Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hírek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Hollywood továbbra is burkoltan rasszista


Tessék elgondolkodni alaposan a nem kérdésen! Melyik felsorolt színész nem zsidó? Tessék alaposan elgondolkodni a következõ kérdésen: mikor láttak legutoljára A-listás fehér színésznõt (Angelina Jolie, Jennifer Aniston, Gwyneth Paltrow, Sandra Bullock, Jennifer Lawerence, stb.) fekete férfival közös ágyjelenetben a filmvásznon? És a fordítottját? Hollywood a mai napig rasszista, és csak akkor veszi elõ a feketéket, ha muszáj neki: Nelson Mandelát nehéz lett volna Clint Eastwooddal eljátszatni.

Amikor a 2014-es Oscar-jelöléseket kihirdették, elég nagy meglepetést okozott két film teljes figyelmen kívül hagyása. Az egyik a Fruitvale Station címû dráma, a másik A komornyik címû életrajzi film volt. Egyik sem kapott jelölést még gesztusértékût sem. A 12 év rabszolgaság kilenc jelölése persze nagyszerû eredmény, de ha az Aranyglóbusz-díjakból indulunk ki, csak porhintés az egész, és mivel a SAG Awards-on, a színész szakszervezet rendes évi dzsemboriján is inkább az Amerikai botrányt favorizálta a szakma, mostanra nagy meglepetés lenne, ha a 12 év rabszolgaság lenne a legjobb film - marad neki a legjobb nõi mellékszereplõ kategória, és kész. A fekete filmeseknek továbbra sem terem túl sok babér Hollywoodban.
105327114
Halle Berry és Denzel Washington a 2002-ben elnyert Oscar-díjakkal.Fotó: Sgranitz / Europress / Getty

2012-ben A segítség címû filmet három kategóriában jelölték, ebbõl egyet nyert meg, 2013-ban a Django elszabadul öt jelölésbõl két díjat kapott meg, és ugyan a film javarészt feketékrõl szólt, a díjakat fehérek vették át - Christoph Waltz és Quentin Tarantino. És ami különösen gyomorforgató, hogy az elmúlt három évben fekete színészt vagy fekete témákkal foglakozó filmet szinte csak akkor jelölnek, ha a téma közvetve vagy közvetlenül a rabszolgaság. A kivétel Denzel Washington, akit tavaly a Flight címû filmért legjobb színésznek jelöltek, de esélye nem volt a gyõzelemre. A színésznõkrõl ne is beszéljünk.

Az, hogy a feketék nem szerepelnek túl jól az Oscar-díjakon, nem nagy meglepetés. 84 év alatt mindössze 24-szer nyertek díjat, közülük pedig csak hét nõ. Rossznyelvek szerint ennek az az oka, hogy az amerikai filmakadémia tagságának nagy része idõs fehér férfiakból áll, akik még emlékeznek arra milyen volt a szegregáció. Az Aranyglóbuszon már sokkal jobb a helyzet, ott 71 alkalommal vehette át fekete mûvész az elismerést az eddig rendezett 71 ceremónián, igaz itt sokkal több kategória van, és a filmek mellett tévéseket is díjaznak. Mindenesetre az egy év - egy fekete nyertes jobban hangzik, igaz, pont úgy, mintha a hollywoodi külföldi újságírók egy kvótát teljesítenének. Ha tovább rugózunk a számokon, láthatjuk, hogy míg 2011-ig 350 fehér színészt és színésznõt neveztek Oscar-díjra, a feketéknek mindössze 21 jutott, Denzel Washingtont pedig még Babe a malac is megelõzte.

Hollywood, ha lenne egy kis vér a pucájában, könnyen megmagyarázhatná, hogy miért kap jóval kevesebb fekete színész fõszerepet a blockbusterekben: mert azok a filmek, amikben nem fehérek szerepelnek, jóval gyengébben teljesítenek a világ mozijaiban, mint az amerikaiakban, és mivel a kétezres évek közepétõl a nemzetközi piac már jóval többet hoz a konyhára, mint a hazai, egyszerûbb nem széllel szemben hugyozni, és Tom Cruise-ra bízni a világ megmentését.

