Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Függetlenségi népszavazásra kerül sor március 16-án Velencében


'Velencei Köztársaság saját zsidó dózséval? Március 16-án nem csak Krímben tartanak függetlenségi népszavazást, hanem Velencében is.

A város és a környezõ területek lakói, akik Veneto tartományt alkotják, véleményt nyilvánítanak arról, hogy Olaszországhoz kívánnak-e tartozni. Emellett Velence EU és NATO tagságáról is dönteniük kell. A szavazás 5 napon át, március 16-21. között fog zajlani.

A helyi hatóságok 2006-ban fogadták el a szavazás megtartásáról szóló törvényt.

A szervezõk szerint az 5 millió velenceinek és a többi terület lakosainak 68%-a a függetlenséget támogatja. Ha valóban így döntenek, úgy a szavazást követõen a függetlenséget támogatók azonnal a Róma által beszedett adó megfizetésének a megtagadását fogják követelni.
Teljes szöveg: http://hungarian.ruvr.ru/news/2014_03_15/Fuggetlensegi-nepszavazasra-kerul-sor-marcius-16-an-Velenceben-7899/
Link

Hozzaszolasok


#1 | postaimre - 2014. March 16. 09:45:35
Azért érdemes sebesen átszaladni rajta. Van arrafelé Árpád-vérvonal is, bekeverve. Készül a koronázás!

Velencei dózse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A velencei dózse (olaszul: doge IPA: do:ʤe) a 9. századtól egészen 1797-ig fennállt Velencei Köztársaság legmagasabb rangú, élethossziglan választott állami tisztségviselõje. Ha külföldi delegációk érkeztek, velük szemben a független hercegi rangot viselte.
A velencei dózse-palota

Tartalomjegyzék

1 A dózsék aranykora
2 A méltóság háttérbe szorulása
3 Ceremóniák és dózseválasztás
4 Lásd még

A dózsék aranykora

Az igen különleges státusú dózsei méltóságot 697-ben alapították az észak adriai lagúna vezetõjét megjelölve benne. A kis szigetek lakóinak történelmében ekkor a horvátok támadásai miatt vált szükségessé az egységes irányítás. A dózsét akkoriban a tribunok választották, akiket a bizánci császár nevezett ki a lagúnát lakók egyes csoportjainak élére. Az elsõ dózsék hatalma az egész lagúnára kiterjedt, és sokkalta szélesebb volt, mint bármelyik tribuné. A dózsénak joga volt összehívni, megnyitni és bezárni a népgyûlést, kinevezni a katonai és bírói tribunokat, valamint az állam különbözõ hivatalnokait. A dózse szerzõdést köthetett idegen hatalmakkal,õ képviselte a velencei államot külföldön, õ igazgatta és felügyelte az összes kormányügyet, és ami igen fontos volt, az õ kezében összpontosultak a lagúna pénzügyei. A korai idõszakban az állami kincstár egyet jelentett a dózse magánvagyonával.
A bizánci befolyás azonban nemcsak a tribunokon keresztül érvényesült, hiszen a császár egészen a 9. század közepéig megtartotta azt a jogát, hogy dózsét csak az õ beleegyezésével lehetett beiktatni. Igaz az idõ múlásával és Velence gyarapodásával ez a függés egyre inkább csak formális síkon jelentkezett. 1000-tõl a dózsék egyben Dalmácia hercegei is. A történelem fura fordulata, hogy amikor Velencének sikerült teljesen kibújni Bizánc kötelékeibõl, a dózsei cím megmaradt a bizánci hivatali hierarchiában. A dózse közvetlenül a császár utáni rangot birtokolta, miután a dózse megkapta a protoseratos méltóságát. Ez a Serenissimának is fontos volt, hiszen ez a rang hatalmas jövedelmet biztosított a dózsénak, és így az államnak is, valamint különleges kereskedelmi jogokat érvényesíthetett vele a velencei úr.

A dózsék valójában sohasem tehettek szert teljhatalomra Velencében. Ennek legfõbb oka az volt, hogy megválasztóik által leválthatók maradtak, és a késõbb létrejött köztársaság intézményeire árgus szemekkel vigyáztak a választók. Ezért Velence történelmében soha nem sikerült a dózséknak örökíteni hivatalukat. Már Domenico Flabanico dózse uralma alatt kikötötték, hogy a dózse fia nem tölthet be társuralkodói vagy trónörökösi tisztet, de 1229-ben abban is megállapodtak, hogy a dózsék fiai semmiféle hivatalt nem tölthetnek be.
A 13. századig, a Dandolók koráig a dózsék megõrizték kiemelkedõ hatalmukat Velencében. Ekkor még õk vezették a stolust, azaz a város hadi flottáját, a külügyeket és az egyházi ügyeket is kézben tartotta. Nagy jelentõsége volt, hogy a dózse befolyásolhatta az egyházi méltóságokat is. Õ iktatta be a velencei vallási vezetõket, és világi ügyekben is õ ítélkezett felettük. Hatalmuk azonban hamarosan fakulni kezdett.
A méltóság háttérbe szorulása

A dózsék hatalmának korlátozása valójában már Pietro Polani dózse uralkodása alatt megkezdõdött, akinek hadi vállalkozásai miatt 1140-ben korlátozták hadúri jogait. 1141-ben aztán megalakult a Bölcsek Tanácsa, amely a késõbbi korok folyamán az egyre erõsebbé váló arisztokrácia legfõbb eszközévé vált arra, hogy a dózsék hatalmát visszaszorítsák. Az arisztokratikus állami alapok egészen 1229-ig alakították az államberendezkedést. Fokozatosan szorították vissza a köznép és a szuverén uralkodó szerepét a közügyekben. Végül 1229-ben a nép után a dózsét is politikai értelemben lefejezték.
A Bölcsek Tanácsának megalakulása után a dózse nem dönthetett a tanács megkérdezése nélkül háború és béke ügyében, nem köthetett államközi szerzõdéseket, és nem küldhetett illetve fogadhatott követeket a tanács tudta nélkül. 1160-tól kezdve lassan kivették a dózse kezébõl a kolóniák irányításának jogát, és 1165-tõl kezdve az állami vagyont a dózse sem elidegeníteni, sem hûbérbe adni nem tudta a bölcsek jóváhagyása nélkül. 1175-ben szétválasztották a dózse és az állam kincstárát, amelynek élére új hivatalnokokat neveztek ki. Az egyre több és újabb hivatalok vezetõit természetesen a tanács nevezte ki, a dózsénak a század végére szinte csak a zárai grófok kinevezése maradt meg. 1172-ben megalakult a Nagytanács, amely ismét a dózse bizonyos jogköreit vette át. A dózsék hatalmának leépítésében fontos szerepet játszottak a dózse eskük, amelyeket a hivatalba iktatásukkor mondtak el. Az elsõ eskü 1148-ban hangzott el, de ekkor még nem volt igazán nagy jelentõsége. Az igazán súlyos, korlátozó eskük 1192-ben és 1229-ben születtek meg. Ezek az eskük olyannyira megkötötték a dózsék kezét, hogy a hajdan úgy áhított méltóság valóságos büntetéssé vált. A dózsék a köztársaság legkevesebb joggal rendelkezõ polgáraivá váltak, és a velencei politikai életben azt választották meg erre a tisztségre, akit finoman el akartak távolítani a politikai porondról.

1192-ben Enrico Dandolo, Konstantinápoly elfoglalója tette le esküjét, amely nagy vonalakban a következõ megszorításokat tartalmazta. A dózse ezentúl nem hozhatott határozatokat a tanácsok jóváhagyása nélkül, a Nagytanács és a Kistanács megváltoztathatja a dózse jogkörét, amikor nekik tetszik. A Nagytanács engedélyéhez kötötték az állami vagyon feletti rendelkezést, a bírák kinevezését és az idegen hatalmakkal való tárgyalást. (Ezek közül egyébként Enrico Dandolo többet is megszegett.) Ezen felül a dózse nem szólhatott bele a pátriárka illetõleg a püspök kinevezésébe.
Dandolo dózse jogainak alapos megtépázása azonban egy sor szuverén uralkodói jogot meghagyott a dózse kezében. Ennek az 1229-ben, Jacopo Tiepolo dózse által letett eskü vetett véget. Az 1192-es esküt a következõkkel toldották meg. A dózse fiai semmilyen állami hivatalt nem viselhetnek, vagy ha mégis, ne kapjanak szavazati jogot. Nem fogadhat el ajándékokat senkitõl, nem küldhet leveleket és követeket idegen államfõkhöz, elfogadja a tanácsok döntéseit kül- és belpolitikában egyaránt, a dózse semmilyen döntést nem hozhat, még csak tárgyalásokat sem hívhat össze.
Amennyiben ez még nem lett volna elég, a tanácsok úgy határoztak, hogy 1229-ben egy újabb bizottságot állítanak fel. Az öt tagú Correctores azt vizsgálta, hogy szükség van-e az eskü módosítására. A lelkes bizottság ezért aztán rengeteg korlátozást foganatosított, amelyek közül a legkiemelkedõbbek a következõk voltak. A megválasztott dózse hivatalát nem utasíthatta vissza, de a tanácsok azonnal leválthatták. A dózse fiai nem köthettek házasságot a Nagytanács engedélye nélkül. A dózse udvartartásának költségeit kéthavonta ellenõrzik, és ha hiányt találnak, a dózse magánvagyonából vonják azt le. A Nagytanács kétharmadának megnyerése nélkül a dózse nem építtetheti át vagy díszítheti a palotát állami költségen. Nem lehetnek birtokai a köztársaság határain kívül, ha mégis, azokat el kell adnia megválasztása után. A dózse tûrni köteles, hogy minden év októberében ünnepélyes keretek között felolvassák neki esküjét. Nem folytathat kereskedelmet, és egyáltalán nem köthet magánügyleteket. A dózse nem örökölhet ingatlant és nem helyezheti el magáncímerét a palotában. Kegyelmet senkinek nem ajánlhat, és mint mindenki más köteles adót fizetni. A palotából való távozásához külön engedélyt kell kérnie, majd ennek birtokában csak magánemberként és egész kormányának kíséretében hagyhatja el az épületet. Nem folytathat senkivel politikai tárgyú beszélgetést.
Az évezred eleji erõs hatalomból így lett hát saját palotájának rabja a dózse.
Ceremóniák és dózseválasztás

Megválasztására az idõk folyamán megannyi tervet dolgoztak ki. Kezdetben a lagúnák szövetséges tribunjai választották meg a dózsét, majd Velence szabad polgárainak népgyûlése ültette trónra a dózsét. Ugyan a dózsék mindig a legtehetõsebb és legbefolyásosabb velencei családok közül kerültek ki, a választásnak szigorú, többlépcsõs rendszere alakult ki. Elõször is a törvény tiltotta, hogy egy dózse valamely családtagjával együtt uralkodjék, vagy kinevezze trónjának örökösét. 1172-ben a dózse megválasztását úgy határozták meg, hogy közvetlenül a választásra egy tizenegy, késõbb negyven tagú bizottság volt hivatott, amelynek tagjait a Nagytanács tagjai közül kiválasztott négy ember jelölte ki. A Nagytanács négy tagját pedig egy 12 tagú testület választotta ki. Késõbb a közvetlen választó bizottságot a döntetlen eredményt is produkáló páros negyvenes számról negyvenegyre növelték.
A dózse ünnepi körmenete

A bonyolult választási metódus véglelges formáját 1268-ban érte el. Az ekkor meghatározott választási rendszernek az volt a célja, hogy minél kisebb befolyást engedjen a nagyhatalmú családoknak. Ezért aztán a következõ lépcsõkbõl tevõdött össze a dózseválasztók sora:

A Nagytanács saját tagjai közül harmincat választott ki.
A harmincak közül sorshúzással kilencet választottak ki.
A kilenc kiválasztott negyven választót jelölt ki.
A negyven választó közül sorshúzással tizenkettõ került be a következõ körbe.
A kiválasztott tizenkettõ huszonöt embert jelölhetett a következõ lépcsõre.
A huszonötök csoportját sorshúzással kilencre apasztották.
A kilencek negyvenöt alkalmas emberre voksolhattak.
A negyvenöt velencei polgár sorsot húzott, ami után tizenegyen maradtak.
A tizenegy többszörösen kiválasztott negyvenegy nevet jelölt.
Végül a negyvenegy kiválasztott megválasztotta a dózse személyét.
A megválasztott dózse beiktatása elõtt, bemutatták személyét a köztársaság népének, és feltették a nagy kérdést: „Õ a ti dózsétok, ha kedvetekre való!” (Persze a nép mindig elfogadta a dózsét, de ha nem így tett volna, az sem változtatott volna a dolgokon.)

