Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Letartóztatták a volt XIII. kerületi rendõrkapitányt


Szerdán gyanúsítottként hallgatták ki Kiss Ernõt, csütörtökön elõzetesbe került.
Elõzetes letartóztatásba helyezte a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) Kiss Ernõ volt XIII. kerületi rendõrkapitányt befolyással üzérkedés gyanújával, az Index csütörtöki értesülését a Központi Nyomozó Fõügyészség az MTI-nek megerõsítette.

A kilencvenes években Kiss Ernõ a Központi Bûnüldözési Igazgatóságot vezette, ez a rendõri szerv dolgozott egyebek mellett az alvilági leszámolások és robbantásos merényletek ügyeiben is. Azt nem tudni, hogy a mostani õrizetbe vétele összefügg-e azzal, hogy több ilyen alvilági leszámolásos ügyben újra nyomoz a rendõrség - írja a hírportál.

Simon Richárd, a fõügyészség helyettes szóvivõje az MTI-nek azt mondta: december 11-én gyanúsítottként hallgatták ki a nyugalmazott rendõr dandártábornokot, vesztegetést állítva elkövetett hivatali befolyással üzérkedés miatt.
Szerdán vették õrizetbe, a PKKB csütörtökön döntött az elõzetes letartóztatás elrendelésérõl a tanúk befolyásolásának veszélyére hivatkozva. További részleteket a nyomozás érdekeire hivatkozva a helyettes szóvivõ nem közölt.
Négy éve ittasan karambolozott

Kiss Ernõ 2007. november 23-án reggel a XIII. kerületben az autójával nekiütközött egy parkoló kocsinak, ennek következtében több más autó is megsérült. Kiss Ernõt az ütközést követõen egy ismeretlen a helyszínrõl elszállította, ezután azt a szóbeli jelentést tette felettesének, hogy a kocsiját ellopták. Fõvárosi Ítélõtábla 2011 februárjában az ügyben jogerõsen elmarasztalta Kiss Ernõt ittas jármûvezetés vétsége és hatóság félrevezetése miatt, de ügyében idén januárban perújítási eljárás kezdõdött.
Link
-> postaimre - 2013. December 12. 17:55 · 6 hozzaszolas · 1020 megnyitas ·Nyomtatas

Hozzaszolasok


#1 | postaimre - 2013. December 12. 19:58:08
Lemondott az NGM helyettes államtitkára

Lemondása miatt megszûnik Kisgergely Kornél helyettes államtitkári megbízatása a Nemzetgazdasági Minisztériumban – derül ki a Magyar Közlönybõl.

A helyettes államtitkár megbízatásának december 15-i hatályú megszûnésérõl miniszterelnöki határozat intézkedik a nemzetgazdasági miniszter elõterjesztésére. A Magyar Közlöny szerint a helyettes államtitkár megbízatása azért szûnik meg, mert lemondott posztjáról.

Kisgergely Kornél a pénzügypolitikáért felelõs helyettes államtitkári posztot töltötte be az NGM-ben idén április óta.
http://www.hir24.hu/belfold/2013/12/1...kara/~~wtb
#2 | Kameleon - 2013. December 12. 22:50:47
Hogy tiszta legyen mindenkinek a kép. Ezt megnézni hozzá! Perczel pszichológus azért ott volt. ;)

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=tld3JrXCvIM[/youtube]
#3 | postaimre - 2013. December 13. 07:02:01
Utánlövés (Központi Bûnüldözési Igazgatóság: Elsõüldözõk)

publikálva
1996/36. (09. 05.)

Két nappal a gazdasági nyomozóhivatal felállítása elõtt vezetõje is lett a Központi Bûnüldözési Igazgatóságnak: az elõzetes híresztelésekkel szemben azonban mégsem Pintér Sándor országos rendõrfõkapitányt, hanem Kiss Ernõ ezredest, az ORFK gazdaságvédelmi fõosztályvezetõjét nevezte ki Kuncze Gábor belügyminiszter a KBI élére. A jogász végzettségû Kiss Ernõ az MTI szûkszavú híre szerint 1970-tõl húsz éven át bûnügyi nyomozó volt, majd 1990 és 1993 között az ORFK Bûnmegelõzési Osztályát vezette. Az MTI-hír annyit közöl még, hogy a kormány egy év múlva értékeli majd, mennyire volt eredményes a feketegazdaság és a korrupció elleni kormányzati küzdelem.
http://m.magyarnarancs.hu/belpol/utan...ozok-62291

Kiss Ernõ, a rendõrség szimbóluma
2010.03.26. I 45 komment I Címkék: rendorseg kiss erno korrupcio

Felesküdni a törvény és az igazság szolgálatára, majd szemet hunyni a politikai és gazdasági elit disznóságai felett: ép személyiséggel, tartással, elmével, egészséggel ebbõl egyszerûen nem lehet kikeveredni.

Részegen, félmeztelenül, mezítláb, betört fejjel találták meg csütörtök hajnalban Kiss Ernõ nyugállományú rendõr dandártábornokot, a Központi Bûnüldözési Igazgatóság egykori vezetõjét. Még aznap este elhagyta a kórházat. Az igazságügyi és rendészeti miniszter pénteken eltiltotta az egyenruha viselésétõl és rendfokozata használatától Kiss Ernõt.

Legutóbb februárban kapták el ittas vezetésért, egy óra alatt kétszer. Kiss Ernõ története személyes tragédia, de egyben szimbólum is. Egy ember, aki a bûnözõket üldözi, de közben magát a törvények felett állónak tekinti.

Mi történt Kiss Ernõvel? Mi történt a rendõri vezetõkkel? Mi történt a magyar rendõrséggel?

Hogyan süllyedhettek ilyen mélyre?
Húsz év impotencia

Minden gúnyolódás nélkül: nagyon nehéz lehetett fõrendõrnek lenni az elmúlt húsz évben. Felesküdni a törvény és az igazság szolgálatára, majd szemet hunyni a politikai és gazdasági elit disznóságai felett. Ép személyiséggel, tartással, elmével, egészséggel ebbõl egyszerûen nem lehet kikeveredni: valaki vagy gazember lesz, vagy pedig emberi roncs.

Sajnáljuk persze Kiss Ernõt, hisz nincs okunk feltételezni, hogy gazember lett volna. De rettentõen sajnáljuk azt is, hogy a magyar fõrendõrök az elmúlt húsz évben nem végezték el a munkájukat.

A magyar rendõrség szinte egészen idáig úgy tett, mintha a politikához kapcsolódó bûncselekmények egyszerûen felderíthetetlenek lennének. Privatizációs bûncselekmény nem létezett, olajmaffia nem létezett, Nyírfa-ügy nem létezett, Postabank-ügy szinte nem létezett, Kiss Elemér ügye nem létezett, Szilvásy György pedig mindenben ártatlan. A bizonyítás minden esetben lehetetlennek tûnt.
Ön szerint milyen állapotban van a magyar rendõrség?
kiváló
megfelelõ
szörnyû
Eredmények
surveys & polls

Aztán Gyurcsány Ferenc végnapjai felé valami átszakadt. Megkezdõdött a Zuschlag-ügy, majd mint a lavina, jött a többi: BKV, Eclipse, miegymás.

És ettõl hirtelen még gyanúsabbá válik a múlt: ha az elmúlt egy évben ilyen gyorsan fel lehetett tárni ennyi ügyet, akkor tényleg csak akarni kellett. Ezek szerint viszont korábban nem akarták. A vezetõk biztosan nem.
Egy elmaradt rendszerváltás

Kevés olyan szektora van a magyar társadalomnak, amit ennyire kevéssé érintett meg a rendszerváltozás: a hatalmi ágak szétválasztása, a demokratikus kontroll, a jogállamiság.

A magyar rendõri vezetõk egészen a közelmúltig direkt politikai irányítás alatt álltak. Pont Kiss Ernõ például két éve ismerte el, hogy a kilencvenes években a Draskovics Tibor ellen folytatott nyomozását Horn Gyula kérésére leállította.

A magyar rendõri vezetõk feladatuknak nem a rend fenntartását, a bûnösök megtalálását, hanem politikai gazdáik kiszolgálását tekintették. A legszégyenletesebb példa erre 2006. október 23-a volt.

Magukat éppen azon törvények fölé helyezték, amiket védelmezniük kellett volna.
Váljon el az ocsú a búzától!

A magyar rendõrség óriási bajban van. Legitimációja hihetetlen mélységben, morálja még lejjebb. Teljes átalakításra lenne szüksége. Ha úgy tetszik, rendszerváltásra.

Annyit pedig már mi is megtanultunk a közelmúltunkból, hogy annak felelõsségre vonással kellene kezdõdnie.
http://velemenyvezer.blog.hu/2010/03/...szimboluma
#4 | postaimre - 2013. December 13. 07:02:25
Fenyõ János

A kezdetek

Fenyõ János 1954 tavaszán született Budapesten. Édesapja (Fenyõ Imre) sokáig a Magyar Fotómûvészek Szövetségének titkára, nem kell tehát csodálkozni azon, hogy János már kisiskolás korában megkapta élete elsõ (valószínûleg Pajtás 6x6 típusú) fényképezõgépét, amit kicsivel késõbb egy Flexaret VI követett. A srác imádott fotózni, s nem volt még 12 éves, amikor a Lovag utcai lakásukban saját ,,labort" kapott mindennel felszerelve, amirõl az analóg fényképezés korszakában egy pesti kiskamasz csak álmodni tudott.

Noha intellektuális képességei vitán felül alkalmassá tették volna egy egyetem elvégzésére (a család állítólag feltétlenül doktort szeretett volna csinálni belõle, de õ sem a jogi, sem az orvosi pályáról nem akart hallani), az érettségi után alkalmi fényképezgetéssel foglalkozik, külföldrõl ilyen-olyan módszerekkel behozott szaklapokat olvasgat (állítólag kifejezetten ezért tanul meg angolul és németül), majd 1974-ben leteszi az állami fotós szakmunkásvizsgát. Alig húsz éves, amikor felfedezi magának az akkoriban mindössze 16 éves Sütõ Enikõt, akirõl (pontosabban: akinek a meztelen hátáról) aztán a híres Fabulon-reklámfotó készült. 1977 tavaszán elvégzi az Újságírószövetség másfél éves szakiskoláját, fotoriporter specializálódással; idõközben (atyai hátszéllel) a Magyar Távirati Irodánál helyezkedik el és a nemzeti hírügynökség fotóarchívumában dolgozik mûszaki segédmunkatársként.

Érdekes momentum, hogy 22 éves mezei világosítóként (legalábbis egy hajdani MTI-munkatárs szerint) többször megfordult a fotótár zárt részlegén is, ahová csak a jól kipróbált, minden szempontból megbízható elvtársak nyerhettek bebocsájtást; tudniillik itt tárolták azokat a (hazai és külföldi forrásokból származó) anyagokat, amelyeket a politikai cenzúra (ilyen-olyan okokból) nem engedett nyilvánosságra hozni.

Fényképészként egyre jobban elismerik; díjakat nyer, s olyan lapok is foglalkoztatják, amelyeknél már akkoriban is komolyan vették, hogy egy fotó többet ér száz szónál: Képes Sport, Új Tükör Magazin, Ez A Divat, Ország-Világ.

Külföldön

János azonban sokkal nagyobbra tör, mint a lokális sikerek. Belátja, hogy hiába a tehetség, hiába a kiváló (politikai, sajtós és mûvészvilágbéli) kapcsolatok, neki nem pálya egy háromezer forintot érõ címlapfotó a Habselyem Kötöttárugyár export minõségû fehérnemûjében pompázó leányzóról, vagy egy tízezer forintos fényképsorozat a kohászok által elért ózdi sikerekrõl. És mivel nem csak a pénzt szerette, hanem a csinos lányokat, a márkás italokat, a kubai szivart és úgy általában az imperialista dekadencia valamennyi megnyilvánulási formáját is, a nyolcvanas évek elején úgy dönt, hogy tartósan külföldön marad: elsõ körben a francia Lui magazinnak dolgozott, ahová mûvésziesnek szánt, (fél)meztelen lányokat ábrázoló fotói jelentek meg.

A ,,mûvészies" szó itt azt jelentette, hogy a Lui-ban megjelent fényképeken az akkoriban még fõként borotválatlan ágyékú lányok nem tárhatták szét lábaikat fényképezés közben.

Boldog békeidõk...

Nemzetközi pályafutását az USA-ban folytatja. Errõl az idõszakról elég kevés információ áll rendelkezésre; annyit lehet biztosra venni, hogy fõként Kaliforniában idõzik, ahol a filmezéssel kacérkodik: producer szerett volna lenni. Sokan tudni vélik, hogy belekóstol a los angelesi pornóbizniszbe is, ami akkoriban (az Internet-korszakra még pár évet várni kell) elég szépen gyarapította a vállalkozókedvû, akár rázósabb témákat is bevállaló, feltörekvõ fotósok és mozisok számláját. Rosszakarói holmi szoros szálakról is rebesgettek, amelyek Fenyõt a kaliforniai (zsidó és/vagy magyar) maffiához kötötték. Ezen források szerint hõsünk a szervezett alvilág pénzének tisztára mosásában serénykedett volna.