A stúdiók nagyon ódzkodnak attól, hogy kifejezetten feketéknek szóló filmeket mutassanak be, mert attól tartanak, hogy a fehéreket nem érdeklik a gettósztorik. A kimutatások szerint igazuk van, hiszen a moziba járók túlnyomó többsége fehér, 2011-ben például 19,1 milliónyian váltottak mozijegyet. Ezzel szemben a feketék csak 3,5 millió, a latinók 8,4 millió fõvel képviseltették magukat. És ha azt hinnénk, hogy ez csak a kisebb stúdiókra és B-listás rendezõkre igaz, ott van George Lucas példája, aki a Red Tails címû háborús filmet 23 éven át igyekezett tetõ alá hozni, de Hollywoodban mindenütt visszadobták a forgatókönyvet, mert a filmben csak fekete színészek szerepeltek. Végül összeszedett 58 millió dollárt, ami egy fekete film esetében rendkívül magasnak számít, és elkészítette, de megbukott vele.
golden globe winning actors-620x412
Az idei Aranyglóbusz-nyertesek. Tessék megszámolni a feketéket.

Egy 2007-es interjúban James Ulmer, az Ulmer Scale nevû, a színészek megtérülési rátáját vizsgáló lista összeállítója azt állította, hogy a nemzetközi piac tulajdonképpen rasszista, és ha feketét látnak a plakáton, nem mennek el a filmre. Valahol ezt igazolja a 12 év rabszolgaság olasz bemutatója körüli botrány, amikor is a film plakátján a nettó 6 percet szereplõ Brad Pitt szerepelt nagyban, és a fõszereplõ Chiwetel Ejiofor csak a háttérben rohangált. A legjobb fekete befektetés a világpiacon 2007-ben Will Smith volt, de a 100-as listán õ is csak a 12. helyen végzett. A legszomorúbb az egészben, hogy 2014-ben is Will Smith a legmagasabbra taksált fekete színész, és a lista élmezõnyében rajta kívül csak Denzel Washington található meg.

Hollywood felelõssége abban rejlik, hogy nem is próbálnak ezek a trenden változtatni. Eddie Murphy, Denzel Washington, Will Smith vagy Martin Lawrence mellé legfeljebb Jamie Foxx sorakozott fel az utóbbi években. Murphy és Lawrence vígjátékon kívül másra nem alkalmas, a három drámai színész pedig leginkább akkor villog, ha jó fehér partnert kapnak, vagy olyan életrajzi filmekben szerepelnek, mint az Ali vagy a Ray, hiszen ezeket az ikonokat a nemzetközi piac is jól ismeri.

Nick Cannon, a feltörekvõ fekete színészgeneráció egyik képviselõje szerint ideje lenne már, ha a fekete színészek nemcsak a rabszolgaságról szóló filmekben szerepelnének, hanem a változatosság kedvéért az uralkodó osztályt jelenítenék meg. Nem õ az egyetlen, aki unja már, hogy a feketéket a filmekben legtöbbször csak alantas szerepekben látni. Joaquin Phoenix egy 2012-es interjúban azt mondta, hogy aki nem látja, mennyire rasszista Hollywood, az vagy vak, vagy hülye.

A Seprûs esküvõ volt az egyik legviccesebb film, amit láttam. Minden fehér embernek meg kéne néznie, komolyan, éspedig azért, mert van benne egy olyan jelenet, amiben legalább nyolc fehér karakter dolgozik. Melózik, értik? Cipelnek mindenféle szarságokat, nyomi szöveget tolnak, és alapvetõen lúzerek. Észre sem szoktuk venni, hogy ennek az ellenkezõje történik a filmekben, azaz melós = fekete. A fehérek így vannak kódolva, egyszerûen képtelenek felfogni, hogy a világ nem így mûködik.

Phoenix az interjúban egy olyan forgatókönyvrõl is beszél, ami kísértetiesen emlékeztet a tavalyi nyár egyik nagy buktájára, Az elnök végveszélyben címû filmére.

