Magyarország – földrajzilag – Európában van. De nem csak ezért, sok más ok miatt sem képes függetleníteni magát az Európát érintõ folyamatoktól.

A cigány probléma nem magyar probléma, hanem egy probléma megjelenése Magyarországon is. A cigány probléma az európai kultúra és más, nem európai kultúrák konfliktusainak része. A cigányok egy szûk, fejlõdõképes, asszimilálódott (eredeti kultúrája lényeges elemeit elhagyó) rétegétõl eltekintve, a cigányság kultúrája nem európai kultúra. Ez, már önmagában is kedvezõ alap a szembenálláshoz és a konfliktusokhoz. A kultúrák ezesetben még gazdagság tekintetében is eltérnek egymástól. A cigányok kultúrájából több olyan vonás is hiányzik, ami az európai kultúrában jellemzõ erõvel megvan. A cigány probléma problémává válásában, amellett, hogy a probléma kifejlõdése jelentõs támogatást kapott, fontos szerepe van Európa válságának is. Az sem túlzás, ha a cigány problémát Európa válságjelenségeként fogjuk fel. Ha nincs válság, cigány probléma sem lenne. De Európa napjainkban mély válságban van. Európát ugyanis keresztény volta miatt lehetett az az Európa, mely elsõsorban nem földrészt, hanem kultúrát jelentett. Felesleges bizonygatni, hogy Európát az ókori összeomlás után (minden tekintetben!) a kereszténység építette fel, alakította ki. Nagyon lényeges, hogy az európaiságot magát is a kereszténység tartotta létben. Napjainkra Európa egyre gyorsuló módon mállik, morzsálódik, mert kihullott belõle az éltetõ lélek, a kereszténység. Ez a kihullás tulajdonképp tudatos kiszorítás, aknamunka eredménye volt. A keresztényellenes erõk jól tudták, hogy a kereszténység konkrét államokba gyökerezve nagy evilági erõt is jelent. És „az élet harc” (Seneca), osztályharc (Marx), de társadalmak és kultúrák harca is. És harc a világuralomért! Így tehát a kereszténység sokaknak útban van.

Érdekes a tömegember vaksága. Az orra elõtt zajlott nemrég két zajos roham a világuralomért. A szovjet bolsevik roham, és utána 26 évvel a német nemzeti szocialista roham. A tömegember mégsem hajlandó tudomásul venni, hogy igenis ma is sokan mesterkednek, hogy megszerezzék a világuralmat, és a világfolyamatokat ma is jelentõs mértékben ilyen mesterkedések (mesterkedõk) irányítják. Elgondolkodtató, hogy mind a marxista mesterkedõk, mind a hitlerista mesterkedõk ádáz keresztényellenesek voltak…

Kérdés persze, hogy Európa lélekvesztése miért következett be. Hogy miért lehetett sikeres a kereszténység elleni harc. A reformációig biztosan vissza kell menni. Akkoriban a pápaságot, mint világi hatalmat hataloméhes hedonista figurák kaparintották meg. Ezek ellen lépett fel a reformáció, mely néhány szélsõséges elhajlást megszüntetett ugyan, de ettõl az általános anyagiasság még nem szorult vissza. A „nagy” eredmény végül is az lett, hogy széles körben elterjedt a protestantizmus, ideológiai alapot adva a brutálisan kapzsi kapitalizmus kifejlõdéséhez, és létrejött egy brutálisan hataloméhes osztályuralom. Ekkori „vívmány” (a kapitalizmus vívmánya) a szekularizáció, a kereszténységnek a magánélet gettójába való számûzése. Ezt azért lehetett sikerrel megcsinálni, mert „az egyház” a maga mûködésében elkeresztényietlenedett. Amikor a kezdetekben „az egyház” sikeres volt, akkor szolgálta az embereket a maguk hétköznapi életére vonatkozó eligazítással és életcéllal egyaránt.

Aztán változtak az idõk „az egyház” már nem szolgált, hanem az emberektõl várta el, hogy õt szolgálják. Emiatt aztán már nem törõdött azzal sem, hogy a társadalmi változásokban segítse az embereket eligazítással és célokkal. A kezdetben az egyház azonos volt a tömeggel, a társadalommal, aztán a klérus és az intézményi rendszer elkülönült a társadalomtól. Erre a nyelv is tanú. Ma is gyakran hallani, hogy „az egyház és a hívek”. A lényeg az, hogy a kereszténységet elõször maga a klérus vonta ki a társadalomból, aztán már más erõk a magát az egyházzal azonosító klérust is könnyen szorították a hatalom perifériája felé.

