Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Dunaújvárosi kórház
Az alábbi levelet Oroga küldte be. Nem tartom kizártnak, hogy kamu, mert Hári Alex Nimród ..., háááát, de kérte tegyem ki. Itt van. Hát mi folyik itt Dunaújvárosban Kéremszépen?!!!
Mivel tehetetlenségemben már nem tudtam mit kezdjek magammal, és a helyzettel, úgy döntöttem kiírom magamból az ideget, a feszültséget, melyet attól a pillanattól gyûjtök, hogy megfogant drága kisfiam Hári Alex Nimród.
Nem is a kilenc hónap aggódás ami annyira megviselt, bár az sem semmi, fõleg, hogy nem egy egyszerû várandósságon vagyunk túl párommal. Ami vizsgálat létezik azon mi végigmentünk, különbözõ „arra utaló jelek” miatt. De nem is ezzel akarlak fárasztani most téged, aki megtisztelsz azzal, hogy ezt elolvasod! Az idegrohamok szélére az alatt a két hét alatt jutottunk, mikor is befektették páromat, hogy megszülje gyermekünket. Nem fogok nevesíteni, mert nem biztos hogy hibás az akit hibásnak gondolok, és nem akarok senkit bemocskolni még most sem, mikor olyan idegi állapotban vagyok, hogy nem részletezem mit tennék legszívesebben egy-két ápolóval, orvossal, fõorvossal. 2014.03.06. Erre a napra voltunk kiírva, ezért berendelték páromat, hogy feküdjön be, mert bármikor elindulhat a szülés. Már az nap a Dr. Megállapította, hogy hát ez el lett számolva, mert ebbõl Vasárnapig, azaz 09.-éig nem lesz baba. De ha már ott van maradjon bent. Szerettük volna elkerülni a feleslegesen bent töltött napokat, de mit tehet az ember. Ezt még valahogy lenyeltük. Pár nap. Én akkor kezdtem el nagyon feszült lenni,mikor közölték, minden egyéb tájékoztatás nélkül, hogy ha 09.-éig nem indul meg a szülés, 10.-én megkapjuk az elsõ adag (Oxytocin-t = Indító) infúziót. Felmerültek bennem a kérdések, mert ugye felvilágosítást nem remélhet az ember a mi kis kórházunkban. A Nõvérek le sem szarják, meg õk nem adhatnak felvilágosítást, az orvos meg megsértõdik, hogy ha Te kérdéseket teszel fel,mert mit gondolsz Te, hogy Õ rosszat akar? Tehát csak saját magamban és Párommal egymásnak ismételgettük a kérdést, hogy miért? Miért kell már másnap indítózni? Semmi nem indokolja ezt. Innen onnan szemezgetett információkból úgy tájékozódtam, Tájékozódtunk, hogy ezt akkor szokták alkalmazni, ha a gyermeket már túlhordta a kismama, illetve valami egyéb ok miatt. Pl.: Elfolyt a magzatvíz és haldoklik a gyermek, vagy belepiszkított a vízbe és fennáll a fertõzés veszélye, esetleg a méhlepény elöregedett és nem tudja ellátni tovább a magzatot és az elkezd visszafejlõdni, netán a nyakára tekeredett a köldökzsinór és fuldoklik a pici, és így tovább. Na most nálunk minden rendben volt. Ez esetben normális helyeken, normális orvosok, Vagy ezen a helyen csak megfelelõ pénzösszegekért simán várnak még akár két hetet is ha nem indokolt az indítás. Hisz a magzat tudja mikor áll készen. És egy két hét bõven belefér, ha normális a méhen belül a helyzet. Na itt a mi kis városunkban márpedig nem ez a szokás. Itt az a menet, hogy másnap megkapjuk az indítót, akármi van is, aztán ha semmi eredménye, akkor ezt minden másnap megismétlik, amíg nincs eredménye. Csak, hogy ennek mi lehet az eredménye? Mint például nálunk, szerintem orvosi hibákból kifolyólag. 10.-e Hétfõ, indítózunk. Semmi. Szerda 12.-e, indítózunk. Semmi. Péntek 14.-e Indítózunk. Hmmm… Van valami fájogatás. Na akkor indítózunk még és… Hív a párom, hogy megrepesztették a magzatburkot és elkezdett fájogatni. Mondom ekkor még kicsit örülve, hogy de jó ma kint lesz. Ja. Attól kezdve, hogy a burkot megrepesztik, elfolyatják a magzatvizet, a picinek úgy tudom, és nem tévedhetek nagyot, hogy 16 órán belül, így vagy úgy ki kell jönnie. De mi van ha a pici még nem érzi úgy hogy itt az idõ? Hogy mi? kb. 8 órás eredménytelen vajúdás, szenvedés és elviselhetetlen fájdalmak után, behoznak néhány papírt a kismamának, aki már levegõt sem tud venni normálisan és majd eltöri a kezedet mert akkora kínokat él át, hogy akkor ezt írja alá, hogy beleegyezik a mûtétbe és az EPIDURÁLIS=GERINCVELÕBE adott érzéstelenítésbe. Természetesen anyuka már eddigre mindent aláírna csak segítsenek már rajta valahogy. Aláírja, aztán kis idõ múlva áttolják a mûtõbe, ahova Én, Apuka már nem mehet be természetesen. És mikor meglátod a kisfiadat és meghallod hogy jól vannak és könnybe lábadnak a szemeid, megkönnyebbülsz és azt hiszed, hogy végre vége! Innen már csak gyógyulni és erõsödni és fejlõdni kell. Mert azt nem mondják, hogy ezt a fajta érzéstelenítést nagyon el lehet rontani. El lehet kapkodni, fõleg ha percenként jönnek a fájások és gyorsan kell beadni mert ha véletlenül megmozdul közben anyuka, akkor le is bénulhat. Egyszerûen csak baba le megy a gyerekosztályra, egyéb okok miatt. Anyuka felkerül a gyermekeiket szoptató anyukák mellé, kipihenni 6 óra alatt egy olyan beavatkozást, amit utólagos értesüléseim szerint 72 órás szigorú fekvés kéne kövessen. Persze errõl sem beszélnek, és másnap már költöztetik is anyukát egy szinttel lejjebb, hogy azért mégse foglalja a helyet a szoptatós anyukáktól. Na jó, nekünk sem volt kellemes nézni hogy a mi picink külön megfigyelésen, azt itt meg a boldog anyukák. Másnap kezdõdtek az igazi gyötrelmek. Páromnak olyan szintû fejfájása lett, amitõl egyszerûen wc-re sem tudott kimenni. Ha feküdt és kapta infúzióban az algopirin-es érzéstelenítõt, akkor jobb volt egy picit, de már ha csak felült, elviselhetetlen gyötrelmek kezdõdtek. Ennek ellenére minden erejét és energiáját és fájdalomtûrõ képességét összeszedve leslattyogtunk egy nap legalább kétszer a gyermekhez, hogy megindul e a teje, illetve hogy lássuk, hogy kicsit együtt legyenek. Naponta kb. 5ször megfordultam a kórház, és az otthonom közt, ami úgy 5 km. Ez nem fontos csak a mihez tartás végett. A kórházunkban látogatási tilalom is van, csak hogy még könnyebb legyen. Tehát bárhogy aggódsz, bárhogy szeretnéd segíteni a párodat, az egyetlen mód, hogy beszéljetek, az, hogy õ minden szenvedését félredobva, kijön az elõtérbe. És persze az orvosok meg mindenki, ki-be járkál, Tehát nem mondom hova dughatná a karanténját aki kitalálta, mert annyit ér mint halottnak a csók. Ki-be járkálnak a betegek is cigizni, õk kijöhetnek az influenzás látogatóikhoz, és visszavihetik a fertõzést, de Te ne menj be! Nézzed ahogy kínlódik a párod és telefonon próbáld erõsíteni. Mondanom sem kell hogy mennyire érdekelt a karantén. Mindig kizavartak és fenyegettek hogy õrt, meg rendészt meg mit tudom én kit hívnak. Nem lett volna ember aki engem onnan kihoz, ha Én nem akarok kijönni. Most elmúlt vasárnap, azaz 16.-án sírva hívott a párom, hogy menjek vissza és hozzam haza, mert nem foglalkoznak vele, és azt itthon is tudjuk csinálni amit ott bent mûvelnek. Sõt, én itthon tudom mosdatni, ápolni, simogatni, meg amit szeretne. Azért is volt kiborulva, mert hiába csengetett a nõvércsengõvel, a drága lelkem valami bemutatáson volt és csak fél órára rá tudott jönni. Persze eddigre páromnak a fájdalomtól már hányingere, kettõs látása, homályos tekintete, és hallászavarai voltak. Aztán az egyetlen csodaszert, ami kicsit enyhíteni szokta a fájdalmait, az algopirin infúziót is mellé szúrta arany nagy tudású ápolónõnk. Persze ez elõfordul. De ha ránézett volna néha, akkor nem a kórházi védõnõnek tûnt volna fel, hogy anyának kétszeresére duzzadt a keze, mert a bõre alá folyt az infúzió. Ekkor mondtam, hogy na ebbõl elég. röpke 1-2 óra alatt sikerült kerítenem egy dr.-t, aki jóváhagyta a távozásunkat saját felelõsségre természetesen. Azért láttam ezt jobbnak, mert annyi volt az ellenszerük, hogy algopirin, meg sok folyadék, és hát miért mozgatta a fejét amikor õk mondták hogy ne. De hogy igyon valaki fekve egy 10 cm-es szívószál segítségével fejmozdítás nélkül. Ráadásul senki nem mondta, hogy ennek ilyen szinten súlyos következményei lehetnek. Na meg másnap már költöztették reggel, tehát azt is érdekes lett volna fejmozdítás nélkül. Szó-szó, hazahoztam, és adtam neki algopirin ampullát, hogy igya meg. Megmosdattam, mert szegényt 3 napja lese szarták ilyen téren. Igyon kávét, meg fekete teát meg mindent. Igen ám, de akkor meg a pici sír a tej miatt. Mert nem ízlik neki. Hozzáteszem, elsõ nap azt mondták, ez normális, 1-2 nap alatt elmúlik. Második nap azt mondták, hogy van ilyen, 2-3 nap alatt elmúlik. Harmadik nap azt mondták megesik, 3-4 nap alatt elmúlik, a negyedik napnál tartunk most. Éjjel mentõt kellett hívnom hogy vigyék vissza mert nem tudtam 5 lépésre elvinni a Wc-re a szerelmemet, átsírtuk az éjszakát. Õ a fájdalomtól, Én a tehetetlenségtõl. Elmondtam a mentõknek, hogy ez a helyzet, mi a teendõ? Hát õk nem tudnak mit tenni, beviszik a sürgõsségire, és majd ott kiderül, hogy mi legyen. Csak mert mondom ez már nem nõgyógyászati probléma. De ott mindenki szerint igen, hisz visszakerült a nõgyógyászatra, hajnali 5 körül, ugyanabba az ágyba, ahonnan elhoztam szegényt. Megjegyzem, a mentõsök teljesen normálisak és segítõkészek voltak. Csak hát ez így kevésnek bizonyult. Ott megint mindenkivel összevesztem, hogy velem ne etessék meg hogy ez egy normális állapot. Az egész osztályon a 15-bõl van körülbelül kettõ nõvér akivel lehet beszélni, és tud jó szót szólni, de ezeket ritkán fogja ki az ember. Maradt a vita. Õk nem tudnak mit csinálni, elvileg 5-kor szóltak az ügyeletes orvosnak aki majd jön és megnézi mi legyen. 06:30-kor az ügyeletesorvos kisétál az irodájából álmos szemekkel és megy elfele. -Dr. úr 1 pillanatra!? –Mennem kell a szülõszobára. Türelem! – ó, hogy a…………………………….Várok, várok, várok. Jön egy másik orvos befele, na Õ emlékezett rám és az ügyre és áldozott az amúgy súlyos százezrekért eladott idejébõl rám néhány másodpercet ingyen. Próbáltam megõrizni a hidegvéremet, és nem kilógatni az irodája ablakán, és így végül is sikerült némi felvilágosítást kapnom, hogy : - Az Andreának valószínûleg vastag tûvel adták be az érzéstelenítõt, mert gyorsan kellett beadni, hisz jöttek a fájások. Vastagabb tû, nagyobb sérülés, szigorúbb fekvés, hosszabb regenerálódás, hisz a gerincvelõ megsérült, kifolyt a zsírba a gerincvelõ ami nyomja az idegeket, az agy nyomása lecsökkent, ezért össze akar roppanni a fej a fájdalomtól. Ilyen esetben ez akár egy hétig is eltarthat, ha nem fekszik mozdulatlanul a beteg. Nem lehet vele mit tenni, magától fog meggyógyulni. Csak csillapítani lehet a fájdalmat, és feküdni, és sok folyadékot bevinni, és gyógyulni. 10 perc múlva folyik a párjának az infúzió. Pótoljuk a magnéziumot, lesz benne algopirin, hogy csillapodjon a fájdalom és tudjon picit aludni, és igyon. … Itt tartunk most. Hazaszaladtam ezt kiírni magamból, és most sietek vissza, hogy hogy van az életem. Közben persze fejni kell a tejet, mert a gyerekhez nem tud lemenni szoptatni, és ha a melle is begyullad akkor tényleg öngyilkos merénylõvé változok!
Köszönöm, ha elolvastad e sorokat. Talán a Te érdeked is volt, hogy értesülj róla mi megy itt! segíts egy megosztással, hogy eljusson ez minél több várandós kismamához! Dunaújvárosban ne szüljetek! Csak ha van pár száz ezretek erre félretéve! de akkor is azt inkább áldozzátok arra, hogy máshol hozzátok világra a picit!
Köszönöm még egyszer!
ATESH
U.I.: Ha esetleg Te újságíró vagy és véletlenül ez hozzád is eljutott, akkor kérlek közöljétek le!
Mivel tehetetlenségemben már nem tudtam mit kezdjek magammal, és a helyzettel, úgy döntöttem kiírom magamból az ideget, a feszültséget, melyet attól a pillanattól gyûjtök, hogy megfogant drága kisfiam Hári Alex Nimród.
Nem is a kilenc hónap aggódás ami annyira megviselt, bár az sem semmi, fõleg, hogy nem egy egyszerû várandósságon vagyunk túl párommal. Ami vizsgálat létezik azon mi végigmentünk, különbözõ „arra utaló jelek” miatt. De nem is ezzel akarlak fárasztani most téged, aki megtisztelsz azzal, hogy ezt elolvasod! Az idegrohamok szélére az alatt a két hét alatt jutottunk, mikor is befektették páromat, hogy megszülje gyermekünket. Nem fogok nevesíteni, mert nem biztos hogy hibás az akit hibásnak gondolok, és nem akarok senkit bemocskolni még most sem, mikor olyan idegi állapotban vagyok, hogy nem részletezem mit tennék legszívesebben egy-két ápolóval, orvossal, fõorvossal. 2014.03.06. Erre a napra voltunk kiírva, ezért berendelték páromat, hogy feküdjön be, mert bármikor elindulhat a szülés. Már az nap a Dr. Megállapította, hogy hát ez el lett számolva, mert ebbõl Vasárnapig, azaz 09.-éig nem lesz baba. De ha már ott van maradjon bent. Szerettük volna elkerülni a feleslegesen bent töltött napokat, de mit tehet az ember. Ezt még valahogy lenyeltük. Pár nap. Én akkor kezdtem el nagyon feszült lenni,mikor közölték, minden egyéb tájékoztatás nélkül, hogy ha 09.-éig nem indul meg a szülés, 10.-én megkapjuk az elsõ adag (Oxytocin-t = Indító) infúziót. Felmerültek bennem a kérdések, mert ugye felvilágosítást nem remélhet az ember a mi kis kórházunkban. A Nõvérek le sem szarják, meg õk nem adhatnak felvilágosítást, az orvos meg megsértõdik, hogy ha Te kérdéseket teszel fel,mert mit gondolsz Te, hogy Õ rosszat akar? Tehát csak saját magamban és Párommal egymásnak ismételgettük a kérdést, hogy miért? Miért kell már másnap indítózni? Semmi nem indokolja ezt. Innen onnan szemezgetett információkból úgy tájékozódtam, Tájékozódtunk, hogy ezt akkor szokták alkalmazni, ha a gyermeket már túlhordta a kismama, illetve valami egyéb ok miatt. Pl.: Elfolyt a magzatvíz és haldoklik a gyermek, vagy belepiszkított a vízbe és fennáll a fertõzés veszélye, esetleg a méhlepény elöregedett és nem tudja ellátni tovább a magzatot és az elkezd visszafejlõdni, netán a nyakára tekeredett a köldökzsinór és fuldoklik a pici, és így tovább. Na most nálunk minden rendben volt. Ez esetben normális helyeken, normális orvosok, Vagy ezen a helyen csak megfelelõ pénzösszegekért simán várnak még akár két hetet is ha nem indokolt az indítás. Hisz a magzat tudja mikor áll készen. És egy két hét bõven belefér, ha normális a méhen belül a helyzet. Na itt a mi kis városunkban márpedig nem ez a szokás. Itt az a menet, hogy másnap megkapjuk az indítót, akármi van is, aztán ha semmi eredménye, akkor ezt minden másnap megismétlik, amíg nincs eredménye. Csak, hogy ennek mi lehet az eredménye? Mint például nálunk, szerintem orvosi hibákból kifolyólag. 10.-e Hétfõ, indítózunk. Semmi. Szerda 12.-e, indítózunk. Semmi. Péntek 14.-e Indítózunk. Hmmm… Van valami fájogatás. Na akkor indítózunk még és… Hív a párom, hogy megrepesztették a magzatburkot és elkezdett fájogatni. Mondom ekkor még kicsit örülve, hogy de jó ma kint lesz. Ja. Attól kezdve, hogy a burkot megrepesztik, elfolyatják a magzatvizet, a picinek úgy tudom, és nem tévedhetek nagyot, hogy 16 órán belül, így vagy úgy ki kell jönnie. De mi van ha a pici még nem érzi úgy hogy itt az idõ? Hogy mi? kb. 8 órás eredménytelen vajúdás, szenvedés és elviselhetetlen fájdalmak után, behoznak néhány papírt a kismamának, aki már levegõt sem tud venni normálisan és majd eltöri a kezedet mert akkora kínokat él át, hogy akkor ezt írja alá, hogy beleegyezik a mûtétbe és az EPIDURÁLIS=GERINCVELÕBE adott érzéstelenítésbe. Természetesen anyuka már eddigre mindent aláírna csak segítsenek már rajta valahogy. Aláírja, aztán kis idõ múlva áttolják a mûtõbe, ahova Én, Apuka már nem mehet be természetesen. És mikor meglátod a kisfiadat és meghallod hogy jól vannak és könnybe lábadnak a szemeid, megkönnyebbülsz és azt hiszed, hogy végre vége! Innen már csak gyógyulni és erõsödni és fejlõdni kell. Mert azt nem mondják, hogy ezt a fajta érzéstelenítést nagyon el lehet rontani. El lehet kapkodni, fõleg ha percenként jönnek a fájások és gyorsan kell beadni mert ha véletlenül megmozdul közben anyuka, akkor le is bénulhat. Egyszerûen csak baba le megy a gyerekosztályra, egyéb okok miatt. Anyuka felkerül a gyermekeiket szoptató anyukák mellé, kipihenni 6 óra alatt egy olyan beavatkozást, amit utólagos értesüléseim szerint 72 órás szigorú fekvés kéne kövessen. Persze errõl sem beszélnek, és másnap már költöztetik is anyukát egy szinttel lejjebb, hogy azért mégse foglalja a helyet a szoptatós anyukáktól. Na jó, nekünk sem volt kellemes nézni hogy a mi picink külön megfigyelésen, azt