Mondtam a producereknek, hogy felejtsenek el, nem fogok egy olyan ostoba, klisés filmben szerepelni, amiben a fekete fõszereplõnek annyi a dolga, hogy a sarokban kuporogjon szûkölve, a nagy fehér akcióhõs meg majd jól megmenti, egymás után többször is. Erre csak néztek rám tök üres tekintettel, és nem értették, mirõl beszélek. Nem voltak tisztában azzal, mennyire megalázó, amit csinálnak.

A Fruitvale Station címû film negligálása azt mutatja, hogy Hollywood nem tud és nem is akar mit kezdeni azokkal a fekete karakterekkel és színészekkel, akiket nem tudnak betolni az évtizedek óta létezõ kategóriáikba. A film megtörtént események alapján készült, a fõszereplõt nem is lehet besorolni sem a jók, sem a rosszak közé, nem olyan, mint Denzel Washington volt a Kiképzésben (velejéig romlott fekete) vagy Will Smith A boldogság nyomában címû filmben (abszolút jó fekete). És ez valahol megijeszti a fehér producereket, hiszen az ilyen szerepek tradicionálisan a fehér sztároké szokott lenni - ha a Fruitvale Stationben Ryan Gosling szerepelt volna, biztos nem hagyták volna ki az Oscar-mezõnybõl.

A helyzet viszont az, hogy Ryan Gosling nem játszhatta volna el ezt a szerepet, mint ahogy a 12 év rabszolgaság, a Mandela vagy A komornyik fõszerepét sem, mégpedig azért, mert fehér. Az év kiemelkedõen fontos fekete filmjei mind olyanok voltak, amikben a fõszerepeket csak feketék kaphatták, hiszen történelmi alapanyagból dolgoztak. Idris Elba nem azért kapott Aranyglóbusz-nevezést, mert jól szerepelt egy olyan filmben, amiben akár egy fehér is játszhatta volna a karakterét (de a producer inkább neki adta), hanem azért, mert jól játszotta a feketét. A Huffington Post nem volt rest és megnézte, hogy az Oscar- vagy Aranyglóbusz-díjig eljutó fekete színészek milyen szerepért kapták meg az elismerést.

Sidney Poitier 1963-ben egy regényadaptációért kapott Oscar-díjat, a karaktert nem alakíthatta volna fehér színész.
Jamie Foxx 2004-ben Ray Charles-t alakította, nem ragozzuk.
Forest Whitaker 2006-ban Idi Amint játszotta el, szintén no comment.
Denzel Washington 2001-ben a Kiképzésért kapott Oscart, ezt szerepet alakíthatta volna fehér színész is.
Morgan Freeman a Miss Daisy sofõrjéért kapott Aranyglóbuszt - csak fekete színésszel mûködik a történet.
Ha csak a jelölteket nézzük, akkor sem jobb a helyzet: Will Smith az Aliért, Don Cheadle a Hotel Ruandáért, Terrence Howard a Nyomulj és nyerj!-ért, Morgan Freeman az Invictusért, Danzel Washington pedig a Malcom X-ért kapott jelölést. Mind olyan szerep, amit nem lehetett fehér színésznek adni.

Michael B. Jordan, a Fruitvale Station fõszereplõje szintén a Huffington Postnak nyilatkozta, hogy nagyon büszke volt arra, hogy megkapta Az erõ krónikája fõszerepét, mert eredetileg egy fehér színészre osztották volna, de meggyõzte a szereposztókat, hogy alkalmasabb a feladatra.

Mivel a fekete színészeknek nem nagyon jut minõségi szerep, én azokra megyek rá, amiket a Ben Affleckek és Leonardo DiCapriók visszadobnak, mert nem fér bele az idejükbe. Én meg ezeket akarom. Olyan karaktereket akarok játszani, mint õk.

