Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Milyen divatos lett magyarázni a honi zsidó-maffiát
A magyarázkodók persze kipáig benne és szót se szólhatnak a háttérrõl, a szabadkõmûves cionista, sátánista iránítóikról, a közös nevezõikrõl. Ara-Kovács Attila az Orbán-rezsim mintáiról,Rendszer hozott anyagból
Berlusconi, Kaczyñski és Putyin világa – ez az a három forrásvidék, ahol a Fidesz módszereket és ideológiát gyûjtögetett a maga sajátos unortodoxiájához. Mi köti össze õket az Orbán-rendszerrel, és hogyan mûködtethetõ a részben importelemekbõl összerakott rezsim? A Magyar polip címû, a posztkommunista maffiaállamról szóló kötetben errõl ír Ara-Kovács Attila külpolitikai szakértõ. SZÉNÁSI SÁNDOR beszélget vele.
- Miért volt szüksége a Fidesznek arra, hogy különféle modelleket vegyen át a saját gazdasági, politikai, ideológiai mûködéséhez? Miért nem volt elég a magyar jobboldali hagyomány?
– Az Orbán-rezsim modern rezsim, az, hogy Horthy-reneszánsz van, csupán ideológiai pótlék, hab a tortán, de a rendszer mûködéséhez nincs semmiféle köze. A két világháború közötti modell használhatatlan. Horthy csak arra jó, hogy megnyerje a szélsõjobbot és provokálja a baloldalt. A Fidesz tehát – vagy azért, mert a helyzet erre késztette, vagy azért, mert egy eleve eldöntött politikai úthoz keresett módszereket – példákat kutatva szétnézett a világban, és találta, amit talált. Egyébként modorában, politikai habitusában, pszichológiai céljaiban egy negyedik rendszerre hasonlít a legjobban, és ez Lukasenko Fehéroroszországa. Csak hát a belorusz elnöknek mégiscsak van egy orosz hátországa, Orbánék viszont kénytelenek voltak megmaradni az európai kereteknél, amelyekbõl kettõt hasznosítottak. Az egyik Berlusconi nagy találmánya, az állam összekapcsolása a maffiával oly módon, hogy nála nem a maffia tartotta sakkban a kormányt, hanem õ, a kormányfõ pénzelte és ellenõrizte a szervezett al- vagy felvilágot. A másik modell a Kaczyñski fivéreké volt, amely behozta a politikába a modern nacionalizmust.
Kovalovszky Dániel felvétele
– Illetve a vaskezû marsall, Pi³sudsky kultuszát is, ami nagyon jól rímel a Horthy-mániára. Ez utóbbi másolat lenne?
– Lehet másolat, és lehet egy politikai választás következménye. Akárcsak az ellenségkép megteremtése, ami a lengyeleknél német- és oroszellenességet jelent, nálunk meg a Brüsszellel, illetve a környezõ országokkal szembeni rosszhiszemû politikát. Mindez itt is, ott is gátlástalan, erkölcsi és jogi határokon áttörõ, hideg fejû erõszakossággal párosult. De hát mit várhatunk el egy olyan társaságtól, amely már megjárta a politikai mezõ minden oldalát? Hiszen a Fidesz valójában baloldali indíttatású pártként kezdte, aztán liberális lett, majd mérsékelt jobboldali, hogy ma már populistaként a Jobbik felé tolódjon, mert a szavazóira ácsingózik. Megjegyzem, a holland vagy a francia szélsõjobb szintén le akarja nyelni a tõle is jobbra állókat, de azért a Nemzeti Front és a Szabadságpárt a közép felé próbál elmozdulni. Nálunk ez fordítva történik: Orbán felvállalja a Jobbik programját, de ezzel ki is szolgáltatja magát neki, a szélsõjobb támogatóinál kell túlteljesítenie.
– Visszatérve a különféle modellek Fidesz-importjához: ha jól értem, Berlusconi a politikai technikák szempontjából fontos, a lengyel jobboldal pedig ideológiaszállítóként dolgozott be a Fidesz-modellbe. De mi a Putyin-rendszer hozadéka?
– A központosított állam ideája. Lengyelország nem lett az, Kaczyñskiék hagyták a gazdaságot olyan plurális, demokratikus, szabadpiaci alapon fejlõdni, ahogy elõttük és utánuk is mûködött. Olaszországban ehhez eleve nem voltak adottak a viszonyok, ott századok óta egy tradicionális gazdasági rendszer van, amely az utóbbi évtizedekben is teljesített, méghozzá jól. Berlusconi meg sem kísérelte, hogy centralizált modellt építsen ki. Az erõs, mi több, hatalmas és hatalmaskodó állam gondolatához a Fidesz az orosz tapasztalatból guberált össze mindent.
