Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A tudat gyógyszerei és a szeretet
Füvet a birkának! Széna, szalma, köpönyeg...csókold meg a ...! A pszichedelikus szerek lehetséges gyógyászati felhasználásáról szervezett kerekasztal-beszélgetést a Károli Gáspár Egyetem és a Multidiszciplináris Társaság a Pszichedelikumok Kutatásáért. A beszélgetésen többek között elhangzott: e szerek megfelelõ használata révén a beteg ráláthat arra, hogy van egy igazi része, a szeretet, ami megadja számára a hatalmat, hogy megbirkózzon a fájdalommal.
A pszichedelikus szerek lehetséges gyógyászati felhasználása a nemzetközi kutatások fényében – Új utak a XXI. század pszichiátriájában és addiktológiájában címû kerekasztal-beszélgetésen a résztvevõk elõször megpróbálták definiálni, hogy mik is azok a pszichedelikus szerek.
Frecska Ede, a Debreceni Egyetem pszichiátriai klinikájának igazgatója bevezetésképp leszögezte: ezekrõl a szerekrõl mindenkinek nagyon határozott véleménye van, többnyire teljesen bizonytalan forrásból származó információk alapján.
Azt, hogy mennyire nincs tudásunk ezekkel a szerekkel kapcsolatban, jól mutatja, hogy rengeteg névvel illetjük, így pl. hallucinogénnek is nevezzük õket, holott csak nagyon ritkán okoznak hallucinációt, vagy pszichotomimetikumnak, ami a legrosszabb hozzáállás, mert a pszichózissal hozza õket összefüggésbe – folytatta Frecska Ede, akinek saját definíciója szerint a gyakorló pszichiáter szempontjából a pszichedelikumok olyan pszichofarmakonok, amelyek nem elfojtanak pszichés fakultásokat, hanem megtámogatják azokat. A pszichiátriában jelenleg használt antipszichotikus szerek javarészt tompítók; példának okáért az antidepresszánsok sem hangulatjavítók – a depresszió egy intenzív negatív élmény, amit az antidepresszívumok elnyomnak, ugyanúgy, ahogy elnyomnák a romantikus szerelem érzését is. A pszichedelikumok viszont meg tudnak segíteni pszichés fakultásokat, pl. fejlesztik a kreativitást, a morális érzéket, fokozzák az esztétikai élményt, a belátást, az önreflexiót. Ha egy beteg nem alkalmas a pszichoterápiára, lehetséges, hogy pszichedelikumok segítségével eljut a belátásnak arra a szintjére, amikor már alkalmassá válik rá. Márpedig ez utóbbi óriási eredmény, mivel, tette hozzá Frecska Ede, õ, mint zömmel akut osztályon dolgozó pszichiáter, rendszeresen azzal szembesül, hogy a betegek 90 százaléka nem alkalmas pszichoterápiára, mivel nem rendelkezik azzal az önreflexiós képességgel, ami lehetõvé tenné ezt a fajta munkát.
Szummer Csaba pszichológus, a Károli Gáspár Egyetem docense szerint keveset tudunk a pszichedelikumokról, azonban nem tudunk sokkal kevesebbet rólunk, mint a többi pszichoaktív szerrõl, pl. az antidepresszánsokról – annyi mindenesetre bizonyos, hogy a pszichedelikumok sokkal inkább a tudatra hatnak. Az, hogy keveset tudunk a pszichedelikumokról, elsõsorban arra vezethetõ vissza, hogy az ezekkel kapcsolatos kutatásokat az elmúlt 30 évben teljesen szokatlan módon annyira megnehezítették, hogy azok le is álltak. Az ezredfordulón azonban a kutatások örvendetesen felélénkültek, és szinte mindegyik egy irányba mutat: a pszichedelikumok jól használhatók a terápiában, viszonylag kicsi kockázattal, tette hozzá Szummer Csaba.
„Mi ezen szerek pozitív hatása?” – tette fel a kérdést a kerekasztal-beszélgetést vezetõ Bokor Petra pszichológus. Máté Gábor, magyar származású, Kanadában élõ orvos saját tapasztalatáról számolt be: 5 éve Vancouverben vett részt elõször ayahuasca-ceremónián, amit egy perui sámán vezetett. Véleménye szerint két fontos dolog történik a pszichedelikus élmény során: az ember felnõtt szemmel rálát a fájdalomra, a gyermekkori érzelmi tapasztalatra, traumára, bántalmazásra, amit elszenvedett, ami elõl addig egész életében menekült, és arra is rálát, hogy van egy igazi része az embernek, a szeretet, ami elõl nem kell menekülni, ami megadja a hatalmat, hogy megbirkózzon ezzel a fájdalommal. Az ibogain nevû szer pl. egyszeri alkalmazással olyan opiátfüggõket is elvonási tünetek nélkül lehoz a kábítószerrõl, akik korábban naponta szúrták magukat – nincs egy sem a nyugati orvosságok között, amelyik ilyen hatásos lenne, mondta Máté Gábor. A pszichedelikus szerek nem jelentenek minden bajra megoldást, de felelõtlenség nem kutatni, nem használni õket, tette hozzá a drogfüggõk gyógyításával is foglalkozó orvos.
Kapócs Gábor neurológus, a LAM fõszerkesztõje, a szentgotthárdi pszichiátriai intézet igazgatója, egészségpolitikus, hozzászólásában kifejtette: a pszichedelikumok olyan tudatmódosító szerek, amelyek az ébren töltött idõ több mint 90%-ára jellemzõ belsõ megéléshez képest egészen más élményvilágot adnak. Energetikailag nem nyomják le a tudatot, szemben a pszichiátriában használt gyakorlatilag összes gyógyszerrel, hanem egészen más minõséget adnak. Ez a más minõség vélhetõleg abból származik, hogy azok a szûrõk, amelyek a központi idegrendszer bizonyos magjaihoz, a limbikus kéreg bizonyos elemeihez (pl. amigdala, parietális, azaz asszociatív kéreg) kötõdnek, ezt a szûrõ, gátló szerepüket e szerek hatására kevésbé töltik be, és így olyan agyterületek sokkal intenzívebb kapcsolatát teszik lehetõvé, amelyek a normál tudatállapotban nem kapcsolódnak ilyen intenzíven össze. Kapócs Gábor, aki jelenleg az EU legnagyobb krónikus pszichiátriai intézményét vezeti, elmondta: 234 betegük 72%-a krónikus skizofrén, akiknek legalább 60%-a maradványtünetekkel rendelkezik. A jelenleg használatos, immáron harmadik generációs pszichiátriai szerek a társadalom szempontjából elõnyös, az egyén számára azonban kevésbé elõnyös hatással vannak e betegek tudatára. Elviselhetõvé teszik, fõleg a környezet számára, a létüket, de ez nem megoldás. Azok a törekvések jelentik az etikailag valid megközelítést, amelyek arra irányulnak, hogy ezen szereknél hatásosabb, célzottabb, humánusabb kezelés valósuljon meg. A pszichedelikumokban rejlõ lehetõség ténye elõbb-utóbb ki fogja kényszeríteni a tudományos kutatásokat, mondta az ideggyógyász.
Okoznak-e a pszichedelikumok addikciót?
Rácz József, a Magyar Addiktológiai Társaság leköszönõ elnöke hozzászólásában azt a témát érintette, hogy vajon mennyire tartozik hosszá a pszichedelikumok hatásához, hogy régóta használt, rituális, tradicionális szerekrõl van szó. Elmondta, hogy a szintetikus szerek molekuláris felépítésben azonosak vagy hasonlók ezekhez, míg Szemelyácz János pszichiáter-addiktológus-pszichoterapeuta, a Baranya Megyei Drogambulancia vezetõje azt a kérdést vetette fel, hogy vajon mennyire kiszámítható a pszichedelikumok hatása, és nem okoznak-e addikciót.