A mai világban már nincs jelen a kereszténység, sem a hétköznapokban, sem a célokban. Sem a cigányok hétköznapjaiban és céljaiban, sem a nem cigányok hétköznapjaiban és céljaiban. Ebben a helyzetben kell (kellene) „megoldani a cigánykérdést”. Kinek kellene megoldani? Kiknek kellene? Hogyan? Úgy, hogy a Legnagyobb, az Igazság, a Bölcsesség, a Szeretet, a Jóság már távol van a világunktól? Hogyan születhet akkor igazságos megoldás? Hogyan születhet, amikor már csak sok kicsi igazságocska van, melyek harcolnak egymással?

A cigány probléma lényege pont a célok és a mindennapi életvezetések eltéréseiben mutatkozik. És a mindennapi életvezetésben és a célokban is válságban van Európa. Mihez alkalmazkodjon a cigányság? Még ha akarna is, hol az az élõ minta, amit utánozhatna? Hol az olyan minta, mely erkölcsi erejével, erkölcsi fölényével kényszerítõ erõvel tudna hatni?
A cigányok részérõl mindennaposak a magyarok javai ellen elkövetett cselekedetek. És mit csinál az elit? Nem az elit követte és követi el a legtöbb bûnt a magyarok javai, a nemzeti vagyon ellen? Sokan lopnak a cigányok közül. És az elit nem lop? Amit csak el lehetett lopni mind ellopta, elsikkasztotta. Hol az erkölcsi fölény, mely a cigányokra kényszerítõ erõvel hatni tudna?
A probléma a fejekben és a szívekben van. Kétség nem fér hozzá, hogy a cigány fejekben és szívekben lenne mit rendbetenni. És a többi fejekben? Társadalmunk már évek óta közönséges rohasztmány. Hosszú évek óta más sem zajlik mint a társadalom fekalizálása. A rendszerváltás eredménye mindennek az eltrágyásítása. Elég egy pillantást vetni a médiára, pl. a közszolgálati rádióra.

Tehát ebben a közegben kellene megoldást találni. Kiknek? Nyilván az „eliteknek”. A cigány elitnek pl. Van-e ilyen? Vagy ki képviseli a cigányságot? Kolompár Orbán? Horváth Aladár? Van-e, akit az egész cigányság elfogad? Csupa-csupa nehéz kérdés. Mi lesz akkor, ha a cigányság nem lesz képes általánosan elfogadott képviselõket kiállítani? Ha képes lesz, akkor attól fog függeni minden, hogy mi lesz a képviselõk, a hangadók fejében, szívében. Attól fog függeni minden, hogy mit súgnak a képviselõknek, a hangadóknak? A cigány társadalom, már hátrányos helyzetébõl adódóan is nagyon erõsen manipulálható. Ki és hogyan fog tudni manipulálatlan cigány társadalmat elõállítani?

Tehát a fejek és a szívek tartalma. Mi van a hangadók (képviselõk egyelõre még nincsenek) fejében és szívében? Ezzel csak Solt Ottilia és az a csoport foglalkozott tudatosan és tervszerûen, amelynek Solt is oszlopos tagja volt. Érdemes Solt akkori cikkeibe beleolvasni. Amikor például nekirontott Tonhausernek a Beszélõben. Oly demokratikusan persze, hogy Tonhauser válaszát nem közölték. Utólag már csalhatatlanul megítélhetõ, mi volt Solt Ottilia,
- toleráns, kompromisszumkeresõ, elfogulatlan konstruktív vagy
- agresszív, feszültséggeneráló, elfogult konfliktusgerjesztõ
személyiség. Az is megítélhetõ már, hogy miben milyen eredményeket ért el. Solt egyébként az SZDSZ egyik emblematikus figurája volt, és az is marad. Egyben az SZDSZ cigánypolitikájának egyik megalkotója.
Ha megnézzük a cigány hangadók politikai kultúráltságát, arra leginkább a soltizmus és az SZDSZ felfogása a jellemzõ. Ez pedig óriási csapás a kibontakozás lehetõségére. Nagy kár Magyarországnak, és óriási kár a cigányság nagyobbik, jószándékú részének.

