Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
'Mi engedtük el' - amit mindenki rosszul tud az ír gázolóról
Az „ír gázoló”, aki Leányfalun elütött két kisgyereket, aztán hazaszökött a megérdemelt büntetés elõl – valószínûleg nincs olyan Magyarországon, aki ne ismerné a tragikus történetet. És ha kiderülne, hogy az ír férfi nem is szökött el, hanem az ügyészség és bíróság a legnagyobb egyetértésben elengedte? Hogy hónapokon át várta, le kell-e újra adnia az útlevelét? Sõt, hogy még tudatta is a hazatérését? A hvg.hu sorra vette, mennyiben múlt a magyar jogon és jogalkalmazókon, hogy a simának induló büntetõügybõl másfél évtizedes államközi szkanderezés lett. Menet közben derült ki az is, hogy a tõle biztosítékként kért összeget még vissza kell fizetnünk neki.
500 ezer forint – ennyit kellett biztosítékként letétbe helyeznie Ciarán Francis Tobinnak, hogy hazatérhessen Írországba egy rövid nyaralással egybekötött családi esküvõre 2000 szeptemberében. Ekkor már javában tartott az ellene indult büntetõeljárás, miután április 9-én Leányfalun autójával halálra gázolt egy testvérpárt, egy ötéves kisfiút és kétéves kishúgát. A hazánkban dolgozó ír a vakáció után ígéretéhez híven családostul visszajött, három hónappal késõbb viszont végleg elhagyta az országot. Pontosabban 14 évre: ennyi ideig tartó kiadatási huzavona után idén januárban pár napra visszatért, hogy kipipálva a magyar büntetés-végrehajtás kötelezõ köreit, egy ír börtönbe visszaszállítva végül letöltse büntetését.
Az 500 ezer forint az eljárási szabályok alapján visszajár, így a magyar állam ennyivel lóg Tobinnak most, hogy a büntetés bebiztosítására többé nincs rá szükség. Információnkat Koszta János, a Budapest Környéki Törvényszék szóvivõje megerõsítette, sõt, kérésünkre egészen pontosan kiszámolták, mennyit kap majd kézhez a félmilliós óvadékból. „A bûnügyi költségek levonása után 335 296 forint jár vissza a letétbe helyezett összegbõl, amit a szabadságvesztés büntetés letöltése után kell kifizetni” – közölte a bírósági szóvivõ. Addig a pénz a bíróság gazdasági hivatalának számláján pihen, ahová még 2000 õszén Tobin letétként befizette.
A bíró döntése miatt legális volt a hazatérése
Csakhogy a biztosítékot engedélyezõ bírósági döntés téves jogalkalmazáson alapulhatott – állítja egy ügyet közelrõl követõ forrásunk, aki jelenleg is az igazságszolgáltatásban dolgozik, ezért nevének elhallgatását kérte. „Jogilag védhetõ ugyan a biztosíték elrendelése, csakhogy a bírónak tudnia kellett volna, hogy ezt az intézményt nem ilyen esetekre találták ki. Már azért is aggályos az egész, mert a vonatkozó paragrafus szerint akkor lehet a biztosítékkal megváltani a jelenlétet, ha az érintett külföldön él. De Tobin – bár ír állampolgár – évek óta Magyarországon élt, ide kötötte a munkája, és csak egy rövid írországi tartózkodás miatt kérte a biztosíték engedélyezését” – magyarázta.
Francis Ciarán Tobin
Fotó: MTI / Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium / Burger Zsolt
A biztosíték lehetõsége azonban elsõsorban azért nem járt volna Tobinnak forrásunk szerint, mert a halálos gázolásnál jóval kisebb súlyú bûncselekményeknél szokták alkalmazni a gyakorlatban. Így például balesetet okozó kamionosoknál, vagy lebukott csempészeknél bólintanak rá, hogy a kihallgatás után útjukra engedhessék a külföldieket biztosíték ellenében, hiszen a várható pénzbüntetés, illetve bûnügyi költség úgyis megtérül. „Ebben az esetben az eljárás a terhelt távollétében lefolytatható” – rendelkezik a büntetõeljárási törvény, amelynek indoklásából is egyértelmûen az szerepel, hogy "kisebb tárgyi súlyú bûncselekményeknél" lehet alkalmazni.