Válaszában Máté Gábor kifejtette: a pszichedelikumoknak nincs addikciós potenciáljuk, de veszélye valóban van a használatuknak, mert az arra hajlamosaknál ki tudnak váltani pszichotikus epizódot. Adhatóak lennének azonban skizofréneknek vagy mániásoknak is, ha olyanok lennének a körülmények, hogy hosszabban lehetne kezelni a betegeket, és a mellékhatásokat ki lehetne védeni – jelenleg ez nem így van, mert ezek a szerek majdnem mindenütt illegálisak, így azok, akik a leginkább rászorulnának, nem tudják megkapni ezeket a kezeléseket.
Frecska Ede szerint a pszichedelikumokra nem alkalmazható a drog definíciója, mert a drog abban „segít”, hogy valaki „leforduljon az életrõl” (downer), és ne kelljen tudatában lennie a problémáknak. Ebbõl a célból alkoholizálnak, illetve ezért szednek benzodiazepineket az emberek (Magyarországon nem szenvednek háromszázezren pánikbetegségben, aminek kezelésére a benzodiazepineket kitalálták, mégis ennyien szednek benzodiazepint, tette hozzá a pszichiáter). A pszichedelikumokra, így az ayahuascára viszont ez nem áll, mert amit el akarunk felejteni, az az ayahuasca-élmény közben elõjön. Áll viszont a pszichedelikumokra a terápia definíciója: visszasegítik a pácienst az életbe, mert segítenek szembenézni a problémákkal, és segítenek abban, hogy a páciens élvezni tudja az életet.
Milyen a pszichiátria helyzete ma Magyarországon?
A pszichiátriának voltak hullámhegyei, pl. a 20. század elején a pszichoanalízis révén a század egyik legbefolyásosabb szellemi irányzata volt, folytatta Frecska Ede. A biológiai pszichiátria trónfosztotta a pszichoanalízist, de nem segítette vissza a pszichiátriát a befolyásos pozícióba, sõt, azt sem tudta elérni, hogy a többi medicinával egyenrangú legyen. Hiába volt az agy évtizede, az semmit nem hozott a pszichiátria gyakorlata számára; ma ugyanúgy kezeljük a skizofréneket, depressziósokat, pánikbetegeket, szorongókat, mint annakelõtte – azt is mondhatjuk, hogy nem volt nagy áttörés abban, ahogy a mellékhatások egyik csoportját lecseréltük más mellékhatásokra. Az antidepresszánssal sikeresen kezeltek 60%-a is visszaesik, holott a WHO elõrejelzése szerint a munkaképesség csökkenését okozó betegségek közül a depresszió lesz az elsõ 2030-ra. Ennyit tud a farmakoterápia. A pszichoterápia leginkább csak magánpraxisban zajlik, a harmadik ág, a pszichoszociális rehabilitáció pedig Magyarországon leginkább csak a betegek „tárolásáról” szól. Tehát van probléma, szükség van valami újra – „Ezért támogatom, hogy kutassuk a pszichedelikumokat” – indokolta hozzáállását Frecska Ede. Bár mindegyik pszichiátriai gondozóban szükség lenne szociális munkásra, egész Budapesten csak két szociális munkás dolgozik ilyen állásban, tette hozzá Rácz József, és az addiktológia sajnos a napi politikai csatározások terepe, amit a tûcsereprogram minapi megszüntetése is mutat.
„Hogy mit kutatunk, abba is beleszól a politika és az ideológia. Nekünk, a szakmának a sarkunkra kell állni, hogy ennek véget vessünk” – foglalta össze Frecska Ede.
Elmondása szerint Kapócs Gábor is a pszichiátriai gyógyszeres kezelés eredménytelenségével szembesül a szentgotthárdi pszichiátriai intézetben, és ez az eredménytelenség katasztrófát jelent: Magyarországon nagyon komoly kívánnivalókat hagy maga után a pszichiátriai ellátás, és nem csak az addiktológia területe van igen komolyan elhanyagolva, hanem a gyermekpszichiátria is, ahol a szakember-ellátottság hiányosságai miatt több hónapos a várakozási idõ krízisek esetén is. David Healy amerikai pszichofarmakológus szerint a mentális egészségügy területén jelenleg a vezetõ halálokot a gyógyszermellékhatások jelentik.
Mennyire tartós a pszichedelikumok révén elért hatás?
Önmagában a belátás elérése nem elég, mondta Máté Gábor, hosszú távú gyakorlati praxisra is szükség van, különben a belátások csak emlékek maradnak. A világhoz való hozzáállásunk szokásai olyan erõsek, hogy megváltoztatásukhoz munka kell. De ha az ember nem az élményt keresi – ez a különbség, hiszen a droghasználó csak az élményt keresi –, hanem a tanulást, az igazságot, ha arra kíváncsi, hogy mit mond neki az élmény a világról, önmagáról, a betegségérõl, a viszonyairól, és amiket megtanul, belát az ayahuasca-ceremónia alatt, azokat feldolgozza és integrálja az életébe, akkor az egy idõ után nagy különbséget fog jelenteni. Pusztán a szép tapasztalatok miatt nem jön a változás, de a tapasztalatokat nem fogja elfelejteni az ember. És a tapasztalatok idõnként fájdalmasak vagy félelmetesek, ami nem baj, de természetesen azokat is fel kell dolgozni, értelmezni kell. Itt jön a terapeuta szerepe, folytatta a kanadai szakember: a szertartás után szükség van egy hosszabb feldolgozó szakaszra.
Szükséges a pszichedelikumokat kutatni és alkalmazni, hiszen „nem ismerünk semmit, ami jobb vagy hatékonyabb lenne a gyógyulást eredményezõ belátások elérése és integrálása érdekében”, nyomatékosította Máté Gábor.
Forrás: Dr. Kazai Anita, http://www.medicalonline.hu
Link
A pszichedelikus szerek lehetséges gyógyászati felhasználása a nemzetközi kutatások fényében – Új utak a XXI. század pszichiátriájában és addiktológiájában címû kerekasztal-beszélgetésen a résztvevõk elõször megpróbálták definiálni, hogy mik is azok a pszichedelikus szerek.
Frecska Ede, a Debreceni Egyetem pszichiátriai klinikájának igazgatója bevezetésképp leszögezte: ezekrõl a szerekrõl mindenkinek nagyon határozott véleménye van, többnyire teljesen bizonytalan forrásból származó információk alapján.
Azt, hogy mennyire nincs tudásunk ezekkel a szerekkel kapcsolatban, jól mutatja, hogy rengeteg névvel illetjük, így pl. hallucinogénnek is nevezzük õket, holott csak nagyon ritkán okoznak hallucinációt, vagy pszichotomimetikumnak, ami a legrosszabb hozzáállás, mert a pszichózissal hozza õket összefüggésbe – folytatta Frecska Ede, akinek saját definíciója szerint a gyakorló pszichiáter szempontjából a pszichedelikumok olyan pszichofarmakonok, amelyek nem elfojtanak pszichés fakultásokat, hanem megtámogatják azokat. A pszichiátriában jelenleg használt antipszichotikus szerek javarészt tompítók; példának okáért az antidepresszánsok sem hangulatjavítók – a depresszió egy intenzív negatív élmény, amit az antidepresszívumok elnyomnak, ugyanúgy, ahogy elnyomnák a romantikus szerelem érzését is. A pszichedelikumok viszont meg tudnak segíteni pszichés fakultásokat, pl. fejlesztik a kreativitást, a morális érzéket, fokozzák az esztétikai élményt, a belátást, az önreflexiót. Ha egy beteg nem alkalmas a pszichoterápiára, lehetséges, hogy pszichedelikumok segítségével eljut a belátásnak arra a szintjére, amikor már alkalmassá válik rá. Márpedig ez utóbbi óriási eredmény, mivel, tette hozzá Frecska Ede, õ, mint zömmel akut osztályon dolgozó pszichiáter, rendszeresen azzal szembesül, hogy a betegek 90 százaléka nem alkalmas pszichoterápiára, mivel nem rendelkezik azzal az önreflexiós képességgel, ami lehetõvé tenné ezt a fajta munkát.
