Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Kronológia.....
Titkok és szolgák: a hülyének nézett ország.
Parlamenti munkacsoportot terveznek létrehozni annak érdekében, hogy feltárják, milyen kapcsolatot ápolhatott az egykori Nemzetbiztonsági Hivatal fõigazgatója Portik Tamással, a ’90-es évek olajügyeinek fõszereplõjével, akit a rendõrség - felbujtóként - több leszámolásos gyilkossággal hozott összefüggésbe. Egyre többen vélik úgy, a titkosszolgálat segítséget nyújtott a magyarországi szervezett bûnözés több vezetõ alakjának. Ez a vélekedés azonban nem teljesen helytálló. Ugyanis a szervezett bûnözést maga a titkosszolgálat hozta létre hazánkban.
A „pajszerosok” és az állambiztonsági szolgálat
Volt egyszer egy betörõbanda, amelynek tagjai a '70-es évek vége felé tehetõs kisiparosok, kereskedõk, mûvészek lakásait fosztották ki. Budapestrõl kamionokkal, furgonokkal, személygépkocsikkal, diplomata útlevelek és diplomata rendszámok árnyékába bújva, tonnaszámra csempészték ki Münchenbe, majd onnan tovább, Kaliforniába, Los Angelesbe a betörések útján szerzett értékeket (festmények, antik tárgyak, arany- és ezüstékszerek, stb.). A szállítások professzionális megszervezése vélhetõen nem az iskolázatlan, erõszakos fellépésû, késsel-villával étkezni nem tudó „pajszerosok” szellemi képességeit dicsérték… Nem hivatalos becslések szerint - akkori értéken számolva - a százmillió forintot is meghaladhatta a külföldre csempészett vagyontárgyak összértéke - amikor 1 kg. kenyér 3,60 forintba került…
Az Országos Rendõr-fõkapitányság Bûnügyi Csoportfõnöksége a nyolcvanas évek legelején, „Presztízs” fedõnévvel akciót indított a szervezett módon elkövetett lakásbetörések elkövetõinek felderítésére.
A budapesti betõrõcsapat egyik agytrösztjének Gy. Pétert tartották, aki nem mellesleg COCOM-listás termékek Ausztriából Magyarországra történõ csempészésével is foglalkozott. Gy. a titkosszolgálat embere volt, és - természetesen - a haja szála sem görbült a bûncselekmény-sorozattal összefüggésben. Ugyancsak az állambiztonsági szolgálat védelmét élvezte a bûnszervezet másik meghatározó alakja, N. Ferenc is, akit a „Cég” emberei azzal vittek el egyik kihallgatásáról, hogy majd õk veszik „kezelésbe”. N. magyar konzuli útlevéllel rendelkezett, és a titkosszolgálati „kezelésbe” vétele annyira jól sikerült, hogy kevéssel késõbb feleségül vehetett egy osztrák hölgyet, és a sógorokhoz távozhatott…
Ugyancsak a lakásfosztogató brigád oszlopos tagjaként mûködött R. László, akit „láthatatlan kezek” szintén „kimostak” a büntetõeljárásból, hogy aztán - mintegy másfél évtizeddel késõbb - egy nagyhatalmú, volt rendõrségi csúcsvezetõvel (pontosabban: annak strómanjával) közös vállalkozást hozzanak létre, és százmilliókat keressenek. Az R. László személyét érintõ, a ’80-as évek elején keletkezett kompromittáló dokumentumok ma már nem fellelhetõek a rendõrség irattárában - „eltûntek”…
„1980-ban is komoly ütközések voltak a titkosszolgálattal a Presztízs-ügy nyomozása kapcsán. Külön engedély kellett, külön pecsétes írás bizonyos személyek õrizetbe vételéhez, akit meg akartak lógatni elõlünk. A háttér vizsgálata során kiderült, hogy Los Angelesben milyen magyar maffia alakult ki. Aztán késõbb ezek az emberek megjelentek itt, Magyarországon, késõbb egy részüket felrobbantották, más részüket lelõtték. Akkor el kellett gondolkoznom azon, hogy milyen szervezetek tagjai voltak valójában. A mindenféle vizsgálódás azt mutatja, hogy a titkosszolgálatok egy árnyék-kormányként mûködnek, összeszedik az információkat és azt megfelelõen csoportosítva a politikusok kezébe adják” - nyilatkozta Tonhauser László nyugalmazott rendõrezredes, 2000. október 30-án, az Országgyûlés olajbizottsága elõtt.
A volt rendõrnyomozó szerint a „bûnözõi csoport vezéregyéniségeit az ország legjobb és legdrágább ügyvédjei védték, nem egyet az USA-ból, Los Angelesbõl fizettek dollárban”. Egy Bujtor néven ismert betörõ ügyvédje például különösebb nehézség nélkül kiutazhatott Los Angelesbe, ahol az ottani magyar maffia vezetõivel találkozott. Ez nem történhetett volna meg abban az idõben, anélkül, hogy az ügyvédnek ne lettek volna magas belügyes vagy titkosszolgálati kapcsolatai.
Tonhauser „Nem kérek bocsánatot” címû könyvében is utalt arra, hogy a Presztízs-ügy nyomozása során világossá vált: a titkosszolgálat és a fõvárosi bûnözõi csoport több tagja, valamint a Los Angeles-i magyar maffia között kapcsolat van. „A Budapest II. kerületben tartottunk házkutatást egy gyanúsítottnál. Már ki voltak téve az asztalra a megtalált bûnjelek, amikor megjelent két jól öltözött úriember, és kihívott a lakásból engem, mint az eljárás parancsnokát, majd elvitték a teljes aktát, bûnjeleket és magát a személyt is, aki a továbbiakban nem szerepelt az ügyben” - írta a volt rendõrtiszt.
Ennek a kiterjedt betörõhálózatnak a tagja volt - úgynevezett tippadóként - Jakubinyi Róbert is. A férfi az 1990-es évek elején került kapcsolatba Földesi-Szabó Lászlóval - ekkor még csak Szabó Lászlóként -, aki abban az idõben az ORFK-n dolgozott nyomozóként, és egy részvénycsalási ügyben vizsgálódott Jakubinyi ellen. Jakubinyi hamis váltókkal több, mint háromszázmillió forintot csalt ki a Merkantil Banktól. Jakubinyi Róbertet elítélték, de a büntetés alól mentesült, a köztársasági elnöktõl kegyelmet kapott. Az elnöki kegyelmet állítólag nemzetbiztonságis vonalról járták ki számára. Miután Földesi-Szabó leszereltették a rendõrségtõl, Jakubinyi fiával, Roland Róberttel összeállva közösen alapítottak céget, és együtt léptek be az Egymásért Egy-Másért „kiemelten közhasznú” szervezetbe is.
Az Egymásért Egy-Másért Kiemelten Közhasznú Alapítvány 2004-ben jött létre. Az ötletgazda Jakubinyi Róbert volt, az alapító a fia, Jakubinyi Roland Róbert, a kuratórium elnöke Földesi-Szabó László. A kuratóriumnak az elnök mellett három tagja volt: dr. Simon Ibolya, az Nemzetbiztonsági Hivatal jogásza, aki egyúttal az alapítvány jogi képviseletét is ellátta, Nagy Lajos és Nagy Sándor. Nagy Lajos volt a Nemzetbiztonsági Hivatal elsõ fõigazgatója. Menesztése után, 1991-ben, az S-Komplex Nemzetközi Biztonságvédelmi Részvénytársaság elnök-vezérigazgatója lett, a cég felügyelõbizottságának a megalakulástól kezdve tagja volt dr. Apró Piroska, aki késõbb Horn Gyula miniszterelnök kabinetfõnökeként tevékenykedett (és akinek a veje lett Gyurcsány Ferenc). Nagy Lajos elhunyta (2006) után helyét a kuratóriumban dr. Gyarmati György, az Nemzetbiztonsági Hivatal fõosztályvezetõje foglalta el.
Köztudott: az alapítványnál néhány éve milliárdos áfacsalást és sikkasztást tártak fel a nyomozóhatóságok, Földesi-Szabó Lászlót - jogerõsen - 6 év börtönre ítélték. A többiek köszönik, jól vannak…
Bodnár, Vitray, Gyárfás, Princz…
Amint az ismert, az 1984-es, Los Angeles-i olimpiát bojkottálták a szocialista blokk államai. Sportvezetõink, sportújságíróink azonban megjelentek a játékok helyszínén. Így - mások mellett - Békesi László, mint a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a Magyar Atlétikai Szövetség vezetõje, Vitray Tamás, mint a Magyar Televízió fõmunkatársa és Gyárfás Tamás, a Népsport külföldi rovatának vezetõje is. Gyárfás példaképként tekintett Vitrayra, kettejük között mély, szoros kapcsolat szövõdött. Nagyon szoros…
Bodnár jó pajtása: Vitray Tamás
Los Angelesben a magyar delegáció több prominense megismerkedett Bodnár Györggyel (George Bodnar), aki 1956-ban hagyta el Magyarországot. Bécsig „disszidenstársa” volt az a Vitray Tamás, akivel gyerekkori pajtások voltak, és aki késõbb évtizedekig a szocialista Állambiztonsági Szolgálat „Szigorúan Titkos” tisztjeként (SZT) mûködött. (Vitray az osztrák fõvárosban meggondolta magát, és hazatért.) Bodnár pazar luxusvillájában etette, itatta, szórakoztatta a magyarokat, akik közül nem tudni, hányan lehettek tisztában vendéglátójuk rovott múltjával.
„Ungarnkreis”, azaz „Magyar Kör” néven vált hírhedté a’70-es években az a - fõleg magyar disszidensekbõl álló - hamisító bûnbanda, amelynek tagjai az egész világra kiterjesztették bankcsaló tevékenységüket. Ennek a csoportnak volt tagja Bodnár György, akit a korabeli nemzetközi sajtó csak „hétnevû szélhámosként” emlegetett, ugyanis - idézet a Die Presse 1978. április 21-i lapszámából - „hamis papírokkal tökéletesen el volt látva. Argentínában szerzett állampolgárságot, ott Jorge Otto Bodnar néven szerepelt. Az Egyesült Államokban Stephen Goldberg, majd Steven Blomm állt a „miszter” útlevelében. Londonba már úgy érkezett, mint Georges Berland, más országokban Georg Bodner, majd Juan Marek néven bukkant fel. Zseniális irathamisítóként tartották számon, bandájával fõként csekkekre, értékpapírokra és hitellevelekre szakosította magát. 1974-ben, Los Angelesben már lefülelték csalás miatt, de ott akkor még nem tudták, hogy kivel van dolguk, mindössze 30 hónapra ítélték. Bodnár (azaz akkor Stephen Goldberg) azonban ezt sem tudta kivárni, öt hónap múlva megszökött, hogy minél elõbb folytathassa szenvedélyét, a csekkhamisítást.” A bécsi Kurier címû napilap így emlékezett meg 1978. április 21-én Bodnárról: „A 41 éves George Otto Bodnarral nagy hal akadt a bécsi rendõrség hálójába. Három éve keresték már a magyar származású kereskedõt, nem csak Észak- és Dél-Amerikában, hanem szerte Európában is, az USA történelmének egyik legnagyobb csalási ügyében, amikoris 4 millió dollárnyi kárt okozott az ottani bankoknak. Bodnart elítélték és egy kaliforniai börtönbe zárták, ahonnan azonban megszökött. A bûnügyi hivatal már hónapokkal ezelõtt tudomást szerzett a nagy csaló titkos bécsi lakcímérõl, de hiába érdeklõdtek a szomszédoktól, senki sem látta mostanában az argentin útlevéllel, uruguayi jogosítvánnyal és német rendszámú Mercedes-szel közlekedõ bûnözõt. De a nyomozók Amerikából értesítést kaptak, hogy Bodnar haza készül Magyarországra, hogy édesanyjának pénzt vigyen. Szerda délután meglepték õt Bécs-Döblingenben a biztonsági hivatal emberei… A „Magyar Kör” 1975 tájékán kezdte meg mûködését, Európa és az USA majdnem minden nagy bankjában találtak a kezeik nyomát viselõ hamis kártyákat és hitelleveleket.”
Bodnár, a hétnevû szélhámos
Bodnár György 1988-ban elérkezettnek érezte az idõt, hogy meghódítsa Magyarországot. Bizonyára nem a déli szellõ hordta a fülébe az információt, hogy rövid idõn belül hatalmas változások történnek hazánkban…
1988. december 16-án megalakult a HTD Nyomdaipari és Adatfeldolgozó Kft. Ez a cég lett a kiadója a Szaknévsornak - „aki kimarad, az lemarad”… Nos, a társaságból nem maradt ki az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat (amely az állambiztonsági szolgálat közvetlen fennhatósága alá tartozott), a Demján Sándor vezette Magyar Hitel Bank Rt., az akkoriban ugyancsak Demjánhoz kötõdõ Reform Lap- és Könyvkiadó Rt., valamint Bodnár amerikai vállalkozása, a Directory Processing Center Inc.. A kft. ügyvezetõje Gyárfás Tamás lett. 1990. július 31-én a cég felügyelõbizottsági elnökévé választották Békesi Lászlót, aki 100 ezer forintos üzletrészt kapott tisztsége mellé.
Békesi László
Három és fél hónappal korábban, 1990. április közepén Békesi László - pénzügyminiszterként - engedélyt adott a Panama Blackburn International Inc. nevû társaságnak, hogy kaszinó mûködtetése céljából, Blackburn International Casino Kft. néven, 100 százalékban külföldi tulajdonban álló gazdasági társaságot alapítson. A cég székhelye - Bp., XIV. Gyarmat u. 52. - megegyezett a Szaknévsort kiadó HTD Kft. székhelyével.
A pénzügyminiszteri engedély címzettje, a Panama Blackburn International Inc. 1983. május 11-én, Panamavárosban került bejegyzésre. Alapító-tulajdonosa: Várszegi Gábor, késõbbi Fotex-vezér…
Andrew G. Vajna: együtt kaszinóztak
Annak ellenére, hogy a kaszinónyitási engedély a vonatkozó törvény szerint nem volt átruházható, az 1991. július 22-én bejegyzett - és 1998-ig Bodnár, majd pedig a neves filmproducer, Andrew G. Vajna által ügyvezetett - Blackburn International Kaszinó Kft. alapítójaként már az ugyancsak Panamavárosban - 1990. december 5-én - nyilvántartásba vett, az eredeti jogtulajdonos elnevezéséhez megtévesztésig hasonló névre keresztelt Panama Blackburn International Casino S.A. szerepelt a cégiratokban. A panamai vállalat elnöki tisztségét Andrew G. Vajna, alelnöki posztját George Bodnar töltötte be. Kevéssel késõbb Sylvester Stallone megnyitotta a budapesti Las Vegas Casinót…
Játékkaszinók létesítésére a 3054./1990.Mt. határozat szerint a pénzügyminiszter egyedi elbírálás alapján adhatott engedélyt. A "nem nyilvános" határozatnak nem volt eljárási szabálya, és nem volt szabályozva az sem, hogy az engedély milyen szempontok és feltételek megléte esetén adható ki. "Az engedélyeztetést semmi nem kötötte feddhetetlenségi vizsgálathoz, tehát senkinek az elõéletét nem boncolgattuk" - nyilatkozta Békesi László az Új Magyarország címû napilap 1994. október 22-i számában. Magyarul: amennyiben még élt volna, akár Al Capone is nyithatott volna kaszinót 1990-ben, Budapesten. Az ominózus minisztertanácsi határozat szövegét egyébként maga Békesi készítette, s javasolta elfogadásra.