Tobin esetében azonban „a várható büntetés súlyossága alapján túl méltányos volt a biztosítékról szóló döntés, mert tudni lehetett, hogy ennek letöltendõ szabadságvesztés lesz a vége. Fõleg, mert nem sokkal elõtte, 2000. szeptember 9-én már megvolt a vádirat. De világosan látszott a férfi felelõssége az összes körülménybõl, így fõleg a közlekedési szituációból is” – állította a bírói gyakorlatban jártas informátor. Az ír ugyanis a lakott területen megengedett sebességnél jóval gyorsabban – nagyjából 80 kilométer per órával – hajtott át Leányfalun, elsõsorban emiatt vesztette el az irányítást jármûve felett, amely a járdára csapódva legyalult egy közlekedési táblát, majd elsodorta a nagymamájukkal a zebránál átkelésre várakozó kisfiút és a babakocsiban lévõ kislányt. Az eljárásban ugyan hivatkozott Volvo S40-es céges autójának mûszaki hibájára és durrdefektre is, de a hatóságok ezeket kizárták.
Attól kezdve azonban, hogy a biztosítékról szóló döntés megszületett, ez nemcsak az egyszeri hazaruccanást tette lehetõvé Tobin számára, hanem innentõl megvolt a lehetõsége, hogy egészen a jogerõs befejezésig távollétében folytatódjon az eljárás. „Vagyis jogi értelemben egyik hazatérésekor sem szökött meg, hanem elengedtük. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egészen a jogerõs ítélet végrehajtásáig ettõl kezdve igazoltan volt távol, még csak az útlevelét sem kérhették volna vissza tõle, a biztosítékkal megváltotta a szabad mozgását” – mondta igazságszolgáltatásban dolgozó forrásunk.
Kevés a biztosíték, az ügyész is elengedte
Szerinte ráadásul a biztosíték összege is kevés volt, a biztosítékot ugyanis ahhoz kell mérni, hogy egy elmarasztaló ítéletnél ebbõl végre lehessen hajtani a pénzbüntetést, illetve kikényszeríthetõ legyen az elítélt közremûködése. Ahogy kell, Tobin összes személyi adatát, körülményét már az eljárás kezdetén felvették, információink szerint az aktájában az szerepel, hogy egy hazai biztosítótársaság egyik vezetõjeként havi 200-250 ezer forint a jövedelme. Igaz, hogy felesége nem dolgozott, így az egy fõre jutó összeg kevesebb, de a nagyjából két havi fizetésnek megfelelõ óvadék megfizetése valószínûleg nem okozott számára gondot – és nem jelentett kellõ visszatartó erõt sem.
A biztosítékot engedélyezõ döntést Ficzere Mária bíró hozta meg, õ azonban nem sokkal késõbb elment ügyvédnek, így máshoz került az eljárás. Sikerült elérnünk Ficzerét, aki a biztosíték lehetõségét és összegének nagyságát firtató kérdésünkre annyit mondott: „úgy láttuk, hogy elengedhetõ”, amit szerinte igazol, hogy Tobin elõször vissza is jött. „Most is elengedném, ha döntenem kellene” – tette hozzá az ügyvéd, aki több kérdésünkre nem válaszolt, mert „többé nem kíván az üggyel foglalkozni”.
A biztosítékot engedélyezõ bírósági döntésnek ugyanakkor az ügyészi indítvány ágyazott meg: információink szerint a Pest Megyei Fõügyészség eleve azt javasolta, hogy Tobin kérésének adjon helyt akkori nevén a Pest Megyei Bíróság. „A vádhatóság biztosan úgy látta, hogy amúgy is megvan az elítéltetéséhez szükséges bizonyíték, a végrehajthatósággal meg nem foglalkoztak, csak amikor már baj volt” – vélte forrásunk. Úgy tudjuk, hogy az ügyészi indítványról a bíró egy napon belül határozott.
Kifejezetten szeretik a „távollétes” ügyeket
A Tobin távollétét jóváhagyó bírósági döntésbe igazságszolgáltatási forrásunk szerint az is közrejátszhatott, hogy sok bíró egyáltalán nem bánja, ha a vádlott nincs jelen a tárgyalásokon. „Ez is benne lehetett, sok bírót tudnék mondani, aki örül, ha nincs jelen az érintett. Sokkal könnyebb úgy tárgyalni, gyorsabb is, hiszen nincs ott, hogy akadékoskodjon, jöjjön mindenfélével. Igenis van egy olyan be nem vallott bírósági hozzáállás, hogy a távollétes ügyek jobbak”. Persze, ilyenkor van jogi képviselõje az érintettnek, a büntetõeljárási törvény kifejezetten elrendeli, hogy a biztosíték fejében jogosan távollévõ vádlott védõjének részt kell venni az eljárásban. Másrészt ilyenkor már elõre, a biztosíték engedélyezése iránti kérelmében fel kell hatalmazni a védõt arra, hogy úgynevezett kézbesítési megbízottként a hivatalos iratokat átvegye.
Így attól kezdve, hogy letétbe került a biztosíték, az eljárás iratait már nem is neki, hanem a kézbesítési megbízottnak küldik meg, és az õ kötelessége ezeket továbbítani megbízójának. Tobin védelmén többen is dolgoztak, köztük a késõbbi igazságügyi miniszter, Bárándy Péter is, a kézbesítési megbízott egy másik ügyvéd volt az elsõ- majd másodfokú büntetõeljárás során. Egészen 2003 novemberéig, amikor információink szerint maga jelentkezett a bíróságnál azzal, hogy már megszakadt kapcsolata ír ügyfelével, így a továbbiakban nem tudja neki továbbítani a hivatalos megkereséseket, iratokat. Megkerestük Tobin kézbesítési megbízottját, aki megerõsítette, hogy megbízatása így szûnt meg, amikor nem kapott többé megbízást tõle, ugyanakkor nem akart nyilatkozni az ügyrõl.
Pontatlan jogszabály, amit a botrány után keményítenek
Csak kisebb súlyú bûncselekménynél
A büntetõeljárási törvény 2008-as indoklása is kifejezetten hivatkozik arra, hogy a biztosíték célja: "kisebb tárgyi súlyú bûncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja esetén" a külföldön élõnek "ne kelljen a lakhelyétõl távol tartózkodnia, hanem az országból a büntetõeljárás alatt is eltávozhasson".
A bíró és az ügyész felelõsségén kívül az is felmerülhet, miért nem húzták meg szigorúbban annak határait, amikor biztosíték ellenében távol lehet a vádlott. Ez a törvényalkotók is feltûnt, ugyanis 2008-ban – amikor a Tobin-ügy csúcsra járatva napirenden van a médiában – módosítják a büntetõeljárási törvényt: ettõl kezdve egyáltalán nincs lehetõség biztosíték, és így távollét engedélyezésére, „ha a bûncselekmény halált okozott”.
Az akkori büntetési gyakorlatot követõ forrásunk szerint egyértelmû, hogy Tobin miatt próbálták utólag kiküszöbölni a hiányosságot, aminek köszönhetõen az ír gázoló legálisan távozhatott az országból. A törvénymódosítást az akkori igazságügyi miniszter, Draskovics Tibor nyújtotta be, aki egy sor alkalommal ígért kemény fellépést az akkor már elítélt férfi kiadatásáért, az indoklásban sejtelmes utalásként viszont csak annyi szerepel, hogy „a jelenlegi ítélkezési gyakorlatban elõforduló problémák elkerülése érdekében”.
A 2008-ban elfogadott módosítással vezették be azt is, hogy a biztosíték iránti kérelemben arról is nyilatkozni kell, hogy „ha ez a büntetés-végrehajtás érdekében szükséges”, hogy a külföldi önként visszatér Magyarországra, „elõsegíteni a kiszabott büntetés végrehajtását”.
Leadta volna az útlevelét
Tobin viszont még simán ki tudta használni a laza jogi szabályokat, egy hozzá abban az idõszakban közel álló magyar ismerõse szerint maga sem hitte el, hogy nem kell újra leadnia útlevelét, miután az írországi utazásról visszajött, mert eredetileg csak ezért kérte a biztosíték lehetõségét. Forrásunk soha nem nyilatkozott korábban, ezúttal is csak nevének elhallgatása mellett mondott a hvg.hu-nak részleteket arról, hogyan élte meg a gázoló azt az idõszakot.
„Lejelentkezett a hatóságoknál, hogy újra itt van, három hónapig várt, miközben az ügyvédje útján tudatta, hogy év végéig tart magyarországi munkája, és ekkor lejár a tartózkodási engedélye is” – mondta, vagyis még a munka nélkül maradt Tobinnak kellett volna meghosszabbíttatnia az itt tartózkodását, miközben szabadon távozhatott. Az eljárást Tobin oldalán végig követõ forrásunk „pongyolaságnak” nevezte, hogy nem kérték be az útlevelét, még csak be sem hívták újabb kihallgatásra. „Jó, nem dübörgött az ajtón, de várt. És biztos vagyok benne, hogy megint leadta volna az iratait, ha erre kérik” – állította.
Fotó: MTI / Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium / Burger Zsolt
Már csak azért is, mert szerinte Tobin „hallatlanul megviselt ember lett” a baleset után. „Amit tett, arra egyszerûen nincs mentség, ez nyilvánvaló. De kevesen tudják, hogy ez az ember addig mennyire szerette Magyarországot, tele volt pozitív élményekkel, mert kifejezetten arra szánta az itteni kiküldetését, hogy megismerjen minket” – mondta. A baleset hétvégéjén is kirándulni volt terhes feleségével, kisfiával és egy másik baráti házaspárral, ahogy szinte minden szabadidejében az ország valamelyik részét járta.
Még riogatták is a magyar börtönviszonyokkal
A gázolás után elmondása szerint szinte lincshangulat volt, többtucatnyian gyûltek össze, és „a legenyhébb megjegyzés a ’verjük agyon’ és a ’halálbüntetés’ volt. Ennek ellenére forrásunk állította, még a leányfalui polgármestert is felhívta, hogy mikor lesz a temetés, mert legalább koszorúkat akart küldeni. „Végignéztük a teljes szellemi és lelki tönkremenetelét, pedig egy okos, sokat dolgozó családapa volt” – jegyezte meg.
„A közhangulat, a sajtó miatt egyre jobban félt, egy idõ után valóságos fóbiája kezdett kialakulnia a magyar börtönbe vonulástól. Több ír jogász is volt mellette, és úgy tudom, õk is azt erõsítették benne, hogy milyen barbár viszonyok vannak, és alig beszélve a nyelvet bent még elviselhetetlenebb lenne a helyzete. Például kiderítették neki, hogy a bv-ben végezhetõ munkák balesetvédelmi és egyéb szabályzatai akkor nem léteztek angolul, és ezért azt mondták neki, hogy egy cellában kellene évekig lennie, egyáltalán nem dolgozhatna, nem járhatna ki” – mesélte, hozzátéve, hogy ezzel „nem amellett akar kampányolni, hogy nem is szörnyûség, amit Tobin tett”.
Az ír hazatérése után megszakadt vele a kapcsolata, csak most látta a tudósításokban, amikor rövid idõre visszatért, hogy utána hazájában folytathassa a szabadságvesztés letöltését. Mint mondta: „le lehet olvasni az arcáról, hogy ez neki célba érés”, mert „biztos, hogy rosszul döntött, mikor nem vállalta a büntetést”.
Link
500 ezer forint – ennyit kellett biztosítékként letétbe helyeznie Ciarán Francis Tobinnak, hogy hazatérhessen Írországba egy rövid nyaralással egybekötött családi esküvõre 2000 szeptemberében. Ekkor már javában tartott az ellene indult büntetõeljárás, miután április 9-én Leányfalun autójával halálra gázolt egy testvérpárt, egy ötéves kisfiút és kétéves kishúgát. A hazánkban dolgozó ír a vakáció után ígéretéhez híven családostul visszajött, három hónappal késõbb viszont végleg elhagyta az országot. Pontosabban 14 évre: ennyi ideig tartó kiadatási huzavona után idén januárban pár napra visszatért, hogy kipipálva a magyar büntetés-végrehajtás kötelezõ köreit, egy ír börtönbe visszaszállítva végül letöltse büntetését.
Az 500 ezer forint az eljárási szabályok alapján visszajár, így a magyar állam ennyivel lóg Tobinnak most, hogy a büntetés bebiztosítására többé nincs rá szükség. Információnkat Koszta János, a Budapest Környéki Törvényszék szóvivõje megerõsítette, sõt, kérésünkre egészen pontosan kiszámolták, mennyit kap majd kézhez a félmilliós óvadékból. „A bûnügyi költségek levonása után 335 296 forint jár vissza a letétbe helyezett összegbõl, amit a szabadságvesztés büntetés letöltése után kell kifizetni” – közölte a bírósági szóvivõ. Addig a pénz a bíróság gazdasági hivatalának számláján pihen, ahová még 2000 õszén Tobin letétként befizette.
A bíró döntése miatt legális volt a hazatérése
Csakhogy a biztosítékot engedélyezõ bírósági döntés téves jogalkalmazáson alapulhatott – állítja egy ügyet közelrõl követõ forrásunk, aki jelenleg is az igazságszolgáltatásban dolgozik, ezért nevének elhallgatását kérte. „Jogilag védhetõ ugyan a biztosíték elrendelése, csakhogy a bírónak tudnia kellett volna, hogy ezt az intézményt nem ilyen esetekre találták ki. Már azért is aggályos az egész, mert a vonatkozó paragrafus szerint akkor lehet a biztosítékkal megváltani a jelenlétet, ha az érintett külföldön él. De Tobin – bár ír állampolgár – évek óta Magyarországon élt, ide kötötte a munkája, és csak egy rövid írországi tartózkodás miatt kérte a biztosíték engedélyezését” – magyarázta.
Francis Ciarán Tobin
Fotó: MTI / Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium / Burger Zsolt
A biztosíték lehetõsége azonban elsõsorban azért nem járt volna Tobinnak forrásunk szerint, mert a halálos gázolásnál jóval kisebb súlyú bûncselekményeknél szokták alkalmazni a gyakorlatban. Így például balesetet okozó kamionosoknál, vagy lebukott csempészeknél bólintanak rá, hogy a kihallgatás után útjukra engedhessék a külföldieket biztosíték ellenében, hiszen a várható pénzbüntetés, illetve bûnügyi költség úgyis megtérül. „Ebben az esetben az eljárás a terhelt távollétében lefolytatható” – rendelkezik a büntetõeljárási törvény, amelynek indoklásából is egyértelmûen az szerepel, hogy "kisebb tárgyi súlyú bûncselekményeknél" lehet alkalmazni.
Tobin esetében azonban „a várható büntetés súlyossága alapján túl méltányos volt a biztosítékról szóló döntés, mert tudni lehetett, hogy ennek letöltendõ szabadságvesztés lesz a vége. Fõleg, mert nem sokkal elõtte, 2000. szeptember 9-én már megvolt a vádirat. De világosan látszott a férfi felelõssége az összes körülménybõl, így fõleg a közlekedési szituációból is” – állította a bírói gyakorlatban jártas informátor. Az ír ugyanis a lakott területen megengedett sebességnél jóval gyorsabban – nagyjából 80 kilométer per órával – hajtott át Leányfalun, elsõsorban emiatt vesztette el az irányítást jármûve felett, amely a járdára csapódva legyalult egy közlekedési táblát, majd elsodorta a nagymamájukkal a zebránál átkelésre várakozó kisfiút és a babakocsiban lévõ kislányt. Az eljárásban ugyan hivatkozott Volvo S40-es céges autójának mûszaki hibájára és durrdefektre is, de a hatóságok ezeket kizárták.
Attól kezdve azonban, hogy a biztosítékról szóló döntés megszületett, ez nemcsak az egyszeri hazaruccanást tette lehetõvé Tobin számára, hanem innentõl megvolt a lehetõsége, hogy egészen a jogerõs befejezésig távollétében folytatódjon az eljárás. „Vagyis jogi értelemben egyik hazatérésekor sem szökött meg, hanem elengedtük. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egészen a jogerõs ítélet végrehajtásáig ettõl kezdve igazoltan volt távol, még csak az útlevelét sem kérhették volna vissza tõle, a biztosítékkal megváltotta a szabad mozgását” – mondta igazságszolgáltatásban dolgozó forrásunk.
Kevés a biztosíték, az ügyész is elengedte
Szerinte ráadásul a biztosíték összege is kevés volt, a biztosítékot ugyanis ahhoz kell mérni, hogy egy elmarasztaló ítéletnél ebbõl végre lehessen hajtani a pénzbüntetést, illetve kikényszeríthetõ legyen az elítélt közremûködése. Ahogy kell, Tobin összes személyi adatát, körülményét már az eljárás kezdetén felvették, információink szerint az aktájában az szerepel, hogy egy hazai biztosítótársaság egyik vezetõjeként havi 200-250 ezer forint a jövedelme. Igaz, hogy felesége nem dolgozott, így az egy fõre jutó összeg kevesebb, de a nagyjából két havi fizetésnek megfelelõ óvadék megfizetése valószínûleg nem okozott számára gondot – és nem jelentett kellõ visszatartó erõt sem.
A biztosítékot engedélyezõ döntést Ficzere Mária bíró hozta meg, õ azonban nem sokkal késõbb elment ügyvédnek, így máshoz került az eljárás. Sikerült elérnünk Ficzerét, aki a biztosíték lehetõségét és összegének nagyságát firtató kérdésünkre annyit mondott: „úgy láttuk, hogy elengedhetõ”, amit szerinte igazol, hogy Tobin elõször vissza is jött. „Most is elengedném, ha döntenem kellene” – tette hozzá az ügyvéd, aki több kérdésünkre nem válaszolt, mert „többé nem kíván az üggyel foglalkozni”.
A biztosítékot engedélyezõ bírósági döntésnek ugyanakkor az ügyészi indítvány ágyazott meg: információink szerint a Pest Megyei Fõügyészség eleve azt javasolta, hogy Tobin kérésének adjon helyt akkori nevén a Pest Megyei Bíróság. „A vádhatóság biztosan úgy látta, hogy amúgy is megvan az elítéltetéséhez szükséges bizonyíték, a végrehajthatósággal meg nem foglalkoztak, csak amikor már baj volt” – vélte forrásunk. Úgy tudjuk, hogy az ügyészi indítványról a bíró egy napon belül határozott.
Kifejezetten szeretik a „távollétes” ügyeket
A Tobin távollétét jóváhagyó bírósági döntésbe igazságszolgáltatási forrásunk szerint az is közrejátszhatott, hogy sok bíró egyáltalán nem bánja, ha a vádlott nincs jelen a tárgyalásokon. „Ez is benne lehetett, sok bírót tudnék mondani, aki örül, ha nincs jelen az érintett. Sokkal könnyebb úgy tárgyalni, gyorsabb is, hiszen nincs ott, hogy akadékoskodjon, jöjjön mindenfélével. Igenis van egy olyan be nem vallott bírósági hozzáállás, hogy a távollétes ügyek jobbak”. Persze, ilyenkor van jogi képviselõje az érintettnek, a büntetõeljárási törvény kifejezetten elrendeli, hogy a biztosíték fejében jogosan távollévõ vádlott védõjének részt kell venni az eljárásban. Másrészt ilyenkor már elõre, a biztosíték engedélyezése iránti kérelmében fel kell hatalmazni a védõt arra, hogy úgynevezett kézbesítési megbízottként a hivatalos iratokat átvegye.
Így attól kezdve, hogy letétbe került a biztosíték, az eljárás iratait már nem is neki, hanem a kézbesítési megbízottnak küldik meg, és az õ kötelessége ezeket továbbítani megbízójának. Tobin védelmén többen is dolgoztak, köztük a késõbbi igazságügyi miniszter, Bárándy Péter is, a kézbesítési megbízott egy másik ügyvéd volt az elsõ- majd másodfokú büntetõeljárás során. Egészen 2003 novemberéig, amikor információink szerint maga jelentkezett a bíróságnál azzal, hogy már megszakadt kapcsolata ír ügyfelével, így a továbbiakban nem tudja neki továbbítani a hivatalos megkereséseket, iratokat. Megkerestük Tobin kézbesítési megbízottját, aki megerõsítette, hogy megbízatása így szûnt meg, amikor nem kapott többé megbízást tõle, ugyanakkor nem akart nyilatkozni az ügyrõl.
Pontatlan jogszabály, amit a botrány után keményítenek
Csak kisebb súlyú bûncselekménynél
A büntetõeljárási törvény 2008-as indoklása is kifejezetten hivatkozik arra, hogy a biztosíték célja: "kisebb tárgyi súlyú bûncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja esetén" a külföldön élõnek "ne kelljen a lakhelyétõl távol tartózkodnia, hanem az országból a büntetõeljárás alatt is eltávozhasson".
A bíró és az ügyész felelõsségén kívül az is felmerülhet, miért nem húzták meg szigorúbban annak határait, amikor biztosíték ellenében távol lehet a vádlott. Ez a törvényalkotók is feltûnt, ugyanis 2008-ban – amikor a Tobin-ügy csúcsra járatva napirenden van a médiában – módosítják a büntetõeljárási törvényt: ettõl kezdve egyáltalán nincs lehetõség biztosíték, és így távollét engedélyezésére, „ha a bûncselekmény halált okozott”.
Az akkori büntetési gyakorlatot követõ forrásunk szerint egyértelmû, hogy Tobin miatt próbálták utólag kiküszöbölni a hiányosságot, aminek köszönhetõen az ír gázoló legálisan távozhatott az országból. A törvénymódosítást az akkori igazságügyi miniszter, Draskovics Tibor nyújtotta be, aki egy sor alkalommal ígért kemény fellépést az akkor már elítélt férfi kiadatásáért, az indoklásban sejtelmes utalásként viszont csak annyi szerepel, hogy „a jelenlegi ítélkezési gyakorlatban elõforduló problémák elkerülése érdekében”.
A 2008-ban elfogadott módosítással vezették be azt is, hogy a biztosíték iránti kérelemben arról is nyilatkozni kell, hogy „ha ez a büntetés-végrehajtás érdekében szükséges”, hogy a külföldi önként visszatér Magyarországra, „elõsegíteni a kiszabott büntetés végrehajtását”.
