Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Numerus Clausus törvény, meg ami arról tudható...
1920. szeptember 26-án jelent meg a Numerus Clausus törvény, melyet 1945 után félévszázadig "zsidó" törvényként tituláltak, s akiknek ez érdekük, teszik ma is. Teszik, kihasználva, hogy az 1920: XXV. Törvénycikk szövegét, annak rövidsége ellenére a társadalom nem ismeri, s elõbb-utóbb készpénznek veszi, amit gyakran ismételnek. Pedig a tények mást mutatnak.
A "Nagy háború", ahogy az elsõ világháborút sokáig nevezték, erõsen
felborította a közép-európai térség vallási és etnikai viszonyait. Így, bár meglepõ, de
a Huszadik Század címû folyóirat 1917-ben feltett körkérdésére a polgári
zsidó családból származó Jászi (Jakubovics) Oszkár válaszában felvetette
valamifajta numerus clausus háború utáni bevezetésének szükségességét (Lásd:
Litván György Jászi Oszkárról írt könyvét, és Pelle János ahhoz írt recenzióját - Magyar
Szemle, 2004. június). Így az elsõ Teleki-kormány idején bevezetett
Numerus Clausus törvény az akkori viszonyok ismeretében szükségszerûnek
látszott, s bármily furcsa nem mondott ki negatív diszkriminációt. A törvény
ugyanis sem a zsidóságot, sem más valláshoz, vagy etnikumhoz való tartozást nem
nevez meg, s nem mond ki korlátozást.
Ez utóbbi alátámasztására érdemes idézni a mindössze egy oldalnyi
terjedelmû, négy §-t felölelõ törvény lényegi, 3. §-ának harmadik bekezdését, mely
az egyetemi karokra való beiratkozás rendjét szabályozza:
"Az engedély megadásánál a nemzethûség és az erkölcsi
megbízhatóság követelményei mellett egyfelõl a felvételt kérõk szellemi képességeire,
másfelõl arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó
egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók
közt lehetõleg elérje az illetõ népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát,
de legalább kitegye annak kilenctizedrészét."
Mindenkinek ajánlom, mielõtt "zsidótörvénynek" titulálja a Telekinek
felrótt Numerus Clausus törvényt,figyelmesen olvassa el a fenti bekezdést,
vagy akár a teljes törvényt, s keressen diszkrimináló passzusokat.
Nem fog találni! Amit az is alátámaszt, hogy 1938-ban, a valóban már
"zsidótörvénynek" minõsülõ 1938. évi XV. törvény bevezetése elõtt a
hivatalos magyar statisztikák a következõ adatokat mutatták (1930. évi
népszámlálás, ügyvédek vonatkozásában):
Országosan:
Római katolikus 1685
Görög katolikus 31
Református 774
Ágostai evangélikus 233
Görög keleti 6
Zsidó 2693
Egyéb 51
A táblázatból látszik, hogy országos viszonylatban összesen 5473
ügyvédbõl 2693
volt zsidó, azaz az ügyvédek 49,3%-a.
Budapesten:
Római katolikus 778
Református 275
Ágostai evangélikus 112
Zsidó 1523
Egyéb 42
A táblázatból látszik, hogy Budapesten összesen 2730 ügyvédbõl 1523
volt zsidó, azaz az ügyvédek 55,8%-a.
(Adatok forrása: Vértes Róbert: Magyarországi zsidótörvények és
rendeletek 1938-1945. Polgár Kiadó kft. 1997)
A fenti adatok alapján bizton állíthatjuk, hogy a "zsidóellenes"
törvénynek mondott Numerus Clausus hatása nem érvényesült, talán nem is
alkalmazták.
De az aggályoskodó nem fog találni zsidóellenességet a Numerus
Clausus törvény 1928, évi módosításában sem, mely módosítás eltörölte a
népcsoporthoz tartozás alapján történõ támogató válogatást és a fent idézett 3. § harmadik
bekezdését az alábbi módon - igen bölcsen - változtatta meg (1928. évi XIV.
törvény):
"A tudományegyetemekre, a mûegyetemre, a budapesti egyetemi
közgazdaság-tudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás
szabályozásáról szóló 1920. évi XXV. törvénycikk 3. §-ának harmadik bekezdése helyébe
a következõ szöveg lép: Az engedély megadásánál a nemzethûség és az
erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelõl a felvételt kérõ megelõzõ
tanulmányi eredményeire, illetve szellemi képességeire, másfelõl arra is
figyelemmel kell lenni, hogy elsõsorban a hadiárvák és a harctéri
szolgálatot teljesítettek és a közalkalmazottak gyermekei, továbbá a különféle
foglalkozási ágakhoz (mezõgazdasághoz, iparhoz, kereskedelemhez, szabad
foglalkozásokhoz stb.) tartozóknak gyermekei az ezen foglalkozásokhoz tartozók
számának és jelentõségének megfelelõ arányban jussanak a fõiskolákra és a
fölvettek száma az egyes törvényhatóságok között is igazságosan osztassék fel. A vallás-
és közoktatásügyi miniszter felügyel arra, hogy ezek a szabályok
megfelelõen alkalmaztassanak."
A ma oly gyûlölt kirekesztést ebben a szövegben sem lehet találni, s ha
belegondolunk, hogy a foglalkozási ágak közül a kétkezi munkás, legyen
az mezõgazdasági, vagy ipari munkás alkotta az akkori Magyarország
társadalmának zömét, úgy nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az "úri Magyarország"
törvényhozása a szegényebb rétegeket igyekezett, mai szóval: helyzetbe hozni.