(Érdekesség, hogy a kaszinóügyben érintett Várszegi Gábor magyarországi karrierjének kiinduló pontja ugyancsak kapcsolódik Demján Sándorhoz. A Fotex alapját képezõ elsõ gyorselõhívó berendezést Várszegi a Demján igazgatta budai Skála áruházban helyezte üzembe. A fotótechnikai eszközt attól a Putter Tamástól örökölte meg a késõbbi milliárdos vállalkozó, akinek holttestét saját gépkocsijának csomagtartójában találták meg, Los Angelesben - több lövéssel végzett vele az ismeretlen tettes…)
Gyárfás Tamás
Bodnár György a ’90-es években szédítõ karriert futott be - és óriási pénzeket keresett - hazánkban: a kaszinózás és a Szaknévsor megjelentetése mellett hosszú évekig cége, a Football Duó Kft. kizárólagos tulajdonát képezte az NB I-es labdarúgó-mérkõzések televíziós közvetítési joga, valamint beválasztották a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségébe is. Nem mellékesen: jelentõs mértékben õ finanszírozta - az érdekeltségébe tartozó HTD Kft. és a Ribbon Kft. révén - a Gyárfás Tamás nevével fémjelzett Nap TV indulását, és mûködésének elsõ éveit (a televíziós vállalkozásban 1991 és 1993 között szerepet vállalt a Princz Gábor irányítása alatt álló Postabank és Takarékpénztár Rt. is).
Bodnár, Gyárfás és Princz a Ribbon Kft-ben is egy gyékényen árult. A társaság tagjai között tartották nyilván 1989 és 1991 között a Bodnár tulajdonában álló, Kaliforniában bejegyzett Marketing Data Compilation Ltd. nevû társaságot, 1990 és 1998 között a Postabank Takarékpénztár Rt-t (illetve annak különbözõ leányvállalatait), valamint 1989 és 1991 között Gyárfás Tamást (aki az elmúlt negyedszázadban többször is összeveszett Bodnárral, de végül mindig kibékültek).
Bodnár „hátterét” jól illusztrálja egy, az 1990-es évek elején történt súlyos közlekedési baleset. A vállalkozó személygépkocsijával a Városligetben elgázolt egy - a kijelölt gyalogátkelõhelyen szabályosan közlekedõ - állapotos fiatalasszonyt. A kismama - és a szíve alatt hordott magzat - elhunyt. Ilyen esetben, általában, egy „mezei” sofõrt a helyszínen õrizetbe vesznek a rendõrök. Bodnár azonban nem volt „mezei”: másnap reggelre már el volt „sikálva” az ügy, eltûnt az akta, nem történt semmi, arra sem járt, sem õ, sem a halálra gázolt nõ…
Dolgoztak a „titokzatos kezek”.
Ahogy dolgoztak Gyárfás estében is, 1994-ben. E sorok íróját a Budapesti Rendõr-fõkapitányság egyik gazdaságvédelmi nyomozója azzal kereste meg, hogy dokumentumokkal alátámasztott információkat szolgáltatna a médiavállalkozó ingatlan-beruházásaival összefüggésben elkövetett, áfacsalások gyanúját felvetõ visszaélésekrõl. A rendõrtiszt azt ígérte, hogy néhány napon belül jelentkezik a sztorival. Eltelt közel három hét - semmi. Telefon a rendõrségre, a válasz: a nyomozó már nem tartozik a testület kötelékébe. Mint késõbb kiderült, két lehetõséget vázoltak fel neki felettesei: vagy azonnali hatállyal „önként” leszerel, vagy ellehetetlenítik, kicsinálják. Az elõbbit választotta. „Nagyon kérem, felejtsük el azt az ügyet, mert még élni szeretnék egy kicsit” - mondta megtörten a telefonba.
Õk is Tökölrõl startoltak: lakkozott ingatlanbiznisz
Portikhoz hasonlóan a tököli fiatalkorúak börtönében majszolta a rabkosztot a nyolcvanas évek elsõ felében Rózsa Ferenc és Kovács Tibor. Amolyan börtönbarátság szövõdött közöttük. Kettejüknek - együttesen - éppen megvolt a tizenhat általánosa, nyolc itt, nyolc ott. Rózsa két hónap raboskodás után kegyelemben részesült, és elhagyhatta a tököli rácsos intézményt, hogy aztán egy évvel késõbb már az az állambiztonsági szolgálat fedõcégeként mûködõ Sprint-Börze Kisszövetkezet elnöki bõrfoteljébe huppanjon. Rózsa levelet íratott a munkáltatójával, a „Cég” garanciát vállalt Kovácsért, akit feltételesen szabadlábra helyeztek. Újra összeállt a „nyerõ páros”, immár a szabadlevegõn.
1994-ben a két cimbora gondolt egy merészet és elindultak a Budalakk ÉTA, a Budalakk, valamint a Dunalakk festékgyárak privatizációjára kiírt pályázatokon. És mit ad Isten, nyertek! Nem is akármilyen módon: egy forintjuk sem volt. Fillérekért felvásárolt kárpótlási jegyekkel, és „soha vissza nem fizetendõ” Egzisztencia-hitelbõl fizették meg a festékgyárak vételárát. A kölcsönöket (több százmillió forintot) a Kunos Péter-vezette Agrobank, illetve a Fekete János-féle Leumi Bank folyósították. A sikereken felbuzdulva Rózsáék szemet vetettek a Fõvárosi Ingatlanközvetítõ (FIK) Rt-re is. A FIK komoly „falat” volt, mûködését - egészen a rendszerváltásig - a Belügyminisztérium felügyelte, feladata volt Budapest ingatlanforgalmának bonyolítása, ellenõrzése. 1990-ig a vállalat intézte az úgynevezett kiemelt lakásügyeket (miniszterelnök, miniszterek, miniszterhelyettesek, KB-titkárok, stb.), és ide tartoztak az úgynevezett titkos (T) lakások is, amelyekkel az állambiztonsági szolgálat rendelkezett. A FIK-en keresztül jutottak lakáshoz az MSZMP vezetõ személyiségei, és sok, késõbb az MDF, az SZDSZ és a Fidesz színeiben felbukkanó, ellenzékinek álcázott politikusnak is ez a cég oldotta meg a lakhatási problémáját. 1990 tájékán megindult a tömeges lakásprivatizáció, az állam, majd pedig az önkormányzatok a FIK-et bízták meg a bérlakások értékesítésével, a vételárak törlesztõrészletei a vállalat kasszájába futottak be, amelyekkel negyedévente kellett elszámolnia az önkormányzatok felé. Becslések szerint közel 30 ezer bérlakás értékesítésében közremûködött a társaság.
Háromszor írták ki a pályázatot a részvénytársaság privatizációjára, mert nem az nyert, akit a hatalom szeretett volna. Állítólag egy akkori állami vezetõ (B. P.) családjának szánták a céget, de a terv valahogy kiszivárgott és nem merték végrehajtani az ügyletet. Rózsa és Kovács névtelen strómanokat vetett be a gyõzelem érdekében, akiktõl a pályázat eredményének kihirdetését követõen magukhoz ragadták a társaság irányítását.
A vásárlási módszer ugyanaz volt, mint a lakkos cégek esetében: aprópénzért megszerzett kárpótlási jegyek, és „ne fizesd vissza” E-hitelek.
Az új tulajdonosok gyakorlatilag a cég birtokba vételével egyidõben „lopikázó funkcióba” kapcsoltak, bõdületes pénzeket talicskáztak ki a részvénytársaságból, amely összegek - mint az értékesített bérlakások vételárának részletei - valójában az önkormányzatok tulajdonát képezték. A FIK csak beszedte és kezelte - helyesebben: „elkezelte” - ezeket a pénzeket.
1996-1998 között a FIK Rt. szponzorálta az Országgyûlés labdarúgócsapatát, évi 3 millió forinttal és mezgarnitúrákkal támogatva a honatyák sportolását. Kovács a parlamenti focicsapat egyik mérkõzésén mosolyogva mondta az egyik volt országgyûlési képviselõnek: „Látod, ezek mind az én együttesemben fociznak, az én mezemben szaladgálnak!” Több politikusnak a FIK fizette a mobiltelefon-költségét, így a részletes számlák által Kovács és Rózsa ellenõrizhették, hogy a képviselõk kikkel tartanak kapcsolatot. „Az én zsebemben cincognak a politikusok, a rendõrök, az APEH-vezetõk! Mindenki tehet egy szívességet nekem” - jelentette ki több alkalommal Kovács, aki egyébként jól választott feleséget is, párja a 2003-ban elhunyt, 1998 és 2002 között az FKGP országgyûlési képviselõjeként munkálkodó dr. Orosházi György nevelt lánya.
Berecz János
Nem hazudott. A FIK Rt. vezetésében megjelentek a „nagyágyúk”: Dr. Nagy Zoltán, a Legfelsõbb Bíróság volt elnökhelyettese, Simon Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal ezredese, az Országgyûlés Nemzetbiztonsági Bizottságának volt titkára, Gera Károly, a Nemzetbiztonsági Hivatal ezredese, Székely Gábor (SZDSZ) volt fõpolgármester-helyettes, Páva Zoltán (MSZP) volt országgyûlési képviselõ, dr. Kõrösi Imre (MDF) volt országgyûlési képviselõ, Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsága volt titkára, Lakatos Ernõ, az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának egykori vezetõje, dr. Horváth István, a Kádár-rezsim volt belügyminisztere (az elsõ Orbán-kormány kancelláriaminisztere, Stumpf István apósa), Valenta László, az Országos Rendõr-fõkapitányság volt gazdasági fõigazgatója (Pintér Sándor legbizalmasabb munkatársa), és - Kovács Tibor ügyvédjeként - dr. Boross Ildikó, Boross Péter egykori miniszterelnök lánya, aki a '90-es évek végén közös vállalkozásban szerepelt Pintér Sándor feleségével. Az Omega-Tabak Rt-ben az ügyvédnõ 1997-1999-ben felügyelõbizottsági tagként, Pintérné pedig 1997-1998-ban igazgatósági tagként mûködött.
Lakatos Ernõ: jó az "APO" a háznál
Illusztris névsor. Ki hiszi el, hogy ezeket a közismert személyeket a csupán általános iskolai végzettséggel, és „börtönszakosítóval” rendelkezõ Kovács és Rózsa „édesgették” a szabadrablás tárgyává tett FIK Rt-hez? Ahhoz a céghez, ahol néhány év leforgása alatt milliárdok tûntek el, ahol vittek szinte mindent, ami nem volt lebetonozva vagy ólomba öntve.
1998. június 5-én a FIK Rt. "megbízási szerzõdést" kötött az Autarkia Kft-vel, annak érdekében, hogy "az rt. volt vezérigazgatója által 1997. május 23. után jogellenesen elidegenített ingó és ingatlan vagyontárgyait, különösen a Megbízó tulajdonát képezõ bérlemények (ingatlanok) tekintetében a tulajdonjog és a bérleti jog átruházási szerzõdések érvénytelenítése tárgyában az eredeti állapot visszaállítása érdekében eljárjon. Ugyancsak a megbízás tárgyát képezik a Társaság tulajdonát képezõ pénzforrások, valamint a kezelõként rábízott pénzforrások és az ebbõl keletkezõ befektetések FIK Rt. részére történõ érvényesítése." A megbízást az Autarkia Kft. képviseletében Boros József Károly (Boros Tamás) szignálta. Borost alig egy hónnappal késõbb a belvárosi Aranykéz utcában felrobbantották.
Kovács Tibor egyik alapítója volt a Buda-Cash Brókerháznak, valamint szoros üzleti kapcsolatot ápolt a rosszemlékû London Bróker Rt. fõ tulajdonosával, Reichardt Ignáccal, akivel 2000 elején - máig ismeretlen tettesek, máig ismeretlen indítékból - a saját terepjárójában végeztek. Az ügyészség megállapítása szerint a brókercégnél 1999 augusztusára a nyilvántartási rendszer hiányosságai, az ügyfélmegbízások és a saját ügyletek fedezet nélküli teljesítése és egyéb szabálytalanságok miatt mintegy 2 milliárd forint értékû értékpapír, valamint közel 300 millió forint készpénz hiányzott. A FIK Rt. részvényeit Kovács Tibor a London Brókernél helyezte letétbe. 1998-2000 között a London Bróker Rt. felügyelõbizottságában tevékenykedett ifj. Apró Antal, Apró Piroska testvére.
