Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Meg lehetne operálni a Földet
Na 2014-et írunk? Jöhet a chemtrail, HAARP...még az oltási projektek is....?
Hatalmas vulkánkitörés hatásának utánzása fényvisszaverõ kénsavcseppekkel vagy titán-dioxiddal, az óceánok mûtrágyázása, genetikailag módosított tõzegmoha, fényvisszaverõ búza és kukorica. A bolygómérnökök azt ígérik, hogy egy jól célzott intézkedéssel enyhíthetõ a klímaváltozás, de nem számolnak a politikai és a környezetvédelmi kockázatokkal.
Van egy kellemetlen elõrejelzés 2014-re: a brit meteorológiai szolgálat, a Met Office számításai szerint a világ átlaghõmérséklete 0,43–0,71 Celsius-fokkal lesz magasabb az 1961 és 1990 közötti átlagnál. Ez annyit jelent, hogy 2014 valószínûleg bekerül minden idõk tíz legmelegebb esztendeje közé (a minden idõk itt a modern meteorológia kezdete, az 1880-as évek óta eltelt idõszakot jelenti).
A klímatudomány két legfontosabb 2013-as híre pedig az volt, hogy sosem volt még annyi üvegházhatású gáz a légkörben az emberi történelem folyamán, mint most, és az, hogy a változások 95 százalékát az emberi tevékenység okozta, összegezte az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének öt év alatt elkészült jelentése. Ha az óceánok nem nyelték volna el az üvegházgáz egy részét, akkor valószínûleg a 450 ppm-es koncentrációnál járnánk a 400 ppm helyett (a mértékegység azt mutatja, hogy egymillió légrészecske közül mennyi a szén-dioxid).
Leghamarabb viszont 2015 végén születhet olyan nemzetközi egyezmény az üvegházgázokról, amelyben minden állam kötelezettséget vállal a kibocsátás csökkentésére. A hatályba lépés ráadásul még további éveket igényel, mert meghatározott számú országnak ratifikálnia kell a megállapodást.
Logikus a kérdés, hogy van-e hatékonyabb módszer a felmelegedés kordában tartására,
mint az 1992 óta tartó klímadiplomáciai huzavona az ENSZ-ben? Igen, több is van, de egyelõre nem találtunk olyat, amelynek ne lennének kellemetlen mellékhatásai. Az eljárások gyûjtõneve bolygómérnökség, és azon az elven alapulnak, hogy valamilyen alapvetõ légkörfizikai és -kémiai folyamat felhasználásával ellensúlyozzuk az üvegházgázok miatti melegedést.
A legkézenfekvõbb utánozni a jelentõs vulkánkitörések hatását, amikor a hatalmas mennyiségben a légkörbe kerülõ por és kénsavcseppecskék (aeroszolok) miatt lecsökken a felszínen mért hõmérséklet, mert visszaverik a napfény egy részét. Utoljára a Pinatubo-vulkán 1991. június 15-16-i kitörésének volt globális következménye. A geomérnöki beavatkozás úgy valósulna meg, hogy repülõgépekrõl, léggömbökrõl szándékosan oszlatunk szét kénsavcseppeket a magaslégkörben. Az aeoroszol néhány év után kitisztulna, mint ahogy a vulkáni eredetû szennyezéssel is történik.
Kondenzcsíkok a Rhône völgye felett. A fotó a Nemzetközi Ûrállomásról készült 2002. május 15-én
Forrás: AFP/NASA
A módszer legnagyobb nemzetközi tekintélyû híve David Keith kanadai klímakutató, fizikus, a Harvard Egyetem közpolitika-professzora. 2013-ban megjelent könyvében amellett érvel, hogy több évtizeden át kellene folytatni a mûveletet, finoman adagolva a kénsavat. Ezzel biztosíthatnánk magunknak több idõt a fosszilis tüzelõanyagokról való lemondásra, és az egész ökoszisztéma számára az alkalmazkodásra. A felmelegedés természetesen nem állna le, viszont kisebb valószínûséggel következnének be extrém idõjárási események. A szén-dioxid-kibocsátással 2070-ben kellene leállni Keith elképzelése szerint, majd a beavatkozást is meg kellene szüntetni, így a kénsav 2120 körül tisztulna ki a légkörbõl.
A geomérnökség évtizedek óta ismert határterülete a klímakutatásnak és a mérnöki tudományoknak, az elsõ ilyen jelentés az 1960-as években került Lyndon Johnson amerikai elnök asztalára. Az akkori ötlet szerint fényvisszaverõ részecskékkel kellett volna behinteni az óceán egy részét. Az elmúlt fél évszázad, de inkább az utóbbi húsz év alatt számos ötlet felmerült.
Néhány további példa
A sztratoszférába fényvisszaverõ titán-dioxid-szemcséket is juttathatunk (az anyag a naptejek címkéjérõl lehet ismerõs). A szén-dioxidot erõmûvi hûtõtornyokhoz hasonló berendezésekkel vonhatnánk ki a légkörbõl, majd cseppfolyósítva tárolnánk kimerült földgázlelõhelyeken. A berendezésekbõl körülbelül tízmillió darab kellene szerte a világon. A legfontosabb üvegházhatású gáz koncentrációját genetikailag módosított tõzegmohával is csökkenteni lehetne. Szintén géntechnológiai eljárás lenne szükséges ahhoz, hogy a haszonnövények fényvisszaverõ képességét (albedóját) megnöveljük, ha már a szárazföld 11 százalékát beborítottuk velük. Hasznosíthatjuk a tengeri élõvilágot is. Az Antarktisz körüli vizekben kevés az oldott vas, emiatt planktonban is szegény. Ha viszont vassal mûtrágyázzuk a tengert, beindul az algavirágzás, amely szén-dioxidot von ki a légkörbõl. A tõzegre visszatérve van egy, a hagyományos természetvédelmi módszerek közül vett ötlet: borítsuk el vízzel a kiszáradt tõzeglápokat, mert egységnyi területen több szén-dioxidot kötnek meg, mint a trópusi esõerdõk.
A módszerek többségének az a hátránya, hogy kisebb-nagyobb mértékben a levegõ, a világóceán és a földfelszín roppant bonyolult és állandóan változó kölcsönhatásába avatkozunk be, így a következmények gyakorlatilag kiszámíthatatlanok. Például a kénsavcseppes módszer csak nappal érvényesül, éjszaka nem, tehát a nappalok hûvösebbek, az éjszakák melegebbek lennének. Nem ismerjük a kénsavszórás hatásait szélesebb összefüggésben, de valószínû, hogy az ég kék színe sápadtabbá válna. Az óceán mesterséges kivirágoztatása pedig még tovább rombolhatja a tengeri ökoszisztémát.
Klímaháborúk
A geomérnöki elképzelések végsõ soron súlyos politikai és etikai kérdéseket is felvetnek: ki és milyen alapon határozza meg a kívánatos átlaghõmérsékletet? El lehetne ezt demokratikus nemzetközi vitában dönteni, tekintve, hogy mennyien elégedetlenek az ENSZ mûködésével? A The Verge által megszólaltatott szakértõk szerint valószínûleg a legnagyobb üvegházgáz-kibocsátók, az Egyesült Államok, Kína, valamint Oroszország közötti háromoldalú egyezménnyel dõlne el a kérdés. E három állam viszont kényelmes módon a Ráktérítõtõl északra terül el, tehát mi a garancia, hogy figyelembe veszik a trópusi országok és a déli félteke, az afrikai, a dél-amerikai államok és Ausztrália érdekeit?
