Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Gondolatok a gondolkodásról és annak hiányáról
Változó világ
Járom a budapesti utcákat illetve a vidéket és nézem az embereket. Az arckifejezésüket, ruházatukat, tartásukat, náluk lévõ használati tárgyaikat és figyelem a beszédüket, a gondolkodásukat.
„ Látjátuk feleim szümtükkel mik vogymuk. „ Talán még vannak köztünk, akiknek ismerõsök e mondatok…. Talán.
Az emberek jelentõs része feketében jár, igen ritka a színes és egyéb ruha, Budapest most az 1918-19-es patkánylázadás vörös rongyai helyett feketébe öltözött. Mint a varjak serege ha körülnézel, és a figyelmes szemlélõ már a ruha színébõl következtethet nemcsak egy ember, hanem egy nép lelkiállapotára is.
Igen üdítõ a 60 feletti korosztály öltözéke, már a nem proliké, hanem akik mûveltségüket megtartották, és tisztán, vasalt ruhákban, csinosan öltözve járnak az utcákon,cipõjük tiszta, mint a körmük is, hajuk és egész kinézetük ápolt, és bár használati tárgyaik kopottak sokszor, de illõ a ruhájukhoz, egyéniségükhöz. Viselkedésük udvarias, beszédük kulturált, van velük mindig téma, és a férfiaknak a nõkhöz való viszonya még a régi, nemsokára végleg eltûnõ világot idézi. Õk már ritkán láthatók köztünk.A fiatalabb fiúk nadrágjának közepe a térdük körül jár, hajuk a hímringyóékat idézi, a homlok feletti ördögszarvat felváltotta a megszedett, féloldalra fésült és lenyalt haj, divat a borosta. Viselkedésük nõies, gyáva,szinte napi szinten megy a drog sokuknál, az energiaital meg az alkohol.Lányoknál átlagban igényesebb jóval az öltözék, azonban igen ritka a szoknya, a nõies ruha. Sokszor úgy néznek ki mint a prostik, kirakva mindent ami szem-szájnak ingere, plusz napi szinten smink, mûköröm.
Mindkét nem –bárhová nézel- veszettül mobilozik.
A káromkodás fõleg már a lányokra jellemzõ a legdurvább formában.És vihognak, vihognak. Lelkiznek, gondolataik szinte kizárólag az iskola és a másik nem körül forognak, illetve a vásárlás és szórakozás körül.
A metróban, villamoson õk az elsõk akik leülnek, és fõleg a fiúk.
Egyszer egy nagyobb csoportot teszteltem, beszélgetni kezdtem velük, egy kicsit letorkolóan. Adtam és adtam az infókat mindenrõl, nem hagytam szóhoz jutni õket. Volt köztük, aki felfigyelt a lényegre, tovább hallgatott, és mikor elköszöntem, köpni-nyelni nem tudott, annyit mondott csak dadogva hogy õ még ezekrõl soha nem hallott és köszöni az infókat, utánanéz. A többi csak gúnyosan mosolygott.
Beszélgetek középkorúakkal, idõsökkel és öregekkel. A dolgok , történések valamelyest való tudása inkább az idõs- öregekre és a negyvenes korosztályra jellemzõ inkább, de az összefüggések ismerete nagyon ritka, alig-alig fellelhetõ. Alapvetõ dolgokat nem látnak, nem ismernek az emberek, és azt látni hogy nem is gondolkodnak. Már nem gondolkodnak.
Sok esetben megfigyelhetõ a tátott száj, fõleg a fiataloknál. Rengeteg tátottszájú fiatal látható, elég megdöbbentõ. És legtöbbször sajnos nem légzésprobléma az ok.
Ez mutatja a szülõk felelõsségét, akik azonban már nem kapták meg azokat az alapokat, amit sok esetben az õ szüleik sem kaptak meg, ezért õk sem tudnak semmit tovább adni. Aztán a média, az iskola mindent megtesz azért, hogy egy totális debil, funkciós analfabéta nemzedék jöjjön létre, akinek az érdeklõdési köre, tudata teljesen beszûkült néhány dologra irányul, akinek az idegen a sokkal szebb mint a magyar és már nincs nemzettudata. Fõleg veszélyérzete, veszélytudata. És nem rendelkeznek felelõsségérzettel.Tisztelet a kivételnek, minden korosztályban.
Ezeknek a fiataloknak jelentõs része elkallódik, munkanélküli lesz, mások külföldre menekülnek egy jobb élet reményében, kénytelen magukra hagyva az idõsödõ, majd beteg és öreg szülõket.
Visszatérni már sokan nem fognak, és lehetséges utódaik közül már sokan nem fognak tudni magyarul.. Itt maradó szüleiknek élete, ha cigányfertõzött vidéken laknak, sorsuk megpecsételõdött. Mint Hétesen az utolsó öreg magyaré, egy nénié, akit megöltek.
De nagyon sok falu, település is vagy pusztul, vegetál, munkahelyek híján nincs megélhetés, nincs aki az öregeknek, idõseknek segítsen. Sok helyen elhanyagolt porták, egyre több romos ház és egyéb épület, elhagyott üzemek.
Beszélgetve az emberekkel, csak a panaszt és kilátástalanságot hallani, az állandó kérdõ miérteket,és szinte alig hallani értelmes mondatokat. Várnak egy jobb életre, egy valakire, aki majd helyettük, és nélkülük majd a fejük fölött megoldja a problémákat.
Olvastam korábban Egán Ede harcairól a szegény, kizsigerelt rutén nép érdekében vívott harcáról, ami miatt meg is ölték.
Olvastam Prohászka Ottokárt, Szabó Dezsõt, Sajó Sándort és egyéb hasonló emberekrõl, akik mindig –és mindig figyelmeztették a népet a jövendõ elveszítésére, és ennek okát mindig a helytelen gondolkodásban, illetve a nemgondolkodásban látták.
Míg Prohászka bárgyúnak, Szabó Dezsõ pipogyának írja le az ilyen viselkedést, lássuk mit lehet olvasni a rutén néprõl a „Vallás és etnikum Közép-Európában c. tanulmányokban:
„Ipartelepek, erdõkihasználások, földmívelés, állattenyésztés, elég napi keresetet nyújtanak a megélésre, a baj csak az, hogy a nép tunya, ábrándozó, szereti a fantasztikus meséket és szívesen izolálja magát mindentõl, társadalmi, gazdasági élettõl, ami õt e világhoz kapcsolná.”
Emlékeztet engem ez egyszer a „ Pilis, szakralitás meg amit akartok” cikkben leírtakra. Illetve megkérdeztem egy devizahiteles ismerõsömet, akinek a gyereke masszív drogos, hogy nem kellene végre a gondolkodásán változtatni és végre tenni a saját dolgaikért? A válasza: úgysem lehet semmit tenni, így visszavezetem az embereket a régi magyar hagyományokhoz.
Kérdésemre, hogy mik azok, jött a megdöbbentõ válasz: hát a magyar népmesék.Ekkor rákérdeztem: nem volt még elég a mesékbõl? válasz nem jött. Ez 2014.
Lássuk, mit ír a gondolkodásról, oktatásról Pogány Csaba a Világ Magyarsága c. hetilap 2014. február 20.-i számában, érdemes õt hétrõl-hétre olvasni, gondolkodni tanít évek óta:
„ A helyzetfelismerés kardinális fontosságú sikertényezõ. Mégis, csak kevesen vannak, akiknek gondolkodásában a helyzet ( állapot) a valódi fontosságnak megfelelõ helyet foglalja el.
A legtöbb ember minden helyzetet ( állapotot) néhány felületes sablonnal kezel, és a helyzettel magával való foglalkozásra igyekszik minél kevesebb energiát pocsékolni.
…
Helyzetkezelésrõl beszéltünk, de mondhattunk volna problémakezelést vagy lehetõségkezelést, vagy erõforrás használatot….
