Egyszer voltunk, hol nem voltunk, egy miskolci panellakĂĄs negyedik emeletĂŠn, kĂŠt gyerkĂľcĂśt terelgetve, Ăşgy dĂśntĂśttĂźnk, hogy nem csak tervezgetjĂźk tovĂĄbbra is vidĂŠki jĂśvĂľnket, hanem most mĂĄr a tettek mezejĂŠre lĂŠpĂźnk ĂŠs kĂśltĂśzĂźnk.

A sokadik Waldorfos tanĂŠv vĂŠgĂŠn szedtĂźk a sĂĄtorfĂĄnkat ĂŠs egy csodaszĂŠp falucskĂĄba kĂśltĂśztĂźnk a BĂźkk lĂĄbĂĄhoz. Innen mĂĄr nem lehettĂźnk Waldorfosok, de Ăşgy gondoltam, hogy az "alapkikĂŠpzĂŠst" a gyerekeim megkaptĂĄk, meg hĂĄt sajĂĄt iskolaĂŠveimet tĂşlĂŠlve fel tudom kĂŠszĂ­teni a gyerkĂľcĂśket az "ĂĄllamis" tanulĂĄsra.
Addig többen mondták nekem, hogy a Waldorfos gyerekek burokban élnek, de én csak mosolyogtam rajtuk. Aztán költözés után kiderült, hogy nemcsak a gyerekek éltek burokban, hanem mi is. És hogy az állami iskola már köszönõ viszonyban sincs azzal, amiben mi felnõttünk. Választhattunk: vagy visszaköltözünk, vagy akklimatizálódunk. Utóbbi mellett döntöttünk.

A délután 4-ig tartó oktatás gyerekeimre mért káros hatásairól elég hamar sikerült meggyõznöm az iskola igazgatónkat, úgyhogy a délutánokat együtt tölthettünk. Igen tartalmasan. Ugyanis mindkét gyerekemmel újra kellett tanulni az egész napos anyagot. És nem azért mert rossz képességûek, hanem mert akkora eszement marhaságokat és olyan képtelenül próbáltak beléjük sulykolni, hogy nem lehetett hagyni, hogy azok olyan formában rögzüljenek. Szinte nem volt olyan nap, hogy a biztosítékot ki ne verte volna nálam a színvonalas tananyag. (pl. nyelvtanból a szmájlik formái és használata) És azon kaptam magam, hogy a vidéki élet kellõs közepén én zárom börtönbe a gyerekeimet. Délelõtt az iskolábanpadban ülnek, délután a konyha asztalnál. Miközben õk a kecskék között szerettek volna ülni az udvaron. Elgondolkodtam, minek is járnak iskolába, ha úgyis én tanítok meg nekik mindent. Ezt megosztva velük nagy fiam kijelentette, hogy akkor õ már holnaptól nem megy suliba.

UtĂĄna jĂĄrtam, hogy lehetnek magĂĄntanulĂłk.
Teljesen egyszerû! Csak egy kérelmet kell benyújtani az iskola igazgatójához, aki még csak el sem utasíthatja. Legfeljebb nem javasolja, és a megfelelõ szerveket értesíti, a gyermekvédelem pedig megvizsgálja, hogy alkalmasak-e a körülmények az otthon tanulásra. Pici lányom maradni akart a suliban - akkor még - ezért csak a fiam kérelmét nyújtottam be. Akkor igazán nem is bántam, hogy csak egy gyereket kell tanítani, mert nem tudtam hogy fogom tudni megoldani a feladatot. A jól sikerült féléves vizsga másnapján pedig beadtam a lányom kérelmét is. Igazgatónõnk nem repesett az örömtõl, elég támadólag és megfélemlítve lépett fel velem szemben, de én szándékomban határozott voltam, és tisztában voltam a jogaimmal. Így most már két gyereket tanítok.

És ha tudtam volna elõre, hogy miként fognak ezzel együtt a gyerekek is változni, egy napot sem jártak volna sohasem iskolába.
Hihetetlenül kiegyensúlyozottak lettek! És van idejük értelmes, az élethez valóban szükséges dolgokat is elsajátítani. Ugyanis napi két óránál nem tanulnak többet. Amikor még csak egy gyerekem tanult itthon, kigondoltam, hogy egyszerre csak egy tantárgyat fogunk tanulni egy-két héten keresztül, mert úgy gondoltam, ha nem szabdalom több fele a figyelmét, akkor jobban el tud mélyülni az anyagban. Elképzelésem bejött, így ennél a módszernél maradtunk.

Reggelente frissen sült kenyér illatára ébrednek, aztán a közös reggeli után pici lányommal leülünk tanulni. Nagy fiam addig az elõzõ napi dolgokat nézi át, és közben a "férfimunkát" megcsinálja a ház körül. Ebéd után pedig váltanak. Eleinte nehéz volt a házimunkát összehozni a tanulással, de megoldható. (Legtöbbször kész az ebéd, mire felkelnek.) A matekot megpróbáltam szimultán tanítani nekik, hogy idõt spóroljak, de annak az lett a vége, hogy délutánra agyhalott voltam. Nem mondom, hogy egyszerûbb az életem, mióta itthon vannak, de megoldható. Csak hozzáállás kérdése. Értelmes, talpra esett, józan paraszti eszû felnõtteket akarok belõlük faragni, és erre csak ezt az egy lehetõségét látom.


TisztĂĄban vagyok vele, hogy szerencsĂŠs helyzetben vagyok, hogy ez a feladatot bevĂĄllalhattam, de hagy javasoljam azoknak, akik ezt nem tehetik meg, hogy szĂĄnjanak rĂĄ idĂľt, hogy az iskolĂĄban tanult dolgokat beszĂŠljĂŠk ĂĄt a gyerekĂźkkel ĂŠs mesĂŠljĂŠk el, hogy valĂłjĂĄban hogy mĂťkĂśdik a vilĂĄg. Mert ha csak ez a rengeteg hibĂĄs tudĂĄs marad meg bennĂźk ĂŠs hagyjuk Ăľket teljesen lebirkĂĄsĂ­tani, cudar egy jĂśvĂľ vĂĄr rĂĄnk.
Link