Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

A Vatikán a világ ura - Jezsuiták!


Karen Hudes, a Világbank volt vezetõ jogtanácsosa és emberei nyomon követik a pénz útját. Az amerikaiak adója az Egyesült Királyság bankjaihoz kerül, 60%-ot onnan továbbküldenek a Vatikánnak, amely a CIA-t irányítja. Az amerikai kormány drogkereskedelembõl tartja el magát. Lincoln és Kennedy bankok nélkül akartak pénzt kibocsátani. Atomrobbantást akadályoztak meg amerikai tábornokok októberben, ezért váltották le õket. A függöny lehull... Folytatás következik.

Videó: http://www.youtub...5g5DK-x9bg
-> Kameleon - 2014. January 05. 17:46 · 18 hozzaszolas · 7059 megnyitas ·Nyomtatas

Hozzaszolasok


Oldal: 2 / 2: 12
#11 | nyilas - 2014. January 06. 17:25:14
A tengeri jogról már lehetett tudni, amint arról is, hogy a Függetlenségi Háború ellenére továbbra is az angol korona gyarmata maradt az USA. De a vatikáni tartozás ügye teljesen új volt! Az anglikán egyház létrehozása -- 300 év múlva -- nem a vatikánnal fennálló pénzügyi függõség felszámolását célozta, rejtetten sem! Ezek szerint VIII. Henrik sem volt már szuverén.

Mintha Drábik sem beszélt volna errõl!
#12 | Kameleon - 2014. January 06. 18:00:21
Ezt kéne mindenkinek megértenie! Ennél tisztábban nem lehet elmondani. Magyar feliratot tudtok hozzá állítani.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=XFYr2nH2l7w[/youtube]

UCC-rõl könyvek angolul tudóknak.
http://www.amazon.com/gp/search/ref=sr_nr_p_n_feature_browse-b_mrr_2?rh=n%3A283155%2Ck%3Aucc%2Cp_n_feature_browse-bin%3A618073011&keywords=ucc&ie=UTF8&qid=1380215699&rnid=618072011
#13 | Kameleon - 2014. January 06. 18:34:54
Dr. Csizmazia Norbert: Szeminárium az USA hitelbiztosítéki jogáról az Igazságügyi Minisztériumban (PJK, 2004/3., 20-23. o.)

2004. január 21-22-én Harry C. Sigman professzor (University of California Los Angeles, UCLA), a hitelbiztosítékok jogának nemzetközileg elismert szaktekintélye, az UNIDROIT, az UNCITRAL, a Hágai Nemzetközi Magánjogi Akadémia, a Law Commission for England and Wales tanácsadója, a California Bar tagja, számos egyetem vendégprofesszora kétnapos szemináriumot tartott az Igazságügyi Minisztériumban a hitelbiztosítékok jogának Amerikai Egyesült Államokbeli szabályozásáról, vagyis a Uniform Commercial Code (UCC) 9. cikkelyérõl. A szeminárium célja az volt, hogy egy, az európai (mind a kontinentális, mind az angol) hitelbiztosítéki rendszertõl koncepcionálisan eltérõ felfogással megismertesse a résztvevõket és ezzel segítse a magyar hitelbiztosítéki szabályozás átgondolását, az új Polgári Törvénykönyvben szükséges reformok megvitatását. A Minisztérium munkatársain kívül ügyvédi irodák és bankok, illetve a Magyar Országos Közjegyzõi Kamara képviseltették magukat.