itt meg a boldog anyukák. Másnap kezdõdtek az igazi gyötrelmek. Páromnak olyan szintû fejfájása lett, amitõl egyszerûen wc-re sem tudott kimenni. Ha feküdt és kapta infúzióban az algopirin-es érzéstelenítõt, akkor jobb volt egy picit, de már ha csak felült, elviselhetetlen gyötrelmek kezdõdtek. Ennek ellenére minden erejét és energiáját és fájdalomtûrõ képességét összeszedve leslattyogtunk egy nap legalább kétszer a gyermekhez, hogy megindul e a teje, illetve hogy lássuk, hogy kicsit együtt legyenek. Naponta kb. 5ször megfordultam a kórház, és az otthonom közt, ami úgy 5 km. Ez nem fontos csak a mihez tartás végett. A kórházunkban látogatási tilalom is van, csak hogy még könnyebb legyen. Tehát bárhogy aggódsz, bárhogy szeretnéd segíteni a párodat, az egyetlen mód, hogy beszéljetek, az, hogy õ minden szenvedését félredobva, kijön az elõtérbe. És persze az orvosok meg mindenki, ki-be járkál, Tehát nem mondom hova dughatná a karanténját aki kitalálta, mert annyit ér mint halottnak a csók. Ki-be járkálnak a betegek is cigizni, õk kijöhetnek az influenzás látogatóikhoz, és visszavihetik a fertõzést, de Te ne menj be! Nézzed ahogy kínlódik a párod és telefonon próbáld erõsíteni. Mondanom sem kell hogy mennyire érdekelt a karantén. Mindig kizavartak és fenyegettek hogy õrt, meg rendészt meg mit tudom én kit hívnak. Nem lett volna ember aki engem onnan kihoz, ha Én nem akarok kijönni. Most elmúlt vasárnap, azaz 16.-án sírva hívott a párom, hogy menjek vissza és hozzam haza, mert nem foglalkoznak vele, és azt itthon is tudjuk csinálni amit ott bent mûvelnek. Sõt, én itthon tudom mosdatni, ápolni, simogatni, meg amit szeretne. Azért is volt kiborulva, mert hiába csengetett a nõvércsengõvel, a drága lelkem valami bemutatáson volt és csak fél órára rá tudott jönni. Persze eddigre páromnak a fájdalomtól már hányingere, kettõs látása, homályos tekintete, és hallászavarai voltak. Aztán az egyetlen csodaszert, ami kicsit enyhíteni szokta a fájdalmait, az algopirin infúziót is mellé szúrta arany nagy tudású ápolónõnk. Persze ez elõfordul. De ha ránézett volna néha, akkor nem a kórházi védõnõnek tûnt volna fel, hogy anyának kétszeresére duzzadt a keze, mert a bõre alá folyt az infúzió. Ekkor mondtam, hogy na ebbõl elég. röpke 1-2 óra alatt sikerült kerítenem egy dr.-t, aki jóváhagyta a távozásunkat saját felelõsségre természetesen. Azért láttam ezt jobbnak, mert annyi volt az ellenszerük, hogy algopirin, meg sok folyadék, és hát miért mozgatta a fejét amikor õk mondták hogy ne. De hogy igyon valaki fekve egy 10 cm-es szívószál segítségével fejmozdítás nélkül. Ráadásul senki nem mondta, hogy ennek ilyen szinten súlyos következményei lehetnek. Na meg másnap már költöztették reggel, tehát azt is érdekes lett volna fejmozdítás nélkül. Szó-szó, hazahoztam, és adtam neki algopirin ampullát, hogy igya meg. Megmosdattam, mert szegényt 3 napja lese szarták ilyen téren. Igyon kávét, meg fekete teát meg mindent. Igen ám, de akkor meg a pici sír a tej miatt. Mert nem ízlik neki. Hozzáteszem, elsõ nap azt mondták, ez normális, 1-2 nap alatt elmúlik. Második nap azt mondták, hogy van ilyen, 2-3 nap alatt elmúlik. Harmadik nap azt mondták megesik, 3-4 nap alatt elmúlik, a negyedik napnál tartunk most. Éjjel mentõt kellett hívnom hogy vigyék vissza mert nem tudtam 5 lépésre elvinni a Wc-re a szerelmemet, átsírtuk az éjszakát. Õ a fájdalomtól, Én a tehetetlenségtõl. Elmondtam a mentõknek, hogy ez a helyzet, mi a teendõ? Hát õk nem tudnak mit tenni, beviszik a sürgõsségire, és majd ott kiderül, hogy mi legyen. Csak mert mondom ez már nem nõgyógyászati probléma. De ott mindenki szerint igen, hisz visszakerült a nõgyógyászatra, hajnali 5 körül, ugyanabba az ágyba, ahonnan elhoztam szegényt. Megjegyzem, a mentõsök teljesen normálisak és segítõkészek voltak. Csak hát ez így kevésnek bizonyult. Ott megint mindenkivel összevesztem, hogy velem ne etessék meg hogy ez egy normális állapot. Az egész osztályon a 15-bõl van körülbelül kettõ nõvér akivel lehet beszélni, és tud jó szót szólni, de ezeket ritkán fogja ki az ember. Maradt a vita. Õk nem tudnak mit csinálni, elvileg 5-kor szóltak az ügyeletes orvosnak aki majd jön és megnézi mi legyen. 06:30-kor az ügyeletesorvos kisétál az irodájából álmos szemekkel és megy elfele. -Dr. úr 1 pillanatra!? –Mennem kell a szülõszobára. Türelem! – ó, hogy a…………………………….Várok, várok, várok. Jön egy másik orvos befele, na Õ emlékezett rám és az ügyre és áldozott az amúgy súlyos százezrekért eladott idejébõl rám néhány másodpercet ingyen. Próbáltam megõrizni a hidegvéremet, és nem kilógatni az irodája ablakán, és így végül is sikerült némi felvilágosítást kapnom, hogy : - Az Andreának valószínûleg vastag tûvel adták be az érzéstelenítõt, mert gyorsan kellett beadni, hisz jöttek a fájások. Vastagabb tû, nagyobb sérülés, szigorúbb fekvés, hosszabb regenerálódás, hisz a gerincvelõ megsérült, kifolyt a zsírba a gerincvelõ ami nyomja az idegeket, az agy nyomása lecsökkent, ezért össze akar roppanni a fej a fájdalomtól. Ilyen esetben ez akár egy hétig is eltarthat, ha nem fekszik mozdulatlanul a beteg. Nem lehet vele mit tenni, magától fog meggyógyulni. Csak csillapítani lehet a fájdalmat, és feküdni, és sok folyadékot bevinni, és gyógyulni. 10 perc múlva folyik a párjának az infúzió. Pótoljuk a magnéziumot, lesz benne algopirin, hogy csillapodjon a fájdalom és tudjon picit aludni, és igyon. … Itt tartunk most. Hazaszaladtam ezt kiírni magamból, és most sietek vissza, hogy hogy van az életem. Közben persze fejni kell a tejet, mert a gyerekhez nem tud lemenni szoptatni, és ha a melle is begyullad akkor tényleg öngyilkos merénylõvé változok!
Köszönöm, ha elolvastad e sorokat. Talán a Te érdeked is volt, hogy értesülj róla mi megy itt! segíts egy megosztással, hogy eljusson ez minél több várandós kismamához! Dunaújvárosban ne szüljetek! Csak ha van pár száz ezretek erre félretéve! de akkor is azt inkább áldozzátok arra, hogy máshol hozzátok világra a picit!
Köszönöm még egyszer!
ATESH
U.I.: Ha esetleg Te újságíró vagy és véletlenül ez hozzád is eljutott, akkor kérlek közöljétek le!
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
Csodaszarvas
- 2014. March 21. 15:45:49
#12 |
Csodaszarvas
- 2014. March 21. 16:08:55
#13 |
postaimre
- 2014. March 21. 16:37:08
#14 |
talpi
- 2014. March 21. 23:31:50
#15 |
porcica
- 2014. March 22. 08:14:46
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.