Mert kibaxott zsidócsicska buzeráns hazaáruló kötsög agyonlõnivaló rühes banda, no azért. A legutóbbi idõkig általában elutasították a nyomozó hatóságok azokat a büntetõfeljelentéseket, amikor egy fõvállalkozó nem fizette ki az alvállalkozóit, mondván: ezek egyszerû szerzõdésszegések, amelyekkel kapcsolatban a panaszokat polgári peres úton kell rendezni. Bár az elmúlt években elõfordult, hogy egy-egy sértett nem hagyta magát, és végül bizonyítani tudta az igazát a bíróság elõtt, de az ilyen ügyek gyakran el sem jutottak a vádemelésig. Nagy port vernek fel ugyanakkor azok a nagy súlyú bûncselekmények, melyekrõl a bíróságon az derül ki, hogy a rendõrségi nyomozás nem volt megfelelõ, az eredeti vád nem megalapozott. Mi az oka annak, hogy ezeket az ügyeket a nyomozók ennyire különbözõképpen kezelik és miért ilyen magas a nagy gazdasági ügyekben a felderítetlenség? A hvg.hu erre a kérdésre kereste a választ.

„1. Szüntesd meg az ügyet. 2. Ha nem tudod megszüntetni, tedd át máshová, másik kapitányságra. 3. Amennyiben ez nem megy, próbáld meg elsikálni, hogy ne kelljen vele foglalkozni. 4. Ha nagyon kell vele dolgozni, ne feledkezz meg arról, hogy nem tudhatod, kinek a kijét jelentették fel, kinek az aktája került eléd” – osztotta meg tapasztalatait a hvg.hu-val a gazdasági ügyekben nyomozó hatóság munkáját közelrõl ismerõ, a neve elhallgatását kérõ magánnyomozó.

„Egy csalási ügyben, amelyben a megbízóm tett feljelentést, és amelyben meghallgattak tanúként, lényegében magamat hallgattam ki. A nyomozó egyáltalán nem értette az ügyet, én tettem fel a kérdéseket, és diktáltam be a választ a jegyzõkönyvnek, csak hogy elinduljon a nyomozás. Az eljárást sajnos megszüntették, 15 millió forint ugrott, a csalónak meg semmi baja nem lett.” A magánnyomozó elmondta azt is, amikor az eljárások lezárása ellen panaszt nyújtottak be az ügyészségnek, akkor ugyan felszólították a rendõröket a további nyomozásra, azok végül mégiscsak lezárták az ügyeket.

A magánnyomozó felidézett egy közelmúltbeli esetet, amikor a sértett csak egy pótmagánvádas eljárás keretében tudott elégtételt szerezni az õt ért jogsérelmen. Az ügyét a rendõrség egyszerû szerzõdésszegésnek minõsítette, miközben az általa házépítéssel megbízott vállalkozó úgy csalt ki tõle újabb és újabb részleteket, hogy közben nem történt semmi. A csalódott vállalkozó kénytelen volt saját szakállára nyomozni, és az összegyûlt bizonyítékoknak köszönhetõen végül sikerrel járt a bíróságon. (Az esetrõl az Origo számolt be tavaly novemberben.)
Fotó: ORFK / H. Szabó Sándor

„Azok a rendõrök, akik ezt az ügyet elkezdték, miért nem tartoznak felelõsséggel? Egy állampolgár nincs arra felkészülve, hogy maga gyûjtsön bizonyítékot, és vigyen végig egy ilyen bonyolult eljárást. De akkor, hogyan védheti meg igazát?” – vetette fel a magánnyomozó.

Elfogadott a nemteljesítés?

„A mai magyarországi üzleti életben, különös tekintettel az építõiparra, mindennapos jelenség a szerzõdések nemteljesítése. Ezen problémák, jogviták kizárólag polgári jogi útra, peres eljárásokra tartoznak. Szerzõdésszegés miatt lehet kártérítési igényt érvényesíteni, nem a büntetõeljárás megindításával” – bukkant fel három évvel ezelõtt ugyanez a rendõrségi indoklás egy IV. kerületi ügyet lezáró rendõrségi határozatban.

Itt az érintett cég, a Ba-Im Kft. vezetõje arra hivatkozott, hogy bár a fõvállalkozó hozzájutott munkája ellenértékéhez, az alvállalkozóit mégsem fizette ki. A cég képviselõje szerint a szándékosan ki nem fizetett vállalkozói díjak révén történõ haszonszerzés esete beletartozik a Btk. szerinti csalás kategóriájába. A rendõrség viszont megszüntette a nyomozást, mondván: nem állapítható meg, hogy bûncselekmény történt, és az eljárás lefolytatásától sem várható ilyen eredmény.

Egy másik ügyben, ugyanabban az évben a Legfelsõbb Bíróság viszont arra jutott, hogy csalást követ el az a vállalkozó, aki az alvállalkozók kifizetéséhez szükséges pénzügyi fedezetet a megrendelõktõl megkapja, de azt nem az alvállalkozói számlák kiegyenlítésére, hanem egyéb tartozásai rendezésére fordítja.

Sok tízmilliójába is fájhat majd az államnak a rendõri eljárás

Bár voltak olyan nagy súlyú gazdasági bûncselekmények, melyek során a rendõrségi nyomozás eljutott a vádemelésig, Hadnagy József ügyvéd szerint több esetben is a bíróságon ezek a vádak elolvadtak, a nyomozás összességében mégsem bizonyult olyan eredményesnek. Ilyen volt a BKV-ügy is, amelyben eredetileg másfél milliárd forint vagyoni hátrány-okozás volt a vád, de egyelõre nem tûnik úgy, hogy mindez megalapozott.

Iratok egy bírósági tárgyaláson
Fotó: Fülöp Máté

A MÁV Hídépítõ mûködésével kapcsolatban 280 millió forintos hûtlen kezeléssel gyanúsították meg Hadnagy ügyfelét, aki a társaság mûszaki osztályvezetõje volt. „A cég struktúrájának része volt, de nem volt olyan döntési helyzetben, hogy ekkora összeg felett rendelkezzen. A két évig tartó nyomozás során a szakértõ véleménye alapján eljutottunk oda, hogy a hûtlen kezelés helyett számvitel rendjének megsértésének vétsége lett a gyanú az emberrel szemben, amiért legfeljebb két évig tartó szabadságvesztés adható a másik bûntettnél az összeg nagysága miatt kiszabható 5-15 év helyett.”

Hadnagy szerint egy másik ügyében még kétséges az is, hogy a vádemelésig sikerült eljutni: „A Capital Partners bróker cég ügyében kétmilliárd forintos csalást rónak fel a rendõrök. A gyanú szerint az ügyfelek pénzét fiktív amerikai befektetésre számolták el, aztán a fiktív cég mégiscsak tõzsdére került, és részvényeket bocsátott ki” – mondta Hadnagy, aki hangsúlyozta, hogy a magyarországi cégvezetés nem is hazai, hanem csehországi irányítás alatt állt. Most ott tart a 2010-ben elindult büntetõeljárás, hogy jogsegély-kérelem van benyújtva Csehországban és az USA-ban, a válaszadás több évig is elhúzódhat. Eleve az eljárás nagyon sokba kerül, sok idõt és erõfeszítést követel meg a nyomozó hatóságoktól, és aztán a végén még az is elõfordulhat, hogy az államnak kell majd kártérítést fizetnie Hadnagy ügyfelének, miután több hónapot töltött elõzetesben, a házát pedig bûnügyi zár alá vették. Hadnagy szerint a rendõrök ott „rontották” el a nyomozást, hogy a PSZÁF-bejelentése alapján nekiugrottak a CP-nek, holott az, hogy a tõzsdén valaki tízmilliókat bukik, nem meglepõ.
Növekvõ ügyszámok
A gazdasági bûncselekmények száma és aránya az összbûnözésen belül az elmúlt öt évet vizsgálva nõtt. (2012-ben volt egy kis javulás a 2011. évhez viszonyítva.) 2008-ban 15 870 gazdasági bûntettet regisztráltak, ez a szám 2011-ben 32 490-re nõtt. Az azt következõ esztendõben viszont 24 001-ra csökkent ezeknek a bûntetteknek a száma – olvasható a Legfõbb Ügyészség 2012-re vonatkozó tájékoztatójában. A csalások száma 27 906-ról 2012-ben 36 911-re nõtt, a sikkasztásoké pedig 4054-rõl 4784-re emelkedett. A korrupciós bûncselekmények száma 2012-ben 828 volt (2011-ben pedig 738), ami 12,2 százalékos növekedés jelent.

Vannak sikersztorik is

„Sok idõt vesz igénybe a gazdasági bûncselekmények felderítése. Gyakran ugyanis egy-egy nagy gazdasági társaság mûködését kell átvilágítaniuk, vagy bonyolult céghálózatot kell kibogozniuk a nyomozóknak, és az alapügyhöz más bûncselekmények is kapcsolódhatnak” – mondta a hvg.hu-nak Nagy Richárd õrnagy, az Országos Rendõr-fõkapitányság Korrupció és Gazdasági Bûnözés Elleni osztályának vezetõje.

Az osztályvezetõ szerint nehéz a felek valódi akaratát, hogy a szándékuk valójában mire irányult, utólag bizonyítani. A szakértõi vizsgálatok elhúzódnak, ráadásul kevés olyan szakértõ van, akinek véleményét a bíróság is megalapozottnak tartja. Ezekben az ügyekben a bûncselekmény során szerzett pénz útjának követése sem egyszerû. A cégek rendszerint fantomizálódnak: a bûncselekményt elkövetõ vezetõk kivonulnak a cégbõl, helyükre pedig fellelhetetlen külföldi személyeket vagy hajléktalanokat tesznek. Vagy offshore vállalkozásokat iktatnak be, hogy eltakarják a pénz fellelhetõségét. Minél több cégen megy át a pénz, annál nehezebben követhetõ, ráadásul azt sokszor felélik vagy eltüntetik, esetleg a pénzt más legális gazdasági formába helyezik át. Ráadásul a több országot érintõ ügyekben a jogsegély alapján megkért információkra akár hosszú hónapokat is várni kell, különösen az EU-n kívüli országok esetén.

A gazdasági ügyek nyomozása nem hasonlítható össze más, például életellenes ügyekkel, hiszen míg azok a történtek után nem sokkal a rendõrség tudomása jutnak, addig a gazdasági bûntetteknél évek telhetnek el, mire büntetõeljárás indul. Erre példa az osztályvezetõ szerint, amikor egy társasház közös képviselõje saját céljaira fordította a lakók befizetéseit, ami csak három év után derült ki. Nagy Richárd szerint ugyanakkor az is gyakori, hogy olyan jogviták miatt tesznek feljelentést, amelyek megítélése nem a büntetõjog körébe tartozik. Ezen ügyek szintén jelentõs erõket kötnek le. Megemlítette, azért sokszor a feljelentések is hagynak kívánnivalót maguk után, így gyakran elõfordul, hogy azok pontatlanok, rendezetlenek, esetleg hiányosak a becsatolt iratok, vagy az okozott kár, vagyoni hátrány nem állapítható meg. „Az sem szokatlan, hogy az emberek félreértik a szerzõdéseket, például a lízingszerzõdést adásvételnek tekintik, a korrupciós ügyekben pedig egyik fél sem érdekelt abban, hogy a bûncselekmény a nyomozó hatóság tudomására jusson, vagy a nyomozás mielõbb befejezõdjön.”

Nagy szerint ennek ellenére vannak kifejezett sikertörténetek is: ilyenek például azok az eljárások, melyeket a Budapesti Rendõr-fõkapitányság (BRFK) folytatott le gabona értékesítéssel kapcsolatos csalások ügyében. Az egyik esetben az elkövetõk nem létezõ 7500 tonna kukoricát értékesítettek több mint 200 millió forint értékben, míg a másik esetben búzát vásároltak több mint egymilliárd forintért, melynek fedezetét hamis bankgaranciákkal igazolták.

Nagy elmondta azt is, hogy folyamatosan törekszenek az eljárások határidejének csökkentésére is. „Jó példa erre a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal közösen létrehozott nyomozócsoport, melynek eredményeként 2013 szeptemberében 14 megyére kiterjedõ akcióban egyebek mellett költségvetési csalással, pénzmosással milliárdos kárt okozó bûnszervezet irányítóit és tagjait fogták el” – közölte Nagy Richárd.
Link