Szummer Csaba pszichológus, a Károli Gáspár Egyetem docense szerint keveset tudunk a pszichedelikumokról, azonban nem tudunk sokkal kevesebbet rólunk, mint a többi pszichoaktív szerrõl, pl. az antidepresszánsokról – annyi mindenesetre bizonyos, hogy a pszichedelikumok sokkal inkább a tudatra hatnak. Az, hogy keveset tudunk a pszichedelikumokról, elsõsorban arra vezethetõ vissza, hogy az ezekkel kapcsolatos kutatásokat az elmúlt 30 évben teljesen szokatlan módon annyira megnehezítették, hogy azok le is álltak. Az ezredfordulón azonban a kutatások örvendetesen felélénkültek, és szinte mindegyik egy irányba mutat: a pszichedelikumok jól használhatók a terápiában, viszonylag kicsi kockázattal, tette hozzá Szummer Csaba.
„Mi ezen szerek pozitív hatása?” – tette fel a kérdést a kerekasztal-beszélgetést vezetõ Bokor Petra pszichológus. Máté Gábor, magyar származású, Kanadában élõ orvos saját tapasztalatáról számolt be: 5 éve Vancouverben vett részt elõször ayahuasca-ceremónián, amit egy perui sámán vezetett. Véleménye szerint két fontos dolog történik a pszichedelikus élmény során: az ember felnõtt szemmel rálát a fájdalomra, a gyermekkori érzelmi tapasztalatra, traumára, bántalmazásra, amit elszenvedett, ami elõl addig egész életében menekült, és arra is rálát, hogy van egy igazi része az embernek, a szeretet, ami elõl nem kell menekülni, ami megadja a hatalmat, hogy megbirkózzon ezzel a fájdalommal. Az ibogain nevû szer pl. egyszeri alkalmazással olyan opiátfüggõket is elvonási tünetek nélkül lehoz a kábítószerrõl, akik korábban naponta szúrták magukat – nincs egy sem a nyugati orvosságok között, amelyik ilyen hatásos lenne, mondta Máté Gábor. A pszichedelikus szerek nem jelentenek minden bajra megoldást, de felelõtlenség nem kutatni, nem használni õket, tette hozzá a drogfüggõk gyógyításával is foglalkozó orvos.
Kapócs Gábor neurológus, a LAM fõszerkesztõje, a szentgotthárdi pszichiátriai intézet igazgatója, egészségpolitikus, hozzászólásában kifejtette: a pszichedelikumok olyan tudatmódosító szerek, amelyek az ébren töltött idõ több mint 90%-ára jellemzõ belsõ megéléshez képest egészen más élményvilágot adnak. Energetikailag nem nyomják le a tudatot, szemben a pszichiátriában használt gyakorlatilag összes gyógyszerrel, hanem egészen más minõséget adnak. Ez a más minõség vélhetõleg abból származik, hogy azok a szûrõk, amelyek a központi idegrendszer bizonyos magjaihoz, a limbikus kéreg bizonyos elemeihez (pl. amigdala, parietális, azaz asszociatív kéreg) kötõdnek, ezt a szûrõ, gátló szerepüket e szerek hatására kevésbé töltik be, és így olyan agyterületek sokkal intenzívebb kapcsolatát teszik lehetõvé, amelyek a normál tudatállapotban nem kapcsolódnak ilyen intenzíven össze. Kapócs Gábor, aki jelenleg az EU legnagyobb krónikus pszichiátriai intézményét vezeti, elmondta: 234 betegük 72%-a krónikus skizofrén, akiknek legalább 60%-a maradványtünetekkel rendelkezik. A jelenleg használatos, immáron harmadik generációs pszichiátriai szerek a társadalom szempontjából elõnyös, az egyén számára azonban kevésbé elõnyös hatással vannak e betegek tudatára. Elviselhetõvé teszik, fõleg a környezet számára, a létüket, de ez nem megoldás. Azok a törekvések jelentik az etikailag valid megközelítést, amelyek arra irányulnak, hogy ezen szereknél hatásosabb, célzottabb, humánusabb kezelés valósuljon meg. A pszichedelikumokban rejlõ lehetõség ténye elõbb-utóbb ki fogja kényszeríteni a tudományos kutatásokat, mondta az ideggyógyász.