– Amiben az a különös, hogy Orbán hosszú ellenzéki évei alatt kifejezetten oroszellenes kijelentéseket engedett meg magának, bár azt remélte, hogy kormányra kerülve Putyin ezt majd egyszerû politikai cinizmusként megbocsátja. De nem így történt.
– Ez azért nagyon érdekes, mert Putyinnak alapvetõ érdeke lenne az Orbánnal kialakított jó viszony, egyszerûen azért, mert a magyar kormányfõ be szokott fûteni Brüsszelnek, ami Moszkvában tetszik. Az is, ahogy a lehallgatási ügyben Orbán odaszólt Washingtonnak. Putyin tehát használhatná õt a Nyugat ellen, mégsem teszi. Annyira él benne az Orbánnal szembeni düh, hogy a legutóbbi találkozásuk mindössze tizenkét percig tartott, komoly témák nélkül, és ahogy külügyes barátaim mesélik, sem ebédre, sem vacsorára nem hívta meg a budapesti vendéget. Ez példátlan megalázás. Miközben Putyinnak lehetnének taktikai, stratégiai meggondolásai Orbánnal kapcsolatban. Mégsem mûködik a barátság. Persze ebben az is benne lehet, hogy az oroszok látták, hogyan telt ki a miniszterelnök becsülete uniós kollégái szemében, a befolyását tehát nullának tekintik.
– Mit vettek át Putyintól?
– Az elitcsere gondolatát, ami sem Olaszországban, sem Lengyelországban nem merült fel. Ez arról szól, hogy olyan elittel kell felváltani az addig létezõt, amelyet már nem kulturális és értékszempontok vezérelnek, nincsenek függetlenségi mániái, hanem, épp ellenkezõleg, szívesen eszik kézbõl, ha jóltartják. A másik átvétel a gazdaság teljes kisajátítása a tulajdoni viszonyok megbolygatásával. A gazdaság ilyenkor beolvad a politikába és viszont, mindennek a tetején pedig a kiválasztott elit ül. Igaz, Berlusconi is próbálkozott hasonlóval, de míg õ nagyvállalkozóként a saját pénzébõl igyekezett megvenni a hatalmat, az oroszoknál a politika nyelte el a gazdaságot. Ez történik nálunk is. Csakhogy amíg Putyin az ország óriási erõforrásaival képes fenntartani a rendszerét, Orbáné, ha hatalmon marad, be fog dõlni. Olyan mértékû a társadalom lecsúszása, hogy azt a rezsim nem tudja megállítani.
– Ha azonban továbbra is ráhajt a nacionalizmusra, ha még élesebbé teszi az ellenségképeket, ha keményebb eszközöket használ a társadalom kézben tartására, ahogy azt most például a pedagógusokkal teszi, politikailag nem feltétlenül dõl be.
– Orbán a The Telegraphnak adott októberi interjújában gyakorlatilag azt mondta, hogy még Putyin is lehet belõle, ha tovább romlik a rendszer. Ez mindenképpen benne van az õ kalkulációiban. Csakhogy Európa, bármennyire gyengének bizonyult is az Orbán-rezsim kiépülésével szemben, egy diktatúrát nem tûrhet el. Ez nem azt jelenti, hogy bevonulnak a csapatok, hanem hogy kivonul a pénz. Márpedig a jelenlegi fejlesztések 98 százaléka uniós pénzekbõl történik. Mi lesz, ha ez elmarad? Egy diktatúra létrejötte azonos az unióból való kilépéssel, és onnantól nincsenek források.
– Amikor arról ír, hogy milyen modellekbõl foltozta össze a sajátját az Orbán-rendszer, elgondolkodott-e azon: ebbõl mi szervesült, mit fogadtak el az emberek, mi épült be a gondolkodásmódjukba?
– Hadd idézzek fel egy romániai történetet. Az úgynevezett forradalom gyõzelme utáni nagy jobboldali ébredésben egymás után állították fel az õ Szálasijuknak, Antonesc- marsallnak a szobrait. Szörnyû volt az egész, jöttek a dicsõítõ könyvek, az iskolákban elkezdték sulykolni Antonesc- hõsi korszakát, megint felcsapott a már nem létezõ zsidókkal és a létezõ magyarokkal szembeni gyûlölet. És mi van most? A szobrokat lebontották, ismét átnevezték az utcákat, és normálisan tanítják a történelmet. A társadalom megcsömörlött a hazugságoktól. Magyarországon ez most nyilván csak az urbánus rétegekben érzõdik, de a fizikai szükség, az elszegényedés, a lecsúszás az országban mindenhol ugyanezt fogja produkálni, és ez az, ami a rendszert fenntarthatatlanná teszi majd.