Nyitott szemmel:
van gyerek, akit otthon a családban megtanítanak nyitott szemmel élni, észrevenni, hogy mibõl, hogyan lehet hasznot húzni, pénzt csinálni, észrevenni, megkeresni a jó célokat, és észrevenni és megkeresni, kialakítani a jó célokhoz vezetõ utakat.
Ezek a gyerekek nem pocsékolják idejüket , erejüket, pénzüket elérhetetlen vagy értéktelen dolgokra.
…. Ezek a gyerekek nem pocsékolják erejüket, idejüket, pénzüket tévutakon való bolyongásra, minden lépésüket céljaik elérése érdekében teszik.
Ezek a gyerekek fegyelmezettek, és életüknek természetes része az áldozathozatal is.
Vannak ilyen gyerekek és vannak ilyen családok.”
Kedves olvasó, te és gyermekeid ilyenek?
Folytatva Pogány Csaba írását:
„… van gyerek, akit otthon a családban megtanítanak nyitott szemmel élni , hogy vegye észre, ismerje fel a helyzeteket, a problémákat, a lehetõségeket, az erõforrások ( pl. idõ,. pénz) használatait, és ezel elsajátítsa a helyzetek,problémák, a lehetõségek, az erõforrások sikeres kezelését.
,,, van gyerek,akit otthon, a családban megtanítanak arra , hogy mi az övé, mik a jogai, mik a kötelességei.
,,, van gyerek, aki otthon a családban ( jó példákkal is !) megtanítanak nyitott szemmel élni, hogy tudja, minek mi az ára, és hogyan vásárolhatja meg magának a saját jövõjét, különben az õ jövõje is másé lesz.
Tudja az Olvasó, hogy milyen sokan vannak, akik elmulasztották, hogy befizessenek saját jövõjükre, mert értéktelen élvezeteikre költötték pénzüket, és most azokat szidják, bõszen és fölényes megvetéssel, akiknek a birtokába került az õ jövõjük, amit hagytak kicsúszni saját kezükbõl.
Az a gyerek, akit megtanítottak az értékekre és a lehetõségek hasznosítására nyitott szemmel élni, felnõttként is mindent másképp csinál.
A legtöbb gyerek, mihelyt megszûnik a tanulási kényszer, rögtön abbahagyja a tanulást. Az a kevés aki tudja, hogy értékszerzési lehetõség, értékesebbé válási lehetõség, élete végéig tanul.
A legtöbb ember, mihelyt nem kényszerül rá,leveti a fegyelmet, félreteszi az áldozathozatalt, élvezeti kielégítésére adja magát.
Az a kevés, aki tudja, hogy az önfegyelem mindenhez szükséges hatalmi eszköz, élete végéig erõsíti az önfegyelmét.
A legtöbb ember mindenben csak élvezetet, szórakozást keres, és ha ez nem sikerül, unatkozik, szenved.
Már említettük Napóleon intelmét: „ ha valamikor ismeretlen városba kerülsz, ne unatkozzál, hanem tanulmányozd a várost, hátha egyszer el kell foglalnod.
A szülõk tömege és a társadalom egésze pl. semmit sem tud arról, hogy mi folyik az iskolákban „oktatás” címén. Tervszerû, hosszú távú jövõpusztítás. „Integrációs pedagógiai rendszert” alkalmaznak, hogy a magyar nép gyermekeit olyanná formálják, aki megfelelnek a cigány integráció (egyesítés) eddig még nyilvánosságra nem került céljai szerinti nyersanyagnak.
Kinek a kezében van MagyarorSzág jövõje?
Nem az olyan tényszerû válaszokra gondolunk, mint ami pl. a következõkbõl levonható:
„ Manapság gyarmatok létesítése és hadseregek bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani.
….. Izraeli üzletemberek befektetnek az egész világon.Izraeli üzletembereknek példa nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra kivívtuk gazdasági függetlenségünket, felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot, Magyarországot ( Simon Perez, 2007.okt.10. Tel Aviv Kereskedelmi Irodák Szervezetének éves közgyûlésén mondott beszéd).
A költõi kérdésre adott helyes válasz inkább az, hogy a jövõ azoknak a kezében van, aki kihasználják ( helyesen kezelik)a helyzeteket, állapotokat folyamatokat. Akik elõre gondolkodnak.
Akiknek Magyarország jövõje a kezében van, azok mikor vették észre, hogy a magyar oktatással súlyos bajok vannak? Akkor amikor a PISA-felmérés katasztrofális eredményei nyilvánosságra kerültek? A bajok már sok éve jól láthatók voltak. De a jelen pillanatig sem történt semmi!!
Az „ elit” hallgatott , mint sz..ar a fûben.
Az Egyház tömegével állítja oltárra a nagy részben hatástalan boldogokat és szenteket. Egész embereket nyilvánít boldogokká és szentekké. Ahelyett hogy életükbõl venne ki idézeteket, „mazsolákat”. Ahelyett hogy általuk jól megoldott problémákat, példamutató viselkedéseket állítana elénk.
A gyerekek idejét rengeteg ostobaságra pazarolják, Bármilyen baromságot rendezhetnek a felnõttek, sebaj, összegyûjtenek egy csomó gyereket, megrajzoltatják õket, kihirdetik a rajzverseny gyõztesét, és ezzel minden rendben van. Rajzverseny a nagymamáról…. rajzverseny a nyaralásról…rajzverseny a világháborúról…rajzverseny a rádióról…rajzverseny bármirõl… A gyermek-rendezvények többsége értelme ok nélküli nívótlan idõpocsékolás.
Egyre több a pszichológus. És köztük egyre több az olyan,akiknek még a tyúkszeme is vak,de bármirõl gátlástalanul kukorékol, vagy inkább kotkodácsol.
Az emberiség tömegének egyik szélsõségét a szentek alkotják. A másik szélsõségét a hitványak. A politikusok, a léhák, a hamisak, stb. De ha foglalkozást kellene mondani, nem a vámosokat és nem a prostituáltakat kellene megnevezni, hanem a médiást. A médiás az „ellenmazsola” az emberiség kalácsában. A mazsola ízessé, illatossá teszi a környezetét. A médiás pedig egy bûzmazsola, mely mindent megfertõz .És pofátlanabb mint a piaci légy. Bármirõl van szó, elõtérbe tolja a saját hitvány személyét. Ha ételrõl van szó (ez gyakran elõfordul), rögtön kéretlenül közli, hogy neki mi ízlik és mi nem. És csettint a nyelvével. Ha sportról van szó (a legtöbb médiás kripli), rögtön átveszi a fõszerepet, magára irányítja a reflektort, és közli, hogy õ nem volt jó tornából. Ha mással nem, hát saját hitványságával szerepel. Kosárlabdáról volt éppen szó. Megszólalt a médiás, hogy õ csak 165 és fél centi, és csak porbafingó versenyen indulhat. A lényeg: hogy a médiás olyan fontos lény, hogy még a hitványsága is jelentõs.
Mikor veszi észre az emberiség, hogy a média fölött átvette az uralmat a hitványság, és a média mára hatalmas fertõzési góccá vált. A média ma már nem szolgál, hanem oly mértékben uralkodik, hogy meghatározza az emberiség jövõjét. Helyesebben a hatalom birtokosai a médián keresztül még a jövõnk meghatározását is megkaparintották. A média egyszerre bilincs és börtön. És ma már senki sem kívánja a szabadságot, mindenki megelégszik az élvezetekkel, még akkor is, ha azok csak virtuálisak.
Legutóbb egy kérdéssel fejeztük be: „ Közeleg a választás. Vajon csinál-e Orbán ország leltárt? „
Azóta elpuffogtatták „ évértékelõiket” Orbán és mások is. Még csak vázlatos országleltárt sem készített egyik sem.
Tehát van mirõl hallgatniuk.”
Repülõszõnyeg
Járom a budapesti utcákat illetve a vidéket és nézem az embereket. Az arckifejezésüket, ruházatukat, tartásukat, náluk lévõ használati tárgyaikat és figyelem a beszédüket, a gondolkodásukat.
„ Látjátuk feleim szümtükkel mik vogymuk. „ Talán még vannak köztünk, akiknek ismerõsök e mondatok…. Talán.
Az emberek jelentõs része feketében jár, igen ritka a színes és egyéb ruha, Budapest most az 1918-19-es patkánylázadás vörös rongyai helyett feketébe öltözött. Mint a varjak serege ha körülnézel, és a figyelmes szemlélõ már a ruha színébõl következtethet nemcsak egy ember, hanem egy nép lelkiállapotára is.
Igen üdítõ a 60 feletti korosztály öltözéke, már a nem proliké, hanem akik mûveltségüket megtartották, és tisztán, vasalt ruhákban, csinosan öltözve járnak az utcákon,cipõjük tiszta, mint a körmük is, hajuk és egész kinézetük ápolt, és bár használati tárgyaik kopottak sokszor, de illõ a ruhájukhoz, egyéniségükhöz. Viselkedésük udvarias, beszédük kulturált, van velük mindig téma, és a férfiaknak a nõkhöz való viszonya még a régi, nemsokára végleg eltûnõ világot idézi. Õk már ritkán láthatók köztünk.A fiatalabb fiúk nadrágjának közepe a térdük körül jár, hajuk a hímringyóékat idézi, a homlok feletti ördögszarvat felváltotta a megszedett, féloldalra fésült és lenyalt haj, divat a borosta. Viselkedésük nõies, gyáva,szinte napi szinten megy a drog sokuknál, az energiaital meg az alkohol.Lányoknál átlagban igényesebb jóval az öltözék, azonban igen ritka a szoknya, a nõies ruha. Sokszor úgy néznek ki mint a prostik, kirakva mindent ami szem-szájnak ingere, plusz napi szinten smink, mûköröm.
Mindkét nem –bárhová nézel- veszettül mobilozik.
A káromkodás fõleg már a lányokra jellemzõ a legdurvább formában.És vihognak, vihognak. Lelkiznek, gondolataik szinte kizárólag az iskola és a másik nem körül forognak, illetve a vásárlás és szórakozás körül.
A metróban, villamoson õk az elsõk akik leülnek, és fõleg a fiúk.
Egyszer egy nagyobb csoportot teszteltem, beszélgetni kezdtem velük, egy kicsit letorkolóan. Adtam és adtam az infókat mindenrõl, nem hagytam szóhoz jutni õket. Volt köztük, aki felfigyelt a lényegre, tovább hallgatott, és mikor elköszöntem, köpni-nyelni nem tudott, annyit mondott csak dadogva hogy õ még ezekrõl soha nem hallott és köszöni az infókat, utánanéz. A többi csak gúnyosan mosolygott.
Beszélgetek középkorúakkal, idõsökkel és öregekkel. A dolgok , történések valamelyest való tudása inkább az idõs- öregekre és a negyvenes korosztályra jellemzõ inkább, de az összefüggések ismerete nagyon ritka, alig-alig fellelhetõ. Alapvetõ dolgokat nem látnak, nem ismernek az emberek, és azt látni hogy nem is gondolkodnak. Már nem gondolkodnak.
Sok esetben megfigyelhetõ a tátott száj, fõleg a fiataloknál. Rengeteg tátottszájú fiatal látható, elég megdöbbentõ. És legtöbbször sajnos nem légzésprobléma az ok.
Ez mutatja a szülõk felelõsségét, akik azonban már nem kapták meg azokat az alapokat, amit sok esetben az õ szüleik sem kaptak meg, ezért õk sem tudnak semmit tovább adni. Aztán a média, az iskola mindent megtesz azért, hogy egy totális debil, funkciós analfabéta nemzedék jöjjön létre, akinek az érdeklõdési köre, tudata teljesen beszûkült néhány dologra irányul, akinek az idegen a sokkal szebb mint a magyar és már nincs nemzettudata. Fõleg veszélyérzete, veszélytudata. És nem rendelkeznek felelõsségérzettel.Tisztelet a kivételnek, minden korosztályban.
Ezeknek a fiataloknak jelentõs része elkallódik, munkanélküli lesz, mások külföldre menekülnek egy jobb élet reményében, kénytelen magukra hagyva az idõsödõ, majd beteg és öreg szülõket.
Visszatérni már sokan nem fognak, és lehetséges utódaik közül már sokan nem fognak tudni magyarul.. Itt maradó szüleiknek élete, ha cigányfertõzött vidéken laknak, sorsuk megpecsételõdött. Mint Hétesen az utolsó öreg magyaré, egy nénié, akit megöltek.
De nagyon sok falu, település is vagy pusztul, vegetál, munkahelyek híján nincs megélhetés, nincs aki az öregeknek, idõseknek segítsen. Sok helyen elhanyagolt porták, egyre több romos ház és egyéb épület, elhagyott üzemek.
Beszélgetve az emberekkel, csak a panaszt és kilátástalanságot hallani, az állandó kérdõ miérteket,és szinte alig hallani értelmes mondatokat. Várnak egy jobb életre, egy valakire, aki majd helyettük, és nélkülük majd a fejük fölött megoldja a problémákat.
Olvastam korábban Egán Ede harcairól a szegény, kizsigerelt rutén nép érdekében vívott harcáról, ami miatt meg is ölték.
Olvastam Prohászka Ottokárt, Szabó Dezsõt, Sajó Sándort és egyéb hasonló emberekrõl, akik mindig –és mindig figyelmeztették a népet a jövendõ elveszítésére, és ennek okát mindig a helytelen gondolkodásban, illetve a nemgondolkodásban látták.
Míg Prohászka bárgyúnak, Szabó Dezsõ pipogyának írja le az ilyen viselkedést, lássuk mit lehet olvasni a rutén néprõl a „Vallás és etnikum Közép-Európában c. tanulmányokban:
„Ipartelepek, erdõkihasználások, földmívelés, állattenyésztés, elég napi keresetet nyújtanak a megélésre, a baj csak az, hogy a nép tunya, ábrándozó, szereti a fantasztikus meséket és szívesen izolálja magát mindentõl, társadalmi, gazdasági élettõl, ami õt e világhoz kapcsolná.”
Emlékeztet engem ez egyszer a „ Pilis, szakralitás meg amit akartok” cikkben leírtakra. Illetve megkérdeztem egy devizahiteles ismerõsömet, akinek a gyereke masszív drogos, hogy nem kellene végre a gondolkodásán változtatni és végre tenni a saját dolgaikért? A válasza: úgysem lehet semmit tenni, így visszavezetem az embereket a régi magyar hagyományokhoz.
Kérdésemre, hogy mik azok, jött a megdöbbentõ válasz: hát a magyar népmesék.Ekkor rákérdeztem: nem volt még elég a mesékbõl? válasz nem jött. Ez 2014.
Lássuk, mit ír a gondolkodásról, oktatásról Pogány Csaba a Világ Magyarsága c. hetilap 2014. február 20.-i számában, érdemes õt hétrõl-hétre olvasni, gondolkodni tanít évek óta:
„ A helyzetfelismerés kardinális fontosságú sikertényezõ. Mégis, csak kevesen vannak, akiknek gondolkodásában a helyzet ( állapot) a valódi fontosságnak megfelelõ helyet foglalja el.
A legtöbb ember minden helyzetet ( állapotot) néhány felületes sablonnal kezel, és a helyzettel magával való foglalkozásra igyekszik minél kevesebb energiát pocsékolni.
…
Helyzetkezelésrõl beszéltünk, de mondhattunk volna problémakezelést vagy lehetõségkezelést, vagy erõforrás használatot….
Nyitott szemmel:
van gyerek, akit otthon a családban megtanítanak nyitott szemmel élni, észrevenni, hogy mibõl, hogyan lehet hasznot húzni, pénzt csinálni, észrevenni, megkeresni a jó célokat, és észrevenni és megkeresni, kialakítani a jó célokhoz vezetõ utakat.
Ezek a gyerekek nem pocsékolják idejüket , erejüket, pénzüket elérhetetlen vagy értéktelen dolgokra.
…. Ezek a gyerekek nem pocsékolják erejüket, idejüket, pénzüket tévutakon való bolyongásra, minden lépésüket céljaik elérése érdekében teszik.
Ezek a gyerekek fegyelmezettek, és életüknek természetes része az áldozathozatal is.
Vannak ilyen gyerekek és vannak ilyen családok.”
Kedves olvasó, te és gyermekeid ilyenek?
Folytatva Pogány Csaba írását:
„… van gyerek, akit otthon a családban megtanítanak nyitott szemmel élni , hogy vegye észre, ismerje fel a helyzeteket, a problémákat, a lehetõségeket, az erõforrások ( pl. idõ,. pénz) használatait, és ezel elsajátítsa a helyzetek,problémák, a lehetõségek, az erõforrások sikeres kezelését.
,,, van gyerek,akit otthon, a családban megtanítanak arra , hogy mi az övé, mik a jogai, mik a kötelességei.
,,, van gyerek, aki otthon a családban ( jó példákkal is !) megtanítanak nyitott szemmel élni, hogy tudja, minek mi az ára, és hogyan vásárolhatja meg magának a saját jövõjét, különben az õ jövõje is másé lesz.
Tudja az Olvasó, hogy milyen sokan vannak, akik elmulasztották, hogy befizessenek saját jövõjükre, mert értéktelen élvezeteikre költötték pénzüket, és most azokat szidják, bõszen és fölényes megvetéssel, akiknek a birtokába került az õ jövõjük, amit hagytak kicsúszni saját kezükbõl.
Az a gyerek, akit megtanítottak az értékekre és a lehetõségek hasznosítására nyitott szemmel élni, felnõttként is mindent másképp csinál.
A legtöbb gyerek, mihelyt megszûnik a tanulási kényszer, rögtön abbahagyja a tanulást. Az a kevés aki tudja, hogy értékszerzési lehetõség, értékesebbé válási lehetõség, élete végéig tanul.
A legtöbb ember, mihelyt nem kényszerül rá,leveti a fegyelmet, félreteszi az áldozathozatalt, élvezeti kielégítésére adja magát.
Az a kevés, aki tudja, hogy az önfegyelem mindenhez szükséges hatalmi eszköz, élete végéig erõsíti az önfegyelmét.
A legtöbb ember mindenben csak élvezetet, szórakozást keres, és ha ez nem sikerül, unatkozik, szenved.
Már említettük Napóleon intelmét: „ ha valamikor ismeretlen városba kerülsz, ne unatkozzál, hanem tanulmányozd a várost, hátha egyszer el kell foglalnod.
A szülõk tömege és a társadalom egésze pl. semmit sem tud arról, hogy mi folyik az iskolákban „oktatás” címén. Tervszerû, hosszú távú jövõpusztítás. „Integrációs pedagógiai rendszert” alkalmaznak, hogy a magyar nép gyermekeit olyanná formálják, aki megfelelnek a cigány integráció (egyesítés) eddig még nyilvánosságra nem került céljai szerinti nyersanyagnak.
Kinek a kezében van MagyarorSzág jövõje?
Nem az olyan tényszerû válaszokra gondolunk, mint ami pl. a következõkbõl levonható:
„ Manapság gyarmatok létesítése és hadseregek bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani.
….. Izraeli üzletemberek befektetnek az egész világon.Izraeli üzletembereknek példa nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra kivívtuk gazdasági függetlenségünket, felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot, Magyarországot ( Simon Perez, 2007.okt.10. Tel Aviv Kereskedelmi Irodák Szervezetének éves közgyûlésén mondott beszéd).
A költõi kérdésre adott helyes válasz inkább az, hogy a jövõ azoknak a kezében van, aki kihasználják ( helyesen kezelik)a helyzeteket, állapotokat folyamatokat. Akik elõre gondolkodnak.
Akiknek Magyarország jövõje a kezében van, azok mikor vették észre, hogy a magyar oktatással súlyos bajok vannak? Akkor amikor a PISA-felmérés katasztrofális eredményei nyilvánosságra kerültek? A bajok már sok éve jól láthatók voltak. De a jelen pillanatig sem történt semmi!!
Az „ elit” hallgatott , mint sz..ar a fûben.
Az Egyház tömegével állítja oltárra a nagy részben hatástalan boldogokat és szenteket. Egész embereket nyilvánít boldogokká és szentekké. Ahelyett hogy életükbõl venne ki idézeteket, „mazsolákat”. Ahelyett hogy általuk jól megoldott problémákat, példamutató viselkedéseket állítana elénk.
A gyerekek idejét rengeteg ostobaságra pazarolják, Bármilyen baromságot rendezhetnek a felnõttek, sebaj, összegyûjtenek egy csomó gyereket, megrajzoltatják õket, kihirdetik a rajzverseny gyõztesét, és ezzel minden rendben van. Rajzverseny a nagymamáról…. rajzverseny a nyaralásról…rajzverseny a világháborúról…rajzverseny a rádióról…rajzverseny bármirõl… A gyermek-rendezvények többsége értelme ok nélküli nívótlan idõpocsékolás.
Egyre több a pszichológus. És köztük egyre több az olyan,akiknek még a tyúkszeme is vak,de bármirõl gátlástalanul kukorékol, vagy inkább kotkodácsol.
Az emberiség tömegének egyik szélsõségét a szentek alkotják. A másik szélsõségét a hitványak. A politikusok, a léhák, a hamisak, stb. De ha foglalkozást kellene mondani, nem a vámosokat és nem a prostituáltakat kellene megnevezni, hanem a médiást. A médiás az „ellenmazsola” az emberiség kalácsában. A mazsola ízessé, illatossá teszi a környezetét. A médiás pedig egy bûzmazsola, mely mindent megfertõz .És pofátlanabb mint a piaci légy. Bármirõl van szó, elõtérbe tolja a saját hitvány személyét. Ha ételrõl van szó (ez gyakran elõfordul), rögtön kéretlenül közli, hogy neki mi ízlik és mi nem. És csettint a nyelvével. Ha sportról van szó (a legtöbb médiás kripli), rögtön átveszi a fõszerepet, magára irányítja a reflektort, és közli, hogy õ nem volt jó tornából. Ha mással nem, hát saját hitványságával szerepel. Kosárlabdáról volt éppen szó. Megszólalt a médiás, hogy õ csak 165 és fél centi, és csak porbafingó versenyen indulhat. A lényeg: hogy a médiás olyan fontos lény, hogy még a hitványsága is jelentõs.
Mikor veszi észre az emberiség, hogy a média fölött átvette az uralmat a hitványság, és a média mára hatalmas fertõzési góccá vált. A média ma már nem szolgál, hanem oly mértékben uralkodik, hogy meghatározza az emberiség jövõjét. Helyesebben a hatalom birtokosai a médián keresztül még a jövõnk meghatározását is megkaparintották. A média egyszerre bilincs és börtön. És ma már senki sem kívánja a szabadságot, mindenki megelégszik az élvezetekkel, még akkor is, ha azok csak virtuálisak.
Legutóbb egy kérdéssel fejeztük be: „ Közeleg a választás. Vajon csinál-e Orbán ország leltárt? „
Azóta elpuffogtatták „ évértékelõiket” Orbán és mások is. Még csak vázlatos országleltárt sem készített egyik sem.
Tehát van mirõl hallgatniuk.”
Repülõszõnyeg
Hozzaszolasok
Oldal: 5 / 5: 12345
#41 |
talpi
- 2014. February 26. 10:05:46
Oldal: 5 / 5: 12345
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.