Több elemzõ szerint a bolygómérnöki beavatkozások lehetõsége ugyanúgy megváltoztatja a világpolitikát, mint az atomfegyverek elterjedése (a fotón egy pakisztáni, atomtöltet célbajuttatására képes, föld-föld rakéta egy katonai seregszemlén Indiában)
Forrás: AFP/Jewel Samad
Továbbra is a kénsavcseppecskék példájánál maradva, mi történik, ha egy, a klímaváltozástól nagyon fenyegetett ország önhatalmúan kezdi el alkalmazni, de ellenállásba ütközik? Az Egyesült Államok vadászgépeket küld például a Maldív-szigetek aeroszolszóró repülõgépeinek elfogására? Vagy tegyük fel, hogy Kína kiterjedt felhõmagvasító mûveletbe kezd, olyan szemcséket juttatva a levegõbe, amelyeken kicsapódik a pára, majd elered az esõ, de ezzel legyöngíti az indai monszunt? Kitör a klímaháború a Föld két legnépesebb állama között?
Továbbá mi történik akkor, ha túllövünk a célon? A klímaváltozással melegebbé és nedvesebbé válik a Föld, míg a geomérnöki beavatkozás nyomán hûvösebbé, de kockázatosan szárazabbá is válhat az éghajlat. Még mielõtt alkalmazni kezdenénk bármelyiket is, az egész bolygóra nézve modelleznünk kell az átlaghõmérséklet, a légáramlás, a csapadékmennyiség és az idõjárásváltozást hozó ciklonok erejének egyensúlyát. Ehhez pedig nem elegendõ a most elérhetõ szuperszámítógépes kapacitás sem.
Aprónak tûnõ lépések
Az ipari forradalom óta végbement folyamatokból is az a tanulság, hogy egyszerûnek tûnõ dolgoknak (mint a gõzgép feltalálása) milyen roppant horderejû következményei lesznek, ám ezek a következmények hosszú távon, sok kis lépés során érvényesülnek. Ha legalább részben vissza akarjuk csinálni a klímaváltozást, akkor valószínûleg nem lehet megtakarítani az aprómunkát, abban bízva, hogy majd lesz egy varázslatos módszer, ami mindent megold.
Mi értendõ aprómunka alatt? Számos olyan dolog van, amit egy átlagember is megtehet. David MacKay, a brit energiaügyi minisztérium tudományos fõtanácsadójának számítása szerint egy európai átlagember 125-180 kilowattóra/nap energiát használ. Az üvegházgázok nagyobbik részét az energiaszektor termeli, tehát minél inkább csökkentjük az energiafogyasztásunkat, annál több szén- és gázerõmûvet lehet lekapcsolni.
Mit tehetünk? Ha pulóverben ülünk, és csak 15-17 fokra fûtjük a lakást, 20 kWh/nap energiát takarítunk meg. Ha nem utazunk repülõgéppel, 35, kevesebb, lassabb tempójú autózással, az autónk megosztásával 20 kWh/nap energiával kevesebb fogy. Ha egy héten át csak egyszer fogyasztunk húsféléket, vagyis hat napon át vegetáriánus módon étkezünk, 10 kWh/nap a megtakarítás. A fentiek kizárólag az egyéni elhatározáson múlnak – hangsúlyozza MacKay Megújuló energia – mellébeszélés nélkül c. könyvében. Más beruházásokhoz már pénz (lakástakarék, kedvezményes hitel, állami támogatás stb.) is kell, ilyen a teljes körû épületszigetelés vagy a fûtési rendszer átállítása hõszivattyúra. A jó hír az, hogy többek között a javasolt módszerekkel el lehet érni a 150-160 kWh/nap energiamegtakarítást (részletek itt, továbbá ezen az oldalon). Mindez nem látványos, és nem is újdonság, de ha egyénenként sokkal kevésbé terheljük a környezetet, akkor az ország és az egész földrész is sokkal kevésbé fogja.
Link
Hatalmas vulkánkitörés hatásának utánzása fényvisszaverõ kénsavcseppekkel vagy titán-dioxiddal, az óceánok mûtrágyázása, genetikailag módosított tõzegmoha, fényvisszaverõ búza és kukorica. A bolygómérnökök azt ígérik, hogy egy jól célzott intézkedéssel enyhíthetõ a klímaváltozás, de nem számolnak a politikai és a környezetvédelmi kockázatokkal.
Van egy kellemetlen elõrejelzés 2014-re: a brit meteorológiai szolgálat, a Met Office számításai szerint a világ átlaghõmérséklete 0,43–0,71 Celsius-fokkal lesz magasabb az 1961 és 1990 közötti átlagnál. Ez annyit jelent, hogy 2014 valószínûleg bekerül minden idõk tíz legmelegebb esztendeje közé (a minden idõk itt a modern meteorológia kezdete, az 1880-as évek óta eltelt idõszakot jelenti).
A klímatudomány két legfontosabb 2013-as híre pedig az volt, hogy sosem volt még annyi üvegházhatású gáz a légkörben az emberi történelem folyamán, mint most, és az, hogy a változások 95 százalékát az emberi tevékenység okozta, összegezte az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének öt év alatt elkészült jelentése. Ha az óceánok nem nyelték volna el az üvegházgáz egy részét, akkor valószínûleg a 450 ppm-es koncentrációnál járnánk a 400 ppm helyett (a mértékegység azt mutatja, hogy egymillió légrészecske közül mennyi a szén-dioxid).
Leghamarabb viszont 2015 végén születhet olyan nemzetközi egyezmény az üvegházgázokról, amelyben minden állam kötelezettséget vállal a kibocsátás csökkentésére. A hatályba lépés ráadásul még további éveket igényel, mert meghatározott számú országnak ratifikálnia kell a megállapodást.
Logikus a kérdés, hogy van-e hatékonyabb módszer a felmelegedés kordában tartására,
mint az 1992 óta tartó klímadiplomáciai huzavona az ENSZ-ben? Igen, több is van, de egyelõre nem találtunk olyat, amelynek ne lennének kellemetlen mellékhatásai. Az eljárások gyûjtõneve bolygómérnökség, és azon az elven alapulnak, hogy valamilyen alapvetõ légkörfizikai és -kémiai folyamat felhasználásával ellensúlyozzuk az üvegházgázok miatti melegedést.
A legkézenfekvõbb utánozni a jelentõs vulkánkitörések hatását, amikor a hatalmas mennyiségben a légkörbe kerülõ por és kénsavcseppecskék (aeroszolok) miatt lecsökken a felszínen mért hõmérséklet, mert visszaverik a napfény egy részét. Utoljára a Pinatubo-vulkán 1991. június 15-16-i kitörésének volt globális következménye. A geomérnöki beavatkozás úgy valósulna meg, hogy repülõgépekrõl, léggömbökrõl szándékosan oszlatunk szét kénsavcseppeket a magaslégkörben. Az aeoroszol néhány év után kitisztulna, mint ahogy a vulkáni eredetû szennyezéssel is történik.
Kondenzcsíkok a Rhône völgye felett. A fotó a Nemzetközi Ûrállomásról készült 2002. május 15-én
Forrás: AFP/NASA
A módszer legnagyobb nemzetközi tekintélyû híve David Keith kanadai klímakutató, fizikus, a Harvard Egyetem közpolitika-professzora. 2013-ban megjelent könyvében amellett érvel, hogy több évtizeden át kellene folytatni a mûveletet, finoman adagolva a kénsavat. Ezzel biztosíthatnánk magunknak több idõt a fosszilis tüzelõanyagokról való lemondásra, és az egész ökoszisztéma számára az alkalmazkodásra. A felmelegedés természetesen nem állna le, viszont kisebb valószínûséggel következnének be extrém idõjárási események. A szén-dioxid-kibocsátással 2070-ben kellene leállni Keith elképzelése szerint, majd a beavatkozást is meg kellene szüntetni, így a kénsav 2120 körül tisztulna ki a légkörbõl.