Kép

Újra itthon

1987 végén úgy dönt, hogy - immáron amerikai útlevéllel és egy körülbelül 70 ezer dolláros fedezetû bankkártyával a zsebében - hazatér.

A hetvenezer dollár Fenyõ saját bevallásán alapuló összeg; egyes visszaemlékezések szerint ezt egy további nullával nyugodtan kiegészíthetjük, ha az alany valódi tõkéjére vagyunk kíváncsiak.

Mindenesetre 1988-ban a HUF/USD árfolyam úgy 48-52 körül mozgott, ami annyit tesz, hogy a 70 ezer dollár nagyjából 3,5 millió (akkori) forintot ért, vagyis körülbelül egy combosabb fõvárosi öröklakás árát; a 700 ezer pedig értelemszerûen tízszer ennyit.

Hazatérése után pár hónapot tájékozódik, rengeteg régi ismerõssel felveszi a kapcsolatot, majd 1988-ban elkezdi a videóbulit: elõször csak úgy finoman, majd (a sikereken felbuzdulva) egy év múlva megalapítja a Vico nevû céget (akkor még nem Rt.), amely elsõdlegesen nagysikerû (fõleg külföldi) mozifilmek videókazettán történõ forgalmazásával (eladásával, illetve kölcsönzésével) foglalkozik, de a vállalati stratégiában már akkor szerepelnek olyan mozzanatok, amelyek a késõbbi médiabirodalom csíráját jelentik. Szûk baráti körben többször kijelentette: aki a kommunisták (amúgy már elõre látható) bukása után elsõként teszi rá a kezét a hazai sajtó legkiemelkedõbb lapjaira, óriási nyereségre és politikai befolyásra tehet szert.

Megtörténtek a '90-es választások, a kommunisták tényleg megbuktak, s Fenyõ János következetes maradt másfél évvel korábbi önmagához: elkezdte megvalósítani nagy tervét egy sajtóbirodalom létrehozásáról. Elsõként a legsikeresebb hazai hetilapra, a Nõk Lapjára tette rá a kezét, majd a többszázezres példányszámú Rádió- és Televízióújság következik.

És itt még távolról sincs vége. Fenyõ - a sikeres nyugati mintákat lekoppintva - minden olyan sajtótermékre rávetette magát, amely haszonnal (és/vagy befolyással) kecsegtetett. Nem volt válogatós; a már említetteken kívül egyformán kellett neki a Vasárnapi Hírek, a Buci Maci, a Bravo-lapcsalád, a Családi Lap, a Tina, valamint (1994-tõl) a Népszava is. És ha Fenyõ János valamit meg akart szerezni, azt meg is szerezte.

A Vico-birodalom által kiadott sajtótermékek havi példányszáma 1994 végére meghaladta a 12 milliót.

Menedzseri és vállalatvezetõi stílusáról oldalakat lehetne írni, de nem ez a célunk. Lényeg, hogy kíméletlen, olykor kegyetlen módszerei voltak, amelyek rengeteg ellenséget generáltak az üzletembernek. Legyõzött versenytársai közül sokan olyan zsidónak (finomabban: ,,a protestáns etikát nélkülözõ, mediterrán típusú üzletembernek";) tartották, aki miatt a többség utálja a zsidókat: szerintük Fenyõ abszolút prioritása a haszon volt, majd a befolyás, majd a hatalom, s újfent a pénz. Gyakran valódi hûbérúrként viselkedett, jutalmazásban és büntetésben egyaránt. Imádott ordítani és agresszíven lépett fel mindenkivel szemben, aki akár csak a legenyhébb ellentmondást is megengedte magának a Fõnökkel szemben. Márpedig õ Fõnök volt, méghozzá igazi oligarcha-típus.

Lakásügye a jéghegy csúcsának a hegye, de tipikusnak mondható:

Budapest egyik legszebb (nem mellesleg természetvédelem alatt álló) területén, a XII. kerületi Alkony úton (nem túl messze a Béla király úti kormányvendégháztól) kihasított magának egy másfél hektáros erdõs területet, körbekerítette, majd a szintén engedély nélküli területrendezést és erdõirtást követõen felépített rá egy villát (úszómedencével, parkkal, sétányokkal), amelynek bekerülési értéke már 1995-ben meghaladta a 350 millió forintot. A fegyveres õrség természetesen külön épületet kapott, a telket és az ingatlanokat összesen negyven biztonsági kamera és kéttucatnyi külsõ mozgásérzékelõ vigyázta.

A Vico 1992-ben alakul át részvénytársasággá. Alaptõkéje 600 millió forint, ami (ha Fenyõ hivatalos verzióját nézzük) nagyon jó eredmény az eredeti, alig négy évvel korábbi 70 ezer dollárhoz képest. A videóbiznisznek lassan bealkonyul, ugyanis több amerikai filmstúdió (például a Fox és a Columbia) rájön, hogy alkotásaikat Budapesten mindenféle engedély nélkül másolják és forgalmazzák. Beperlik a Vico-t, s három évnyi bírósági procedúra után végül megegyeznek abban, hogy Fenyõék fizetnek százezer dollár fájdalomdíjat és abbahagyják a jogtalan kazettaforgalmazást. János barátunk így teljes energiájával (és maradék pénzével) a média felé fordulhat.

Az idõk szavára hallgatva beszáll az elektronikus médiába is: megalapítja a Stáb TV-t s ezen keresztül érdekeltséget szerez a Gyárfás Tamás-féle Nap TV fõ produkciójában, a Nap-keltében.
A kilencvenes évek közepétõl aktív szereplõje lesz a magyar társasági életnek; minden olyan komolyabb rendezvényen megjelenik, ahol a politikai és gazdasági elit tagjai felbukkannak. Minden olyan szereplõvel készül legalább egy fotója, aki (egyik vagy másik oldalon) akár csak egy kicsit is számít: Demszky Gábor, Pintér Sándor, Friderikusz Sándor, Horn Gyula, Csintalan Sándor, stb. Bizniszel Princz Gáborral, a már említett Gyárfás Tamással, s állítólag Csányi Sándorral, Demján Sándorral és Széles Gáborral is voltak üzleti kapcsolatai.

Kép Kép

S ha már közismert nevekkel dobálózunk, a Fenyõ-gyilkosság után a Vico-lapok és -ingatlanok értékesítésével megbízott CA-IB Értékpapír Rt.-nek (1999-ben) az ügyvezetõ igazgatója, majd vezérigazgató-helyettese, az akkor 31 éves fiatalember Bajnai Gordon (aki ezzel egyidõben a Danubius Rádió igazgatósági tagja is). És a vezérigazgató egy Simor András nevû arc.(2006 ban Simor András, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke)

Kép Kép

A köztörvényes szál

Az, hogy Fenyõ János világéletében meglehetõsen, khm, rugalmasan értelmezte az üzleti tisztesség fogalmát és a Btk. törvényi tényállásait, még azoknak sem lehet meglepetés, akik eddig csak felületesen olvasták el az eddigieket.

Az amerikai maffia

Kacérkodása a szervezett alvilággal már egészen korán, konkrétan az USA-ba történõ távozását követõ idõszakban elkezdõdött. Körülnézett a kaliforniai bizniszlehetõségek között és rájött, hogy igen kicsi a valószínûsége annak, hogy egy friss kelet-európai bevándorló reklám- és mûvészfotók készítésébõl meg tudjon gazdagodni. Amerikában a Fabulon-plakátokkal és az Ez A Divat-illusztrációkkal dicsekedni olyan lett volna, mintha Tokajba, Szekszárdra vagy Villány környékére hirtelen megérkezne egy kanadai polgár és arra való hivatkozással akarna Magyarországon borász-karriert csinálni, hogy egyszer már ivott európai bort és vannak további ötletei.

Szóval Jánosnak döntenie kellett, és bizony belevágott a pornóüzletbe. Az elsõ hónapokban még reménykedett abban, hogy az Európából magával hozott 18 ezer dollár elegendõ lesz a kezdeti nehézségek áthidalására, de rá kellett jönnie, hogy ennyi pénz maximum a Duna partján, a hétkerben számít soknak. A forgatókönyv a klasszikus szabályokat követte: tartalékait gyorsan felélte, tartozásokat halmozott fel, ezeket törlesztendõ kölcsönöket vett fel, elzálogosította ingóságait, újabb kölcsönök (ezúttal uzsorakamatra), satöbbi...

Mivel értelmes és talpraesett ember volt, a neki kölcsönzõ alvilág rájött, hogy ebben a fazonban van fantázia. Meghallgatták hosszútávú terveit, utánanéztek európai kapcsolatainak és úgy döntöttek, hogy Fenyõt egyrészt pénzmosásra fogják felhasználni, másrészt pedig belé is fektetnek. Amikor 1987-ben úgy dönt, hogy hazatér, meggyõzte az üzlettársait, hogy Magyarországon hamarosan gyõz a kapitalizmus, márpedig a rendszerváltozás elsõ éveiben óriásit lehet majd kaszálni. A maffia értett a szóból és meglehetõsen szép összeggel szállt be János mellett a kazettakölcsönzési üzletbe - és nem csak ebbe.

Az ilyen fekete pénzeknek azonban van egy olyan tulajdonsága, hogy igen kemény kamatot számítanak fel utánuk. Fenyõ ezt fizette, amíg fizette, majd ahogy erõsödött idehaza a pozíciója, úgy vált egyre magabiztosabbá. 1998-ra már eljutott addig, hogy beintett a maffiának, abba a tévhitbe ringatva magát, hogy õ már érinthetetlen (Fenyõ János halálakor a Vico Rt. vagyonát 15-17 milliárd forintra becsülték). Tévedett...

A hazai alvilág

Emlékeztek a kilencvenes évek második felében lezajlott hazai erõszakos bûncselekménysorozatra? Voltak robbantások, olajszõkítés, eltûnések, ContiCar, Energol, Xénia Láz, Dietmar Clodo, no és számos bérgyilkosság (Prisztás József, Domák ,,Cinóber" József, Szlávy Bulcsú, Zubovics Gyula, Molnár Péter, Németh Zoltán, Nagy András, Boros ,,Aranykéz utca" Tamás, Döcher György, Seres Zoltán - hogy csak az ismertebbeket említsük).

Nem akarok itt kriminológiai, közgazdasági vagy szociológiai fejtegetésekbe bocsátkozni, ezért csak annyit mondok: az elsõdleges felhalmozás idõszakát éltük; azon ominózus ,,elsõ millióknak" az összegyûjtése folyt, amelyekrõl (legalábbis a bon mot szerint) utólag nem szokták megkérdezni a milliárdosokat.

Ebben a környezetben egy Fenyõhöz hasonló arcnak óhatatlanul térfelet (ergo szövetségest és ellenséget) kellett választania, arról nem is beszélve, hogy a pénzmosási szolgálataira és politikai kapcsolataira a hazai alvilágnak is szüksége volt. A képlet egyszerû: az alvilág készpénzzel (és különféle szolgáltatásokkal) kisegíti Fenyõt, ha a vállalkozó üzleti érdekei úgy kívánják, cserébe a Vico Rt.-n keresztül megfuttatja a szervezett bûnözõi körök piszkos pénzeit, kifehérítve (vagy legalábbis halványítva) azok eredetét.

A maffiával azonban még akkor sem lehet viccelni, ha kicsi, savanyú és magyar; Fenyõ 1998 legelejére jutott el addig, hogy azt gondolta: már nincs szüksége az alvilágra. Ki akart szállni, kifizetni azonban nem tudta (vagy nem akarta) õket. Vesztére... Halála üzenet volt mindenki számára:

Aki dudás akar lenni,
pokolra kell annak menni.
Ott kell néki megtanulni,
hogyan kell a dudát fújni.

A politika

Mikor Fenyõ János 1988-ban el kezdi a kazettabizniszt.Nem vesztegeti az idõt, mert tudja, hogy egy rezsim utolsó, illetve elsõ éveiben a gazdasági hatalom politikai hátszél nélkül illékony, mint a kéjgáz. Jánosunk már a létezõ szocializmus utolsó két évében elkezdi a dörgölõzést azokhoz, akikben fantáziát lát, s akikrõl feltételezi, hogy egy rendszerváltozás esetén szavuk lehet az új körülmények között.

Óvatos duhajként viselkedik, ráadásul akkoriban a vagyona még ,,csak" milliókban és nem milliárdokban volt mérhetõ: teljesen nem kötelezi el magát egyik nagy ellenzéki tömörülés mellett sem, de értelemszerûen inkább a liberális SZDSZ, semmint a konzervatív, nép-nemzeti húrokat pengetõ MDF áll közelebb a szívéhez. A Fidesz akkoriban a ,,futottak még" kategóriában versenyzett, Fenyõ csak legyintett rájuk; állítólag nem látott bennük ,,gazdasági fantáziát".

Kép

Az SZDSZ-szel, valamint a szocialisták liberálisabb ágának egyik-másik képviselõjével az 1990-es jobboldali gyõzelem után is tartja a kapcsolatot, de leginkább a pénzre, az üzletekre koncentrál. Szûk körben többször hangoztatja, hogy ,,ezt a négy évet térdepelve is ki kell bírjuk". Megalapítja a Vico-t, vagyona gyarapodik, õ pedig 1993 nyarától kezdve egyre többet szaunázik, vacsorázgat és szivarozik baloldali, illetve liberális politikusokkal, s komoly pénzeket fizet be az (akkor még) ellenzéki pártok kasszájába, ilyen-olyan támogatás és adomány címén. 1994 februárjától ezek az összegek megsokszorozódnak: itt a választási kampány...

Fenyõ természetesen nem Róbert bácsi szerepét játszotta; tökéletesen tisztában volt azzal, amivel a gazdasági szereplõk a mai napig élnek és visszaélnek: hogy egy jól megválasztott pártkasszába a választási kampányban befizetett forint a sikeres szereplés után minimum tízet, de az is lehet, hogy százat vagy ezret fial. János csengetett hát rendesen, s közben arra is ügyelt, hogy ne csak úgy általánosan, a pártoknál szerezzen jó pontokat, hanem személyesen is lekötelezzen pár kulcsembert. Beszélnek Fenyõ által szponzorizált és 100-120 válogatott meghívott részvételével lebonyolódott házibulikról, születésnapokról, több ezer dolláros, névre szóló szivar-, whisky- és borszállítmányokról, általa beutaztatott, színesbõrû, egzotikus és fenemód készséges lányokról és fiúkról, továbbá hazai és külföldi vadászatokról.

Ugyanakkor Fenyõ nagyon precíz is tudott lenni, ha érdekei úgy kívánták. Svarc kiadásairól korrekt (és diszkrét) kimutatást vezetett: mikor, kinek és mennyit fizetett. Rossz nyelvek szerint a bulikról olykor még színes-szagos felvételek is készültek, amelyeken a szereplõk nem mindig elõnyös oldalukról mutatkoztak be...

1994-ben kormányváltás volt, s a közhatalom új szereplõi között szép számmal bukkantak fel olyanok, akiktõl Fenyõ János joggal várhatta el, hogy viszonozni fogják azt a rengeteg szívességet, amit a magyar sajtócézártól az elmúlt években kaptak. Voltak, akik értettek a szóból, de akadtak, akik immáron nem szívesen vállaltak közösséget ezzel az izgága, bizánci típusú, autokrata vezetési stílusáról hírhedt alakkal. Fenyõ ilyenkor nem habozott emlékeztetni õket mindarra, amivel tartoznak neki...

1997-re hõsünk elérkezett arra a pontra, amikor áttekintette a múltat és új stratégiát dolgozott ki. Röviden megfogalmazva: csalódott az MSZP-SZDSZ koalícióban, s az ekkorra már szépen összeállt Vico-sajtóbirodalom lehetõségeit figyelembe véve (elsõsorban a konzervatív nézeteit nyíltan is felvállaló Perczel Tamás egyre erõsödõ hatására) komolyan fontolgatta, hogy ,,átáll" a Fidesz oldalára. A hagyományosan baloldali Népszavával akarta kezdeni a nagy kísérletet, amit a többi (kevésbé politikus) sajtótermék követett volna. Számításai szerint naponta több, mint egymillió választópolgár olvassa a Vico-birodalom kiadványait, s ha ezek közül csak minden ötödiket sikerül rávenni arra, hogy 1994-hez képest 1998 tavaszán a baloldal helyett a jobboldalra szavazzanak, máris õ lehet az új királycsináló.

1997 augusztusában ultimátumot intézett a Horn-Kuncze kormányhoz. A következõ választás elé állította a koalíciót: vagy melléállnak és segítenek neki kinyírni két gazdasági ellenlábasát (ellenségét), Gyárfás Tamást és Princz Gábort, vagy a Vico Rt. ,,hadban állónak tekinti magát az MSZP-SZDSZ koalícióval". Azt is elmondta: tudja, hogy a KBI fõigazgatója (a már szóba került Kiss Ernõ tábornok) a Postabank vezérének csókos cimborája, de reméli, hogy ez nem fogja megzavarni sem Horn, sem Kuncze ,,éleslátását".

Horn Gyula egy kis idõt kért, majd 1997 szeptemberében magához kérette Fenyõ Jánost és arra kérte: ,,a saját és a köz érdekében is" vonja vissza fenyegetéseit és törekedjen megegyezésre Gyárfással és Princzcel, továbbá Kiss Ernõvel. Emlékeztette továbbá arra, hogy információi szerint a Vico-nak több, mint 500 millió forintos tartozása van, amit az állami-kormányzati reklám- és hirdetés-megrendelések elmaradása még súlyosíthat. Fenyõ - állítólag - kikérte magának a burkolt fenyegetést, de nem akarta végleg elmérgesíteni viszonyát a kormányfõvel, ezért ígéretet tett arra, hogy ,,részérõl mindent meg fog próbálni". Ezt azonban sem õ nem gondolta komolyan, sem Horn Gyula nem hitte el.

Kép

A gazdaság

Fenyõ János elsõsorban és mindenek elõtt üzletember volt. Ha morbidok szeretnénk lenni, azt is mondhatnánk, hogy élt-halt a bizniszért. Lássuk hát, hogyan:

A Gyárfás-vonal

Fenyõ már 1995-tõl kezdve ki akarta terjeszteni befolyását a Gyárfás-féle Napkeltére. Nem elégedett meg holmi szürke eminenciási szereppel, hanem komoly beleszólást akart a mûsorszerkesztésbe is. Fenyõ a saját képére akarta formálni a Napkeltét, riportereket akart futtatni, témákat meghatározni, reklámpolitikát írni, dizájnt rajzolni, Gyárfás Tamásban azonban emberére akadt.
Kép


,,Ami nem megy gazdasági módszerekkel, menni fog politikával és a közvélemény befolyásolásával!" - gondolta Fenyõ, és kétfrontos háborút indított.

Az elsõ csapásirány páncélos éke a Népszava lett, amelyben 1996-tól kezdve számos leleplezõ cikk, gazdasági elemzésnek és véleménynek álcázott ,,tényfeltárás" jelent meg a Nagy Ellenség viselt dolgairól. Ahogy Perczel Tamás fogalmaz: halálos, kegyelmet nem ismerõ, vérre menõ és roppant sportszerûtlen küzdelmet folytattak sajtóban, a Fõvárosi Bíróságon, továbbá a láthatatlan fronton, vagyis mindkét fél mozgósította rendõrségi és titkosszolgálati kapcsolatait annak érdekében, hogy a másikról minél több (és minél mocskosabB) információ birtokába kerülhessen.

A második offenzíva bekerítõ jellegû volt: Fenyõ (pontosabban az általa fizetett rendvédelmi, banki és nemzetbiztonsági szakemberek) egy kerek évig dolgoztak azon, hogy 1997 nyarára Gyárfásról összeálljon egy kötetnyi anyag, amelyben körülbelül kéttucatnyi (fõleg gazdasági) bûncselekmény történeti tényállása szerepelt, állítólagos bizonyítékokkal alátámasztva. A 120 oldalas dossziét hat példányban sokszorosította, majd ezek közül ötöt szétküldött; mindazok megkapták, akiktõl Fenyõ érdemi lépést várt az ügyben: Horn Gyula miniszterelnök, Kuncze Gábor belügyminiszter, Katona Béla, Nikolits István titkosszolgálati miniszter, Medgyessy Péter pénzügyminiszter, valamint Keleti György honvédelmi miniszter.

Pár hét elteltével Fenyõ rendõri informátorai jelezték neki, hogy az anyagot Kuncze átnézte, majd ,,intézkedésre" átadta Forgács Lászlónak, az ORFK akkori vezetõjének. A vezérõrnagy nem sokat lacafacázott, s azonnal kiszignálta...na kinek?Kiss Ernõnek, a KBI fõigazgatójának, aki viszont (mint már írtuk) Princz Gábor személyes jóbarátja volt. Márpedig akkoriban Princz és Gyárfás igencsak egy hajóban eveztek - legalábbis ha az ember Fenyõ oldaláról nézte a versenyt. Külön érdekesség: Fenyõ informátorai szerint az Aradi utcai KBI-központba megérkezett anyagból hiányzott mintegy 15-20 oldal - azok, amelyek a leghúzósabb Gyárfás-bulikról szóltak.

1998 februárjának elsõ hetében a Vico-kiadványok tele voltak az úszóbotrány legújabb fejleményeivel; javában folyt a Zemplényi-per, s az úszómenedzser által elmondottak miatt az OTP megvonta a támogatást az úszószövetségtõl, melynek fõtitkára Gyárfás Tamás volt.

Zemplényi György (aki méltán pályázhat a leghíresebb magyar csalónak járó, aranynak tûnõ rézéremre) máskülönben szûk egy évvel éli túl Fenyõ Jánost; 1999 januárjában hunyt el, állítólag tüdõembóliában.

Kép

Gyárfás kedden, február tizedikén felkeresi Csányi Sándort, majd az OTP-székházból kijövet - az összegyûlt, szenzációra éhes zsurnaliszták elõtt - spontán sajtótájékoztatót tartott ,,a személyét ért újabb, minden eddiginél gusztustalanabb" támadások miatt. Sokan hallani vélték, amint a sajttáj után Gyárfás magából kikelve ezt kiabálja: ,,Fenyõ minden eddigi határt átlépett, keservesen meg fogja bánni!"

Másnap 17 óra 40 perckor Fenyõ Jánosnak azonban semmire sem maradt ideje, keserves megbánásra sem.

A Princz-vonal

Gyárfás Tamás mellett Fenyõ másik nagy ellensége és gazdasági vetélytársa Princz Gábor volt, aki azzal hívta ki maga ellen a Vico Rt. tulajdonosának haragját, hogy a Postabankon keresztül mecénást játszott, pénzintézeti hátszéllel segítve talpon maradni olyan lapokat, amelyek (legalábbis Fenyõ szerint) enélkül veszteségesek lettek volna, s mint ilyenek, rövid idõn belül megszûntek volna. Ily módon a Vico-sajtóbirodalom olyan konkurenciával volt kénytelen szembesülni, amely nem a piacgazdasági törvények alapján mûködik.
Kép


Egyes állítások szerint Fenyõnek már az 1997-es Postabank-csõdpánikban is könyékig benne volt a keze, s ezt Princz nem bocsájtotta meg neki. A bankár szemet vetett a Vico-termékekre, ezt viszont Fenyõ gyomra nem tudta bevenni.

Hogy Gyárfás és Princz szövetkeztek volna a Fenyõ-probléma megoldására, vagy csak az egyikük lépett, netán egyikük sem... ez is az egyike azon magyar közéleti rejtélyeknek, amelyeket valószínûleg sohasem fogunk tisztán átlátni.

A Moszad

Az izraeli titkosszolgálat még 1985-ben, Amerikában figyelt fel az ambiciózus, törtetõ, sikerorientált fiatal magyar zsidóra. A los angelesi toborzótisztjük (katszájuk) többször beszélgetett vele, kifaggatta terveirõl, elképzeléseirõl, s végül (Tel Aviv jóváhagyásával) beszervezte. Elsõ körben az volt a feladata, hogy általános szajjánként dolgozzon.

A szajján a Moszad nemhivatalos és önkéntes segítõje; olyan zsidó, aki a diaszpórában élve bármikor készen áll arra, hogy az izraeli titkosszolgálat kérésére (ingyen és bérmentve) segítse azt azon a területen, amelyen dolgozik és amelynek szakértõje. Egy orvos szajján kérdés nélkül elsõsegélyben vagy gyógykezelésben részesíti a Moszad sebesült vagy beteg ügynökét; egy autószerelõ megjavítja az operatív kocsit, az újságíró olyan cikket ír, amely megfelel a zsidó állam érdekeinek, a panziótulajdonos szállást ad neki, a határõr átsegíti egy államhatáron, a bankár pénzzel, a katona fegyverrel, az ügyvéd jogi tanáccsal látja el.

Becslések szerint a világon több ezer szajján él és dolgozik; sokan közülük csak egyszer-kétszer kerülnek olyan helyzetbe, hogy konkrét esetben segítsenek a Moszadnak, de vannak olyanok, akik egy-egy ügyben akár hónapokat vagy éveket is õshazájuk hírszerzésének szolgálatában töltenek - természetesen titokban.

Los Angelesi szajjánként Fenyõ János eleinte apró-cseprõ feladatokat látott el: autót bérelt, amelyet aztán pár napra ,,továbbkölcsönzött", segédfotósként idénymunkát adott ,,ismeretleneknek", fényképezési tanácsokat adott ügynökönek és laborját ezek rendelkezésére bocsájtotta, stb. Miután a hazai helyzet úgy alakult, hogy világossá vált a hamarosan bekövetkezõ rendszerváltozás, azt a feladatot kapta, hogy települjön haza és építsen ki egy sajtóbirodalmat, amelyen keresztül Izrael érvényesítheti befolyását a magyar médiapiacon. Az újrakezdéshez tetemes mennyiségû pénzt kapott a Moszadtól; többszázezer dollárról (egyes források egyenesen milliós nagyságrendrõl) beszélnek. Ekkor vált sima, mezei szajjánból a LAP (Lohamah Psichlogit, vagyis Lélektani Hadviselés) hivatalos közép-európai rezidensévé.

A LAP a Moszad negyedik ügyosztálya; feladata az Izrael-párti propaganda globális terjesztése, a külföldi mûveletek lélektani elõkészítése és támogatása, valamint a megtévesztõ-félrevezetõ akciók megtervezése és lebonyolítása. Belsõ szlengben simán csak Dezinformnak becézik.

Fenyõ eleinte készségesen teljesítette feladatait, de a könyvelés sohasem volt az erõssége, ráadásul - hogy úgy mondjuk - nagyvonalú is volt: nála a pár száz dolláros kiadások nem számítottak tételnek. Ezt a Moszad pénzügyi ellenõrei (akik állítólag a legkekecebbek az egész szakmában) nagyon nem nézték jó szemmel, de amíg János szállította az eredményeket és (nem mellesleg) fialtatta a pénzt, elnézték neki ezt a lezserséget.

1997-re azonban Fenyõ egyre inkább önjáróvá vált. Annyit ismételgette, hogy kizárólag a maga erejébõl érte el mindazt, amit elért, hogy már maga is elhitte. Elkezdett a sajátjaként bánni a pénzzel, és egyre kevesebbet egyeztetett az összekötõjével. Komoly tartozásokat halmozott fel (1997 végére már 500-600 millió forinttal lóg különbözõ üzlettársaknak, 25 polgári peres eljárásban alperes, további öt büntetõügyben terhelt), ráadásul agresszívvé is vált: megfenyegette a Moszadot, hogy ha nem szállnak le róla (magyarán: ha nem teheti azt a Vico Rt. pénzével, amit akar), hatalmas botrányt fog kavarni azzal, hogy nyilvánosságra hozza a LAP módszereit, technikáit, illetve mindazok nevét (számlaszámmal és átutalási összegekkel együtt), akik a magyar közéletben (a politikában, kulturális területen és a médiában) ,,kettõs identitásúként" inkább Izrael, semmint Magyarország érdekeit tartják legfõbb vezérlõ elvüknek.

Ha ehhez még hozzáadjuk Fenyõ azon kósza tervét, amely szerint a '98-as választási kampányban lapjaival átpártol a jobbközéphez (1997 második felétõl kezdve egyre több fideszessel és emdéefessel szaunázott és vacsorázgatott), el bírjuk képzelni a tel avivi reakciót. Adtak még neki egy esélyt, amikor 1998 januárjának végén (egy nyugat-európai üzleti út legendájával) Izraelbe repítették és megkísérelték elmagyarázni neki, hogy miért nem lenne jó mindaz úgy, ahogyan folytatni kívánja. Akkor (látszólag) engedett, de amint visszatért Budapestre, találkozót beszél meg a Nemzetbiztonsági Hivatal fõigazgatójával. Közvetlen környezetének azt mondja, hogy a Gyárfás- és Princz-ügy újabb fejleményeirõl szeretné tájékoztatni Vidus Tibort, de úgy tûnik, hogy a Falk Miksa utcában akad valaki, aki (talán szajjánként) megneszel valamit és teszi, amit tennie kell...

Az NBH-fõnök nagyon elfoglalt, de Fenyõ mégiscsak egy olyan ember, akinek kiváló politikai kapcsolatai vannak; telefonon még viccelõdve vissza is kérdez: Fenyõ úr, ha nem babonás, pénteken, 13-án várom az irodámban.

Fenyõ János nem babonás, viszont két nappal a találkozó elõtt agyonlövik.

A gyilkosság

A számtalan homályos pontot és összetevõt leválogatva a gyilkosság tényei az alábbiakban foglalhatóak össze:

1998. február 11-ét írjuk. Szerda délután van, röviddel múlt fél hat. A budapesti Margit körút - Margit utca sarkán járunk, a forgalmi csúcs közepén, ahol Fenyõ fekete 600-as Mercedese (a Rózsadombon található Vico-székházból távozva) éppen megáll a pirosat mutató közlekedési lámpánál. Egyszer csak a mögötte közlekedõ, világos színû Mitsubishi Galant anyósülésérõl egy férfi ugrik ki, aki pár gyors lépéssel a Merci mellett terem, és egy horvát gyártmányú, Agram-2000 típusú hangtompítós géppisztolyból, egészen közelrõl mintegy húsz-huszonöt lövést ad le a vállalkozóra. A lövedékek közül legalább tucatnyi Fenyõ Jánost éri (kilenc a koponyáját, a nyakát és a mellkasát); a halál gyakorlatilag azonnal beáll.

Kép

A lövések után az elkövetõ a fegyvert az egyik közeli autó alá dobja, majd a Margit körúton sietve távozik a Széna tér felé; közben az egyik kapualjban lekapja magáról sapkáját és a rövid kabátját, amelyeket a földre dob (késõbb ezekrõl a ruhadarabokról rögzítenek DNS-mintát a nyomozók). Lazán továbbfutva befordul a Rómer Flóris utcába, ahol szem elõl tévesztik (vélelmezhetõen egy másik kocsiba száll, de az sem zárható ki, hogy az õt szállító, s a gyilkosság helyszínérõl a lövésekkor azonnal elhajtó Mitsubishi vette fel).



Kép



Kép

A nyomozás

A gyilkosságot követõen a nyomozó hatóságok (a titkosszolgálatok bevonásával) azonnal mozgásba lendültek. A Rendõrség csúcsszervének számító (és az azóta dicstelen szakmai véget ért Kiss Ernõ tábornok által irányított) Központi Bûnüldözési Igazgatóság (KBI) rögtön magához vonta a felderítést. Voltak hangok, amelyek szerint Fenyõ János személye és tevékenysége már 1996-tól kezdve felkeltette az illetékesek érdeklõdését, s az összes, rendelkezésre álló erõvel, eszközzel és módszerrel figyelték a médiavállalkozót: lehallgatókészülékeket szereltek az irodájába és a gépkocsijába, telefonjait lehallgatták, környezetébe informátorokat küldtek, üzleti partnereit és személyes kapcsolatait figyeltették

.Kép

Nem tudni, mennyi igaz ezekbõl a hírekbõl, az viszont ma már világos, hogy Fenyõvel szemben nem csak a klasszikus rendõri arzenált vonultatták fel, hanem a nemzetbiztonsági szervek lehetõségeit is kihasználták, különös tekintettel az áldozat roppant összetett politikai és gazdasági kapcsolataira.

Már a nyomozás elsõ napjaiban felmerült egy koszovói albán, bizonyos Salihi Mead neve (mint elkövetõ), aki azonban hamarosan tisztázta magát. Ezután egy másik koszovói, Acifi Nijazi került célkeresztbe, de miután (hosszas alkudozás után) sikerült õt meggyõzni, hogy önként (?) utazzon be Magyarországra és vesse alá magát a DNS-vizsgálatoknak, egy év elteltével õt is ki kellett zárni a gyanúsítható személyek körébõl. Újabb albán (Sefedini Gvin, más források szerint Gzin) következett a potenciális bérgyilkosok sorában, de a Nemzeti Nyomozó Iroda (a KBI utódszervezete) vele is lyukra futott.

Kép


Persze a hasonló ügyekben a nagy kérdés mindig a megbízó személye. A klasszikus kriminalisztikai cui prodest (kinek használt?) logikai fonal azonban hamarosan olyan kuszává és átláthatatlanná vált, hogy a szóba jöhetõ nevek szaporodtak ugyan, a nyílt, bíróság elõtt is felvállalható bizonyítékok viszont továbbra is várattak magukra - legalábbis a közvélemény ezt érzékelte. Cseppet sem túlzás azt állítani, hogy Fenyõ János halála tucatnyi hazai és külföldi (politikai és gazdasági) potentátnak, érdekcsoportnak és intézménynek jött jól. Ezekre a konteók felsorolásánál kicsit részletesebben kitérünk.

A nyomozást 2002-ben felfüggesztették, majd közel három év elteltével (2004 késõ õszén) hirtelen ismét elõvették. A Rendõrség huszáros kommunikációs offenzívába kezdett, s Garamvölgyi László, az ORFK akkori szóvivõje naponta átlagosan négyszer jelentette ki (délutánonként már igencsak csillogó szemekkel), hogy jó nyomon vannak, szorul a hurok a bérgyilkos, valamint a megbízó nyaka körül. A közvélemény feszülten várta a megfejtést, a bulvárújságok naponta eresztettek meg merészebbnél merészebb találgatásokat, de ma, 2010 késõ õszén hivatalosan kábé ugyanannyit tudunk, mint öt (vagy akár tizenkét) évvel ezelõtt: ismeretlen fegyveres (ismeretlen megbízóval a háta mögött) agyonlõtte Fenyõ János vállalkozót...

Utólag kiderül: az irodája melletti pihenõszoba falába süllyesztett páncéldoboz (amelynek a nyitókódját még legközelebbi bizalmasai sem ismerték, s amit a hagyatéki eljárás során, 8 órás megfeszített munkával sikerült csak felnyitnia a Hamburgból speciálisan ebbõl a célból érkezett két szakembernek) teljesen üres.

A Perczel-vallomás

„Nekem már nem kell féket tennem a számra" – e szavakkal indokolta nyíltságát Brády Zoltán újságírónak 2004-ben.Halála elõtt pár hónappal a rák végsõ stádiumában lévõ Perczel Tamás (Fenyõ János közeli barátja és pszichológusa,) egy húszórás videófelvétel-sorozaton mondja el sejtéseit, véleményét és meglátásait Fenyõrõl, ennek üzleti tevékenységérõl, politikai és gazdasági kapcsolatairól, valamint a gyilkosság vélelmezett hátterérõl és összefüggéseirõl. A rögzítettekbõl egy hatórás vágott anyag készül Számvetés címmel, majd a Kapu Filmstúdió ezt a nyilvánosság számára is hozzáférhetõvé teszi; 2005-ben még a Magyar Filmszemlén is bemutatják.





Perczel nyíltan nem vádaskodik, de kendõzetlenül mesél Fenyõ üzleti kapcsolatrendszerérõl, s (neki már minden mindegy alapon) kihangsúlyozza (egyebek mellett) Gyárfás Tamás, Princz Gábor, Kiss Ernõ, Horn Gyula, valamint Székely Herbert (Fenyõ üzleti örököse) helyét és szerepét egykori barátja kapcsolati hálójában. Egyértelmûsíti: ezeknek az embereknek (számos más személyhez hasonlóan) biztosan érdekében állt a vállalkozó elhallgattatása.

Perczel végkövetkeztetése: 1997 végére ,,a politikusok elengedték János kezét, mert elfogyott az iránta addig érzett politikai bizalom", s ezt Fenyõ ellenségei azonnal megérezték. Onnan kezdve már csak hetek kérdése volt, hogy mikor fogják végleg eltenni az útból a kényelmetlenné vált egykori szövetségest.

A magyar hírszerzés

Vannak, akik szerint Fenyõt a nyolcvanas években a III/III képezte ki, majd kölcsönadta a III/I-nek, hogy a komancs hírszerzés a rothadó kapitalizmusba küldje azzal a céllal, hogy a tengerentúli magyar emigrációról írjon jelentéseket. Mások szerint Fenyõ eleve szigorúan titkos állományú tisztként dolgozott itthon és külföldön egyaránt, tehát nem informátor volt, hanem hivatásos.

dr. Kovács Lajos nyugállományú rendõr ezredest, aki többek között a Fenyõ-gyilkosságban is nyomozott, s akivel a Nemzeti Nyomozó Iroda (a KBI jogutódja) azért nem hosszabbította meg az idén a tanácsadói szerzõdést, mert (miután megírta a véleményét a móri ügy teljesen elcseszett nyomozásáról és a jelenlegi NNI-vezetés számára elég kínos kérdéseket feszegetett), ilyeneket mert leírni az egyik könyvében:

Kép

,,A Fenyõ-ügyben négy év folyamatos, szöszölõs, alkudozásokkal és kudarcokkal övezett-tarkított, de eltökélt nyomozása után egészen pontosan tudni lehet a történtek lényegét, a bûntett hátterét, és a gyanúsításokra, a vádemelésre csak azért nem kerülhetett sor, mert a szereplõk több szempontból prominens személyisége miatt az ügyészség képviselõi - nagyon helyesen - nem adták hozzájárulásukat, engedélyüket; csak abban az esetben tették volna ezt, ha valamilyen, legalább egy közvetlen tárgyi bizonyítékot produkálunk a közvetettek meggyõzõ láncolatához. A detektívek istene - a szerencse - viszont ez esetben elpártolni látszott tõlünk.Hiába tudsz valamit, ha nem tudod bizonyítani."
http://www.magyarmaffia.eoldal.hu/cik...janos.html
#5 | Perje - 2013. December 15. 18:47:35
Ki dobhatta fel Kisst? A jolly joker lenne?
http://www.origo.hu/itthon/20131215-e...tanyt.html
#6 | GERRY - 2013. December 15. 18:55:46
Ilyen randa emberek a rendörségnél? El se tudom hinni. Eddig azt hittem ezek rendes és tisztességes meg becsületes állampolgárok.

Imre, te voltál közöttük, miért nem szóltál erröl-arról?

...

...

...vagy szóltál volna?

Olyan bizonytalan vagyok. Most hogy bízzak a rendörségben, még a végén kiderül. hogy sehol az ösi erény.s_*_kukk

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.
Még nem értékelték