Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
'IDIÓTA, HÜLYE, BAROM'
Avagy, hogyan is nevezzelek ?
Sok gyötrõdés után, de mégis úgy gondoltam, megpróbálom ezt az „Ãzes” magyaros? megnevezést átültetni, a mai nap gondolatvilágába.
Maga a történet, nem egy régi keletû, de hagyjuk is a részleteit, mert nem kÃvánok, sajtóper részese lenni, más, perlekedést, ha pedig lehet kerülöm, lévén, nem Ãzlik a fennebbi megfogalmazás, bár…, ha meggondolom, még nem is annyira bántó, hacsak, nem azt a szöveg környezetet nézzük, melyben általában elhangzik.
Nos, vágjunk bele,miért is kerestem-e hajnali órán a billentyûzet gombjait?
Igen érdekes dolgok történnek, mostanság, a magát nemzeti gondolkodónak.gondolkodóknak nevezõk köreiben. Igaz, maga a jelenség nem új keletû, de azért, megér egy pársort.
Ugye tudott dolog, hogy mostanság, közel annyi a magát nemzetinek nevezõ, mint a 40 -es évek derekán a partizán, Pesten. Igaz, közel hasonló a megjelenésük gyakorisága is, mert minden rendezvényen, ahol a sör-bor-pálinka és más tudat módosÃtó „’kegyszer” fellelhetõ, ott meg lehet találni szinte mindenkit. Van, ki ostort pattogtat, csikós gatyában, egy-egy sörszagú böffentés kÃséretébe, van,ki tovább megy és még kicsit rá is iszogat, . Kell a bátorság, hiszen, „úgy szép a Magyar ha részeg, mondja a mondás.
Na igen. EZ Ãgy kis van, odább, mondjuk zsidóéknál, megfogalmazva, mi pedig, /tisztelet a kivételnek/igyekszünk is ennek megfelelni.
No de a történet nem ezekrõl a magyarokról szól, de nem ám, hiszen, Õk az igaz magyarok, részegen, is, a saját hányadékukban fetrengve, részegen félig artikulálatlan hangon énekelgetve, lesve kifelé a fejbõl, amiben a tudat halvány szikrája sincs már lassan. Fontos, hogy legyen a Csanád-i mellény,mondom/tisztelet a kivételnek/, mert ez fontos, nagyon fontos, hiszen, az együvé tartozás jelképe.
Igaz, vannak néhányan, kik nem dÃszbõl, hanem valós érzületbõl s elkötelezettségbõl veszik fel, de nap,-mint nap, önmagukban hordják azt a bizonyos mellényt. Õket nem igen lehet látni, „módosult” tudati állapotban, nem, mert hétköznapi emberek, valóban telve, nemzeti érzülettel, mellények nélkül is. Naponta bennük ég a tûz, kihunyhatatlanul, bár, az elõbbiek okán, lassan, szégyenkezve, hogy magyarnak születtek, s tenni is akarnak a nemzeti sikerért.
Nos, róluk van szó.
Róluk, mert õk a cÃmadói ennek a kis emlékeztetõnek.
Õk az „Idióta, Hülye,barmok”
Miért is?
Nos, roppant egyszerû a válasz,. Hiszen, mint Ãrtam, hétköznapi emberek, akik vállalják, nap-mint nap, hogy a Nemzet és annak tagjai próbáljanak emelkedni. Lépjenek már ki abból, a „barátok” által jól körülhatárolható fertõbõl, amit Õk, a valóságnak hisznek, hiszen annyira átlátható, hogy sehova nem vezet az az út. Nos, ha netán, megpróbál valaki erre rámutatni, hogy ez Ãgy nem igazán jó, hogy abból, ha árpád sávos zászlók lengetése, vagy a nemzeti trikolór lobogtatása, a Székely és Magyar himnusz éneklése, még nem egyenlõ a magyarsággal, vagy annak felemelkedésének elõsegÃtésével, akkor az bizony baj. Nagy baj. Ha netán, még errõl esetleg megpróbál meggyõzõbb dolgokat állÃtani, mert nagy a valószÃnûsége annak, hogy ez csak egy kósza próbálkozás egy beszélgetéshez, vagy netán sörözéshez, na akkor van a biztosÃték gondban. Mert ugye a nemzet nem attól emelkedik, ha beszélgetünk, lobogtatunk, esetleg airsoft fegyverekkel harcolunk nagyon keményen, mondjuk kell az edzés, de a dolgok nem ott, hanem fejben dõlnek el.
Készen vagyunk-e Magyarként gondolkodni,-élni-tenni, gyermeket vállalni, nevelni, mert”azé az ország aki teleszüli” igyekeznek is egyesek, mÃg kettesek,az”idióta-hülye-barmok” próbálják talpra állÃtani a nemzeti érzületet és elmagyarázni, hogy nem helyes a liberalizált gondolkodás rabságában magunkat fogva tartatni. Igen, vállalni kell a nehézségeket és szembe kell nézni önmagunkkal, tudni, ki az aki „barát”, mert a közmondás szerint az ember a barátot választja, a testvért,”mellé választják”, de menjünk tovább, „madarat, tolláról,-embert, barátjáról”, ugye mennyire hangzatos, és sajnos igaz is.
Oly sokan mégis csak lesnek, mint anno, mikor Krisztus cipelte a keresztjét, mennyi, de mennyi nézelõdõ volt, s egyik sem akart odaállni, pedig voltak bõven, akár, ma. Sok-sok kis apró ember, egyik sem Krisztus, de cipeli a többiek keresztjét, igyekszik elmesélni, miért volna jobb ha megosztoznának rajta, de nem,. Szó sincs róla, vigyed csak „ Idióta, hülye, barom”.
Bizony. elgondolkodom, s tudom, Krisztus is elgondolkodott, bár, Õ tudta a végkifejletet, én, sajnos nem, csak föltételezem, hogy jobb lesz, vagy ha nem is jobb, de emberibb a hozzá-hozzánk-hozzám állás, s nem kell a „keresztet „ a vállalt és kiszabott feladatot a tömegbe hajÃtanom, hajÃtanunk. Remélem, már csak remélem, hogy a „ barát” bajban csak megismerszik s valóban értékének megfelelõen lesz kezelve, s remélem, hogy az itt elfolyt több éves „oltvány” gondozás, meghozza gyümölcsét. Remélem, hogy ember maradhatok, emberek maradhatunk, nem holmi „ Idióta-hülye barmok”, mert tenni akartunk, mert teszünk, mert megpróbálunk, ember mód gondolkodtatni, s rávilágÃtunk a csapdákra, mert valakinek tartozunk, Ãgy magunk is szeretnénk valakihez, valakikhez tartozni, holott nem tartozunk senkinek, max nekünk tartoznak, de ezeket nem lehet pénzben mérni, mert itt, emberségrõl és hittrõl van szó.
Egy, azok közül, aki vállalja, hogy” idióta. hülye, barom”, még egy kicsit, de már nagyon gondolkodik, hogy a keresztet hozzávágja a tömeghez.
-> talpi - 2014. február 19. 07:18 · 0 hozzászólás · 0 megnyitás · Nyomtatás · Szerkesztés
Sok gyötrõdés után, de mégis úgy gondoltam, megpróbálom ezt az „Ãzes” magyaros? megnevezést átültetni, a mai nap gondolatvilágába.
Maga a történet, nem egy régi keletû, de hagyjuk is a részleteit, mert nem kÃvánok, sajtóper részese lenni, más, perlekedést, ha pedig lehet kerülöm, lévén, nem Ãzlik a fennebbi megfogalmazás, bár…, ha meggondolom, még nem is annyira bántó, hacsak, nem azt a szöveg környezetet nézzük, melyben általában elhangzik.
Nos, vágjunk bele,miért is kerestem-e hajnali órán a billentyûzet gombjait?
Igen érdekes dolgok történnek, mostanság, a magát nemzeti gondolkodónak.gondolkodóknak nevezõk köreiben. Igaz, maga a jelenség nem új keletû, de azért, megér egy pársort.
Ugye tudott dolog, hogy mostanság, közel annyi a magát nemzetinek nevezõ, mint a 40 -es évek derekán a partizán, Pesten. Igaz, közel hasonló a megjelenésük gyakorisága is, mert minden rendezvényen, ahol a sör-bor-pálinka és más tudat módosÃtó „’kegyszer” fellelhetõ, ott meg lehet találni szinte mindenkit. Van, ki ostort pattogtat, csikós gatyában, egy-egy sörszagú böffentés kÃséretébe, van,ki tovább megy és még kicsit rá is iszogat, . Kell a bátorság, hiszen, „úgy szép a Magyar ha részeg, mondja a mondás.
Na igen. EZ Ãgy kis van, odább, mondjuk zsidóéknál, megfogalmazva, mi pedig, /tisztelet a kivételnek/igyekszünk is ennek megfelelni.
No de a történet nem ezekrõl a magyarokról szól, de nem ám, hiszen, Õk az igaz magyarok, részegen, is, a saját hányadékukban fetrengve, részegen félig artikulálatlan hangon énekelgetve, lesve kifelé a fejbõl, amiben a tudat halvány szikrája sincs már lassan. Fontos, hogy legyen a Csanád-i mellény,mondom/tisztelet a kivételnek/, mert ez fontos, nagyon fontos, hiszen, az együvé tartozás jelképe.
Igaz, vannak néhányan, kik nem dÃszbõl, hanem valós érzületbõl s elkötelezettségbõl veszik fel, de nap,-mint nap, önmagukban hordják azt a bizonyos mellényt. Õket nem igen lehet látni, „módosult” tudati állapotban, nem, mert hétköznapi emberek, valóban telve, nemzeti érzülettel, mellények nélkül is. Naponta bennük ég a tûz, kihunyhatatlanul, bár, az elõbbiek okán, lassan, szégyenkezve, hogy magyarnak születtek, s tenni is akarnak a nemzeti sikerért.
Nos, róluk van szó.
Róluk, mert õk a cÃmadói ennek a kis emlékeztetõnek.
Õk az „Idióta, Hülye,barmok”
Miért is?
Nos, roppant egyszerû a válasz,. Hiszen, mint Ãrtam, hétköznapi emberek, akik vállalják, nap-mint nap, hogy a Nemzet és annak tagjai próbáljanak emelkedni. Lépjenek már ki abból, a „barátok” által jól körülhatárolható fertõbõl, amit Õk, a valóságnak hisznek, hiszen annyira átlátható, hogy sehova nem vezet az az út. Nos, ha netán, megpróbál valaki erre rámutatni, hogy ez Ãgy nem igazán jó, hogy abból, ha árpád sávos zászlók lengetése, vagy a nemzeti trikolór lobogtatása, a Székely és Magyar himnusz éneklése, még nem egyenlõ a magyarsággal, vagy annak felemelkedésének elõsegÃtésével, akkor az bizony baj. Nagy baj. Ha netán, még errõl esetleg megpróbál meggyõzõbb dolgokat állÃtani, mert nagy a valószÃnûsége annak, hogy ez csak egy kósza próbálkozás egy beszélgetéshez, vagy netán sörözéshez, na akkor van a biztosÃték gondban. Mert ugye a nemzet nem attól emelkedik, ha beszélgetünk, lobogtatunk, esetleg airsoft fegyverekkel harcolunk nagyon keményen, mondjuk kell az edzés, de a dolgok nem ott, hanem fejben dõlnek el.
Készen vagyunk-e Magyarként gondolkodni,-élni-tenni, gyermeket vállalni, nevelni, mert”azé az ország aki teleszüli” igyekeznek is egyesek, mÃg kettesek,az”idióta-hülye-barmok” próbálják talpra állÃtani a nemzeti érzületet és elmagyarázni, hogy nem helyes a liberalizált gondolkodás rabságában magunkat fogva tartatni. Igen, vállalni kell a nehézségeket és szembe kell nézni önmagunkkal, tudni, ki az aki „barát”, mert a közmondás szerint az ember a barátot választja, a testvért,”mellé választják”, de menjünk tovább, „madarat, tolláról,-embert, barátjáról”, ugye mennyire hangzatos, és sajnos igaz is.
Oly sokan mégis csak lesnek, mint anno, mikor Krisztus cipelte a keresztjét, mennyi, de mennyi nézelõdõ volt, s egyik sem akart odaállni, pedig voltak bõven, akár, ma. Sok-sok kis apró ember, egyik sem Krisztus, de cipeli a többiek keresztjét, igyekszik elmesélni, miért volna jobb ha megosztoznának rajta, de nem,. Szó sincs róla, vigyed csak „ Idióta, hülye, barom”.
Bizony. elgondolkodom, s tudom, Krisztus is elgondolkodott, bár, Õ tudta a végkifejletet, én, sajnos nem, csak föltételezem, hogy jobb lesz, vagy ha nem is jobb, de emberibb a hozzá-hozzánk-hozzám állás, s nem kell a „keresztet „ a vállalt és kiszabott feladatot a tömegbe hajÃtanom, hajÃtanunk. Remélem, már csak remélem, hogy a „ barát” bajban csak megismerszik s valóban értékének megfelelõen lesz kezelve, s remélem, hogy az itt elfolyt több éves „oltvány” gondozás, meghozza gyümölcsét. Remélem, hogy ember maradhatok, emberek maradhatunk, nem holmi „ Idióta-hülye barmok”, mert tenni akartunk, mert teszünk, mert megpróbálunk, ember mód gondolkodtatni, s rávilágÃtunk a csapdákra, mert valakinek tartozunk, Ãgy magunk is szeretnénk valakihez, valakikhez tartozni, holott nem tartozunk senkinek, max nekünk tartoznak, de ezeket nem lehet pénzben mérni, mert itt, emberségrõl és hittrõl van szó.
Egy, azok közül, aki vállalja, hogy” idióta. hülye, barom”, még egy kicsit, de már nagyon gondolkodik, hogy a keresztet hozzávágja a tömeghez.
-> talpi - 2014. február 19. 07:18 · 0 hozzászólás · 0 megnyitás · Nyomtatás · Szerkesztés
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
kukackac
- 2014. February 22. 10:00:51
#12 |
talpi
- 2014. February 22. 11:18:44
#13 |
kukackac
- 2014. February 22. 12:35:13
#14 |
talpi
- 2014. February 22. 17:52:15
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték