Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Ismerd meg a STRÓMANODAT!
Ismerd meg a STRÓMANODAT! – III. rész
Stróman III. rész
Bõvítsük hát a strómannal, a születésünk pillanatában velünk párhuzamosan életre keltett egyszemélyes céggel kapcsolatos ismereteinket. Öveket becsatolni… kemény menet lesz.
Ha az I. és II. részt még nem olvastad, akkor kérjük, tedd meg.
Mint eddig megtudtuk – a stróman-rendszerrel kapcsolatos információk egyáltalán nem titkosak, legfeljebb érthetõ okokból nem verik nagydobra õket –, a stróman létezése akkor indul el, amikor egy brit (a cikk egy angliai írás alapján készült) szülõpár anyakönyvi kivonatot kér/ír alá a gyermekére. Ezt semmilyen valódi törvény nem követeli meg, de mivel nincsenek tudatában, mit csinálnak, a szülõk belemennek a dologba. Látszólag csak arról szól, hogy elismerik, rögzítik, hogy ez és ez a gyermek neve, és hogy igen, õk a szüleik.
Ám a gyermek regisztrációjával elvesztik a tulajdonjogukat a gyermek felett (ezért lehet elvenni késõbb tõlük a gyámügy ilyen-olyan indokolásával).
Kis kitérõ: pár éve nagy port kavart az ügy, amikor egy ötgyermekes férfitõl annak anyagi helyzete miatt a gyámügy elvette a gyermekeit. Ám az öt gyermek közül kettõnek nem volt anyakönyvi kivonata. A hatóság emberei pár nap múlva e két gyerekkel visszatértek, és visszaadták az apának õket: „Ezek a magáé!”
Amikor az egyén késõbb aláírja a személyi igazolványát, az állammal szerzõdött személlyé válik, immár saját akaratból. Érdekesség: Erre nincs valódi törvényi kötelezettsége senkinek, legfeljebb nem kaphat a „céges” juttatásokból, úgymint állampolgárság, útlevél, tulajdonbejegyzési jog, közoktatás, stb.
Az állami tulajdonú gyerek számára viszont kötelezõvé lehet tenni az állam által kontrollált oktatást, oltásokat, stb. Ez jogszerû. (bár a természetes törvények ellen szól és embertelen.)
A személy a cégé. Állampolgárnak is nevezik.
A stróman másik, hivatalos elnevezése: személy.
Te egy egyén vagy, egy ember, lélek egy testben, ám meggyõztek, hogy képviselj teljes azonosulással egy jogi fikciót, a TE NEVEDET HASZNÁLÓ személyt.
A személyi(!) igazolvány (és az összes dokumentum, ami NAGYBETÛKKEL utánozza az Amúgy Így írandó nevedet), a strómanhoz tartozik.
Érthetõ ez? Nem személy vagy, minden, látszólag téged érintõ okiratodban a strómanra utalnak, mert veled, az élõ lénnyel nem lehet mit kezdeni.
Van tovább is:
Minden, a helyi hatóságnál regisztrált vagyontárgy ténylegesen a helyi hatóság/állam stb. tulajdonává válik. A regisztrálni (angol registry) szó eredeti jelentése: a királynak adományozni. Lehet, hogy látszólag a tied (a tulajdonjogi bejegyzéseket a stróman nevére állítják ki) az ingatlan, a kocsi, ám ténylegesen csak használati, fenntartói jogod van felette. (Peter Fonda szerint: Próbáld meg nem fizetni az adódat, mindjárt megtudod, kié a házad). Ez minden lefoglalás, jelzálog alapja. A stróman (aki mellesleg tulajdona az adott államnak) szerzõdésben van az állammal, aki jogszerûen (bár nem törvényesen) járhat el a vagyontárgyai lefoglalásakor. Ezek a tények szintén nem titkosak, bárki utánuk járhat, ám jellemzõ módon még az igazságszolgáltatási rendszer beosztottai sincsenek tisztában vele.
Érdekesség, a Brit születési anyakönyvi bejegyzésen azt olvashatjuk, „Crown Copyright”, azaz nem egyéni tulajdon, a dokumentum a Koronához tartozik.
Nagyon nehéz megemészteni, de a rendszer szerint ténylegesen nincs semmilyen tulajdonod, ha az regisztrált vagyon. Persze értékesítheted egy másik strómannak (aki szintén a rendszeren belül van, és az állam tulajdona. Kvázi leányvállalat). Ekkor újraértékesítés folyamán új leányvállalathoz/strómanhoz/személyhez kerül KEZELÉSRE, HASZNÁLATRA a tulajdon, miközben újabb adókat, járulékokat, illetékeket szednek utána, de a tényleges, végleges rendelkezési jog az adott állampolgár államáé.
Ha a tied valami, miért fizetsz még utána, ha eleve az adózott jövedelmedbõl fizetted meg? A válasz: mert a házad, kocsid, telked, stb. most sem a tied. Azért van nálad a kezelésedben, hogy abból pénzhez jusson a tényleges tulajdonos.
Meredek? Egyes országokban dívik, hogy az értékesebb személygépkocsikat más országokban regisztrálják. Egyrészt ezt az ottani kisebb regisztrációs költségek indokolják, amit persze a károsult állam adóelkerülés címén büntet, ám a dolog mélyebb értelmû. Ha X országnál regisztrálja az illetõ a kocsiját (mert valahova muszáj), és Y országban gondjai akadnak pl. az adóhatósággal, Y ország nem teheti rá a kezét az X ország kvázi tulajdonára. Tehát ilyenkor nem pár száz-ezer fontos megtakarításról van szó, hanem egy vagyontárgy „biztonságba helyezésérõl”. Nem csoda, ha EU ide vagy oda, az országok nem tekintik jó szemmel az idegen országbeli autóregisztrációt.
Érdekes módon egy személy viszonylag egyszerûen lemondhat az állampolgárságáról, a fõ feltétel az, hogy egy másik állampolgársággal rendelkezzék. Azaz, soha ne essen ki a bárányka a rendszerbõl.
Másik, szívesen alkalmazott trükk, amikor azt sugallják, hogy egy idézésre feltétlen meg kell jelenned. Holott, ez csak egy modortalanul megfogalmazott meghívó, hogy lépj szerzõdésre a hatóságokkal. Persze nem HÍVNAK meg, téged, az egyént, hanem a SZEMÉLYT célozzák meg, csupa nagybetûvel, és mivel ez csak egy meghívó, tartsd észben, hogy van döntési jogod elfogadni. A JOGI SZEMÉLYISÉG csak egy darab papír, egy SZÜLETÉSI ANYAKÖNYVI BEJEGYZÉS, amit a haszonérdekelt „United Kingdom Corporation” bocsátott ki, és nem azonos veled, az emberrel.
Senki nem kényszeríthet szerzõdésre, ezért meg kell, hogy tévesszenek, hogy úgy lépj velük kapcsolatba, hogy közben nem tudod, mi is történik. Ez átverés, hiszen minden bíróság a „United Kingdom Corporation” nevû kereskedelmi cég alkalmazottja (D-U-N-S szám: 22-549-8526). E cég mellesleg nem leányvállalata egyetlen felsõbb cégnek sem, tehát úgy tûnik, ez van legfelül. Ha a fenti adatok helyesek (és azok), ez azt jelenti, hogy az Egyesült Királyság mintegy 400 éve valódi törvénykezés nélkül mûködik, mivel az egész igazságszolgáltatási rendszert egy kereskedelmi cég irányítja.
Elég rossz üzlet bármilyen polgári ügyben a bírósághoz fordulni, mivel a bíróság dolga, hogy döntsön két egyet nem értõ fél között, aztán megbüntesse a vesztest. A bíróságot nem érdekli, ki nyer és ki veszít, mivel az eredeti célja a profitszerzés tulajdonosai számára, tehát a feladata az, hogy pénzt hajtson ki azokból, akik elég bolondok ahhoz, hogy hozzá forduljanak. Ha megnézel egy idézést (ami tényleg csak egy meghívó), láthatod, hogy nem a te neved Áll rajta (John Smith), hanem a strómanodé (JOHN SMITH), és abban bíznak, hogy sikerül átverni, és eljössz, hogy képviseld a SZEMÉLYEDET/STRÓMANODAT.
Az „adósságok” kezelése
Mivel az átlagember bevételének igen nagy százalékát veszik el ilyen-olyan indokkal, nem csoda, ha sokan egy „adósságnak” tûnõ dologba keverednek. A legtöbb ember ideje nagy részét azzal tölti, hogy miután megmondták neki, mennyivel tartozik, számolgat, hogy lássa, egyetért-e, stimmelnek-e a számára kiküldött számok. Mindez a nagy mágusok megtévesztésének eredménye, melynek célja, hogy eltereljék az illetõ figyelmét a lényegi kérdésrõl. A kérdés ugyanis tényleg nem az, hogy „mennyivel tartozom?”, hanem, hogy „tartozik-e itt valaki egyáltalán?”
Nem felejtettük el, hogy egy pénzügyi intézmény csak egy jogi fikció, és ténylegesen nem is létezik. Ennek következményeként csak más jogi intézményekkel tud üzletelni (lényegében másik dokumentumokkal), és igazából nem tud semmit kezdeni egy férfivel vagy egy nõvel, mivel az nem egy jogi entitás. Fontos azt is tudnunk, hogy jön létre manapság a pénz. Mondjuk, korábban említett barátunk, James Martin kölcsönt szeretne felvenni, és ezért a Bepaly Bankhoz fordul, 10.000 Fontért. Érdekes módon, a hitelkérõ nyomtatvány, amit elõször aláír, azt tartalmazza, hogy máris megkapta a 10.000 fontját., holott a kölcsönt még nem is hagyták jóvá.
Másnap, jóváhagyják a kölcsönt, és James kap egy csekket, amit alá kell írnia, hogy a számlájára tehessék a pénzt. Ezúttal nem megyünk bele az ilyenkor igen szokásos, különben igen érdekes háttéreseményekbe, de ne feledjünk, már kétszer adta aláírását a stróman nevében a 10.000 fontért, holott csak 10.000 font jelent meg a Bepaly Banknál nyitott számláján.
Minden jól megy néhány hónapig, ám végül James elveszíti az állását, és képtelen másikat találni. Nem tudja, hogy kezelje ezt a pénzügyi helyzetet. Az idõ múlik, és Jamesnek nincs elég pénze, hogy valahogy törlessze a kölcsönét a Bepaly Banknak. Rövidesen leveleket kap a banktól, mi szerint köteles fizetni elmaradt részleteit, illetve ugyanígy eljárni a jövõben is. Ennek persze a legkisebb esélye sincs, hiszen Jamesnek nincs pénze és nem is tudja, mit csináljon.
Szerencsére eszébe jut, hogy szomszédja, Peter, több év gyakorlattal bíró független pénzügyi tanácsadó, így úgy dönt, hozzá fordul segítségért. Peter szívesen segít, így hát leülnek átnézni a papírokat. Peter ezt mondja Jamesnek: „Nem szabad félvállról venned az ügyet. Azonnal írj nekik, hogy egyetértesz minden törvényes pénzügyi kötelezettséged rendezésével, és ehhez kéred az alábbi feltételek teljesítését:
- a bank a könyvelése adataival igazolja a tartozás valódiságát
- igazolják, hogy a követelésük alapja egy aláírt számla.
- Mutassák be a mindkét felet kötelezõ szerzõdés másolatát, és mindezt tértivevényes levélben elküldve, hogy legyen harmadik feles igazolása, hogy a dokumentumot kikézbesítették
Minden levélen, amit aláírsz, álljon ez: "Without prejudice”, ami (a mindenhol érvényes kereskedelmi jog szerint – a fordító) azt jelenti, hogy fenntartod a törvényes jogaidat, és nem fogadsz el semmilyen szerzõdést, hacsak az a törvényes elõírások szerint nem felel meg az alábbi négy feltételnek:
A vonatkozó adatok teljes bemutatása (nem árulták el, hogy a hitelt valójában az aláírásoddal hozták létre)
Egyenlõ kockázat elve (õk semmi értéket nem raktak az asztalra, úgyhogy nem is tudnak semmit elveszíteni)
Törvényes szerzõdési feltételek és körülmények (itt valójában csalásról volt szó), és
Mindkét fél aláírása (a cégek nem tudnak aláírni semmit, mivel sem jogaik, sem elméjük nincs a szerzõdésre, lévén mind élettelen jogi fikció, harmadik fél pedig nem írhat alá szerzõdést senki nevében)
Peter azt mondja Jamesnek, értsen egyet azzal, hogy fizet, amennyiben megkapja a törvényes adósságra vonatkozó bizonyítékokat. Így az ügyet nem lehet a bíróságra sem vinni, mivel a bíróság csak vitás esetekben lép akcióba. Mivel azonban James egyetértett a fizetéssel, nincs vita, így a bírósághivatalból el kell, hogy utasítsa az ügyet. Ha a Bepaly Bank olyan bolond volna, hogy mégis próbálkozna, Jamesnek csak el kéne küldenie a levele másolatát, amelyben közli, hogy egyetért a fizetéssel, így az ügyet szélsebesen ejtenék (esetleg a Bank még büntetést is fizethet a bíróság idejének rablásáért).
A bank most bajban van, mivel eddig piszkos játékot ûzött Jamessel és nem tudja a James által kért dokumentumokat bemutatni. James kérése minden szempontból jogos volt. Egy kölcsönszerzõdés igazi szerzõdés, ezért a feleknek minden adattal tisztában kell lenniük (ami itt nem állt fenn), mindkét félnek hasonló értéket kell felmutatnia (szintén nem történt meg), és a szerzõdést mindkét félnek alá kell írnia (amire egy bank képtelen). Így a bank tényleg bajban van.
A bank valószínûleg még küld majd egy hátralékokra vonatkozó összegzõ kimutatást, hogy meggyõzze Jamest. Jamesnek ezt udvariasan vissza kell küldeni, azzal, hogy ez a kimutatás nem egy számla, úgyhogy legyenek szívesek a kért, aláírt számlát bemutatni. Megpróbálkozhatnak még a kölcsönkérelmi nyomtatvány fénymásolatának elküldésével, Jamesnek ekkor azt kell válaszolnia, hogy sajnálja, ez nem egy szerzõdés, mivel csak az egyik fél írta alá (õ maga), õ még mindig a mindkét fél által aláírt szerzõdésre vár.
Ezen a ponton a bank jó eséllyel elhallgat, és többé nem levelez Jamessel. Jamesnek ismét írnia kell nekik, miszerint amennyiben a kért leveleket 15 (esetleg 30) napon belül nem kapja meg, úgy tekinti, az adóssága nem áll fenn.
A bank ekkor vagy csendben marad, vagy kijelenti, hogy az adósságot semmisnek tekinti. Ha a banktól telefonhívás érkezne, udvariasan szólni kell nekik, hogy ebben a témában csak írásban szeretnénk kommunikálni, majd letenni a telefont. Ha a megadott idõszak végéig a bank nem válaszol, Jamesnek ismét írnia kell nekik, hogy mivel a megadott idõ lejártáig a bank nem igazolta az adósság valódiságát, James úgy tekinti, az adóssága semmis, és kéri, hogy a bank ezt erõsítse meg írásban. A bank ekkor legtöbbször írásban is megerõsíti, hogy nincs adósság, nincs tartozás, ha pedig nem írna, akkor felhagy a fizetésre felszólító levelek küldözgetésével.
Megérteni, hogy mindez miért van így, nem egyszerû dolog a legtöbb ember számára. Sokan azt gondolhatják, de hát ez esetben kifosztottuk a bankot, pedig koránt sem errõl van szó. Kíváncsiak, miért?
Link
Stróman III. rész
Bõvítsük hát a strómannal, a születésünk pillanatában velünk párhuzamosan életre keltett egyszemélyes céggel kapcsolatos ismereteinket. Öveket becsatolni… kemény menet lesz.
Ha az I. és II. részt még nem olvastad, akkor kérjük, tedd meg.
Mint eddig megtudtuk – a stróman-rendszerrel kapcsolatos információk egyáltalán nem titkosak, legfeljebb érthetõ okokból nem verik nagydobra õket –, a stróman létezése akkor indul el, amikor egy brit (a cikk egy angliai írás alapján készült) szülõpár anyakönyvi kivonatot kér/ír alá a gyermekére. Ezt semmilyen valódi törvény nem követeli meg, de mivel nincsenek tudatában, mit csinálnak, a szülõk belemennek a dologba. Látszólag csak arról szól, hogy elismerik, rögzítik, hogy ez és ez a gyermek neve, és hogy igen, õk a szüleik.
Ám a gyermek regisztrációjával elvesztik a tulajdonjogukat a gyermek felett (ezért lehet elvenni késõbb tõlük a gyámügy ilyen-olyan indokolásával).
Kis kitérõ: pár éve nagy port kavart az ügy, amikor egy ötgyermekes férfitõl annak anyagi helyzete miatt a gyámügy elvette a gyermekeit. Ám az öt gyermek közül kettõnek nem volt anyakönyvi kivonata. A hatóság emberei pár nap múlva e két gyerekkel visszatértek, és visszaadták az apának õket: „Ezek a magáé!”
Amikor az egyén késõbb aláírja a személyi igazolványát, az állammal szerzõdött személlyé válik, immár saját akaratból. Érdekesség: Erre nincs valódi törvényi kötelezettsége senkinek, legfeljebb nem kaphat a „céges” juttatásokból, úgymint állampolgárság, útlevél, tulajdonbejegyzési jog, közoktatás, stb.
Az állami tulajdonú gyerek számára viszont kötelezõvé lehet tenni az állam által kontrollált oktatást, oltásokat, stb. Ez jogszerû. (bár a természetes törvények ellen szól és embertelen.)
A személy a cégé. Állampolgárnak is nevezik.
A stróman másik, hivatalos elnevezése: személy.
Te egy egyén vagy, egy ember, lélek egy testben, ám meggyõztek, hogy képviselj teljes azonosulással egy jogi fikciót, a TE NEVEDET HASZNÁLÓ személyt.
A személyi(!) igazolvány (és az összes dokumentum, ami NAGYBETÛKKEL utánozza az Amúgy Így írandó nevedet), a strómanhoz tartozik.
Érthetõ ez? Nem személy vagy, minden, látszólag téged érintõ okiratodban a strómanra utalnak, mert veled, az élõ lénnyel nem lehet mit kezdeni.
Van tovább is:
Minden, a helyi hatóságnál regisztrált vagyontárgy ténylegesen a helyi hatóság/állam stb. tulajdonává válik. A regisztrálni (angol registry) szó eredeti jelentése: a királynak adományozni. Lehet, hogy látszólag a tied (a tulajdonjogi bejegyzéseket a stróman nevére állítják ki) az ingatlan, a kocsi, ám ténylegesen csak használati, fenntartói jogod van felette. (Peter Fonda szerint: Próbáld meg nem fizetni az adódat, mindjárt megtudod, kié a házad). Ez minden lefoglalás, jelzálog alapja. A stróman (aki mellesleg tulajdona az adott államnak) szerzõdésben van az állammal, aki jogszerûen (bár nem törvényesen) járhat el a vagyontárgyai lefoglalásakor. Ezek a tények szintén nem titkosak, bárki utánuk járhat, ám jellemzõ módon még az igazságszolgáltatási rendszer beosztottai sincsenek tisztában vele.
Érdekesség, a Brit születési anyakönyvi bejegyzésen azt olvashatjuk, „Crown Copyright”, azaz nem egyéni tulajdon, a dokumentum a Koronához tartozik.
