Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Mennyiért pakol homokzsákot egy terrorelhárító?
A TEK kesztyûzte, puhította a homokzsákot. Sok homokos, füves mit is tehetett volna, ennyi pénzért. Nagyon cséplik õket.
110 millió forintjába került az adófizetõknek a TEK részvétele a nyári árvízi védekezésben. A szervezet azt állítja, munkatársai rendes napi munkaidejükön felül több mint 20 000 órát töltöttek a gátakon. Noha az összes nagyobb hírportál folyamatosan tudósított az árvízi védekezésrõl – a TEK felbukkanásáról meg különösen – ennek a százmilliónyi tevékenykedésének alig van nyoma.
Október 9-én tette közzé a BM a 2013 július-augusztusi támogatási listáját. A listán a legjelentõsebb összegekkel a nyári dunai árvízi védekezés költségei szerepelnek: közel 3 milliárdot kapott az Országos Vízügyi Fõigazgatóság, 2,2 milliárdot a katasztrófavédelem. A nagy összegek árnyékéban szinte észrevehetetlen a Terrorelhárítási Központ (TEK) árvízi védekezésben való részvételére kifizetett 122 millió. Pedig ez az önmagában sem jelentéktelen összeg meglehetõsen soknak tûnik, ha például az Országos Rendõr Fõkapitányság 916 milliójával vagy a Honvédelmi Minisztérium 1,46 milliárdjával vetjük össze. A számok alapján ugyanis nagyjából minden hetedik védekezéssel eltöltött rendõr-munkaórára jutott egy TEK-munkaóra, és minden tizenkettedik homokzsákoló katonára jutott egy terrorelhárító. Katonákat, rendõröket, tûzoltókat és vízügyi dolgozókat tömegesen lehetett látni a híradásokban az árvíz legkritikusabb egy hete alatt – a TEK munkatársait viszont alig. Egész pontosan három alkalommal.
Az árvízi tudósítások alapján meglehetõsen aránytalannak tûnõ támogatás miatt közadat-igényléssel fordultunk a Belügyminisztériumhoz, azt kérve, bocsássa rendelkezésünkre a TEK munkavégzésével kapcsolatos elszámolást. Múlt héten végre választ kaptunk Szabó Csaba ezredestõl, a TEK hivatalvezetõjétõl. A válaszból az derül ki, hogy a TEK munkatársai 85 millió forint juttatásban részesültek a „napi szolgálatteljesítési idõ”-t meghaladó szolgálatteljesítésért, erre jön 23 milliónyi járulék. További tétel a 4,5 milliónyi élelmiszerköltség, 5,5 millióba került a „gépjármûvek használata”, és még a „munkaruha, gyógyszer, védelmi anyagok” címen is elszámoltak bõ 2 milliót.
A hivatalvezetõ szerint a TEK munkatársai 20 000 munkaórát töltöttek el a gátakon a „napi szolgálatteljesítésen felül” – de ez a szám sehogy sem stimmel. Ha – tegyük fel – 250 TEK-munkatárs egy héten keresztül a napi nyolc óráján felül teljesített még annyit, hogy a plusz munka összességében 20 ezer órát ad ki, akkor mindannyian napi 19,5 órát kellett, hogy dolgozzanak. De – mint látni fogjuk – a létszám, és a gátakon töltött idõ is kevesebbnek tûnik a példában szereplõnél.
A TEK válasza szerint a közel 110 milliónyi személyi juttatást a június 4-14 közti tíz napos idõszakra számolták el. De ezzel a tíz nappal kapcsolatban is kétségek merülnek fel. Az elsõ híradás ugyanis a TEK árvízi tevékenykedésérõl június 7-érõl való: eszerint „A TEK különleges egységei Gyõr környékén, a BTR 80 típusú jármûvekkel kitelepülve felkészülve várják a riasztást a védekezést irányító katasztrófavédelem központjából.” – írta az MTI nyomán több portál. Hogy több százan lettek volna, az nem valószínû, hiszen ezzel egy idõben „ (…) a TEK fõigazgatója készültségbe helyezte összes egységét, hogy bármilyen rendkívüli esemény bekövetkeztekor – a Rendõrség kérése esetén – azonnal akcióba tudjon lépni.” A realitáshoz közelebb állhat a Kisalföld beszámolója a Gyõrújfalu környéki védekezésrõl: „A katasztrófavédelem részérõl 8 fõ, 176 hivatásos tûzoltó, a honvédségi erõ 469 fõ és, rendõrségtõl 10 fõ, TEK 9 fõvel, a vízügytõl 30 fõ, lakossági erõ 250 fõ töltésmagasítást végez.” Ezen a napon tetõzött itt a Duna, de már annyi szakember és önkéntes dolgozott a gáton, hogy a munkára jelentkezõket hazaküldték.
