és a gyerekkori fantáziámat nagyon megmozgatták az õ borzalmas történeteik. A poszt apartheid idõszak igazi emberiség dráma. A kisemmizettek pozÃcióba kerülnek, a hatalmi viszonyok átalakulnak, az elnyomó elnyomott, a történelmi igazságtétel mind mind újra húsbavágó kérdések lesznek.
Ezen kÃvül emlékeztethet pár aktuális kérdésre minket az a probléma, hogy ugye a fehér búrok afrikainak tekintik magukat. Nekik nincs hova menni – nincs más hazájuk. Õk mûvelték meg azt a földet, nem tekintik magukat bevándorlóknak. Évszázadok óta ott élnek.
hvg.hu: A mai magyar vidékkel kapcsolatban is állást foglal?
M.K.: Nem, semmilyen aktuálpolitikai kérdésrõl szó nincs! Nyilván örök vesszõparipa, hogy egy kisebbségnek milyen jogai vannak. Hogy a fehér embernek anyanyelve a gyarmatosÃtás. Hogy lenézi, akinek az agya más koordinátarendszerben mozog, és uralkodni akar rajta. De hát Coetzee mindig azt vizsgálta: milyen állat az ember. És fõleg: milyen állat a fehér ember? Akárcsak Szorokin, õ is teljesen új szögekbõl vizsgálja ezeket a problémákat. Olyan nézõpontot választ, amely csupa kérdés, és ezzel felismerésekhez segÃt minket. Például, hogy milyen nevetséges megkülönböztetés a fekete meg a fehér. Nem lehetne inkább jó és gonosz, gazdag és szegény? Ezekbe a kategóriákba menekülünk: magyar és cigány. Teljesen furcsa.
hvg.hu: Milyen szempontokat vett figyelembe a Szégyen szereposztásakor?
M.K.. Lucy-t Tóth Orsi és Láng Annamari játsszák, felváltva. Ezt nem Ãgy terveztem, de Ãgy alakult, és jó, hogy Ãgy alakult. Két teljesen más Lucy, mindkettõ hihetetlenül erõteljes. A földies és a légies. Az pedig, hogy Zsótér Sándor elvállalta Lurie szerepét, nagy öröm volt számomra. Persze, elõször nemet mondott, amitõl csak még szimpatikusabb lett (nevet).
Zsótér tanár, generációk mestere – köztük az enyém is. Ez fontos ennél a szerepnél. A szememben Zsótérnak makulátlan életútja van: nem korrumpálódott, és máig szenvedéllyel dolgozik. Ez kiemeli a mi balgaságunkból, de be is zárja, ahogy Lurie is Byront tartja az igazi problémának. Bár õ is rendezõ, a próbák alatt átadta magát egy egyszerû szÃnészi attitûdnek. Új volt a körünkben, és lett egy új családja. Nem kezdtem volna házalni amúgy ezzel a projekttel erõs fõszereplõ nélkül. Ezt nem tudná mindenki eljátszani: ide egy ikonikus személyiség kellett, egy különleges figura!
SzÃnpadra lép a Krétakör szokásos, összeszokott csapata – és Monori Lili, akit az egyik igazi zseninknek tartok. Nincs párja – kár, hogy Magyarország ilyen félvállról bánik a saját zsenijeivel. Na, mindegy. Ez a konstelláció nagyon szerencsés volt. Jeleneg úgy hÃvjuk Proton SzÃnház, és remélem még sok izgalmas dolognak fog majd otthon adni ez a csak erõs akaratra és a saját szólni vágyásunkra épülõ szervezet.
hvg.hu: Újra ülönleges dÃszletek között játszódik az elõadást?
M.K.: Nem annyira különleges, de tény, hogy csak 200 ember fér be, hogy mindenki beláthassa a „cinemascope” elrendezésû teret. Intimitást akartam, és a valóság illúziója is megköveteli a közelséget. A producerekkel arra jutottunk, hogy ne legyen nagy nézõtér, ne kelljen azért felnagyÃtani a gesztusokat, hogy az utolsó sor is lássa. Nálam visszatérõ probléma, hogy a szÃnházi fogalomrendszeren kÃvülre szoktam kerülni: ez is performansz néha és kollázs. De fontos is nekem ez a kÃvülre kerülés.
hvg.hu: A regényben kiemelt téma az állatokhoz való viszony. Ezt hogy jelenÃtik meg a szÃnpadon?
M.K.: A fehér ember még mindig élvezkedik, hogy amióta feltalálta a puskát, õ az úr. Miközben a föld gyakorlatilag hadifogoly, és az állatvilág az ember döntései mentén próbálhat csak létezni. Van egyébként nálunk élõ állat a szÃnpadon: tücsök, madár, kutya. Mert fontos látni, hogy milyen az ember, amikor Isten szerepébe kerül. A fehér Istenébe.
És azt még hozzátenném, hogy Magyarországon jelenleg pl. 40-50 ezer kutya van bezárva. Ez sokat elárul rólunk, mert nyugaton ugye nem dobják ki, keleten meg nem fogják be. Mi mindkettõt csináljuk, és ennek ezek a borzalmas sintértelepek az eredményei. Ahogyan a gyerekeinket elvisszük Auschwitzba, hogy szembesüljenek a 20. század legnagyobb traumájával, úgy vinném el ezekre a telepekre is az iskolásokat. És ezt most nem állatvédõként mondom.
hvg.hu: Mennyire ismeri a Szégyen többi adaptációját?
M.K.: Van egy 2008-as film John Malkovich-csal a fõszerepben. Van egy amszterdami és egy francia elõadás is. Egyiket se láttam, de a kritikák szerint a miénk a leginkább afrikai. Ez jól esik. Tehát hogy nem a nyugati ember igazságán keresztül közelÃtünk. Hogy megjelenik Afrika igazsága, Kelet-Európa, Magyarország igazsága – a peremvidék igazsága! A leszbikus kisebbség igazsága –akinek a világrend visszaállÃtása érdekében az agresszorok a hátára Ãrják üzenetüket.
Számomra a Szégyen egy traumatörténet. A történelmi megalázottság és a megváltás élményének fel nem dolgozottsága önmagában traumatikus. Számomra a mai regénynek az a dolga, hogy trauma-regény legyen. Szerencsére a magyar irodalomban is megjelenik ez már: ott van Térey János vagy Borbély Szilárd. Ma traumák vannak, nem háborúk. Ez egy trauma-kor. A 20. századnak vége, és a kollektÃv megértésektõl csak távolodunk.
hvg.hu: Felfoghatjuk ezt egy európai szintû elõrejelzésnek?
M.K.: Németországi projektjeim folyamán megfigyeltem, hogy ott a mûvészeknek erkölcsi kötelessége az Európa-reflexió. Ez nagy hatással volt rám. Igen, azt gondolom, hogy az, hogy Európa milyen kiutat fog majd találni a válságából, mindannyiunk sorsát és életútját meghatározza majd. És közös felelõsségünk, hogy úgy érezhessük, legalább mindent megtettünk. A fehér ember le kell számoljon a hatalom illuziójával, és megtanulnia újra együtt élni a társaival. Ha az elõadás vihart kavar itthon, biztos vagyok benne, hogy jó helyen keresgéltünk.
Link
Június 15 és 18 között a Trafó szÃnpadán látható Mundruczó Kornél film- és szÃnházrendezõ JM Coetzee feldolgozása, a Szégyen. A Nobel-dÃjas Coetzee nem csak hazája, Dél-Afrika, vagy az angol nyelvû világ egyik legfontosabb ma élõ Ãrója és gondolkodója, de korunk egyik legfontosabb értelmiségije. A kuriózumként számon tartott elõadásról kérdeztük Mundruczót – és emberségrõl, igazságról, a hatalom illúziójáról.
hvg.hu: ProvokatÃv rendezéseirõl ismert. Hogyan jött az ötlet, hogy JM Coetzee Szégyen cÃmû regényét adaptálják szÃnpadra?
Mundruczó Kornél: Nyolc éve olvastam elõször a Szégyen-t, és nagyon megragadott. Coetzee az egyik kedvenc Ãróm, minden könyve kiemelkedõ olvasmányélményeim közé tartozik. A szÃnpadi verzió nem azonnal és egyszerûen jött össze – pár éve már dédelgettem ezt a gondolatot, amikor váratlanul a Wiener Festwochen prózai programjának igazgatója kezdõ lendületet adott, és Ãgy további partnereket is meggyõzhettem, mennyire fontos könyvrõl van szó. Késõbb, amikor Adelaide-ben játszottuk a Nehéz istennek lenni elõadást, teljesen véletlenül alkalmunk volt magával Coetzee-val is találkozni, ami újabb jó ómennek tûnt. Hiszen ekkora véletlen tényleg nincsen! Eljött megnézni az elõadást, amire nem is számÃtottam, mert egy nagyon remeteéletet élõ mûvészrõl van szó, és azután röviden beszélni is tudtunk, ami megerõsÃtett abban, hogy ezzel kell foglalkozzak. Számomra egyébként õ az Ãró archetÃpusa – félénk, törékeny… Remélem, majd a Szégyent is meg tudja valahol nézni.
hvg.hu: Hisz abban, hogy a munkái körül sorsszerû dolgok történnek?
M.K.: Igen, és ezek nagyon fontos jelzések. Amikor egy darab nem jön össze, amikor egy szÃnész nem tudja elvállalni a szerepet, amikor egy helyszÃnt el kell veszÃtsünk.… Ezek mind segÃtenek, elõrevisznek. Mondok egy példát: Szorokin magyarul meg nem jelent elsõ regényét akartuk szÃnpadra állÃtani. Már próbáltunk, állt a dÃszlet, amikor a szerzõ közölte, hogy mégsem engedélyezi. Úgy döntöttünk, hogy a már máshol bemutatott, tehát elérhetõ A jég cÃmû mûvét fogjuk akkor elõadni. Próbálni kezdtük a darabot, amit gyakorlatilag a meglévõ dÃszlethez választottunk. Szorokinnak végül annyira tetszett, hogy a New York-i felolvasószÃnházi estjét is elhÃvott megrendezni. „Elfelejtettem, hogy én Ãrtam, annyira belefeledkeztem.”- mondta.
hvg.hu: Coetzee mondott valamit, ami miatt ez az elõadás más lesz, mint pusztán a könyv alapján lehetne?
M.K.: A Szégyen David Lurie professzor és leszbikus farmer lánya, Lucy története. Kérdeztem Coetzee-t, hogy tudna-e segÃteni nekem Lucy karakterének megértésében. Merthogy Lucy nem költözik el Dél-Afrikából, úgy dönt a történtek ellenére ott marad és szembenéz a sorsával: mi akkor már régóta vitatkoztunk ennek a jelentésén, kÃváncsi voltam, õ mit mond. Az Ãró erre egy enigmatikus válasszal reagált: „Mert kapaszkodik a földbe!” Úgyhogy ezt a motÃvumot több helyen is felhasználtam a darabban. Egyébként nálunk Lucy fõszereplõként jelenik meg, máskülönben az õt ért trauma idején a nézõ nem érezhetne elég részvétet iránta.
David Lurie toposza is központi: az ember, aki mindent el kell, hogy veszÃtsen, hogy közelebb juthasson önmaga megértéséhez, a világ megértéséhez. Egy tévedésben élõ embert ismerünk meg, aki konfliktusok során át végül közelebb jut az igazsághoz. A szellem embere a pusztába téved, és a pusztai csendben megérti, hogy intellektuális tapasztalata a világról sok tévedésen nyugszik. Új válaszok kellenek.
hvg.hu: A regény egyik sarokpontja egy nemi erõszak.
M.K.: Egy semmibõl jött, borzalmas, traumatikus esemény történik Lurie és a lánya életében. Mint késõbb kiderül, Dél-Afrikában mindennapos, hogy fehér farmereket, fehér-leszbikus farmereket ilyen módon bántalmazzanak. A regényben a támadás a semmibõl jön, a szövegben mégis ott munkál végig, rejtetten ez a valóságos posztapartheid tematika. Ezt igyekszünk a szÃnpadon is megjelenÃteni.
Fotó: Túry Gergely
Sok könyvet vittem már szÃnpadra, egyszerûen, mert én csak személyes érintettséggel tudok dolgozni, és sokkal több könyv érint meg személyesen, mint kész szÃndarab. Ez elõny és hátrány is. Mert ha van egy tömény élményanyag egy könyvvel kapcsolatban, akkor azt gesztusonként szÃnpadra kell vinned. A szÃnház nem lehet se felolvasóest, se illusztráció.
Egyébként szinte alig használunk egész mondatokat Coetzee regényébõl, két fontos sort leszámÃtva, amelyek a darab keretét képezik. Az adaptáció folyamán arra jutottunk, hogy minél többet tartunk meg az Ãró filozofikus gondolatmeneteibõl, annál távolabb kerülünk magától a regénytõl.
hvg.hu: Hol kapcsolódik ez a történet a kortárs magyar kultúrához?
M.K.: Alapkérdéseket feszegetünk. Magyarországon történelmi hagyománya van a menni vagy maradni kérdésének. Hogy lehet-e megalázottan élni. Van-e történelmi igazság, és ha van, kié ez az igazság. Azé-e a föld, aki megmûveli. Dél-Afrika nagyon messze van ugyan, de én minden barátomnak úgy ajánlottam a könyvet, hogy minden része ismerõs lesz! Rengeteg a hasonlóság – még több, mint a posztszovjet Szorokinnal. És persze fontos, hogy nekem voltak dél-afrikai rokonaim, és a gyerekkori fantáziámat nagyon megmozgatták az õ borzalmas történeteik. A poszt apartheid idõszak igazi emberiség dráma. A kisemmizettek pozÃcióba kerülnek, a hatalmi viszonyok átalakulnak, az elnyomó elnyomott, a történelmi igazságtétel mind mind újra húsbavágó kérdések lesznek.
Ezen kÃvül emlékeztethet pár aktuális kérdésre minket az a probléma, hogy ugye a fehér búrok afrikainak tekintik magukat. Nekik nincs hova menni – nincs más hazájuk. Õk mûvelték meg azt a földet, nem tekintik magukat bevándorlóknak. Évszázadok óta ott élnek.
hvg.hu: A mai magyar vidékkel kapcsolatban is állást foglal?
M.K.: Nem, semmilyen aktuálpolitikai kérdésrõl szó nincs! Nyilván örök vesszõparipa, hogy egy kisebbségnek milyen jogai vannak. Hogy a fehér embernek anyanyelve a gyarmatosÃtás. Hogy lenézi, akinek az agya más koordinátarendszerben mozog, és uralkodni akar rajta. De hát Coetzee mindig azt vizsgálta: milyen állat az ember. És fõleg: milyen állat a fehér ember? Akárcsak Szorokin, õ is teljesen új szögekbõl vizsgálja ezeket a problémákat. Olyan nézõpontot választ, amely csupa kérdés, és ezzel felismerésekhez segÃt minket. Például, hogy milyen nevetséges megkülönböztetés a fekete meg a fehér. Nem lehetne inkább jó és gonosz, gazdag és szegény? Ezekbe a kategóriákba menekülünk: magyar és cigány. Teljesen furcsa.
hvg.hu: Milyen szempontokat vett figyelembe a Szégyen szereposztásakor?
M.K.. Lucy-t Tóth Orsi és Láng Annamari játsszák, felváltva. Ezt nem Ãgy terveztem, de Ãgy alakult, és jó, hogy Ãgy alakult. Két teljesen más Lucy, mindkettõ hihetetlenül erõteljes. A földies és a légies. Az pedig, hogy Zsótér Sándor elvállalta Lurie szerepét, nagy öröm volt számomra. Persze, elõször nemet mondott, amitõl csak még szimpatikusabb lett (nevet).
Zsótér tanár, generációk mestere – köztük az enyém is. Ez fontos ennél a szerepnél. A szememben Zsótérnak makulátlan életútja van: nem korrumpálódott, és máig szenvedéllyel dolgozik. Ez kiemeli a mi balgaságunkból, de be is zárja, ahogy Lurie is Byront tartja az igazi problémának. Bár õ is rendezõ, a próbák alatt átadta magát egy egyszerû szÃnészi attitûdnek. Új volt a körünkben, és lett egy új családja. Nem kezdtem volna házalni amúgy ezzel a projekttel erõs fõszereplõ nélkül. Ezt nem tudná mindenki eljátszani: ide egy ikonikus személyiség kellett, egy különleges figura!
SzÃnpadra lép a Krétakör szokásos, összeszokott csapata – és Monori Lili, akit az egyik igazi zseninknek tartok. Nincs párja – kár, hogy Magyarország ilyen félvállról bánik a saját zsenijeivel. Na, mindegy. Ez a konstelláció nagyon szerencsés volt. Jeleneg úgy hÃvjuk Proton SzÃnház, és remélem még sok izgalmas dolognak fog majd otthon adni ez a csak erõs akaratra és a saját szólni vágyásunkra épülõ szervezet.
hvg.hu: Újra ülönleges dÃszletek között játszódik az elõadást?
M.K.: Nem annyira különleges, de tény, hogy csak 200 ember fér be, hogy mindenki beláthassa a „cinemascope” elrendezésû teret. Intimitást akartam, és a valóság illúziója is megköveteli a közelséget. A producerekkel arra jutottunk, hogy ne legyen nagy nézõtér, ne kelljen azért felnagyÃtani a gesztusokat, hogy az utolsó sor is lássa. Nálam visszatérõ probléma, hogy a szÃnházi fogalomrendszeren kÃvülre szoktam kerülni: ez is performansz néha és kollázs. De fontos is nekem ez a kÃvülre kerülés.
hvg.hu: A regényben kiemelt téma az állatokhoz való viszony. Ezt hogy jelenÃtik meg a szÃnpadon?
M.K.: A fehér ember még mindig élvezkedik, hogy amióta feltalálta a puskát, õ az úr. Miközben a föld gyakorlatilag hadifogoly, és az állatvilág az ember döntései mentén próbálhat csak létezni. Van egyébként nálunk élõ állat a szÃnpadon: tücsök, madár, kutya. Mert fontos látni, hogy milyen az ember, amikor Isten szerepébe kerül. A fehér Istenébe.
És azt még hozzátenném, hogy Magyarországon jelenleg pl. 40-50 ezer kutya van bezárva. Ez sokat elárul rólunk, mert nyugaton ugye nem dobják ki, keleten meg nem fogják be. Mi mindkettõt csináljuk, és ennek ezek a borzalmas sintértelepek az eredményei. Ahogyan a gyerekeinket elvisszük Auschwitzba, hogy szembesüljenek a 20. század legnagyobb traumájával, úgy vinném el ezekre a telepekre is az iskolásokat. És ezt most nem állatvédõként mondom.
hvg.hu: Mennyire ismeri a Szégyen többi adaptációját?
M.K.: Van egy 2008-as film John Malkovich-csal a fõszerepben. Van egy amszterdami és egy francia elõadás is. Egyiket se láttam, de a kritikák szerint a miénk a leginkább afrikai. Ez jól esik. Tehát hogy nem a nyugati ember igazságán keresztül közelÃtünk. Hogy megjelenik Afrika igazsága, Kelet-Európa, Magyarország igazsága – a peremvidék igazsága! A leszbikus kisebbség igazsága –akinek a világrend visszaállÃtása érdekében az agresszorok a hátára Ãrják üzenetüket.
Számomra a Szégyen egy traumatörténet. A történelmi megalázottság és a megváltás élményének fel nem dolgozottsága önmagában traumatikus. Számomra a mai regénynek az a dolga, hogy trauma-regény legyen. Szerencsére a magyar irodalomban is megjelenik ez már: ott van Térey János vagy Borbély Szilárd. Ma traumák vannak, nem háborúk. Ez egy trauma-kor. A 20. századnak vége, és a kollektÃv megértésektõl csak távolodunk.
hvg.hu: Felfoghatjuk ezt egy európai szintû elõrejelzésnek?
M.K.: Németországi projektjeim folyamán megfigyeltem, hogy ott a mûvészeknek erkölcsi kötelessége az Európa-reflexió. Ez nagy hatással volt rám. Igen, azt gondolom, hogy az, hogy Európa milyen kiutat fog majd találni a válságából, mindannyiunk sorsát és életútját meghatározza majd. És közös felelõsségünk, hogy úgy érezhessük, legalább mindent megtettünk. A fehér ember le kell számoljon a hatalom illuziójával, és megtanulnia újra együtt élni a társaival. Ha az elõadás vihart kavar itthon, biztos vagyok benne, hogy jó helyen keresgéltünk.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Zea
- 2012. June 17. 19:44:04
#2 |
livia
- 2012. June 17. 19:53:13
#3 |
livia
- 2012. June 17. 20:05:19
#4 |
Zea
- 2012. June 18. 10:26:30
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték