Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Elképesztõ gázvagyon Magyarországon - várni kell a palagázforradalomra
Makó esete Jeruzsálemmel? Csakhogy a "palagáz" ebben a formájában "fingot" sem ér. Az elmúlt évtizedben az Egyesült Államokból kiinduló palagázforradalom Európát is lépéskényszerbe hozta. Bár korábban reménykeltõ hírek jelentek meg a magyarországi lehetõségekrõl, a lengyelországi eredmények most ígéretesebbnek tûnnek.
Bár néhány évvel ezelõtt a Wall Street Journal úgy számolt be arról, hogy a Falcon Oil & Gas Ltd. (vagyis a hazai palagázkutatás egyik fõszereplõjének számító TXM Olaj- és Gázkutató Kft. kanadai tulajdonosa) partnereként az amerikai Exxon Mobil is szerepet vállalt Makón, hogy Magyarország alatt fekszik Európa egyik legjobban õrzött energia-titka, annak kiaknázására még jó ideig várni kell. (Képünkön Szabó György, TXM ügyvezetõje egy sámánnal beszélget, amikor 2007-ben mintegy hetven tüntetõ jelképesen a Szent Korona birtokába vette a makói gázmezõt. MTI Fotó: Németh György)
Kapcsolódó cikkek
Felháborodott könyvelõk - reagál az NGM
Orbán válaszolt a Mazsihisznek: itt a levél
Kakaópor-átverés a hazai boltokban - így ismerheti fel a hamisítványt
Ez húzza le Magyarországot a Reuters szerint
Az Auchan felvásárolta a Real-láncot
Így eshet pofára a kormány az atomenergiával
A jó hír az, hogy a TXM eddig kutatásai alapján a Makói-árokban ezer milliárd köbméter palagáz lehet, ami Magyarország nagyjából 100 évi gázfogyasztásával egyenértékû, ráadásul Magyarországon további öt-hat hasonló terület található még. (Összehasonlításul: az elmúlt közel 80 évben hazánkban összesen körülbelül 210 milliárd köbméter földgázt hoztak a felszínre.) Mindezzel kapcsolatban a problémát és a kockázatot "csupán" az jelenti, hogy nem tudjuk, a palagázból mennyi termelhetõ ki, továbbá ezek megcsapolására az USA-n kívül nincsenek gyakorlati tapasztalatok - mondta a Napi.hu-nak Szabó György, a TXM ügyvezetõje. Szerinte két-három évre lesz szükség ahhoz, hogy a kitermelhetõ mennyiséget meg tudják határozni. Úgy látja, a Falcon-részvények árfolyama is azt tükrözi, hogy a tõzsde sem vár két-három éven belül bombabejelentést. A TXM ugyanakkor jelenleg is végez idõszakos kitermelést, ám ennek volumene messze a gazdaságosság alatt van, ezért nincsenek róla hírek.
Tilos lett a repesztés
A TXM háromdimenziós szeizmikus modellezéssel azonosította a potenciálisan gáztelített rétegeket. Mivel ezzel a módszerrel az nem határozható meg, hogy valóban van-e ott gáz, kutakat kellett fúrni: a nyolc kutat létesítettek, köztük a legmélyebb magyarországi kutat, amivel 6085 méter mélyre hatoltak le. A hidraulikus rétegrepesztéses eljárással azt követõen kellett leállniuk, hogy a területileg illetékes környezetvédelmi hatóság - Szabó György szerint Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár nyomására - megtiltotta a hidraulikus rétegrepesztéses technológia alkalmazását. Szabó szerint Illésnek legfeljebb vizsgálat elrendeléshez lett volna joga, így az ügy most bíróságon van. A TXM ügyvezetõje mégsem pesszimista, hiszen már az uniós határozat elõtt megjelent tavaly december 31-én három olyan kormányrendelet, amely a szénhidrogénkutatást érinti.
Mások még késõbbre teszik az esetleges magyar palagázforradalmat. Zarándy Tamás, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. szakértõje a Napi Gazdaságnak nyilatkozva ambiciózus, de reális forgatókönyvnek nevezte, hogy 2020−2025-ig kiforrott kutatási eredmények álljanak rendelkezésre Európában és a Kárpát-medencében is, ezért szerinte kitûzhetõ cél, hogy akkorra a magyarországi termelés jelentõs része nem hagyományos forrásból származzon. Holoda Attila energetikai szakértõ, volt energetikai helyettes államtitkár ugyanakkor nem látja annak realitását, hogy a következõ tíz évben Magyarországon szignifikáns gázmennyiség származzék nem hagyományos forrásból, erre szerinte legkorábban 2024-2025 körül van esély.
Hol tart Lengyelország?
Ami Lengyelországot illeti, érthetõ okokból keltettek komoly izgalmat azok az ásványvagyonbecslések, amelyek szerint az országban jelentõs, nem-hagyományos földgázvagyon található - mondta a Napi.hu-nak Drucker György, az Energiainfo.hu szakértõje. Az USA Energia Információs Hivatala (EIA) és Földtani Intézete (USGS) számos, az elmúlt években végzett kutatásokon alapuló becslése valószínûsített óriási palagázvagyont. Jóllehet az EIA a lengyel palagáz ipari (azaz mûszakilag kitermelhetõ, de nem feltétlenül gazdaságosan) vagyonra 2011-ben adott, 5300 milliárd köbméteres becslését tavaly 4200 milliárd köbméterre csökkentette, ezzel Lengyelország még mindig listavezetõ Európában, megelõzve Franciaországot (3900 milliárd köbméter) és Romániát (1400 milliárd köbméter) és az Egyesült Királyságot (720 milliárd köbméter). Az összes európai palagáz ipari vagyon 13 ezer milliárd köbméterre tehetõ az EIA szerint.
Meglepõ lehet, de Magyarország - bár elvileg jelentõs lelõhelyek vannak nálunk - az EIA jelentésében mégsem szerepel. Ennek leegyszerûsítve az az oka, hogy bár léteznek becslések a mélyben rejtõzõ palagáz mennyiségére vonatkozóan, azt még nem tudni, hogy ebbõl mennyi termelhetõ ki. A lengyelországi készletbecslések kapcsán Szabó György megjegyezte: ott sincs értelme a nagy számokkal dobálózni, hiszen a kockázatot ebben az iparágban a felszínre hozható mennyiség aránya jelenti.
A lengyel sajtó is nagy lelkesedéssel fogadta a kutatási eredményeket, nem is csoda, hogy már közép-európai Katart és Norvégiát vizionáltak, a kormányzat pedig lázas erõfeszítéseket tett, hogy elõmozdítsa, illetve fenntartsa a stratégiai befektetõk érdeklõdését. Mindenesetre a palagáz - a termelés mostanság 2015-re várt beindulásáig is - arra is alkalmasnak tûnt, hogy javítsa a lengyel pozíciókat a hosszútávú földgázszállítási megállapodás feltételeirõl a Gazprommal folytatott tárgyalásokon.
Mindezidáig azonban nem sikerült kereskedelmileg értékelhetõ mennyiséget produkálni, egészen a San Leon Energy Plc. közelmúltbeli bejelentéséig. A Soros György és a Blackrock Plc. által is finanszírozott cég január végén közölte, hogy egyik lengyelországi kútja nagy lépés tett elõre, hogy Európa elsõ kereskedelmi palagázkitermelõje legyen. A társaság becslése szerint errõl a lelõhelyrõl évi négymillió köbméter gáz hozható felszínre, ami az ország fogyasztásának 0,03 százalékával egyenértékû.
Kivonulók kérték
Az energiaipar globális nagyágyúinak azonban - a magyarországi projektekhez hasonlóan - Lengyelországban is csalódniuk kellett. Még 2010-ben mélyítették le az elsõ kutatófúrást, amelyet azóta még több mint negyven követett. Mára a San Leon Energy mellett jószerével csak a Chevron maradt nehézsúlyú játékosként, az ExxonMobil, a Talsiman Energy és a Marathon Oil 2012-ben hagyták el az országot, az ENI most januárban jelezte, hogy felhagy a kísérletekkel. A hazai szereplõk közül a PGNiG a Chevronnal társul, míg a másik négy lengyel partnerrel tavalyelõtt tervbe vett konzorciális együttmûködés meghiúsult - emlékeztetett Drucker György.
Rétegrepesztés pro és kontra
A hidraulikus repesztéses (fracking) eljárással kapcsolatos környezetvédelmi aggályok is erõsebbek Európában, mint a tengerentúlon, ráadásul az amerikainál nagyobb népsûrûség is hátráltathatja az európai palagázprojekteket - véli Pletser Tamás. Az ING elemzõje szerint nehéz elképzelni, hogy például az egyik legígéretesebb lelõhelynek számító Párizsi-medencében bevállalnák a földmozgások, felszín alatti vizek elszennyezõdésének kockázatát. Magyarországon az elmúlt hatvan évben több ezer hidraulikus rétegrepesztés történt hatósági felügyelet és adminisztráció mellett, ezek soha semmilyen környezetszennyezést nem okoztak - érvel ugyanakkor Szabó György, aki szerint Európában itt történt a legtöbb ilyen mûvelet. A TXM is több tucat rétegrepesztést hajtott végre, és kezdettõl fogva mérték a szeizmicitást is. A TXM esetében a hidraulikus rétegrepesztést megtiltó Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõség azzal érvelt a Népszabadság korábbi kérdésére, hogy a besajtolt víz két százalékban mérgezõ, allergén, mutagén, rákkeltõ, környezetet károsító - például biocid - anyagokat tartalmaz. A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal szerint ugyanakkor korábban a víz más vegyi anyagokat is tartalmazott, de a jelenlegi víz-homok összetétel nem jelent veszélyt a föld alatti vízrendszerekre.
A kivonulás fõ oka - a magyarországi történetekhez hasonlóan - leegyszerûsítve az, hogy a palagázkutatás költségei magasak és nagyjából fixek, ellenben a hozadék számos szempontból bizonytalan. A kutatófúrások átlagosan 10-15 millió dollár fajlagos költsége tapasztalati tény, viszont a kiszemelt formáció valóságos geológiai viszonyai csak valószínûsíthetõek a próbakutak lemélyítéséig. (A bizonytalanságra jellemzõ, hogy az EIA említett, javított becslése pusztán azzal csökkentette drasztikusan a Lublini-medence jelzett vagyonát, hogy következetesen alkalmazta a legalább 2 százalék szervesanyag meglétének követelményét a formációra.)
Magyarországon és Lengyelországban inkább a geológiai adottságok jelentenek problémát a palagázkitermelés szempontjából, semmint a szabályozás - erõsítette meg Pletser Tamás, az ING Bank olaj- és gázipari elemzõje. Jóval nehezebben elérhetõ rétegekben van ugyanis az energiahordozó, mint az amerikai mezõkön, és az alapvetõen a tengerentúli körülményekre kifejlesztett technológia még nem tart ott, hogy ezeket olcsón ki lehessen aknázni. Pletser szerint az európai palagázkitermelést a geológiai adottságokon túl az is nehezíti, hogy míg az Egyesült Államokban az adott földterület tulajdonosáé a terület alatti ásványkincs, addig Európában jellemzõen csak 6 méterig, azon túl az államé. (A magyar Polgári törvénykönyv úgy fogalmaz: a föld tulajdonjoga a föld méhének kincseire és a természeti erõforrásokra nem terjed ki.) Mindemellett Európában jóval nagyobb számú stakeholder tart igényt a beleszólásra.
Éppen nem kis részben a lengyel tapasztalatok nyomán kezdték Európa-szerte komolyabban venni a terepet jobban ismerõ iparági elemzõk aggályait. Ezek szerint épp a geológiai nehézségek miatt a közeljövõben nem várható az USA-hoz hasonló robbanásszerû fejlõdés.
Elõre ittak a medve bõrére
Van azonban a gondoknak fiskális vetülete is - hívja fel a figyelmet Drucker György. Vélhetõen Lengyelországban elõre akartak inni a medve bõrére: az illetékes minisztériumok és hatóságok a tetemes koncessziós díj beszedése mellett nekiálltak a közeli kitermelés reményében a bányajáradékot is növelni, holott a koncesszió pénzügyi lényege, hogy a díj fejében a bányavállalkozó ismert adózási feltételek mellett vállalja a kutatás-temelés kockázatait. Drucker abban bízik, hogy ezeket a negatív tapasztalatokat talán sikerül hasznosítani a hazai szénhidrogén koncessziós szerzõdések esetében.
Pletser aláhúzta: Lengyelországban épp most készül új jogszabálytervezet, ami elfogadhatóbbá tenné a feltételeket a piaci szereplõk számára: csökkenhet a kitermelõkre kivetendõ magas adókulcs, sõt 2020-ig meg is úszhatják az adófizetést, illetve megszûnne az a korlátozás, amely szerint egy állami hivatal kötelezõen tulajdonrészt vásárolt volna minden projektben.
A lengyel palagáztörténet tehát kudarcaival és reménybeli eredményeivel együtt mindenképpen figyelemre méltó - véli Drucker. Vélhetõen a lengyel nyomás is közrejátszott ugyanis abban, hogy a minap az EU Bizottsága az ígért direktíva (törvény) helyett csak ajánlásokat fogalmazott meg a palagáz kutatás-termelés feltételeirõl. Amint arról beszámoltunk, a különbség óriási, ugyanis a direktívával szemben az ajánlásnak nincs jogilag kötelezõ érvénye, így a bizottság a nemzeti kormányokra bízza, hogy döntenek ebben a kérdésben.
Ez a megközelítés egyébként egybevág a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) felfogásával. A szervezet vezetõ közgazdásza legutóbb Davosban fejtette ki, hogy ösztönözni kellene Európa nem-hagyományos földgáz kitermelését a relatív versenyképtelenséget okozó magas árak letörése érdekében. Addig is azonban középtávon folytatódhat az a válság alatt megtorpant trend, amely szerint tovább nyílik az olló a csökkenõ saját termelés és a növekvõ igények között.
Link
Bár néhány évvel ezelõtt a Wall Street Journal úgy számolt be arról, hogy a Falcon Oil & Gas Ltd. (vagyis a hazai palagázkutatás egyik fõszereplõjének számító TXM Olaj- és Gázkutató Kft. kanadai tulajdonosa) partnereként az amerikai Exxon Mobil is szerepet vállalt Makón, hogy Magyarország alatt fekszik Európa egyik legjobban õrzött energia-titka, annak kiaknázására még jó ideig várni kell. (Képünkön Szabó György, TXM ügyvezetõje egy sámánnal beszélget, amikor 2007-ben mintegy hetven tüntetõ jelképesen a Szent Korona birtokába vette a makói gázmezõt. MTI Fotó: Németh György)
Kapcsolódó cikkek
Felháborodott könyvelõk - reagál az NGM
Orbán válaszolt a Mazsihisznek: itt a levél
Kakaópor-átverés a hazai boltokban - így ismerheti fel a hamisítványt
Ez húzza le Magyarországot a Reuters szerint
Az Auchan felvásárolta a Real-láncot
Így eshet pofára a kormány az atomenergiával
A jó hír az, hogy a TXM eddig kutatásai alapján a Makói-árokban ezer milliárd köbméter palagáz lehet, ami Magyarország nagyjából 100 évi gázfogyasztásával egyenértékû, ráadásul Magyarországon további öt-hat hasonló terület található még. (Összehasonlításul: az elmúlt közel 80 évben hazánkban összesen körülbelül 210 milliárd köbméter földgázt hoztak a felszínre.) Mindezzel kapcsolatban a problémát és a kockázatot "csupán" az jelenti, hogy nem tudjuk, a palagázból mennyi termelhetõ ki, továbbá ezek megcsapolására az USA-n kívül nincsenek gyakorlati tapasztalatok - mondta a Napi.hu-nak Szabó György, a TXM ügyvezetõje. Szerinte két-három évre lesz szükség ahhoz, hogy a kitermelhetõ mennyiséget meg tudják határozni. Úgy látja, a Falcon-részvények árfolyama is azt tükrözi, hogy a tõzsde sem vár két-három éven belül bombabejelentést. A TXM ugyanakkor jelenleg is végez idõszakos kitermelést, ám ennek volumene messze a gazdaságosság alatt van, ezért nincsenek róla hírek.
Tilos lett a repesztés
A TXM háromdimenziós szeizmikus modellezéssel azonosította a potenciálisan gáztelített rétegeket. Mivel ezzel a módszerrel az nem határozható meg, hogy valóban van-e ott gáz, kutakat kellett fúrni: a nyolc kutat létesítettek, köztük a legmélyebb magyarországi kutat, amivel 6085 méter mélyre hatoltak le. A hidraulikus rétegrepesztéses eljárással azt követõen kellett leállniuk, hogy a területileg illetékes környezetvédelmi hatóság - Szabó György szerint Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár nyomására - megtiltotta a hidraulikus rétegrepesztéses technológia alkalmazását. Szabó szerint Illésnek legfeljebb vizsgálat elrendeléshez lett volna joga, így az ügy most bíróságon van. A TXM ügyvezetõje mégsem pesszimista, hiszen már az uniós határozat elõtt megjelent tavaly december 31-én három olyan kormányrendelet, amely a szénhidrogénkutatást érinti.
Mások még késõbbre teszik az esetleges magyar palagázforradalmat. Zarándy Tamás, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. szakértõje a Napi Gazdaságnak nyilatkozva ambiciózus, de reális forgatókönyvnek nevezte, hogy 2020−2025-ig kiforrott kutatási eredmények álljanak rendelkezésre Európában és a Kárpát-medencében is, ezért szerinte kitûzhetõ cél, hogy akkorra a magyarországi termelés jelentõs része nem hagyományos forrásból származzon. Holoda Attila energetikai szakértõ, volt energetikai helyettes államtitkár ugyanakkor nem látja annak realitását, hogy a következõ tíz évben Magyarországon szignifikáns gázmennyiség származzék nem hagyományos forrásból, erre szerinte legkorábban 2024-2025 körül van esély.
Hol tart Lengyelország?
Ami Lengyelországot illeti, érthetõ okokból keltettek komoly izgalmat azok az ásványvagyonbecslések, amelyek szerint az országban jelentõs, nem-hagyományos földgázvagyon található - mondta a Napi.hu-nak Drucker György, az Energiainfo.hu szakértõje. Az USA Energia Információs Hivatala (EIA) és Földtani Intézete (USGS) számos, az elmúlt években végzett kutatásokon alapuló becslése valószínûsített óriási palagázvagyont. Jóllehet az EIA a lengyel palagáz ipari (azaz mûszakilag kitermelhetõ, de nem feltétlenül gazdaságosan) vagyonra 2011-ben adott, 5300 milliárd köbméteres becslését tavaly 4200 milliárd köbméterre csökkentette, ezzel Lengyelország még mindig listavezetõ Európában, megelõzve Franciaországot (3900 milliárd köbméter) és Romániát (1400 milliárd köbméter) és az Egyesült Királyságot (720 milliárd köbméter). Az összes európai palagáz ipari vagyon 13 ezer milliárd köbméterre tehetõ az EIA szerint.
Meglepõ lehet, de Magyarország - bár elvileg jelentõs lelõhelyek vannak nálunk - az EIA jelentésében mégsem szerepel. Ennek leegyszerûsítve az az oka, hogy bár léteznek becslések a mélyben rejtõzõ palagáz mennyiségére vonatkozóan, azt még nem tudni, hogy ebbõl mennyi termelhetõ ki. A lengyelországi készletbecslések kapcsán Szabó György megjegyezte: ott sincs értelme a nagy számokkal dobálózni, hiszen a kockázatot ebben az iparágban a felszínre hozható mennyiség aránya jelenti.
A lengyel sajtó is nagy lelkesedéssel fogadta a kutatási eredményeket, nem is csoda, hogy már közép-európai Katart és Norvégiát vizionáltak, a kormányzat pedig lázas erõfeszítéseket tett, hogy elõmozdítsa, illetve fenntartsa a stratégiai befektetõk érdeklõdését. Mindenesetre a palagáz - a termelés mostanság 2015-re várt beindulásáig is - arra is alkalmasnak tûnt, hogy javítsa a lengyel pozíciókat a hosszútávú földgázszállítási megállapodás feltételeirõl a Gazprommal folytatott tárgyalásokon.
Mindezidáig azonban nem sikerült kereskedelmileg értékelhetõ mennyiséget produkálni, egészen a San Leon Energy Plc. közelmúltbeli bejelentéséig. A Soros György és a Blackrock Plc. által is finanszírozott cég január végén közölte, hogy egyik lengyelországi kútja nagy lépés tett elõre, hogy Európa elsõ kereskedelmi palagázkitermelõje legyen. A társaság becslése szerint errõl a lelõhelyrõl évi négymillió köbméter gáz hozható felszínre, ami az ország fogyasztásának 0,03 százalékával egyenértékû.
Kivonulók kérték
Az energiaipar globális nagyágyúinak azonban - a magyarországi projektekhez hasonlóan - Lengyelországban is csalódniuk kellett. Még 2010-ben mélyítették le az elsõ kutatófúrást, amelyet azóta még több mint negyven követett. Mára a San Leon Energy mellett jószerével csak a Chevron maradt nehézsúlyú játékosként, az ExxonMobil, a Talsiman Energy és a Marathon Oil 2012-ben hagyták el az országot, az ENI most januárban jelezte, hogy felhagy a kísérletekkel. A hazai szereplõk közül a PGNiG a Chevronnal társul, míg a másik négy lengyel partnerrel tavalyelõtt tervbe vett konzorciális együttmûködés meghiúsult - emlékeztetett Drucker György.
Rétegrepesztés pro és kontra
A hidraulikus repesztéses (fracking) eljárással kapcsolatos környezetvédelmi aggályok is erõsebbek Európában, mint a tengerentúlon, ráadásul az amerikainál nagyobb népsûrûség is hátráltathatja az európai palagázprojekteket - véli Pletser Tamás. Az ING elemzõje szerint nehéz elképzelni, hogy például az egyik legígéretesebb lelõhelynek számító Párizsi-medencében bevállalnák a földmozgások, felszín alatti vizek elszennyezõdésének kockázatát. Magyarországon az elmúlt hatvan évben több ezer hidraulikus rétegrepesztés történt hatósági felügyelet és adminisztráció mellett, ezek soha semmilyen környezetszennyezést nem okoztak - érvel ugyanakkor Szabó György, aki szerint Európában itt történt a legtöbb ilyen mûvelet. A TXM is több tucat rétegrepesztést hajtott végre, és kezdettõl fogva mérték a szeizmicitást is. A TXM esetében a hidraulikus rétegrepesztést megtiltó Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõség azzal érvelt a Népszabadság korábbi kérdésére, hogy a besajtolt víz két százalékban mérgezõ, allergén, mutagén, rákkeltõ, környezetet károsító - például biocid - anyagokat tartalmaz. A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal szerint ugyanakkor korábban a víz más vegyi anyagokat is tartalmazott, de a jelenlegi víz-homok összetétel nem jelent veszélyt a föld alatti vízrendszerekre.
A kivonulás fõ oka - a magyarországi történetekhez hasonlóan - leegyszerûsítve az, hogy a palagázkutatás költségei magasak és nagyjából fixek, ellenben a hozadék számos szempontból bizonytalan. A kutatófúrások átlagosan 10-15 millió dollár fajlagos költsége tapasztalati tény, viszont a kiszemelt formáció valóságos geológiai viszonyai csak valószínûsíthetõek a próbakutak lemélyítéséig. (A bizonytalanságra jellemzõ, hogy az EIA említett, javított becslése pusztán azzal csökkentette drasztikusan a Lublini-medence jelzett vagyonát, hogy következetesen alkalmazta a legalább 2 százalék szervesanyag meglétének követelményét a formációra.)
Magyarországon és Lengyelországban inkább a geológiai adottságok jelentenek problémát a palagázkitermelés szempontjából, semmint a szabályozás - erõsítette meg Pletser Tamás, az ING Bank olaj- és gázipari elemzõje. Jóval nehezebben elérhetõ rétegekben van ugyanis az energiahordozó, mint az amerikai mezõkön, és az alapvetõen a tengerentúli körülményekre kifejlesztett technológia még nem tart ott, hogy ezeket olcsón ki lehessen aknázni. Pletser szerint az európai palagázkitermelést a geológiai adottságokon túl az is nehezíti, hogy míg az Egyesült Államokban az adott földterület tulajdonosáé a terület alatti ásványkincs, addig Európában jellemzõen csak 6 méterig, azon túl az államé. (A magyar Polgári törvénykönyv úgy fogalmaz: a föld tulajdonjoga a föld méhének kincseire és a természeti erõforrásokra nem terjed ki.) Mindemellett Európában jóval nagyobb számú stakeholder tart igényt a beleszólásra.
Éppen nem kis részben a lengyel tapasztalatok nyomán kezdték Európa-szerte komolyabban venni a terepet jobban ismerõ iparági elemzõk aggályait. Ezek szerint épp a geológiai nehézségek miatt a közeljövõben nem várható az USA-hoz hasonló robbanásszerû fejlõdés.
Elõre ittak a medve bõrére
Van azonban a gondoknak fiskális vetülete is - hívja fel a figyelmet Drucker György. Vélhetõen Lengyelországban elõre akartak inni a medve bõrére: az illetékes minisztériumok és hatóságok a tetemes koncessziós díj beszedése mellett nekiálltak a közeli kitermelés reményében a bányajáradékot is növelni, holott a koncesszió pénzügyi lényege, hogy a díj fejében a bányavállalkozó ismert adózási feltételek mellett vállalja a kutatás-temelés kockázatait. Drucker abban bízik, hogy ezeket a negatív tapasztalatokat talán sikerül hasznosítani a hazai szénhidrogén koncessziós szerzõdések esetében.
Pletser aláhúzta: Lengyelországban épp most készül új jogszabálytervezet, ami elfogadhatóbbá tenné a feltételeket a piaci szereplõk számára: csökkenhet a kitermelõkre kivetendõ magas adókulcs, sõt 2020-ig meg is úszhatják az adófizetést, illetve megszûnne az a korlátozás, amely szerint egy állami hivatal kötelezõen tulajdonrészt vásárolt volna minden projektben.
A lengyel palagáztörténet tehát kudarcaival és reménybeli eredményeivel együtt mindenképpen figyelemre méltó - véli Drucker. Vélhetõen a lengyel nyomás is közrejátszott ugyanis abban, hogy a minap az EU Bizottsága az ígért direktíva (törvény) helyett csak ajánlásokat fogalmazott meg a palagáz kutatás-termelés feltételeirõl. Amint arról beszámoltunk, a különbség óriási, ugyanis a direktívával szemben az ajánlásnak nincs jogilag kötelezõ érvénye, így a bizottság a nemzeti kormányokra bízza, hogy döntenek ebben a kérdésben.
Ez a megközelítés egyébként egybevág a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) felfogásával. A szervezet vezetõ közgazdásza legutóbb Davosban fejtette ki, hogy ösztönözni kellene Európa nem-hagyományos földgáz kitermelését a relatív versenyképtelenséget okozó magas árak letörése érdekében. Addig is azonban középtávon folytatódhat az a válság alatt megtorpant trend, amely szerint tovább nyílik az olló a csökkenõ saját termelés és a növekvõ igények között.
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
postaimre
- 2014. February 21. 16:39:18
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.