Az Elõadó széles történeti és összehasonlító perspektívába helyezte mondanivalóját, vázolta az egyes európai modellek kialakulásának folyamatát, majd ezzel összevetve az amerikai szabályozás kialakulását és lényegét. Rámutatott arra, hogy nem beszélhetünk egységes európai, vagy akár csak egységes kontinentális paradigmáról e területen, hiszen a rejtett (ti. nyilvántartásba vételhez nem kötött), fiduciárius hitelbiztosítékokra épülõ német jog nem hozható közös nevezõre a külön törvényekben meghatározott, a dologi hatály szempontjából nyilvántartásba vételhez kötött ingó jelzálogjogokra épülõ francia szabályozással, sem a fiduciárius biztosítékokat elvileg tilalmazó, átfogó ingó jelzálogjogot ismerõ holland szabályozással, de még az azonos gyökerekbõl táplálkozó jogrendszerek is jelentõsen eltérnek egymástól, nem utolsó sorban az eltérõ bírói gyakorlatnak “köszönhetõen”. Példa erre a Code civilben foglalt joganyag eltérõ fejlõdése Franciaországban és Belgiumban (például a biztosítéki engedményezés kérdésében), vagy a fiduciárius hitelbiztosítékok eltérõ megítélése a német és az osztrák bírói gyakorlatban. Az esetleges európai jogegységesítés e területen tehát nehezen tudna visszanyúlni valamiféle közös maghoz, így a racionális, a gyakorlatban bevált és exportálhatónak bizonyult, a kereskedelem igényeit kielégítõ UCC-szemléletû szabályozás akár mintaértékû is lehet Európa számára. (Ezt igazolni látszik a Study Group on a

European Civil Code dologi hitelbiztosítékokkal foglalkozó albizottságának elsõ tervezete is, legalábbis a UCC funkcionális, az ügylet jogi formája helyett annak gazdasági tartalmát elõtérbe helyezõ szemlélete tekintetében, errõl részletesen ld. alább.)

Az Egységes Kereskedelmi Törvénykönyv, a UCC tulajdonképpen modelltörvény, amely két intézmény, a National Conference of Commissioners on Uniform State Laws (NCCUSL) és az American Law Institute (ALI) égisze alatt jött létre, azonban az USA valamennyi tagállama (ideértve a nem vagy csak részben common law jogrendszerû Louisianát is) elfogadta és törvénybe iktatta. A NCCUSL az egyes tagállamok kormányzói, illetve törvényhozásai által delegált tagokból áll, egységes jog (uniform law) kidolgozásával foglalkozik, amelynek elfogadásáról a tagállamok döntenek. Az ALI a XX. század elején alapított intézet, tagjai az USA elismert gyakorló jogászai, bírái, egyetemi jogtudósok, ún. Restatementeket készít, amelyek egy-egy jogterület változásait, szintézisét készítik el (Restatement of Contracts, Torts, Restitution, Suretyship stb.) A UCC 9. cikkelyének elsõ változatát 1952-ben fogadták el, kidolgozásában vezetõ szerepet vitt Grant Gilmore, Karl Llewelyn és Allison Dunham. (Llewelyn döntõ szerepet játszott a UCC 2., az adásvételrõl szóló cikkelyének megalkotásában is.) A 9. cikkely legutóbbi revízióját egy, erre a célra megalakított bizottság 1993 és 1998 között végezte el, tizenöt, mindenki számára nyitott tanácskozást tartottak, 1998-ban mind a NCCUSL, mind az ALI jóváhagyták az elkészült új szöveget, s az USA tagállamainak többségében 2001. július 1-jén hatályba lépett a 9. cikkely új szövege. A UCC 9. cikkelye szolgált modellként a kanadai tartományok hitelbiztosítéki törvényeinek (Personal Property Security Acts) megalkotásakor, az új-zélandi hitelbiztosítéki jog megreformálásakor, illetve egy nemzetközi egyezmény, az ún. fokvárosi egyezmény (Convention on International Interests in Mobile Equipment), továbbá modelltörvények (például Inter-American Model Law on Secured Transactions) megalkotása során és jelenleg is inspirálja például a Law Commission for England and Wales vagy a Study Group on a European Civil Code munkáját.

