Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Horti Gábor összefogásra szólít
KARÁCSONY UTÁN MEGHOZZA A JÉZUSKA A MEGOLDÁST
A DEVIZAHITELESEKNEK MAGUKNAK KELL MEGOLDANI EZT A SÚLYOS PROBLÉMÁT!
Mára már egyértelmûen látszik, hogy ebben az országban senki nem képes megoldani ezt a problémát, de még csak az õszinte szándék sem mutatkozik erre. Így azok, akik az igazságszolgáltatásban, a politikusokban vagy a Kormányban bíznak, az önáltatás hibájába esnek.
NEM FOGJA SENKI MÁS MEGOLDANI EZT A KÉRDÉST, CSAK MAGUNK!
Itt az ideje az összes devizahiteleseket képviselõ szervezetnek, hogy megtegyék azokat a lépéseket, amelyek egyszer s mindenkorra pontot tesznek ennek a kérdéskörnek a végére.
Nem lehet tovább halogatni, ilyen-olyan szétszórt megmozdulásokkal felmorzsolva az erõt, teljesen impotenssé tenni az érdekképviseleteket. A megoldás egyetlen lehetséges módja a szervezett összefogás.
Nem lehet, hogy egymástól függetlenül mûködjenek azok a szervezetek, melyek programja ugyan sok mindenben eltérõ, azonban mindegyiknek van egy közös nevezõje, a devizahitelek rendezése. Ezeknek a szervezeteknek össze kell dolgozniuk, és az azonos célt a zászlajukra tûzve egységesíteni az összes erõt. Nem engedhetik meg maguknak, hogy a saját eltérõ elképzeléseik miatt, megosszák a devizahiteles társadalmi réteget. Sem a saját makacsságuk, sem a háttérbõl, kimondottan rossz irányban befolyásolni próbáló tanácsadóik sugallatára, helytelenül cselekedjenek. Itt az ideje félretenni a félrevezetõ ambíciókat és kimondottan egyetlen cél elérésére törekedni. Mégpedig arra, hogy végsõ és igazságos megoldást kikényszerítsék a Magyar politikai elitbõl, a tájékozatlan társadalmi rétegekbõl, az igazságszolgáltatásból és a bankokból.
KI KELL TÛZNI EGY HATÁRIDÕT!
Itt már évek óta húzódik ez a válságos helyzet. Az idõ nagyon sok esetben megoldást hoz, de ebben az esetben egyre jobban mélyíti a problémát és kilátástalanságot. Minél tovább várunk, annál mélyebbre süllyedünk. És ez nem pusztán az anyagi helyzetünkre vonatkozik, hanem erkölcsi és morális válságba is taszítja azokat, akiket ez a probléma közvetlenül érint. És a társadalom nem érintett rétegeit is ugyanilyen helyzetbe hozza, hiszen a legalapvetõbb emberi értékeket, mint együttérzés, szolidaritás, összefogás is kiöli a lelkekbõl. Az idõ elhúzódásával, a média segítségével, egyre nagyobb sötétséget gerjesztenek az emberek tudatában. A nagy nyilvánosság elõtt rendre olyanok nyilatkoznak, akiknek halvány fogalmuk sincs a tényekrõl. És ezt, mint a mindenkinek szóló szakértõi magyarázatokat próbálják az emberek fejébe sulykolni. Az emberek pedig vevõk rá, hiszen a legtöbbjükben fel sem merül, hogy a médiában nem a valóságról beszélnek, hanem rendszeresen félrevezetik õket. Félrevezetik, és ezzel ellene hangolják az egyik csoportot a másiknak, holott mindkettõnek azonos az érdeke, de elhitetik velük, hogy csupán egy felelõtlen kisebbség bûnhõdik a meggondolatlan tetteiért, és ehhez nekik semmi közük. Õk különbek, õk a társadalom szilárd és megbízható tagjai, szemben a felelõtlen devizahitelesekkel, akik most próbálnak kibújni a tartozásuk rendezése alól. Na, hát ezért sem szabad tovább húzni a megoldást.
Adjunk idõt mind magunknak, mind a politikusoknak, hogy megoldják ezt a kérdést, de tûzzük ki a végsõ határidõt!
Legyen ez a határidõ 2014. január 31.
Ez viszont végsõ idõpont, melynek átlépése egyenlõ a Rubiconon történõ átlépéssel!
Eddig az idõpontig lehetõséget kell biztosítani mindenkinek a konszenzusra. Viszont a konszenzust senki ne értelmezze félre, és ne tévessze össze a megalkuvással. Alku lehet, de megalkuvás nem!
Az egyéni felelõsségrõl:
Minden devizahiteles felelõsséggel tartozik a kialakult és máig megoldatlan helyzetért!
- Felelõs azért, mert felvette a hitelt, ezzel a bankoknak kiszolgáltatta magát, családját és ingatlanját.
- Felelõs azért, mert nem kezdett el idõben segítségért kiáltani, hanem éveken keresztül szótlanul tûrte a ránehezedõ egyre nagyobb terheket. Fogcsikorgatva próbálta teljesíteni a tisztességtelen feltételeket. Teljesített addig, ameddig el nem jutott arra a pontra, ahol már nincs tovább. Kivárta azt a helyzetet, ahol már semmilyen mozgástere nem maradt. Ekkor ébredt rá, hogy kifosztották, és csupán ekkor kezdett gondolkodni azon, hogy kiutat keressen a kilátástalan helyzetbõl.
- Felelõsök azok is, akik mind a mai napig ebben a mókuskerékben õrlõdnek, mert még mindig fizetik a törlesztõ részleteiket. Õk is addig próbálnak várni, ameddig az elõzõekhez hasonló módon el nem jutnak a totális fizetésképtelenségig. Igen. Felelõsök azért, mert látják tisztán és világosan, hogy nincs kiút, csupán idõnyerés. Az idõnyerésre játszással pedig vágják maguk alatt a fát, hiszen a végén úgysem ússzák meg. Ezzel az odázással, viszont gyengítik az összefogást. Õk, magukat egy pályán kívüli pozícióba képzelik, mint a devizahitellel nem érintettek. Legfeljebb annyiban különböznek tõlük, hogy látják a bajok forrását, tisztában vannak a hatalmas igazságtalansággal, de abban reménykednek, hogy harc nélküli túlélõk lesznek. Most mondom, hogy ne reménykedjenek ebben. Õket ugyanúgy eléri a vég, mint azokat, akik már képtelenek fizetni.
- Felelõs minden egyes ember, aki kibúvókat keres az összefogás alól. Teljesen mindegy, hogy mire hivatkozik. Az eredmény szempontjából ugyanúgy rombolja az összefogást az, aki arra hivatkozik, hogy nem tud az adott demonstráció ideológiájával azonosulni, vagy arra, hogy nem ér rá, mert dolgoznia kell, vagy arra, hogy nem tudja megoldani a Pestre utazást, vagy arra, hogy õ csupán az észt osztja. Ezek mindegyike megbocsájthatatlan bûn akkor, amikor az összefogás az egyetlen hatékony fegyver a kezünkben. Aki állandóan kibúvókat talál, az önmagát pusztítja el, csupán elhiteti magával, hogy nélküle is megoldják majd a többiek. Itt nincsenek többiek. Itt csak egy emberként lehet és kell fellépni! Nincs bocsánat azoknak, akik egy valódi összekovácsolódó erõt a saját felelõtlenségükkel gyengítenek.
A szervezetek és vezetõik felelõssége:
A különbözõ devizahiteles érdekképviseleteknek és vezetõiknek még fokozottabb a felelõssége, mint az egyéneknek. Fokozottabb, mert egytõl-egyig mindegyikük ígéretet tett az általa képviselt csoportnak, hogy mindent megtesz az érdekükben. Mindegyiküknek magába kell néznie, és akkor, amikor otthon van egymagában, egy õszinte önelemzést kell, hogy végezzen. Ennek lényege, hogy tisztázza magában. Valóban a közössége érdekeit, vagy saját ambícióit kívánja-e képviselni? Nincs azzal sem probléma, ha vannak saját ambíciói, hiszen e nélkül senki sem áll egy mozgalom élére, csupán az a kérdés, hogy a saját vagy a közösség érdekeit helyezi-e elõtérbe. Ha rádöbben, hogy a sajátja az elsõ, akkor vagy értékelje át az eddigi tevékenységét és változzon meg a közösség érdekében, vagy, ha erre képtelennek érzi magát, akkor adja át a stafétabotot olyan társának, aki erre képes.
Tehát az egyén és közösségek felelõssége óriási és egymástól nem választható el. Ha ezt megérti minden érintett, akkor esély teremtõdik e súlyos probléma megoldására. Ha nem, akkor elbukik minden próbálkozás. Akkor már most fel kell adni, mert esélytelen háborúba bocsátkozni az a legnagyobb õrültség. Akkor mindenki, mint egy vágóhídra szánt jószág várja a napot, amikor mészárszékre viszik. Ne pattogjon, ne hõzöngjön, és ne ossza jó tanácsokat másoknak. Akkor törõdjön bele, hogy itt a vége, és nincs tovább. Akkor se húzza fel magát az elsõ póznára, hanem mentse a menthetõt. Akkor tegye láthatatlanná az ingóságait a végrehajtók számára, mivel az ingatlanját úgysem képes eltüntetni. Menekítse családját biztonságba, és ennek tudatában várja a végrehajtót. Aztán, hogy szembesülve az ördöggel mit tesz, az már egyéni vérmérséklet kérdése. És sose feledje, hogy még a sarokba szorított egér is nekiugrik az embernek, bár teljesen esélytelennek látszik ez a tett. És mégis sikerül néha egérutat nyernie.
Szóval, ha valaki nem akarja ezt a vágóhídi áldozat szerepét vállalni, akkor tegyen meg mindent az összefogásért! Vetkõzze le az elõítéleteit, dobja sutba a gyávaságát, és hagyja magán szétáramolni azt a fenséges érzést, hogy most végre kiáll önmagáért, családjáért, egy elnyomott kisebbségért, de legfõképpen az igazságért.
Ezúton hívom fel a figyelmét a szervezeteknek, és a devizahitel károsult embereknek, hogy sürgõsen kezdjenek összefogásba. Keressék meg és használják ki az összes lehetséges eszközt az összefogás megszervezésére. Jelöljenek ki hiteles képviselõket és feltétlen fogadják el az utasításaikat. Ne gondolkozzanak abban, hogy egyénileg vívják meg a harcukat, mert ezzel csak a kiszolgáltatottságukat növelik. A kommunikációra minden eszközt igénybe kell venni. Nem ördögtõl való átlátogatni egymás Weboldalaira, nem etikátlan más szervezetek munkájába beleszólni és a helyes irányba terelni õket, és nem szabad megsértõdni azon, ha nem sikerül az elsõ pillanatban közös álláspontra jutni. Tárgyalni, kommunikálni kell, és közösen kialakítani a legcélravezetõbb stratégiát. Elõre felhívom a figyelmet arra, hogy egy hatékony fellépés nem attól az, hogy radikális eszközökkel kíván élni. Aki úgy gondolja, hogy minél hangosabb és minél meghökkentõbb ötletekkel tud maga mögé állítani tömegeket, annak fogalma sincs az emberi pszichérõl. Az ilyen törekvések bomlasztják az összefogást. Sokkal hatékonyabb az értelmes párbeszéd, az elfogadható kompromisszumok keresése és ezen keresztül az összefogás megteremtése.
És ami a leglényegesebb. Ha egyszer végre sikerül egy valódi összefogást létrehozni, akkor azzal az erõvel bármi kikényszeríthetõ. Elõször az erõ felmutatásának eszközével tárgyalni, majd az elért, vagy éppen el nemért eredmények kiértékelése után dönteni a további irányról. Az elsõ lépés mindenképp a békés, de magalkuvástól mentes megegyezés keresése. A többi pedig mindig az eredmények függvénye.
KEZDJÜNK BELE ÉS GYÕZNI FOGUNK!
Terjesszétek, hogy eljusson minden érdekelthez, és tegyétek magatokévá a gondolatot! Rajtunk múlik a megoldás!