Link
Berlusconi, Kaczyñski és Putyin világa – ez az a három forrásvidék, ahol a Fidesz módszereket és ideológiát gyûjtögetett a maga sajátos unortodoxiájához. Mi köti össze õket az Orbán-rendszerrel, és hogyan mûködtethetõ a részben importelemekbõl összerakott rezsim? A Magyar polip címû, a posztkommunista maffiaállamról szóló kötetben errõl ír Ara-Kovács Attila külpolitikai szakértõ. SZÉNÁSI SÁNDOR beszélget vele.
- Miért volt szüksége a Fidesznek arra, hogy különféle modelleket vegyen át a saját gazdasági, politikai, ideológiai mûködéséhez? Miért nem volt elég a magyar jobboldali hagyomány?
– Az Orbán-rezsim modern rezsim, az, hogy Horthy-reneszánsz van, csupán ideológiai pótlék, hab a tortán, de a rendszer mûködéséhez nincs semmiféle köze. A két világháború közötti modell használhatatlan. Horthy csak arra jó, hogy megnyerje a szélsõjobbot és provokálja a baloldalt. A Fidesz tehát – vagy azért, mert a helyzet erre késztette, vagy azért, mert egy eleve eldöntött politikai úthoz keresett módszereket – példákat kutatva szétnézett a világban, és találta, amit talált. Egyébként modorában, politikai habitusában, pszichológiai céljaiban egy negyedik rendszerre hasonlít a legjobban, és ez Lukasenko Fehéroroszországa. Csak hát a belorusz elnöknek mégiscsak van egy orosz hátországa, Orbánék viszont kénytelenek voltak megmaradni az európai kereteknél, amelyekbõl kettõt hasznosítottak. Az egyik Berlusconi nagy találmánya, az állam összekapcsolása a maffiával oly módon, hogy nála nem a maffia tartotta sakkban a kormányt, hanem õ, a kormányfõ pénzelte és ellenõrizte a szervezett al- vagy felvilágot. A másik modell a Kaczyñski fivéreké volt, amely behozta a politikába a modern nacionalizmust.
Kovalovszky Dániel felvétele
– Illetve a vaskezû marsall, Pi³sudsky kultuszát is, ami nagyon jól rímel a Horthy-mániára. Ez utóbbi másolat lenne?
– Lehet másolat, és lehet egy politikai választás következménye. Akárcsak az ellenségkép megteremtése, ami a lengyeleknél német- és oroszellenességet jelent, nálunk meg a Brüsszellel, illetve a környezõ országokkal szembeni rosszhiszemû politikát. Mindez itt is, ott is gátlástalan, erkölcsi és jogi határokon áttörõ, hideg fejû erõszakossággal párosult. De hát mit várhatunk el egy olyan társaságtól, amely már megjárta a politikai mezõ minden oldalát? Hiszen a Fidesz valójában baloldali indíttatású pártként kezdte, aztán liberális lett, majd mérsékelt jobboldali, hogy ma már populistaként a Jobbik felé tolódjon, mert a szavazóira ácsingózik. Megjegyzem, a holland vagy a francia szélsõjobb szintén le akarja nyelni a tõle is jobbra állókat, de azért a Nemzeti Front és a Szabadságpárt a közép felé próbál elmozdulni. Nálunk ez fordítva történik: Orbán felvállalja a Jobbik programját, de ezzel ki is szolgáltatja magát neki, a szélsõjobb támogatóinál kell túlteljesítenie.
– Visszatérve a különféle modellek Fidesz-importjához: ha jól értem, Berlusconi a politikai technikák szempontjából fontos, a lengyel jobboldal pedig ideológiaszállítóként dolgozott be a Fidesz-modellbe. De mi a Putyin-rendszer hozadéka?
– A központosított állam ideája. Lengyelország nem lett az, Kaczyñskiék hagyták a gazdaságot olyan plurális, demokratikus, szabadpiaci alapon fejlõdni, ahogy elõttük és utánuk is mûködött. Olaszországban ehhez eleve nem voltak adottak a viszonyok, ott századok óta egy tradicionális gazdasági rendszer van, amely az utóbbi évtizedekben is teljesített, méghozzá jól. Berlusconi meg sem kísérelte, hogy centralizált modellt építsen ki. Az erõs, mi több, hatalmas és hatalmaskodó állam gondolatához a Fidesz az orosz tapasztalatból guberált össze mindent.
– Amiben az a különös, hogy Orbán hosszú ellenzéki évei alatt kifejezetten oroszellenes kijelentéseket engedett meg magának, bár azt remélte, hogy kormányra kerülve Putyin ezt majd egyszerû politikai cinizmusként megbocsátja. De nem így történt.
– Ez azért nagyon érdekes, mert Putyinnak alapvetõ érdeke lenne az Orbánnal kialakított jó viszony, egyszerûen azért, mert a magyar kormányfõ be szokott fûteni Brüsszelnek, ami Moszkvában tetszik. Az is, ahogy a lehallgatási ügyben Orbán odaszólt Washingtonnak. Putyin tehát használhatná õt a Nyugat ellen, mégsem teszi. Annyira él benne az Orbánnal szembeni düh, hogy a legutóbbi találkozásuk mindössze tizenkét percig tartott, komoly témák nélkül, és ahogy külügyes barátaim mesélik, sem ebédre, sem vacsorára nem hívta meg a budapesti vendéget. Ez példátlan megalázás. Miközben Putyinnak lehetnének taktikai, stratégiai meggondolásai Orbánnal kapcsolatban. Mégsem mûködik a barátság. Persze ebben az is benne lehet, hogy az oroszok látták, hogyan telt ki a miniszterelnök becsülete uniós kollégái szemében, a befolyását tehát nullának tekintik.
– Mit vettek át Putyintól?
– Az elitcsere gondolatát, ami sem Olaszországban, sem Lengyelországban nem merült fel. Ez arról szól, hogy olyan elittel kell felváltani az addig létezõt, amelyet már nem kulturális és értékszempontok vezérelnek, nincsenek függetlenségi mániái, hanem, épp ellenkezõleg, szívesen eszik kézbõl, ha jóltartják. A másik átvétel a gazdaság teljes kisajátítása a tulajdoni viszonyok megbolygatásával. A gazdaság ilyenkor beolvad a politikába és viszont, mindennek a tetején pedig a kiválasztott elit ül. Igaz, Berlusconi is próbálkozott hasonlóval, de míg õ nagyvállalkozóként a saját pénzébõl igyekezett megvenni a hatalmat, az oroszoknál a politika nyelte el a gazdaságot. Ez történik nálunk is. Csakhogy amíg Putyin az ország óriási erõforrásaival képes fenntartani a rendszerét, Orbáné, ha hatalmon marad, be fog dõlni. Olyan mértékû a társadalom lecsúszása, hogy azt a rezsim nem tudja megállítani.
– Ha azonban továbbra is ráhajt a nacionalizmusra, ha még élesebbé teszi az ellenségképeket, ha keményebb eszközöket használ a társadalom kézben tartására, ahogy azt most például a pedagógusokkal teszi, politikailag nem feltétlenül dõl be.
– Orbán a The Telegraphnak adott októberi interjújában gyakorlatilag azt mondta, hogy még Putyin is lehet belõle, ha tovább romlik a rendszer. Ez mindenképpen benne van az õ kalkulációiban. Csakhogy Európa, bármennyire gyengének bizonyult is az Orbán-rezsim kiépülésével szemben, egy diktatúrát nem tûrhet el. Ez nem azt jelenti, hogy bevonulnak a csapatok, hanem hogy kivonul a pénz. Márpedig a jelenlegi fejlesztések 98 százaléka uniós pénzekbõl történik. Mi lesz, ha ez elmarad? Egy diktatúra létrejötte azonos az unióból való kilépéssel, és onnantól nincsenek források.
– Amikor arról ír, hogy milyen modellekbõl foltozta össze a sajátját az Orbán-rendszer, elgondolkodott-e azon: ebbõl mi szervesült, mit fogadtak el az emberek, mi épült be a gondolkodásmódjukba?
– Hadd idézzek fel egy romániai történetet. Az úgynevezett forradalom gyõzelme utáni nagy jobboldali ébredésben egymás után állították fel az õ Szálasijuknak, Antonesc- marsallnak a szobrait. Szörnyû volt az egész, jöttek a dicsõítõ könyvek, az iskolákban elkezdték sulykolni Antonesc- hõsi korszakát, megint felcsapott a már nem létezõ zsidókkal és a létezõ magyarokkal szembeni gyûlölet. És mi van most? A szobrokat lebontották, ismét átnevezték az utcákat, és normálisan tanítják a történelmet. A társadalom megcsömörlött a hazugságoktól. Magyarországon ez most nyilván csak az urbánus rétegekben érzõdik, de a fizikai szükség, az elszegényedés, a lecsúszás az országban mindenhol ugyanezt fogja produkálni, és ez az, ami a rendszert fenntarthatatlanná teszi majd.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Kormos
- 2013. December 09. 11:58:13
#2 |
postaimre
- 2013. December 09. 17:55:37
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.