Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Tatár bifsztek tartár mártással...
Koré hozta tegnap. Nos, pár éve az oroszok belehúztak a tatár-mongol iga hazugságának cáfolatába és a szlávokat árjáknak nevezik, akik egyébként a szkyták-hunok..., de errõl már sokszor írtam. Most kezd becsepegni magyarul is a tudatba, hogy nem csak a holló kamu, hanem tartár is.
Az étlapon tálalt zónamenü érdekes ízekkel kecsegtet. Legalábbis ez van kilátásban azoknak a titkóros társaságoknak a meghívóján, amelyekrõl a népi bölcsesség azt figyelte meg, hogy elõszeretettel „robbantanak ki világháborúkat, hogy aztán szeretetlakomát szervezzenek az árvák részére".
Mindennapi Mátyás Királyunkat add meg nekünk ma!
avagy
Tatár bifsztek tartár mártással s desszertként orosz „krémessel"?
Amint arra korábbi tanulmányunk (A Szent Korona és a Miatyánk) lábjegyzetében felhívtuk a figyelmet, jelenleg a világ hadseregeit s vezetõségét ez a „szellemközösség” tartja megszállva, amelyet maga Jézus az Evangéliumokban a „légiónak” hív. (S amely Jézussal, s az õ hatalmával szembesülvén a tengerbe rohan. Ez hamarosan várható. Eljön az ezer éves béke birodalma.) Ez a légió Magyarországon sem ismeretlen:
1948-ben nálunk államot alapított s
az 1950-es években a Fehér Ház (ma Országgyûlési Képviselõi Ház) alagsorában szó szerint élve bedarálta a magyar szabadságharcosokat, majd a húscafatokat a halaknak a Dunába lökte
a nyelvével folyamatosan hazudik, bal kezével csal, hogy a jobb kezével lophasson.
oA nyelvével és a folyamatos hõbörgésével nagyüzemben használja az orv-tömeghipnózist, hogy közben az unokatestvérei banki manipulátor segítségével elsikkaszthassák a nemzeti vagyonunk jelentõs részét.
oS mivel nem tiszta a lelkiismeretük, gyûlölik azokat, akiket meglopnak s megkárosítanak. S állandóan kitámadnak.
oA Szent Korona hamarosan vissza fogja venni tõlük a megszólalás s az ahhoz szükséges lélegzetvétel jogát, és ki fogja vágni a nyelvüket, hogy ne hazudhassanak tovább. Nemcsak õ értük szól az üdvtörténet [1].
Nos, vegyünk komolyan a Korona figyelmeztetését, mert nem kispályásokról van szó. CSONTVÁRY Kosztka Tivadar, akinek a neve (Csont és Vér-Vár) egyszer s mindenkorra elintézte õket.
S a Szent Koronán lévõ Atya, Fiú, apostolok és szentek, illetve szent királyok rángatják és zengetik a vészharangokat:
Figyelõk, õrködjetek a vártán. Ezek a titkóros társaságok megérezték a vesztüket, s utolsó erejüket összeszedve nagy verekedést akarnak kirobbantani [2]. (S ne legyen illúziónk, a nagy verekedés jelenleg terítéken, azaz katonai terepasztalon lévõ terveinek fõ célpontja mi vagyunk[3]. Mi vagyunk Európa és a világ kulcsa. Ha esetleg nem tudnánk róla.)
A Szent Koronán lévõ Atya, Fiú, apostolok és szentek kérnek, könyörögnek nekünk, hogy imádkozzunk, kellõ áhítattal és mély hittel. „Mert az Úr közel [4]”. Bármi történjék is, hitünk ne rendüljön meg, mert az Úr megadja nekünk azt, amit mi magyarok könyörgéseinkben, nemzeti imádságunkban mindig is kértünk és kérünk: „Nyújts feléje védõ kart, ha küzd ellenséggel.” Nos, az „Úr közel”, mint folyamatosan jelezzük, karnyújtásnyira, ha kezünket imára kulcsoljuk és letérdelünk.
S lássuk azt a tudást, amellyel az Úr segíteni akar.
A. Az európai hadszíntér elemzése.
Ma a világ, ha a híreket olvassa, csak a desszertre összpontosít, az orosz krémesre, anélkül, hogy tudná, hogy mi a fõ fogás az étlapon. Nekünk magyaroknak tudnunk kell. Ez nem más, mint a „tatár bífsztek” és a „tartár mártás”. Érdekes, lehet itt egyáltalán íz-harmóniáról beszélni?
Ha orosz, akkor miért éppen krémes? S ha krémes, miért nem francia? Vajon, tudjuk-e, hogy az 1914-ben kirobban s ilyen-olyan eszközökkel sajnos mind a mai napig, tehát jelenleg is dúló Nagy Verekedés (a csángók szóhasználatában) utolsó óráiban, 2014 márciusában, a legádázabbnak minõsített harci cselekményei miért éppen a Krímben zajlanak? Miért innen fenyeget az elmúlt fél évszázad legnagyobb fegyveres összeütközésének veszélye? (Ha kezünkbe vessük az elmúlt hétvége híreit és politikusi nyilatkozatait.)
Nos, azért, mert a kozák származású A. Fomenkó statisztikus akadémikus, még 1992-ben – a statisztika tudománya segítségével - nyomára akadt a világtörténelem egyik legnagyobb összeesküvésének. A történelem mélyérõl elõásta az Atilláén kívül a földkerekségen valaha is létezett legnagyobb birodalom, a szibériai Tartár Birodalom (Tatárország) nyomait. (De ez nem kozák magánügy: ez a világ közügye.) Ld. csatolt térképet. (PDF-ben letölthetõ.)
S mivel itt nem állt meg, bizony bennünket is húsba vágóan érint, az elevenünkre tapint.
Ugyanis korábbi gyanúnk mára már egyre inkább meggyõzõdésünkké szilárdul. A Kedves Olvasó vegyen mély lélegzetet, ugyanis nagyon is úgy tûnik, hogy az 1241-42-es tatárjárás több mint 700 éves csontvázként kibukott a szekrénybõl. Kb. úgy, mint ahogyan a besenyõk és a magyar honfoglalás is.
