TessĂŠk csak figyelmesen olvasni! SzigetvĂĄr elestĂŠvel elĂŠrkeztĂźnk az egĂŠsz tĂśrĂśk kor egyik nagy fordulĂłpontjĂĄhoz.

Ez az ĂŠv, 1566 fordulĂłpont nemcsak azĂŠrt, mert most huszonĂśt ĂŠvre bĂŠke lesz – no, inkĂĄbb csak formĂĄlis, nagy hĂĄborĂşk nĂŠlkĂźli bĂŠke –, hanem mert belĂźlrĂľl ĂĄtalakul mindkĂŠt egymĂĄssal szemben ĂĄllĂł hatalom. Új nemzedĂŠk is nĂľtt fel kĂśzben, ĂŠs tĂśrtĂŠnetĂźnk eddigi szereplĂľi sorra kihaltak. Meghalt JĂĄnos kirĂĄly (1540), TĂśrĂśk BĂĄlint pĂĄr ĂŠvi, nem a legrosszabb fogsĂĄg utĂĄn az Újtoronyban, Martinuzzi (1551), Izabella kirĂĄlynĂľ (1559), NĂĄdasdy TamĂĄs (1562) ĂŠs maga FerdinĂĄnd kirĂĄly is (1564).

A szereplĂľk halĂĄla kĂśzĂźl persze SzulejmĂĄn szultĂĄnĂŠ a legfontosabb. Mert ez hozza a fordulĂłt: utĂłdai alatt a tĂśrĂśk birodalom veszĂ­t katonai erejĂŠbĂľl, hĂłdĂ­tĂł szĂĄndĂŠkĂĄbĂłl. De ahogy a tĂśrĂśk veszedelem csĂśkken, vagy megĂĄllni lĂĄtszik – megelĂŠgedve azzal, hogy az orszĂĄg jĂł egyharmadĂĄt-felĂŠt a kezĂŠben tartja –, Ăşgy nĂśvekszik meg ĂŠs fokrĂłl fokra bontakozik ki a mĂĄsik veszedelem, mely a tĂśrĂśktĂľl mĂŠg ĂŠrintetlen terĂźleteket dĂşlja szĂŠt, pusztĂ­tja vĂŠgig, ĂŠli ki ĂŠppoly kegyetlenĂźl, mint a tĂśrĂśk, hogy mire felszabadĂ­tja, siralomvĂślggyĂŠ is teszi MagyarorszĂĄgot. Ez a veszedelem az abszolutizmusra tĂśrĂľ Habsburg-hatalom. Az a MohĂĄcs utĂĄni (ĂŠs korĂĄntsem oktalan) politikai elkĂŠpzelĂŠs, hogy a tĂśrĂśk ellen a Habsburgok ereje kĂŠpes csak vĂŠdelmet adni, fordul most a visszĂĄjĂĄra, s vĂĄlik a magyarsĂĄgra nĂŠzve vĂŠgzetessĂŠ. FerdinĂĄnd ĂŠs utĂłda, Miksa balsikerĂť hadi vĂĄllalkozĂĄsai utĂĄn kĂŠtsĂŠgtelennĂŠ vĂĄlik, hogy a Habsburg-hatalom a tĂśrĂśkkel szemben tehetetlen; ĂĄm amilyen mĂŠrtĂŠkben maga is belĂĄtja a tehetetlensĂŠgĂŠt, oly mĂŠrtĂŠkben lesz magyarellenessĂŠ. A magyar politikai intĂŠzmĂŠnyek fĂŠlrevetĂŠsĂŠvel, kĂśzpontilag, idegen, csĂĄszĂĄri tisztviselĂľkkel akar kormĂĄnyozni, s kĂśzben csaknem annyit pusztĂ­t, annyi kĂĄrt okoz, mint a tĂśrĂśk. A csalĂłdĂĄs a Habsburgokban tehĂĄt kettĂľs: megszabadĂ­tani az orszĂĄgot nem tudtĂĄk, alkotmĂĄnya szerint kormĂĄnyozni nem akartĂĄk.