Mi folyik jelenleg? Megoldáskeresés vagy a szembenállás fokozása?
A Magyar Gárda a társadalom egészséges immunreakciójaként kényszerûségbõl felvállalta a lakosság védelmét a megnövekedett cigánybûnözéssel szemben. Mi folyik most? A rend felé való elmozdulás gáncsolása a Magyar Gárda elleni, pártok sugallta állami hadjárat formájában. (Hogy van-e cigánybûnözés? Lakatos Attila borsodi cigány vajda: „Miért mondtam, hogy van cigány bûnözés? Mert 17 fiatalkorú elkövetõbõl 16 cigány gyerek, aki se istent, se embert nem ismer, még a cigány törvények sem érdeklik, csak az, hogy neki is legyen mobiltelefonja meg szép ruhája. Itt kezdõdik a baj, hogy a cigány emberek nem tudnak parancsolni a gyerekeiknek, mert azt mondhatják, mirõl beszélsz nekem, ha te sem dolgozol. Magyar Nemzet 2008. november 22. 23. old.)
Mi folyik most? A cigányság felemelésére fordított jelentõs összegek eredménytelen felszívódásáért felelõsök felkutatása és megbüntetése biztosan nem folyik!

A Magyar Gárda nem rúgna labdába, ha a rendõrség tenné a dolgát. De a rendõrség nem teszi, mert a média sok éve soltista módon terrorizálja, ha cigányokkal szemben fellép. A soltista médiaharcosok a rendõrség ellen harcolnak, nem pedig a cigányságot igyekeznek megóvni és megtisztítani saját deviáns elemeitõl. (A soltista jogvédõk 2006. õszén épp tanulmányi kiránduláson voltak a Bahamákon, ha itthon lettek volna, jaj lett volna Gyurcsánynak, Gergényinek!)
A szembenállás és feszültségfokozás folyik úgy is, hogy hagyták elmenni a cigányokat (a ma még nem tudjuk mi okból) gyilkoló összeesküvõket 6 ártatlan cigány megöléséig, holott, ha a titkosszolgálatok rendesen teszik a dolgukat, az elsõ gyilkosság után le lehetett volna csapni rájuk. A cél: olyan kép kialakítása, hogy ölik a cigányokat.

Pedig van egy másik, sokkal bõvebb sor is, benne Olaszliszkáról csak két elem mintapéldának:
- Szögi Lajos halála: egy ártatlan ember ellen egy hazug és gyilkos tömeg,
- egy özvegyasszony halála: egy ártatlan ember ellen szadisták: Több mint száz olaszliszkai az igazságügyminiszterhez fordult segítségért.

Fenyegetve érzik magukat a helyi cigány közösség bûnözõ tagjaitól. Volt pl. olyan eset, hogy meggyilkoltak egy özvegyasszonyt. Otthonában többen rátámadtak, lábát kicsavarták, szemét kinyomták, és megerõszakolták. (Magyar Nemzet 2008. február 4. 4. old.)
Veres Péter mondta: „Ha az igazi valóság hallgat, s helyette a látszatok beszélnek, akkor a születõ, új ellentmondások nem demonstrálják önmagukat, csak majd akkor, amikor vagy robbanássá, vagy legalábbis nyilvánvaló közbajjá nõnek.” Két veszély van, a társadalmi összecsapás, és egy ennél is nagyobb veszély a problémák elkenése, konzerválása a jövõ megrontása érdekében. Egyébként 2009 végén, a soltista program Magyarországon zavartalanul és eredményesen folyik…
Nekirontottak a miskolci rendõrkapitánynak, csupán azért, mert igazat mondott. Úgy rárontottak a soltisták, mint a cigányok Szögi Lajosra. A draskovicsok már hurcolták is a vérpadra a kapitányt, amikor az össznépi felzúdulás megmentette.

