Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Ötven ország, ahol életveszélyes kereszténynek lenni
Jujdejó? Mikor olvashatom már, hogy "a világ 196 országa, ahol veszélyes zsidónak lenni", vagy legalább veszélyes veszélyes zsidónak lenni? Hamarosan? Coming soon? Az Open Doors nemzetközi keresztény szervezet a napokban ismertette "Üldözés a világon" címû éves kutatását, amely egy komplex szempontrendszer szerint (magánélet, család, társadalom, civil és egyházi szervezõdés) országonként monitorozza a keresztényüldözés mértékét. Egy százas skálán elnyerhetõ pontszám alapján a szervezet évrõl évre kiállítja a keresztények számára biztosított vallásszabadság terén legrosszabbul teljesítõ ötven ország listáját. A Hetek cikke.
A jelentésbõl kiderült, hogy a keresztény vértanúk száma tavalyhoz képest erõsen megnõtt: 2123 sajtó által dokumentált esetben az áldozatokat kifejezetten keresztény hitük miatt gyilkolták meg. 2012-ben jóval kevesebb, 1201 hasonló eset történt. Ez az adat ugyanakkor erõsen alábecsült, az Open Doors – saját hálózatain keresztül – többszörös számról tud. Például a Közép-afrikai Köztársaságban 7 dokumentált gyilkosság vált ismertté, miközben a szervezet munkatársai csak a lelkészek között 13 áldozatról tudnak. Ugyanez igaz több ország esetében.
A vallásszabadságot értékelõ 30 részszempont összesített pontszáma is 3019-re nõtt a tavalyi 2683-as értékhez képest. A listába került 50 országból 30-nak a pontszáma átlagban 11 százalékkal nõtt tavalyhoz képest, míg négy ország esetében volt tapasztalható javulás. Tehát összességében romlott a keresztények vallásszabadsága a világon: továbbra is õk alkotják a föld legüldözöttebb vallási csoportját.
Veszélyes közelség
A jelentés szerint az 50 országból 36 esetében a keresztények üldözésében a radikális iszlám a legmarkánsabb tényezõ. Földrajzilag pedig Afrika került a fókuszba: a listán 18 afrikai országot találunk, a száheli övezet körül (például a második helyre elõrelépett Szomália, vagy a listára idén elõször felkerült Közép-afrikai Köztársaság, továbbá Szudán, Eritrea, Líbia, Nigéria). Ebben a térségben minden ötödik keresztény és minden hetedik muszlim „egymáshoz veszélyes közelségben él”. 2013-ban a dokumentált esetek alapján Afrikában volt a legtöbb keresztény vértanú.
A „szégyenlista” elsõ helyezettje immár 12 éve változatlanul Észak-Korea, ahol a szervezet szerint 50 ezer és 75 ezer között van a munkatáborokban raboskodó keresztények száma. A listavezetõ után 14 olyan ország következik, ahol az iszlám a hivatalos államvallás, vagy kvázi annak tekinthetõ.
Kína tartja a helyét, Szomália rontott
Több évnyi relatív csökkenés után Kína újra tartja a 2012-es helyét (37.). A kínai keresztények három csoportba sorolják a kínai egyházakat. A „pirosak” a hivatalos egyházak, amelyek teljes mértékben alávetik hitéletüket az állami kontrollnak. A „fekete” egyházak teljes mértékben felszívódnak az illegalitásban, és kegyetlen üldözésnek teszik ki magukat. A „szürke” egyházak pedig egyfajta megtûrt állapotban vannak, amit annak köszönhetnek, hogy az állam szemében társadalmilag hasznosnak minõsülnek: például pusztító árvizek idején segítették a bajbajutottakat, vagy a nagyvárosokban sokat tesznek a züllött ifjúság érdekében.
Az állammal való kapcsolatuk azonban esetenként ellentmondásos: vezetõik körében elterjedt az úgynevezett „teázgatás” szokása, amikor egy hivatalos meghívás keretében beszámolnak saját és gyülekezetük tevékenységérõl. Kína muszlim és buddhista tartományaiban (Tibet) is élnek keresztények, de ezekben a térségekben nagyon feszült a légkör, semmilyen társadalmi mozgástér nincs, a keresztényeket még mindig kõkeményen üldözik.
Szomáliában a kereszténység ellen folytatott harc szintén totális jelleget ölt, mégpedig vallási alapon. A kereszténység bármilyen megnyilvánulását (akár a humanitárius munkát is) halállal büntetik, a muszlim hit elhagyásával gyanúsított embereket azonnal kivégzik, legyen szó a „mérsékeltebb” kormányerõkrõl vagy az ország több tartománya felett uralkodó al-Shabaab iszlamista csoportokról. A kutatás szerint a vallásszabadság totális hiánya szempontjából Szomália lassan Észak-Koreához hasonlít, mindkét országban egyfajta gondolatrendõrség telepszik a társadalomra.
"Újoncok"
Tavaly is kerültek az elsõ ötven közé olyan országok, amelyekrõl eddig kevésbé lehetett feltételezni a keresztényüldözést (Mali, Tanzánia, Kenya). Az idei év „meglepetése” a Közép-afrikai Köztársaság, amely szintén új szereplõ a listán. A többségében keresztény országban a Csádból, Szudánból és Maliból érkezett iszlamista milíciák márciusban kerültek hatalomra, és a még zajló francia katonai beavatkozásig korlátlan terrort gyakoroltak a nem muszlim lakosságra. A keresztény áldozatok nem „kolaterális” (mellékes) veszteségnek számítottak, hanem egy tudatos kereszténymentesítési stratégiának estek áldozatul.
Ázsiában a keresztény kisebbség a hindu-buddhista többséggel vagy államvallással rendelkezõ államokban kerülhet bajba. A keresztények helyzete Indiában (28.) nagyon ingadozó, nehéz általánosítani. 80 százalékuk „dalit”, vagyis a legalacsonyabb kaszt tagjai, ezért nem lehet pontosan megállapítani, hogy a mindennapi megaláztatások, jogfosztások, erõszakos cselekmények társadalmi státuszuk vagy keresztény mivoltuk miatt érik-e õket. Ahol a radikális hindu párt, a BJP (Bharatiya Janata Party) helyi szinten hatalomra került – azaz India 28 tartományából 7-ben –, hatósági eszközökkel is zajlik a keresztényüldözés. Az elmúlt egy évben gyülekezeti házakat, keresztény otthonokat romboltak le, sõt vélt vagy valós hittérítési tevékenységük miatt több keresztényt megvertek vagy akár meggyilkoltak – büntetlenül.
Szíriában a népirtás megelõzése a cél
Tavaly júniusban a szervezet egy átfogó tanulmányt készített a szíriai keresztényekrõl („vulnerability report”), amelynek célja, hogy különösen veszélyeztetett kisebbségként („vulnerable group”) ismertessék el a szíriai keresztényeket. Közvetett módon a különösen veszélyeztetett kisebbség fogalma valahol kapcsolódik a népirtás megelõzéséhez: az ENSZ Genocídium-egyezmény értelmében az aláíró államok kötelesek mindent megtenni a fenyegetett kisebbség megmentéséért, hogy megelõzhetõ legyen az esetleges népirtás – ehhez az elsõ lépés a különös fenyegetettség elismertetése.
A következõ lépés egy nemzetközi elektronikus aláírásgyûjtés volt: a petíció csaknem 400 ezer aláírója (Magyarországról körülbelül 5 ezer) azt kívánta elérni, hogy a szíriai válság rendezése során a nagyhatalmak figyelembe vegyék a keresztények helyzetét. Más szóval: ne fogadjanak el olyan békerendezést, amelynek során kereszténymentessé válik Szíria, vagy Irakhoz hasonlóan a keresztény lakosság nagy része kénytelen végleg elhagyni az országot. Vagyis az aláírásgyûjtés – amely december elején az ENSZ Biztonsági Tanács tagjai elé lett terjesztve – egyértelmûen egy esetleges népirtás megelõzését szolgálja.
A népirtás megelõzését célzó törekvések csak akkor érnek célba, ha sikerül politikai színtérre vinni a kérdést. Ez Franciaországban már megtörtént: novemberben alakult egy széles civil platform „Veszélyben a keleti keresztények” néven. A platform célja, hogy „Európa erõsen álljon ki a kisebbségek védelme mellett, különösen a keleti keresztények védelmére”. Az Open Doors franciaországi vezetõjeként Michel Varton is jelentõs részt vállalt a civil platform létrehozásában.
A Le Monde elemzése szerint a keleti keresztények kérdése olyan témává nõtte ki magát a belpolitikában, amely képes a cél érdekében együttmûködésre késztetni baloldaliakat (akik kisebbségpártiak) és jobboldaliakat (akik a konzervatív keresztény értékeket féltik).
Gyilkos toplista
A 10 ország, ahol a legtöbb keresztény vértanúság történt (sajtóban megjelent esetek 2013-ban): Szíria: 1 213, Nigéria: 612, Pakisztán: 88, Egyiptom: 83, Kenya: 20, Angola: 16, Niger: 15, Irak: 11, Kolumbia: 8, Közép-afrikai Köztársaság: 7
Hetek / Fréchet Tímea
hLink
A jelentésbõl kiderült, hogy a keresztény vértanúk száma tavalyhoz képest erõsen megnõtt: 2123 sajtó által dokumentált esetben az áldozatokat kifejezetten keresztény hitük miatt gyilkolták meg. 2012-ben jóval kevesebb, 1201 hasonló eset történt. Ez az adat ugyanakkor erõsen alábecsült, az Open Doors – saját hálózatain keresztül – többszörös számról tud. Például a Közép-afrikai Köztársaságban 7 dokumentált gyilkosság vált ismertté, miközben a szervezet munkatársai csak a lelkészek között 13 áldozatról tudnak. Ugyanez igaz több ország esetében.
A vallásszabadságot értékelõ 30 részszempont összesített pontszáma is 3019-re nõtt a tavalyi 2683-as értékhez képest. A listába került 50 országból 30-nak a pontszáma átlagban 11 százalékkal nõtt tavalyhoz képest, míg négy ország esetében volt tapasztalható javulás. Tehát összességében romlott a keresztények vallásszabadsága a világon: továbbra is õk alkotják a föld legüldözöttebb vallási csoportját.
Veszélyes közelség
A jelentés szerint az 50 országból 36 esetében a keresztények üldözésében a radikális iszlám a legmarkánsabb tényezõ. Földrajzilag pedig Afrika került a fókuszba: a listán 18 afrikai országot találunk, a száheli övezet körül (például a második helyre elõrelépett Szomália, vagy a listára idén elõször felkerült Közép-afrikai Köztársaság, továbbá Szudán, Eritrea, Líbia, Nigéria). Ebben a térségben minden ötödik keresztény és minden hetedik muszlim „egymáshoz veszélyes közelségben él”. 2013-ban a dokumentált esetek alapján Afrikában volt a legtöbb keresztény vértanú.
A „szégyenlista” elsõ helyezettje immár 12 éve változatlanul Észak-Korea, ahol a szervezet szerint 50 ezer és 75 ezer között van a munkatáborokban raboskodó keresztények száma. A listavezetõ után 14 olyan ország következik, ahol az iszlám a hivatalos államvallás, vagy kvázi annak tekinthetõ.
Kína tartja a helyét, Szomália rontott
Több évnyi relatív csökkenés után Kína újra tartja a 2012-es helyét (37.). A kínai keresztények három csoportba sorolják a kínai egyházakat. A „pirosak” a hivatalos egyházak, amelyek teljes mértékben alávetik hitéletüket az állami kontrollnak. A „fekete” egyházak teljes mértékben felszívódnak az illegalitásban, és kegyetlen üldözésnek teszik ki magukat. A „szürke” egyházak pedig egyfajta megtûrt állapotban vannak, amit annak köszönhetnek, hogy az állam szemében társadalmilag hasznosnak minõsülnek: például pusztító árvizek idején segítették a bajbajutottakat, vagy a nagyvárosokban sokat tesznek a züllött ifjúság érdekében.
Az állammal való kapcsolatuk azonban esetenként ellentmondásos: vezetõik körében elterjedt az úgynevezett „teázgatás” szokása, amikor egy hivatalos meghívás keretében beszámolnak saját és gyülekezetük tevékenységérõl. Kína muszlim és buddhista tartományaiban (Tibet) is élnek keresztények, de ezekben a térségekben nagyon feszült a légkör, semmilyen társadalmi mozgástér nincs, a keresztényeket még mindig kõkeményen üldözik.
Szomáliában a kereszténység ellen folytatott harc szintén totális jelleget ölt, mégpedig vallási alapon. A kereszténység bármilyen megnyilvánulását (akár a humanitárius munkát is) halállal büntetik, a muszlim hit elhagyásával gyanúsított embereket azonnal kivégzik, legyen szó a „mérsékeltebb” kormányerõkrõl vagy az ország több tartománya felett uralkodó al-Shabaab iszlamista csoportokról. A kutatás szerint a vallásszabadság totális hiánya szempontjából Szomália lassan Észak-Koreához hasonlít, mindkét országban egyfajta gondolatrendõrség telepszik a társadalomra.
"Újoncok"
Tavaly is kerültek az elsõ ötven közé olyan országok, amelyekrõl eddig kevésbé lehetett feltételezni a keresztényüldözést (Mali, Tanzánia, Kenya). Az idei év „meglepetése” a Közép-afrikai Köztársaság, amely szintén új szereplõ a listán. A többségében keresztény országban a Csádból, Szudánból és Maliból érkezett iszlamista milíciák márciusban kerültek hatalomra, és a még zajló francia katonai beavatkozásig korlátlan terrort gyakoroltak a nem muszlim lakosságra. A keresztény áldozatok nem „kolaterális” (mellékes) veszteségnek számítottak, hanem egy tudatos kereszténymentesítési stratégiának estek áldozatul.
Ázsiában a keresztény kisebbség a hindu-buddhista többséggel vagy államvallással rendelkezõ államokban kerülhet bajba. A keresztények helyzete Indiában (28.) nagyon ingadozó, nehéz általánosítani. 80 százalékuk „dalit”, vagyis a legalacsonyabb kaszt tagjai, ezért nem lehet pontosan megállapítani, hogy a mindennapi megaláztatások, jogfosztások, erõszakos cselekmények társadalmi státuszuk vagy keresztény mivoltuk miatt érik-e õket. Ahol a radikális hindu párt, a BJP (Bharatiya Janata Party) helyi szinten hatalomra került – azaz India 28 tartományából 7-ben –, hatósági eszközökkel is zajlik a keresztényüldözés. Az elmúlt egy évben gyülekezeti házakat, keresztény otthonokat romboltak le, sõt vélt vagy valós hittérítési tevékenységük miatt több keresztényt megvertek vagy akár meggyilkoltak – büntetlenül.
Szíriában a népirtás megelõzése a cél
Tavaly júniusban a szervezet egy átfogó tanulmányt készített a szíriai keresztényekrõl („vulnerability report”), amelynek célja, hogy különösen veszélyeztetett kisebbségként („vulnerable group”) ismertessék el a szíriai keresztényeket. Közvetett módon a különösen veszélyeztetett kisebbség fogalma valahol kapcsolódik a népirtás megelõzéséhez: az ENSZ Genocídium-egyezmény értelmében az aláíró államok kötelesek mindent megtenni a fenyegetett kisebbség megmentéséért, hogy megelõzhetõ legyen az esetleges népirtás – ehhez az elsõ lépés a különös fenyegetettség elismertetése.
A következõ lépés egy nemzetközi elektronikus aláírásgyûjtés volt: a petíció csaknem 400 ezer aláírója (Magyarországról körülbelül 5 ezer) azt kívánta elérni, hogy a szíriai válság rendezése során a nagyhatalmak figyelembe vegyék a keresztények helyzetét. Más szóval: ne fogadjanak el olyan békerendezést, amelynek során kereszténymentessé válik Szíria, vagy Irakhoz hasonlóan a keresztény lakosság nagy része kénytelen végleg elhagyni az országot. Vagyis az aláírásgyûjtés – amely december elején az ENSZ Biztonsági Tanács tagjai elé lett terjesztve – egyértelmûen egy esetleges népirtás megelõzését szolgálja.
A népirtás megelõzését célzó törekvések csak akkor érnek célba, ha sikerül politikai színtérre vinni a kérdést. Ez Franciaországban már megtörtént: novemberben alakult egy széles civil platform „Veszélyben a keleti keresztények” néven. A platform célja, hogy „Európa erõsen álljon ki a kisebbségek védelme mellett, különösen a keleti keresztények védelmére”. Az Open Doors franciaországi vezetõjeként Michel Varton is jelentõs részt vállalt a civil platform létrehozásában.
A Le Monde elemzése szerint a keleti keresztények kérdése olyan témává nõtte ki magát a belpolitikában, amely képes a cél érdekében együttmûködésre késztetni baloldaliakat (akik kisebbségpártiak) és jobboldaliakat (akik a konzervatív keresztény értékeket féltik).
Gyilkos toplista
A 10 ország, ahol a legtöbb keresztény vértanúság történt (sajtóban megjelent esetek 2013-ban): Szíria: 1 213, Nigéria: 612, Pakisztán: 88, Egyiptom: 83, Kenya: 20, Angola: 16, Niger: 15, Irak: 11, Kolumbia: 8, Közép-afrikai Köztársaság: 7
Hetek / Fréchet Tímea
hLink
Hozzaszolasok
#1 |
Kedvesi
- 2014. January 19. 11:35:20
#2 |
postaimre
- 2014. January 19. 11:56:30
#3 |
Perje
- 2014. January 19. 13:06:26
#4 |
Perje
- 2014. January 19. 13:39:56
#5 |
postaimre
- 2014. January 19. 13:45:17
#6 |
Perje
- 2014. January 19. 14:21:28
#7 |
1 hazafele
- 2014. January 20. 09:04:06
#8 |
1 hazafele
- 2014. January 20. 10:38:14
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.