147366134
Sidney Poitier és az Oscar-díj.Fotó: John D. Kisch/separate Cinema Ar / Europress / Getty

Néha elõfordul persze, hogy egy filmben a fekete színészeket részesítik elõnyben, ilyenkor, különösen ha irodalmi alapanyagból készített filmrõl van szó, jön a felhorgadás menten, mint az Éhezõk viadala esetében, ahol a Rue nevû karaktert egy Amandla Stenberg nevû félvér színésznõ alakította, miközben a regényben Rue-ról csak annyi állt, hogy “sötét bõrû”. Ugyanebben a filmben kapott szerepet Lenny Kravitz is, akinek karakterérõl nem szerepelt a könyvben sehol, hogy milyen etnikumhoz tartozik, de a Twitteren felháborodott üzenetek százai jelezték, hogy az olvasók fehér fickót akartak a szerepre.

Még durvább a helyzet, amikor a fekete vagy más etnikumú karaktert átírják fehérnek, vagy elmaszkírozott fehér színésszel játszatják el. Ennek évtizedes hagyományai vannak Hollywoodban, az Egy nemzet születése címû 1915-ös, elsõ képkockától az utolsóig iszonyú rasszista filmben minden fekete karaktert bebokszolt fehérek alakítottak. Az 1937-es The Good Earth-ben minden kínai szereplõt fehér színész játszott, beleértve a fõszereplõket is, 1944-ben Katharine Hepburn egy japán asszony bõrébe bújt bele (Dragon Seed), Burt Lancaster 1954-ben volt apacs indián vakítóan kék szemeivel (Az apacs), John Wayne 1956-ban pedig Dzsingisz kánt alakította A hódítóban.

Akad még kirívó példa, Natalie Wood puerto-ricói csaja a West Side Story-ban (1961), Elizabeth Taylor Kleopátrája (1963), vagy Laurence Olivier Othellója (1965). A közelmúltban az Egy csodálatos elme nõi fõszerepét kapta meg Jennifer Connelly, aki pedig elég távol van attól, hogy hitelesen alakíthasson egy el salvadori nõt (2001), Mena Suvari 2007-ben a Stuck címû filmben egy valós személyt alakított, aki egyébként fekete volt, még szerencse, hogy nem festették be az arcát hozzá, de gyöngyökkel díszített fonatokat azért tettek a fejére. A Perzsia hercege címszerepét pedig ugye Jake Gyllenhaal kapta - ne menjünk bele, ezzel mi a baj.

Az idei évben azok a filmek, amiket fekete rendezõk rendeztek és feketék a fõszereplõi, 240 millió dollárt termeltek az amerikai mozipénztárakban. A The Best Man Holiday címû vígjáték harminc millió dolláros nyitánya kis híján befogta a Thor 2-t. Ha ez a trend így halad tovább, még a végén megérjük azt is, hogy virtigli akcióhõsök és világmegmentõ szuperkémek is lehetnek feketék.

A cikk megírásához, a The Wrap, a Time, a Huffington Post cikkeit és számos tanulmányt, valamint wikipédia-szócikket használtunk fel.

Link

Hozzaszolasok


#1 | postaimre - 2014. January 23. 10:39:26
kep.index.hu/1/0/540/5404/54043/5404322_b8017026341b646c9fa87b3a81459d40_wm.jpg
#2 | atya - 2014. January 23. 16:24:56
Ezekben a percekben ismétlik a Die Hard 3. részét. A feka bõszen ekézi a fehéreket benne. Ilyent szabad a halivudi mocsokban, csak a fordítottja tilos.
#3 | nyilas - 2014. January 23. 18:34:27

Hollywood továbbra is burkoltan rasszista


Ebben semmi meglepõ nincs, ha tudjuk, hogy a világ legrasszistább népének kezében van Hollywood. Várhatunk mást tõlük? Nem! Gyümölcsérõl ismerszik meg a fa, tetteirõl az ember. A szavak semmit nem érnek, ha nincs mögöttük aranyfedezetként a cselekvés.
#4 | Perje - 2014. January 23. 20:04:39
Nem csak rasszista, hanem a politikai és háborús propaganda eszköze.
10 ismert film, amelyek politikai propagandával vádolható.
http://warmovies.about.com/od/TopPick...-Films.htm
Ez az írás a háborús propagandáról:
https://www.commondreams.org/view/201...13/03/02-5

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték