Hát persze! Pstike megnyugszik! Miért nem elég nekünk az ezeréves keresztény államiság, mi szükség van tudományos-fantasztikumba illõ eredetmítoszokra? – tehetnénk fel a kérdést a napjainkban egyre népszerûbb „õsmagyar” közösségek tagjainak. Annyi mindenre lehetünk büszkék magyarként, mire fel hát a fantáziák birodalmába illõ kevélység? Akárhogy is, sokak számára a józan hazaszeretet már nem vonzó, kilépnek inkább e világ határai közül, és eszüket hátrahagyva hirdetnek harcot a gonosz, elnyomó hatalom ellen. Rendhagyó riport a bocskaiba öltöztetett paranoiáról – gyilkos permettel, földönkívüliekkel és a teremtés népével.

Január utolsó szombatján különös társaság lepte el a Petõfi Csarnokot. Néhány száz ember protestált a városligeti intézményben. S hogy miért tiltakoztak? A repülõgépek kondenzcsíkjai miatt. Boldog ország, amelynek ilyen polgárai vannak. Az úgynevezett chemtrailellenes mozgalom aktivistái szerint a repülõgépek kondenzcsíkjai valójában halálos mérget tartalmazó anyagok, amelyeket titkos háttérhatalmak permeteznek a fejünkre, hogy egytõl egyig elveszejtsenek. A tüntetõk bizonyítékai változatosak: a kondenzcsíkok geometriai formákat mutatnak, színesek, nem tûnnek el egybõl, és különben is, egy repülõgépbõl jönnek ki, egyértelmû, hogy amit lentrõl látunk, az méreg. Csillogó szemû anyukák és diadalittas nyugdíjasok énekelték az LGT slágere, a Valaki mondja meg refrénjét a PeCsában, a „madarak jönnek, halálesõt permeteznek” szakasznál egy emberként sóhajtott fel a közönség: végre, kimondtuk az igazságot.
Gyilkos kondenzcsíkok

A közösségi paranoia nem új keletû dolog, és nem korlátozódik a gyilkos kondenzcsíkokra. Felgyorsult világunkban egyre kevesebben kapnak választ a kérdéseikre. A válaszok hiánya félelmet kelt, a félelemben pedig a józanság helyett gyakran az áltudományos mitológiák veszik át az irányítást. Minden jelenségnek oka van, csak rá kell lelni – gondolhatják. „Ha a tudomány eddig hazudott, mi majd kitalálunk új elméleteket. Egyszerû dolgokat, hogy mindenki megértse, de persze kellõen titokzatosakat, hogy a hívõk beavatottnak, különlegesnek érezzék magukat”.

Nem meglepõ módon hazánkban a gonosz háttérhatalom elleni harc szorosan összefonódik a magyarság alternatív õstörténetével. Minél dicsõségesebb múltat kreálunk magunknak, annál hitelesebb az elnyomásunkra szövetkezõ erõk elleni küzdelem. Az õsök hatalma nem mellesleg a hétköznapokat is színesebbre pingálja. Az ezeréves Szent István-i államiság kutyafüle, ha nekem lehet 40 ezer évre visszatekintõ családfám. Így még a kenyér is olcsóbb a sarkon. Mindennapi problémáik megoldását keresve az elmúlt években egyre többen fordultak az alternatív eredetelméletek felé. Ennek megfelelõen gombamód szaporodnak a különféle õsmagyar hitvilágot hirdetõ közösségek. Üzenetük világos és egyszerû: a régmúlt – kitalált – dicsõségéhez visszatérve úrrá lehetünk az aktuális – morális – válságon. Eszközeik az eredetmítoszokból épített légvárak és az összeesküvés-elméletek. Elõbbiek több tízezer éves múltat hordanak össze a semmibõl, utóbbiak pedig az ellenség képének felmutatásával erõsítik a közösségi szellemet.

Számos ilyen „õsmagyar” csoportot lelhetünk fel hazánkban, egy részüket az Élõ Közösségek elnevezésû gyülekezet fogadta magába, amely a magyarság megõrzésének programját tûzte zászlajára. Elsõdleges céljuk a médiától és az államtól független, önellátó csoportok létrehozása. Pozitív közösségépítõ törekvéseik, mint a kemencerakás, a kenyérsütés, a különféle összejövetelek különös fénytörésbe kerülnek, ha tetteiket „a valóságot feltáró” elméleteik szemüvegén keresztül nézzük. Igazán komolyra akkor fordul a játék, amikor a csoport alternatív hatalmi törekvéseket fogalmaz meg, de ne szaladjunk ennyire elõre!

A teljes riport a Magyar Nemzet hétfõi számában található.
Link