Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Miért kell elbúcsúznia a forinttól Magyarországnak?
Miért? Kell?
Az euró magyarországi bevezetését övezõ makrogazdasági kérdések ismételt átgondolásának egyik fontos indítéka, hogy a hivatalos csatlakozási céldátumot a kormány anélkül tolta 2020-nál „nem korábbra”, hogy azt szakmai eszmecsere vagy publikus kormányzati elemzés megalapozta volna. Neményi Judit és Oblath Gábor írása a Közgazdasági Szemle júniusi számában megjelent tanulmányokon alapul.
Hozamkonvergencia sincs
A kétezres évek elején valódi döntési alternatívát jelentett, hogy Magyarország egy "mielõbbi" (4-6 éves felkészülési idõszakot feltételezve kitûzött) vagy valamely késõbbi idõpontot válasszon az euró bevezetésére, és értelmesen lehetett mérlegelni azt a kérdést is, hogy az önálló valuta megtartása vagy feladása járna-e jelentõsebb rövid, illetve középtávú elõnnyel.
A kétezres években folytatott gazdaságpolitika - a mielõbbi csatlakozás céljának gyakori hangoztatása ellenére - nem hozta közelebb az országot az euróövezeti tagsághoz. A 2010. tavaszi kormányváltást követõ gazdaságpolitikai fordulat s az azóta követett gazdaságpolitika az Európai Uniótól való eltávolodáshoz vezetett. Magyarország 2012-ben - éppen az euróövezeti válság kellõs közepén - olyan helyzetbe került, hogy már nem az elõnyök realizálása, hanem a veszteségek minimalizálása miatt szükséges az euróbevezetés kérdésével foglalkoznunk. Bármennyire is tisztázatlan ugyanis, hogy mikorra sikerül úrrá lenni az euróövezet válságán, s egyelõre az uniós irányítási rendszer átalakítása sem befejezett, Magyarország számára az euróövezeten kívüli lét egyértelmû hátrányokkal jár, a csatlakozáshoz szükséges feltételek megteremtésébõl viszont sokat nyerne az ország.
A magyar gazdaság helyzetét ugyanis a következõk jellemzik:
- a gazdaság egyre távolabbra került az euróövezeti csatlakozást lehetõvé tevõ (régi és újabb) feltételek teljesítésétõl;
- a gazdaságot súlyosan érinti a saját valuta valamennyi hátránya (a valutaárfolyam szélsõséges kilengései, a makrostabilitást aláásó és az inflációt, illetve az inflációs várakozásokat fokozó jelentõs valutaleértékelõdés);
- a gazdaság az önálló monetáris politikának lényegében semmiféle elõnyét nem élvezi, mozgásterét a jelentõs belföldi devizaadósság mellett a kormány gazdaságpolitikája miatti hektikusan változó piaci hangulat és a megemelkedett országkockázat is beszûkítette;
- az ország nem rendelkezik olyan hosszabb távú stratégiai programmal, amely az euróövezeti hivatalos (régi és új) feltételeken túl biztosíthatná, hogy az euróövezeti csatlakozást követõen kihasználja a potenciális elõnyöket. E nélkül pedig még akkor sem célszerû bevezetni az eurót, ha a hivatalos kritériumokat képes lenne teljesíteni.
Az euróövezeti csatlakozás peremfeltételeinek változása
Mind a külsõ körülmények változása - az euróövezet válságjelenségei, felbomlásának rémképe, a korábban ígéretesen fejlõdõ tagországok súlyos gazdasági nehézségei és az Európai Unió irányításának reformja -, mind pedig a hazai politikai és gazdaságpolitikai közelmúltbeli fejlemények - különösen az ország állampapírjainak leminõsítése a befektetésre nem ajánlott kategóriába - jelentõsen befolyásolják Magyarország euróövezeti csatlakozásának kilátásait és feltételeit. A 2007 közepétõl kibontakozó válság felszínre hozta az euróövezet szabályozási hiányosságait, amire válaszul 2008 óta az EU irányítási rendszerének teljes átalakítása zajlik, s ez a folyamat még nem ért véget.