Besenyõk. Mint emlékezhetünk rá, a mára 80-as éveit taposó volt államfõ még az elmúlt évszázad végén is - a Honfoglalás 1100 éves évfordulóján - olyan kijelentéseket engedett meg magának, hogy a magyar honfoglalás úgy történt, hogy a magyar törzsek a besenyõk elõl menekültek s így kerültek a Kárpát-medencébe. Nem tudom értjük-e? A hivatalos dajkamese az, s azóta ettõl semelyik államfõnk sem határolódott még el, hogy „a magyarokat a besenyõk kergették a Kárpát-medencébe.” Vizsgáljuk meg, hogy van-e valóságtartalma ennek a merész kijelentésnek? (A jelenlegi hivatalos verziónak.) Természetesen van.
Az igaz, hogy voltak besenyõk.
Volt s mind a mai napig van Kárpát-medence is.
S még az is igaz, hogy volt magyar honvisszafoglalás is.
De csak ennyi s nem több. A besenyõk ugyanis nem maradtak meg 1100 éven keresztül államalkotó tényezõnek. De mi magyarok igen. S ebbõl nyilvánvalóan az a következés adódik, hogy a besenyõ kergetés - nyilvánvaló szándékkal koholt - mese, amelynek semmi nyoma nincs sem az igaz valóságban, sem pedig a regényes történelemben. (De ez persze nem zavarja a kiagyalóit!)
S most térjünk vissza a 1241-42-es tatárjárásra. Amikor az idegenszívûek ijesztgetni akarnak bennünket, akkor mindig Muhit és Mohácsot veszik elõ s a mumussal, a tatárokkal és a törökökkel riogatnak bennünket. Arra már vitéz mezõkövesdi Szántai L. kutató is felhívta a figyelmet a Képes Krónika képeit elemzõ elõadássorozata keretében, hogy a tatárjárás épülete más volt „tatarozás elõtt”, mint „tatarozás után”. A tatárok egyáltalán nem gyõztek Muhinál, hanem súlyos vereséget szenvedtek. Nem csodálkozunk. Akkor az iskolákban miért tanítják ennek éppen az ellenkezõjét? Tehát tõle (Szántai Lajostól, a Képes Krónika vitéz kutatójától) tudhatjuk, hogy
tatárjárás is volt,
muhi csata is volt,
de nem úgy, ahogyan azt nekünk a „hivatalos” propaganda dajkameséje oktatja.
Vagyis a gyengébbek kedvéért (a besenyõkkel párhuzamot vonva): annyi bizonyos, hogy:
tatárok is voltak,
jártak is Európában, nálunk is, s
volt muhi csata is.
De csak ennyi s nem több. Nem úgy, ahogy mi azt hisszük (pl. a „tatár-mongolok” oroszok voltak, oroszul-törökül és tatárul beszéltek és arab és ószláv írásrendszert egyaránt használtak [5]. S nem a mai Mongólia területén élõ népet jelentik. Döbbenjünk meg nyugodtan: ez utóbbiaknak semmi vagy alig valami közük a mongol birodalomhoz.) s gondoljunk bele, hogy mi közben mennyire rettegünk is a tatárok nevének még a említésétõl is. Még így 700-egynéhány évvel késõbb is. Érthetõ? Döbbenet [6].
Ugyanis a valóság nagyon-nagyon más. S itt nagyon hálásak kell legyünk a kozákoknak (A. Fomenkónak). Két tényért mindenképpen, ugyanis bizonyítani véli, hogy
a német Romanovok az oroszokkal nem viselkedtek „angyalként”, azaz kesztyûs kézzel s „áldásos ténykedésük” semmivel nem különbözött attól, mint amit velünk a kuzinjaik, a Kapzsiburgok (értsd Hbsburgok) mûveltek Magyarországon. Ott is volt II. József. A Tartár Birodalom a világ valaha is létezett egyik legnagyobb világbirodalma volt, ha hihetünk a Brit Enciklopédiának. (PDF-ben ez ugyancsak letölthetõ lent.)
Ebbõl látható, hogy az 1754-ben volt egy óriási Nagy-Tartária (azaz Nagy-Tatárország)
Tatárország térképe
S a Romanovok és nyugat-európai rokonaik ezt az alapvetõen orosz szibériai tatár államot úgy eltüntették a Föld színérõl, hogy nyoma sem maradt, illetve csak alig, s kész csoda, hogy A. Fomenkó kutatócsapatának egyáltalán sikerült kiásnia a történelmi sírjából.
Visszatérve a menüre. Ezt a birodalmat Tartár Birodalomnak hívták (innen maradt a „tartár mártás” elnevezés), ez a helyes eredeti helyes változat, nem pedig a „tatár”), ugyanis maga a „tatár” elnevezés (s így maradt fenn a „tatár bifsztek” elnevezésben) a német Romanovoktól ered az eredeti tartár nép, ill. birodalomnév felülírására az eltüntetés szándékával.
Gondoljunk csak bele, hogy a XIX. elsõ felében Petõfi a „János vitéz” címû költeményében az európai hadszíntér egyik legnagyobb szereplõjeként a tatár királyt írja le (még évtizedekkel Napóleon után is). S mi, Petõfi és Jókai mai ük- és szépunokái, már nem is tudjuk, sõt nem is gondolnánk, hogy Petõfi ezt nem a kisujjából szopta, hanem tényleg léteztek tatár királyok. Sõt, a legutolsó cárjukat a Romanovok[7] 1785-ben gyõzték le – egyébként rájuk jellemzõen csalárd - csellel és utána ezt a nagy hódító háborút Madárijesztõ-féle (Az orosz Pugacsov név ugyanis magyarul azt jelenti, hogy „madárijesztõ”) parasztlázadásnak hazudták. S ebben a hazugságban tettestárs volt, azaz együttmûködött velük az egész „mûvelt” világ. S ez szégyen, mert: hullarablók és orgazdák voltak.) (Ez persze legyen csak az õ szégyenük.)
A jelenlegi tudásunk szerint a Romanovok-Kapzsiburgok mindennél jobban rettegtek ennek a tartár birodalom feltámadásától s az Oroszországtól keletre esõ nyugat-európaiakat (s köztük bennünket magyarokat)„mumusként” velük riogattak s riogatnak mind a mai napig. (Tehát a dajkamese szerint: „a mumus tatárok rosszak, félni kell tõlük, mindent elpusztítanak.”) S eléggé hatékony munkát végeztek, mert bárki magyarnak említjük is a tatárok nevét, kiráz bennünket a hideg.Gondolhatnánk is a „tatárjárás” okán, hogy: „joggal”.
