Istenem! MiĂŠrt is van, hogy az ember nem lehet "prĂłfĂŠta", sajĂĄt hazĂĄjĂĄban. MiĂŠrt van, hogy ĂĄltalĂĄban, mindent a jĂł ĂŠs hĂťsĂŠges fĂŠrj, avagy felesĂŠg tud meg utoljĂĄra, akkor, amikor mĂĄr szinte minden-minden, visszafordĂ­thatatlanul elromlott.

Istenem!
Tudom, tudom, s tudjuk, Te vagy ki nem tehetsz errĂľl az egĂŠszrĂľl, hiszen, Wass Albert szerint sem teremtettĂŠl rosszat, neem, azt mi magunk, sajĂĄt ostobasĂĄgaink, figyelmetlensĂŠgeink ĂŠs ganyĂŠ mĂłd elburjĂĄnzĂł egoizmusunk okĂĄn, zĂşdĂ­tjuk, sajĂĄt nyakunkba. Persze, ezĂŠrt valakit felelĂľssĂŠ kell tenni, hĂĄt Te vagy ugye hozzĂĄnk legkĂśzelebb, akkor tessĂŠk. No persze, ezt nem haragbĂłl, nem, csak Ăşgy, egy megkezdett, s oly sokszor, kĂśzĂśttĂźnk megtĂśrtĂŠnt beszĂŠlgetĂŠseink margĂłjĂĄra jegyzem meg. Hiszen tudom, ismersz, mĂĄr teremtĂŠsem elsĂľ pillanatĂĄtĂłl, mĂ­g lelkem szabadon kĂłszĂĄlt, azt sem tudva, hol fog landolni, Te mĂĄr tudtad, mivĂŠ leszek. Tudom, fenntartottad, s tartod ma is a" jogot", hogy bizonyos dolgokban, szabadon rendelkezzek, merthogy, ezt Ă­gy gondolod.
Nos, tudod, most ismĂŠt FelĂŠd nĂŠzek, kĂŠrdĂľ tekintettel.
"HiĂĄba volt minden? nem lehetek prĂłfĂŠta sajĂĄt kicsi otthonomban"? pusztĂĄba kiĂĄltott szĂł volt minden eddig elhangzott megjegyzĂŠs?
Mond, mit ĂŠs hol rontottam el ?
Van sejtĂŠsem, van, Uram.!
NĂŠhĂĄny napja, RepĂźlĂľszĂľnyeg Ă­rta, s mĂĄsok is megjegyeztĂŠk, idĂľnkĂŠnt elĂľ kell venni a korbĂĄcsot, mert a NEMZET temploma, teli,-s tele van kufĂĄrokkal.
A nemzet temploma, s a családok szentélyei ezektõl a kufároktól, a médián keresztül terror alatt vannak tartva, mézes-mázas, nyáltól csorgó pofával ajánlnak-kínálnak, értéktelen /neked/ portékát, bagóért, /BAGÓÉRT ???/
S lþn csoda, a marhåja, megy Ês Hit-el, kårtya, "mert az annyira menþ", nos, belevåg. BELEVÁG!
BelĂŠm vĂĄg,-belĂŠd vĂĄg, a Nemzetedbe vĂĄg, hĂşsodba-vĂŠredbe, gyermekedbe-csalĂĄdodba vĂĄg!
A mĂŠnkĂť vĂĄgna belĂŠjĂźk.
Mit tehetnĂŠk? OrdĂ­thatok, toporzĂŠkolhatok, JĂłzsef Attila utĂĄn, szabadon, hang csak a torkomon jĂśn lĂĄtszĂłlag, mert a fĂźlekig, mĂĄr nem ĂŠr el, az elmĂŠig, /ha van mĂŠg?/ odĂĄig mĂĄr nem.TĂĄtogok, mint hal a szatyorban, szĂĄmukra, mert nem ĂŠrtenek, eszĂźkbe sem jut, hogy szĂłtĂłl,-szĂłig igaz, mit itt elmondunk, ĂŠvek Ăłta,
"hogy az a kurva HITEL KÁRTYA, csapda" semmi mås, mint lassú halål elþkÊszítÊse, mert a madzag vÊgÊn zsidó ßl Ês feszßlten figyeli annak feszßlÊsÊt.
ArrĂłl, mĂĄr nem is beszĂŠlve, hogy ugye, minden internetes portĂĄl, egy halom kĂŠrdĂŠssel kezdi a regisztrĂĄciĂłt, a hitelesek /HIT_EL/ esek, szintĂşgy. TehĂĄt, mindent tudnak rĂłlad ĂŠs csalĂĄdodrĂłl. Nos, lehet itt bĂĄrmit mondani, holnap, a zsidĂł, mĂĄr elsĂľ kĂŠzbĂľl tudja, mit is gondolsz. Nem kell itt megfigyelĂŠs, lehallgatĂĄs. AnyĂĄd mondja el a frankĂłt, mert szegĂŠny /?/ bekapta a horgot.
Hiszen, milyen jóóó, olcsón /?/ hozzåjut dolgokhoz.
Amikor meghallod, ideges lábrázás vesz erõt rajtad mert tudod mi -ki van mögötte, megpróbálod, finoman elterelni ettõl a gondolattól, elmeséled, oktatod, mint gyermeket, hogy "nem szabad" mert ez nem jó, felhalmozzák, majd tõkésítik a "segítséget" ÉS A SZÁMLA, EGYSZER BE LESZ NYÚJTVA
LĂĄtod a hitetlensĂŠget, mert gyĂľz a jĂłl kifundĂĄlt terv, az emberi ostobasĂĄgra alapozott, felhalmozĂĄsi beszoktatĂĄs.
"Nekem ez is kell,-ez is olcsĂłbb, ez is jĂł" ĂŠs mĂĄr benn is a horog.
OrdĂ­thatsz-toporzĂŠkolhatsz, max, magadtĂłl mehetsz fel a padlĂĄsra, egy kĂśtĂŠllel, mert anyĂĄd nem fog felvinni, de okot, ad, hogy megtedd a kezdĂľ lĂŠpĂŠst, ha ostoba vagy.
Nos, CET-ELEM?!
Igen, Cet, aki elemenkĂŠnt eszi le rĂłlad-rĂłlam, a csalĂĄdrĂłl a NemzetrĂľl a mĂŠg gondolkodĂłkrĂłl a hĂşst, mĂŠtelyezi elmĂŠd, ĂŠs tĂŠpi szĂŠt a csalĂĄdod.
"Ember, mondottam, kĂźzdj ĂŠs bĂ­zva bĂ­zzĂĄl" mondotta MadĂĄch,
"azt viszont nem mondta, hogy a tulajdon anyĂĄmban azĂŠrt ne fĂśltĂŠtlen, tegyem"
Cet-elem, :(
Nagy ez a hal, nagyon nagy, de remÊlem, most, hogy azt hiszi, ismÊt egy jó falatot nyelhet, hogy aljas mód, szembe ållított a csalådommal, hogy a gyermekeim-unokåim jÜvþjÊt, anyåm keze Ês ostobasåga åltal borotva Êlre helyezte, remÊlve, hogy majd nagyot szakít, s bagóÊrt jut hozzå egy Êlet munkåjånak gyßmÜlcsÊhez, tehermentesen, håt, remÊlem, ez a falat megakad a torkån.
OkulĂĄskĂŠnt Ă­rtam, csak hogy tudjĂĄtok, amĂ­g azon tĂśrjĂźk a fejĂźnket, hogy mĂĄsoknak segĂ­tsĂźnk gondolkodni, mĂĄsokat segĂ­tsĂźnk ĂĄt a csapdĂĄk tĂśmkelegĂŠn, addig ezek a fĂŠrgek, ott ĂŠs akkor talĂĄlnak meg, ahol a legkevĂŠsbĂŠ szĂĄmĂ­tunk rĂĄjuk.
Bizony mondom NĂŠktek, elĂľbb otthon, de nagyon szĂŠt kell nĂŠzni, mit ĂŠs hogyan,? megvan-ĂŠ a feltĂŠtlen bizalom, a megbeszĂŠlĂŠs ĂŠs tervezgetĂŠs legyen kĂśzĂśs, s csak az, ĂŠs Ăşgy legyen megcsinĂĄlva, ahogy a leg cĂŠlszerĂťbb, hitelt egy petĂĄkot sem, dĂśgĂśljĂśn meg mind, aki erre akar rĂĄvenni. AprĂĄnkĂŠnt is megvalĂłsĂ­thatĂł, csak lassĂşbb, de tisztessĂŠgesebb. s nem lesz veszendĂľbe, sem a Te, sem a gyermekeid, sem unokĂĄid jĂśvĂľje.
ArrĂłl nem is beszĂŠlve, Nemzeted sem adĂłsodik, ha Te nem tartozol.
Mert az a CET, elemenként, nem úgy mint a jujdejó írásban, Jónást, akit ugye, állítólag a szájában vitt át a másik partra, na igen, szóval, van egy hasonló írás, Egyiptomilag, az egy hajóról beszél, valami Kharon-nak nevezik, ott a "révész" egy pénzdarabért visz át, a "túlsó partra, de tudjuk, mert megírják, Õk meg tisztességgel, hogy az a túlvilág.
EZek nem! ezek egy pĂŠnzdarabĂŠrt a "jĂśvĂľt" hirdetik NEKED, ami ezzel a pĂŠnzdarabbal kezdĂľdik, de Kharon hajĂłja a vĂŠge.
HĂĄt gondolkodjatok el, Hitel ? vagy HITTEL,?
mert kurvĂĄra nem mindegy, pedig, csak egy betĂť, egy aprĂł pici "t" a mi a mĂşlt idĂľ jele is lehetne, s most mĂŠgis, a JĂśvĂľdet "HIR-deti"
-> talpi - 2014. mĂĄrcius 01. 09:15 · 0 hozzĂĄszĂłlĂĄs · 16 megnyitĂĄs · NyomtatĂĄs · SzerkesztĂŠs