Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Ez sem tananyag: Kun (Kohn) Béla parancsára magyarokat lõttek a Dunába
Örülök, hogy ráleltek erre a könyvre. Ki lõtt a Dunába kit és miért?
Állítólag huszonnégy évvel ezelõtt rendszerváltozás történt hazánkban, van is emléknapja a kommunizmus áldozatainak. Csakhogy mindaz, amit a vörös világforradalmárok 1919-ben 133 napon át hazánkban velünk mûveltek, valahogy mégsem tananyag, mint például a százharmincnyolc éve, 1875-ben született Váry Albert koronaügyész-helyettes eredetileg 1922-ben megjelent könyve, 'A vörös uralom áldozatai Magyarországon'. Amibõl kiderül például, hogy a Lenin-fiúk elõszeretettel kérdezték kiszemelt áldozataiktól, mi a kommunizmus, majd elvitték és Kun (Kohn) Béla parancsára a Dunába lõtték õket, végül holmijukat magukhoz vették s egymás között felosztották.
Szolgai-Hunhír
Váry Albert 1875. december 8-án született Makón. Középiskolai tanulmányait a halasi református fõgimnáziumban, az egyetemit Budapesten végezte. 1913-ban ügyvédi vizsgát tett. Rövid ügyvédkedés után 1904-ben nagyváradi törvényszéki jegyzõ, egy év múlva aradi albíró, majd nagyváradi alügyész, 1908-ban pedig budapesti királyi ügyész, az elsõ világháború kitörésétõl pedig a Budapesti Királyi Ügyészség (BKI) Sajtóosztályának vezetõje, háborús sajtócenzor, 1917-tõl fõügyész-helyettes, a sajtóbizottság elnökhelyettese, 1918-tól a BKI vezetõje lett. Ebbeli minõségében 1918. október 31-én élete veszélyeztetésével megakadályozta, hogy a tömeg a Budapesti Törvényszéki Fogház rabjait kiszabadítsa. A patkánylázadás alatt bujdosni kényszerült, utána õ irányította a 133 napon át vérfürdõt rendezõk bûnvádi felelõsségre vonását. 1919 szeptemberétõl királyi fõügyész. 1920 októberében már az Igazságügyi Minisztériumban szolgált, majd 1921 novemberében koronaügyész-helyettessé nevezték ki. 1926-ban és 1931-ben a szabadszállási választókerület egységes párti programjával országgyûlési képviselõ, 'a törvényhozásnak egyik kimagasló, általános köztiszteletben álló tagja' (Rátky Zoltán és Strazimir Oszkár: A magyar legújabb kor lexikona, 1932). 1939-ben visszavonult a közélettõl. Önéletrajzát kiegészítõ unokái szerint
'Budapest ostromát fõvárosi lakásában élte át. A szovjet csapatok bevonulása után újból figyelmeztették, hogy jobb lenne menekülnie, de õ helyben maradt. Ettõl kezdve az államvédelmi hatóság folyamatos zaklatásának volt kitéve, rendszeresen kihallgatták és a fehérterrorra vonatkozó adatainak átadására kényszerítették. A megfáradt embert az Andrássy út 60-ban kényszerítõ eszközök hatására végrehajtott cselekedete élete végéig gyötörte, miután megtudta, hogy huszonöt év után az õ adatai alapján vonnak felelõsségre és végeznek ki olyan embereket, akik nem is értelmi szerzõi, hanem egyszerû sorkatonái voltak azoknak az atrocitásoknak, amelyekhez hasonlókért õ számos 'vörös' terroristát sikerrel terjesztett fel kegyelemre. Rákosiék hatalomra jutása után õt is kitelepítették: a Békés megyei Hunyán, egy pajtában kényszerült lakni, embertelen körülmények között. A kitelepítések feloldásakor sem térhetett vissza Budapestre, ezért Csengõdre költözött, ott is hunyt el hetvennyolc éves korában, 1953. október 1-én. A csengõdi családi kriptában temettük el, szeretett elsõ felesége mellé.'