Okoznak-e a pszichedelikumok addikciót?
Rácz József, a Magyar Addiktológiai Társaság leköszönõ elnöke hozzászólásában azt a témát érintette, hogy vajon mennyire tartozik hosszá a pszichedelikumok hatásához, hogy régóta használt, rituális, tradicionális szerekrõl van szó. Elmondta, hogy a szintetikus szerek molekuláris felépítésben azonosak vagy hasonlók ezekhez, míg Szemelyácz János pszichiáter-addiktológus-pszichoterapeuta, a Baranya Megyei Drogambulancia vezetõje azt a kérdést vetette fel, hogy vajon mennyire kiszámítható a pszichedelikumok hatása, és nem okoznak-e addikciót.
Válaszában Máté Gábor kifejtette: a pszichedelikumoknak nincs addikciós potenciáljuk, de veszélye valóban van a használatuknak, mert az arra hajlamosaknál ki tudnak váltani pszichotikus epizódot. Adhatóak lennének azonban skizofréneknek vagy mániásoknak is, ha olyanok lennének a körülmények, hogy hosszabban lehetne kezelni a betegeket, és a mellékhatásokat ki lehetne védeni – jelenleg ez nem így van, mert ezek a szerek majdnem mindenütt illegálisak, így azok, akik a leginkább rászorulnának, nem tudják megkapni ezeket a kezeléseket.
Frecska Ede szerint a pszichedelikumokra nem alkalmazható a drog definíciója, mert a drog abban „segít”, hogy valaki „leforduljon az életrõl” (downer), és ne kelljen tudatában lennie a problémáknak. Ebbõl a célból alkoholizálnak, illetve ezért szednek benzodiazepineket az emberek (Magyarországon nem szenvednek háromszázezren pánikbetegségben, aminek kezelésére a benzodiazepineket kitalálták, mégis ennyien szednek benzodiazepint, tette hozzá a pszichiáter). A pszichedelikumokra, így az ayahuascára viszont ez nem áll, mert amit el akarunk felejteni, az az ayahuasca-élmény közben elõjön. Áll viszont a pszichedelikumokra a terápia definíciója: visszasegítik a pácienst az életbe, mert segítenek szembenézni a problémákkal, és segítenek abban, hogy a páciens élvezni tudja az életet.
Milyen a pszichiátria helyzete ma Magyarországon?
A pszichiátriának voltak hullámhegyei, pl. a 20. század elején a pszichoanalízis révén a század egyik legbefolyásosabb szellemi irányzata volt, folytatta Frecska Ede. A biológiai pszichiátria trónfosztotta a pszichoanalízist, de nem segítette vissza a pszichiátriát a befolyásos pozícióba, sõt, azt sem tudta elérni, hogy a többi medicinával egyenrangú legyen. Hiába volt az agy évtizede, az semmit nem hozott a pszichiátria gyakorlata számára; ma ugyanúgy kezeljük a skizofréneket, depressziósokat, pánikbetegeket, szorongókat, mint annakelõtte – azt is mondhatjuk, hogy nem volt nagy áttörés abban, ahogy a mellékhatások egyik csoportját lecseréltük más mellékhatásokra. Az antidepresszánssal sikeresen kezeltek 60%-a is visszaesik, holott a WHO elõrejelzése szerint a munkaképesség csökkenését okozó betegségek közül a depresszió lesz az elsõ 2030-ra. Ennyit tud a farmakoterápia. A pszichoterápia leginkább csak magánpraxisban zajlik, a harmadik ág, a pszichoszociális rehabilitáció pedig Magyarországon leginkább csak a betegek „tárolásáról” szól. Tehát van probléma, szükség van valami újra – „Ezért támogatom, hogy kutassuk a pszichedelikumokat” – indokolta hozzáállását Frecska Ede. Bár mindegyik pszichiátriai gondozóban szükség lenne szociális munkásra, egész Budapesten csak két szociális munkás dolgozik ilyen állásban, tette hozzá Rácz József, és az addiktológia sajnos a napi politikai csatározások terepe, amit a tûcsereprogram minapi megszüntetése is mutat.
„Hogy mit kutatunk, abba is beleszól a politika és az ideológia. Nekünk, a szakmának a sarkunkra kell állni, hogy ennek véget vessünk” – foglalta össze Frecska Ede.
Elmondása szerint Kapócs Gábor is a pszichiátriai gyógyszeres kezelés eredménytelenségével szembesül a szentgotthárdi pszichiátriai intézetben, és ez az eredménytelenség katasztrófát jelent: Magyarországon nagyon komoly kívánnivalókat hagy maga után a pszichiátriai ellátás, és nem csak az addiktológia területe van igen komolyan elhanyagolva, hanem a gyermekpszichiátria is, ahol a szakember-ellátottság hiányosságai miatt több hónapos a várakozási idõ krízisek esetén is. David Healy amerikai pszichofarmakológus szerint a mentális egészségügy területén jelenleg a vezetõ halálokot a gyógyszermellékhatások jelentik.
Mennyire tartós a pszichedelikumok révén elért hatás?
Önmagában a belátás elérése nem elég, mondta Máté Gábor, hosszú távú gyakorlati praxisra is szükség van, különben a belátások csak emlékek maradnak. A világhoz való hozzáállásunk szokásai olyan erõsek, hogy megváltoztatásukhoz munka kell. De ha az ember nem az élményt keresi – ez a különbség, hiszen a droghasználó csak az élményt keresi –, hanem a tanulást, az igazságot, ha arra kíváncsi, hogy mit mond neki az élmény a világról, önmagáról, a betegségérõl, a viszonyairól, és amiket megtanul, belát az ayahuasca-ceremónia alatt, azokat feldolgozza és integrálja az életébe, akkor az egy idõ után nagy különbséget fog jelenteni. Pusztán a szép tapasztalatok miatt nem jön a változás, de a tapasztalatokat nem fogja elfelejteni az ember. És a tapasztalatok idõnként fájdalmasak vagy félelmetesek, ami nem baj, de természetesen azokat is fel kell dolgozni, értelmezni kell. Itt jön a terapeuta szerepe, folytatta a kanadai szakember: a szertartás után szükség van egy hosszabb feldolgozó szakaszra.
Szükséges a pszichedelikumokat kutatni és alkalmazni, hiszen „nem ismerünk semmit, ami jobb vagy hatékonyabb lenne a gyógyulást eredményezõ belátások elérése és integrálása érdekében”, nyomatékosította Máté Gábor.
Forrás: Dr. Kazai Anita, http://www.medicalonline.hu
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
mormota1968
- 2014. January 11. 19:30:34
#12 |
Skorpio58
- 2014. January 11. 20:03:33
#13 |
Miki
- 2014. January 11. 20:21:25
#14 |
postaimre
- 2014. January 12. 08:12:49
#15 |
postaimre
- 2014. January 12. 14:35:58
#16 |
GERRY
- 2014. January 12. 15:13:15
#17 |
mormota1968
- 2014. January 13. 01:41:19
#18 |
SZM
- 2014. January 14. 00:47:13
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.