Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
1914 - 2014. Párhuzamok
Parajonásnak tetszenek lenni? Cion Bölcseinek Jegyzõkönyve a recipe. Recipe ferrum! Az idén száz esztendeje, hogy megkezdõdött az I. világháború. Számos szakértõ lát hasonlóságot az akkori és a mai helyzet között, és nemcsak a gazdaságban, de a politikában is.
Évtizedeken át érlelõdött az I. világháború. Az 1878-as berlini kongresszuson gyakorlatilag szétesett a három (az orosz, a német, az osztrák-magyar) uralkodó szövetsége. A 19. század 90-es éveire a világot felosztották egymás között a régi európai hatalmak: Anglia, Franciaország, Portugália, Hollandia, Belgium. Más nagyhatalmak, így Oroszország el volt foglalva a keleti területek meghódításával, az amerikaiak a vadnyugattal. A dolgokból Németország kimaradt, és az ilyen helyzettel elégedetlen németek egyre többször említették az világ újrafelosztásának szükségességét, ami aztán el is vezetett a háborúhoz.
Az I. világháborúban elszenvedett vereség után Oroszország aktívabbá tette külpolitikáját Európában. Nagy-Britannia hegemóniára törekedett, be akarván tölteni a nemzetközi döntõbíró szerepét.
Napjainkban az Egyesült Államok vállalta magára ezt a szerepet. Németország pedig, bármennyire is igazi európai kolosszus, nem rendelkezik elég önállósággal a politikában. Akárcsak egy évszázaddal korábban nincs meg a pontos helye a „sakktáblán”. De vajon meddig képes az Egyesült Államok saját befolyása alatt tartani Németországot? Hiszen nem Lengyelországról, Romániáról vagy Albániáról van szó.
A XXI. században újabb játékosok jelentek meg a nemzetközi porondon, ilyen a BRICS, közte Oroszország, Moszkva 2000 után visszatért a nemzetközi porondra, meghirdetve egy új világrend kialakítását. Szíria példáján igazolta, hogy a biztonságot nem lehet Oroszország nélkül megoldani. Ugyanakkor Oroszországnak az a gondolata, hogy az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig hozzanak létre egy egységes és humanitárius térséget, nem tetszik mindenkinek. A Föderáció Tanácsához fordulva Vlagyimir Putyin rámutatott:
Továbbra is folytatódik Oroszország visszafogásának politikája, bennünket folytonosan sarokba akarnak szorítani.
A 21. században nem lett a múlté a fegyverkezési hajsza. Létezik a szerzõdés a hadászati támadó fegyverek csökkentésérõl. De egyre több a kérdés, miként is tartják be ezt a szerzõdést.
Ami a gazdaságot illeti, 1907-ben, tehát az I. világháború elõtt pénzügyi válság ütött ki az Egyesült Államokban. A bankpánik New Yorkban kezdõdött. Az ország recesszióba került, majd a válság átterjedt Angliára, Franciaországra, Olaszországra és más államokra is. Az a válság, amit most él át a világ, ugyancsak az Egyesült Államokban kezdõdött 2007-ben. Már hét éve tart, senki nem tudja értékelni, mennyire mély, és azt sem, mikor lesz vége.
Nehéz megmondani, mennyire lehetne a száz évvel ezelõtti és a mostani események között párhuzamot vonni. Az biztos, hogy a múlt században a területi vitákkal nehezített nemzetközi válságok a katonai és politikai szövetségek erõsödéséhez, fokozott háborús készülõdéshez vezettek. A nemzetközi porondon, most hasonló a helyzet. A marxizmus klasszikusai pedig azt állították, hogy a történelem, a fejlõdés spirálisan halad.
Teljes szöveg: Link
Évtizedeken át érlelõdött az I. világháború. Az 1878-as berlini kongresszuson gyakorlatilag szétesett a három (az orosz, a német, az osztrák-magyar) uralkodó szövetsége. A 19. század 90-es éveire a világot felosztották egymás között a régi európai hatalmak: Anglia, Franciaország, Portugália, Hollandia, Belgium. Más nagyhatalmak, így Oroszország el volt foglalva a keleti területek meghódításával, az amerikaiak a vadnyugattal. A dolgokból Németország kimaradt, és az ilyen helyzettel elégedetlen németek egyre többször említették az világ újrafelosztásának szükségességét, ami aztán el is vezetett a háborúhoz.
Az I. világháborúban elszenvedett vereség után Oroszország aktívabbá tette külpolitikáját Európában. Nagy-Britannia hegemóniára törekedett, be akarván tölteni a nemzetközi döntõbíró szerepét.
Napjainkban az Egyesült Államok vállalta magára ezt a szerepet. Németország pedig, bármennyire is igazi európai kolosszus, nem rendelkezik elég önállósággal a politikában. Akárcsak egy évszázaddal korábban nincs meg a pontos helye a „sakktáblán”. De vajon meddig képes az Egyesült Államok saját befolyása alatt tartani Németországot? Hiszen nem Lengyelországról, Romániáról vagy Albániáról van szó.
A XXI. században újabb játékosok jelentek meg a nemzetközi porondon, ilyen a BRICS, közte Oroszország, Moszkva 2000 után visszatért a nemzetközi porondra, meghirdetve egy új világrend kialakítását. Szíria példáján igazolta, hogy a biztonságot nem lehet Oroszország nélkül megoldani. Ugyanakkor Oroszországnak az a gondolata, hogy az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig hozzanak létre egy egységes és humanitárius térséget, nem tetszik mindenkinek. A Föderáció Tanácsához fordulva Vlagyimir Putyin rámutatott:
Továbbra is folytatódik Oroszország visszafogásának politikája, bennünket folytonosan sarokba akarnak szorítani.
A 21. században nem lett a múlté a fegyverkezési hajsza. Létezik a szerzõdés a hadászati támadó fegyverek csökkentésérõl. De egyre több a kérdés, miként is tartják be ezt a szerzõdést.
Ami a gazdaságot illeti, 1907-ben, tehát az I. világháború elõtt pénzügyi válság ütött ki az Egyesült Államokban. A bankpánik New Yorkban kezdõdött. Az ország recesszióba került, majd a válság átterjedt Angliára, Franciaországra, Olaszországra és más államokra is. Az a válság, amit most él át a világ, ugyancsak az Egyesült Államokban kezdõdött 2007-ben. Már hét éve tart, senki nem tudja értékelni, mennyire mély, és azt sem, mikor lesz vége.
Nehéz megmondani, mennyire lehetne a száz évvel ezelõtti és a mostani események között párhuzamot vonni. Az biztos, hogy a múlt században a területi vitákkal nehezített nemzetközi válságok a katonai és politikai szövetségek erõsödéséhez, fokozott háborús készülõdéshez vezettek. A nemzetközi porondon, most hasonló a helyzet. A marxizmus klasszikusai pedig azt állították, hogy a történelem, a fejlõdés spirálisan halad.
Teljes szöveg: Link
Hozzaszolasok
#1 |
Kormos
- 2014. March 22. 08:15:32
#2 |
mattila
- 2014. March 22. 08:23:40
#3 |
aasoft
- 2014. March 22. 17:19:04
#4 |
kontroll88
- 2014. March 22. 18:09:06
#5 |
teGergoChemtrailsBp
- 2014. March 23. 17:04:18
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.