Leadta volna az útlevelét
Tobin viszont még simán ki tudta használni a laza jogi szabályokat, egy hozzá abban az idõszakban közel álló magyar ismerõse szerint maga sem hitte el, hogy nem kell újra leadnia útlevelét, miután az írországi utazásról visszajött, mert eredetileg csak ezért kérte a biztosíték lehetõségét. Forrásunk soha nem nyilatkozott korábban, ezúttal is csak nevének elhallgatása mellett mondott a hvg.hu-nak részleteket arról, hogyan élte meg a gázoló azt az idõszakot.
„Lejelentkezett a hatóságoknál, hogy újra itt van, három hónapig várt, miközben az ügyvédje útján tudatta, hogy év végéig tart magyarországi munkája, és ekkor lejár a tartózkodási engedélye is” – mondta, vagyis még a munka nélkül maradt Tobinnak kellett volna meghosszabbíttatnia az itt tartózkodását, miközben szabadon távozhatott. Az eljárást Tobin oldalán végig követõ forrásunk „pongyolaságnak” nevezte, hogy nem kérték be az útlevelét, még csak be sem hívták újabb kihallgatásra. „Jó, nem dübörgött az ajtón, de várt. És biztos vagyok benne, hogy megint leadta volna az iratait, ha erre kérik” – állította.
Fotó: MTI / Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium / Burger Zsolt
Már csak azért is, mert szerinte Tobin „hallatlanul megviselt ember lett” a baleset után. „Amit tett, arra egyszerûen nincs mentség, ez nyilvánvaló. De kevesen tudják, hogy ez az ember addig mennyire szerette Magyarországot, tele volt pozitív élményekkel, mert kifejezetten arra szánta az itteni kiküldetését, hogy megismerjen minket” – mondta. A baleset hétvégéjén is kirándulni volt terhes feleségével, kisfiával és egy másik baráti házaspárral, ahogy szinte minden szabadidejében az ország valamelyik részét járta.
Még riogatták is a magyar börtönviszonyokkal
A gázolás után elmondása szerint szinte lincshangulat volt, többtucatnyian gyûltek össze, és „a legenyhébb megjegyzés a ’verjük agyon’ és a ’halálbüntetés’ volt. Ennek ellenére forrásunk állította, még a leányfalui polgármestert is felhívta, hogy mikor lesz a temetés, mert legalább koszorúkat akart küldeni. „Végignéztük a teljes szellemi és lelki tönkremenetelét, pedig egy okos, sokat dolgozó családapa volt” – jegyezte meg.
„A közhangulat, a sajtó miatt egyre jobban félt, egy idõ után valóságos fóbiája kezdett kialakulnia a magyar börtönbe vonulástól. Több ír jogász is volt mellette, és úgy tudom, õk is azt erõsítették benne, hogy milyen barbár viszonyok vannak, és alig beszélve a nyelvet bent még elviselhetetlenebb lenne a helyzete. Például kiderítették neki, hogy a bv-ben végezhetõ munkák balesetvédelmi és egyéb szabályzatai akkor nem léteztek angolul, és ezért azt mondták neki, hogy egy cellában kellene évekig lennie, egyáltalán nem dolgozhatna, nem járhatna ki” – mesélte, hozzátéve, hogy ezzel „nem amellett akar kampányolni, hogy nem is szörnyûség, amit Tobin tett”.
Az ír hazatérése után megszakadt vele a kapcsolata, csak most látta a tudósításokban, amikor rövid idõre visszatért, hogy utána hazájában folytathassa a szabadságvesztés letöltését. Mint mondta: „le lehet olvasni az arcáról, hogy ez neki célba érés”, mert „biztos, hogy rosszul döntött, mikor nem vállalta a büntetést”.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Fidel
- 2014. February 19. 12:42:54
#2 |
lapaj55
- 2014. February 19. 13:56:04
#3 |
postaimre
- 2014. February 19. 18:40:45
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.