Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Nem úgy árt a kondenzcsík, ahogy hiszik
„Halált permetezõ kondenzcsíkok” ellen szerveznek tiltakozást jövõ hét végére Budapesten. Az összeesküvés-elmélet hívei szerint félni kell a szokatlan mintázatokba rendezõdõ csíkoktól. Ez nem igaz, de az önmagában ártalmatlan vízgõz és mesterséges felhõ bonyolultabb módon ártalmas a környezetre.
Birtokba venni az idõjárást 2025-ben – ezzel a hangzatos címmel készült még 1996-ban egy elemzés az USA légierejének felsõfokú oktatási intézményében, az AU-n (Légügyi Egyetem). A már csak az Internet Archívumban elérhetõ cikk azt ígérte, hogy a mesterséges köd vagy jégverés segítségével az Egyesült Államok hadereje olyan szinten uralhatja a hadszíntereket, mint soha korábban. A cikk „nagyon rizikós, de nagyon kifizetõdõ” kísérleti technológiákról szólt, amelyek azóta sem kerültek közelebb a gyakorlati alkalmazáshoz.
Forrás: Flickr/Jasmic
A szerzõk viszont szándéktalanul hozzájárultak az egyik legmakacsabb internetes blöff, a chemtrail összeesküvés-elmélet elterjedéséhez (az angol mozaikszó a kémia és a csík szó összekapcsolásából ered). Az elmélet elsõ, már 1996-ban felbukkant változata szerint az amerikai légierõ titokzatos vegyszerekkel permetezi a lakosságot, és a jelenséget úgy lehet felismerni, hogy a gépek korábban nem látott mintázatban húznak kondenzcsíkokat az égre. Ahogy az elmélet terjedt, úgy bõvült a permetezett szerek listája a báriumtól az alumíniumsókon, a tóriumon és a szilícium-karbidon át egészen a mûanyag szálacskákig.
Hogy miért? Az elmélet hirdetõi szerint rajtunk próbálják ki a titkos fejlesztésû fegyvereket, például jó vezetõképességû anyagok kiszórásával egy óriási elektromágneses eszközt, vegyi úton ellenõrzik a születésszámot, akadályozzák (vagy éppenséggel fokozzák) a globális felmelegedést – az okok listája zavarba ejtõen bõséges, akárcsak az elmélet változatai. A magyar chemtrailhívõk szerint a kondenzcsíkok „halálesõt permeteznek”, és nemzetközi tiltakozást szerveznek a Facebookon január 25-ére, a Petõfi Csarnokba.
Így rajzolnak az égre
A repülõgépek valóban mesterséges felhõket húznak maguk után. Ezek azért alakulnak ki, mert a 9-11 ezer méteres magasságban, ahol az utasszállítók közlekednek, mínusz 40-55 Celsius-fokos a hõmérséklet, és a felszínhez képest 90 százalékkal alacsonyabb a légnyomás. Ilyen körülmények között a levegõ könnyen telítõdik párával (vízgõzzel), és a víz szilárd tárgyakon kicsapódik. A gépek füstjében pont ilyen mikroszkopikus kondenzációs magvakból van nagyon sok, különféle oxidok, kéncseppecskék, koromszemcsék formájában.
Az amerikai légierõ (USAF) hivatalos weboldala már 1996-ban cáfolta, hogy a kondenzcsíkok valamiféle titkos hadmûveletre utalnának, és kifejtették, hogy az eredeti tanulmány csupán elvi technológiai lehetõségeket taglalt, és nem az USAF hivatalos álláspontját képviseli. Az elmélet viszont a 2000-es években egyre terjedt, és az amerikai hatóságokat bombázó felháborodott levelek hatására az USA környezetvédelmi hatósága, az EPA, a légügyi felügyelet, az FAA, a NASA, valamint a nemzeti atmoszférakutató intézet (NOAA) közös cáfolatot állított össze. Ez viszont csak olaj volt a tûzre, mert a chemtrailhívek szerint a fellépés csak azt bizonyítja, hogy a kormányzat valamit nagy erõkkel akar leplezni.
Az elmélet három legfontosabb állítása a következõ. 1) Manapság jóval több a kondenzcsík, mint régen. 2) A csíkok közül azoktól kell félni, amelyek több órán át is láthatók maradnak. 3) A szokatlan mintázatú, egymást keresztezõ csíkok az igazán veszélyesek.
Ezeket az állításokat viszonylag egyszerû megcáfolni. Ma jóval több a légi járat is, mint mondjuk az 1960-as években, és a fapados üzleti modell terjedésével ez valószínûleg fokozódni fog. A kondenzcsíkok a légkörkutatók egybehangzó álláspontja szerint természetes okokból is megmaradhatnak több órán át. A csíkok élettartama a napsugárzástól, a hõmérséklettõl, a levegõ nedvességtartalmától és a repülõgép utazómagasságában jellemzõ vízszintes és függõleges szélnyírástól függ (ilyenkor vagy a szél iránya változik rendkívül gyorsan, miközben a sebessége megmarad, vagy pedig a sebessége változik sebesen, míg az iránya függõleges marad).
A keresztezõ csíkokat pedig az magyarázza, hogy a felszínrõl nehéz megkülönböztetni a különbözõ magasságú és irányú légifolyosókat, így úgy tûnhet, mintha ugyanolyan magasságban húzták volna õket.
Még nincs olyan repülõgépmotor, amely sosem hagy maga után kondenzcsíkot (a fotón egy Boeing 747-es Dreamlifter teherszállító)
Forrás: MTI/AP/Charlie Riedel
Az elmélet egyik legelegánsabb cáfolatát Szilágyi András fizikus, az MTA Természettudományi Központ tudományos munkatársa mutatta be tavaly szeptemberben a Szkeptikusok éjszakáján, mint a Szkeptikus Társaság alelnöke. Lényege a következõ: ha valóban ártalmas anyagokkal szórnának minket a levegõbõl, akkor speciális permetezõrendszerre lenne szükség az utasszállító repülõkön, ezeket rendszeresen, külön tartálykocsikból kellene feltölteni. Az anyagokat le kellene gyártani és eljuttatni a repterekre, vagyis a tervezés, megrendelés és beszerezés nyomán rengeteg számla és egyéb irat keletkezne. Ahhoz, hogy ez 1996 óta titokban maradjon, sok ezer ember hallgatására lenne szükség éveken át. (Az okfejtés a Chemtrailscience címû oldalról származik.)
Amivel tényleg árt a repülés
Tény viszont, hogy a repülõkkel szándékosan károsítjuk a környezetet, csak közvetett módon, és nem úgy, ahogy a chemtrailpártiak gondolják. A légcsavaros vagy sugárhajtású gépek ugyanúgy nitrogén-oxidokat, kén-dioxidot, szén-monoxidot, szén-dioxidot és vizet bocsátanak ki, mint az összes többi belsõégésû motor. Ezek közül a nitrogén-oxidok (NO) a legfontosabb szennyezõk, mert a sugárhajtómûvek magas hõmérsékletén egyesül a levegõ nitrogénje és oxigénje, kén-dioxidból viszont kevesebbet bocsátanak ki a repülõgéphajtómûvek, mint az autók. A nitrogén-monoxid azután salétromossavat, salétromsavat képez a levegõ víztartalmával, így savas esõ formájában közvetlenül is károsíthatja a környezetet – mondta Simon Gergely környezetkémikus, a Greenpeace Magyarország regionális vegyianyag-szakértõje az Origónak.
A NO-ból akkor keletkezik a legtöbb, amikor a repülõ hajtómûvei felszálláskor teljes terhelésen üzemelnek, így a vegyület tovább rontja a levegõ minõségét a nagyvárosokban, illetve azok közelében. „A repülõk ugyanúgy szennyeznek, mint az autók vagy a kamionok. Az NO sokszor probléma Budapesten is, a második legkomolyabb szennyezõ a kis szemcséjû szálló por, a PM10 után. Nyáron hozzájárul a nyári szmog kialakulásához, belélegezve gátolja a légutak öntisztítását, károsítja az immunrendszert, gyermekkorban asztmát okozhat” – magyarázta a szakértõ.
A legnagyobb kárt a szennyezéssel az Egyesült Államokból, valamint az Ausztrália és Új-Zéland közötti légijáratok okozzák a Csendes-óceán légterében okozzák, mert ezeken az útvonalakon hosszan repülnek a legnagyobb utasszállítók, állapították meg a Massachusettsi Mûszaki Egyetem kutatói. „Földünk légkörének legtisztább zónái reagálnak a legdrámaibb módon a repülési emisszióra” – írta Steven Barrett, a kutatás vezetõje.
