A pap ĂŠs az ĂśrdĂśg

Fjodor Dosztojevszkij (1849)

Ez a tĂśrtĂŠnet eredetileg Ă­rta Dostoïevki a falakon a sejt, hogy elfoglalt egy szibĂŠriai bĂśrtĂśnben ...

"Hello kis pufĂłk pap!" Mondta az ĂśrdĂśg a pap. "Mit tett hazudsz ezeket a szegĂŠny embereket szĂĄndĂŠkosan vezette fĂŠlre? Milyen kĂ­nzĂĄsok pokol voltĂĄl festve? Nem tudja, hogy Ăľk mĂĄr szenvednek a kĂ­nzĂĄsokat a pokol fĂśldi ĂŠletĂźkben? Nem tudod, hogy te, az egyhĂĄz ĂŠs a hatĂłsĂĄgok az ĂĄllam az ĂŠn kĂŠpviselĂľi a fĂśldĂśn? Te vagy az, akik fĂĄjdalmat a pokol, amellyel elborĂ­t. Nem tudod? Nos, gyere velem! "

Az ĂśrdĂśg akkor attrappa a pap ĂĄltal a gallĂŠrjĂĄt az alĂłl, emelte a magasba, ĂŠs vett egy gyĂĄrban, a kemence. Ott lehet lĂĄtni dolgozĂłk fut minden irĂĄnyban, ĂŠs siess, robotolĂł az intenzĂ­v hĂľ. Hamarosan a levegĂľ forrĂł volt ĂŠs vastag, tĂşl sok a medve a pap. KĂśnnyekkel a szemĂŠben, kĂśnyĂśrgĂśtt az ĂśrdĂśg: "Hagyj el, hadd hagyja ezt a pokolba!"

"Ó, én jó barátom, meg kell mutatni, hogy más helyeken", mondta az ördög, és vonszolta a farm. Ott látta munkások cséplés. Por-és hõ volt elviselhetetlen. Szemben a parancsnok vezessen kancsuka a kezében (megjegyzése: egyfajta orosz rövid ostor vert rabszolgák) és megüti irgalom nélkül, aki összeomlik a földre vágás, vagy enged az éhezés.

Ekkor a pap tett a kunyhĂłkat, ahol ugyanezek a munkavĂĄllalĂłk ĂŠlnek a csalĂĄdjukkal, egĂŠszsĂŠgtelen lyukak, hideg, fĂźstĂśs ĂŠs bĂźdĂśs. Az ĂśrdĂśg mosolyog. HelyĂŠnvalĂł a megĂĄllapĂ­tĂĄs, hogy a szegĂŠnysĂŠg ĂŠs a nehĂŠzsĂŠgeket az ĂŠlet otthon van.

És nem az, hogy elég? "Õ kéri. És úgy tûnik, ebben a pillanatban, hogy az ördög úgy tûnik még, hogy kár a férfiakat. A kegyes Isten szolgája csak állni. Kezeket fel a mennybe õ könyörög: "Engedj ki innen. Igen, igen! Ez így van! Ez maga a pokol a földön! "

"Te megfigyelt egyedĂźl, ĂŠs mĂŠg mindig megĂ­gĂŠrem nekik egy pokol. Te gyĂśtrelem, kĂ­nozzĂĄk halĂĄlra mentĂĄlisan, amikor mĂĄr szinte fizikailag halott! GyerĂźnk! Megmutatom egy pokol, mĂŠg egy, a legrosszabb ... "

AztĂĄn elvitte egy bĂśrtĂśn, ĂŠs megmutatta neki egy ilyen Dungeons, annak pestises levegĂľ ĂŠs az emberi formĂĄk, kirabolta a teljes egĂŠszsĂŠgĂźgyi ĂŠs az energia, feszĂ­tett a fĂśldĂśn, borĂ­tott fĂŠreg, amely felfalja a rossz meztelenĂźl, lesovĂĄnyodott testet.

"Vegye le a ruhĂĄit, puha, mint a selyem", amikor az ĂśrdĂśg azt mondja a pap: "tegye a cheveilles Ezek a nagy lĂĄncok, mint azok a kopott ezek a szerencsĂŠtlenek, kiterjesztĂŠse le a hideg, piszkos ĂŠs nedves fĂśldre, majd beszĂŠlgetni velĂźk a pokolba vĂĄrja Ăľket Ăşjra! "

"Nem," felelte a pap: "Nem tudok semmi szĂśrnyĂťbb, mint ezt. KĂśnyĂśrgĂśm, engedj ki innen! "

"Igen, ez a pokol. Lehet, hogy nincs rosszabb, mint azt. Tudtad? Tudtad, hogy ezek a fĂŠrfiak ĂŠs a nĂľk, hogy terrorizĂĄlta a kĂŠp a pokol a tĂşlvilĂĄgon ... Tudtad, hogy a pokolban van most, mielĂľtt meghal? "

===

"Ha a mai tĂĄrsadalomban, megkĂŠrdezni, hogy van ĂŠlet a halĂĄl elĂľtt ..." (Coluche)