A UCC 9. cikkelyének közismert, legfontosabb újítása a hitelbiztosítékok, a “hitelbiztosítéki jog” (security interest) egységes, funkcionális szemlélete, amely úgy az európai jogrendszerek fragmentált, dogmatikus szemléletéhez képest, mint az USA korábbi, a UCC-t megelõzõ jogához képest alapvetõen új szemléletet hozott. Ezt a szemléletet az Elõadó egy példán keresztül világította meg. Tegyük fel, hogy egy cégnek új számítógépekre van szüksége, az ehhez szükséges forrással azonban nem rendelkezik. Erre több megoldás is kínálkozik, például: a cég a számítógépeket megveheti egy kereskedõtõl, aki tulajdonjog-fenntartás fejében hitelt nyújt, részletfizetést enged; lízingelheti õket, s a részletfizetések leteltével automatikusan vagy egy névleges összeg ellenében tulajdont szerezhet; avagy egy banktól kölcsönt vesz fel, s a banknak elzálogosítja a banki hitelbõl megvásárolt számítógépeket. A UCC alapján az ügyleteket nem nevük, hanem tartalmuk szerint kell elbírálni, azaz amennyiben hitelbiztosítékként funkcionál egy adott jogi konstrukció, arra a 9. cikkely szabályait kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy a hitelbiztosíték jogosultja formailag tulajdonos (tulajdonjogát fenntartó eladó, lízingbeadó, biztosítéki tulajdonos, biztosítéki engedményes) vagy korlátozott dologi jogosult (zálogjogosult), így a fenti példában szereplõ ügyletek mind a UCC 9. cikkelyének hatálya alá tartoznak.

Szintén sajátos, hogy valamennyi engedményezés a 9. cikkely hatálya alá tartozik, függetlenül attól, hogy biztosítéki célú vagy valódi engedményezésrõl van szó. (Létezik azonban néhány kivétel e szabály alól, olyan esetekben, amikor nyilvánvalóan nincs finanszírozási jellege az ügyletnek: a követelés átruházása behajtás céljából; követelés-átruházás olyan engedményes részére, aki a szerzõdés szerinti fõkötelezettség kötelezettje; egy korábbi tartozás fejében történõ engedményezés stb.) Ugyanakkor ez nem jelenti például azt, hogy valamennyi engedményezés csak akkor hatályos harmadik személyekkel szemben, ha nyilvántartásba vették, nem szükséges ugyanis a nyilvántartásba vétel, ha a követelések az adós (az engedményezõ) összes kintlevõségének nem teszik ki jelentõs részét.

A UCC megértése szempontjából alapvetõ jelentõségû az ingó dolgok és követelések (együtt: personal property) kategóriáinak megértése (az ingatlanokra – real property - nem terjed ki a 9. cikkely szabályozása)1, hiszen az egyes kategóriákban eltérõ szabályok vonatkoznak például arra, hogy hogyan lehet biztosítani a hitelbiztosítéki jog harmadik személyekkel szembeni, dologi hatályát, elsõbbségét. A fõbb kategóriák: általában vett javak (goods), ezen belül további négy alkategória: fogyasztói javak (consumergoods), árukészlet (inventory), mezõgazdasági termékek (farm products), illetve eszközök (equipment) ; befektetési eszközök (nyomdai úton elõállított és dematerializált értékpapírok, értékpapírszámlák stb.); okiratok; követelések; ún. kereskedelmi kártérítési követelések (commercial tort claims); letéti számlák (deposit accounts); pénz; biztosított pénzkövetelésrõl kiállított rendes (nyomtatott formában elõállított) vagy elektronikus okirat (tangible chattel paper, electronic chattel paper) stb. Látható, hogy a UCC mind az ingókat, mind a követeléseket számos alkategóriára bontja, ez a szabályozás megértését nem csekély mértékben nehezíti.2