A vízgõz szintén káros kibocsátásnak számít a magasban. A kondenzcsíkból kialakuló pehelyfelhõk (cirrusok) visszaverik a felszínrõl sugárzó hõt, vagyis fokozzák az üvegházhatást. Ez a káros hatás jóval jelentõsebb, mint amit a repülés szén-dioxid-kibocsátása okoz a Német Repülési és Ûrkutatási Központ két munkatársának egyik 2011-es tanulmánya szerint. A fõ különbség az, hogy a szén-dioxid évszázadokig a légkörben maradhat, míg a felhõk órákon-napokon belül feloszlanak. Emellett a kondenzcsíkcirrusok miatt a forgalmas légifolyosók mentén kevesebb felhõ alakul ki természetes úton.
A fentiek nyomán a kutatók azt javasolják, hogy a légitársaságokat a szén-dioxid-szennyezés korlátozása mellett arra is rá kellene venni, hogy csökkentsék a kondenzcsíkok számát. Ez egyrészt úgy lehetséges, ha a felszínhez közelebb esõ légifolyosókat használnak (akkor viszont a nagyobb légellenállás miatt több üzemanyagot használhat a gép), vagy úgy, ha olyan új hajtómûveket alkalmaznak, amelyek kevesebb vízgõzt bocsátanak ki, vagy rögtön jégcseppecskékké kondenzálják a vizet, amelyek aztán lehullnak a felszínre.
A legmeglepõbb kutatási eredmény szerint ugyanakkor egy hajtómû-égéstermék csökkenti a globális felmelegedést. A szulfátcseppecskékrõl (aeroszolokról) van szó, amelyek visszaverik a napfényt, akárcsak egy jelentõsebb vulkánkitörés miatt a légkörbe kerülõ aeoroszolok; kiszórását ezért is javasolják elõszeretettel azok a kutatók, akik különbözõ bolygómérnökségi beavatkozások mellett érvelnek. „Van olyan elemzés, amely szerint a szulfátaeroszol-jelenség jórészt ellensúlyozza a repülés káros hatásait, de van olyan is, amely éppen ezt cáfolja” – magyarázta Simon Gergely, hogy milyen ellentmondásos ezen a téren a szakirodalom.
Link
Birtokba venni az idõjárást 2025-ben – ezzel a hangzatos címmel készült még 1996-ban egy elemzés az USA légierejének felsõfokú oktatási intézményében, az AU-n (Légügyi Egyetem). A már csak az Internet Archívumban elérhetõ cikk azt ígérte, hogy a mesterséges köd vagy jégverés segítségével az Egyesült Államok hadereje olyan szinten uralhatja a hadszíntereket, mint soha korábban. A cikk „nagyon rizikós, de nagyon kifizetõdõ” kísérleti technológiákról szólt, amelyek azóta sem kerültek közelebb a gyakorlati alkalmazáshoz.
Forrás: Flickr/Jasmic
A szerzõk viszont szándéktalanul hozzájárultak az egyik legmakacsabb internetes blöff, a chemtrail összeesküvés-elmélet elterjedéséhez (az angol mozaikszó a kémia és a csík szó összekapcsolásából ered). Az elmélet elsõ, már 1996-ban felbukkant változata szerint az amerikai légierõ titokzatos vegyszerekkel permetezi a lakosságot, és a jelenséget úgy lehet felismerni, hogy a gépek korábban nem látott mintázatban húznak kondenzcsíkokat az égre. Ahogy az elmélet terjedt, úgy bõvült a permetezett szerek listája a báriumtól az alumíniumsókon, a tóriumon és a szilícium-karbidon át egészen a mûanyag szálacskákig.
Hogy miért? Az elmélet hirdetõi szerint rajtunk próbálják ki a titkos fejlesztésû fegyvereket, például jó vezetõképességû anyagok kiszórásával egy óriási elektromágneses eszközt, vegyi úton ellenõrzik a születésszámot, akadályozzák (vagy éppenséggel fokozzák) a globális felmelegedést – az okok listája zavarba ejtõen bõséges, akárcsak az elmélet változatai. A magyar chemtrailhívõk szerint a kondenzcsíkok „halálesõt permeteznek”, és nemzetközi tiltakozást szerveznek a Facebookon január 25-ére, a Petõfi Csarnokba.