Ezután lássuk említett mûvét! Az eredetileg 1922-ben a Váci Fegyintézet Nyomdájában saját kiadásában hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján megjelent, rövidesen kétszer is után nyomott könyve, A vörös uralom áldozatai Magyarországon, igazi magyar mártírkrónika: közli a 133 nap során meggyilkoltak községek szerinti és ábécérendes, a Forradalmi Kormányzótanács tagjainak és a népbiztosoknak névsorát, továbbá az áldozatok életkorát, foglalkozását, a gyilkosság helyét, idejét, módját, elkövetésének ürügyét, elrendelõjét, végrehajtóját, a gyilkosok vörös uralom utáni sorsát, ítéletük perrendtartási számát. is. Most pedig lapozzunk bele, s lássuk néhány szemelvény erejéig, kikkel kik, miért s hogyan végeztek!
1919. június 19. Budapest. Az ukrán tisztek Magyarországon fegyveres erõt akartak szervezni orosz hadifoglyokból az orosz tanácsköztársaság céljára. Az a gyanú merült föl, hogy Kun Béla és a magyar tanácsköztársaság ellen dolgoznak. Erre Kun Béla megparancsolta a terroristáknak, hogy tegyék el õket láb alól. Kun Béla azt parancsolta: 'Dobjátok õket a Dunába!' Szamuelly Tibor hozzátette: 'Nehogy lõjetek, kössetek követ a nyakukra s úgy dobjátok a Dunába!' A terroristák levitték õket a Dunára, levetkõztették, kezeiket hátrakötötték, nyakukba köveket akasztottak, majd puskatussal fejbe verték s belelökték a Dunába. Másnap az ukrán tisztek különvonatát kirabolták.
1919. április 20. Budapest. Húsvétvasárnap. Dobsa Miklós apjával a Duna-korzón sétált, mikor igazolás céljából Schön Goldberger elé állították, akinek nem tetszett a nyalka úri fiú, átkísértette a terroristáknak a Batthyány Palotában levõ laktanyájába Cserny Józsefhez azzal, hogy 'küldjék gajdeszbe'. Cserny terrorparancsnok átadta õt Groó Géza és Nyakas Nagy János terroristáknak, kik levitték a pincébe, ott összevissza verték, kínozták, majd agyonlõtték, kifosztották s holttestét még aznap este bedobták a Dunába.
1919. június 3. Dunamócs. Bandl Ferenc vörösõr-parancsnok elrendelte, hogy Trubinyi János plébánost végezzék ki. Erre kivitték a Duna-partra és egy akácfára felakasztották.
1919. június 23. Harta. Seidl János parasztlegényt Szamuelly Tibor akasztatta fel. Ezt a parasztlegényt Kohn Kerekes Árpád fogta el az utcán s gúnyolódva kérdezte, 'melyiken akarsz lógni?' Mikor kötélen lógott, Kohn Kerekes kérdezte tõle: 'Vörösödsz már büdös?!' . Többször pofonvágta és 'Rúgd el!' kiáltással az áldozattal kirúgatta maga alól a széket. Egy vöröskatona szembeköpte a hullát.
1919. június 25. Kalocsa. Bernáth Mihályt két fiával állították a törvényszéki palotában ítélkezõ Szamuelly elé s míg õt vallatták, egyik fiát közben felakasztották a Fõ utcán a jezsuita templom elõtt a fára. Akiket Szamuelly elé állítottak, azokat a terroristák ütötték-verték. Szamuelly egy-két kérdés után 'Szeget neki!' kijelentéssel átadta õket a terroristáknak, kik nyomban felakasztották. Rigó Mihály szemeláttára vitték be a fiát, mert 'fehér' volt s két perc múlva már agyonlõtték. Egész éjjel lógtak az áldozatok s áztak az esõben. - Kohn Kerekes az egyik áldozatnak, ki a fán lógott, kolbászt dugott a szájába. - Mikor a jól végzett munka után a terroristák az érseki palotában vacsorára gyûltek, Szamuelly mosolyogva érkezett oda s így szólt: 'Adjatok vizet, meg akarom mosni a kezemet, mert hullaszagú!' - Galina Zoltán leszakadt a kötélrõl, mire szaladni kezdett 'Ártatlan vagyok, hagyjatok!' szavakkal, de megfogták, hoztak neki egy vastagabb kötelet, azután egyik fától a másikig cipelték és gúnyolódva kérdezték: 'Te gazember, neked ez az ág gyönge, keresünk neked egy másikat!', s közben ütötték, verték és újra felakasztották. Az akasztásokat úgy végezték, hogy az áldozatot egy székre állították, a fára kötötték, aztán addig ütötték, verték, míg a széket ki nem rúgta maga alól. - Mikor Csiszár Jenõt felakasztották, a többieket feléje fordították s azt mondták nekik: 'Ti is így fogtok lógni!'
1919. június 23. Kiskõrös. Spang Józsefet , ki az ellenforradalom alatt városparancsnok volt, Mikula György vörös karhatalmi parancsnok egyik vöröskatonája akasztotta fel oly módon egy fára, hogy felülrõl ráugrott és mintegy lovagló helyzetben ráült a vonagló áldozat nyakára. Elõbb õt teljesen összeverték, és cigarettát dugtak a szájába. Az áldozat ütõerét Petzkay felesége, Telek Ilona Márta orvosnõ fogta s midõn érezte, hogy még él, kijelentette, hogy még egy ideig hagyni kell a fán.
1919. április 29. Kiskunfélegyháza. Kiss Géza, Kiss Péter, Janovics János, Lázár Andor Endre, Engi Lajos Sándor terroristák Návay Iván földeáki földbirtokost, Návay Lajos volt képviselõházi elnököt, földbirtokost, és dr. Kiss Béla szentesi városi fõjegyzõt tettlegesen bántalmazták: a két Návayval a trágyaszemetes marhakocsit tisztíttatták. Halálra ítélésük úgy történt, hogy megkérdezték tõlük, tudják-e, mi a kommunizmus, s feleletük után 'vigyétek és tanítsátok meg, mi a kommunizmus!' kijelentésre elvitték s fõbe lõtték õket. Az áldozatok holmiját a terroristák magukhoz vették s egymás között felosztották.
Mindezekért Váry szerint a Forradalmi Kormányzótanács tíz személye volt döntõen felelõs, valójában õk kormányoztak 133 napon át: Varga Jenõ, Hamburger Jenõ (Általános Gazdasági Fõosztály), Vántus Károly (Földmívelésügyi Osztály), Dovcsák Antal (Szociális Termelési Osztály), Székely Béla (Pénzügyi Fõosztály), Kulcsár István (Közellátási Fõosztály), Bodó Richárd (Közlekedési Fõosztály), Lengyel Gyula (Gazdasági Szervezés Fõosztálya), Garbai Sándor (Középítési Fõosztály), Bajáki Ferenc (Munkásügyi Fõosztály).
'Aki ezt az idõt átszenvedte' - írja Váry -, 'természetesnek találja, hogy a megtorlás nem maradhatott el. Párizsban 1871-ben a kommün két hónapos uralma után 17 000 embert lõttek agyon, ötvenezret tartóztattak le. Ebbõl az ötvenezer emberbõl 14 000 embert ítéltek el, kétezret fölmentettek s harmincnégyezret bizonyítékok híján ideiglenesen szabadon bocsátottak. A megtorlás elõl 1 000 000 ember szökött külföldre. Nálunk, bár a bûnvádi eljárás mintegy 70 000 ember ellen indult meg s körülbelül 15 000 ember került elõzetes letartóztatásba, bíróságaink mindössze 6 000 embert ítéltek el, 2500-at fölmentettek, a többi ellen pedig, részben kegyelem folytán is, a bûnvádi eljárás megszûnt.'
Legyen elég ennyi Váry mûvébõl annak szemléltetésére, mi minden marad ki a tananyagból ma is. Az emiatt adandó kérdésre, mégis miért, a választ olvasóink bölcs megítélésre bízzuk.
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
Állítólag huszonnégy évvel ezelõtt rendszerváltozás történt hazánkban, van is emléknapja a kommunizmus áldozatainak. Csakhogy mindaz, amit a vörös világforradalmárok 1919-ben 133 napon át hazánkban velünk mûveltek, valahogy mégsem tananyag, mint például a százharmincnyolc éve, 1875-ben született Váry Albert koronaügyész-helyettes eredetileg 1922-ben megjelent könyve, 'A vörös uralom áldozatai Magyarországon'. Amibõl kiderül például, hogy a Lenin-fiúk elõszeretettel kérdezték kiszemelt áldozataiktól, mi a kommunizmus, majd elvitték és Kun (Kohn) Béla parancsára a Dunába lõtték õket, végül holmijukat magukhoz vették s egymás között felosztották.
Szolgai-Hunhír
Váry Albert 1875. december 8-án született Makón. Középiskolai tanulmányait a halasi református fõgimnáziumban, az egyetemit Budapesten végezte. 1913-ban ügyvédi vizsgát tett. Rövid ügyvédkedés után 1904-ben nagyváradi törvényszéki jegyzõ, egy év múlva aradi albíró, majd nagyváradi alügyész, 1908-ban pedig budapesti királyi ügyész, az elsõ világháború kitörésétõl pedig a Budapesti Királyi Ügyészség (BKI) Sajtóosztályának vezetõje, háborús sajtócenzor, 1917-tõl fõügyész-helyettes, a sajtóbizottság elnökhelyettese, 1918-tól a BKI vezetõje lett. Ebbeli minõségében 1918. október 31-én élete veszélyeztetésével megakadályozta, hogy a tömeg a Budapesti Törvényszéki Fogház rabjait kiszabadítsa. A patkánylázadás alatt bujdosni kényszerült, utána õ irányította a 133 napon át vérfürdõt rendezõk bûnvádi felelõsségre vonását. 1919 szeptemberétõl királyi fõügyész. 1920 októberében már az Igazságügyi Minisztériumban szolgált, majd 1921 novemberében koronaügyész-helyettessé nevezték ki. 1926-ban és 1931-ben a szabadszállási választókerület egységes párti programjával országgyûlési képviselõ, 'a törvényhozásnak egyik kimagasló, általános köztiszteletben álló tagja' (Rátky Zoltán és Strazimir Oszkár: A magyar legújabb kor lexikona, 1932). 1939-ben visszavonult a közélettõl. Önéletrajzát kiegészítõ unokái szerint
'Budapest ostromát fõvárosi lakásában élte át. A szovjet csapatok bevonulása után újból figyelmeztették, hogy jobb lenne menekülnie, de õ helyben maradt. Ettõl kezdve az államvédelmi hatóság folyamatos zaklatásának volt kitéve, rendszeresen kihallgatták és a fehérterrorra vonatkozó adatainak átadására kényszerítették. A megfáradt embert az Andrássy út 60-ban kényszerítõ eszközök hatására végrehajtott cselekedete élete végéig gyötörte, miután megtudta, hogy huszonöt év után az õ adatai alapján vonnak felelõsségre és végeznek ki olyan embereket, akik nem is értelmi szerzõi, hanem egyszerû sorkatonái voltak azoknak az atrocitásoknak, amelyekhez hasonlókért õ számos 'vörös' terroristát sikerrel terjesztett fel kegyelemre. Rákosiék hatalomra jutása után õt is kitelepítették: a Békés megyei Hunyán, egy pajtában kényszerült lakni, embertelen körülmények között. A kitelepítések feloldásakor sem térhetett vissza Budapestre, ezért Csengõdre költözött, ott is hunyt el hetvennyolc éves korában, 1953. október 1-én. A csengõdi családi kriptában temettük el, szeretett elsõ felesége mellé.'