A geomérnökség évtizedek óta ismert határterülete a klímakutatásnak és a mérnöki tudományoknak, az elsõ ilyen jelentés az 1960-as években került Lyndon Johnson amerikai elnök asztalára. Az akkori ötlet szerint fényvisszaverõ részecskékkel kellett volna behinteni az óceán egy részét. Az elmúlt fél évszázad, de inkább az utóbbi húsz év alatt számos ötlet felmerült.
Néhány további példa
A sztratoszférába fényvisszaverõ titán-dioxid-szemcséket is juttathatunk (az anyag a naptejek címkéjérõl lehet ismerõs). A szén-dioxidot erõmûvi hûtõtornyokhoz hasonló berendezésekkel vonhatnánk ki a légkörbõl, majd cseppfolyósítva tárolnánk kimerült földgázlelõhelyeken. A berendezésekbõl körülbelül tízmillió darab kellene szerte a világon. A legfontosabb üvegházhatású gáz koncentrációját genetikailag módosított tõzegmohával is csökkenteni lehetne. Szintén géntechnológiai eljárás lenne szükséges ahhoz, hogy a haszonnövények fényvisszaverõ képességét (albedóját) megnöveljük, ha már a szárazföld 11 százalékát beborítottuk velük. Hasznosíthatjuk a tengeri élõvilágot is. Az Antarktisz körüli vizekben kevés az oldott vas, emiatt planktonban is szegény. Ha viszont vassal mûtrágyázzuk a tengert, beindul az algavirágzás, amely szén-dioxidot von ki a légkörbõl. A tõzegre visszatérve van egy, a hagyományos természetvédelmi módszerek közül vett ötlet: borítsuk el vízzel a kiszáradt tõzeglápokat, mert egységnyi területen több szén-dioxidot kötnek meg, mint a trópusi esõerdõk.
A módszerek többségének az a hátránya, hogy kisebb-nagyobb mértékben a levegõ, a világóceán és a földfelszín roppant bonyolult és állandóan változó kölcsönhatásába avatkozunk be, így a következmények gyakorlatilag kiszámíthatatlanok. Például a kénsavcseppes módszer csak nappal érvényesül, éjszaka nem, tehát a nappalok hûvösebbek, az éjszakák melegebbek lennének. Nem ismerjük a kénsavszórás hatásait szélesebb összefüggésben, de valószínû, hogy az ég kék színe sápadtabbá válna. Az óceán mesterséges kivirágoztatása pedig még tovább rombolhatja a tengeri ökoszisztémát.
Klímaháborúk
A geomérnöki elképzelések végsõ soron súlyos politikai és etikai kérdéseket is felvetnek: ki és milyen alapon határozza meg a kívánatos átlaghõmérsékletet? El lehetne ezt demokratikus nemzetközi vitában dönteni, tekintve, hogy mennyien elégedetlenek az ENSZ mûködésével? A The Verge által megszólaltatott szakértõk szerint valószínûleg a legnagyobb üvegházgáz-kibocsátók, az Egyesült Államok, Kína, valamint Oroszország közötti háromoldalú egyezménnyel dõlne el a kérdés. E három állam viszont kényelmes módon a Ráktérítõtõl északra terül el, tehát mi a garancia, hogy figyelembe veszik a trópusi országok és a déli félteke, az afrikai, a dél-amerikai államok és Ausztrália érdekeit?
Több elemzõ szerint a bolygómérnöki beavatkozások lehetõsége ugyanúgy megváltoztatja a világpolitikát, mint az atomfegyverek elterjedése (a fotón egy pakisztáni, atomtöltet célbajuttatására képes, föld-föld rakéta egy katonai seregszemlén Indiában)
Forrás: AFP/Jewel Samad
Továbbra is a kénsavcseppecskék példájánál maradva, mi történik, ha egy, a klímaváltozástól nagyon fenyegetett ország önhatalmúan kezdi el alkalmazni, de ellenállásba ütközik? Az Egyesült Államok vadászgépeket küld például a Maldív-szigetek aeroszolszóró repülõgépeinek elfogására? Vagy tegyük fel, hogy Kína kiterjedt felhõmagvasító mûveletbe kezd, olyan szemcséket juttatva a levegõbe, amelyeken kicsapódik a pára, majd elered az esõ, de ezzel legyöngíti az indai monszunt? Kitör a klímaháború a Föld két legnépesebb állama között?
Továbbá mi történik akkor, ha túllövünk a célon? A klímaváltozással melegebbé és nedvesebbé válik a Föld, míg a geomérnöki beavatkozás nyomán hûvösebbé, de kockázatosan szárazabbá is válhat az éghajlat. Még mielõtt alkalmazni kezdenénk bármelyiket is, az egész bolygóra nézve modelleznünk kell az átlaghõmérséklet, a légáramlás, a csapadékmennyiség és az idõjárásváltozást hozó ciklonok erejének egyensúlyát. Ehhez pedig nem elegendõ a most elérhetõ szuperszámítógépes kapacitás sem.
Aprónak tûnõ lépések
Az ipari forradalom óta végbement folyamatokból is az a tanulság, hogy egyszerûnek tûnõ dolgoknak (mint a gõzgép feltalálása) milyen roppant horderejû következményei lesznek, ám ezek a következmények hosszú távon, sok kis lépés során érvényesülnek. Ha legalább részben vissza akarjuk csinálni a klímaváltozást, akkor valószínûleg nem lehet megtakarítani az aprómunkát, abban bízva, hogy majd lesz egy varázslatos módszer, ami mindent megold.
Mi értendõ aprómunka alatt? Számos olyan dolog van, amit egy átlagember is megtehet. David MacKay, a brit energiaügyi minisztérium tudományos fõtanácsadójának számítása szerint egy európai átlagember 125-180 kilowattóra/nap energiát használ. Az üvegházgázok nagyobbik részét az energiaszektor termeli, tehát minél inkább csökkentjük az energiafogyasztásunkat, annál több szén- és gázerõmûvet lehet lekapcsolni.
Mit tehetünk? Ha pulóverben ülünk, és csak 15-17 fokra fûtjük a lakást, 20 kWh/nap energiát takarítunk meg. Ha nem utazunk repülõgéppel, 35, kevesebb, lassabb tempójú autózással, az autónk megosztásával 20 kWh/nap energiával kevesebb fogy. Ha egy héten át csak egyszer fogyasztunk húsféléket, vagyis hat napon át vegetáriánus módon étkezünk, 10 kWh/nap a megtakarítás. A fentiek kizárólag az egyéni elhatározáson múlnak – hangsúlyozza MacKay Megújuló energia – mellébeszélés nélkül c. könyvében. Más beruházásokhoz már pénz (lakástakarék, kedvezményes hitel, állami támogatás stb.) is kell, ilyen a teljes körû épületszigetelés vagy a fûtési rendszer átállítása hõszivattyúra. A jó hír az, hogy többek között a javasolt módszerekkel el lehet érni a 150-160 kWh/nap energiamegtakarítást (részletek itt, továbbá ezen az oldalon). Mindez nem látványos, és nem is újdonság, de ha egyénenként sokkal kevésbé terheljük a környezetet, akkor az ország és az egész földrész is sokkal kevésbé fogja.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
ijfeszito
- 2014. January 02. 11:31:51
#2 |
postaimre
- 2014. January 02. 11:37:11
#3 |
Kedvesi
- 2014. January 02. 14:01:04
#4 |
Perje
- 2014. January 02. 14:13:06
#5 |
Perje
- 2014. January 02. 15:24:59
#6 |
keepfargo
- 2014. January 02. 16:46:55
#7 |
kontroll88
- 2014. January 02. 18:38:34
#8 |
hamu
- 2014. January 02. 19:10:24
#9 |
Maguskacska
- 2014. January 03. 11:53:58
#10 |
Maguskacska
- 2014. January 03. 12:02:32
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.