Nagyon nehéz megemészteni, de a rendszer szerint ténylegesen nincs semmilyen tulajdonod, ha az regisztrált vagyon. Persze értékesítheted egy másik strómannak (aki szintén a rendszeren belül van, és az állam tulajdona. Kvázi leányvállalat). Ekkor újraértékesítés folyamán új leányvállalathoz/strómanhoz/személyhez kerül KEZELÉSRE, HASZNÁLATRA a tulajdon, miközben újabb adókat, járulékokat, illetékeket szednek utána, de a tényleges, végleges rendelkezési jog az adott állampolgár államáé.
Ha a tied valami, miért fizetsz még utána, ha eleve az adózott jövedelmedbõl fizetted meg? A válasz: mert a házad, kocsid, telked, stb. most sem a tied. Azért van nálad a kezelésedben, hogy abból pénzhez jusson a tényleges tulajdonos.
Meredek? Egyes országokban dívik, hogy az értékesebb személygépkocsikat más országokban regisztrálják. Egyrészt ezt az ottani kisebb regisztrációs költségek indokolják, amit persze a károsult állam adóelkerülés címén büntet, ám a dolog mélyebb értelmû. Ha X országnál regisztrálja az illetõ a kocsiját (mert valahova muszáj), és Y országban gondjai akadnak pl. az adóhatósággal, Y ország nem teheti rá a kezét az X ország kvázi tulajdonára. Tehát ilyenkor nem pár száz-ezer fontos megtakarításról van szó, hanem egy vagyontárgy „biztonságba helyezésérõl”. Nem csoda, ha EU ide vagy oda, az országok nem tekintik jó szemmel az idegen országbeli autóregisztrációt.
Érdekes módon egy személy viszonylag egyszerûen lemondhat az állampolgárságáról, a fõ feltétel az, hogy egy másik állampolgársággal rendelkezzék. Azaz, soha ne essen ki a bárányka a rendszerbõl.
Másik, szívesen alkalmazott trükk, amikor azt sugallják, hogy egy idézésre feltétlen meg kell jelenned. Holott, ez csak egy modortalanul megfogalmazott meghívó, hogy lépj szerzõdésre a hatóságokkal. Persze nem HÍVNAK meg, téged, az egyént, hanem a SZEMÉLYT célozzák meg, csupa nagybetûvel, és mivel ez csak egy meghívó, tartsd észben, hogy van döntési jogod elfogadni. A JOGI SZEMÉLYISÉG csak egy darab papír, egy SZÜLETÉSI ANYAKÖNYVI BEJEGYZÉS, amit a haszonérdekelt „United Kingdom Corporation” bocsátott ki, és nem azonos veled, az emberrel.
Senki nem kényszeríthet szerzõdésre, ezért meg kell, hogy tévesszenek, hogy úgy lépj velük kapcsolatba, hogy közben nem tudod, mi is történik. Ez átverés, hiszen minden bíróság a „United Kingdom Corporation” nevû kereskedelmi cég alkalmazottja (D-U-N-S szám: 22-549-8526). E cég mellesleg nem leányvállalata egyetlen felsõbb cégnek sem, tehát úgy tûnik, ez van legfelül. Ha a fenti adatok helyesek (és azok), ez azt jelenti, hogy az Egyesült Királyság mintegy 400 éve valódi törvénykezés nélkül mûködik, mivel az egész igazságszolgáltatási rendszert egy kereskedelmi cég irányítja.
Elég rossz üzlet bármilyen polgári ügyben a bírósághoz fordulni, mivel a bíróság dolga, hogy döntsön két egyet nem értõ fél között, aztán megbüntesse a vesztest. A bíróságot nem érdekli, ki nyer és ki veszít, mivel az eredeti célja a profitszerzés tulajdonosai számára, tehát a feladata az, hogy pénzt hajtson ki azokból, akik elég bolondok ahhoz, hogy hozzá forduljanak. Ha megnézel egy idézést (ami tényleg csak egy meghívó), láthatod, hogy nem a te neved Áll rajta (John Smith), hanem a strómanodé (JOHN SMITH), és abban bíznak, hogy sikerül átverni, és eljössz, hogy képviseld a SZEMÉLYEDET/STRÓMANODAT.
Az „adósságok” kezelése
Mivel az átlagember bevételének igen nagy százalékát veszik el ilyen-olyan indokkal, nem csoda, ha sokan egy „adósságnak” tûnõ dologba keverednek. A legtöbb ember ideje nagy részét azzal tölti, hogy miután megmondták neki, mennyivel tartozik, számolgat, hogy lássa, egyetért-e, stimmelnek-e a számára kiküldött számok. Mindez a nagy mágusok megtévesztésének eredménye, melynek célja, hogy eltereljék az illetõ figyelmét a lényegi kérdésrõl. A kérdés ugyanis tényleg nem az, hogy „mennyivel tartozom?”, hanem, hogy „tartozik-e itt valaki egyáltalán?”
Nem felejtettük el, hogy egy pénzügyi intézmény csak egy jogi fikció, és ténylegesen nem is létezik. Ennek következményeként csak más jogi intézményekkel tud üzletelni (lényegében másik dokumentumokkal), és igazából nem tud semmit kezdeni egy férfivel vagy egy nõvel, mivel az nem egy jogi entitás. Fontos azt is tudnunk, hogy jön létre manapság a pénz. Mondjuk, korábban említett barátunk, James Martin kölcsönt szeretne felvenni, és ezért a Bepaly Bankhoz fordul, 10.000 Fontért. Érdekes módon, a hitelkérõ nyomtatvány, amit elõször aláír, azt tartalmazza, hogy máris megkapta a 10.000 fontját., holott a kölcsönt még nem is hagyták jóvá.
Másnap, jóváhagyják a kölcsönt, és James kap egy csekket, amit alá kell írnia, hogy a számlájára tehessék a pénzt. Ezúttal nem megyünk bele az ilyenkor igen szokásos, különben igen érdekes háttéreseményekbe, de ne feledjünk, már kétszer adta aláírását a stróman nevében a 10.000 fontért, holott csak 10.000 font jelent meg a Bepaly Banknál nyitott számláján.
Minden jól megy néhány hónapig, ám végül James elveszíti az állását, és képtelen másikat találni. Nem tudja, hogy kezelje ezt a pénzügyi helyzetet. Az idõ múlik, és Jamesnek nincs elég pénze, hogy valahogy törlessze a kölcsönét a Bepaly Banknak. Rövidesen leveleket kap a banktól, mi szerint köteles fizetni elmaradt részleteit, illetve ugyanígy eljárni a jövõben is. Ennek persze a legkisebb esélye sincs, hiszen Jamesnek nincs pénze és nem is tudja, mit csináljon.
Szerencsére eszébe jut, hogy szomszédja, Peter, több év gyakorlattal bíró független pénzügyi tanácsadó, így úgy dönt, hozzá fordul segítségért. Peter szívesen segít, így hát leülnek átnézni a papírokat. Peter ezt mondja Jamesnek: „Nem szabad félvállról venned az ügyet. Azonnal írj nekik, hogy egyetértesz minden törvényes pénzügyi kötelezettséged rendezésével, és ehhez kéred az alábbi feltételek teljesítését:
- a bank a könyvelése adataival igazolja a tartozás valódiságát
- igazolják, hogy a követelésük alapja egy aláírt számla.
- Mutassák be a mindkét felet kötelezõ szerzõdés másolatát, és mindezt tértivevényes levélben elküldve, hogy legyen harmadik feles igazolása, hogy a dokumentumot kikézbesítették
Minden levélen, amit aláírsz, álljon ez: "Without prejudice”, ami (a mindenhol érvényes kereskedelmi jog szerint – a fordító) azt jelenti, hogy fenntartod a törvényes jogaidat, és nem fogadsz el semmilyen szerzõdést, hacsak az a törvényes elõírások szerint nem felel meg az alábbi négy feltételnek:
A vonatkozó adatok teljes bemutatása (nem árulták el, hogy a hitelt valójában az aláírásoddal hozták létre)
Egyenlõ kockázat elve (õk semmi értéket nem raktak az asztalra, úgyhogy nem is tudnak semmit elveszíteni)
Törvényes szerzõdési feltételek és körülmények (itt valójában csalásról volt szó), és
Mindkét fél aláírása (a cégek nem tudnak aláírni semmit, mivel sem jogaik, sem elméjük nincs a szerzõdésre, lévén mind élettelen jogi fikció, harmadik fél pedig nem írhat alá szerzõdést senki nevében)
Peter azt mondja Jamesnek, értsen egyet azzal, hogy fizet, amennyiben megkapja a törvényes adósságra vonatkozó bizonyítékokat. Így az ügyet nem lehet a bíróságra sem vinni, mivel a bíróság csak vitás esetekben lép akcióba. Mivel azonban James egyetértett a fizetéssel, nincs vita, így a bírósághivatalból el kell, hogy utasítsa az ügyet. Ha a Bepaly Bank olyan bolond volna, hogy mégis próbálkozna, Jamesnek csak el kéne küldenie a levele másolatát, amelyben közli, hogy egyetért a fizetéssel, így az ügyet szélsebesen ejtenék (esetleg a Bank még büntetést is fizethet a bíróság idejének rablásáért).
A bank most bajban van, mivel eddig piszkos játékot ûzött Jamessel és nem tudja a James által kért dokumentumokat bemutatni. James kérése minden szempontból jogos volt. Egy kölcsönszerzõdés igazi szerzõdés, ezért a feleknek minden adattal tisztában kell lenniük (ami itt nem állt fenn), mindkét félnek hasonló értéket kell felmutatnia (szintén nem történt meg), és a szerzõdést mindkét félnek alá kell írnia (amire egy bank képtelen). Így a bank tényleg bajban van.
A bank valószínûleg még küld majd egy hátralékokra vonatkozó összegzõ kimutatást, hogy meggyõzze Jamest. Jamesnek ezt udvariasan vissza kell küldeni, azzal, hogy ez a kimutatás nem egy számla, úgyhogy legyenek szívesek a kért, aláírt számlát bemutatni. Megpróbálkozhatnak még a kölcsönkérelmi nyomtatvány fénymásolatának elküldésével, Jamesnek ekkor azt kell válaszolnia, hogy sajnálja, ez nem egy szerzõdés, mivel csak az egyik fél írta alá (õ maga), õ még mindig a mindkét fél által aláírt szerzõdésre vár.
Ezen a ponton a bank jó eséllyel elhallgat, és többé nem levelez Jamessel. Jamesnek ismét írnia kell nekik, miszerint amennyiben a kért leveleket 15 (esetleg 30) napon belül nem kapja meg, úgy tekinti, az adóssága nem áll fenn.
A bank ekkor vagy csendben marad, vagy kijelenti, hogy az adósságot semmisnek tekinti. Ha a banktól telefonhívás érkezne, udvariasan szólni kell nekik, hogy ebben a témában csak írásban szeretnénk kommunikálni, majd letenni a telefont. Ha a megadott idõszak végéig a bank nem válaszol, Jamesnek ismét írnia kell nekik, hogy mivel a megadott idõ lejártáig a bank nem igazolta az adósság valódiságát, James úgy tekinti, az adóssága semmis, és kéri, hogy a bank ezt erõsítse meg írásban. A bank ekkor legtöbbször írásban is megerõsíti, hogy nincs adósság, nincs tartozás, ha pedig nem írna, akkor felhagy a fizetésre felszólító levelek küldözgetésével.
Megérteni, hogy mindez miért van így, nem egyszerû dolog a legtöbb ember számára. Sokan azt gondolhatják, de hát ez esetben kifosztottuk a bankot, pedig koránt sem errõl van szó. Kíváncsiak, miért?
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
baktria
- 2014. March 23. 16:12:02
#12 |
wiiking
- 2014. March 23. 16:54:32
#13 |
kontroll88
- 2014. March 23. 19:49:03
#14 |
mattila
- 2014. March 24. 01:15:15
#15 |
baktria
- 2014. March 24. 01:53:29
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.