Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Seres: Orbán rendszere menni Eurázsia
No, ennek a tökfejnek sincs, csak halvány fogalma, mirõl is van szó. Vagy direkt hülye? Azért már témánál vagyunk. Legkésõbb a látszólag puccsszerûen végrehajtott, valójában jó egy éve elõkészített paksi paktummal mindenki számára kiderülhetett: Orbánnak nemcsak az orosz gáz és az orosz atom kell (szó szerint bármi áron), hanem az orosz hatalomgyakorlási modell is.
Putyin jól benézte: évek óta dédelgetett kedvenc gigaprojektjének entrée-ja nem egészen úgy sikerült, ahogy várta. A téli olimpiai szállásgate képei és tweetjei hosszú napok óta borzolják az oda érkezett sportolók és újságírók kedélyeit, holott a szocsi rémálomban semmi meglepõ nincsen: egy gazdasági stagnálása dacára újra erõre kapó nagyhatalom az élet minden területét meg akarja szervezni, ezért egész területeket szervezetlenül, dolgavégezetlenül hagy. És az egész nem is érdekli olyan nagyon mélyen, végül is csak élõ emberekrõl van szó.
A Kreml önfeledt téli olimpiát, rezsim-legitimációt akart, és meg is kapta: a napok múlásával ritkulnak a botrányos fotók, posztok, a figyelem lassan a gyors- és mûkorcsolyázók, a sífutók és a jégkorongozók felé fordul. Hatni kezd az amnézia, a '36-os Berlinbõl, a '80-as Moszkvából ismert jótékony homály elfedi a, khm, kisebb infrastrukturális problémákat, spongyát borít arra, milyen rezsim is szervezhet itten játékokat a népek békéjének és barátságának jegyében, végül megszeretteti a résztvevõkkel a kissé szétszórt, nehéz természetû, de barátságos nagy barna medvét. Ahogy a végén Winston is megszerette NagyTestvért.
A személyzet ki-be jár a szobádba? Van internet, de a kábel kilóg a falból? Nincs recepció a hotelben? Létra kell a fûtõtesthez? Két vécét terveztek egy fülkébe, máshol meg három kihallgatószék néz szembe a vécécsészével? Lehallgatják a mobilodat? Ironikus posztod után blokkolják a honlapodat? Helyi illetékes elszólja magát, hogy rejtett kamera lehet a zuhanyzóban, majd elvonszolják elõle a kritikus riportert? Üdvözlünk a reálisan létezõ Oroszországban! A gigantomán, végletekig korrupt, államilag hajléktalanított, kényszerkitelepített, készen is csak félkész olimpiai Patyomkin-falut nyugodtan tekinthetjük a putyini rezsim szimbólumának. Ez azonban csak egy dolog.
A másik az, hogy ezek az állapotok, ez a fajta gazdaságirányítás, ez a fajta hatalomgyakorlás, emberkép, szabadság-felfogás, az államilag egyszerre szervezett és elítélt korrupció, ez az egész félázsiai mûködési mód a jelek szerint nagyon is megfelel a jelenlegi magyar miniszterelnöknek, akinek a köztársasága már ma is erõsen emlékeztet a szocsi, illetve a tágabb értelemben vett orosz modellre. Orbán pár év alatt úgy átszabta a közjogi rendszert, olyannyira a politika alá rendelte a jogot, hogy a The Washington Post már úgy ír rólunk, mint új, ex-KGB-s barátjának országáról: az ország intézményeit "erõsen fenyegeti a kormányzó párt, a szélsõségesek pedig a kisebbségeket célozzák meg".
Magyar-ruszki dve bratanki
"Magyarországon az emberek megtanulták, hogy – bár nem könnyû az élet a nyugat-európai és általában a nyugati államok közösségében, mindenért meg kell harcolni, de – Nyugaton van keresnivalónk. Keleten semmi keresnivalónk sincs" – jelentette ki Orbán Viktor 2007-ben. "Tisztában vagyunk Oroszország súlyával és jelentõségével is, de a tiszteletet, amelyet Oroszország iránt érzünk, elsõsorban nem Oroszország mérete, hanem kultúrája váltja ki belõlünk, és az orosz kultúra iránti tiszteletünk adja meg az alapját a jó gazdasági együttmûködésünknek" – beszélt már igencsak más hangon 2013-ban.
Orbán pár év alatt lemenedzselte a "keleti nyitást" (orosz, kínai, kazah, azeri stb. relációban), és súlyosan téved, aki azt hiszi, nettó gazdaságpolitikai pragmatizmus, illetve némi kényszerû opportunizmussal vegyített nemzeti energiaérdek motiválta.
Legkésõbb a látszólag puccsszerûen végrehajtott, valójában jó egy éve elõkészített paksi paktummal mindenki számára kiderülhetett: Orbán Viktornak nemcsak az orosz gáz és az orosz atom kell (szó szerint bármi áron), hanem az orosz hatalomgyakorlási modell is. Az eljárásmóddal tulajdonképpen hozzáoroszosodtunk "Eurázsiai Uniót" tervezgetõ új partnerünkhöz, és így már érthetõ az is, miért beszél az EU-ról, az EU-val szemben a "nemzeti függetlenség" nyelvén – valójában már az új birodalomhoz meghívottak magabiztosságával.
Hatalomtechnikák
A szocsi olimpia megvalósítását bármiféle versenyeztetés nélkül jórészt a Putyin-közeli építési maffia kapta meg (ketten közülük az elnök gyerekkori barátai). Borisz Nyemcov volt kormányfõ-helyettes számításai szerint a totálisan túlszaladt, 51 milliárd dolláros összbüdzsébõl úgy 30 milliárdot nyúltak le azok, akiknek "a lába már ott volt az ajtóban". Orbán Viktor rendszere, trafik- és földügyi igyekvése évek óta másról sem szól, csak a helyi párt- és családközeli elitek pozícióba emelésérõl, a Simicska-, Nyerges- és egyéb birodalmak etetésérõl, mesterségesen felfújt gigaprojektekrõl, stadionépítési lázról, bónusz felcsúti reptérrõl. A villámgyors, bármiféle valós költséget vagy háttérelemzést nélkülözõ paksi parlamenti döntés ráadásul kísértetiesen emlékeztet egy másik hazaárulásra: arra a napra, amikor 1988-ban a parlament Bõs-Nagymaros folytatása mellett döntött.
Putyin Oroszországa néha szó szerint lábbal tiporja az embert és jogait, lágerbe küldi ellenzékét és potenciális hatalmi riválisait, kilövési engedélyt ad melegekre és leszbikusokra, a homoszexualitást a pedofíliával azonosítja, az elnök rendszere nem is szégyelli, hogy joviális engedékenységgel beengedi országába a világ meleg sportolóit is, feltéve, ha nem nyúlnak gyerekekhez. Orbán Magyarországa nem tûri el a kínai kormányfõ látogatásakor a Tibet-párti tüntetõket (Orbán: a demonstrálók nem "rombolhatják le az állami célokat", "véleménykifejezés van, botrány, balhé nincs"), olimpia nélkül is kitiltja közterekrõl a hajléktalanokat, megtûri a homofóbiát a hozzá közeli médiában, és nemigen háborodik fel, ha nácik megtámadják a budapesti melegfelvonulás résztvevõit.
A fasizálódott, ellenvéleményt nem tûrõ néplélek orosz megnyilvánulása az a rendõr, aki nemcsak megverte a Vörös téren tüntetõ meleg aktivistákat, de azt is közölte velük: "El kellene, hogy égessünk titeket." Ugyanezt a mentalitást idehaza, civilizáltabb köntösben az a fideszes képviselõ reprezentálta, aki olyannyira nem tûrte az LMP paksi protestjét, hogy vette a fáradtságot, és vizet öntött az egyik zöld képviselõ megafonjába. Úgy, hogy az õ pártjának kétharmada van a törvényhozásban.
Természetesen Putyin is és Orbán is abból indul ki: aki a kormányt bírálja, az valójában az országnak akar ártani.
Bevezetés a szervilizmusba
Az orosz állami tévében pillanatok alatt köszörülték ki a – für alle Fälle kis késéssel közvetített – megnyitón esett csorbát: az ötödik olimpiai karika nem akart kinyílni, kivéve az orosz tévénézõk milliói számára, akiknek egy villámgyorsan összerakott montázsnak hála, mégiscsak kinyílt az a karika. A magyar állami tévében a riporter nem reflektált a showban bemutatott szovjet korszakra, összesen annyit mondott, hogy "a gyakorlati megvalósításba hiba csúszott". "Vajon mitõl fél a köztévé riportere?" – kérdezi teljes joggal Török Gábor, bár nyilván õ is pontosan tudja, kik azok, akik az ilyesmit ukáz nélkül is elvárják; kik azok, akik obersovszkyzmust várnak el, akik sajtótájékoztatót hamisítanak, arcot takarnak ki, cenzúráznak.
A Lezsák Sándor által "erkölcsi megújulásnak" nevezett orosz nyitásról, hála a hangsúlyos kormányzati kommunikációnak, minden lojális NER-katona megértette, hogy eljött az igazodás pillanata. A Magyar Hírlap "mesés nyitóünnepségrõl" ír, "mesés földrajzi és történelmi utazásnak" nevezve a sarlós-kalapácsos idõszakot is felelevenítõ show-t. A Magyar Nemzet publicistája szerint Szocsi "Egy újjáéledõ, az erejét nem csupán a világgazdaságban, a hatalmi politikában, hanem emberek milliárdjainak érdeklõdését felkeltõ esemény keretében megmutatni, sõt talán fitogtatni kívánó birodalom jelképe." Az írás érdekessége, hogy a hazug orosz érvelést átvéve felteszi a kérdést: "Anélkül, hogy elmerülnénk a részletekben, valóban olyan nagy baj, hogy Oroszországban törvény tiltja a homoszexualitás népszerûsítését a kiskorúak körében?"
A Szocsi-ügyi szervilis túlteljesítés rekordját azonban valószínûleg a Heti Válasz szerzõje, Balla Eszter állította fel azzal a San Franciscóból (!) származó írással, amely már címével is az ötvenes éveket idézi fel: "Rosszindulatú hisztériakeltés: Így provokálja az USA az olimpiát". Néhány gyöngyszem: "Politikát nem a rendezõk, hanem a jogvédõk csináltak a nagy sporteseménybõl", "De a nagyon erõs homoszexuális lobbival Barack Obama nem mert szembeszállni. Mert az idei olimpia egyeseknek nem a világ sportolóinak felemelõ viadaláról, tehetségérõl, szorgalomról, kitartásról szól, hanem a homofób Oroszország megleckéztetésérõl", "Az orosz-amerikai feszült kapcsolat, Vlagyimir Putyin vezetési stílusa a politikára, nem a sporteseményre tartozik. Azonban mind a televízióban, mind az újságokban hemzsegtek az orosz elnök elleni megjegyzések." És a csúcs: "Az amerikaiak elfeledkeznek arról, hogy utoljára 1996-ban, az õ felügyeletük alatt, az atlantai nyári olimpián történt robbantás." Sõt, a négereket is verik.
A néhai Fiatal Demokraták Szövetségének utódszervezete, gazdasági klientúrástul, gyáva és elvtelen értelmiségestül, szervilis médiástul megérkezett a putyini Eurázsiai Unió kapujába. A baj az, hogy minket is vittek magukkal. Miközben a félkész épület recseg-ropog, a személyzet pedig ki-be jár a szobánkba.
Link
Putyin jól benézte: évek óta dédelgetett kedvenc gigaprojektjének entrée-ja nem egészen úgy sikerült, ahogy várta. A téli olimpiai szállásgate képei és tweetjei hosszú napok óta borzolják az oda érkezett sportolók és újságírók kedélyeit, holott a szocsi rémálomban semmi meglepõ nincsen: egy gazdasági stagnálása dacára újra erõre kapó nagyhatalom az élet minden területét meg akarja szervezni, ezért egész területeket szervezetlenül, dolgavégezetlenül hagy. És az egész nem is érdekli olyan nagyon mélyen, végül is csak élõ emberekrõl van szó.
A Kreml önfeledt téli olimpiát, rezsim-legitimációt akart, és meg is kapta: a napok múlásával ritkulnak a botrányos fotók, posztok, a figyelem lassan a gyors- és mûkorcsolyázók, a sífutók és a jégkorongozók felé fordul. Hatni kezd az amnézia, a '36-os Berlinbõl, a '80-as Moszkvából ismert jótékony homály elfedi a, khm, kisebb infrastrukturális problémákat, spongyát borít arra, milyen rezsim is szervezhet itten játékokat a népek békéjének és barátságának jegyében, végül megszeretteti a résztvevõkkel a kissé szétszórt, nehéz természetû, de barátságos nagy barna medvét. Ahogy a végén Winston is megszerette NagyTestvért.
A személyzet ki-be jár a szobádba? Van internet, de a kábel kilóg a falból? Nincs recepció a hotelben? Létra kell a fûtõtesthez? Két vécét terveztek egy fülkébe, máshol meg három kihallgatószék néz szembe a vécécsészével? Lehallgatják a mobilodat? Ironikus posztod után blokkolják a honlapodat? Helyi illetékes elszólja magát, hogy rejtett kamera lehet a zuhanyzóban, majd elvonszolják elõle a kritikus riportert? Üdvözlünk a reálisan létezõ Oroszországban! A gigantomán, végletekig korrupt, államilag hajléktalanított, kényszerkitelepített, készen is csak félkész olimpiai Patyomkin-falut nyugodtan tekinthetjük a putyini rezsim szimbólumának. Ez azonban csak egy dolog.
A másik az, hogy ezek az állapotok, ez a fajta gazdaságirányítás, ez a fajta hatalomgyakorlás, emberkép, szabadság-felfogás, az államilag egyszerre szervezett és elítélt korrupció, ez az egész félázsiai mûködési mód a jelek szerint nagyon is megfelel a jelenlegi magyar miniszterelnöknek, akinek a köztársasága már ma is erõsen emlékeztet a szocsi, illetve a tágabb értelemben vett orosz modellre. Orbán pár év alatt úgy átszabta a közjogi rendszert, olyannyira a politika alá rendelte a jogot, hogy a The Washington Post már úgy ír rólunk, mint új, ex-KGB-s barátjának országáról: az ország intézményeit "erõsen fenyegeti a kormányzó párt, a szélsõségesek pedig a kisebbségeket célozzák meg".
Magyar-ruszki dve bratanki
"Magyarországon az emberek megtanulták, hogy – bár nem könnyû az élet a nyugat-európai és általában a nyugati államok közösségében, mindenért meg kell harcolni, de – Nyugaton van keresnivalónk. Keleten semmi keresnivalónk sincs" – jelentette ki Orbán Viktor 2007-ben. "Tisztában vagyunk Oroszország súlyával és jelentõségével is, de a tiszteletet, amelyet Oroszország iránt érzünk, elsõsorban nem Oroszország mérete, hanem kultúrája váltja ki belõlünk, és az orosz kultúra iránti tiszteletünk adja meg az alapját a jó gazdasági együttmûködésünknek" – beszélt már igencsak más hangon 2013-ban.
Orbán pár év alatt lemenedzselte a "keleti nyitást" (orosz, kínai, kazah, azeri stb. relációban), és súlyosan téved, aki azt hiszi, nettó gazdaságpolitikai pragmatizmus, illetve némi kényszerû opportunizmussal vegyített nemzeti energiaérdek motiválta.
Legkésõbb a látszólag puccsszerûen végrehajtott, valójában jó egy éve elõkészített paksi paktummal mindenki számára kiderülhetett: Orbán Viktornak nemcsak az orosz gáz és az orosz atom kell (szó szerint bármi áron), hanem az orosz hatalomgyakorlási modell is. Az eljárásmóddal tulajdonképpen hozzáoroszosodtunk "Eurázsiai Uniót" tervezgetõ új partnerünkhöz, és így már érthetõ az is, miért beszél az EU-ról, az EU-val szemben a "nemzeti függetlenség" nyelvén – valójában már az új birodalomhoz meghívottak magabiztosságával.
Hatalomtechnikák
A szocsi olimpia megvalósítását bármiféle versenyeztetés nélkül jórészt a Putyin-közeli építési maffia kapta meg (ketten közülük az elnök gyerekkori barátai). Borisz Nyemcov volt kormányfõ-helyettes számításai szerint a totálisan túlszaladt, 51 milliárd dolláros összbüdzsébõl úgy 30 milliárdot nyúltak le azok, akiknek "a lába már ott volt az ajtóban". Orbán Viktor rendszere, trafik- és földügyi igyekvése évek óta másról sem szól, csak a helyi párt- és családközeli elitek pozícióba emelésérõl, a Simicska-, Nyerges- és egyéb birodalmak etetésérõl, mesterségesen felfújt gigaprojektekrõl, stadionépítési lázról, bónusz felcsúti reptérrõl. A villámgyors, bármiféle valós költséget vagy háttérelemzést nélkülözõ paksi parlamenti döntés ráadásul kísértetiesen emlékeztet egy másik hazaárulásra: arra a napra, amikor 1988-ban a parlament Bõs-Nagymaros folytatása mellett döntött.
Putyin Oroszországa néha szó szerint lábbal tiporja az embert és jogait, lágerbe küldi ellenzékét és potenciális hatalmi riválisait, kilövési engedélyt ad melegekre és leszbikusokra, a homoszexualitást a pedofíliával azonosítja, az elnök rendszere nem is szégyelli, hogy joviális engedékenységgel beengedi országába a világ meleg sportolóit is, feltéve, ha nem nyúlnak gyerekekhez. Orbán Magyarországa nem tûri el a kínai kormányfõ látogatásakor a Tibet-párti tüntetõket (Orbán: a demonstrálók nem "rombolhatják le az állami célokat", "véleménykifejezés van, botrány, balhé nincs"), olimpia nélkül is kitiltja közterekrõl a hajléktalanokat, megtûri a homofóbiát a hozzá közeli médiában, és nemigen háborodik fel, ha nácik megtámadják a budapesti melegfelvonulás résztvevõit.
A fasizálódott, ellenvéleményt nem tûrõ néplélek orosz megnyilvánulása az a rendõr, aki nemcsak megverte a Vörös téren tüntetõ meleg aktivistákat, de azt is közölte velük: "El kellene, hogy égessünk titeket." Ugyanezt a mentalitást idehaza, civilizáltabb köntösben az a fideszes képviselõ reprezentálta, aki olyannyira nem tûrte az LMP paksi protestjét, hogy vette a fáradtságot, és vizet öntött az egyik zöld képviselõ megafonjába. Úgy, hogy az õ pártjának kétharmada van a törvényhozásban.
Természetesen Putyin is és Orbán is abból indul ki: aki a kormányt bírálja, az valójában az országnak akar ártani.
Bevezetés a szervilizmusba
Az orosz állami tévében pillanatok alatt köszörülték ki a – für alle Fälle kis késéssel közvetített – megnyitón esett csorbát: az ötödik olimpiai karika nem akart kinyílni, kivéve az orosz tévénézõk milliói számára, akiknek egy villámgyorsan összerakott montázsnak hála, mégiscsak kinyílt az a karika. A magyar állami tévében a riporter nem reflektált a showban bemutatott szovjet korszakra, összesen annyit mondott, hogy "a gyakorlati megvalósításba hiba csúszott". "Vajon mitõl fél a köztévé riportere?" – kérdezi teljes joggal Török Gábor, bár nyilván õ is pontosan tudja, kik azok, akik az ilyesmit ukáz nélkül is elvárják; kik azok, akik obersovszkyzmust várnak el, akik sajtótájékoztatót hamisítanak, arcot takarnak ki, cenzúráznak.
A Lezsák Sándor által "erkölcsi megújulásnak" nevezett orosz nyitásról, hála a hangsúlyos kormányzati kommunikációnak, minden lojális NER-katona megértette, hogy eljött az igazodás pillanata. A Magyar Hírlap "mesés nyitóünnepségrõl" ír, "mesés földrajzi és történelmi utazásnak" nevezve a sarlós-kalapácsos idõszakot is felelevenítõ show-t. A Magyar Nemzet publicistája szerint Szocsi "Egy újjáéledõ, az erejét nem csupán a világgazdaságban, a hatalmi politikában, hanem emberek milliárdjainak érdeklõdését felkeltõ esemény keretében megmutatni, sõt talán fitogtatni kívánó birodalom jelképe." Az írás érdekessége, hogy a hazug orosz érvelést átvéve felteszi a kérdést: "Anélkül, hogy elmerülnénk a részletekben, valóban olyan nagy baj, hogy Oroszországban törvény tiltja a homoszexualitás népszerûsítését a kiskorúak körében?"
A Szocsi-ügyi szervilis túlteljesítés rekordját azonban valószínûleg a Heti Válasz szerzõje, Balla Eszter állította fel azzal a San Franciscóból (!) származó írással, amely már címével is az ötvenes éveket idézi fel: "Rosszindulatú hisztériakeltés: Így provokálja az USA az olimpiát". Néhány gyöngyszem: "Politikát nem a rendezõk, hanem a jogvédõk csináltak a nagy sporteseménybõl", "De a nagyon erõs homoszexuális lobbival Barack Obama nem mert szembeszállni. Mert az idei olimpia egyeseknek nem a világ sportolóinak felemelõ viadaláról, tehetségérõl, szorgalomról, kitartásról szól, hanem a homofób Oroszország megleckéztetésérõl", "Az orosz-amerikai feszült kapcsolat, Vlagyimir Putyin vezetési stílusa a politikára, nem a sporteseményre tartozik. Azonban mind a televízióban, mind az újságokban hemzsegtek az orosz elnök elleni megjegyzések." És a csúcs: "Az amerikaiak elfeledkeznek arról, hogy utoljára 1996-ban, az õ felügyeletük alatt, az atlantai nyári olimpián történt robbantás." Sõt, a négereket is verik.
A néhai Fiatal Demokraták Szövetségének utódszervezete, gazdasági klientúrástul, gyáva és elvtelen értelmiségestül, szervilis médiástul megérkezett a putyini Eurázsiai Unió kapujába. A baj az, hogy minket is vittek magukkal. Miközben a félkész épület recseg-ropog, a személyzet pedig ki-be jár a szobánkba.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2014. February 11. 17:31:11
#2 |
Balu
- 2014. February 11. 18:45:15
#3 |
postaimre
- 2014. February 11. 18:53:58
#4 |
Perje
- 2014. February 11. 19:15:27
#5 |
keepfargo
- 2014. February 12. 00:51:13
#6 |
postaimre
- 2014. February 12. 07:56:46
#7 |
postaimre
- 2014. February 12. 08:52:55
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.