De akkor idézzük fel ismereteinket saját magunkról. Ugyanis ugyanennek a német családnak, a „kétfejû sasnak” a másik fejét képviselõ Kapzsiburgok a „mûvelt” nyugat-európaiakat pedig velünk, magyarokkal és a hunokkal riogatják mind a mai napig („Jaj, Istenem, csak a magyarok nyilaitól ments meg minket![8]”. S a hideg õket pedig tõlünk,”hun-magyaroktól” rázza ki. Gondolhatnák is „nagyon mûvelt nyugat-európai barátaink”, a „magyarjárás” (magyar kalandozások) okán, hogy: „joggal”. Mi, állítólag „barbár magyarok” ugyanis állítólag „végig fosztogattuk és végigraboltuk, végig gyújtogattuk” a „mûvelt nyugat-európai városokat, államokat”. S „Nyugat-Európa térdig gázolt a saját vérében” a „barbár magyarok” „vandalizmusa” miatt. S mi ezt a dajkamesét szó nélkül tûrjük s lenyeljük mind a mai napig. Tegyük hozzá, hogy Heribert Illig német történész bebizonyította, hogy az a kor, amikorra a krónikák ezeket az állítólagos „magyar” barbárságokat teszik, nem is létezett. Vagyis csak regényes történelemrõl van szó. Errõl ennyit.
A. Fomenkó („Famankó”) sok mindent felszínre hozott errõl a közel és távoli múltról [9]. Mi azonban nem megyünk messzemenõ következtetésekig. Néhány dolog tûnik csak biztosnak, de ezek is elegendõek ahhoz, hogy komolyan elgondolkodjunk. A. Fomenkó ui. nem kevesebbet állít, mint hogy:
Az orosz-tatár birodalmak államalkotó népei szkíták voltak.
Atillára büszkék voltak. (S ezt egy osztrák követ emlékirataiból tudják.)
A vallásszabadságot tiszteletben tartották[10].
S tegyük hozzá, az Oroszhonban 1992 után - korlátozottan ugyan, de valamennyire azért mégis csak - érvényesülõ „nagyobb szabadságnak” köszönhetõen más orosz történészek is komoly húrokat pengettek meg. Ebbõl két dolgot idézünk.
1.(Olyannyira nem tudnak semmit a saját történelmükrõl, hogy) a legelsõ krónikás feljegyzésük az orosz történelem kezdetérõl az, hogy egy katonai expedíciójuk komoly hajóraj támogatással sikeres partraszállást hajt végre Bizáncban s majdnem be is veszi [11].
a.Tehát fogalmuk sincs arról, hogy milyen orosz törzsek voltak, azokat hogy hívták, s milyen fejedelmeik voltak.
i.(Tegyük hozzá: mint a mellékelt ábra mutatja, a kétfejû sas Romanov nyaka nagyon alapos munkát végzett az oroszoknál: az õ múltjukat tényleg végképp eltörölték [12].(S tegyük hozzá: mondjunk hálát a Teremtõnek s persze Petõfinek és Jókainak, hogy a kétfejû sas másik fejének, a Kapzsiburgoknak mindez nálunk, magyaroknál nem sikerült nekik.)
2.A másik merész következtetésük, hogy: az akkori oroszoknak genetikailag semmi közük sincs a „szlávokhoz”. S ezzel feladták-feladják nekünk, nyelvészeknek a leckét. (S a történészeknek is, tegyük hozzá.)
Következtetések: az eddigi valósnak hitt eurázsiai történelmet alaposan bizony A-tól Z-ig felül kell vizsgálni [13]. Nem lehet célunk [14], hogy értékítéletet mondjunk A. Fomenkó azon kõkemény állításai felett (amellyel 1992-ben szó szerint lerohanta a világot), hogy valóban igaz-e az, hogy:
az orosz-tatár birodalmak a szkíták utódai voltak-e?
Atillára valóban büszkék lehettek-e?
Nem célunk ennek eldöntése [15], annyi azonban már most is egészen bizonyosan tudható, hogy
pl. a szkíták az igazságot az emberi életben is nagyobb becsben tartották s megölték azt, akit hazugságon kaptak. Ez tény.
Meg kell kérdeznünk az oroszoktól, hogy életszerûnek tartják-e, hogy kései utódjaik, a jelenlegi oroszok ezeknek a híres szkítáknak (az õseinknek) tényleg utódai-örökösei lehetnek-e [16]. Semmi sem zárható ki, akár meglepetéseket is tartogathat a történelem, mindenesetre éppen ezt kell majd tisztáznunk. Annyi azonban meggyõzõnek tûnik Fomenkó ténymegállapításaiból, hogy a vallásszabadságot tiszteletben tartották. S így úgy tûnik, hogy a tordai országgyûlésünk szelleme annyira azért nem állhatott tõlük távol.
S most térjünk vissza a hívó szóra és a Szent Korona - Kedves Olvasónak címzett - személyre szabott üzenetére, a mai krími helyzet elemzésére.
B. A „közeljelen” elemzése.
A kozákok „szeme fényének” számító A. Fomenkó professzor oknyomozó történelem-kutatásnak nagyon meglepõ következtetései vannak. Szerinte ugyanis, s errõl külön könyvet írt, Jézus Krisztus a Krímben születetett. Ennek valóságtartalmát nem akarjuk, s nem is nagyon tudjuk eldönteni, csak annyit tudunk, hogy a mi Hunyor-Magyar eredetmondánk a Krímbe vezet. Viszont A. Fomenko másik következtetését nagyon is (99 %-ban) lehetségesnek és valószínûnek tartjuk, miszerint Jézus Krisztust valójában a Boszporuszi szoros tõszomszédságában feszítették keresztre. Igen, megdöbbentõ tény. Kapaszkodjunk meg. Így már érthetõ Csontváry visszatérõ gondolata, hogy Atilla nagykirály a mai Libanonból indult világhódító útjára (tegyük hozzá: gyõzedelmes világhódító útjára.) Perdöntõ bizonyítékok szólnak mellette, bármennyire hihetetlennek tûnik is. Pl. az, hogy a jelenlegi vallási világközpont, Jeruzsálem csak a napóleoni háborúkat követõen jelent meg a történelmi világtérképeken, Új-Jeruzsálem néven. Ha ez igaz, már pedig a térképek tanúbizonysága szerint igaznak tûnik, akkor meg kell kérdeznünk, hogy „Jó, de hol volt az Ó-Jeruzsálem?”
De ez csak kitérõ volt. Számunkra most csak annyi fontos, akármi is az igazság, s Szent Koronánk cselekményindítója, az Atya most csak egy elvitathatatlan körülményre hívja fel a figyelmünket. Nevezetesen, hogy létezik ma olyan világvallás (az elõbb említett emberi húst, emberi vért és emberi csontot kívánó-szomjazó) titkóros társaságok világvallása, akiknek érdeke fûzõdik ahhoz, hogy az oroszok (egészen pontosan a legkeményebb magjuk, a kozákok) ne lehessenek otthon az általuk Jézus születési helyszínének tekintett félszigeten. (A meleg tengeri kijárathoz valóban fûzõdik érdekük, ez igaz. De ez a vallási szempont fontosabb. Presztízskérdés.) Ugyanis valahogyan ez a légió nem nagyon rajong a Názáreti Jézusért. Például a templomaiban betiltja az õt szülõ Szûz Mária nevének még csak az említését is. Már pedig a kozákok joggal akarnak otthon lenni a Krímben, akár ott született Jézus, akár nem. Annak pedig minden keresztény örülhet, hogy ennyire szeretik Jézust, s hogy lám, ennyire magukénak akarják tudni. (S ha esetleg a történelmükben nemzetként nem viselkedtek is keresztény mivoltukhoz méltóan, értékeikkel összhangban, akkor azért nyilván felelniük kell. Mint ahogy minden egyes népnek is.) Majd kikutatjuk, eldöntjük, hogy mennyire van igazuk [17]. De ez már a jövõ zenéje.
Még egy fontos körülmény a jelenkor s közeljövõ eseményeinek megértéséhez. Az I. Világháború 1914-ben tört ki. S nekünk különösen fontos tudni, hogy az I. Világháború legnagyobb csatája a magyar huszárság és a kozák lovasság között lezajlott nagy ütközet volt. El nem tudjuk képzelni, hogy mekkora óriási haderõt összpontosítottak, vontak össze a kozákok. S bármennyire erõfölényben is voltak, hatott a Korona ereje: gyõztek a mieink s ezzel eldöntötték a hamarosan lassan századik évébe lépõ Nagy verekedés kimenetelét. Gyõztünk. S most is gyõzünk, az akár már idén befejezõdõ Nagy Verekedésben. (Higgyük el: visszakapjuk elveszett területeinket. Meg fog hasadni a világ hatalmasságainak a kõszíve!) Tegyünk róla (imádkozzunk buzgón), hogy vége szakadjon, és mihamarabb eljöjjön Csuda Buda nagykirályunk ezeréves béke virágbirodalma. (Ld. másik tanulmányunkat: „Szent Korona és a Miatyánk”.)
Legyünk büszkék erre a gyõzelemre, s mondjunk Hálát a Teremtõnek és imádkozzunk, hogy segíthessen, és hogy megmaradhassunk. Éljen a magyar megmaradás! Éljen Kossuth apánk, éljen a haza. Éljen az igazságos Mátyás Király, akinek imája nélkül ez a rövid szösszenet sem jöhetett volna létre.
Letölthetõ csatolmányok :
1.Famankó-01 (térkép)
2.Famankó-01 (táblázat, British Encyclopaedia, 1771)
[1] Õértük is, de ha nem akarnak üdvözülni, nem kötelezõ. Elvégre - õket idézve - szabad országban szabad emberek végül is azt csinálnak, amit csak szabad.)
[2] A csángók hívják így a nagy háborút p. 1914-1918.
[3] Amint az eddigi nagy verekedések során a történelemben mindig is történt, akármeddig megyünk is vissza az idõben.
[4] Idézet az Újszövetségbõl: I.II. 4.3. „…A Ti szelídlelkûségetek ismert legyen minden ember elõtt. Mert az Úr közel….”
[5] Persze ha hinni lehet A. Fomenkónak. Olyan bizonyítékai vannak, hogy érdemes alaposan ellenõrizni s nem kapásból elvetni.
[6] Ez döbbe.net, ahogyan a mûvelt hazánkfia mondaná, nem pedig intra.net.
[7] Állítólag az általunk Nagy Péterként ismert német személy személycserével került az orosz történelembe!
[8] Ifjú titán mozgalmunktól, kérdezzük: ez esetleg ismerõs-e nekik történelmi tanulmányainkból?
[9] S ez már ugyancsak az ifjú titán történészeinkre vár, hogy „megtitokfejtse.”
[10] Vö. a jelenlegi világvallással, a globalizmussal, illetve az elõfutárával, a kommunizmussal.)
[11] Ld. Russkie ne Slavyane by Peresvet (oroszul: Пересвет - Русские - не славяне (Москва, 2013).djvu)
Ld. Russkie Pokoriteli Slavyan by Peresvet (oroszul: Пересвет - Русские - покорители славян (Москва, 2013).djvu)
Ld. Russkie Sobirateli Slavyan by Peresvet (oroszul: Пересвет - Русские - собиратели славян (Москва, 2013).djvu)
[12] Nem tudjuk, hogy ez az ifjú titán nemzedéknek még ismerõs-e?
[13] Ehhez szerencsére nagyon sok – persze alaposan ellenõrizendõ – szempontot hozott felszínre Famankó.
[14] Legalábbis nem ebben a rövid tanulmányban.
[15] Persze történészeinknek nyilván sürgõsen állást kell majd ebben foglalniuk.
[16] S tényleg ne legyenek elõítéleteink, mert nem tudjuk elképzelni, hogy 1785 után a Romanovok milyen pusztítást végeztek, mekkora megfélemlítés volt Oroszországban, õk tényleg térdig gázoltak a vérben. Minden képzeletet felülmúltak. Az õ Bach-korszakuk nem múlta alul a „mi” Bach-korszakunkat. Sõt.
[17] Ezt a tárgyilagosság megköveteli. Sajnos vagy szerencsére? Ma már semmi sem lehet tabu.
Megjelent: 50 alkalommal
Link
Az étlapon tálalt zónamenü érdekes ízekkel kecsegtet. Legalábbis ez van kilátásban azoknak a titkóros társaságoknak a meghívóján, amelyekrõl a népi bölcsesség azt figyelte meg, hogy elõszeretettel „robbantanak ki világháborúkat, hogy aztán szeretetlakomát szervezzenek az árvák részére".
Mindennapi Mátyás Királyunkat add meg nekünk ma!
avagy
Tatár bifsztek tartár mártással s desszertként orosz „krémessel"?
Amint arra korábbi tanulmányunk (A Szent Korona és a Miatyánk) lábjegyzetében felhívtuk a figyelmet, jelenleg a világ hadseregeit s vezetõségét ez a „szellemközösség” tartja megszállva, amelyet maga Jézus az Evangéliumokban a „légiónak” hív. (S amely Jézussal, s az õ hatalmával szembesülvén a tengerbe rohan. Ez hamarosan várható. Eljön az ezer éves béke birodalma.) Ez a légió Magyarországon sem ismeretlen:
1948-ben nálunk államot alapított s
az 1950-es években a Fehér Ház (ma Országgyûlési Képviselõi Ház) alagsorában szó szerint élve bedarálta a magyar szabadságharcosokat, majd a húscafatokat a halaknak a Dunába lökte
a nyelvével folyamatosan hazudik, bal kezével csal, hogy a jobb kezével lophasson.
oA nyelvével és a folyamatos hõbörgésével nagyüzemben használja az orv-tömeghipnózist, hogy közben az unokatestvérei banki manipulátor segítségével elsikkaszthassák a nemzeti vagyonunk jelentõs részét.
oS mivel nem tiszta a lelkiismeretük, gyûlölik azokat, akiket meglopnak s megkárosítanak. S állandóan kitámadnak.
oA Szent Korona hamarosan vissza fogja venni tõlük a megszólalás s az ahhoz szükséges lélegzetvétel jogát, és ki fogja vágni a nyelvüket, hogy ne hazudhassanak tovább. Nemcsak õ értük szól az üdvtörténet [1].
Nos, vegyünk komolyan a Korona figyelmeztetését, mert nem kispályásokról van szó. CSONTVÁRY Kosztka Tivadar, akinek a neve (Csont és Vér-Vár) egyszer s mindenkorra elintézte õket.
S a Szent Koronán lévõ Atya, Fiú, apostolok és szentek, illetve szent királyok rángatják és zengetik a vészharangokat:
Figyelõk, õrködjetek a vártán. Ezek a titkóros társaságok megérezték a vesztüket, s utolsó erejüket összeszedve nagy verekedést akarnak kirobbantani [2]. (S ne legyen illúziónk, a nagy verekedés jelenleg terítéken, azaz katonai terepasztalon lévõ terveinek fõ célpontja mi vagyunk[3]. Mi vagyunk Európa és a világ kulcsa. Ha esetleg nem tudnánk róla.)
A Szent Koronán lévõ Atya, Fiú, apostolok és szentek kérnek, könyörögnek nekünk, hogy imádkozzunk, kellõ áhítattal és mély hittel. „Mert az Úr közel [4]”. Bármi történjék is, hitünk ne rendüljön meg, mert az Úr megadja nekünk azt, amit mi magyarok könyörgéseinkben, nemzeti imádságunkban mindig is kértünk és kérünk: „Nyújts feléje védõ kart, ha küzd ellenséggel.” Nos, az „Úr közel”, mint folyamatosan jelezzük, karnyújtásnyira, ha kezünket imára kulcsoljuk és letérdelünk.
S lássuk azt a tudást, amellyel az Úr segíteni akar.
A. Az európai hadszíntér elemzése.
Ma a világ, ha a híreket olvassa, csak a desszertre összpontosít, az orosz krémesre, anélkül, hogy tudná, hogy mi a fõ fogás az étlapon. Nekünk magyaroknak tudnunk kell. Ez nem más, mint a „tatár bífsztek” és a „tartár mártás”. Érdekes, lehet itt egyáltalán íz-harmóniáról beszélni?
Ha orosz, akkor miért éppen krémes? S ha krémes, miért nem francia? Vajon, tudjuk-e, hogy az 1914-ben kirobban s ilyen-olyan eszközökkel sajnos mind a mai napig, tehát jelenleg is dúló Nagy Verekedés (a csángók szóhasználatában) utolsó óráiban, 2014 márciusában, a legádázabbnak minõsített harci cselekményei miért éppen a Krímben zajlanak? Miért innen fenyeget az elmúlt fél évszázad legnagyobb fegyveres összeütközésének veszélye? (Ha kezünkbe vessük az elmúlt hétvége híreit és politikusi nyilatkozatait.)
Nos, azért, mert a kozák származású A. Fomenkó statisztikus akadémikus, még 1992-ben – a statisztika tudománya segítségével - nyomára akadt a világtörténelem egyik legnagyobb összeesküvésének. A történelem mélyérõl elõásta az Atilláén kívül a földkerekségen valaha is létezett legnagyobb birodalom, a szibériai Tartár Birodalom (Tatárország) nyomait. (De ez nem kozák magánügy: ez a világ közügye.) Ld. csatolt térképet. (PDF-ben letölthetõ.)
S mivel itt nem állt meg, bizony bennünket is húsba vágóan érint, az elevenünkre tapint.
Ugyanis korábbi gyanúnk mára már egyre inkább meggyõzõdésünkké szilárdul. A Kedves Olvasó vegyen mély lélegzetet, ugyanis nagyon is úgy tûnik, hogy az 1241-42-es tatárjárás több mint 700 éves csontvázként kibukott a szekrénybõl. Kb. úgy, mint ahogyan a besenyõk és a magyar honfoglalás is.
Besenyõk. Mint emlékezhetünk rá, a mára 80-as éveit taposó volt államfõ még az elmúlt évszázad végén is - a Honfoglalás 1100 éves évfordulóján - olyan kijelentéseket engedett meg magának, hogy a magyar honfoglalás úgy történt, hogy a magyar törzsek a besenyõk elõl menekültek s így kerültek a Kárpát-medencébe. Nem tudom értjük-e? A hivatalos dajkamese az, s azóta ettõl semelyik államfõnk sem határolódott még el, hogy „a magyarokat a besenyõk kergették a Kárpát-medencébe.” Vizsgáljuk meg, hogy van-e valóságtartalma ennek a merész kijelentésnek? (A jelenlegi hivatalos verziónak.) Természetesen van.
Az igaz, hogy voltak besenyõk.
Volt s mind a mai napig van Kárpát-medence is.
S még az is igaz, hogy volt magyar honvisszafoglalás is.
De csak ennyi s nem több. A besenyõk ugyanis nem maradtak meg 1100 éven keresztül államalkotó tényezõnek. De mi magyarok igen. S ebbõl nyilvánvalóan az a következés adódik, hogy a besenyõ kergetés - nyilvánvaló szándékkal koholt - mese, amelynek semmi nyoma nincs sem az igaz valóságban, sem pedig a regényes történelemben. (De ez persze nem zavarja a kiagyalóit!)
S most térjünk vissza a 1241-42-es tatárjárásra. Amikor az idegenszívûek ijesztgetni akarnak bennünket, akkor mindig Muhit és Mohácsot veszik elõ s a mumussal, a tatárokkal és a törökökkel riogatnak bennünket. Arra már vitéz mezõkövesdi Szántai L. kutató is felhívta a figyelmet a Képes Krónika képeit elemzõ elõadássorozata keretében, hogy a tatárjárás épülete más volt „tatarozás elõtt”, mint „tatarozás után”. A tatárok egyáltalán nem gyõztek Muhinál, hanem súlyos vereséget szenvedtek. Nem csodálkozunk. Akkor az iskolákban miért tanítják ennek éppen az ellenkezõjét? Tehát tõle (Szántai Lajostól, a Képes Krónika vitéz kutatójától) tudhatjuk, hogy
tatárjárás is volt,
muhi csata is volt,
de nem úgy, ahogyan azt nekünk a „hivatalos” propaganda dajkameséje oktatja.
Vagyis a gyengébbek kedvéért (a besenyõkkel párhuzamot vonva): annyi bizonyos, hogy:
tatárok is voltak,
jártak is Európában, nálunk is, s
volt muhi csata is.
De csak ennyi s nem több. Nem úgy, ahogy mi azt hisszük (pl. a „tatár-mongolok” oroszok voltak, oroszul-törökül és tatárul beszéltek és arab és ószláv írásrendszert egyaránt használtak [5]. S nem a mai Mongólia területén élõ népet jelentik. Döbbenjünk meg nyugodtan: ez utóbbiaknak semmi vagy alig valami közük a mongol birodalomhoz.) s gondoljunk bele, hogy mi közben mennyire rettegünk is a tatárok nevének még a említésétõl is. Még így 700-egynéhány évvel késõbb is. Érthetõ? Döbbenet [6].
Ugyanis a valóság nagyon-nagyon más. S itt nagyon hálásak kell legyünk a kozákoknak (A. Fomenkónak). Két tényért mindenképpen, ugyanis bizonyítani véli, hogy
a német Romanovok az oroszokkal nem viselkedtek „angyalként”, azaz kesztyûs kézzel s „áldásos ténykedésük” semmivel nem különbözött attól, mint amit velünk a kuzinjaik, a Kapzsiburgok (értsd Hbsburgok) mûveltek Magyarországon. Ott is volt II. József. A Tartár Birodalom a világ valaha is létezett egyik legnagyobb világbirodalma volt, ha hihetünk a Brit Enciklopédiának. (PDF-ben ez ugyancsak letölthetõ lent.)
Ebbõl látható, hogy az 1754-ben volt egy óriási Nagy-Tartária (azaz Nagy-Tatárország)
Tatárország térképe
S a Romanovok és nyugat-európai rokonaik ezt az alapvetõen orosz szibériai tatár államot úgy eltüntették a Föld színérõl, hogy nyoma sem maradt, illetve csak alig, s kész csoda, hogy A. Fomenkó kutatócsapatának egyáltalán sikerült kiásnia a történelmi sírjából.
Visszatérve a menüre. Ezt a birodalmat Tartár Birodalomnak hívták (innen maradt a „tartár mártás” elnevezés), ez a helyes eredeti helyes változat, nem pedig a „tatár”), ugyanis maga a „tatár” elnevezés (s így maradt fenn a „tatár bifsztek” elnevezésben) a német Romanovoktól ered az eredeti tartár nép, ill. birodalomnév felülírására az eltüntetés szándékával.
Gondoljunk csak bele, hogy a XIX. elsõ felében Petõfi a „János vitéz” címû költeményében az európai hadszíntér egyik legnagyobb szereplõjeként a tatár királyt írja le (még évtizedekkel Napóleon után is). S mi, Petõfi és Jókai mai ük- és szépunokái, már nem is tudjuk, sõt nem is gondolnánk, hogy Petõfi ezt nem a kisujjából szopta, hanem tényleg léteztek tatár királyok. Sõt, a legutolsó cárjukat a Romanovok[7] 1785-ben gyõzték le – egyébként rájuk jellemzõen csalárd - csellel és utána ezt a nagy hódító háborút Madárijesztõ-féle (Az orosz Pugacsov név ugyanis magyarul azt jelenti, hogy „madárijesztõ”) parasztlázadásnak hazudták. S ebben a hazugságban tettestárs volt, azaz együttmûködött velük az egész „mûvelt” világ. S ez szégyen, mert: hullarablók és orgazdák voltak.) (Ez persze legyen csak az õ szégyenük.)
A jelenlegi tudásunk szerint a Romanovok-Kapzsiburgok mindennél jobban rettegtek ennek a tartár birodalom feltámadásától s az Oroszországtól keletre esõ nyugat-európaiakat (s köztük bennünket magyarokat)„mumusként” velük riogattak s riogatnak mind a mai napig. (Tehát a dajkamese szerint: „a mumus tatárok rosszak, félni kell tõlük, mindent elpusztítanak.”) S eléggé hatékony munkát végeztek, mert bárki magyarnak említjük is a tatárok nevét, kiráz bennünket a hideg.Gondolhatnánk is a „tatárjárás” okán, hogy: „joggal”.
De akkor idézzük fel ismereteinket saját magunkról. Ugyanis ugyanennek a német családnak, a „kétfejû sasnak” a másik fejét képviselõ Kapzsiburgok a „mûvelt” nyugat-európaiakat pedig velünk, magyarokkal és a hunokkal riogatják mind a mai napig („Jaj, Istenem, csak a magyarok nyilaitól ments meg minket![8]”. S a hideg õket pedig tõlünk,”hun-magyaroktól” rázza ki. Gondolhatnák is „nagyon mûvelt nyugat-európai barátaink”, a „magyarjárás” (magyar kalandozások) okán, hogy: „joggal”. Mi, állítólag „barbár magyarok” ugyanis állítólag „végig fosztogattuk és végigraboltuk, végig gyújtogattuk” a „mûvelt nyugat-európai városokat, államokat”. S „Nyugat-Európa térdig gázolt a saját vérében” a „barbár magyarok” „vandalizmusa” miatt. S mi ezt a dajkamesét szó nélkül tûrjük s lenyeljük mind a mai napig. Tegyük hozzá, hogy Heribert Illig német történész bebizonyította, hogy az a kor, amikorra a krónikák ezeket az állítólagos „magyar” barbárságokat teszik, nem is létezett. Vagyis csak regényes történelemrõl van szó. Errõl ennyit.
A. Fomenkó („Famankó”) sok mindent felszínre hozott errõl a közel és távoli múltról [9]. Mi azonban nem megyünk messzemenõ következtetésekig. Néhány dolog tûnik csak biztosnak, de ezek is elegendõek ahhoz, hogy komolyan elgondolkodjunk. A. Fomenkó ui. nem kevesebbet állít, mint hogy:
Az orosz-tatár birodalmak államalkotó népei szkíták voltak.
Atillára büszkék voltak. (S ezt egy osztrák követ emlékirataiból tudják.)
A vallásszabadságot tiszteletben tartották[10].
S tegyük hozzá, az Oroszhonban 1992 után - korlátozottan ugyan, de valamennyire azért mégis csak - érvényesülõ „nagyobb szabadságnak” köszönhetõen más orosz történészek is komoly húrokat pengettek meg. Ebbõl két dolgot idézünk.
1.(Olyannyira nem tudnak semmit a saját történelmükrõl, hogy) a legelsõ krónikás feljegyzésük az orosz történelem kezdetérõl az, hogy egy katonai expedíciójuk komoly hajóraj támogatással sikeres partraszállást hajt végre Bizáncban s majdnem be is veszi [11].
a.Tehát fogalmuk sincs arról, hogy milyen orosz törzsek voltak, azokat hogy hívták, s milyen fejedelmeik voltak.
i.(Tegyük hozzá: mint a mellékelt ábra mutatja, a kétfejû sas Romanov nyaka nagyon alapos munkát végzett az oroszoknál: az õ múltjukat tényleg végképp eltörölték [12].(S tegyük hozzá: mondjunk hálát a Teremtõnek s persze Petõfinek és Jókainak, hogy a kétfejû sas másik fejének, a Kapzsiburgoknak mindez nálunk, magyaroknál nem sikerült nekik.)
2.A másik merész következtetésük, hogy: az akkori oroszoknak genetikailag semmi közük sincs a „szlávokhoz”. S ezzel feladták-feladják nekünk, nyelvészeknek a leckét. (S a történészeknek is, tegyük hozzá.)
Következtetések: az eddigi valósnak hitt eurázsiai történelmet alaposan bizony A-tól Z-ig felül kell vizsgálni [13]. Nem lehet célunk [14], hogy értékítéletet mondjunk A. Fomenkó azon kõkemény állításai felett (amellyel 1992-ben szó szerint lerohanta a világot), hogy valóban igaz-e az, hogy:
az orosz-tatár birodalmak a szkíták utódai voltak-e?
Atillára valóban büszkék lehettek-e?
Nem célunk ennek eldöntése [15], annyi azonban már most is egészen bizonyosan tudható, hogy
pl. a szkíták az igazságot az emberi életben is nagyobb becsben tartották s megölték azt, akit hazugságon kaptak. Ez tény.
Meg kell kérdeznünk az oroszoktól, hogy életszerûnek tartják-e, hogy kései utódjaik, a jelenlegi oroszok ezeknek a híres szkítáknak (az õseinknek) tényleg utódai-örökösei lehetnek-e [16]. Semmi sem zárható ki, akár meglepetéseket is tartogathat a történelem, mindenesetre éppen ezt kell majd tisztáznunk. Annyi azonban meggyõzõnek tûnik Fomenkó ténymegállapításaiból, hogy a vallásszabadságot tiszteletben tartották. S így úgy tûnik, hogy a tordai országgyûlésünk szelleme annyira azért nem állhatott tõlük távol.
S most térjünk vissza a hívó szóra és a Szent Korona - Kedves Olvasónak címzett - személyre szabott üzenetére, a mai krími helyzet elemzésére.
B. A „közeljelen” elemzése.
A kozákok „szeme fényének” számító A. Fomenkó professzor oknyomozó történelem-kutatásnak nagyon meglepõ következtetései vannak. Szerinte ugyanis, s errõl külön könyvet írt, Jézus Krisztus a Krímben születetett. Ennek valóságtartalmát nem akarjuk, s nem is nagyon tudjuk eldönteni, csak annyit tudunk, hogy a mi Hunyor-Magyar eredetmondánk a Krímbe vezet. Viszont A. Fomenko másik következtetését nagyon is (99 %-ban) lehetségesnek és valószínûnek tartjuk, miszerint Jézus Krisztust valójában a Boszporuszi szoros tõszomszédságában feszítették keresztre. Igen, megdöbbentõ tény. Kapaszkodjunk meg. Így már érthetõ Csontváry visszatérõ gondolata, hogy Atilla nagykirály a mai Libanonból indult világhódító útjára (tegyük hozzá: gyõzedelmes világhódító útjára.) Perdöntõ bizonyítékok szólnak mellette, bármennyire hihetetlennek tûnik is. Pl. az, hogy a jelenlegi vallási világközpont, Jeruzsálem csak a napóleoni háborúkat követõen jelent meg a történelmi világtérképeken, Új-Jeruzsálem néven. Ha ez igaz, már pedig a térképek tanúbizonysága szerint igaznak tûnik, akkor meg kell kérdeznünk, hogy „Jó, de hol volt az Ó-Jeruzsálem?”
De ez csak kitérõ volt. Számunkra most csak annyi fontos, akármi is az igazság, s Szent Koronánk cselekményindítója, az Atya most csak egy elvitathatatlan körülményre hívja fel a figyelmünket. Nevezetesen, hogy létezik ma olyan világvallás (az elõbb említett emberi húst, emberi vért és emberi csontot kívánó-szomjazó) titkóros társaságok világvallása, akiknek érdeke fûzõdik ahhoz, hogy az oroszok (egészen pontosan a legkeményebb magjuk, a kozákok) ne lehessenek otthon az általuk Jézus születési helyszínének tekintett félszigeten. (A meleg tengeri kijárathoz valóban fûzõdik érdekük, ez igaz. De ez a vallási szempont fontosabb. Presztízskérdés.) Ugyanis valahogyan ez a légió nem nagyon rajong a Názáreti Jézusért. Például a templomaiban betiltja az õt szülõ Szûz Mária nevének még csak az említését is. Már pedig a kozákok joggal akarnak otthon lenni a Krímben, akár ott született Jézus, akár nem. Annak pedig minden keresztény örülhet, hogy ennyire szeretik Jézust, s hogy lám, ennyire magukénak akarják tudni. (S ha esetleg a történelmükben nemzetként nem viselkedtek is keresztény mivoltukhoz méltóan, értékeikkel összhangban, akkor azért nyilván felelniük kell. Mint ahogy minden egyes népnek is.) Majd kikutatjuk, eldöntjük, hogy mennyire van igazuk [17]. De ez már a jövõ zenéje.
Még egy fontos körülmény a jelenkor s közeljövõ eseményeinek megértéséhez. Az I. Világháború 1914-ben tört ki. S nekünk különösen fontos tudni, hogy az I. Világháború legnagyobb csatája a magyar huszárság és a kozák lovasság között lezajlott nagy ütközet volt. El nem tudjuk képzelni, hogy mekkora óriási haderõt összpontosítottak, vontak össze a kozákok. S bármennyire erõfölényben is voltak, hatott a Korona ereje: gyõztek a mieink s ezzel eldöntötték a hamarosan lassan századik évébe lépõ Nagy verekedés kimenetelét. Gyõztünk. S most is gyõzünk, az akár már idén befejezõdõ Nagy Verekedésben. (Higgyük el: visszakapjuk elveszett területeinket. Meg fog hasadni a világ hatalmasságainak a kõszíve!) Tegyünk róla (imádkozzunk buzgón), hogy vége szakadjon, és mihamarabb eljöjjön Csuda Buda nagykirályunk ezeréves béke virágbirodalma. (Ld. másik tanulmányunkat: „Szent Korona és a Miatyánk”.)
Legyünk büszkék erre a gyõzelemre, s mondjunk Hálát a Teremtõnek és imádkozzunk, hogy segíthessen, és hogy megmaradhassunk. Éljen a magyar megmaradás! Éljen Kossuth apánk, éljen a haza. Éljen az igazságos Mátyás Király, akinek imája nélkül ez a rövid szösszenet sem jöhetett volna létre.
Letölthetõ csatolmányok :
1.Famankó-01 (térkép)
2.Famankó-01 (táblázat, British Encyclopaedia, 1771)
[1] Õértük is, de ha nem akarnak üdvözülni, nem kötelezõ. Elvégre - õket idézve - szabad országban szabad emberek végül is azt csinálnak, amit csak szabad.)
[2] A csángók hívják így a nagy háborút p. 1914-1918.
[3] Amint az eddigi nagy verekedések során a történelemben mindig is történt, akármeddig megyünk is vissza az idõben.
[4] Idézet az Újszövetségbõl: I.II. 4.3. „…A Ti szelídlelkûségetek ismert legyen minden ember elõtt. Mert az Úr közel….”
[5] Persze ha hinni lehet A. Fomenkónak. Olyan bizonyítékai vannak, hogy érdemes alaposan ellenõrizni s nem kapásból elvetni.
[6] Ez döbbe.net, ahogyan a mûvelt hazánkfia mondaná, nem pedig intra.net.
[7] Állítólag az általunk Nagy Péterként ismert német személy személycserével került az orosz történelembe!
[8] Ifjú titán mozgalmunktól, kérdezzük: ez esetleg ismerõs-e nekik történelmi tanulmányainkból?
[9] S ez már ugyancsak az ifjú titán történészeinkre vár, hogy „megtitokfejtse.”
[10] Vö. a jelenlegi világvallással, a globalizmussal, illetve az elõfutárával, a kommunizmussal.)
[11] Ld. Russkie ne Slavyane by Peresvet (oroszul: Пересвет - Русские - не славяне (Москва, 2013).djvu)
Ld. Russkie Pokoriteli Slavyan by Peresvet (oroszul: Пересвет - Русские - покорители славян (Москва, 2013).djvu)
Ld. Russkie Sobirateli Slavyan by Peresvet (oroszul: Пересвет - Русские - собиратели славян (Москва, 2013).djvu)
[12] Nem tudjuk, hogy ez az ifjú titán nemzedéknek még ismerõs-e?
[13] Ehhez szerencsére nagyon sok – persze alaposan ellenõrizendõ – szempontot hozott felszínre Famankó.
[14] Legalábbis nem ebben a rövid tanulmányban.
[15] Persze történészeinknek nyilván sürgõsen állást kell majd ebben foglalniuk.
[16] S tényleg ne legyenek elõítéleteink, mert nem tudjuk elképzelni, hogy 1785 után a Romanovok milyen pusztítást végeztek, mekkora megfélemlítés volt Oroszországban, õk tényleg térdig gázoltak a vérben. Minden képzeletet felülmúltak. Az õ Bach-korszakuk nem múlta alul a „mi” Bach-korszakunkat. Sõt.
[17] Ezt a tárgyilagosság megköveteli. Sajnos vagy szerencsére? Ma már semmi sem lehet tabu.
Megjelent: 50 alkalommal
Link
Hozzaszolasok
#1 |
szabir
- 2014. March 09. 07:23:18
#2 |
szabir
- 2014. March 09. 07:26:43
#3 |
szabir
- 2014. March 09. 07:36:23
#4 |
postaimre
- 2014. March 09. 07:43:25
#5 |
anzsi a macska hala
- 2014. March 09. 07:48:29
#6 |
szabir
- 2014. March 09. 08:06:45
#7 |
szabir
- 2014. March 09. 09:19:55
#8 |
szabir
- 2014. March 09. 09:20:27
#9 |
szabir
- 2014. March 09. 09:25:00
#10 |
postaimre
- 2014. March 09. 10:56:12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.