Ezután lássuk említett mûvét! Az eredetileg 1922-ben a Váci Fegyintézet Nyomdájában saját kiadásában hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján megjelent, rövidesen kétszer is után nyomott könyve, A vörös uralom áldozatai Magyarországon, igazi magyar mártírkrónika: közli a 133 nap során meggyilkoltak községek szerinti és ábécérendes, a Forradalmi Kormányzótanács tagjainak és a népbiztosoknak névsorát, továbbá az áldozatok életkorát, foglalkozását, a gyilkosság helyét, idejét, módját, elkövetésének ürügyét, elrendelõjét, végrehajtóját, a gyilkosok vörös uralom utáni sorsát, ítéletük perrendtartási számát. is. Most pedig lapozzunk bele, s lássuk néhány szemelvény erejéig, kikkel kik, miért s hogyan végeztek!
1919. június 19. Budapest. Az ukrán tisztek Magyarországon fegyveres erõt akartak szervezni orosz hadifoglyokból az orosz tanácsköztársaság céljára. Az a gyanú merült föl, hogy Kun Béla és a magyar tanácsköztársaság ellen dolgoznak. Erre Kun Béla megparancsolta a terroristáknak, hogy tegyék el õket láb alól. Kun Béla azt parancsolta: 'Dobjátok õket a Dunába!' Szamuelly Tibor hozzátette: 'Nehogy lõjetek, kössetek követ a nyakukra s úgy dobjátok a Dunába!' A terroristák levitték õket a Dunára, levetkõztették, kezeiket hátrakötötték, nyakukba köveket akasztottak, majd puskatussal fejbe verték s belelökték a Dunába. Másnap az ukrán tisztek különvonatát kirabolták.
1919. április 20. Budapest. Húsvétvasárnap. Dobsa Miklós apjával a Duna-korzón sétált, mikor igazolás céljából Schön Goldberger elé állították, akinek nem tetszett a nyalka úri fiú, átkísértette a terroristáknak a Batthyány Palotában levõ laktanyájába Cserny Józsefhez azzal, hogy 'küldjék gajdeszbe'. Cserny terrorparancsnok átadta õt Groó Géza és Nyakas Nagy János terroristáknak, kik levitték a pincébe, ott összevissza verték, kínozták, majd agyonlõtték, kifosztották s holttestét még aznap este bedobták a Dunába.
1919. június 3. Dunamócs. Bandl Ferenc vörösõr-parancsnok elrendelte, hogy Trubinyi János plébánost végezzék ki. Erre kivitték a Duna-partra és egy akácfára felakasztották.
1919. június 23. Harta. Seidl János parasztlegényt Szamuelly Tibor akasztatta fel. Ezt a parasztlegényt Kohn Kerekes Árpád fogta el az utcán s gúnyolódva kérdezte, 'melyiken akarsz lógni?' Mikor kötélen lógott, Kohn Kerekes kérdezte tõle: 'Vörösödsz már büdös?!' . Többször pofonvágta és 'Rúgd el!' kiáltással az áldozattal kirúgatta maga alól a széket. Egy vöröskatona szembeköpte a hullát.
1919. június 25. Kalocsa. Bernáth Mihályt két fiával állították a törvényszéki palotában ítélkezõ Szamuelly elé s míg õt vallatták, egyik fiát közben felakasztották a Fõ utcán a jezsuita templom elõtt a fára. Akiket Szamuelly elé állítottak, azokat a terroristák ütötték-verték. Szamuelly egy-két kérdés után 'Szeget neki!' kijelentéssel átadta õket a terroristáknak, kik nyomban felakasztották. Rigó Mihály szemeláttára vitték be a fiát, mert 'fehér' volt s két perc múlva már agyonlõtték. Egész éjjel lógtak az áldozatok s áztak az esõben. - Kohn Kerekes az egyik áldozatnak, ki a fán lógott, kolbászt dugott a szájába. - Mikor a jól végzett munka után a terroristák az érseki palotában vacsorára gyûltek, Szamuelly mosolyogva érkezett oda s így szólt: 'Adjatok vizet, meg akarom mosni a kezemet, mert hullaszagú!' - Galina Zoltán leszakadt a kötélrõl, mire szaladni kezdett 'Ártatlan vagyok, hagyjatok!' szavakkal, de megfogták, hoztak neki egy vastagabb kötelet, azután egyik fától a másikig cipelték és gúnyolódva kérdezték: 'Te gazember, neked ez az ág gyönge, keresünk neked egy másikat!', s közben ütötték, verték és újra felakasztották. Az akasztásokat úgy végezték, hogy az áldozatot egy székre állították, a fára kötötték, aztán addig ütötték, verték, míg a széket ki nem rúgta maga alól. - Mikor Csiszár Jenõt felakasztották, a többieket feléje fordították s azt mondták nekik: 'Ti is így fogtok lógni!'
1919. június 23. Kiskõrös. Spang Józsefet , ki az ellenforradalom alatt városparancsnok volt, Mikula György vörös karhatalmi parancsnok egyik vöröskatonája akasztotta fel oly módon egy fára, hogy felülrõl ráugrott és mintegy lovagló helyzetben ráült a vonagló áldozat nyakára. Elõbb õt teljesen összeverték, és cigarettát dugtak a szájába. Az áldozat ütõerét Petzkay felesége, Telek Ilona Márta orvosnõ fogta s midõn érezte, hogy még él, kijelentette, hogy még egy ideig hagyni kell a fán.
1919. április 29. Kiskunfélegyháza. Kiss Géza, Kiss Péter, Janovics János, Lázár Andor Endre, Engi Lajos Sándor terroristák Návay Iván földeáki földbirtokost, Návay Lajos volt képviselõházi elnököt, földbirtokost, és dr. Kiss Béla szentesi városi fõjegyzõt tettlegesen bántalmazták: a két Návayval a trágyaszemetes marhakocsit tisztíttatták. Halálra ítélésük úgy történt, hogy megkérdezték tõlük, tudják-e, mi a kommunizmus, s feleletük után 'vigyétek és tanítsátok meg, mi a kommunizmus!' kijelentésre elvitték s fõbe lõtték õket. Az áldozatok holmiját a terroristák magukhoz vették s egymás között felosztották.
Mindezekért Váry szerint a Forradalmi Kormányzótanács tíz személye volt döntõen felelõs, valójában õk kormányoztak 133 napon át: Varga Jenõ, Hamburger Jenõ (Általános Gazdasági Fõosztály), Vántus Károly (Földmívelésügyi Osztály), Dovcsák Antal (Szociális Termelési Osztály), Székely Béla (Pénzügyi Fõosztály), Kulcsár István (Közellátási Fõosztály), Bodó Richárd (Közlekedési Fõosztály), Lengyel Gyula (Gazdasági Szervezés Fõosztálya), Garbai Sándor (Középítési Fõosztály), Bajáki Ferenc (Munkásügyi Fõosztály).
'Aki ezt az idõt átszenvedte' - írja Váry -, 'természetesnek találja, hogy a megtorlás nem maradhatott el. Párizsban 1871-ben a kommün két hónapos uralma után 17 000 embert lõttek agyon, ötvenezret tartóztattak le. Ebbõl az ötvenezer emberbõl 14 000 embert ítéltek el, kétezret fölmentettek s harmincnégyezret bizonyítékok híján ideiglenesen szabadon bocsátottak. A megtorlás elõl 1 000 000 ember szökött külföldre. Nálunk, bár a bûnvádi eljárás mintegy 70 000 ember ellen indult meg s körülbelül 15 000 ember került elõzetes letartóztatásba, bíróságaink mindössze 6 000 embert ítéltek el, 2500-at fölmentettek, a többi ellen pedig, részben kegyelem folytán is, a bûnvádi eljárás megszûnt.'
Legyen elég ennyi Váry mûvébõl annak szemléltetésére, mi minden marad ki a tananyagból ma is. Az emiatt adandó kérdésre, mégis miért, a választ olvasóink bölcs megítélésre bízzuk.
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
Hozzaszolasok
#1 |
gabesz
- 2013. December 17. 10:08:58
#2 |
Vizilo
- 2013. December 17. 14:01:07
#3 |
hathor
- 2013. December 17. 15:04:08
#4 |
lica
- 2013. December 17. 20:53:46
#5 |
mormota1968
- 2013. December 18. 22:59:34
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.