Nagyon sajnálatos, hogy az ügyben leginkább érintettek mindezt
másként látják, vagy érdekeik ezt másként mondatják velük, és aszerint cselekszenek.
Dobai Miklós
A "Nagy háború", ahogy az elsõ világháborút sokáig nevezték, erõsen
felborította a közép-európai térség vallási és etnikai viszonyait. Így, bár meglepõ, de
a Huszadik Század címû folyóirat 1917-ben feltett körkérdésére a polgári
zsidó családból származó Jászi (Jakubovics) Oszkár válaszában felvetette
valamifajta numerus clausus háború utáni bevezetésének szükségességét (Lásd:
Litván György Jászi Oszkárról írt könyvét, és Pelle János ahhoz írt recenzióját - Magyar
Szemle, 2004. június). Így az elsõ Teleki-kormány idején bevezetett
Numerus Clausus törvény az akkori viszonyok ismeretében szükségszerûnek
látszott, s bármily furcsa nem mondott ki negatív diszkriminációt. A törvény
ugyanis sem a zsidóságot, sem más valláshoz, vagy etnikumhoz való tartozást nem
nevez meg, s nem mond ki korlátozást.
Ez utóbbi alátámasztására érdemes idézni a mindössze egy oldalnyi
terjedelmû, négy §-t felölelõ törvény lényegi, 3. §-ának harmadik bekezdését, mely
az egyetemi karokra való beiratkozás rendjét szabályozza:
"Az engedély megadásánál a nemzethûség és az erkölcsi
megbízhatóság követelményei mellett egyfelõl a felvételt kérõk szellemi képességeire,
másfelõl arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó
egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók
közt lehetõleg elérje az illetõ népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát,
de legalább kitegye annak kilenctizedrészét."
Mindenkinek ajánlom, mielõtt "zsidótörvénynek" titulálja a Telekinek
felrótt Numerus Clausus törvényt,figyelmesen olvassa el a fenti bekezdést,
vagy akár a teljes törvényt, s keressen diszkrimináló passzusokat.
Nem fog találni! Amit az is alátámaszt, hogy 1938-ban, a valóban már
"zsidótörvénynek" minõsülõ 1938. évi XV. törvény bevezetése elõtt a
hivatalos magyar statisztikák a következõ adatokat mutatták (1930. évi
népszámlálás, ügyvédek vonatkozásában):
Országosan:
Római katolikus 1685
Görög katolikus 31
Református 774
Ágostai evangélikus 233
Görög keleti 6
Zsidó 2693
Egyéb 51
A táblázatból látszik, hogy országos viszonylatban összesen 5473
ügyvédbõl 2693
volt zsidó, azaz az ügyvédek 49,3%-a.
Budapesten:
Római katolikus 778
Református 275
Ágostai evangélikus 112
Zsidó 1523
Egyéb 42
A táblázatból látszik, hogy Budapesten összesen 2730 ügyvédbõl 1523
volt zsidó, azaz az ügyvédek 55,8%-a.
(Adatok forrása: Vértes Róbert: Magyarországi zsidótörvények és
rendeletek 1938-1945. Polgár Kiadó kft. 1997)
A fenti adatok alapján bizton állíthatjuk, hogy a "zsidóellenes"
törvénynek mondott Numerus Clausus hatása nem érvényesült, talán nem is
alkalmazták.
De az aggályoskodó nem fog találni zsidóellenességet a Numerus
Clausus törvény 1928, évi módosításában sem, mely módosítás eltörölte a
népcsoporthoz tartozás alapján történõ támogató válogatást és a fent idézett 3. § harmadik
bekezdését az alábbi módon - igen bölcsen - változtatta meg (1928. évi XIV.
törvény):
"A tudományegyetemekre, a mûegyetemre, a budapesti egyetemi
közgazdaság-tudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás
szabályozásáról szóló 1920. évi XXV. törvénycikk 3. §-ának harmadik bekezdése helyébe
a következõ szöveg lép: Az engedély megadásánál a nemzethûség és az
erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelõl a felvételt kérõ megelõzõ
tanulmányi eredményeire, illetve szellemi képességeire, másfelõl arra is
figyelemmel kell lenni, hogy elsõsorban a hadiárvák és a harctéri
szolgálatot teljesítettek és a közalkalmazottak gyermekei, továbbá a különféle
foglalkozási ágakhoz (mezõgazdasághoz, iparhoz, kereskedelemhez, szabad
foglalkozásokhoz stb.) tartozóknak gyermekei az ezen foglalkozásokhoz tartozók
számának és jelentõségének megfelelõ arányban jussanak a fõiskolákra és a
fölvettek száma az egyes törvényhatóságok között is igazságosan osztassék fel. A vallás-
és közoktatásügyi miniszter felügyel arra, hogy ezek a szabályok
megfelelõen alkalmaztassanak."
A ma oly gyûlölt kirekesztést ebben a szövegben sem lehet találni, s ha
belegondolunk, hogy a foglalkozási ágak közül a kétkezi munkás, legyen
az mezõgazdasági, vagy ipari munkás alkotta az akkori Magyarország
társadalmának zömét, úgy nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az "úri Magyarország"
törvényhozása a szegényebb rétegeket igyekezett, mai szóval: helyzetbe hozni.
Nagyon sajnálatos, hogy az ügyben leginkább érintettek mindezt
másként látják, vagy érdekeik ezt másként mondatják velük, és aszerint cselekszenek.
Dobai Miklós
Hozzaszolasok
#1 |
Kormos
- 2014. February 18. 10:59:57
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.