Ez a módszer élt egészen 1797-ig, a Velencei Köztársaság fennmaradásának végéig, és ez garantálta a köztársaság visszaélések nélküli mûködését. A dózsét 1229 után egy öttagú testület felügyelte, majd a Nagytanács kapta meg ezt a tisztet 1272-ben. 1310-ben már Tízek Tanácsának nevezték az uralkodót felügyelõ köztársasági szervet.

A dózse halála után összeült az úgynevezett inquisori bizottsága, amely felülvizsgálta a dózse tetteinek jogosságát. Amennyiben úgy találták, hogy a dózse uralkodása alatt visszaélt hatalmával, vagy törvénytelen eszközökhöz nyúlt, akkor a büntetés arányában az elhunyt személyes birtokait terhelték meg. Ez is szerepelt a dózsék beiktatása után mondott esküjében.

A dózsék bonyolult megválasztása után hagyományosan a nép engedélye szükségeltetett. Az idõk folyamán formálissá váló szertartás szerint a dózsét a nép elé vezették, és ezt a kérdést intézték feléjük: Questo xe missier lo Doxe, se ve piaxe., azaz Ez a mi dózsénk, ha tetszik nektek. A népi vétó tulajdonképpen sosem került alkalmazásra, fõleg mert késõbb a szöveg lerövidült, és nem hagyott választási lehetõséget a népnek. A késõbbi forma szerint a "kérdés" így hangzott: Ezt választottuk!.
Miután a nép is áldását adta új uralkodójára, sor kerülhetett a beiktatási ceremóniára. A választás után a dózsét a Dózse-palotában az Óriások lépcsõjének tetején koronázták meg. A koronázás után ünnepi szentmise következett a Szent Márk-bazilikában. Ezt követte a dózse eskütétele, amely után ünnepélyes körmenetre indult az államfõ, és pénzt szórt a nép közé.
#2 | Perje - 2014. March 16. 11:37:10
Ott is karnyújtásnyira van az amerikai légibázis, a via No.
#3 | kontroll88 - 2014. March 16. 12:28:56
Katalánok, skótok, és már a velenceiek is??
"Érdekes", hogy akkor az erdélyieknek meg miért nem lehet még csak autonómiájuk sem?
#4 | Perje - 2014. March 16. 14:04:10
Amit szabad Koszovónak, nem szabad a Krímnek.s_*_huha
A Nato kinyitotta Pandora szelencéjét Koszovóban:
http://www.b92.net/eng/news/world.php...v_id=89643
#5 | keepfargo - 2014. March 17. 05:20:10
Az élö természetben (növény-és állatvilág) nincs alá-és fölérendelés, csak egymás-mellé-rendelés. Még amelyik állatfaj látszólag - a táplálkozási lánc vonatkozásában - felette állni látszik a dézsmált fajnak/fajoknak, az sem élvez egyeduralmat. Szigorúan alá van rendelve állomány-javító, szinten-tartó és mozgató funkciójának, tehát egy függö szimbiózisban él, felhalmozás nélkül.
Csak az ember ragaszkodik az uralkodói (piramis) modellhez és a felhalmozáshoz is. Ezért fog a mai modell is összeomlani, a korábbi földi civilizációkhoz hasonlóan. Hacsak....ha csak lépést nem váltunk. Lehet hogy az az utolsó esélyünk, a kis társadalmakban, kis helyi fogyasztásból élés - felhalmozás helyett szellemi-lelki épüléssel. Semmiképp nem a globális börtön, anyagi kiszipolyozás, harácsolás, zsidókkal a piramis tetején.

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték