Az ukrajnai krízis önmagában is nagy jelentõségû esemény, de a német külpolitikára gyakorolt hatása talán még maguknál a belpolitikai történéseknél is fontosabb - állapítja meg a Stratfor tanulmánya. Magyarország orosz-politikája komoly fejtörést okoz.

Milyen kihívások elõtt áll a globális és a magyar tõkepiac? Milyen szerepe lehet a tõzsdének a vállalatfinanszírozásban itthon és mit tanulhatunk a nemzetközi példákból?

Félredobják az óvatosságot - végre van ürügy?

Németország a második világháború befejezése óta meglehetõsen óvatos külpolitikát folytatott, amelyen a berlini vezetés az elmúlt hetekben minden jel szerint változtatni szándékozik, és eltökéltnek látszik abban, hogy az ország mind katonailag, mind politikailag nagyobb szerepet játsszon a nemzetközi színtéren. Az ukrajnai események megfelelõ alkalmat szolgáltatnak a német vezetésnek, hogy a német nacionalizmustól és agresszív külpolitikától való félelmek felkeltése nélkül aktívabban léphessenek fel saját stratégiai érdekeik érvényesítése érdekében.

Ebben az összefüggésben az "alkalom" szó helyett akár az "ürügyet" is használhatnánk, hiszen Ukrajna nem kulcsfontosságú Németország vagy az Európai Unió számára. Az energiaszállítás szempontjából nyilván megvan a maga jelentõsége, de Oroszországnak sokkal fontosabb nemzetbiztonsági érdekei fûzõdnek Ukrajnához, mint a Nyugatnak.

Fordulat az orosz viszonyban

Németország az Egyesült Államok által finanszírozott „narancsos forradalomhoz” hasonlóan segíti a nyugatbarát ellenzéket, de a támogatás mind tettekben, mind szavakban meglehetõsen mérsékelt, nyilvánvalóan az Oroszországgal történõ nyílt konfrontáció elkerülése érdekében. Mindesetre a német vezetés részérõl egyfajta Oroszországgal kapcsolatos paradigmaváltás figyelhetõ meg.

Az elmúlt évtizedben Németországnak nem állt érdekében, hogy elidegenítse magától Oroszországot: a német gazdaságnak szüksége volt olcsó energiára, olcsó munkaerõ utánpótlásra, és az ország alternatív exportpiacokat keresett a gyengülõ dél és kelet-európai kereslet kiváltására. Oroszország fontos diplomáciai partnernek is számított, hiszen Németország az iraki konfliktus során elhidegült legnagyobb szövetségesétõl, az Egyesült Államoktól, a Merkel kancellár nevével fémjelezett takarékossági és megszorítási politikával pedig a válságba jutott déli országokat és Franciaországot is magára haragította.

Azáltal azonban, hogy Oroszország Putyin elnök alatt meglehetõsen autoriter berendezkedésûvé vált, és látványosan igyekezett megerõsíteni pozícióit Kelet-Közép-Európában, Németország stratégiai érdekei sérültek, ami a német kormányt politikájának átértékelésére sarkallta.

Aggódnak a magyar-orosz közeledés miatt

Németország gazdasága számára továbbra is az európai piac meghatározó, és Lengyelországra, Csehországra, valamint Szlovákiára mind beszállítóként, mind felvevõpiacként szüksége van. A befolyási övezet megõrzése fontosabb, mint az oroszokhoz fûzõdõ puszta jó viszony, akik a német elemzõk szerint egyébként sem olyan erõsek, mint amilyennek tûnnek, hiszen súlyos belsõ gondokkal küzdenek, az energiahordozók szállítását pedig saját érdekeik miatt amúgy sem fogják leállítani.

Berlin lépéskényszerben van, nem kis részben Magyarország politikája miatt, amely a tanulmány megállapításai szerint teljesen önálló irányt vett, és amelyet szomszédjai és partnerei meglehetõs aggodalommal figyelnek.

Németország stratégiai érdeke az európai integráció egyben tartása, így az új külpolitikai irányvonalban a katonai és politikai együttmûködés erõsítése nem véletlenül kap hangsúlyos szerepet. Mindezzel a berlini vezetés az orosz fenyegetést hagyományosan ellensúlyozni kívánó kelet-európai és balti országoknak igyekszik kedvében járni, míg az afrikai akciókban való részvétel erõsítése Franciaország felé tett gesztusként értelmezhetõ. Mindazonáltal, a franciák által már régóta szorgalmazott katonai és politikai együttmûködés erõsítése paradox módon hosszú távon az Európai Unión belüli feszültségek növekedéséhez vezethet, hiszen Cameron brit miniszterelnök és Holland elnök találkozóján a két politikus világossá tette, hogy az európai integrációról vallott, néha gyökeresen ellentételes nézeteik ellenére katonai szövetségesként, és ami még fontosabb, Németországgal szembeni ellensúlyként tekintenek magukra.
Link

Putyin tanácsadója nem zárta ki az ukrajnai beavatkozást


Ukrajnai "lázadók felfegyverzésével" és pénzelésével vádolta meg az Egyesült Államokat és egy esetleges orosz beavatkozást sem zárt ki Vlagyimir Putyin orosz elnök egy tanácsadója egy kijevi lapnak adott csütörtöki interjújában.

Szergej Glazjev gazdasági tanácsadó - aki sokak szerint Putyin jobbkeze az Ukrajnát érintõ kérdésekben - a Kommerszant-Ukrajina címû lapnak adott interjúban az általa "puccskísérletnek" nevezett tüntetések erõvel való beszüntetését javasolta, és az ukrán belpolitikai válság mindegyik szereplõjét élesen bírálta.

"Információink szerint amerikaiak heti 20 millió dollárt költenek az ellenzék és a lázadók finanszírozására, köztük fegyverekre is (...) A fegyveresek az amerikai nagykövetség területén kapnak kiképzést, ott fegyverzik fel õket. Ez elfogadhatatlan, ezt meg kell vizsgálni" - közölte Glazjev. A tanácsadó azt is leszögezte, hogy szerinte Oroszországnak jogalapja van beavatkozni Ukrajnában az 1994-es budapesti memorandum értelmében.

"E dokumentum szerint Oroszország és az Egyesült Államok Ukrajna szuverenitásának és területi egységének védelmezõi, és õszintén szólva egy ilyen konfliktusban kötelességük beavatkozni. Amit az amerikaiak csinálnak - egyoldalúan és nyersen beavatkoznak Ukrajna belügyeibe - az a szerzõdés egyértelmû megsértése. A szerzõdés kollektív garanciákról és kollektív fellépésrõl szól" - mondta Szergej Glazjev arra a kérdésre, hogy Oroszország aktívan beavatkozna-e az ukrán válságban. Azt ugyanakkor nem nevezte meg, hogy Moszkva pontosan milyen lépéseket tehet.

A budapesti memorandumot azután írták alá, hogy Kijev az 1990-es évek elején biztonsági garanciákat kért a külsõ hatalmaktól azért cserébe, hogy csatlakozzon az atomsorompó egyezményhez és feladja a szovjet idõkbõl származó atomfegyvereit.

A Fehér Ház szóvivõje Glazjev szavai reagálva azt mondta, hogy az Egyesült Államok elítéli az erõszakot bármely fél részérõl, és az ukrán válság rendezésén dolgozik. "Az orosz tisztviselõknek is hasonlóan kellene tenniük" - tette hozzá Laura Lucas Magnuson szóvivõ.

Glazjev az interjúban puccskísérletnek nevezte az ukrajnai tüntetéseket, hazudozással és a valóság elferdítésével vádolta az ukrán ellenzéket és a nyugati országokat, de még a kijevi kormányt is.

"Ami Kijevben történik (...) az egy puccskísérlet (...) A Nyugat aktivistáknak nevezi a terroristákat és a puccsistákat, és békés tüntetõknek próbálja beállítani õket, holott mindenki látja, ahogy megtámadják a rendõröket, Molotov-koktélokkal dobálják õket, napalmot készítenek és felfegyverzik magukat" - fogalmazott a tanácsadó. "Egy olyan helyzetben, amelyben a hatóságok egy puccskísérlettel néznek szembe, nincs más választásuk (minthogy erõt alkalmazzanak)" - tette hozzá.

Glazjev továbbá azt mondta, hogy az ukrán hatalomhoz közel állók "féltik milliárdjaikat", ezért nem hajlandóak megegyezni a másik oldallal, "mielõtt katasztrófa nem történik". A nyugati államokat pedig "zsarolással" vádolta, amiért azok Viktor Janukovics elnök és egyes ukrán oligarchák külföldi vagyonának befagyasztását is meglebegtették a válság miatt.

Az erõ alkalmazását pártoló Szergej Glazjev nemrég azt mondta, hogy Janukovics elbukik, ha nem "fojtja el" a tüntetéseket. Korábban nyíltan gazdasági megtorlással fenyegette meg Ukrajnát arra az esetre, ha társulási szerzõdést ír alá az Európai Unióval.

Janukovics végül novemberben a tervekkel ellentétben - nyugati elemzõk szerint Moszkva gazdasági zsarolása miatt - nem írta alá a társulási szerzõdést Brüsszellel, hanem Moszkva felé fordult. Ezért tüntetések kezdõdtek ellene, amelyek januárban - a gyülekezési jogot drákói szigorral korlátozó törvények elfogadása és a rendõrség brutális fellépése miatt - erõszakossá fajultak, és több ember halálához vezettek.
Link