Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Tóth Imre - Idézetek a szkíta népekrõ
A 24 Hun Törzsszövetség Kr.e. 4O4O-ben alakult meg Ordoszban azoknak a törzseknek a közremûködésével, aki már Ataiszon is szövetségben voltak.
Kaza-hun (Kazakok), Széki-hun (Székelyek), Türk, Jász, Lett, Bolgár, Manysi, Kabar, Úz, Mari, Tatár, Mongol, Kun, Manzsu, Suoma, Vót, Baskir, Újgur, Avar, Észt, Komi, Csuvasz, Vepsze, Mordvin.
További Hun Törzsek, melyek késõbb csatlakoztak a Hun Törzsszövetséghez:
Saka népe : Saka-szkíták, Pamír-szkíták, Parszi-szkíták. továbbá
Örmény, Hanti, Kovád, Sambe (Lapp), Karjalai, Garaúz (Grúz), Szavárd, Élamiták, Hokjen, Fokjen, Szabír, Szogd, Aháj, Barszil, Muroma, Mescser, Akkád, Alán, Kurd, Onugor, Szavárd, Tuva, Burját, Etruszk (Etur vezér népe), Baszkok (Baszkor-Vizkaja fõsámán hozta õket), Jürcsik, Ajnók (Japán) Samasna, Hikszosz (mai Egyiptom területén éltek), Pártus, Sumir, Indijók (Kuszkó népe) – As, Maja, Béla (Maya unokája), Kecsuák (Kecsõ törzs),
800-as évek második felében, honfoglaló Magyar Törzsek(Káspivár): Kéri, Keszi, Tarján, Kürt, Béla. Magyari Törzsek (Etil bal partján): Jenõ, Gyula, Megyer, Gyarmat, Nyék. (108 Magyar nemzetség)
A Hun népek fellelhetõk:
Peru, Magyarország (Szent Korona Országa), É-Olaszország (Arnó-Etruszk), Kréta (Etruszk), Spanyolország-Franciaország (Baszk), Svájc (Hun-völgy), Németország-Bajor (Avar), Ausztria-Avária, Irán, Iraq, India, Törökország (Ujgurok is), Pakisztán, Grúzia, Kazaksztán, Azerbajdzsán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Oroszország (autonom területek: Hanti-Manysi, Burját, Krimi tatár, Jakut), Kína (Ujgurok)...
http://domonyi.ar...l#arvisura
http://szkitahun....ordoszban/
Iustinus (Világkrónika): "A szkítákat mindig a legrégibb népnek tartották, bár a szkíták és az egyiptomiak között hosszú idõn át folyt a vetélkedés eredetük régisége felõl."
Trogus Pompeius: "A szkíták ezerötszáz éven át, minden más nép elõtt birtokolták Káldeát, (Mezopotámiát) s õk a világ legõsibb nemzete, régiségben még az egyiptomiakat is felülmúlják."
Plinius: "A perzsák által szakának nevezett szkíta népet általában a hajdani arameusokhozlegközelebbi nemzetnek tartják."
Clearch (Kr.e. 350 körül, Életek könyve): "A szkíták népe volt az elsõ, amely közös törvények alatt élt; azután ismét a legnyomorultabbak lettek minden halandók közül" .
Arrianus (Kr. u. I. század): "A szkíták ... hajdan gabonaevõk és szántóvetõk voltak, házakban laktak és városokat bírtak ..."
Rhodosi Apollónius : "Van egy folyó, ...széles és mély, s teherhajóval átjárható. Iszterneknevezvén ezt, távolságát is jelentették... Mert sohasem láttak még ezelõtt tengeri hajókat sem a thrákokkal vegyült scythák, sem a sigynek." (Kr.e. 230 k. Argonautica IV.)
Symnus: "Ephorus mondá, hogy az Iszter (Duna) mellékén az elsõk a karpidák, (ma horvátok) aztán az arolérák, (szántóvetõk) továbbá a neurok azon földig, mely a jég miatt puszta." (Kr.e. 80 k. Periegesis)
Herodotos: "Az Iszter legnagyobb folyó levén mindenek közül, melyeket ismerünk... Ez az elsõ, mely a scythaországi folyók közül nyugatról folyván ilyen okból lett a legnagyobb, mivel ti. más folyók ömlenek beléje..."
Luciánus: "Ateasz, a szkíták királya, Fülöp ellen harcolt Iszter folyója körül, több mint 90 éves korában." (A hosszú életûekrõl)
Szicíliai Diodorosz: "...nagyon megsokasodott az a nép, (a szkíták) s nevezetes királyai voltak, kiktõl némelyek szaka, mások a masszagéta, (...stb.) nevet kapták. Egy másikat, amely Médiából a Don vidékére költözött, szarmatáknak hívnak."