De szólaljon meg egy másik miskolci, egy higgadt, szolid tisztségviselõ.
Káli Sándor, Miskolc szocialista polgármestere:
„Azt látom, hogy az ország egyes térségeiben, a hamu alatt izzik a parázs. Súlyos ellentétek feszülnek egymásnak, amelyek, mint Sajóbábony esete megmutatta, könnyen erõszakba torkollhatnak. Ha az összecsapások komoly rendõri erõket kötnek le, közben nagy területek maradhatnak megfelelõ ellenõrzés nélkül, s válhatnak fosztogatók prédájává. A lángoló Párizs képe elevenen él bennem. A helyzet egyre feszültebb, ilyen jellegû zavargásokra bizony most már Magyarországon is fel kell készülni.”
„Ki kell mondanunk, hogy a problémák valódi gyökereivel eddig egyetlen kormány sem akart foglalkozni.” „A rendszerváltozás óta a romák problémáival senki sem foglalkozott.”
„A gondok sokasodnak, a romaság összlétszáma nõ, s a feszültség is.”
„Eredményeket csak akkor lehet produkálni, ha közvetlen közelrõl ismerjük a problémákat. Mégis az a jellemzõ, hogy távoli, fûtött szobákból adnak okos ötleteket meg fogalmaznak meg elvárásokat.” - Nem is érez semmilyen elõrelépést? – kérdezi a riporter. Válasz: „Sokkal inkább meghökkenést tapasztalok az események láttán, gyakorlati intézkedések egyelõre nem körvonalazódtak. De fontos lenne, hogy végre vegyünk egy nagy levegõt, s mondjuk ki, hogy a magyarság sorsáról van szó.” ... „Helyzet van, s az, ahogyan azt kezelni tudjuk, száz évre meg fogja határozni a magyarság jövõjét.”
„Azok a roma családok, amelyekben létezik valamiféle perspektíva, például legalább az apa tud dolgozni, sokkal jobban meg is tervezik a családot, tudják, mennyi terhet bírnak el. Ennek hiányában jutunk el odáig, hogy polgárháborús veszélyrõl beszélgetünk, hiszen az összetûzések hátterében szinte mindig a szegénység és a nyomor áll, szerte a világon. Akinek nincs vesztenivalója, az válhat a legveszélyesebbé.”
„... nagyon sokan fenyegetettnek érzik magukat. A Jobbik kijelentéseivel nem tudok azonosulni, de meg kell érteni, hogy ez a fenyegetettség valós. A nyomor és az állandó veszélyérzet pedig táplálja a szélsõségeket.”
„Azt látom, hogy döntéshozói szinten jelen pillanatban az általános tanácstalanság jellemzõ. Mi viszont vidéken élünk, saját bõrünkön érezzük a problémákat, s azt mondjuk, eljött az idõ a cselekvésre. A nemzet sorsa iránti felelõsség is azt mondatja velünk, hogy végre lépni kell.” (A záróvonalon túl. Magyar Nemzet 2009. november 21. 27. old.)
A lényeg: „a magyarság sorsáról van szó” ... „Helyzet van, s az, ahogyan azt kezelni tudjuk, száz évre meg fogja határozni a magyarság jövõjét.”

Ma tehát a soltisták, és akik mögöttük vannak, kényelmesen, néhány forint befektetéssel meg tudják határozni a magyarság jövõjét. És a magyarországi cigányság jövõjét is.
De persze a cigánykérdés esetében is „Tudni kell, mi az, amirõl elmélkedünk, mert különben biztosan teljesen elhibázzuk a dolgot” (Platón).

Mi a cigánykérdés, már tudjuk:
A cigánykérdés stratégiai kérdés, Magyarország belsõ gazdasági, társadalmi stabilitását súlyosan veszélyeztetõ tényezõ. A cigánykérdés szándékosan létrehozott, bármikor könnyen polgárháborúig fokozható országon belüli szembenállás az ország gyengítésére, a gazdasági talpraállás megakadályozására, hogy az így még elnyomorítottabb ország maradéka is olcsón megszerezhetõ legyen.

Mi a magyarság? Egy mûvileg dezorganizált tömeg, nyakán egy olyan elittel, mely a világtörténelem leghitványabb kontraszelektátuma, melynek elemi egzisztenciális érdeke, hogy az egyre fenyegetõbb elszámoltatás elkerülése érdekében másra (pl. a cigányproblémára) terelje a figyelmet. Mivel „Egy nemzet ereje társadalmának egészséges megszervezésében van” (Szabó Dezsõ), a magyarországi elit mindent megtesz a társadalom egészséges megszervezõdése megakadályozására. A magyarországi elitnek nem érdeke a cigányprobléma megoldása, érdeke viszont a szabályozott fenntartása.
Mi a cigányság? A magyarsághoz hasonlóan elitválságban vergõdõ tömeg, melyet az a veszély fenyeget, hogy a magyarság ellen ágyútölteléknek használják, és ezzel végzetes csapás éri fejlõdési lehetõségeit.