Neményi Judit
Napi Gazdaság, Marton Szilvia
A fogadókészség tekintetében is van bizonytalanság, bár az euróövezeti belépés feltétele - az azonos elbírálás elve alapján - a jövõben csatlakozókra nézve is a maastrichti kritériumok fenntartható módon való teljesítése. Ugyanakkor a szabályozási-irányítási rendszer általános felülvizsgálatával és átalakításával az elmúlt évtizedekhez képest sokkal összetettebbé váltak mind az euróövezeti, mind pedig az azon kívüli tagállamokkal szembeni a követelmények. A stabilitási és növekedési egyezmény megerõsítése és kibõvítése az úgynevezett hatos jogszabálycsomaggal, s azon belül a túlzott egyensúlytalansági eljárás (EIP) az euróövezeten kívüli tagokat is érinti, még ha a szigorú szankciók rájuk nem is vonatkoznak. Emellett a közös valutaövezet fenntarthatósága érdekében nagyobb gazdaságpolitikai koordinációra van szükség, s az ennek megteremtésére létrehozott euró-plusz egyezmény minden euróövezeti tagra vonatkozik. Ahhoz, hogy az euró bevezetésekor Magyarország már teljesíthesse az euróövezeti koordinációs követelményeket, gazdaságpolitikájának közelednie kell ezekhez. A 2012. január végén 25 uniós tagország által kötött, a Gazdasági és Monetáris Unió stabilitásáról, koordinálásról és irányításról szóló egyezményhez Magyarország is csatlakozott. Ezek betartását akkor is gazdaságpolitikai célként kellene kezelni, ha egyelõre nem mindegyik pont vonatkozik az euróövezeten kívüli tagországokra.
Vajon az elhúzódó külsõ és belsõ válság, valamint a jövõt illetõ bizonytalanságok közepette érdemes-e egyáltalán arról elmélkedni, hogy milyen stratégiát kellene követni a közös valuta bevezetéséhez? A válasz egyértelmûen igen, mert ha a magyar gazdaságpolitika alakítása ettõl a szemponttól függetlenítve és az uniós változásokat szem elõl tévesztve halad elõre, akkor elõfordulhat, hogy a magyar kormány által az elmúlt évben jelszóként használt "elrugaszkodás az euróövezettõl (a válságtól)", valójában az Európai Uniótól való leszakadáshoz és az euróövezeti belépés nyújtotta esélyek elszalasztásához vezet.
Az euróövezeti csatlakozás kritériumainak teljesítése
A 2000-es évek elsõ felében végzett vizsgálataink alapján arra jutottunk, hogy az euró megalapozott, de mielõbbi bevezetése érdekében állna az országnak, mert az euróövezeti belépés és tagság követelményeit az euró bevezetéstõl függetlenül is teljesíteni kellene egy kiegyensúlyozott növekedési pálya érdekében, miközben euróövezeti tagként komoly kockázatoktól szabadulhatna meg az ország. Ez a megállapítás akkor is érvényes marad, ha az átalakult követelményrendszert vizsgáljuk meg. Az euróövezeti követelmények (a maastrichti kritériumok, a kibõvített stabilitási és növekedési egyezmény, európlusz egyezmény) teljesítése támogatná a felzárkózási pályára való visszatérést. A magyar gazdaság azonban ma még távol áll ezek teljesítésétõl.
A maastrichti kritériumok és a 2005 márciusában elfogadott stabilitási és növekedési egyezmény - vagyis a "régi" kritériumok - teljesítése sem biztosított, ha nem sikerül rövid idõn belül tartós növekedési pályára "visszanavigálni" az országot. Csak ez garantálhatná a költségvetési középtávú cél "trükkmentes" (egyszeri bevételek bevonásától mentes) teljesítését és az adósságráta folyamatos csökkentését.
A folyó fizetési mérlegben fordulat következett be, és az elõzõ évtizedben fenntarthatatlanul magas hiányt jelentõs többlet váltotta fel. Ez a kibõvített stabilitási kritériumrendszer szerint pozitívan értékelhetõ fejlemény valójában nem tekinthetõ kedvezõnek, mert a gazdaság tartós lelassulásának, a nyomott belföldi keresletnek a következménye. Ezért a beruházás-megtakarítási mérleg várható alakulása egyelõre nem mérhetõ fel.
A maastrichti inflációs kritérium teljesítése igen távolinak tûnik, mert még a jelenlegi nagyon nyomott belsõ piaci viszonyok között is messzebb kerülünk a 3 százalékos inflációs céltól (pedig az is meghaladja a maastrichti követelményt). A magyar kormányok azonban sohasem tekintették fontosnak a kiszámítható alacsony inflációs környezet kialakítását, s a különbözõ egyszeri inflációs sokkok (áfakulcsemelés, jövedéki adók, extra termékadók, különadók) sorozata ma is napi gyakorlat, a 2012-es költségvetési lyukak befoltozásának egyik eszköze. Ábránkon, amely az államháztartási egyenleg és az infláció kapcsolatáról ad képet, jól látszik, hogy 2010 óta is a korábbi minta ismétlõdik, ez pedig magasan tartja az inflációs várakozásokat.
Az árfolyam-stabilitás elõmozdítása sem szerepel a kormányzati célok között. A kormány - tévesen - "a Magyar Nemzeti Bank ügyének" tekinti a forintárfolyam alakulását, jóllehet a forint leértékelõdésében és hektikus mozgásában saját gazdaságpolitikájának piaci értékítélete tükrözõdik. Az állami és magán-devizahitelek magas aránya miatt a gazdasági és pénzügyi stabilitást is veszélyezteti, ha jelentõsen gyengül a forint, de az is, ha nagy az árfolyam volatilitása. Az államadósságnak a GDP-hez mért aránya - a növekedési problémák mellett - éppen a nagy leértékelõdés miatt nem mérséklõdött, holott a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentõ Alaphoz került állampapírok bevonása jelentõsen csökkentette az államadósságot. Mivel a kormány szándékai kiismerhetetlenek, nem kizárt, hogy a gazdaság fellendítése érdekében az árfolyam gyengítésének veszélyes fegyverét is használni kívánja. Ez azonban bumerángként csaphat vissza, mivel az ország stagflációs állapotba kerülhet.
Nem meglepõ, hogy mindezek miatt a hozamok konvergenciájáról sem beszélhetünk. Magyarország kockázati felára - bár alacsonyabb, mint az euróövezeti krízisországoké - ismét a fenntarthatóságot veszélyeztetõ szintre emelkedett, amiben döntõen hazai gazdaságpolitikai okok játszanak szerepet.
Link
Az euró magyarországi bevezetését övezõ makrogazdasági kérdések ismételt átgondolásának egyik fontos indítéka, hogy a hivatalos csatlakozási céldátumot a kormány anélkül tolta 2020-nál „nem korábbra”, hogy azt szakmai eszmecsere vagy publikus kormányzati elemzés megalapozta volna. Neményi Judit és Oblath Gábor írása a Közgazdasági Szemle júniusi számában megjelent tanulmányokon alapul.
Hozamkonvergencia sincs
A kétezres évek elején valódi döntési alternatívát jelentett, hogy Magyarország egy "mielõbbi" (4-6 éves felkészülési idõszakot feltételezve kitûzött) vagy valamely késõbbi idõpontot válasszon az euró bevezetésére, és értelmesen lehetett mérlegelni azt a kérdést is, hogy az önálló valuta megtartása vagy feladása járna-e jelentõsebb rövid, illetve középtávú elõnnyel.
A kétezres években folytatott gazdaságpolitika - a mielõbbi csatlakozás céljának gyakori hangoztatása ellenére - nem hozta közelebb az országot az euróövezeti tagsághoz. A 2010. tavaszi kormányváltást követõ gazdaságpolitikai fordulat s az azóta követett gazdaságpolitika az Európai Uniótól való eltávolodáshoz vezetett. Magyarország 2012-ben - éppen az euróövezeti válság kellõs közepén - olyan helyzetbe került, hogy már nem az elõnyök realizálása, hanem a veszteségek minimalizálása miatt szükséges az euróbevezetés kérdésével foglalkoznunk. Bármennyire is tisztázatlan ugyanis, hogy mikorra sikerül úrrá lenni az euróövezet válságán, s egyelõre az uniós irányítási rendszer átalakítása sem befejezett, Magyarország számára az euróövezeten kívüli lét egyértelmû hátrányokkal jár, a csatlakozáshoz szükséges feltételek megteremtésébõl viszont sokat nyerne az ország.
A magyar gazdaság helyzetét ugyanis a következõk jellemzik:
- a gazdaság egyre távolabbra került az euróövezeti csatlakozást lehetõvé tevõ (régi és újabb) feltételek teljesítésétõl;
- a gazdaságot súlyosan érinti a saját valuta valamennyi hátránya (a valutaárfolyam szélsõséges kilengései, a makrostabilitást aláásó és az inflációt, illetve az inflációs várakozásokat fokozó jelentõs valutaleértékelõdés);
- a gazdaság az önálló monetáris politikának lényegében semmiféle elõnyét nem élvezi, mozgásterét a jelentõs belföldi devizaadósság mellett a kormány gazdaságpolitikája miatti hektikusan változó piaci hangulat és a megemelkedett országkockázat is beszûkítette;
- az ország nem rendelkezik olyan hosszabb távú stratégiai programmal, amely az euróövezeti hivatalos (régi és új) feltételeken túl biztosíthatná, hogy az euróövezeti csatlakozást követõen kihasználja a potenciális elõnyöket. E nélkül pedig még akkor sem célszerû bevezetni az eurót, ha a hivatalos kritériumokat képes lenne teljesíteni.
Az euróövezeti csatlakozás peremfeltételeinek változása
Mind a külsõ körülmények változása - az euróövezet válságjelenségei, felbomlásának rémképe, a korábban ígéretesen fejlõdõ tagországok súlyos gazdasági nehézségei és az Európai Unió irányításának reformja -, mind pedig a hazai politikai és gazdaságpolitikai közelmúltbeli fejlemények - különösen az ország állampapírjainak leminõsítése a befektetésre nem ajánlott kategóriába - jelentõsen befolyásolják Magyarország euróövezeti csatlakozásának kilátásait és feltételeit. A 2007 közepétõl kibontakozó válság felszínre hozta az euróövezet szabályozási hiányosságait, amire válaszul 2008 óta az EU irányítási rendszerének teljes átalakítása zajlik, s ez a folyamat még nem ért véget.
Neményi Judit
Napi Gazdaság, Marton Szilvia
A fogadókészség tekintetében is van bizonytalanság, bár az euróövezeti belépés feltétele - az azonos elbírálás elve alapján - a jövõben csatlakozókra nézve is a maastrichti kritériumok fenntartható módon való teljesítése. Ugyanakkor a szabályozási-irányítási rendszer általános felülvizsgálatával és átalakításával az elmúlt évtizedekhez képest sokkal összetettebbé váltak mind az euróövezeti, mind pedig az azon kívüli tagállamokkal szembeni a követelmények. A stabilitási és növekedési egyezmény megerõsítése és kibõvítése az úgynevezett hatos jogszabálycsomaggal, s azon belül a túlzott egyensúlytalansági eljárás (EIP) az euróövezeten kívüli tagokat is érinti, még ha a szigorú szankciók rájuk nem is vonatkoznak. Emellett a közös valutaövezet fenntarthatósága érdekében nagyobb gazdaságpolitikai koordinációra van szükség, s az ennek megteremtésére létrehozott euró-plusz egyezmény minden euróövezeti tagra vonatkozik. Ahhoz, hogy az euró bevezetésekor Magyarország már teljesíthesse az euróövezeti koordinációs követelményeket, gazdaságpolitikájának közelednie kell ezekhez. A 2012. január végén 25 uniós tagország által kötött, a Gazdasági és Monetáris Unió stabilitásáról, koordinálásról és irányításról szóló egyezményhez Magyarország is csatlakozott. Ezek betartását akkor is gazdaságpolitikai célként kellene kezelni, ha egyelõre nem mindegyik pont vonatkozik az euróövezeten kívüli tagországokra.
Vajon az elhúzódó külsõ és belsõ válság, valamint a jövõt illetõ bizonytalanságok közepette érdemes-e egyáltalán arról elmélkedni, hogy milyen stratégiát kellene követni a közös valuta bevezetéséhez? A válasz egyértelmûen igen, mert ha a magyar gazdaságpolitika alakítása ettõl a szemponttól függetlenítve és az uniós változásokat szem elõl tévesztve halad elõre, akkor elõfordulhat, hogy a magyar kormány által az elmúlt évben jelszóként használt "elrugaszkodás az euróövezettõl (a válságtól)", valójában az Európai Uniótól való leszakadáshoz és az euróövezeti belépés nyújtotta esélyek elszalasztásához vezet.
Az euróövezeti csatlakozás kritériumainak teljesítése
A 2000-es évek elsõ felében végzett vizsgálataink alapján arra jutottunk, hogy az euró megalapozott, de mielõbbi bevezetése érdekében állna az országnak, mert az euróövezeti belépés és tagság követelményeit az euró bevezetéstõl függetlenül is teljesíteni kellene egy kiegyensúlyozott növekedési pálya érdekében, miközben euróövezeti tagként komoly kockázatoktól szabadulhatna meg az ország. Ez a megállapítás akkor is érvényes marad, ha az átalakult követelményrendszert vizsgáljuk meg. Az euróövezeti követelmények (a maastrichti kritériumok, a kibõvített stabilitási és növekedési egyezmény, európlusz egyezmény) teljesítése támogatná a felzárkózási pályára való visszatérést. A magyar gazdaság azonban ma még távol áll ezek teljesítésétõl.
A maastrichti kritériumok és a 2005 márciusában elfogadott stabilitási és növekedési egyezmény - vagyis a "régi" kritériumok - teljesítése sem biztosított, ha nem sikerül rövid idõn belül tartós növekedési pályára "visszanavigálni" az országot. Csak ez garantálhatná a költségvetési középtávú cél "trükkmentes" (egyszeri bevételek bevonásától mentes) teljesítését és az adósságráta folyamatos csökkentését.
A folyó fizetési mérlegben fordulat következett be, és az elõzõ évtizedben fenntarthatatlanul magas hiányt jelentõs többlet váltotta fel. Ez a kibõvített stabilitási kritériumrendszer szerint pozitívan értékelhetõ fejlemény valójában nem tekinthetõ kedvezõnek, mert a gazdaság tartós lelassulásának, a nyomott belföldi keresletnek a következménye. Ezért a beruházás-megtakarítási mérleg várható alakulása egyelõre nem mérhetõ fel.
A maastrichti inflációs kritérium teljesítése igen távolinak tûnik, mert még a jelenlegi nagyon nyomott belsõ piaci viszonyok között is messzebb kerülünk a 3 százalékos inflációs céltól (pedig az is meghaladja a maastrichti követelményt). A magyar kormányok azonban sohasem tekintették fontosnak a kiszámítható alacsony inflációs környezet kialakítását, s a különbözõ egyszeri inflációs sokkok (áfakulcsemelés, jövedéki adók, extra termékadók, különadók) sorozata ma is napi gyakorlat, a 2012-es költségvetési lyukak befoltozásának egyik eszköze. Ábránkon, amely az államháztartási egyenleg és az infláció kapcsolatáról ad képet, jól látszik, hogy 2010 óta is a korábbi minta ismétlõdik, ez pedig magasan tartja az inflációs várakozásokat.
Az árfolyam-stabilitás elõmozdítása sem szerepel a kormányzati célok között. A kormány - tévesen - "a Magyar Nemzeti Bank ügyének" tekinti a forintárfolyam alakulását, jóllehet a forint leértékelõdésében és hektikus mozgásában saját gazdaságpolitikájának piaci értékítélete tükrözõdik. Az állami és magán-devizahitelek magas aránya miatt a gazdasági és pénzügyi stabilitást is veszélyezteti, ha jelentõsen gyengül a forint, de az is, ha nagy az árfolyam volatilitása. Az államadósságnak a GDP-hez mért aránya - a növekedési problémák mellett - éppen a nagy leértékelõdés miatt nem mérséklõdött, holott a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentõ Alaphoz került állampapírok bevonása jelentõsen csökkentette az államadósságot. Mivel a kormány szándékai kiismerhetetlenek, nem kizárt, hogy a gazdaság fellendítése érdekében az árfolyam gyengítésének veszélyes fegyverét is használni kívánja. Ez azonban bumerángként csaphat vissza, mivel az ország stagflációs állapotba kerülhet.
Nem meglepõ, hogy mindezek miatt a hozamok konvergenciájáról sem beszélhetünk. Magyarország kockázati felára - bár alacsonyabb, mint az euróövezeti krízisországoké - ismét a fenntarthatóságot veszélyeztetõ szintre emelkedett, amiben döntõen hazai gazdaságpolitikai okok játszanak szerepet.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Zea
- 2012. June 18. 10:24:21
#2 |
Balu
- 2012. June 18. 11:08:17
#3 |
9323
- 2012. June 18. 13:42:47
#4 |
berlin44
- 2012. June 18. 14:59:01
#5 |
kukackac
- 2012. June 18. 15:08:21
#6 |
lalapapa
- 2012. June 18. 23:38:36
#7 |
kincses
- 2012. June 19. 05:15:47
#8 |
kukackac
- 2012. June 19. 05:30:21
#9 |
Bendeguz
- 2012. June 21. 04:16:51
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.