Hérodotosz: "A szarmaták szkíta nyelvvel élnek, azonban azt régóta furcsán ejtik ki..."
Mela Pomponius: "A szarmata nemzet tulajdonaira s fegyvereire nézve leginkább apárthusokhoz közelít, de amint keményebb éghajlat alatt lakik, úgy keményebb erkölcsû is."
Strabo (XI. könyv) a Kaspi-örnyéki szkítákról: "A scythák legtöbbjei, elkezdve a caspiumi tengertõl,daáknak (dákoknak) neveztetnek, az ezeknél keletebbre lakókat pedig massagétáknak ésszákoknak nevezik, a többieket pedig közönségesen scytháknak nevezik..."
Strabo: "A Káspi-tenger környéki dáhok, akik Párthiát is elözönlötték, a médekkel egyesültek, és hamarosan megalakították a Párthus Birodalmat."
Luciánus: "Sinatrokles, a pártusok királya, nyolcvan éves korában hazájába vitetvén aszakauraki szkíták által, ott uralkodott még hét évig." (A hosszú életûekrõl)
"Procopius VI. századi bizánci író természetszerûleg azonosítja a hunokat a régi masszagétákkal, (De Bello Vandalico) és a bizánci-perzsa háborúval kapcsolatban ezt írja: "Massagetae, quos nunc Hunnae apellamus" ; Atilla hunjairól pedig: "Attilam Massagetarum Scytharumque exercitu armatum adversus Aetium processisse" (Kánnai)
"A masszagéták királya, Sanesan vala az Arszakidák nemzetségébõl, mert tudnunk kell, hogy az örmények és masszagéták királyai vérrokonok, és azon egy Arszakida nemzetségbõl származnak. Gergely tehát a masszagéták királyának, a számos hun had fejedelmének jelenlétében hirdetni kezdé népének Krisztus evangéliumát ... 342-ben Krisztus után." (Faustus Byzantinus: Historia Armeniae)
Orosius katalán szerzetes 417-ben: "Pannónia európai ország, amit nemrég a hunok foglaltak el, ezt az országot a nép saját nyelvén Hungarianak nevezi".
Képes Krónika: "...mihelyt egy szkíta elesett, Atilla nyomban másikat állított helyére."
"... Az avarok magvát az eftalita (fehér hun) birodalom "var" és "hun" nevû törzsei alkották ..." (Altheim, F.: Geschichte der Hunnen, I. kötet)
Theophylactus Simocatta: "Ez év nyarának beköszöntésekor az, akit a türkök keleten kagánnak tisztelnek, követeket küldött Maurikios császárhoz... Ez a kagán háborúban legyõzte az abdelok fejedelmét (azokról beszélek, akiket hephthalitáknak - fehér hunoknak - mondanak) s megszerezte e nép feletti uralmat. E diadallal nagyot emelkedett, és így hajtotta szolgaságba az avarok népét. Persze senki ne vélje, hogy az Európában és Pannónia táján lakó barbárok lennének az avarok, akiknek az odaérkezése Maurikios császár koránál régebben történt. Eme Duna vidéki barbárok ugyanis csak hazugságból vették fel az avar elnevezést. E nép legrégibb vezetõinek a neve Var ésChunni volt. Róluk nyerték elnevezésüket egyes fajtájukbeli népek, akiket a var és chunni nevekkel illetnek. Midõn Iustinianos császár gyakorolta a hatalmat, eme var és chunni népekbõl az õsi törzs egy kicsiny része elfutott és Európába vándorolt át. Ezek avaroknak nevezték el magukat s vezérüket a kagán címmel tüntetik ki. A barsélt, az onogur, a sabir s ezeken kívül néhány más hunnép is igen nagy rémületbe esett, amidõn a saját területén meglátta a var és chunní szökött néptöredékét; azt gyanították ugyanis, hogy a bevándorlók avarok. Ezért fényes ajándékokkal tisztelték meg az elfutottakat s úgy vélték, ezek fejében bántatlanságot nyernek részükrõl. A varokés chunnik pedig, amint idegenbe futásuk kezdeti sikerét tapasztalták, saját nevüket avarraváltoztatták, így mintegy magukévá tévén a hozzájuk követséggel fordulók tévedését. Az avaroktörzse ugyanis, mint mondják, a legügyesebb (legkeményebb) a szkíta népek sorában. Mindenesetre egészen a mi idõnkig az ál-avarok, - mert így megfelelõbb õket nevezni, - uralkodó nemzetségeik szerint megoszlanak s egyik részük neve õsi hagyomány szerint var, más részük elnevezése chunni. A valódi avarok, a türkök elõl nem nyugatra, hanem keletre menekültek..."
Menander Protector: "Midõn Iustinos császár uralmának negyedik esztendeje kezdõdött, megérkezett a türkök követsége Bizáncba... A császár megkérdezte: Világosítsatok fel bennünket, hogy mekkora tömegû avarság vonta ki magát lázadóan a türkök fennhatósága alól és vannak-e még most is e népbõl nálatok? A válasz ez volt: Vannak még, ó császár, akik híven ragaszkodnak a mi országunkhoz, azok pedig, akik megszöktek tõlünk, úgy vélem,körülbelül húszezren lehetnek."
Euagrius: "Az avarok szkíta nép. Ama szekéren élõk közül való, akik a Kaukázus felett a túloldali síkságokat lakják. A szomszédos türköktõl futottak el mindenestül, miután azok részérõl bajt kellett elszenvedniök. Így érkeztek el a (kimmeri) Bosporoshoz. (Kercsi szoros) Maguk mögött hagyták
az Euxeinos Pontosnak mondott tenger partjait.., mígnem a Duna partjaihoz jutottak és követeket küldtek Iustinianoshoz."
Chronicon, Monembasiae: "A világ teremtésének 6064. évében, amely a nagy Iustinianos uralkodásának 32. esztendeje volt, bejöttek Konstantinápolyba annak a furcsa népnek a követei, amelyet avaroknak mondanak, s összefutott az egész város megnézésükre, mert soha ilyen népet még nem láttak. Származására nézve hun és bolgár nép az avaroké. Nagyon hosszú volt a hajuk szalagokkal megkötve és befonva. Egyéb viseletük a többi hunokéhoz hasonlított."
Isidorus Hispalensis: "A hugnokat azelõtt hunoknak hívták, végül azonban királyukrólavaroknak nevezték el õket."
Malalas: "A 6. indictio december havában egy másik nagyon félelmetes földrengés támadt éj közepén... És ugyanabban az idõben bejött Konstantinápolyba az avaroknak mondott hunok furcsa idegen népe..."
Theophanes: "Ugyanebben az idõben bejött Bizáncba azoknak, akiket avaroknakmondanak, a furcsa népe s összefutott az egész város megnézésükre, mert soha ilyen népet még nem láttak. Hátul nagyon hosszú volt a hajuk szalagokkal megkötve és befonva. Egyéb viseletük a többi hunokéhoz hasonlított."
Corippus: "A nyers és durva avar így kezdett szólani éles szavakkal: Az avarok királya... számtalan népet és hatalmas királyságot igázott le... a vad perzsák féltek tõle, a térdeihez emelték kezüket, könyörgésükkel érdemelték ki a békességet. Ha nem így történt volna, hiába övezték volna Babyloniát magas falak, Parthia most az avarok uralma alatt nyögne. Áttörtünk az Euphratesen, jeges folyókon keltünk át s téli havon, amerre fagy fékezi a vizek folyását és a hullámzó ár keményebbé fagy mindenféle ércnél... ütközetekbe bocsátkoztunk, erõdített helyeket vettünk be; falaikat lerombolva hatalmas városokat döntöttünk le. Gyõzedelmes királyunk most elérte a szkíta Duna partjait, a széles mezõkön sûrû tömegben üttette fel a sátrakat..."
Menander Protector: "... a rómaiak veresége után az avarok hadvezére üzenetet küldött Tiberioshoz. A kiküldött üzenetvivõ így szólt: 'Hogyan merészeltetek harcos kezek hiányának a betegségében szenvedve az avarok, tehát éppen szkíták ellen háborút indítani? Vagy nincsenek irataitok és feljegyzéseitek, amelyek olvasása megismertethet benneteket azzal a ténnyel, hogy a szkíta törzsek leküzdhetetlenek és megverhetetlenek?"
Thaeodorus Syncellus Baján avar fejedelemrõl: "Menekülõ szökevény volt, aki õt test szerint nemzette, bár ne tette volna. Távoli földrõl származott, mint valami Isten csapása szakadt arra a területre, amelyen ma népe lakik."
Gegorius Turonensis: "Chlothar király halála után ugyanis a hunok a gall tartományokra törnek. Sigibert ellenük irányítja hadseregét s háborút visel ellenük. Legyõzte és megfutamította õket." (Kr.u. 562!)
Paulus Diaconus: "A következõ nyáron olyan bõséges volt a termés, amilyenre, állítják, semmilyen kor nem emlékezett. Ebben az idõben, miután értesültek Chlothar király haláláról, a hunok - más néven avarok - az elhunyt fiára, Sigibertre rontottak. Ez Türingiában találkozott velük és az Elba folyónál hatalmasan legyõzte õket. Aztán kérésükre békét kötött velük. A hispaniai tartományokból érkezõ Brunichild ennek a Sigibertnek lett a felesége s ettõl az asszonytól nyert; õ Childepert nevû fiát Az avarok újra háborúskodtak Sigiberttel ugyanazokon a helyeken, ahol ez korábban is történt; felmorzsolták a frankok hadseregét s gyõzelmet arattak."
Chronicon Vedastinum: A hunok ismét a galliai tartományokra támadtak. Sigibert király mindjárt le akarta küzdeni õket s ezért nagy hadsereget mozgósított. Midõn aztán össze kellett csapnia, démonok kísértetalakjai játszották ki a frankokat, akik így megfutamodtak. Sigibert fogságba esett s akiket fegyverrel nem tudott legyõzni, azokat ajándékokkal békítette meg. A királyok kölcsönösen megajándékozva egymást szerzõdést kötöttek s a hunokkirályukkal, a kagánnal együtt visszavonultak.
Aventinus: "Thudun azon vidéken, melyen Ptolemaeus szerint a jászok laktak, a Tiszán felül nyugat felé uralkodott, e vidék fõvárosa Borman, (Jászberény) Thudun fejedelmi székhelye volt, ki ugyanott, nem messze Egertõl, eltemettetett."
El Bakri: "A hungárusok (honfoglalók) Khoraszánból származnak."
Anonymus: "A hungárusoknak igen vitéz és a hadi viszontagságokban felette hatalmas nemzete, mint fentebb mondottuk, eredetét a szkíta nemzetbõl vette..."
Werbõczy (Hármaskönyv): I. rész, 3. czim, 1. §: "A nemesség, a melyet többnyire a szabadok elnevezése alatt is szoktak érteni, úgy mondják, hogy eredetileg a hunnok ésmagyarok közt keletkezett, miután ezek Scythiából Pannoniába nyomultak, a melyet most változtatott néven, az itt lakó magyaroktól Magyarországnak neveznek".
Továbbá: III. rész, 4. czim: "Az erdélyi scythákról, a kiket székelyeknek hivunk. Vannak az erdélyi részeken a scythák, kiváltságos nemesek, a kik a scytha néptõl, ennek Pannoniába való elsõ bejövetele alkalmából származtak el, a kiket romlott néven "siculusoknak" nevezünk; a kik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; a hadi dolgokban legjáratosabbak".
Coccius Sabechius: "Senki elõtt sem lehet kétséges, hogy a hunok vagy magyarok szkíták voltak"
Bonfini: "...Az összes történetírók megörökítik azt, hogya magyarok a hunoktól eredtek.... akik a szkítáktól származtak."
II. Szilveszter pápa (III. Otto német császárt dicsõítõ iratában): "Mienk, mienk a római birodalom. Erõt ad gyümölcsben Itália, katonát adó Gallia és Germánia, s nem hiányzik nálunk a szkíthák hatalmas királya sem." (Szt. István)
I. Endre törvényeibõl: (1063 körül) "Minden magyar avagy jövevény Magyarországon, ki ascythiai õsi pogány szokást el nem hagyja, Jézus Krisztus igaz vallására nyomban vissza nem tér és nem hallgat a szent törvényre, melyet a dicsõséges István király adott vala, feje és jószága vesztével bûnhõdjék". 4. paragrafus: "A szentségtelen scytha szokásoktól és hamis istenektõl forduljanak el és rontsák el a bálványokat".
"Az elsõ szkítáktól, azoktól a vallásos lelkületûektõl és mocsoktalan jellemûektõl az idegen vétkekkel való megfertõzõdés következtében eltávolodtak az idõközben élõ szkíták... addig a korig, amelyben a magyar név alatt váltak ismeretesekké és Pannóniában kezdtek örök állandó hazát alapítani. Akkor ugyanis, miként ha a tûztõl eltávolítjuk a vizet, magától visszatér eredeti hûvösségéhez, éppúgy tértek vissza õk... õseredeti erkölcsi romlatlanságukhoz."(Eusthatius metropolita 1115-1195)
II. Pius pápa, 1500 körül (Cosmographia): "Azt tartják, hogy a Duna partját lakó hungarok is a szkíták nemébõl valók."
A magyar régészek 1939-ig nyolcvanöt nagyobb szkíta temetkezési helyet ismertek fel az országban. Hagyatékuk, csak a Kr. e. VI-III. század közötti idõszakból (ez a hivatalosan elismert szkíta idõszak) vaszablák sorozata, 25 bronztükör, 67 vasfokos, húsznál több állatalakos tegezdísz, 23 bronzcsörgõ, több száz nyílcsúcs, fibulák, vastõrök és kardok.
Kaza-hun (Kazakok), Széki-hun (Székelyek), Türk, Jász, Lett, Bolgár, Manysi, Kabar, Úz, Mari, Tatár, Mongol, Kun, Manzsu, Suoma, Vót, Baskir, Újgur, Avar, Észt, Komi, Csuvasz, Vepsze, Mordvin.
További Hun Törzsek, melyek késõbb csatlakoztak a Hun Törzsszövetséghez:
Saka népe : Saka-szkíták, Pamír-szkíták, Parszi-szkíták. továbbá
Örmény, Hanti, Kovád, Sambe (Lapp), Karjalai, Garaúz (Grúz), Szavárd, Élamiták, Hokjen, Fokjen, Szabír, Szogd, Aháj, Barszil, Muroma, Mescser, Akkád, Alán, Kurd, Onugor, Szavárd, Tuva, Burját, Etruszk (Etur vezér népe), Baszkok (Baszkor-Vizkaja fõsámán hozta õket), Jürcsik, Ajnók (Japán) Samasna, Hikszosz (mai Egyiptom területén éltek), Pártus, Sumir, Indijók (Kuszkó népe) – As, Maja, Béla (Maya unokája), Kecsuák (Kecsõ törzs),
800-as évek második felében, honfoglaló Magyar Törzsek(Káspivár): Kéri, Keszi, Tarján, Kürt, Béla. Magyari Törzsek (Etil bal partján): Jenõ, Gyula, Megyer, Gyarmat, Nyék. (108 Magyar nemzetség)
A Hun népek fellelhetõk:
Peru, Magyarország (Szent Korona Országa), É-Olaszország (Arnó-Etruszk), Kréta (Etruszk), Spanyolország-Franciaország (Baszk), Svájc (Hun-völgy), Németország-Bajor (Avar), Ausztria-Avária, Irán, Iraq, India, Törökország (Ujgurok is), Pakisztán, Grúzia, Kazaksztán, Azerbajdzsán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Oroszország (autonom területek: Hanti-Manysi, Burját, Krimi tatár, Jakut), Kína (Ujgurok)...
http://domonyi.ar...l#arvisura
http://szkitahun....ordoszban/
Iustinus (Világkrónika): "A szkítákat mindig a legrégibb népnek tartották, bár a szkíták és az egyiptomiak között hosszú idõn át folyt a vetélkedés eredetük régisége felõl."
Trogus Pompeius: "A szkíták ezerötszáz éven át, minden más nép elõtt birtokolták Káldeát, (Mezopotámiát) s õk a világ legõsibb nemzete, régiségben még az egyiptomiakat is felülmúlják."
Plinius: "A perzsák által szakának nevezett szkíta népet általában a hajdani arameusokhozlegközelebbi nemzetnek tartják."
Clearch (Kr.e. 350 körül, Életek könyve): "A szkíták népe volt az elsõ, amely közös törvények alatt élt; azután ismét a legnyomorultabbak lettek minden halandók közül" .
Arrianus (Kr. u. I. század): "A szkíták ... hajdan gabonaevõk és szántóvetõk voltak, házakban laktak és városokat bírtak ..."
Rhodosi Apollónius : "Van egy folyó, ...széles és mély, s teherhajóval átjárható. Iszterneknevezvén ezt, távolságát is jelentették... Mert sohasem láttak még ezelõtt tengeri hajókat sem a thrákokkal vegyült scythák, sem a sigynek." (Kr.e. 230 k. Argonautica IV.)
Symnus: "Ephorus mondá, hogy az Iszter (Duna) mellékén az elsõk a karpidák, (ma horvátok) aztán az arolérák, (szántóvetõk) továbbá a neurok azon földig, mely a jég miatt puszta." (Kr.e. 80 k. Periegesis)
Herodotos: "Az Iszter legnagyobb folyó levén mindenek közül, melyeket ismerünk... Ez az elsõ, mely a scythaországi folyók közül nyugatról folyván ilyen okból lett a legnagyobb, mivel ti. más folyók ömlenek beléje..."
Luciánus: "Ateasz, a szkíták királya, Fülöp ellen harcolt Iszter folyója körül, több mint 90 éves korában." (A hosszú életûekrõl)
Szicíliai Diodorosz: "...nagyon megsokasodott az a nép, (a szkíták) s nevezetes királyai voltak, kiktõl némelyek szaka, mások a masszagéta, (...stb.) nevet kapták. Egy másikat, amely Médiából a Don vidékére költözött, szarmatáknak hívnak."
Hérodotosz: "A szarmaták szkíta nyelvvel élnek, azonban azt régóta furcsán ejtik ki..."
Mela Pomponius: "A szarmata nemzet tulajdonaira s fegyvereire nézve leginkább apárthusokhoz közelít, de amint keményebb éghajlat alatt lakik, úgy keményebb erkölcsû is."
Strabo (XI. könyv) a Kaspi-örnyéki szkítákról: "A scythák legtöbbjei, elkezdve a caspiumi tengertõl,daáknak (dákoknak) neveztetnek, az ezeknél keletebbre lakókat pedig massagétáknak ésszákoknak nevezik, a többieket pedig közönségesen scytháknak nevezik..."
Strabo: "A Káspi-tenger környéki dáhok, akik Párthiát is elözönlötték, a médekkel egyesültek, és hamarosan megalakították a Párthus Birodalmat."
Luciánus: "Sinatrokles, a pártusok királya, nyolcvan éves korában hazájába vitetvén aszakauraki szkíták által, ott uralkodott még hét évig." (A hosszú életûekrõl)
"Procopius VI. századi bizánci író természetszerûleg azonosítja a hunokat a régi masszagétákkal, (De Bello Vandalico) és a bizánci-perzsa háborúval kapcsolatban ezt írja: "Massagetae, quos nunc Hunnae apellamus" ; Atilla hunjairól pedig: "Attilam Massagetarum Scytharumque exercitu armatum adversus Aetium processisse" (Kánnai)
"A masszagéták királya, Sanesan vala az Arszakidák nemzetségébõl, mert tudnunk kell, hogy az örmények és masszagéták királyai vérrokonok, és azon egy Arszakida nemzetségbõl származnak. Gergely tehát a masszagéták királyának, a számos hun had fejedelmének jelenlétében hirdetni kezdé népének Krisztus evangéliumát ... 342-ben Krisztus után." (Faustus Byzantinus: Historia Armeniae)
Orosius katalán szerzetes 417-ben: "Pannónia európai ország, amit nemrég a hunok foglaltak el, ezt az országot a nép saját nyelvén Hungarianak nevezi".
Képes Krónika: "...mihelyt egy szkíta elesett, Atilla nyomban másikat állított helyére."
"... Az avarok magvát az eftalita (fehér hun) birodalom "var" és "hun" nevû törzsei alkották ..." (Altheim, F.: Geschichte der Hunnen, I. kötet)
Theophylactus Simocatta: "Ez év nyarának beköszöntésekor az, akit a türkök keleten kagánnak tisztelnek, követeket küldött Maurikios császárhoz... Ez a kagán háborúban legyõzte az abdelok fejedelmét (azokról beszélek, akiket hephthalitáknak - fehér hunoknak - mondanak) s megszerezte e nép feletti uralmat. E diadallal nagyot emelkedett, és így hajtotta szolgaságba az avarok népét. Persze senki ne vélje, hogy az Európában és Pannónia táján lakó barbárok lennének az avarok, akiknek az odaérkezése Maurikios császár koránál régebben történt. Eme Duna vidéki barbárok ugyanis csak hazugságból vették fel az avar elnevezést. E nép legrégibb vezetõinek a neve Var ésChunni volt. Róluk nyerték elnevezésüket egyes fajtájukbeli népek, akiket a var és chunni nevekkel illetnek. Midõn Iustinianos császár gyakorolta a hatalmat, eme var és chunni népekbõl az õsi törzs egy kicsiny része elfutott és Európába vándorolt át. Ezek avaroknak nevezték el magukat s vezérüket a kagán címmel tüntetik ki. A barsélt, az onogur, a sabir s ezeken kívül néhány más hunnép is igen nagy rémületbe esett, amidõn a saját területén meglátta a var és chunní szökött néptöredékét; azt gyanították ugyanis, hogy a bevándorlók avarok. Ezért fényes ajándékokkal tisztelték meg az elfutottakat s úgy vélték, ezek fejében bántatlanságot nyernek részükrõl. A varokés chunnik pedig, amint idegenbe futásuk kezdeti sikerét tapasztalták, saját nevüket avarraváltoztatták, így mintegy magukévá tévén a hozzájuk követséggel fordulók tévedését. Az avaroktörzse ugyanis, mint mondják, a legügyesebb (legkeményebb) a szkíta népek sorában. Mindenesetre egészen a mi idõnkig az ál-avarok, - mert így megfelelõbb õket nevezni, - uralkodó nemzetségeik szerint megoszlanak s egyik részük neve õsi hagyomány szerint var, más részük elnevezése chunni. A valódi avarok, a türkök elõl nem nyugatra, hanem keletre menekültek..."
Menander Protector: "Midõn Iustinos császár uralmának negyedik esztendeje kezdõdött, megérkezett a türkök követsége Bizáncba... A császár megkérdezte: Világosítsatok fel bennünket, hogy mekkora tömegû avarság vonta ki magát lázadóan a türkök fennhatósága alól és vannak-e még most is e népbõl nálatok? A válasz ez volt: Vannak még, ó császár, akik híven ragaszkodnak a mi országunkhoz, azok pedig, akik megszöktek tõlünk, úgy vélem,körülbelül húszezren lehetnek."
Euagrius: "Az avarok szkíta nép. Ama szekéren élõk közül való, akik a Kaukázus felett a túloldali síkságokat lakják. A szomszédos türköktõl futottak el mindenestül, miután azok részérõl bajt kellett elszenvedniök. Így érkeztek el a (kimmeri) Bosporoshoz. (Kercsi szoros) Maguk mögött hagyták
az Euxeinos Pontosnak mondott tenger partjait.., mígnem a Duna partjaihoz jutottak és követeket küldtek Iustinianoshoz."
Chronicon, Monembasiae: "A világ teremtésének 6064. évében, amely a nagy Iustinianos uralkodásának 32. esztendeje volt, bejöttek Konstantinápolyba annak a furcsa népnek a követei, amelyet avaroknak mondanak, s összefutott az egész város megnézésükre, mert soha ilyen népet még nem láttak. Származására nézve hun és bolgár nép az avaroké. Nagyon hosszú volt a hajuk szalagokkal megkötve és befonva. Egyéb viseletük a többi hunokéhoz hasonlított."
Isidorus Hispalensis: "A hugnokat azelõtt hunoknak hívták, végül azonban királyukrólavaroknak nevezték el õket."
Malalas: "A 6. indictio december havában egy másik nagyon félelmetes földrengés támadt éj közepén... És ugyanabban az idõben bejött Konstantinápolyba az avaroknak mondott hunok furcsa idegen népe..."
Theophanes: "Ugyanebben az idõben bejött Bizáncba azoknak, akiket avaroknakmondanak, a furcsa népe s összefutott az egész város megnézésükre, mert soha ilyen népet még nem láttak. Hátul nagyon hosszú volt a hajuk szalagokkal megkötve és befonva. Egyéb viseletük a többi hunokéhoz hasonlított."
Corippus: "A nyers és durva avar így kezdett szólani éles szavakkal: Az avarok királya... számtalan népet és hatalmas királyságot igázott le... a vad perzsák féltek tõle, a térdeihez emelték kezüket, könyörgésükkel érdemelték ki a békességet. Ha nem így történt volna, hiába övezték volna Babyloniát magas falak, Parthia most az avarok uralma alatt nyögne. Áttörtünk az Euphratesen, jeges folyókon keltünk át s téli havon, amerre fagy fékezi a vizek folyását és a hullámzó ár keményebbé fagy mindenféle ércnél... ütközetekbe bocsátkoztunk, erõdített helyeket vettünk be; falaikat lerombolva hatalmas városokat döntöttünk le. Gyõzedelmes királyunk most elérte a szkíta Duna partjait, a széles mezõkön sûrû tömegben üttette fel a sátrakat..."
Menander Protector: "... a rómaiak veresége után az avarok hadvezére üzenetet küldött Tiberioshoz. A kiküldött üzenetvivõ így szólt: 'Hogyan merészeltetek harcos kezek hiányának a betegségében szenvedve az avarok, tehát éppen szkíták ellen háborút indítani? Vagy nincsenek irataitok és feljegyzéseitek, amelyek olvasása megismertethet benneteket azzal a ténnyel, hogy a szkíta törzsek leküzdhetetlenek és megverhetetlenek?"
Thaeodorus Syncellus Baján avar fejedelemrõl: "Menekülõ szökevény volt, aki õt test szerint nemzette, bár ne tette volna. Távoli földrõl származott, mint valami Isten csapása szakadt arra a területre, amelyen ma népe lakik."
Gegorius Turonensis: "Chlothar király halála után ugyanis a hunok a gall tartományokra törnek. Sigibert ellenük irányítja hadseregét s háborút visel ellenük. Legyõzte és megfutamította õket." (Kr.u. 562!)
Paulus Diaconus: "A következõ nyáron olyan bõséges volt a termés, amilyenre, állítják, semmilyen kor nem emlékezett. Ebben az idõben, miután értesültek Chlothar király haláláról, a hunok - más néven avarok - az elhunyt fiára, Sigibertre rontottak. Ez Türingiában találkozott velük és az Elba folyónál hatalmasan legyõzte õket. Aztán kérésükre békét kötött velük. A hispaniai tartományokból érkezõ Brunichild ennek a Sigibertnek lett a felesége s ettõl az asszonytól nyert; õ Childepert nevû fiát Az avarok újra háborúskodtak Sigiberttel ugyanazokon a helyeken, ahol ez korábban is történt; felmorzsolták a frankok hadseregét s gyõzelmet arattak."
Chronicon Vedastinum: A hunok ismét a galliai tartományokra támadtak. Sigibert király mindjárt le akarta küzdeni õket s ezért nagy hadsereget mozgósított. Midõn aztán össze kellett csapnia, démonok kísértetalakjai játszották ki a frankokat, akik így megfutamodtak. Sigibert fogságba esett s akiket fegyverrel nem tudott legyõzni, azokat ajándékokkal békítette meg. A királyok kölcsönösen megajándékozva egymást szerzõdést kötöttek s a hunokkirályukkal, a kagánnal együtt visszavonultak.
Aventinus: "Thudun azon vidéken, melyen Ptolemaeus szerint a jászok laktak, a Tiszán felül nyugat felé uralkodott, e vidék fõvárosa Borman, (Jászberény) Thudun fejedelmi székhelye volt, ki ugyanott, nem messze Egertõl, eltemettetett."
El Bakri: "A hungárusok (honfoglalók) Khoraszánból származnak."
Anonymus: "A hungárusoknak igen vitéz és a hadi viszontagságokban felette hatalmas nemzete, mint fentebb mondottuk, eredetét a szkíta nemzetbõl vette..."
Werbõczy (Hármaskönyv): I. rész, 3. czim, 1. §: "A nemesség, a melyet többnyire a szabadok elnevezése alatt is szoktak érteni, úgy mondják, hogy eredetileg a hunnok ésmagyarok közt keletkezett, miután ezek Scythiából Pannoniába nyomultak, a melyet most változtatott néven, az itt lakó magyaroktól Magyarországnak neveznek".
Továbbá: III. rész, 4. czim: "Az erdélyi scythákról, a kiket székelyeknek hivunk. Vannak az erdélyi részeken a scythák, kiváltságos nemesek, a kik a scytha néptõl, ennek Pannoniába való elsõ bejövetele alkalmából származtak el, a kiket romlott néven "siculusoknak" nevezünk; a kik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; a hadi dolgokban legjáratosabbak".
Coccius Sabechius: "Senki elõtt sem lehet kétséges, hogy a hunok vagy magyarok szkíták voltak"
Bonfini: "...Az összes történetírók megörökítik azt, hogya magyarok a hunoktól eredtek.... akik a szkítáktól származtak."
II. Szilveszter pápa (III. Otto német császárt dicsõítõ iratában): "Mienk, mienk a római birodalom. Erõt ad gyümölcsben Itália, katonát adó Gallia és Germánia, s nem hiányzik nálunk a szkíthák hatalmas királya sem." (Szt. István)
I. Endre törvényeibõl: (1063 körül) "Minden magyar avagy jövevény Magyarországon, ki ascythiai õsi pogány szokást el nem hagyja, Jézus Krisztus igaz vallására nyomban vissza nem tér és nem hallgat a szent törvényre, melyet a dicsõséges István király adott vala, feje és jószága vesztével bûnhõdjék". 4. paragrafus: "A szentségtelen scytha szokásoktól és hamis istenektõl forduljanak el és rontsák el a bálványokat".
"Az elsõ szkítáktól, azoktól a vallásos lelkületûektõl és mocsoktalan jellemûektõl az idegen vétkekkel való megfertõzõdés következtében eltávolodtak az idõközben élõ szkíták... addig a korig, amelyben a magyar név alatt váltak ismeretesekké és Pannóniában kezdtek örök állandó hazát alapítani. Akkor ugyanis, miként ha a tûztõl eltávolítjuk a vizet, magától visszatér eredeti hûvösségéhez, éppúgy tértek vissza õk... õseredeti erkölcsi romlatlanságukhoz."(Eusthatius metropolita 1115-1195)
II. Pius pápa, 1500 körül (Cosmographia): "Azt tartják, hogy a Duna partját lakó hungarok is a szkíták nemébõl valók."
A magyar régészek 1939-ig nyolcvanöt nagyobb szkíta temetkezési helyet ismertek fel az országban. Hagyatékuk, csak a Kr. e. VI-III. század közötti idõszakból (ez a hivatalosan elismert szkíta idõszak) vaszablák sorozata, 25 bronztükör, 67 vasfokos, húsznál több állatalakos tegezdísz, 23 bronzcsörgõ, több száz nyílcsúcs, fibulák, vastõrök és kardok.
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
Kameleon
- 2014. February 12. 19:45:34
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.