Más definíciók is vannak azonban. 2009. március 21-ikén, szombaton, 17 óra után, a „Jelenlét. Romák és a közélet” c. mûsorban, (Mûsorvezetõ Domány András) Béndek Péter "a romák és az elnyomó társadalmi réteg problémái" fordulatot használja (MR1 Kossuth Rádió). Eszerint a cigányság „elnyomott”, minden valószínûség szerint a magyarok pedig „elnyomók”. És mi légyen Domány és Béndek? Csak kényszeres igazmondók lehetnek, más szóba sem jöhet.
Szuvorov a kiváló katona mondta, hogy „A gyorsaság szükséges, a sietség káros”. A miskolci polgármester azt mondja, hogy „eljött az idõ a cselekvésre”. Félõ, hogy azok az ártó erõk, melyek elérték, hogy „A rendszerváltozás óta a romák problémáival senki sem foglalkozott”, most fejvesztett kapkodás elõidézésével okoznak károkat. „A gyorsaság szükséges, a sietség káros”, és „eljött az idõ a cselekvésre”. Gyorsan és radikálisan ki kell takarítani az ártó erõket a cigánykérdésnek még a környékérõl is. Ha nem ez lesz az elsõ és legsürgõsebb tennivaló, akkor a cigánykérdés nem megoldva lesz, hanem felhasználva, mégpedig fõleg a magyarok de a cigányok ellen is.

Nagyon oda kell figyelni a Fidesz Zrt. és az Emeszpé Zrt. meg a többi parazita létesítményre, és tulajdonosi köreikre, mert a „cigánykérdés” az eddigieknél is jobb üzlet kezd lenni. Már EU pénzforrások is nyíltak!

"Uniós romastratégia. A romák társadalmi integrációját szolgáló közösségi stratégia és pénzügyi forrásokkal alátámasztott cselekvési terv kidolgozását sürgeti az Európai Parlament (EP) múlt heti plenáris ülésén jóváhagyott határozat. … Az EP elutasított egy módosító indítványt, amely az emberi jogok – és különösen a nõk és gyermekek jogainak – tiszteletben tartására szólította volna fel a romákat." (HVG 2008. február 9. 13. old.)

Érdemes figyelni! Az emberi jogok – és különösen a nõk és gyermekek jogainak – tiszteletben tartására terén is lett volna valami. De elkenték. Biztosan a nagyhatalmú magyar „csicskalobbi”, melynek köztudottan messze elér a keze, keverte a kártyát.

Tehát a cigányprobléma fenntartása mögött erõs érdekek vannak. Fenn kell tartani, sõt fokozni kell a feszültséget. Pl. úgy, hogy beoltani rasszizmussal minél több cigányt. Ez könnyû dolog. Aztán a felsõbbrendû cigány arrogancia kiprovokálja az ellenrasszizmust…
"Rasszista romák vertek meg egy magyar fiatalt?" "Romák vertek meg egy magyar fõiskolás fiatalembert Budapesten, a józsefvárosi Tavaszmezõ utcában – hangzott el tegnap este az MTV Híradójában. A fiatal férfit durva beszólásokkal illették, majd amikor el akart futni, tizenöten körbevették és ütni kezdték. "Hogy mersz bejönni a mi utcánkba?", "Megdöglesz", ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket kiabáltak a Kandó Kálmán Mûszaki Fõiskola hallgatója után még szeptember 30-án. ... A rendõrség a térfigyelõ kamerák segítségével öt büntetett elõéletû támadót elfogott. A négy férfit és egy nõt közösség tagja elleni erõszakkal, vagyis rasszista bûncselekménnyel gyanúsítják. A bíróság valamennyiüket letartóztatta." ... (MTI-MTV1, Népszabadság 2009. október 8. 15. old.)

Nyilvánvaló provokáció Horváth Aladár arrogáns és durván sértõ megnyilatkozása is. A sajóbábonyi cigány zavargásokkal kapcsolatban Horváth Aladár az egész országot ráncba szedte: „Az a minimum, hogy ez az ország szakítson a kollektív bûnösség elvével, és a kollektív felelõsségre vonással.” Hogyan meri Horváth Magyarországot a kollektív bûnösség elvének alkalmazásával és kollektív felelõsségre vonással vádolni, helyesebben rágalmazni? És a többi cigány vezetõ mind hallgat. Egy sem határolódott el Horváth rágalmazó megnyilatkozásától, mely ráadásul maga is kollektív bûnösként kezeli Magyarországot, hamisan vádolva „ezt az országot”. De mi lenne a dolga egy cigány vezetõnek? Az, hogy Magyarországot regulázza lóhátról, vagy inkább a cigány bûnözõk ellen kellene fellépnie tekintélyével? Horváthnak úgy látszik még ezek elõtt sincs tekintélye. Marad hát számára a médiaszereplés.

Sólyom László is, szép óvatosan ugyan, de állást foglalt: „Ha a szimbolikus politika fontosabb a tényeknél, miért a tényekrõl folyna a beszéd? De legalább a nyelvpolitikai harc talán most véget ér. A politikai korrektség eredetileg segítõkész, empatikus gesztus, amellyel az erõsebb jelzi a gyengébbnek, hogy megérti õt, elfogadja, figyelembe veszi érzékenységét. De nem a kiszolgáltatottat és az ártatlant védi, ha ideológiai bunkósbotként használják. Ezzel ugyanis elzárják annak a lehetõségét, hogy nyíltan lehessen beszélni a tényekrõl. Én nem voltam hajlandó kerülni például a cigány szót, csak azért, mert egyes véleményformálók úgy vélték, jobban tudják, mi sérti a cigányokat, mint õk maguk.” … „Határozott véleményem az, hogy a szabadság elválaszthatatlan a felelõsségtõl: nem az a kérdés és a vita tárgya, hogy milyen szót használ valaki, hanem, hogy pontosan mit is állít. Végre a tényekrõl beszélhetünk.” ... „A kisebbségnek pedig az integrációt akarnia kell. Az együttélés közös terein el kell fogadnia és követnie az ország jogi és erkölcsi normáit, jogokat és kötelességeket egyaránt.” (Népszabadság 2009. február 28.)
Egyelõre a kisebbség vádol, "Hogy mersz bejönni a mi utcánkba?", és önhatalmúan büntet, "Megdöglesz" (mint Szögi vagy Cosma), hiszen azt hallja, hogy Magyarország kollektíven bûnös, a minimumot sem teljesíti, hogy szakítson a kollektív bûnösség elvével, és a kollektív felelõsségre vonással”.
Úgy tûnik, tényleg „eljött az idõ a cselekvésre”, mert a „távoli, fûtött szobákból” minden eddiginél gonoszabb módon kezdik elõkészíteni egy nagy társadalmi felfordulás kirobbantását.




Pogány Csaba


»SZÖGLETRÚGÁS«
Gondolkodás?

Hitler mondta, hogy: „A kormányzatok legfõbb szerencséje, hogy az emberek, akiket kormányoznak, nem gondolkodnak.” Azonban a világháborúk, de a jelenlegi válság is azt bizonyítja, hogy ez a nem gondolkodás végzetes lehet az emberiségre. A világhírû De Bono a lényegre tapint: „Azért nem tudunk megoldást találni a globális problémákra, mert a gondolkodás maga is a megoldandó globális problémák közé tartozik.” A megoldás nem lesz könnyû. Osvát Ernõ már régebben rámutatott egy jelenségre: „Furcsa emberek. Lusták gondolkodni és hiúk a gondolkodásukra.” Tehát a hatalom a lustaságra épít. És a lustaság (az agylustaság) globális probléma. Thoreau lelkesülten buzdít: "Legyél Kolumbusza a benned rejlõ új világnak, földrészeknek, fedezz fel új csatornákat – nem a kereskedelem, hanem a gondolkodás számára!" De hogyan tehetné ezt korunk embere, aki semmire sem becsüli a saját magában levõ világot, és így saját magát sem, ráadásul még hiú is? Vajon mire?