A hitelbiztosítéki jog létrejöttének két alapvetõ létszakasza a UCC szerint: az attachment, illetve a perfection, elõbbi az adóssal szembeni hatályossá válást, utóbbi a harmadik személy hitelezõkkel (és nem utolsó sorban a felszámolóval) szembeni hatályossá válást jelenti. A UCC tehát megkülönbözteti a kötelmi és a dologi hatályú hitelbiztosítéki jogot. A hitelbiztosítéki jog az adóssal szemben hatályosan létrejön, ha 1) az adósnak rendelkezési joga volt a biztosítékként lekötött vagyontárgyak felett, 2) a hitelezõ ellenértéket szolgáltatott, azaz hitelt nyújtott, és 3) a hitelbiztosítékként felhasznált vagyontárgy a hitelezõ birtokába (possession) vagy ellenõrzése (control) alá került, avagy az adós és a hitelezõ között hitelbiztosítéki megállapodás (security agreement) jött létre, amely tartalmazza a biztosítékként lekötött vagyontárgyak ésszerû azonosítást (reasonable identification of the collateral) lehetõvé tevõ leírását. A birtok, illetve az ellenõrzés megszerzésével a kontinentális fogalmak szerint tulajdonképpen kézizálogjog jön létre, a hitelbiztosítéki megállapodás alapján pedig jelzálogjog. Hitelbiztosítékként jövõbeni vagyontárgyak (after-acquired property) is felhasználhatók, kivéve a fogyasztói javakat, amelyek eredeti hitelbiztosítékként csak akkor használhatók fel, ha az adós legkésõbb a hitelnyújtástól (a hitelezõ szolgáltatásától) számított 10 napon belül megszerzi a fogyasztói javak feletti rendelkezési jogot. Szintén köthetõ hitelbiztosítéki megállapodás jövõbeni hitelnyújtás biztosítására. A dologi hatályúvá váláshoz további feltételeknek kell teljesülniük attól függõen, hogy az ingók, illetve követelések mely kategóriájába tartozik az adott vagyontárgy. E feltételek: nyilvántartásba vétel (filing), birtokbavétel (possession), illetve ellenõrzés (control), bizonyos körben azonban automatikusan dologi hatállyal jön létre a hitelbiztosítéki jog (automatic perfection). Csak birtokbavétellel lehet “perfektuálni” a pénzen alapított hitelbiztosítéki jogot, birtokbavétellel is lehet perfektuálni az ingó dolgokon, az okiraton, nyomtatott formában elõállított értékpapíron, a biztosított pénzkövetelésrõl szóló, nyomdai úton elõállított okiraton fennálló biztosítéki jogot. Ellenõrzés alá vétellel perfektuálható a befektetési eszközön (értékpapírok), a letéti számlán, a biztosított követelésrõl elektronikus formában létezõ okiraton alapított biztosítéki jog. (A letéti számla kivételével ezek mindegyike perfektuálható bejegyzéssel is.) Az ellenõrzés fogalma alá több eset is tartozik, ilyen például a nyomdai úton elõállított értékpapírok esetében a tényleges átadás, a dematerializált értékpapírok esetében a kibocsátó és az adós megállapodása, amely szerint a kibocsátó teljesíteni fogja a hitelezõ (a biztosítéki jogosult) utasításait, az adós újabb beleegyezése nélkül. Automatikusan, publicitást biztosító aktus nélkül hatályos harmadik személyekkel szemben is: a fogyasztói javakon fennálló “tulajdonjog-fenntartás” (PMSI); az olyan engedményezés, amely – önmagában vagy más engedményezésekkel együtt – nem minõsül az engedményezõ követeléseinek jelentõs részére kiterjedõ engedményezésnek; a befektetési eszközön az értékpapír-letétkezelõ javára alapított biztosítéki jog stb. Bizonyos esetekben csak ideiglenesen áll fenn az automatikus dologi hatály, például a biztosíték tárgya helyébe lépõ vételár, bevétel esetében 10 napig, nyomdai úton elõállított értékpapírok esetében 21 napig.

A nyilvántartásba vétel (bejegyzés, filing) gyökeresen eltér a nálunk megszokottól: a jogosult ún. financing statementet (finanszírozási nyilatkozatot) nyújt be egy nyilvántartási hivatalhoz, vagy adott esetben elektronikus úton, e nyilatkozatnak az adós, illetve a hitelezõ nevét, valamint a biztosíték tárgyának leírását kell tartalmaznia. (Míg a biztosítéki szerzõdésben nem elegendõ az olyan általános meghatározás, amely általában valamennyi vagyontárgyra, az adós összes vagyonára – all assets -utal, addig a bejegyzéshez szükséges nyilatkozatban ennek feltüntetése is elegendõ.) Egy bejegyzés 5 éves idõtartamra szól, ezt követõen – az öt éves periódus lejártát megelõzõ fél éven belül – meg kell újítani (continuation statement). Ha a jogosult e megújítást elmulasztja, a biztosítéki jog dologi hatálya elenyészik, az kötelmi hatályúvá válik, méghozzá ex tunc hatállyal. Ha a biztosított alapkövetelést kielégítették, annak törlését külön nyilatkozattal (termination statement) kell kérni. A finanszírozási nyilatkozatok tartalmát nem vizsgálja hatóság, a hitelezõ által benyújtott nyilatkozat adatai közvetlenül bekerülnek a nyilvántartásba. Ha az adósnak kifogása van egy, a tulajdonában lévõ vagyontárgyra nézve beadott nyilatkozat (bejegyzett hitelbiztosítéki jog) kapcsán, bírói úton kereshet jogorvoslatot, illetve – a bírói úton kívül – bejegyeztethet egy nyilatkozatot (corrective statement), amelyben kifogásolja az adott bejegyzés tartalmát, illetve tényét. Ilyenkor e nyilatkozat is az adott per-szonálfólium részévé válik, de önmagában nem teszi érvénytelenné az esetleg visszaélésszerûen történt bejegyzést. Arra is lehetõség van, hogy már a tényleges hitelnyújtást megelõzõen sor kerüljön a bejegyzésre (advance filing), ebben az esetben a hitelnyújtás megtörténtekor a finanszírozási nyilatkozat benyújtására visszamenõleges hatállyal szerez ranghelyet az adott biztosítéki jog.

Az Elõadó hangsúlyozta, hogy a nyilvántartás tulajdonképpen nem bizonyít semmit, inkább egy figyelemfelhívás, jelzés a potenciális hitelezõk részére, hogy a hitelt igénylõ mely vagyontárgyait terhelheti más hitelezõ(k) javára fennálló hitelbiztosíték, a hitelezõ a jelzés alapján egyéb forrásokból szerez információt potenciális adósa vagyoni helyzetérõl, hitelezõirõl. A nyilvántartás másik funkciója nyilvánvalóan a biztosítéki jogok közötti rangsor megállapítása.

A rangsor (priority) szempontjából az alapvetõ elv az ún. first to file-or-perfect rule, másképpen first in time, first in right (qui prior est tempore, potior est iure), vagyis a bejegyzések sorrendje határozza meg a biztosított hitelezõk közötti rangsort. Bejegyzésnek (filing) a finanszírozási nyilatkozat megküldését, beadását kell tekinteni, feltéve, hogy mellékelték a bejegyzés költségét, ez az ún. tender rule. A biztosítékkal rendelkezõ hitelezõk megelõzik a biztosítékkal nem rendelkezõ hitelezõket, a pusztán az adóssal szemben hatályos biztosítéki jogokat is ideértve (unper-fected security interest), legalábbis a csõd, felszámolás esetét kivéve. Az idõbeli elsõbbség szabályát azonban számos kivétel áttöri, például a befektetési eszközön (értékpapírokon) ellenõrzéssel perfektuált biztosítéki jog akkor is megelõzi a bejegyzéssel perfektuált biztosítéki jogot, ha a bejegyzés korábban történt, mint az ellenõrzés megszerzése. Az értékpapír-letétkezelõ javára létesített biztosítéki jog megelõzi a mások által, akár bejegyzéssel, akár ellenõrzéssel létesített biztosítéki jogot.

A hitelbiztosítékok egységes rezsimjében speciális helyet foglal el az ún. purchase money security interest (PMSI), ami a tulajdonjog-fenntartással rokonítható, de azzal maradéktalanul nem azonosítható konstrukció. PMSI jogosultja lehet az a kereskedõ, aki áruhitelt nyújt, vagyis akinek a javára a vevõ biztosítéki jogot alapít a tõle megvett áruk vételárának biztosítékaképpen, avagy az a pénzhitelezõ, aki az általa finanszírozott adásvétel tárgyán biztosítéki jogot szerez. A PMSI és a tulajdonjog-fenntartás közötti elsõ különbség tehát az, hogy elõbbi átfogja az áruhitelt és a pénzhitelt, éppúgy lehet bank a jogosultja, mint kereskedõ. (Ugyanazon a vagyontárgyon egy áruhitelezõ és egy pénzhitelezõ javára fennálló, két PMSI ütközésekor azonban az áruhitelezõ elsõbbséget élvez.) A PMSI jogosultja hozzáad valamit az adós vagyonához, s e “hozzáadott érték” tekintetében bizonyos feltételek mellett minden más hitelezõt megelõzõ biztosítéki jogot szerez (ún. super-priority), függetlenül a hitelbiztosítéki jogok bejegyzésének idõpontjától. A dologi hatály megítélése szempontjából különbséget kell tenni aszerint, hogy a vagyontárgyak az adós árukészletébe kerülnek vagy azokat maga használja mint eszközöket. Ha a megszerzett vagyontárgyak az adós árukészletéhez tartoznak (azaz az inventory kategóriájába esnek), a PMSI jogosultja akkor szerzi meg ezt az elsõbbséget, ha egyrészt bejegyezteti a biztosítéki jogot a vevõ birtokbalépte elõtt, másrészt értesíti az adós (a vevõ) egyéb, a nyilvántartásban szereplõ hitelezõit a PMSI-rõl. Az árukészlet természetébõl következik, hogy azzal a vevõ folyamatosan kereskedik, ennek megfelelõen a PMSI adósának (a tulajdonjog-fenntartással vevõnek) a vevõi tehermentes tulajdont szereznek akkor is, ha tudnak a PMSI-ról, illetve annak ellenére is, hogy a PMSI jogosultja bejegyeztette azt a nyilvántartásba. Ennek egyetlen feltétele, hogy a vételre a rendes gazdálkodás körében (in the ordinary course of business) kerüljön sor. Ha a PMSI eszközökön (equipment) áll fenn, elegendõ a vevõ birtokbalépését követõ 20 napon belüli nyilvántartásba vétel a dologi hatály megszerzéséhez.

Lehetõség van arra is, hogy a PMSI jogosultja valamennyi, általa finanszírozott ügyletbõl származó követelését biztosítsa egyes konkrét finanszírozási ügyletek alkalmával alapított biztosítéki joggal (cross-collateralization). Például A elad B-nek x vagyontárgyat, kikötve, hogy az x vagyontárgyon keletkezõ biztosítéki jog A valamennyi B-vel szembeni követelését biztosítja, nem csupán az x vagyontárgy vételára iránti követelését, majd késõbb A elad B-nek y vagyontárgyat, kikötve, hogy az y vagyontárgyon biztosítéki jogot alapít nemcsak y vagyontárgy vételára iránti követelésének, hanem B-vel szembeni valamennyi követelésének biztosítására. Tehát, ha B kifizeti A-nak x vagyontárgy vételárát, az x vagyontárgy csak akkor mentesül a biztosítéki jogtól, ha y vagyontárgy vételárát is kifizette A-nak. A német jogban ezt az esetet kiterjesztett tulajdonjog-fenntartásként ismerik.

A biztosítéki jog érvényesítése, a kielégítési jog gyakorlása történhet bírósági vagy bíróságon kívüli úton, bár elõbbi jelentõsége a gyakorlatban csekély. A jogosult egyrészt birtokba veheti, ellenõrzése alá vonhatja a biztosíték tárgyát (behajthatja a követelést), ha ez nem jár a közrend megzavarásával (ún. breach of the peace, vi et armis contra pacem); másrészt értékesítheti és a bevételbõl kielégítheti követelését; végül meg is tarthatja azt követelése részleges vagy teljes kielégítése fejében. Utóbbi esetben a hitelezõnek értesítenie kell az adóst és az érdekelt hitelezõket szándékáról és csak akkor tarthatja meg a biztosíték tárgyát, ha 20 napon belül nem tiltakozik ez ellen az adós vagy egy másik hitelezõ. Érdekelt hitelezõknek azok minõsülnek, akik meghatározott idõtartamon belül értesítik a biztosított hitelezõt a vagyontárggyal kapcsolatos követelésükrõl vagy nyilvántartásba vett biztosítéki joggal rendelkeznek. Tiltakozás esetén a biztosíték jogosultja köteles értékesíteni a biztosíték tárgyát. Az értékesítés történhet nyilvános árveréssel vagy anélkül, azonban minden esetben meg kell, hogy feleljen a kereskedelmi ésszerûség (commercial reasonableness) követelményeinek, így különösen észszerû idõn belül értesíteni kell az adóst és a törvényben meghatározott további érdekelteket a nyilvános árverés helyérõl és idejérõl, illetve arról az idõpontról, amely után bármilyen egyéb adásvételre fog sor kerülni. (Kereskedelmi ügyletek esetében az értékesítés elõtt tíz nappal történõ értesítés feltétlenül ésszerûnek minõsül.) Kivétel az értesítés követelménye alól az az eset, amikor a biztosíték tárgya gyorsan romló vagy értékét egyébként gyorsan elvesztõ dolog, avagy olyan vagyontárgy, amellyel valamely elismert piacon rendszeresen kereskednek.

Az Elõadó megfontolásra ajánlotta a magyar polgári jogi kodifikáció során a UCC megoldásainak, különösen a dogmatikus megközelítés helyett a funkcionális szemléletnek az alkalmazását, a formális-jogi szempontok helyett a tartalmi-gazdasági szempontok, a gazdasági szereplõk igényeinek tekintetbe vételét. Rámutatott arra, hogy az Európai Unióhoz újonnan csatlakozó államok hitelbiztosítéki joga már most is több szempontból fejlettebb a nyugat-európai államokénál, az elmúlt másfél évtizedben Kelet-Közép-Európában végrehajtott reformoknak köszönhetõen racionálisabb szabályozás jött létre, mint akár Németországban, ahol a BGB hibáit csak egy aktivista bírói jogalkotás, akár Franciaországban, ahol a Code civil hiányosságait számtalan, a szabályozás áttekinthetõségét megnehezítõ külön törvény tudta korrigálni, így az új tagállamok hitelbiztosítéki szabályozása versenyképes az Európai Közösségben s akár mintául is szolgálhat a nyugat-európai tagállamok, illetve az Európai Közösség számára.
http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/dr-csizmazia-norbert-szeminarium-az-usa-hitelbiztositeki-jogarol-az-igazsagugyi-miniszteriumban-pjk-20043-20-23-o/367
#14 | postaimre - 2014. January 06. 18:59:51
Kaméleon, csak nem arra utalsz, hogy MORVAI nem véletlen "ül" az EU TENGERÉSZETI BIZOTTSÁGÁBAN!
#15 | Kameleon - 2014. January 06. 19:27:41
Imre, ezt nem tudtam! Akkor biztos!
#16 | postaimre - 2014. January 06. 19:54:49
Kaméleon, pontosabban a "halászatiban". Annak idején ezen "vidultunk" is, mint tengeri nagyhatalom.
#17 | Perje - 2014. January 07. 23:29:05
A vatikáni bank botrányáról:
http://www.ft.com/cms/s/2/3029390a-5c...z2mwtoBmrE
#18 | tillati - 2014. January 08. 16:32:30
Pár kérdés és benne a felelet .
Figyelj és gondolkodj !

1) Mirõl tudósítanak az agyag táblák ?

2) Kik kezdték az aranyat bányászni a földön és miért?

3) Mi lett a következménye ?

4) Mi !?

5 ) Részben elmentek és maradtak ?

6) Menyi idõnként viszik az aranyat ?

7 ) Az õrzõket kik felügyelik ...és õket ?

8 ) Érted már ?s_*_oh1
Oldal: 2 / 2: 12

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.
Még nem értékelték