SzulejmĂĄn halĂĄla utĂĄn a tĂśrĂśk elgyengĂźlt, de a magyarsĂĄg a Habsburgokban „tĂśrĂśkĂśt fogott”. (LegalĂĄbbis a szĂłlĂĄsmondĂĄs ĂŠrtelmĂŠben: „TĂśrĂśkĂśt fogtam, de nem ereszt.”) A nemzet most mĂĄr a korszak vĂŠgĂŠig egy roppant hatalmi mĂĄgnespatkĂł erĂľterĂŠben ĂŠlt, melynek pĂłlusai azonban nem vonzottak, hanem taszĂ­tottak. Aki az egyik sarokhoz tĂşl kĂśzel kerĂźlt, az kĂŠnytelen volt megindulni a mĂĄsik felĂŠ, melyhez kĂśzelebb ĂŠrve megint csak ellĂśkĂľdĂśtt. RemĂŠnnyel, az orszĂĄg helyzetĂŠnek valamelyes rendezĂŠsĂŠvel egyik hatalmi pĂłlus sem biztatott, a magyarsĂĄg kĂźlĂśnbĂśzĂľ osztĂĄlyai vagy politikusai a pillanatnyi hatalmi helyzet ĂŠs a pillanatnyi ĂŠrdekek szerint erre-arra taszĂ­tĂłdtak ebben az ellensĂŠges erĂľtĂŠrben.

Talán az eddigiek során is feltûnt az olvasónak néhány különös jelenség. Például: a legjobban megerõsített magyar vár, Gyõr kapitánya, Salm Eugen gróf miért német ember? És hogyan kerültek német gyalogosok Zrínyi várába, Babolcsába, s a haditanácsra hivatkozva miért mertek szembeszegülni a magyar várkapitánnyal? Vagy hogy új tényeket is mondjunk: miképpen lehet az, hogy Szigetvár magyar lovasságát éppen 1565-ben, az 89ostrom elõtt nyolcszázról négyszázra leszállította egy német hadbiztos javaslatára a bécsi haditanács? Vagy amikor Zrínyi segítséget kért, ezer német zsoldost kínáltak neki fel, amit nem fogadott el? Miként lehet az, hogy amikor a magyar katona havi zsoldja 2, lovasé 3 forint, akkor a németé 9 és 12 forint között van? Ne háborodjunk fel mindjárt, mert a dolgok azért elég összetettek. A magyar védõvonal (várrendszer) kiépítése és fenntartása rengeteg pénzbe került. Ezt a sok pénzt a különbözõ törökellenes segélyek révén az alsó-ausztriai, a stájer, a cseh, a morva és a német rendek ajánlották meg. (Más kérdés, hogy többnyire kis töredékét fizették meg annak, amit megajánlottak.) Ennek ellenében azonban elvárták, hogy az õ embereik, tisztjeik és zsoldosaik üljenek a várakban, õk kapják a pénzüket. Az idegen kapitányok és zsoldosok jelenlétébõl rengeteg bonyodalom lett.

A zsoldos akkor is szĂ­vesen rabol, ha megkapja a bĂŠrĂŠt, hiszen azĂŠrt megy zsoldosnak, azĂŠrt viszi vĂĄsĂĄrra a bĂľrĂŠt, hogy megszedje magĂĄt minĂŠl gyorsabban. HĂĄt mĂŠg ha nem kapja meg! Ha ĂŠvekre visszamenĂľleg tartozik neki a kamara, vagyis a zsoldfizetĂľ mester, akinek ĂŠrkezĂŠsĂŠt vĂĄrja, vĂĄrja, mint a zsidĂłk a MessiĂĄst. Egy kis adat a Habsburg pĂŠnzĂźgyi gazdĂĄlkodĂĄsrĂłl: szokĂĄs volt, hogy ha a zsoldos egy Ăśsszegben elĂľre megkapta ĂŠvi zsoldjĂĄt, akkor a 12 hĂłnapbĂłl egyet elengedett. Az esedĂŠkes zsoldnak ezt az egytizenketted rĂŠszĂŠt az udvari kamara ĂŠvi kĂśltsĂŠgvetĂŠsĂŠben minden ĂŠvben felvette a remĂŠlt jĂśvedelmek tĂŠtelei kĂśzĂŠ. Mintha csak magĂĄtĂłl ĂŠrtetĂľdĂľen szĂĄmĂ­thatott volna az egĂŠsz orszĂĄgban erre az elengedett egy hĂłnapra mint biztos bevĂŠtelre. Igen, de nemhogy elĂľre tudott volna fizetni, hanem ĂśrĂśkĂśs hĂĄtralĂŠkokkal kĂźszkĂśdĂśtt. A hitelezĂľ persze Ăşgy segĂ­tett magĂĄn, ahogy tudott, de minden esetben a magyarsĂĄg kĂĄrĂĄra. A harĂĄcsolĂĄsok, rablĂĄsok jegyzĂŠkĂŠt nem prĂłbĂĄljuk ideiktatni. EgyhĂĄzi kincsek, templomok, sĂ­rok kirablĂĄsĂĄn kezdve a jobbĂĄgyok kifosztĂĄsĂĄig a vĂŠgtelenbe nyĂşlna. NĂŠzzĂźk inkĂĄbb az idegen zsoldos jelenlĂŠtĂŠbĂľl fakadĂł bajokat. Az idegen zsoldosnak nem parancsolt csak a tisztje, tisztjĂŠnek meg nem parancsolt egyetlen magyar hatĂłsĂĄg sem, csak a kirĂĄly. Gyakorlatilag a helyzet valamivel bonyolultabb volt – nem tagadjuk –, de amikor 1556-ban FerdinĂĄnd felĂĄllĂ­totta a bĂŠcsi haditanĂĄcsot, ĂŠs az orszĂĄgot hadi szempontbĂłl Ăśt vĂŠdelmi Ăśvezetre (Ăśt fĂľkapitĂĄnysĂĄgra) osztotta, akkor a katonai igazgatĂĄst kivette 91a magyarok kezĂŠbĂľl. Olyan ez, mintha egy csapĂĄsra megszĂźntette volna a magyar honvĂŠdelmi minisztĂŠriumot. Az orszĂĄg katonai igazgatĂĄsĂĄt, a vĂŠdelem irĂĄnyĂ­tĂĄsĂĄt ezentĂşl BĂŠcsben, bĂŠcsi adminisztrĂĄtorok vĂŠgeztĂŠk. Amikor pedig a kirĂĄly a mĂĄr emlegetett kĂśzpontosĂ­tĂł tĂśrekvĂŠsek ĂŠrvĂŠnyesĂ­tĂŠse sorĂĄn megszĂźntette a magyar kancellĂĄriĂĄt, ĂŠs az orszĂĄg Ăźgyeit a bĂŠcsi udvari kancellĂĄriĂĄval intĂŠztette, ez mai fogalmaink szerint a magyar miniszterelnĂśksĂŠg megszĂźntetĂŠsĂŠt jelentette. S tovĂĄbblĂŠpve: a magyar kamarĂĄnak az udvari kamara alĂĄ rendelĂŠse pedig a magyar pĂŠnzĂźgyminisztĂŠrium megszĂźntetĂŠsĂŠnek felel meg.

A kĂśzpontosĂ­tĂĄs tehĂĄt egy-egy tollvonĂĄssal felszĂĄmolta a magyarsĂĄg ĂśnigazgatĂĄsĂĄnak ĂŠvszĂĄzados intĂŠzmĂŠnyeit, kizĂĄrta a magyarokat a sajĂĄt orszĂĄguk igazgatĂĄsĂĄbĂłl. (A magyarsĂĄg csak vĂĄrmegyei szinten intĂŠzte sajĂĄt Ăźgyeit; s visszahatĂĄsul a kĂśzpontosĂ­tĂĄsra a vĂĄrmegye ĂśnĂĄllĂłsĂĄgĂĄt igyekezett erĂľsĂ­teni.) EbbĂľl a nĂŠmileg tĂśrtĂŠnelmietlen pĂĄrhuzamosĂ­tĂĄsbĂłl azonban vilĂĄgos, hogy az Ăşj kĂśzigazgatĂĄs elleni tiltakozĂĄsban nemcsak rendi ĂŠrdekekrĂľl van szĂł, hanem ĂĄltalĂĄnos nemzeti ĂŠrdekrĂľl. Egyetlen orszĂĄgnak sem lehet kĂśzĂśmbĂśs, hogy sajĂĄt nĂŠpessĂŠgĂŠbĂľl kijelĂślt testĂźletek igazgatjĂĄk-e, vagy tĂĄvol az orszĂĄgtĂłl a helyi viszonyokat nem ismerĂľ idegenek.
92

A Habsburg kĂśzpontosĂ­tĂĄs, amely FerdinĂĄnd utĂłdai, Miksa ĂŠs Rudolf alatt tetĂľzĂľdĂśtt, csaknem olyan helyzetet teremtett a kirĂĄlyi MagyarorszĂĄgon, mint amilyet teremtett a hĂłdoltsĂĄgnak a tĂśrĂśk birodalomba valĂł bekebelezĂŠsĂŠvel a tĂśrĂśk. Persze az igaz, hogy a Habsburg kĂśzpontosĂ­tĂĄs nem volt olyan radikĂĄlis, mint a tĂśrĂśkĂŠ, amely a birtokos osztĂĄly elĂťzĂŠsĂŠvel, a fĂśldbirtokok lefoglalĂĄsĂĄval kezdte uralmĂĄt, de kĂŠsĂľbb – a helyzet elmĂŠrgesedĂŠsĂŠvel – a bĂŠcsi, majd a BĂŠcsbĂľl PrĂĄgĂĄba kĂśltĂśzĂśtt Habsburg-udvar elĂŠg ĂźrĂźgyet talĂĄlt a birtokos osztĂĄly tĂśnkretĂŠtelĂŠre, a birtokok megszerzĂŠsĂŠre. De ha a kĂśzpontosĂ­tĂĄs a feudĂĄlis uralkodĂł osztĂĄly visszaszorĂ­tĂĄsĂĄban ĂŠs letĂśrĂŠsĂŠben nyilatkozott is meg, a nyugati fej93lĂľdĂŠssel szemben mĂŠgsem szolgĂĄlta a tĂĄrsadalmi haladĂĄst a korszerĂťbb ĂĄrutermelĂŠs fejlesztĂŠsĂŠvel. Ehhez ugyanis – mint Nyugat-EurĂłpĂĄban az abszolĂşt uralkodĂłknak – a vĂĄrosi polgĂĄrsĂĄgra kellett volna tĂĄmaszkodnia, a vĂĄrosokat kellett volna fejlesztenie. NĂĄlunk azonban a vĂĄrosi fejlĂľdĂŠs mĂĄr MĂĄtyĂĄs korĂĄban elakadt, mestersĂŠgesen elakasztatott. Az elmaradt fejlĂľdĂŠst a Habsburgok nem siettek pĂłtolni, sĂľt a polgĂĄrok nĂŠmet fĂśldrĂľl ĂĄtszivĂĄrgott lutheranizmusa miatt az ellenreformĂĄciĂłt tĂťzzel-vassal erĂľszakolĂł udvar inkĂĄbb ellenszenvezett a vĂĄrosokkal, mintsem segĂ­tette volna Ăľket. BĂŠke idejĂŠn kĂśzpontosĂ­tĂł kereskedelempolitikĂĄjĂĄval, a hĂĄborĂşk alatt pedig fizetetlen zsoldosai beszĂĄllĂĄsolĂĄsĂĄval idĂľrĂľl idĂľre tĂśnkretette Ăľket. JavarĂŠszt itt a magyarĂĄzata, az elmaradt vĂĄrosi fejlĂľdĂŠsben, hogy a Habsburg-kĂśzpontosĂ­tĂĄsnak nem volt egyetlen magyar osztĂĄly szĂĄmĂĄra sem betakarĂ­thatĂł gyĂźmĂślcse, s amikor a feudĂĄlis uralkodĂł osztĂĄly a rendi jogok vĂŠdelmĂŠben harcot kezd ellene, tĂśbbnyire nemzeti lĂŠtĂŠrdeket vĂŠd. A feudalizmus talajĂĄrĂłl harcol a magyar ĂĄllam kĂŠrdĂŠsessĂŠ tett fennmaradĂĄsĂĄĂŠrt. Sokkal-sokkal kĂŠsĂľbb, csak a reformkor utĂĄn, 1848-ban jutunk el oda, hogy korszerĂť ĂśnigazgatĂĄsi formĂĄĂŠrt folyjĂŠk a Habsburgokkal a kĂźzdelem.

Link