HORTI GÁBOR ÍRÁSA
forrás: http://www.civilk...megoldast/
A DEVIZAHITELESEKNEK MAGUKNAK KELL MEGOLDANI EZT A SÚLYOS PROBLÉMÁT!
Mára már egyértelmûen látszik, hogy ebben az országban senki nem képes megoldani ezt a problémát, de még csak az õszinte szándék sem mutatkozik erre. Így azok, akik az igazságszolgáltatásban, a politikusokban vagy a Kormányban bíznak, az önáltatás hibájába esnek.
NEM FOGJA SENKI MÁS MEGOLDANI EZT A KÉRDÉST, CSAK MAGUNK!
Itt az ideje az összes devizahiteleseket képviselõ szervezetnek, hogy megtegyék azokat a lépéseket, amelyek egyszer s mindenkorra pontot tesznek ennek a kérdéskörnek a végére.
Nem lehet tovább halogatni, ilyen-olyan szétszórt megmozdulásokkal felmorzsolva az erõt, teljesen impotenssé tenni az érdekképviseleteket. A megoldás egyetlen lehetséges módja a szervezett összefogás.
Nem lehet, hogy egymástól függetlenül mûködjenek azok a szervezetek, melyek programja ugyan sok mindenben eltérõ, azonban mindegyiknek van egy közös nevezõje, a devizahitelek rendezése. Ezeknek a szervezeteknek össze kell dolgozniuk, és az azonos célt a zászlajukra tûzve egységesíteni az összes erõt. Nem engedhetik meg maguknak, hogy a saját eltérõ elképzeléseik miatt, megosszák a devizahiteles társadalmi réteget. Sem a saját makacsságuk, sem a háttérbõl, kimondottan rossz irányban befolyásolni próbáló tanácsadóik sugallatára, helytelenül cselekedjenek. Itt az ideje félretenni a félrevezetõ ambíciókat és kimondottan egyetlen cél elérésére törekedni. Mégpedig arra, hogy végsõ és igazságos megoldást kikényszerítsék a Magyar politikai elitbõl, a tájékozatlan társadalmi rétegekbõl, az igazságszolgáltatásból és a bankokból.
KI KELL TÛZNI EGY HATÁRIDÕT!
Itt már évek óta húzódik ez a válságos helyzet. Az idõ nagyon sok esetben megoldást hoz, de ebben az esetben egyre jobban mélyíti a problémát és kilátástalanságot. Minél tovább várunk, annál mélyebbre süllyedünk. És ez nem pusztán az anyagi helyzetünkre vonatkozik, hanem erkölcsi és morális válságba is taszítja azokat, akiket ez a probléma közvetlenül érint. És a társadalom nem érintett rétegeit is ugyanilyen helyzetbe hozza, hiszen a legalapvetõbb emberi értékeket, mint együttérzés, szolidaritás, összefogás is kiöli a lelkekbõl. Az idõ elhúzódásával, a média segítségével, egyre nagyobb sötétséget gerjesztenek az emberek tudatában. A nagy nyilvánosság elõtt rendre olyanok nyilatkoznak, akiknek halvány fogalmuk sincs a tényekrõl. És ezt, mint a mindenkinek szóló szakértõi magyarázatokat próbálják az emberek fejébe sulykolni. Az emberek pedig vevõk rá, hiszen a legtöbbjükben fel sem merül, hogy a médiában nem a valóságról beszélnek, hanem rendszeresen félrevezetik õket. Félrevezetik, és ezzel ellene hangolják az egyik csoportot a másiknak, holott mindkettõnek azonos az érdeke, de elhitetik velük, hogy csupán egy felelõtlen kisebbség bûnhõdik a meggondolatlan tetteiért, és ehhez nekik semmi közük. Õk különbek, õk a társadalom szilárd és megbízható tagjai, szemben a felelõtlen devizahitelesekkel, akik most próbálnak kibújni a tartozásuk rendezése alól. Na, hát ezért sem szabad tovább húzni a megoldást.
Adjunk idõt mind magunknak, mind a politikusoknak, hogy megoldják ezt a kérdést, de tûzzük ki a végsõ határidõt!
Legyen ez a határidõ 2014. január 31.
Ez viszont végsõ idõpont, melynek átlépése egyenlõ a Rubiconon történõ átlépéssel!
Eddig az idõpontig lehetõséget kell biztosítani mindenkinek a konszenzusra. Viszont a konszenzust senki ne értelmezze félre, és ne tévessze össze a megalkuvással. Alku lehet, de megalkuvás nem!
Az egyéni felelõsségrõl:
Minden devizahiteles felelõsséggel tartozik a kialakult és máig megoldatlan helyzetért!
- Felelõs azért, mert felvette a hitelt, ezzel a bankoknak kiszolgáltatta magát, családját és ingatlanját.
- Felelõs azért, mert nem kezdett el idõben segítségért kiáltani, hanem éveken keresztül szótlanul tûrte a ránehezedõ egyre nagyobb terheket. Fogcsikorgatva próbálta teljesíteni a tisztességtelen feltételeket. Teljesített addig, ameddig el nem jutott arra a pontra, ahol már nincs tovább. Kivárta azt a helyzetet, ahol már semmilyen mozgástere nem maradt. Ekkor ébredt rá, hogy kifosztották, és csupán ekkor kezdett gondolkodni azon, hogy kiutat keressen a kilátástalan helyzetbõl.
- Felelõsök azok is, akik mind a mai napig ebben a mókuskerékben õrlõdnek, mert még mindig fizetik a törlesztõ részleteiket. Õk is addig próbálnak várni, ameddig az elõzõekhez hasonló módon el nem jutnak a totális fizetésképtelenségig. Igen. Felelõsök azért, mert látják tisztán és világosan, hogy nincs kiút, csupán idõnyerés. Az idõnyerésre játszással pedig vágják maguk alatt a fát, hiszen a végén úgysem ússzák meg. Ezzel az odázással, viszont gyengítik az összefogást. Õk, magukat egy pályán kívüli pozícióba képzelik, mint a devizahitellel nem érintettek. Legfeljebb annyiban különböznek tõlük, hogy látják a bajok forrását, tisztában vannak a hatalmas igazságtalansággal, de abban reménykednek, hogy harc nélküli túlélõk lesznek. Most mondom, hogy ne reménykedjenek ebben. Õket ugyanúgy eléri a vég, mint azokat, akik már képtelenek fizetni.
- Felelõs minden egyes ember, aki kibúvókat keres az összefogás alól. Teljesen mindegy, hogy mire hivatkozik. Az eredmény szempontjából ugyanúgy rombolja az összefogást az, aki arra hivatkozik, hogy nem tud az adott demonstráció ideológiájával azonosulni, vagy arra, hogy nem ér rá, mert dolgoznia kell, vagy arra, hogy nem tudja megoldani a Pestre utazást, vagy arra, hogy õ csupán az észt osztja. Ezek mindegyike megbocsájthatatlan bûn akkor, amikor az összefogás az egyetlen hatékony fegyver a kezünkben. Aki állandóan kibúvókat talál, az önmagát pusztítja el, csupán elhiteti magával, hogy nélküle is megoldják majd a többiek. Itt nincsenek többiek. Itt csak egy emberként lehet és kell fellépni! Nincs bocsánat azoknak, akik egy valódi összekovácsolódó erõt a saját felelõtlenségükkel gyengítenek.
A szervezetek és vezetõik felelõssége:
A különbözõ devizahiteles érdekképviseleteknek és vezetõiknek még fokozottabb a felelõssége, mint az egyéneknek. Fokozottabb, mert egytõl-egyig mindegyikük ígéretet tett az általa képviselt csoportnak, hogy mindent megtesz az érdekükben. Mindegyiküknek magába kell néznie, és akkor, amikor otthon van egymagában, egy õszinte önelemzést kell, hogy végezzen. Ennek lényege, hogy tisztázza magában. Valóban a közössége érdekeit, vagy saját ambícióit kívánja-e képviselni? Nincs azzal sem probléma, ha vannak saját ambíciói, hiszen e nélkül senki sem áll egy mozgalom élére, csupán az a kérdés, hogy a saját vagy a közösség érdekeit helyezi-e elõtérbe. Ha rádöbben, hogy a sajátja az elsõ, akkor vagy értékelje át az eddigi tevékenységét és változzon meg a közösség érdekében, vagy, ha erre képtelennek érzi magát, akkor adja át a stafétabotot olyan társának, aki erre képes.
Tehát az egyén és közösségek felelõssége óriási és egymástól nem választható el. Ha ezt megérti minden érintett, akkor esély teremtõdik e súlyos probléma megoldására. Ha nem, akkor elbukik minden próbálkozás. Akkor már most fel kell adni, mert esélytelen háborúba bocsátkozni az a legnagyobb õrültség. Akkor mindenki, mint egy vágóhídra szánt jószág várja a napot, amikor mészárszékre viszik. Ne pattogjon, ne hõzöngjön, és ne ossza jó tanácsokat másoknak. Akkor törõdjön bele, hogy itt a vége, és nincs tovább. Akkor se húzza fel magát az elsõ póznára, hanem mentse a menthetõt. Akkor tegye láthatatlanná az ingóságait a végrehajtók számára, mivel az ingatlanját úgysem képes eltüntetni. Menekítse családját biztonságba, és ennek tudatában várja a végrehajtót. Aztán, hogy szembesülve az ördöggel mit tesz, az már egyéni vérmérséklet kérdése. És sose feledje, hogy még a sarokba szorított egér is nekiugrik az embernek, bár teljesen esélytelennek látszik ez a tett. És mégis sikerül néha egérutat nyernie.
Szóval, ha valaki nem akarja ezt a vágóhídi áldozat szerepét vállalni, akkor tegyen meg mindent az összefogásért! Vetkõzze le az elõítéleteit, dobja sutba a gyávaságát, és hagyja magán szétáramolni azt a fenséges érzést, hogy most végre kiáll önmagáért, családjáért, egy elnyomott kisebbségért, de legfõképpen az igazságért.
Ezúton hívom fel a figyelmét a szervezeteknek, és a devizahitel károsult embereknek, hogy sürgõsen kezdjenek összefogásba. Keressék meg és használják ki az összes lehetséges eszközt az összefogás megszervezésére. Jelöljenek ki hiteles képviselõket és feltétlen fogadják el az utasításaikat. Ne gondolkozzanak abban, hogy egyénileg vívják meg a harcukat, mert ezzel csak a kiszolgáltatottságukat növelik. A kommunikációra minden eszközt igénybe kell venni. Nem ördögtõl való átlátogatni egymás Weboldalaira, nem etikátlan más szervezetek munkájába beleszólni és a helyes irányba terelni õket, és nem szabad megsértõdni azon, ha nem sikerül az elsõ pillanatban közös álláspontra jutni. Tárgyalni, kommunikálni kell, és közösen kialakítani a legcélravezetõbb stratégiát. Elõre felhívom a figyelmet arra, hogy egy hatékony fellépés nem attól az, hogy radikális eszközökkel kíván élni. Aki úgy gondolja, hogy minél hangosabb és minél meghökkentõbb ötletekkel tud maga mögé állítani tömegeket, annak fogalma sincs az emberi pszichérõl. Az ilyen törekvések bomlasztják az összefogást. Sokkal hatékonyabb az értelmes párbeszéd, az elfogadható kompromisszumok keresése és ezen keresztül az összefogás megteremtése.
És ami a leglényegesebb. Ha egyszer végre sikerül egy valódi összefogást létrehozni, akkor azzal az erõvel bármi kikényszeríthetõ. Elõször az erõ felmutatásának eszközével tárgyalni, majd az elért, vagy éppen el nemért eredmények kiértékelése után dönteni a további irányról. Az elsõ lépés mindenképp a békés, de magalkuvástól mentes megegyezés keresése. A többi pedig mindig az eredmények függvénye.
KEZDJÜNK BELE ÉS GYÕZNI FOGUNK!
Terjesszétek, hogy eljusson minden érdekelthez, és tegyétek magatokévá a gondolatot! Rajtunk múlik a megoldás!
HORTI GÁBOR ÍRÁSA
forrás: http://www.civilk...megoldast/
Hozzaszolasok
#1 |
kakas
- 2013. December 28. 17:15:53
#2 |
kukackac
- 2013. December 28. 17:26:26
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.