Így rajzolnak az égre
A repülõgépek valóban mesterséges felhõket húznak maguk után. Ezek azért alakulnak ki, mert a 9-11 ezer méteres magasságban, ahol az utasszállítók közlekednek, mínusz 40-55 Celsius-fokos a hõmérséklet, és a felszínhez képest 90 százalékkal alacsonyabb a légnyomás. Ilyen körülmények között a levegõ könnyen telítõdik párával (vízgõzzel), és a víz szilárd tárgyakon kicsapódik. A gépek füstjében pont ilyen mikroszkopikus kondenzációs magvakból van nagyon sok, különféle oxidok, kéncseppecskék, koromszemcsék formájában.
Az amerikai légierõ (USAF) hivatalos weboldala már 1996-ban cáfolta, hogy a kondenzcsíkok valamiféle titkos hadmûveletre utalnának, és kifejtették, hogy az eredeti tanulmány csupán elvi technológiai lehetõségeket taglalt, és nem az USAF hivatalos álláspontját képviseli. Az elmélet viszont a 2000-es években egyre terjedt, és az amerikai hatóságokat bombázó felháborodott levelek hatására az USA környezetvédelmi hatósága, az EPA, a légügyi felügyelet, az FAA, a NASA, valamint a nemzeti atmoszférakutató intézet (NOAA) közös cáfolatot állított össze. Ez viszont csak olaj volt a tûzre, mert a chemtrailhívek szerint a fellépés csak azt bizonyítja, hogy a kormányzat valamit nagy erõkkel akar leplezni.
Az elmélet három legfontosabb állítása a következõ. 1) Manapság jóval több a kondenzcsík, mint régen. 2) A csíkok közül azoktól kell félni, amelyek több órán át is láthatók maradnak. 3) A szokatlan mintázatú, egymást keresztezõ csíkok az igazán veszélyesek.
Ezeket az állításokat viszonylag egyszerû megcáfolni. Ma jóval több a légi járat is, mint mondjuk az 1960-as években, és a fapados üzleti modell terjedésével ez valószínûleg fokozódni fog. A kondenzcsíkok a légkörkutatók egybehangzó álláspontja szerint természetes okokból is megmaradhatnak több órán át. A csíkok élettartama a napsugárzástól, a hõmérséklettõl, a levegõ nedvességtartalmától és a repülõgép utazómagasságában jellemzõ vízszintes és függõleges szélnyírástól függ (ilyenkor vagy a szél iránya változik rendkívül gyorsan, miközben a sebessége megmarad, vagy pedig a sebessége változik sebesen, míg az iránya függõleges marad).
A keresztezõ csíkokat pedig az magyarázza, hogy a felszínrõl nehéz megkülönböztetni a különbözõ magasságú és irányú légifolyosókat, így úgy tûnhet, mintha ugyanolyan magasságban húzták volna õket.
Még nincs olyan repülõgépmotor, amely sosem hagy maga után kondenzcsíkot (a fotón egy Boeing 747-es Dreamlifter teherszállító)
Forrás: MTI/AP/Charlie Riedel
Az elmélet egyik legelegánsabb cáfolatát Szilágyi András fizikus, az MTA Természettudományi Központ tudományos munkatársa mutatta be tavaly szeptemberben a Szkeptikusok éjszakáján, mint a Szkeptikus Társaság alelnöke. Lényege a következõ: ha valóban ártalmas anyagokkal szórnának minket a levegõbõl, akkor speciális permetezõrendszerre lenne szükség az utasszállító repülõkön, ezeket rendszeresen, külön tartálykocsikból kellene feltölteni. Az anyagokat le kellene gyártani és eljuttatni a repterekre, vagyis a tervezés, megrendelés és beszerezés nyomán rengeteg számla és egyéb irat keletkezne. Ahhoz, hogy ez 1996 óta titokban maradjon, sok ezer ember hallgatására lenne szükség éveken át. (Az okfejtés a Chemtrailscience címû oldalról származik.)
Amivel tényleg árt a repülés
Tény viszont, hogy a repülõkkel szándékosan károsítjuk a környezetet, csak közvetett módon, és nem úgy, ahogy a chemtrailpártiak gondolják. A légcsavaros vagy sugárhajtású gépek ugyanúgy nitrogén-oxidokat, kén-dioxidot, szén-monoxidot, szén-dioxidot és vizet bocsátanak ki, mint az összes többi belsõégésû motor. Ezek közül a nitrogén-oxidok (NO) a legfontosabb szennyezõk, mert a sugárhajtómûvek magas hõmérsékletén egyesül a levegõ nitrogénje és oxigénje, kén-dioxidból viszont kevesebbet bocsátanak ki a repülõgéphajtómûvek, mint az autók. A nitrogén-monoxid azután salétromossavat, salétromsavat képez a levegõ víztartalmával, így savas esõ formájában közvetlenül is károsíthatja a környezetet – mondta Simon Gergely környezetkémikus, a Greenpeace Magyarország regionális vegyianyag-szakértõje az Origónak.
A NO-ból akkor keletkezik a legtöbb, amikor a repülõ hajtómûvei felszálláskor teljes terhelésen üzemelnek, így a vegyület tovább rontja a levegõ minõségét a nagyvárosokban, illetve azok közelében. „A repülõk ugyanúgy szennyeznek, mint az autók vagy a kamionok. Az NO sokszor probléma Budapesten is, a második legkomolyabb szennyezõ a kis szemcséjû szálló por, a PM10 után. Nyáron hozzájárul a nyári szmog kialakulásához, belélegezve gátolja a légutak öntisztítását, károsítja az immunrendszert, gyermekkorban asztmát okozhat” – magyarázta a szakértõ.
A legnagyobb kárt a szennyezéssel az Egyesült Államokból, valamint az Ausztrália és Új-Zéland közötti légijáratok okozzák a Csendes-óceán légterében okozzák, mert ezeken az útvonalakon hosszan repülnek a legnagyobb utasszállítók, állapították meg a Massachusettsi Mûszaki Egyetem kutatói. „Földünk légkörének legtisztább zónái reagálnak a legdrámaibb módon a repülési emisszióra” – írta Steven Barrett, a kutatás vezetõje.
A vízgõz szintén káros kibocsátásnak számít a magasban. A kondenzcsíkból kialakuló pehelyfelhõk (cirrusok) visszaverik a felszínrõl sugárzó hõt, vagyis fokozzák az üvegházhatást. Ez a káros hatás jóval jelentõsebb, mint amit a repülés szén-dioxid-kibocsátása okoz a Német Repülési és Ûrkutatási Központ két munkatársának egyik 2011-es tanulmánya szerint. A fõ különbség az, hogy a szén-dioxid évszázadokig a légkörben maradhat, míg a felhõk órákon-napokon belül feloszlanak. Emellett a kondenzcsíkcirrusok miatt a forgalmas légifolyosók mentén kevesebb felhõ alakul ki természetes úton.
A fentiek nyomán a kutatók azt javasolják, hogy a légitársaságokat a szén-dioxid-szennyezés korlátozása mellett arra is rá kellene venni, hogy csökkentsék a kondenzcsíkok számát. Ez egyrészt úgy lehetséges, ha a felszínhez közelebb esõ légifolyosókat használnak (akkor viszont a nagyobb légellenállás miatt több üzemanyagot használhat a gép), vagy úgy, ha olyan új hajtómûveket alkalmaznak, amelyek kevesebb vízgõzt bocsátanak ki, vagy rögtön jégcseppecskékké kondenzálják a vizet, amelyek aztán lehullnak a felszínre.
A legmeglepõbb kutatási eredmény szerint ugyanakkor egy hajtómû-égéstermék csökkenti a globális felmelegedést. A szulfátcseppecskékrõl (aeroszolokról) van szó, amelyek visszaverik a napfényt, akárcsak egy jelentõsebb vulkánkitörés miatt a légkörbe kerülõ aeoroszolok; kiszórását ezért is javasolják elõszeretettel azok a kutatók, akik különbözõ bolygómérnökségi beavatkozások mellett érvelnek. „Van olyan elemzés, amely szerint a szulfátaeroszol-jelenség jórészt ellensúlyozza a repülés káros hatásait, de van olyan is, amely éppen ezt cáfolja” – magyarázta Simon Gergely, hogy milyen ellentmondásos ezen a téren a szakirodalom.
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 4 / 4: 1234
#31 |
ijfeszito
- 2014. January 17. 15:11:48
#32 |
TiDo
- 2014. January 17. 19:05:06
#33 |
ijfeszito
- 2014. January 18. 04:43:54
Oldal: 4 / 4: 1234
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.