Legközelebb két nap múlva, június 9-én, vasárnap bukkan fel a szervezet az védekezésrõl szóló hírekben: „A Terrorelhárítási Központ 250 munkatársa az Országos Mûszaki Irányító Törzs felkérésére Szigetmonostoron segít a védekezésben. (…) a munkálatokat Hajdu János tábornok, a TEK fõigazgatója személyesen irányítja.” Az Országos Mûszaki Irányító Törzs (OMIT) közleménye szerint hétfõn délre sikerül Szigetmonostoron elhárítani a bajt: „A Terrorelhárító Központ munkatársainak 24 órás heroikus küzdelmével, a honvédség légierõjének támogatásával és a katasztrófavédelmi erõk segítségével sikerült kiépíteni a települést védõ lokalizációs nyúlgátat (…)” Kedden már Baján dolgozik TEK: „Reggel 6 órától este 18 óráig a Terrorelhárítási Központ 200 fõvel segíti Baján a Petõfi szigeten az ideiglenes védvonal megemelését.”– írja az OMIT közleménye, majd ennek nyomán több országos médium. Többet aztán nem bukkan fel a sajtóban a TEK az árvízi védekezés kapcsán – igaz a tetõzõ árhullám csütörtök reggel el is hagyta az országot; ettõl kezdve mindenhol apadt a Duna.
Ha némi nagyvonalúsággal azt számoljuk, hogy ezzel a 220-250 fõs létszámmal két napot töltött a TEK Szigetmonostoron, majd két napot Baja térségében, és napi 16 órát dolgoztak; és ha ehhez még hozzáadjuk a híradásokban szereplõ gyõri két-három tucatnyi TEK-munkatárs két napi munkáját, akkor körülbelül 8 ezer, a napi szolgálatteljesítésen felüli munkaóránál vagyunk. A TEK által elszámolt 20 000 óra munkaidõ kevesebb mint felénél. Egész pontosan 40 százalékánál. Ha ez így van, akkor a szervezet 63 millióval többet számolt el, mint amennyi ténylegesen járna.
Feltételezésünket alátámasztja, és a TEK tényleges munkavégzését valószínûleg jobban leírja Hajdú fõigazgatónak az árvíz levonulta után néhány nappal tett nyilatkozata: „Mindig bevetésre készen álltunk, folyamatosan biztosítva azt a 200-300 fõt, akik akár percekkel a riasztás után egy adott területen együtt tudnak dolgozni.” A fõigazgató maga is tehát inkább készenlétrõl, mintsem a tényleges munkavégzésrõl beszél – egybehangzóan a védekezés kezdetekor tett nyilatkozatával. Hogy alapvetõen a készenlétre, illetve mintegy kétszáz-kétszázötven ember néhány napi munkájára kellett-e kifizetni a költségvetésbõl azt a százhúsz milliót, az egy újabb adatigénylésünk nyomán tisztázódhat: ebben a tényleges munkavégzést igazoló dokumentumok nyilvánosságra hozatalát kértük a TEK-tõl.
De tegyük föl, hogy valamiképp még igazolni is tudja a szervezet az emlegetett húszezer, a napi szolgálati idõn felüli munkaórát – akkor is adódik a kérdés, megéri-e az országnak, hogy 250 TEK-es pakolja a homokzsákokat óránként 1,25 millió forintért. Miközben nyolcezer katona, több ezer vízügyes, tûzoltó és katasztrófavédelmi szakember végezte ugyanezt a munkát a bruttó 5 400 – rossz esetben 13 500 – forintos TEK-es órabér töredékéért.
Az alábbi diagram azt mutatja, mennyibe került az adófizetõknek egy óra védekezés a TEK, a HM, és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BV) esetében. A TEK saját bevallása szerint 20 000 munkaórát számolt el, és ezért kerekítve 122 millió forintot kapott: ez 6100 forintos óránkénti költséget jelent. A Honvédelmi Minisztérium esetében a pontos számokat nem ismerjük: átlagosan nagyjából napi 8000 hivatásos és tartalékos katonával vett részt a védekezés legkritikusabb egy hetében; ezért a HM összesen 1,468 milliárd forintot kapott – igaz ebben az összegben benne van a technikai eszközök költsége is; ez pedig nyilván sokkal nagyobb arányt tesz ki, mint a TEK esetében. A durva összköltség per munkaóra arány tehát erõsen torzít a TEK javára, de a katonák 3800 forintos munkaóra-költsége még így is az – önbevallás alapján számított – TEK-es „óradíj” hatvankét százaléka. Pontosan lehet tudni viszont, mennyit dolgoztak a büntetés-végrehajtás alkalmazottai és fogvatartottai a védekezésben: 961 BV-dolgozó és 2123 elítélt összesen 11 500 munkanapot, azaz napi nyolc órával számolva 92 000 órát dolgozott a gátakon 15, 6 millió forintért: ez 186 forintos „óradíjat” jelent. (A diagramon nem látható a többszázezer önkéntes munkaóra nulla forintos költsége.)
Egyes szervezetek „rezsióradíja”: a kifizetett összeg és a védekezésben eltöltött munkaórák alapján
Ha volna olyan szerencsénk, és még mindig Schmitt Pál lenne a köztársasági elnök, akkor frissen kapott Hagelmayer-díjára apellálva kérhetnénk, kezdeményezze az országgyûlésnél az alaptörvény módosítását; mely módosítás a költségvetésre, azaz az adófizetõk pénzével való prudens gazdálkodásra hivatkozva örökre megtiltaná a Terrorelhárítási Központ részvételét a természeti csapások okozta károk elleni védekezésben. Maradjanak õk inkább az álarcosbáli provokátorok ártalmatlanításánál, színházi kellékfegyverek lefoglalásánál, és egyéb, rutinszerûen elvégzett feladataiknál. Az a százmillió, ami egy ilyen árvízi fellépéssel bejön, amúgy is aprópénz a TEK 13 milliárdos éves büdzséjéhez képest.
Becker András
Link
110 millió forintjába került az adófizetõknek a TEK részvétele a nyári árvízi védekezésben. A szervezet azt állítja, munkatársai rendes napi munkaidejükön felül több mint 20 000 órát töltöttek a gátakon. Noha az összes nagyobb hírportál folyamatosan tudósított az árvízi védekezésrõl – a TEK felbukkanásáról meg különösen – ennek a százmilliónyi tevékenykedésének alig van nyoma.
Október 9-én tette közzé a BM a 2013 július-augusztusi támogatási listáját. A listán a legjelentõsebb összegekkel a nyári dunai árvízi védekezés költségei szerepelnek: közel 3 milliárdot kapott az Országos Vízügyi Fõigazgatóság, 2,2 milliárdot a katasztrófavédelem. A nagy összegek árnyékéban szinte észrevehetetlen a Terrorelhárítási Központ (TEK) árvízi védekezésben való részvételére kifizetett 122 millió. Pedig ez az önmagában sem jelentéktelen összeg meglehetõsen soknak tûnik, ha például az Országos Rendõr Fõkapitányság 916 milliójával vagy a Honvédelmi Minisztérium 1,46 milliárdjával vetjük össze. A számok alapján ugyanis nagyjából minden hetedik védekezéssel eltöltött rendõr-munkaórára jutott egy TEK-munkaóra, és minden tizenkettedik homokzsákoló katonára jutott egy terrorelhárító. Katonákat, rendõröket, tûzoltókat és vízügyi dolgozókat tömegesen lehetett látni a híradásokban az árvíz legkritikusabb egy hete alatt – a TEK munkatársait viszont alig. Egész pontosan három alkalommal.
Az árvízi tudósítások alapján meglehetõsen aránytalannak tûnõ támogatás miatt közadat-igényléssel fordultunk a Belügyminisztériumhoz, azt kérve, bocsássa rendelkezésünkre a TEK munkavégzésével kapcsolatos elszámolást. Múlt héten végre választ kaptunk Szabó Csaba ezredestõl, a TEK hivatalvezetõjétõl. A válaszból az derül ki, hogy a TEK munkatársai 85 millió forint juttatásban részesültek a „napi szolgálatteljesítési idõ”-t meghaladó szolgálatteljesítésért, erre jön 23 milliónyi járulék. További tétel a 4,5 milliónyi élelmiszerköltség, 5,5 millióba került a „gépjármûvek használata”, és még a „munkaruha, gyógyszer, védelmi anyagok” címen is elszámoltak bõ 2 milliót.
A hivatalvezetõ szerint a TEK munkatársai 20 000 munkaórát töltöttek el a gátakon a „napi szolgálatteljesítésen felül” – de ez a szám sehogy sem stimmel. Ha – tegyük fel – 250 TEK-munkatárs egy héten keresztül a napi nyolc óráján felül teljesített még annyit, hogy a plusz munka összességében 20 ezer órát ad ki, akkor mindannyian napi 19,5 órát kellett, hogy dolgozzanak. De – mint látni fogjuk – a létszám, és a gátakon töltött idõ is kevesebbnek tûnik a példában szereplõnél.
A TEK válasza szerint a közel 110 milliónyi személyi juttatást a június 4-14 közti tíz napos idõszakra számolták el. De ezzel a tíz nappal kapcsolatban is kétségek merülnek fel. Az elsõ híradás ugyanis a TEK árvízi tevékenykedésérõl június 7-érõl való: eszerint „A TEK különleges egységei Gyõr környékén, a BTR 80 típusú jármûvekkel kitelepülve felkészülve várják a riasztást a védekezést irányító katasztrófavédelem központjából.” – írta az MTI nyomán több portál. Hogy több százan lettek volna, az nem valószínû, hiszen ezzel egy idõben „ (…) a TEK fõigazgatója készültségbe helyezte összes egységét, hogy bármilyen rendkívüli esemény bekövetkeztekor – a Rendõrség kérése esetén – azonnal akcióba tudjon lépni.” A realitáshoz közelebb állhat a Kisalföld beszámolója a Gyõrújfalu környéki védekezésrõl: „A katasztrófavédelem részérõl 8 fõ, 176 hivatásos tûzoltó, a honvédségi erõ 469 fõ és, rendõrségtõl 10 fõ, TEK 9 fõvel, a vízügytõl 30 fõ, lakossági erõ 250 fõ töltésmagasítást végez.” Ezen a napon tetõzött itt a Duna, de már annyi szakember és önkéntes dolgozott a gáton, hogy a munkára jelentkezõket hazaküldték.
Legközelebb két nap múlva, június 9-én, vasárnap bukkan fel a szervezet az védekezésrõl szóló hírekben: „A Terrorelhárítási Központ 250 munkatársa az Országos Mûszaki Irányító Törzs felkérésére Szigetmonostoron segít a védekezésben. (…) a munkálatokat Hajdu János tábornok, a TEK fõigazgatója személyesen irányítja.” Az Országos Mûszaki Irányító Törzs (OMIT) közleménye szerint hétfõn délre sikerül Szigetmonostoron elhárítani a bajt: „A Terrorelhárító Központ munkatársainak 24 órás heroikus küzdelmével, a honvédség légierõjének támogatásával és a katasztrófavédelmi erõk segítségével sikerült kiépíteni a települést védõ lokalizációs nyúlgátat (…)” Kedden már Baján dolgozik TEK: „Reggel 6 órától este 18 óráig a Terrorelhárítási Központ 200 fõvel segíti Baján a Petõfi szigeten az ideiglenes védvonal megemelését.”– írja az OMIT közleménye, majd ennek nyomán több országos médium. Többet aztán nem bukkan fel a sajtóban a TEK az árvízi védekezés kapcsán – igaz a tetõzõ árhullám csütörtök reggel el is hagyta az országot; ettõl kezdve mindenhol apadt a Duna.
Ha némi nagyvonalúsággal azt számoljuk, hogy ezzel a 220-250 fõs létszámmal két napot töltött a TEK Szigetmonostoron, majd két napot Baja térségében, és napi 16 órát dolgoztak; és ha ehhez még hozzáadjuk a híradásokban szereplõ gyõri két-három tucatnyi TEK-munkatárs két napi munkáját, akkor körülbelül 8 ezer, a napi szolgálatteljesítésen felüli munkaóránál vagyunk. A TEK által elszámolt 20 000 óra munkaidõ kevesebb mint felénél. Egész pontosan 40 százalékánál. Ha ez így van, akkor a szervezet 63 millióval többet számolt el, mint amennyi ténylegesen járna.
Feltételezésünket alátámasztja, és a TEK tényleges munkavégzését valószínûleg jobban leírja Hajdú fõigazgatónak az árvíz levonulta után néhány nappal tett nyilatkozata: „Mindig bevetésre készen álltunk, folyamatosan biztosítva azt a 200-300 fõt, akik akár percekkel a riasztás után egy adott területen együtt tudnak dolgozni.” A fõigazgató maga is tehát inkább készenlétrõl, mintsem a tényleges munkavégzésrõl beszél – egybehangzóan a védekezés kezdetekor tett nyilatkozatával. Hogy alapvetõen a készenlétre, illetve mintegy kétszáz-kétszázötven ember néhány napi munkájára kellett-e kifizetni a költségvetésbõl azt a százhúsz milliót, az egy újabb adatigénylésünk nyomán tisztázódhat: ebben a tényleges munkavégzést igazoló dokumentumok nyilvánosságra hozatalát kértük a TEK-tõl.
De tegyük föl, hogy valamiképp még igazolni is tudja a szervezet az emlegetett húszezer, a napi szolgálati idõn felüli munkaórát – akkor is adódik a kérdés, megéri-e az országnak, hogy 250 TEK-es pakolja a homokzsákokat óránként 1,25 millió forintért. Miközben nyolcezer katona, több ezer vízügyes, tûzoltó és katasztrófavédelmi szakember végezte ugyanezt a munkát a bruttó 5 400 – rossz esetben 13 500 – forintos TEK-es órabér töredékéért.
Az alábbi diagram azt mutatja, mennyibe került az adófizetõknek egy óra védekezés a TEK, a HM, és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BV) esetében. A TEK saját bevallása szerint 20 000 munkaórát számolt el, és ezért kerekítve 122 millió forintot kapott: ez 6100 forintos óránkénti költséget jelent. A Honvédelmi Minisztérium esetében a pontos számokat nem ismerjük: átlagosan nagyjából napi 8000 hivatásos és tartalékos katonával vett részt a védekezés legkritikusabb egy hetében; ezért a HM összesen 1,468 milliárd forintot kapott – igaz ebben az összegben benne van a technikai eszközök költsége is; ez pedig nyilván sokkal nagyobb arányt tesz ki, mint a TEK esetében. A durva összköltség per munkaóra arány tehát erõsen torzít a TEK javára, de a katonák 3800 forintos munkaóra-költsége még így is az – önbevallás alapján számított – TEK-es „óradíj” hatvankét százaléka. Pontosan lehet tudni viszont, mennyit dolgoztak a büntetés-végrehajtás alkalmazottai és fogvatartottai a védekezésben: 961 BV-dolgozó és 2123 elítélt összesen 11 500 munkanapot, azaz napi nyolc órával számolva 92 000 órát dolgozott a gátakon 15, 6 millió forintért: ez 186 forintos „óradíjat” jelent. (A diagramon nem látható a többszázezer önkéntes munkaóra nulla forintos költsége.)
Egyes szervezetek „rezsióradíja”: a kifizetett összeg és a védekezésben eltöltött munkaórák alapján
Ha volna olyan szerencsénk, és még mindig Schmitt Pál lenne a köztársasági elnök, akkor frissen kapott Hagelmayer-díjára apellálva kérhetnénk, kezdeményezze az országgyûlésnél az alaptörvény módosítását; mely módosítás a költségvetésre, azaz az adófizetõk pénzével való prudens gazdálkodásra hivatkozva örökre megtiltaná a Terrorelhárítási Központ részvételét a természeti csapások okozta károk elleni védekezésben. Maradjanak õk inkább az álarcosbáli provokátorok ártalmatlanításánál, színházi kellékfegyverek lefoglalásánál, és egyéb, rutinszerûen elvégzett feladataiknál. Az a százmillió, ami egy ilyen árvízi fellépéssel bejön, amúgy is aprópénz a TEK 13 milliárdos éves büdzséjéhez képest.
Becker András
Link
Hozzaszolasok
#1 |
talpi
- 2013. December 06. 18:52:11
#2 |
talpi
- 2013. December 06. 19:04:35
#3 |
osmagyar
- 2013. December 06. 19:07:11
#4 |
talpi
- 2013. December 06. 19:19:34
#5 |
postaimre
- 2013. December 08. 19:14:38
#6 |
GERRY
- 2013. December 08. 21:04:45
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.