Ma már se FIK, se Budalakk, se Dunalakk, se London Bróker nem létezik. Viszont az elsíbolt milliárdok dolgozhatnak „valahol”, „valakiknek”. Ami biztosnak látszik: nem Kovácsnak és Rózsának, õk ugyanis évek óta nincstelenként tengetik életüket. „Valakik” mindent elszedtek tõlük. Az életüket, a szabadságukat viszont meghagyták - mert nem ellenkeztek, amikor az összeharácsolt vagyont úgymond "elvonták" tõlük. Nem mindenki volt ilyen szerencsés…
A Magyar Köztársaság 1990-ben megalakult, elsõ szabadon választott parlamentjében a 386 képviselõ közel harmada a Kádár-rendszer állambiztonsági szolgálatának ügynöke/besúgója volt, a honatyák és honanyák mintegy tíz százaléka pedig szigorúan titkos (SZT) állományú tisztként teljesített szolgálatot az egypártrendszer titkosszolgálati szerveinél, közülük legtöbben az MDF és az SZDSZ színeiben nyomkodták a szavazógombokat. Ugyanis ez a két párt volt a legesélyesebb a választások megnyerésére, ezért tömte tele a "Cég" a nyolcvanas évek végén a nevezett politikai szervezeteket (ki)szolgálóival - a „láthatatlan erõ” így biztosította a továbbélését, befolyását a legmagasabb szinten. Zsarolható, fogható, gerinctelen emberekkel. Kevesen tudják, hogy az 1990-ben megalakult Országgyûlésben közel 240 képviselõ jelentkezett a nemzetbiztonsági bizottságba. A kompromittálódott politikusok közül sokan szerették volna tudni, milyen dehonesztáló információkat tartanak nyilván róluk a "szervek"... Kijelenthetõ, hogy az úgynevezett rendszerváltást a titkosszolgálatok vezényelték le. Miért is?
Azért, hogy a törvénykezésben irányítottan, célzottan keletkeztetett kiskapukat, joghézagokat a titkosszolgálatok által kreált szervezett bûnözés kíméletlenül kihasználhassa. Nem lehet nem észre venni, hogy a "nagy pénzcsinálások" környékén - így vagy úgy - rendszerint felbukkan(t) a "Cég". Komolyan gondolja bárki is, hogy iskolázatlan sutyerákok, írni-olvasni alig tudó együgyûek éjjel-nappal a Magyar Közlönyt bújták, keresve a jogszabályok gyenge pontjait? Ugyan már! Legtöbbjüknek már a Gõgös Gúnár Gedeon mesekönyv tartalma is megterhelõ szellemileg. Súlyos tévedés azt gondolni, az alvilág kereste/keresi a kapcsolatot a titkosszolgálatokkal. A valóság az, hogy a szervezett bûnözést maguk a titkosszolgálatok hozták létre, és választották ki a megfelelõ „gombokat” az adott „kabátokhoz”.
A kényelmetlenné vált, magukat egy idõ után "önjárónak" képzelõ, és ebbõl következõen kockázatot jelentõ végrehajtókat pedig „titokzatos kezek” idõnként lecserélték/lecserélik. Olykor akár egy komplett sort is - mint a jégkorongban…
A kivégzõket, a felbujtókat "ismeretleneknek" aposztrofálták/aposztrofálják. Pedig nem azok. A "láthatatlan erõ" számára biztosan nem.
Hülyének vagyunk nézve. Már elég régóta.
(V.F.)
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Klotild
- 2014. March 23. 03:19:17
#2 |
lica
- 2014. March 23. 09:57:29
#3 |
Tuzroka
- 2014. March 23. 11:27:24
#4 |
lica
- 2014. March 23. 12:28:29
#5 |
istok bela
- 2014. March 23. 13:37:53
#6 |
kakas
- 2014. March 23. 16:45:25
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.